Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-25 / 115. szám, szerda

Megnyílt a lengyel szejm 8. ülésszaka Varsó, április 25. (PAP) — A lengyel szejm 8. ülésszaka hétlón, április 23-án délután öt órakor megkezdődött. A szejm napirendi bizottsága az ülésszak napirendjére a fcövetkezp pontok felvételét javasolta. 1. a minisztertanács elnökének beszámolója; 2. az 1956. éyi állami költségvetéstervezet; 5. a minisztertanács jelentése az 1954. évi áílami költségvetés végrehajtásáról; 4. az amnesztiáról szóló törvénytervezet; 5. az alkoholizmus leküzdésére vonatkozó törvénytervezet; 6. a klinikai abortus megengedésének feltételeire vonatkoVdltozósok a lengyel kormányban A Lengyel Népköztársaság államtanácsa a minisztertanács elnökének indítványára felmentette I-Ienrych Swiatkowskit az igazságügyminiszteri és Wiodzimierz Sokorsk^ a kulturális és müvészetügyi miniszteri tisztség alól. Az.államtanács elhatározta, hogy Karol Kurylukot nevezi ki kulturális és művészetügyi miniszterré. A minisztertanács elnöke Wiodzimierz SokorsXit a lengyel rádióbizottság elnökévé nevezte ki." zo törvénytervezet; 7. a pedagógusok jogaira és kötelességeire vonatkozó törvénytervezet; 8. jelentés az Adam Mickiewicz müvei kiadására vonatkozó határozat teljesítéséről; 9. változások az államtanács összetételében; 10. a minisztertanács összetételének megváltoztatására vonatkozó, a Lengyel Népköztársaság szeimjének. 7. és 8. ülésszaka közötti időben hozott államtanácsi határozatok jóváhagyása; 11. a Lengyel Népköztársaság szejmjének 7. és 8. ülésszaka közötti időben hozott. államtanácsi rendeletek jóváhagyása. Az ülésen megjelentek az államtanács tagjai élükön Alekszander Zawadzkival és a kormány tagjai, élükön Jozef Cyrankiewicz-csel, valamint Edward Ochab, a Legyei Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és a- Politikai Bizottság tagjai. A diplomácia páholyban helyet foglaltak az albán nemzetgyűlés küldöttségének tagjai, és több ország diplomáciai képviselője. Az ülést Dembowski, a szejm elnöke nyitottak meg és szívélyesen üdvözölte az Albán Népköztársaság nemzetgyűlésének megjelent küldötteit. Ezután Jőzef Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke megtartotta beszámolóját. MegkezdődöH a Koreai Munkapárt III. kongresszusa Phenjan, április 25. (ČTK). — A Koreai Központi Sajtóügynökség jelentése szerint április 26-án Phenjanban megnyitották a Koreai Munkapárt III. kongresszusát. A kongDulles a NATO-ban mutatkozó ellentétekről New Vork, április 25. (ČTK) — Dulles, az USA államtitkára április 23-án az újságírók összejövetelén beszédet mondott, amelyben — mint a Reuter ügynökség jelenti — egyes külpolitikai kérdésekkel, különösen az Északatlanti Egyezménnyel és a szovjet külpolitikával foglalkozott. Dulles kénytelen volt kitérni azokra az ellentétekre, amelyek mind világosabban megnyilvánulnak az atlanti koalíció partnerei között. Kijelentette, hogy a NATO-nak többnek kellene lennie és több is lehetne, mint egyszerű katonai tömörülés és ezzel kapcsolatban egyenesen rámutatott arra, hogy a kanadai, a francia és az olasz kormány is azt kívánják, hogy kerüljék a NATO egyoldalú katonai jellegének hangsúlyozását és hogy igyekezzenek e szervezet gazdasági jelentőségének kibővítésére. Dulles kénytelen volt azt is elismerni, hogy a háborús veszedelem az utóbbi időben jelentős mértékben csökkent, azonban óva intett „a dolog egyszerűsítésétől". Követelte, hogy az USA ne lankadjon éberségében és erejében." resszuson 914 küldött vesz részt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a többi testvér kommunista és munkáspártoknak küldöttségei mint vendégek vesznek részt a kongreszszuson. A kongresszus jóváhagyta a tárgysorozati programot: 1. A Koreai Munkapárt Központi Bizottsága működéséről szóló beszámoló; 2. a Központi Revíziós Bizottság jelentése; 3. változások a Koreai Munkapárt alapszabályzatában; 4. a párt központi szerveinek megválasztása. A kongresszus első Jésén Kim Ír Szen, Korea Munkapártja Központi Bizottságának elnöke tartott beszámolót a Központi Bizottság működéséről. Amerikai katonák titokban alagutat építettek a Német Demokratikus Köztársaság területén Berlin, április 23. (TASZSZ). — I. L. Carenko vezérőrnagy, a németországi szovjet haderők vezérkari főnöke az Európában tartózkodó amerikai haderők vezérkari főnökéhez levelet intézett, amelyben többek között ezsket írja: 1956. április 22-én a németországi szóvjet haderők összekötő egységeinek tagjai Alt Glinecke járásban ?egy alagútra bukkantak, amelyet az amerikai szolgálat épített a 'Német Demokratikus Köztársaság területén azzal- a szándékkal, hogy az alagutat kémszolgálati tevékenységre használják fel. Az alagútban ugyanis kábelvezetéket helyeztek el, amelyet a szovjet katonaság összekötő vonalaihoz csatoltak. A Németországban tartózkodó szovjet haderők vezérkara ezzel kapcsolatban az Európában tartózkodó amerikai haderők vezérkaránál tiltakozik az amerikai katonai hatóságok németországi törvényellenes akciói ellen és ragaszkodik ahhoz, hogy a bűnösöket felelősségre vonják és hogy jövőben hasonló akciók meg ne ismétlődjenek. I. A. Kocjub ezredes szovjet parancsnok és Dasher vezérőrnagy a Berlinben székelő amerikai parancsnok között e kérdésben április 23-án tartott megbeszélés, sajnos, nem vezetett pozitív eredményre. A németországi szovjet haderők vezérkara azt javasolja, hogy az amerikai és a szovjet parancsnokság Berlinben szovjet-amerikai vegyes bizottságot alakítson a tények gondos kivizsgálására. BONNI HlREK szerint a Szabad Demokrata Párt 16 volt képviselője, akik a közelmúltban szakítottak a párt vezetőségével, elhatározták, hogy „Szabad Néppárt" címen új pártot alakítanak. (ČTK) Közlemény H. Langnak, Norvégia külügyminiszterének jugoszláviai tanácskozásairól Képek a szovjet államférfiak angliai tartózkodásáról J. A. Malik, a Szovjetunió nagy-britanniai nagykövete április 19-én a szovjet nagykövetségen ebédet adott a szovjet államférfiak nagy-britanniai tartózkodása alkalmából. Képünkön balról jobbra: Sir Anthony Eden brit miniszterelnök, N. A. Bulganyin, Harold MacMillan brit pénzügyminiszter (balról a negyedik) és A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese. Belgrád, április 24. (ČTK). — A Tanjug sajtóügynökség közlése szerint április 22-én Belgrádban közös norvég-jugoszláv nyilatkozatot hoztak nyilvánosságra a Kocsa-Popovics jugoszláv külügyi államtitkár és Halvard Lang norvég külügyminiszter között folytatott tárgyalásokról. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Belgrádban folyt szívélyes és baráti tanácskozásokat az az őszinte kívánság hatotta át, hogy Norvégia és Jugoszlávia között még jobban megszilárduljanak a baráti kapcsolatok és az együttműködés. Ez alkalommal véleménycserére került sor több nemzetközi problémára vonatkozólag. A nemzetközi helyzet lényegesen javult és mindkét félnek érdeke, hogy minden törekvésükkel oda hassanak, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a feszültség továbbra is enyhüljön és a bizalom elmélyüljön. A nyilatkozat befejező része kiemeli, hogy még ez évben kibővül a kulturális együttműködés és konkrét intézkedéseket foganatosítanak a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére. A norvég külügyminiszter Belgrádból való elutazása előtt meghívta Kocsa-Popovics jugoszláv államtitkárt Norvégiába hivatalos látogatásra. Popovics a meghívást elfogadta. London lakossága érdeklődéssel várja a szovjet államférfiakat, amikor a Downing Street 10. szám alá, a brit miniszterelnök székhelyére érkeznek, ahol a nagy megbeszélések folynak. WILHELM PIECK, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke a Neues Deutschlandnak, Németország Szocialista Egységpártja központi sajtószervének megalakítása 10. évfordulójára az új Németország érdekében szerzett érdemeiért a Kari Marx-érdemrendet adományozta. (ČTK) A LENGYEL ÁLLAMBIZTONSÁGI szervek a közelmúltban az amerikai kémszolgálat három ügynökét tartóztatták le, akiket Lengyelországba küldtek, hogy ott kémtevékenységet folytassanak. A letartóztatott kémeket vizsgálat után bíróság elé állítják. (ČTK) Az igazság, az élet és az ember győzelméért Vasárnap, április 22-én a csehszlovákiai írók prágai 11. kongresszusának első napján Ján Drda, a Csehszlovák írószövetség elnöke elmondta fő beszámolóját, melynek egyes részeit alant közöljük: Nemzeti történelmünk egyetlen elmúlt időszaka sem jelentett olyan hatalmas forradalmi fejlődést, egyetlen korszak sem hozott olyan mélyreható változást életünkben, mint jelen időszakunkban. Ma egyetlen év többet jelent, mint a régi időkben néhány évtized. Változik hazánk arculata, változik az emberek életmódja. változnak az emberek közötti kapcsolatok, megváltozik az élet értelméről alkotott nézet. Ma tehát van miről írni és van kinek írni. Hazánkban hatalmas folyamként vonul át a kulturális forradalom, mely a dolgozók új és új tízezreit ragadja magával, iskolákba, laboratóriumokba, színházakba vezeti őket és lázas érdeklődést nyújt bennük, a megismerés vágyát. Megnyitja előttük nemzeti kultúránk és a világkultúra gazdagságát, Puskint, Balzacot, Dieckenst, Heinrich Heinet adia kezükbe, és Solohov, Pablo Neručia, Aragon, Thomas Mann, llaldor Laxness, Sedovean, Nazim Hikmet, Jorge Amado és Konsztantyin Fegyin iránt is érdeklődnek. Ez a forradalom néhány rövid éven belül tízezer, sőt százezer új olvasót vezetett irodalmunkhoz. A könyvkiadások száma tízszeresére, hússzorosára emelkedett. A háború előtt irodalmunk fő olvasó rétegét az értelmiA csehszlovák irodalom helyzetéről és feladatairól ség aránylag gyenge rétege képezte. J Ha keressük új csehszlovák iroMa örömmel állapíthatjuk meg, hogy ; dalműnk fő egyesítő alapelveit, azoirodalmunkat főleg a munkásosztály, ! kat mindenekelőtt abban találjuk ÜJ sző 1356. április 25. a dolgozó nép olvassa. Kongreszusi feladatunk abban áll, hogy éppen e tények fényében komolyan és felelősségteljesen megvizsgáljuk írói munkánkat, sikereit és eredményeit éppúgy, mint sikertelenségeit, és hogy értékeljük, hogyan teljesíti és teljesítette a csehszlovák irodalom küldetését az új ember nevelésében. Feladatunk, hogy az elméletben és az alkotó gyakorlatban elkövetett fogyatékosságokat és hibákat megszüntessük, mivel ezek gyakran gyengítik tehetséges íróink müveit is, csökkentik irodalmunk erejét és társadalmi hatékonyságát, Nem akarjuk irodalmunkat uniformizálni, sem pedig nivellizálni. Éppen ennek ellenkezőjére, Egyéni és különleges tehetségek sokoldalú és sajátos alkotó irányzatok pezsgő gazdagságára, a temperamentumok örvendetes kivirágzására vágyunk — és éppen a mi társadalmi körülményeink között válik ez lehetővé az irodalom számára. Egy dologhoz azonban ragaszkodunk, — a cél egységéhez. És mi ezt a célt az új szocialista társadalom győzelmes kiépítésében látjuk a marxizmus-leninizmus életadó tanításai alapján. Mi ezt a célt az igazság győzelmében, az élet győzelmében, az ember győzelmében látjuk. Mi tiszta szívből mondtunk „igent" a forradalomra és annak végső győzelméig együtt akarunk vele haladni. Számunkra a szocializmus építése nem hipotétikus rémet jelent, hanem a legvalóbb valóságot, melyet nagy többségünk ma aktívan átél. meg, hogy szocialista irdalommá akar és fog válni. Cseszlovákiai íróinkról hovatovább teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy szívük a népé, a párté és azé a nagy torradalmi távlaté, melyet a párt előttünk megnyit. A cseh és szlovák irodalom döntő erői, érett mesterei éppúgy, mint ifjú művészei, j ak;k a szárnypróbálgatásnál tartanak, ; alkotó munkájukkal segítenek az iroI dalom lenini alapelveinek átültetésében és megvalósításában, mely szoros és nyílt kapcsolatban áll a néppel, olyan irodalom alkotásában, mely örömmel és öntudatosan a dolgozói; millióit akarja szolgálni, akik az ors/ág erejét, jövőjét jelentik. Mindez arról tanúskodik, hogy irodalmunkban nőnek és gyarapodnak a valódi szocialista fejlődéshez szükséges erők. Egyúttal azonban nagy nyíltsággal tudatosítani kell és őszintén meg kell mondani, hogy irodalmunkban az utóbbi években olyan von.isok is mutatkoznak, melyek elhomályosítják szocialista jellegének világos, ragyogó képét, és kongreszszusunk egyik fő feladata lesz, hogy őszintén es nyíltan leszámoljunk ezekkel a jelenségekkel, és közösen megtaláljuk az egészséges és helyes fejlődés útját. Igazság és félelemnélküliség A XX. kongresszus eredményeinek fényében kitűnik, hogy a politika és elmélet hibái milyen erősen befolyásolják a művészetet, sőt főleg a művészet területén ezek a hiányosságok még fokozódnak is. Sok esetben oknak tartottuk azt, ami már következmény volt. A személyi kultusszal összefüggésben és közvetlenül abból eredt az „ideális hősről" keletkezett hamis és káros tézis, éppen úgy, amint összefüggés mutatkozik a politikai önelégültség egészségtelen tendenciája és az irodalom „rózsaszínűre festése" között. De a dolgok ilyen elemzése nem elegendő. Azokra a problémákra is figyelmet kel fordítanunk, melyekben még ma nem látunk világosan, de amelyek közvetlenül elemzést kívánnak, melyeket mindenekelőtt polgári és művészi lelkiismeretünk előtt kell elemeznünk. Ebben a pillanatban irodalmunknak az utóbbi években végzett tevékenységével kapcsolatban szükségszerűen néhány keserű, de elkerülhetetlen kérdést kell feltennünk. Csupán azok keserű magján^ keresztül érhetünk célba. E kérdések közül legfájdalmasabb szerintem a következő: Vajon irodalmunk az 1948—1956. évek közötti időszakban minden teremtő sikere ellenére — melyek kétségtelenül megvoltak — mindiu hangoztatta-e az élet igazságát és átültette-e azt műveibe, vagy pedig számos esetben csupán elméleti posztulátum maradt, melytől alkotó tevékenységünkben sok esetben eltértünk? Vajon megfelelőképpen ábrázoltuk-e kortársainkat, megfelelőképpen ábrázoltuk-e életünket és a szocialista társadalom építését? Mindig teljes gazdagságában és igazságában, a hibák, akadályok és nehézségek egész terhével együtt ábrázoltuk-e a valóságot, vagy pedig ehelyett átfésült és szépített, az igazságot eltorzító és elhomályosító vagy szűkítő legendát alkottunk? Vajon valóban konkrét és élő kapcsolatot létesítettünk-e a munkásosztállyal és a dolgozó néppel — vagy pedig ezt az alapelvet csupán elvont módon hirdettük, míg a nép igazi harca, nehézségei és fáradalmai távol álltak tőlünk és kevéssé ismertek voltak előttünk? És ha valóban elkövettük ezeket a hibákat az irodalomban olyan mértékben, hogy ez érzékenyen korlátozta annak fejlődését, és távoltartotta a a népet az irodalomtól — hol és miben van e hibák fő gyökere? Ügy gondolom, hogy hibáink fö gyökere azokban a hibákban rejlik, melyek a személyi kultusz és a bürokratizmus következtében keletkeztek az ideológiai és a propaganda szakaszán, életünk fényeinek helytelen tolmácsolásával, azoknak a reális ellentéteknek és ellentmondásoknak elleplezésével, melyeket a fejlődés hoz magával, másrészt annak a hibás tanításnak az elfogadásával, hogy az osztályharc szüntelenül élesedik — még abban a pillanatban is, amikor a munkásosztály alapjában megszilárdította hatalmát és sok győztes eredményt mutat fel a szocializmus építésében. Mintha megfeledkeznénk a dialektika alapvető szabályáról, hogy a fejlődés és az előrehaladás az ellentétek kifejezésével valósul meg, elzárkóztunk sok ellentét elől, melyek életünk reális tényeivé váltak, bezártuk szemeinket és füleinket, úgy tettünk, mintha nem lennének ezek az ellentétek, hiányosságok és hibák. Ennek következménye a propagandában az volt, hogy e rózsaszín szemüvegen nézést dolgozóink széles rétegeinek szuggeráltuk, másrészt ott is ellenséget láttunk, ahol nem volt. Összekevertük a fogalfnakat ebben a dologban, gépiesen leegyszerűsített feltevéseket alkottunk, ellenségeket teremtettünk, és olyan cselekedeteket gondoltunk ki számukra, melyeket az ellenség jellegzetes tulaidonságainak tartottunk, és így néha érzékenyen megváltoztattuk a valóság reális képét.