Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-25 / 115. szám, szerda

t A szőlő termesztése és a sz'ilő borrá való felJjlguzása a fennmaradt feljegyzések alapján már az ókorban a régi elöázsiai kultúrnépeknél is ismeretes volt. A szőlő termesztése Szlovákiában is hagyományos. A termesztést még a rómaiak alapozták meg, akik az általuk leigázott keleti népektől vették át és aztán továbbterjesztgtték Európában, a római birodalom területén. A bortermelés feltételei nálunk nem voltak olyan kedvezőek, mint pl. Dél-Európában, annak ellenére, hogy a szőlőművesek szorgalmas munkája következtében ma már jelentős területen nálunk is van szőlőt?rmolés. A szőlészet védelj-4acJcí gyöngyözzem a oor a pohciröavi mii özzék a bi Í iar k Permetezés rae és kezelése éghajlati viszonyaink mellett több fáradságot és gondozást igénye!, mint más, enyhébb éghajlatú vidéKen. A szőlőtőke fejlődéséhez egyebek között sok melegre és napsütésre van szükség. Érési ideje más növényekhez viszonyítva elég hosszú, kb. 200 nap. A szőlőtermesztésre legalkalmasabb területek a Földközitenger mellékén, különösen Olaszországban vannak, ahol 4 millió hektárt tesznek ki, ami egyharmada köztársaságunk területének, Amellett Olaszország nem is a legnagyobb szőlőtermő állam, hanem Franciaország. Fontos szőlőtermő államok még: Spanyolország, Portugália, de nagy területen termel még a Szovjetunió, Magyarország, Jugoszlávia, Görögország, Törökország, Románia és Bulgária is. Ezekben az államokban tíz- és húszszorosát termelik mint nálunk és ugyancsak világhírű borfajtákat termesztenek. így híresek a szovjet borok közül a krími és a gruzíni, a görög borok közül ismeretes a nehéz édes számoszi, a jugoszláv dalmát fajták. Magyarország is egyike a híres borkiviteli országoknak. Ismeretesek a badacsonyi, egri, somlyói borok, s a leghíresebb exportbor, a tokaji. A spanyol és portugál borok közül jelentősek az erős sherry, malaga, madeira és portói fajták. Franciaország fehér és vörös borairól ismeretes: a burgundi, bordói fajtáiról, de különösen pezsgőborairól (Champagne). Olaszország főleg toscanai, lombardiai, piemonti, szicíliai és a fűszerezett wermouth-borait exportálja. A mi boraink a déli borok ellenében finom aromájukkal és a hegyi borok jeileg'ctes izéveh tűnnek ki. A borfogyasztás fokozatosan növekedik. A választékot és a minőséget Mletően is emelkednek «z igények. A borfogyasztásban, eltekintve a déli allamokat, ahol az egy lakosra eső fogyasztás évenként 70—120 liter, a többi európai államokat, ahol csak 3 — 6 liter a fogyasztás, mi túlszárnyaljuk. Habár a szőlőtermelés nálunk a fő szőlőtermő országokkal való viszonylatban sem mennyiségben, sem területben nem tűnik ki, mégis népgazdasági szempontból jelentós tételt jelent. Szlovákiában 870 községben 60 000 szőlőtermelő termeszt szőlőt. Közülük Modra községben terem a legtöbb szőlő. 1948 után a szőlőtermelés terén bizonyos javulás állt be. A sok bornagykereskedést államosították és a szőlő felvásárlására nemzeti vállalat alakult. Később ebbe beolvadtak az összes borértékesítő szövetkezetek. Az EFSZ-ek és az állami gazdaságok kiterjedésével és megerősödésével sok konfiskált szőlőterület került ezek tulajdonába. A kis- és középparasztoknak az EFSZ-ekbe való belépésével a szőlőtermelőknek kb. 30 százaléka került a szocialista szektorba. Nálunk három fő szőlőterületet ismerünk. A szőlő termesztéséhez sok munka, érzék és gondozás szükséges. A hozamok így is sokszor az éghajlati viszonyoktól függnek. Különösen a mi szőlőink szenvednek nagyon sokat a késő tavaszi fagyoktól. A szőlészet jobb és tökéletesebb szervezésével jobban védekezhetünk a fagyok és más károk ellen. A múlt években óriási károkat okoztak az ismétlődő fagyok, amikor szlovákiai méretben szőlőtermésünknek majdnem 50 százaléka elpusztult. Ekkor a kiskárpáti területet érte a legtöbb kár és a termés elérte a tízéves legalacsonyabb átlagot, az 1946-os termésnek csak 34 százalékát. A múlt év nagyon jónak bizonyult. Azonban a károk, alacsony hozamok és a termelés gondatlansága következtében a szőlők sok helyen elhanyagolt állapotba kerültek. Ezzel az állapottal a kormány is foglalkozott és még 1953-ban határozatot hozott, miszerint a szőlészetben dolgozóknak két fő feladatuk van: az első 1963-ig Erről tanúskodnak különösen a bratislavai körzet EFSZ-eiben elért jó eredmények, ahol helyenként 120 mázsát is elértek. Az Azerbajdzsáni SZSZK Nizami kolhozában 188 métermázsát is termeltek. A kolhoz bevétele egy év alatt csupán a szőlő eladásából 4,5 millió rubel volt. Szüret fokozatosan emelni a szőlők területét 3600 hektárral és ugyanakkor az asztali szőlő hányadát a szőlőtermés 10 százalékáról 15 százalékra emelni. A második feladat 1963-ig 55 métermázsára növelni az átlagos hektárhozamot. A fenti feladatok elérésére megvannak a szükséges előfeltételek. A mi szőlőtermelőinknek is biztosítva lesznek az előfeltételek, hogy állandóan növelhessék a hektárhozamokat A kormányhatározat, melyet a szőlőtermelés növelése és fellendítése érdekében hoztak, jelentős irányelveket tűzött ki a következő évekre. E célkitűzések konkrét formában kiszabták a részíegfeíadatokat, különösen a műtrágya, a védő- és oltóanyagok biztosítása terén, valamint a kutatóintézetek részére. Ugyancsak foglalkoznak a gépesítés és a szakerők iskoláztatásának kérdéseivel is. Az eredmények máris mutatkoznak, egyrészt a szőlő jobb gondozásában és a nagyobb termésben. Arról, hogy érdemes-e a szőlőt állandóan rendben tartani, már meggyőződhettek a Szelőcei Egységes Földművesszövetkezet tagjai is, akik már három éven keresztül az átadott szőlőért több százezer koronát bevételeztek. Ez év marciusában a szőlőtermelők aktíváján. amelyen száz szőlőtermelő és az EFSZ-ek, állami gazdaságok küldöttei vettek részt, értékelték Szlovákia legjobb szőlőtermelőit. Az 1955-ös termést illetőleg első helyre a károlyfalusi EFSZ került, mely 31,5 hektáron 103.6 métermázsás hektárhozamot mutat fel, 15.8 százalékos cukortartalommal, sőt két hektáron 193 métermázsát termeltek hektáronként, 17,7 százalékos cukortartalommal. A további helyezettek a pezinoki, szentgyörgyi EFSZ, a Mezőgazdasági Technikai Iskola Modorban, a Bratislava Vinohrady-i EFSZ stb. A szőlőtermelőkre a kora tavasztól kezdve késő őszig sok munka vár, A szőlővesszőt metszeni, a talajt kapálni, a gyomot tisztítani, később a hajtásokat permetezni kell. Szlovákiában szőlőműveseink a jövő években nagyobb mennyiségben, kiváló minőségű szőlőket és borokat fognak szállítani dolgozóinknak és így nemcsak, hogy megtartják, de lényegesen megjavítják a szőlészet és borászat régi hagyományait. (GR) <;• i i i •iiinitiiuiiiiiiiiiiuiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiu A České Budéjovice-i kerület ifjúsága egy millió fát ültet A Csehszlovák Ifjúsági Szörvetség Központi Bizottságának az erdősítésben nyújtott segítségre és a papírgyűjtésre vonatkozó felhívása nagy visszhangot keltett ifjúságunk körében. Nemrégiben örömteljes jelentés érkezett a bizottsághoz a České Budéjovice-i kerületből. A pionírok és 1 CSISZ-tagok ebben az évben 1 millió fát ültetnek el. A tábori 3. nyolcosztályos középiskola növendékei, akik elsőkként feleltek köztársaságunkban a CS1SZ KB felhívására, ígéretet tettek, hogy ebben az évben 50 ezer fát ültetnék el. Már kb. 4 tonna papírt gyűjtöttek A dolgok ilyen állapotához az a helytelen magyarázat is hozzájárult, hogy a tipikus megfelel az adott szociális jelenség lényegének és nem csupán a legelterjedtebb, gyakran ismétlődő közönséges jelenség, és hogy a realista művészetben, a pártosság megnyilvánulásának fő szférája a tipikus. Mi tehát e helytelen tanulság szerint ott kerestük a tipikust, ahol látni kívántuk, ami valamiképpen beleillett a szocializmusra vonatkozó elképzeléseinkbe és a reálisat, a szembeszökőt az életben nem vettük észre, mihelyt nem illett bele elképzeléseinkbe. Ezzel gyengítettük irodalmunk egyik jelentékeny vonását, azt, hogy az élet valódi felülvizsgálója legyen, hogy az emberek érdekeinek és igazságának őrzője legyen. Valaki feltehetné a kérdést: hogyan lehetséges, hogy az irodalmunkban fennálló nagy hibák beismerésével egyidejűleg irodalmunk kétségtelen sikereiről és előrevezető útjáról beszélek. Én azonban azt gondolom, hogy teljes joggal teszem ezt, mivel ez megfelel az igazságnak. Az alap, amelyből kiindulunk, valóban jó és megrendíthetetlen: a mi életünk népünk, mely megszabadult a kizsákmányoló osztályoktól és valóban uralkodik, az ország gazdája. Propagandánknak és természetese irodalmunknak. az az alapvető elképzelése, hogy a szocialista rend 0sszehasonlithatatlan.il jobb, igazságosabb és alkotóbb, mint bármely más rend, — ugyancsak igazságos és helyes elképzelés. Az irodalomban a hiba ott kezdődik, hogy azt a helytelen tézist tettük magunkévá, hogy népünknek és a szocialista építésnek azzal szolgálunk a legjobban, ha átsiklunk az ellentétek felett. Ennek az ellenkezője igaz. Az irodalom annál jobban és hatékonyabban szolgálja a pártot, szeretett népét, minél igazabban és pontosabban mutatja meg az összes törvényszerű ellentéteket, melyek utunkon mutatkoznak és saját fogyatékosságainkat is, melyek pártunk vezérelveinek megvalósítása útján feltűnnek. Ján Drda beszéde további részében foglalkozott a csehszlovák irodalom egyes problémáival. Ismerjük meg az életet a maga teljességében A művész alkotó szabadságának kérdésében Ján Drda többek között ezt mondta: Az írónak alkotó munkája számára, melynek a proletariátus ügye élő részévé kell válnia, feltétlenül szüksége van arra az érzésre, hogy semmi sem akadályozza szárnylendülését, nem nehezítik azt különböző tiszavirágéletü formulákkal, hogy ezeket a szárnyakat nem lehet bürokratikus ollókkal lenyírni, hogy az irodalmat és annak műveit, terjedelmét, nem lehet irodai vonalzókkal lemérni. M: teljes és mélységes felelősséget vállalunk a párt és a munkásosztály színe előtt, mi minden erőnket a párt ügyének, a szocializmus kiépítése ügyének szolgálatába akarjuk állítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy munkánkról, annak problémáiról és néha igen bonyolult nehézségeiről bárki dönthetne, hogy kívülről improvizáltan és felelőtlenül beavatkozhatna, hogy megengedhető lenne, hogy bürokratikus nézeteket vigyen az irodalomba és bürokratikus beavatkozásokkal korlátozza tevékenységünket. Ezt az írói munkát csupán olyan érzékeny mesteri mértékkel lehet mérni, amilyent ebben a szakban Marx, Engels és Lenin mutattak. Nézetem szerint egy igen komoly ok, mely miatt időnként hamis útra vezettek bennünket, az, hogy sok írónak nincs közvetlen kapcsolata a nép életével. Tudom, hogy ez a kérdés az írók között — hogy úgy mondjam — bizonyos idegességet vált ki, hogy sokan közülük szubjektíven meg vannak győződve arról, hogy ők ismerik az életet és nem lehet szemükre vetni az élet csekély ismeretét. T°rmészetes, elvtársak, hogy mindnyájan ismerünk valamilyen életet, ismerjük legközelebbi környezetünk életét, hiszen mindenütt élnek emberek, ahol járunk, mindenütt vannak emberek, a színházban, a falun, a városban, az írók gyűlésén. Nem állíthatjuk tehát csak így általánosságban: az írók nem ismerik az életet. Nekünk igen pontosan' kell feltennünk ezt a kérdést: milyen mértékben ismerik az írók az életet, milyen széles látókört ölelnek át lelki szemeikkel és milyen mélyen ismerik ezt az életet, milyen mélyen hatoltak be az emberi kapcsolatok e hatalmas hálózatába, annak az életnek a környezetébe, melyet közvetlenül közelről ismernek? És ez, elvtársak, alapvető kérdés és annak ellenére,' hogy tudom, hogy ezt az állításomat nem fogadják majd tapssal, merem állítani, hogy annak az életkörnek, melyet íróink ismernek, az esetek többségében aránylag csekély az átmérője, és sok olyasmit, amiről azt gondoljuk, hogy ismerjük, csupán felületesen ismerünk. A nagy művészetheez, a nagy irodalomhoz vezető utat csupán az frók mindennapi polgári és alkotó aktivitása törheti át, mely beavatkozik a jelenkor legalapvetőbb kérdéseibe. Az íróknak egyebeken kívül a legjobban tájékozott emberekké kell válniok, nem azért, mert valaki rendszeresen tanácsokat és tájékoztatást „nyújt" nekik, hanem azért, mert a lehető legtöbb tényt és jelenséget ismernek életünkből, mert a lehető legmélyebben behatolnak életünkbe, felismerik a legbelsőbb összefüggéseket, előre látják a problémák megérését és jelzik azokat. Ezzel összefüggésben Ján Drda kiemelte az írók és a sajtó együttműködésének nagy jelentőségét. Az irodalom feladatai Az irodalomnak társadalmi életünkben való feladatairól Ján Drda ezt mondotta: Ha azt akarjuk, hogy irodalmunk szocialista irodalommá váljon, ha- azt akarjuk, hogy teremtő tényező legyen, mely társadalmunk átépítését szolgáljí. és új emberhez méltó életet teremt — ahogy Konsztantyin Fegyin, a moszkvai II. kongresszuson követelte —, akkor legfontosabb feladatának kortásaink, korunk hősei képének ábrázolását kell tartania. Nem képzelhető el, hogy az írók előtt álló összes igényes, bonyolult és nehéz feladatokat, melyeket a jelenkor és a nemzet sürgős szüksége megkíván, művészeink sikeresen teljesíthetnék, ha nem fegyverezzük fel magunkat szilárd és igaz világnézet-* tel, mely nemcsak a tények ismeretét teszi lehetővé, hanem az egyes tények és jelenségek jellegének és értelmének megkülönböztetésénél is segítségünkre van. Az a művész, aki kitérne a marxizmus-leninizmus ismerete elől, vagy azt hinné, hogy ma meg lehet anélkül is, valóban naivnak mondható. A marxizmus a legemberibb és az emberi élet számára legszükségszerübb tanítás, mert ez a tanítás fedte fel és fejezte ki a természet és az emberi társadalom fejlődésének törvényszerűségét, megszabadította az emberi gondolkodást az előítéletektől és legendáktól, kiemelte a munka társadalmi és erkölcsi jelentőségét, bebizonyította a kizsákmányolók bűneit, harci értelmét és konkrét irányt adott az igazságos emberi kapcsolatokra vágyakozó emberiségnek és megvilágította előttünk a katasztrófák nélküli boldog életbe vezető egyetlen lehetséges utat. Örömmel mondhatjuk, hogy a mi irodalmunkba is feltartózhatatlanul behatolt a kommunista világnézet, hogy a Neumann, Wolker, Fučík, Olbracht, Majerová, Jilemnický, Fraňo Kráľ müveivel kiépített alapokon olyan irodalom nő és fejlődik, mely egész jellegével szocialista, melynek kifejező új vonása lesz, hogy a tehetségek sokrétű különlegessége mellett ezt a gazdagságot egyetlen világnézet egyesíti. íz a tény ma már nagy orőt ad új irodalmunknak. Beszámolója befejező részében Ján Drda beszélt a Csehszlovák írószövetség munkájáról. Hangsúlyozta a szövetség jelentőségét a csehszlovák írók eszmei egységének építésében, majd elemezte a szövetség által elkövetett hibákat. Fő hiányosságként az irodalmi alkotásba való gépies beavatkozást, a saját problémák iránti csekély figyelmet, a fiatal írókról való elégtelen gondoskodást, a szövetség munkájában fennálló bürokratizmust és a kollektív vezetés hiányát említette. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: Minden erőnk megfeszítésével emeljünk ki minden jót, ami az életet ösztönzi és olyan irodalmat adjuk Csehszlovákia népeinek, melyet szilárdságáért, szépségéért és tudásáért megérdemel: az életigazságok irodalmát, világos irodalmat, az örömteljes szív irodalmát, olyan irodalmat, mely a mában gyökerezik és bátor szemekkel tekint a szocialista holnap felé! ÜJ SZO 1956. április 25. 5