Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-26 / 116. szám, csütörtök

neűezeW viewí iszik, nem kártyázik S

zerkesztőségünkbe levél érkezett a tárnoki szövetkezetből. Az írás elárulja, hogy munkától nehéz kérges kéz vetette papírra a sorokat. „Nem tűrhetem tovább, ami nálunk történik. Szövetkezetünk kulákokkal van tele. Csak tesséklássék dolgoznak, de annál „szorgalmasabbak", ha egyet-mást elcsenhetnek a szövetkezetből. Fiaikat iskoláztatják az állam pénzén. Szerintem ez nincs rendjén. Sokkal helyesebb volna, ha a kulák:csemeték helyén becsületes föld'müvesek gyermekei tanulnának" — írja a tárnoki szövetkezet egyik tagja. A levél írója az írás további részében azt kéri, hogy ha a szerkesztőség alkalmasnak találná írását közlésre, ne írják ki a nevét. Ezt a kérését azzal indokolja, hogy á kulákok — akiktől minden kiítelik — könnyen bosszút állhatínak rajta. j Ez a levél adott okot arra. hogy egy kicsit körülnézzünk a tárnoki ,szövetkezetben. Megállapítottuk. Ihogy a levél írójának teljesen igaiza van. Bátran engedhette volna levele közlése esetében nevét alájárni. Amit írt, annak minden sora színtiszta igazság. Ha pedig {valaki igazat mond, nincs oka a félelemre. i A szövetkezetben valóban bent ülnek a kulákok. Még hozzá úgy szerepelnek, mint alapító tagok, ýajon miért iparkodtak befurakodni a szövetkezetbe? A válasz egyszerű. Azért, mert már nem kaptak cselédeket, a földet pedig művelni kell. Gondoltak hát egyet: belépünk a szövetkezetbe. A földet majd a tagok — a falu „szemétje" — megdolgozzák, mi meg majd szépen, csendesen eléldegélünk közöttük. KI o de ne szaporítsuk a szót, nézzünk kissé szét a szövetkezet házatáján. Nézzük csak meg, hogyan élnek, mit csinálnak a tárnoki szövetkezet kulákjai. Kezdjük hát az ismeretséget Tóth Alojzzal. Tóth Alojz a múltban több mint 25 hektár földön gazdálkodott. Állandóan cselédet tartott. Felesége most is csak azzal hajlandó szóba állni, aki nagyságos asszonynak titulálja. Tóth Alojz szintén az alapító tagok közé tartozik. Aíolt már kocsis a szövetkezetben, most pedig a szövetkezet növendékállatait gondozza. (Szegény állatok, de jó gazdára akadtak!) Tóth Alojz -jól dolgozik a szövetkezetben, ezért megtűrik. Ezt Gódány István, a helyi pártszervezet elnöke mondta így. Talán el is hinnők, ha a tények nem az ellenkezőjéről beszélnének. A valóság az, hogy Tóth Alojz rendszeresen lopkodja az állatok takarmányát. Erről Godány elvtárs is tud talán, ezt is csak határtalan szorgalomból teszi és csupán azért hordja haza a növendékállatok takarmányát, hogy a falánk fiatal állatokat megmentse a megcsömörlés veszélyétől. így dolgozik Tóth Alojz a szövetkezetben. Nyíltan lopja a közös vagyont, de eddig még nem tettek semmit ellene. Tóth Alojz beadta a szövetkezetbe 25 hektár földjét, de fiait ügyesen „szétugrasztotta" a faluból. Mezőgazdasági főiskolára iratkoztak be. ők mégsem dolgozhatnak a szövetkezetben, ez nem illene hozzájuk. Vezető állás kell azoknak. Az egyik csemete a melniki mezőgazdasági főiskolán tanul, a másik meg a komáromi mezőgazdasági iskolában bitorolja becsületes kis- vagy középgazda fiának, vagy lányának a helyét. Azt hiszem, most mindenki arra volna kíváncsi, hogy a kulákfi hogyan kerülhetett a kormáromi mezőgazdasági iskolára, ahol az állam pénzén tanul, az apja pedig lopja a szövetkezet vagyonát. Én is erre voltam kíváncsi, amikor utánajártam a dolognak. Végre aztán sikerült ráadaknom a titok nyitjára. Tóth Józsefet a kormáromi mezőgazdasági iskolában középgazda fiának ismerik. Fogalmuk sincs ártól, hogy osztályellenség gyermekét tanítják, etetik a dolgozó nép, az állam pénzéből. No de ezt nem is tudhatják, hisz a Tárnoki Helyi Nemzeti Bizottság jó ajánlólevelet adott a kulákcsemetének. Az ajánlólevél, melynek másolatát sikerült előhalászni az íróasztal fiókjából, így szól: „A fievezett középgazdának a fia. Apja szövetkezeti tag. Nevezett nem iszik, nem kártyázik." r rövid kádervéleményt a helyi nemzeti bizottság adta ki 1953-ban. Hamis adatok közlésével egyengették a kulákcsemete útját a komáromi mezőgazdasági iskola padjai felé. A kulákcsemetéből középparaszt fiát csináltak, így jutott tehát Tóth József a komáromi mezőgazdasági iskolába. Kérdezzük a helyi nemzeti bizottság tagjait, miért tették ezt? Miért nem írták meg a valóságot? Miért nem írták meg, hogy Tóth József kulákcsemete? Szülei állandóan cselédekkel dolgoztattak. Anyja még most is nyíltan rágalmazza szocialista államrendszerünket. Miért nem írták meg, hogy Tóth Alojz, a nevezett fiatalúr apja, lopja a szövetkezet vagyonát? No de menjünk tovább. A kulák másik csemetéje a nemzeti bizottság jóvoltából még a katonai szolgálat alól is kibújt. A hadsereghez, vagyis a katonai parancsnoksághoz küldött véleményükben az egekig magasztalták a kulákot. Idősebb Tóth József, a volt közjegyző úr kerül most sorra. Ötvenhat hold földjét, melyét a múltban másokkal dolgoztatott meg, míg ő nagylégi jegyzői irodában hüsült és zsarolta a népet — a szövetkezet nyakába varrta, ő pedig a köd előttem, köd utánam, eltűnt a faluból. Amikor aztán a köd ritkulni kezdett, Tóth jegyző úr is láthatóvá vált. De hol? A somorjai járási nemzeti bizottság irodájában. A járási nemzeti bizottságon dolgozó pártfogói nemsokára funkcióval is felruházták a földjétől megszökött kulákot. Kinevezték' instruktornak a Doborgazi Helyi Nemzeti Bizottság hoz (szegény döborgaziak, jó instruktort kaptak). Több éven keresztül oktatta a volt jegyző úr, a kulák, a doborgaziakat. Annyira „jól" dolgozott, hogy Doborgazon a szövetkezet a tönk szélére jutott. Ezt már a tárnokiak sem nézhették tétlenül. A helyi pártszervezet felhívta a járási nemzeti bizottság figyelmét a soraikban meglapuló kulákra (mintha azok nem tudták volna, kicsoda Tóth József!). Erre aztán nagy huzavona után elbocsátották a járásról, de nyomban rá is tukmálták a járási építkezési kombinát nemzeti vállalatra. Majd csak teljesíti a tervet az építkezési kombinát, hisz „hasznos" ember ül az irodájukban. l'ljabb Tóth Józseffel fogunk ^ most megismerkedni. Ez a Tóth József csak annyiban különbözik a másiktól, hogy életében még jegyző soha sem volt. A kapa, kasza nyele azonban az ő kezét sem törte fel, még kevésbé a fiaiét. Dolgoztak a cselédek, minek is dolgozott volna ő. A szövetkezetbe ügyesen befurakodott ő is és fiait a többi kulákok példájára szélnek eresztette. Majd csak találnak valami megfelelő munkát. A kulákfiúk tehát nyakukba vették a világot. Rövidesen találtak is munkát. Az egyik az Állami Bank somorjai fiókjánál kötött ki, a másik pedig név szerint Tóth István, felcsapott tanítónak. Most a szarvai nyolcéves iskolában „nevel" új szocialista embereket a társadalom számára. Igaz, a szarvaiak már többször szóvátették, hogy nem szívesen nézik azt, hogy kulákcsemete tanítja gyermeküket, de tiltakozó hangjuk mindeddig süket fülekre talált. Somorján nem akarják tudomásul venni, hogy a szarvaiak nem jó szemmel nézik a kulákokból lett „szocialista" tanítót. A járás ahelyett, hogy eltávolítaná ebből a nemes, megtisztelő állás ból, még külön megbízatásokat is ad a kuláknak. Tárnokon előadásokat szokott tartani a szövetkezeti munkaiskolán. (A tárnokiak el vannak tőle ragadtatva.) Az 1 beszél nekik a szocializmusról, közös gazdálkodásról, aki azt sem tudja, hogy mi a munka. Ejnye, ejnye, már majdnem meg is feledkeztünk Gaál Józsefről. Talán azért, hogy a „cégtábla" itt más, de azért a „cég" a régi. Lehet, hogy Gaál József meg is sértődött volna, ha kifelejtjük becses személyét. Ö is végigcsinálta mindazt, amit a Tóth nevű kulákok, sőt Tóth Alojzzal versenyben lopkodta a szövetkezet vagyonát. Persze, munkaversenyben álltak, mint ahogy a jó szövetkezeti tagokhoz Illik. A különbség csak annyi, hogy míg a szövetkezet becsületes tagjai a terméshozam növeléséért versenyeznek, addig Gaálék azért viaskodnak, ki tud többet elcipelni a közösből, ki tud nagyobb kárt okozni a közösségnek. Azt hiszem, ezen tevékenységükben egyik sem marad a másik mögött. Gaál fia, ahogy ez náluk illik, szintén helyet szerzett magának a bratislavai felső ipariskolában. Biztos, hogy ő is jó véleményt kapott a helyi nemzeti bizottságtól. Hogy teljes legyen a létszám, nem szabad megfeledkeznünk id. Német Imréről sem. Negyven hektár földdel lépett ő a szövetkezetbe. Most pedig a pénztárnoki és raktárnoki funkciót tölti be ugyanott. Tóth Imrét mindenféle haszontalannak és naplopónak hordta le csak azért, mert nyugalmát beteglap kérésével merte háborgatni. A kulák még ma is azt hiszi, hogy úgy bánhat az emberekkel, mint ahogyan bánt a múltban, konkréten az említett Tóth Imre apjával is, aki nála cselédeskedett. indezek után most már azt ' ' kérdezzük a tárnoki kommunistáktól. a szövetkezet becsületes tagjaitól: meddig tűrik még soraikban a kulákokat, boldogabb jövőjük megalapozásának gátlóit. Kell, hogy a somorjai járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság, a HNB-val és a helyi pártszervezettel karöltve megtegyék a kellő intézkedéseket a kulákok ellen. Kizárni őket a szövetkezetből, fiaikat pedig eltávolítani onnan, ahová befurakodtak, hogy megvalósulhasson az. amiről a tárnoki levelezőnk is írt; az iskola padjaiban és a hivatalokban ne kulákcsemeték, hanem a munkások, kis- és középparasztok gyerekei kerüljenek. Szarka István. í)\ tagokkal bővült a dobóruszkai szövetkezet A nagykaposi járásban a szövetkezetek fejlesztése terén a legszebb eredményeket a dobóruszkaiak érték el. Dobóruszkán a tavaszi munkák megkezdésétől 19 taggal bővült a szövetkezet taglétszáma, s több mint 50 hektárral a közös földterület. A belépők között vannak Béres Ferenc és Péter, Kuik Gyula középgazdák, valamint Varga István és Fullajtár Margit kisgazdák. Dobóruszkán egyre mélyebb gyökeret ereszt a szövetkezeti mozgalom. A gazdák meg vannak győződve, hogv a magasabb termelési eredményeket s a naqyobb jövedelmet csak a közös qazdálkodásban találják meg. (k. i.) TELJESÍTSÜK SIKERREL a kötelezettségvállalásokat Aki nyitott szemmel járja a határt, megelégedéssel tapasztalhatja, hogy az idei tavaszon ugyancsak serény munka folyik a szántóföldeken. Az állami gazdaságok dolgozói, EFSZ-ek tagjai és az egyénileg dolgozók minden erejüket latbavetve dolgoznak, hogy a kedvezőtlen tavas-: által okozott késedelmet mielőbb behozzák és gazdag termést takarítsanak be. örvendetes tény, hogy az idei tavaszon a nyitrai kerületben is nagymértékben megnövekedett mezőgazdasági dolgozóink termelési kedve, ami kiváltképpen a munkák idejében történő és jó minóségű elvégzésében mutatkozik. Ezenkívül mezőgazdasági dolgozóinkban erős az elhatározás, hogy ebben az esztendőben többet termelnek, mint amennyit a múlt évben sikerült betakarítaniok. Hiszen, ha csokorba kötnénk azokat a bátor kötelezettségvállalásokat, melyeket kerületünkben a szövetkezet tagjai és az egyénileg gazdálkodók tettek a termelés fokozására, látnók csak igazán, mire képes az egybefogás és a szorgalom. A termelés növelésére tett 2581 kötelezettségvállaláshoz EFSZ-einkben még további 312 tag csatlakozott. Kerületi viszonylatban e vállalások értéke 111 millió 962 ezer koronát jelent. Az egyénileg gazdálkodók szintén bizakodva láttak hozzá kötelezettségvállalásuk teljesítéséhez, hiszen nem kevesebb, mint 44 715 921 korona értékről van szó, amelyet kerületünkben 25 870 dolgozó paraszt írt alá. A kötelezettségvállalások mind a szocialista, mind a magánszektorban főleg a gabona és a takarmányterületek hozamainak fokozására irányulnak. A bő gabona- és takarmánytermés pedig az állattenyésztésben, tehát a tej-, hús-, zsírtermelésben is nagyobb lehetőséget nyit, több jövedelmet ígér. A kötelezettségvállalások mozgalmát helyesen valamennyi járási nemzeti bizottságon felkarolták. Ezen a téren a legszebb eredményeket a zselízi és nyitrai járásban mutatják fel, mivel az előbbi járásban az egyénileg gazdálkodók több mint 4500-an 8191 különböző vállalást írtak alá; Nyitrán viszont 1539 gazdálkodó 3959 vállalást tett. Ezek a vállalások nemzeti bizottságaink helyes tömegpolitikai munkája nyomán jöttek létre a téli hónapokban. Kerületünkben 1956 január 1-től 5979 nemzeti bizottsági tag, képviselő lépett fel nyilvánosan választókörzetében a polgárok eiott. A nyilvános gyűléseken történő számadás azonban még mindig nem vált minden egyes képviselő, nemzeti bizottsági tag ügyévé. Például a bánovcei járásban a HNB 665 tagja közül csupán 384-en számoltak be működésükről, a komáromi járásban viszont a kerületi nemzeti bizottság 6 tagja közül csak ketten, a járási nemzeti bizottság 39 tagja közül csak 12, míg 286 HNB tag közül ugyanebben a járásban csak 164 lépett választói elé. Kerületünkben azonban még továbbra is folyamatban van a nemzeti bizottság tagjainak számadása. Nem lenne helyes, ha a fent említett sikerek mellett megfeledkeznénk a nőbizottságok munkájáról, melyek szintén nagy mértékben kivették részüket a kötelezettségvállalások szerzéséből. Kerületünk járásainak nagy többségében, főleg azonban a déli fekvésű helyeken befejezték a koratavasziak, a cukorrépa, burgonya és a többi ipari növények vetését. Most már csak arról van szó, hogy nyomban megindítsák a harcot a kötelezettségvállalások teljesítéséért, mert a legszebben megfogalmazott, minden szépet ígérő felajánlások is formálissá, tartalmatlanná válnak, ha nem váltják valóra, s nem biztosítják teljesítésüket. Szombcíth Ambrus, Nyitra Amilyen a gondoskodás, olyan a jövedelem Az 1956-os évi terv szerint 42 százalékkal kell növelni a cukorgyártást. Ez a feladat sok szorgalmat, fegyelmet és lelkiismeretes munkát igényel. A répatermelőknek a párt és a kormány jó árakat és egyéb előnyüket biztosít. A beszállított répáért métermázsánként 13.— korona alapárat fizetnek. Ehhez a szállítások kilencven—száz százalékra való teljesítésénél 6.50 korona prémiumot, 10 százalékos túlteljesítésnél 13.— koronát és 110 százalékon felüli teljesítménynél 19.50 korona prémiumot fizetnek ki az alapáron felül. A további előnyök: 100 százalékos teljesítménynél 58 százalék, túlteljesítménynél 63 százalék répaszeletet és 0.5 százalék melaszt és minden ezer korona értékű répaszállítmány után 10 kg cukrot leszállított, azaz 4.60as árban kapnak a répatermelők. Ez már kézzelfogható bizonyíték arra, hogy érdemes cukorrépát termelni. Bizonyítja ezt sok község EFSZ-e, egyéni gazdálkodója, akik az elmúlt években szorgos munkájuk eredményeként szép összegeket vettek fel a cukorgyárakban. Nem volt ritka jelenség, hogy valamelyik földműves egy hektárról 7000 koronát is bevételezett. A cukorrépa termesztésben az élenjáró szövetkezetek közé tartoznak: a felsőszeli, alsószeli, deáki, sopornyai, vlčkovcei és križovanyi EFSZ-ek. Természetesen akadtak ezekben a községekben olyan egyéni gazdálkodók is, akik a cukorrépatermesztés előnyeit nem tudták eléggé értékelni, sőt a cukorrépatermesztés ellen foglaltak állást. Ez idén már sokan megbánták, hogy nem szenteltek több figyelmet a cukorrépának. Előfordultak olyan esetek is, hogy a gazdák szerződést kötöttek a cukorgyárral, da mire sor került a vetésre, akkor azt a területet más terménnyel vetették be. Ez nemcsak annyit jelent, hogy a párt és kormány által kitűzött feladatokat nem teljesítették, hanem egyenesen megszegték az államfegyelmet. De a cukorrépatermesztésben nemcsak a jó jövedelmet kell látni. Szem előtt kell tartani azt is, hogy < több cukorral akarjuk ellátni a lakosságot és azt, hogy jő termés esetén a cykor fogyasztási árát is leszállíthatjuk. A szakszerű műtrágyázás — takarékosság A Győzelmes Október szövetkezet dolgozói a műtrágya szakszerű felhasználásával már kitűnő eredményeket értek el. Érdemes megjegyezni, hogy a talajjavításhoz szükséges legtöbb műtrágyát és meszet ez a szövetkezet vásárolta fel a királyhelmeci járásban. Hogy a hektárhozamok jobbak legyenek, jól műtrágyázott és meszezett külön parcellákon alapos talajvizsgálat mellett a szövetkezet tagjai arra a kérdésre akarnak választ adni, milyen növény milyen műtrágyát kíván. A szövetkezet agronómusa, Czigányi György elvtárs az egyik levelező kérdésére — a föld tápanyagszükségletéről és műtrágyázásáról — a következő választ adta: A műtrágya elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy terméshozamainkat mennyiségileg és minőségileg növeljük. Mert a talaj egyes fontos növényi tápanyagokban előbb-utóbb elszegényedik, és ha ezt nem tartjuk szem előtt, akkor a talaj tápláló erejét nem tudjuk tartani, annál kevésbé fokozni. Már pedig a termés mennyisége és minősége a talaj tápanyaggazdagságától függ. Hiába adjuk ä legkedvezőbb talajművelést, hiába a kedvező időjárás is, ha a növény a három legfontosabb tá|»anyagban, a foszforban, a kálisóban és a nitrogénben hiányt szenved. Ebből az következik, hogy a mezőgazdasági dolgozók igen fontos feladata, hogy a talajt a legjobb tápanyagokkal ellássák. A szövetkezet eddigi eredményes gazdálkodása is azt mutatja, mennyire fontos a tápanyaggal való helyes gazdálkodás. Ha egyre jobb eredményeket akarunk elérni, erre nagy gondot kell fordítanunk. Sok szövetkezetben a dolgozók nem akarják vállalni a műtrágyavásárlás költségeit. Pedig a magasabb hektárhozamok elérésének a titka éppen a helyes és a jó műtrágyázásban rejlik. Persze ne tévesszük szem elől, hogy csak ott műtrágyázzunk, ahol erre szükség van. És főleg olyan műtrágyákat használjunk, amelyek a talajban a legjobban értékesíthetők. A Győzelmes Október szövetkezet dolgozói és szakképzett agronómusa már eddig is komoly eredményekkel dicsekedhetnek a műtrágya szakszerű felhasználása folytán. Kysacký László, Kassa. OJ SZ

O C 1956. április 26. "