Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-23 / 113. szám, hétfő

ZALKA MÁTÉ születésének hatvanadik évfordulójára MEGEMLÉKEZÉS EG

Y NAGY SZABABSÁGH ARCOSRÓL A

legendáshírű Zalka Máté — Lukács Pál hatvan esztendővel ezelőtt, 1896, április 23-án Matolcson, egy kis Szatmár megyei faluban pillantotta meg a napvilágot. Gyermekkorát Mátészalkán töltötte, középiskoláit Szatmáron végezte. Jó barátja és küzdőtársa, Illés Béla megemlékezéseiben olvashatjuk, hogy Zalka már egészen fiatalon írónak készült. Tizennyolc éves korában „Kemény László, a vitéz magyar huszár" címmel drámát Irt a magyar szabadságharc elfelejtett hőséről, aki a világosi fegyverletétel után Olaszországba emigrált és Garibaldi szabadságharcosai sorába állt. Ezt a drámát egy vándorszíntársulat egyetlenegyszer előadta Beregszászon, 1914. június 28án, azon a napon, amelyen Princip szerb diák Szarajevóban megölte Ferenc Ferdinánd főherceget. A háború kitörésekor Zalka önként katonának jelentkezett a nyíregyházi huszároknál és — ahogy Illés megállapítja — hamarosan megértette, hogy ez nem Kemény László, nem Petőfi háborúja, ez a háború nem a szabadságért és nem a népért folyik. Az ezred, amelyben szolgált, 1915 januárjában elvérzett a Doberdón. (Évekkel később — már a Szovjetunióban — „Doberdo" címmel Zalka regényt írt, melynek témáját az olasz harctéren szerzett élményei adták.) Az újra kiegészített ezredet Volhíniába viszik és itt Zalka egy litografált frontújságban „A sörgyáros és János, a katona" címmel novellát ír. Lázadó hangú ez a novella, írója merészen kikel benne a háború ellen. Zalkának szerencséje van, mielőtt a hadosztálybíróság kimondhatná felette a halálos ítéletet, orosz hadifogságba esik a Bruszilov-offenzíva alkalmából. Zalka Szibériába kerül, zászlós létére jobb a sorsa a fogságban senyvedő közkatonáknál, akik tizezerszám pusztulnak el az éhségtől, a hidegtől és a járványos betegségektől. Az a megkülönböztetés, ahogy a cár tisztjei a katonákat és a fogoly tiszteket kezelik, még jobban kinyitja a szemét, Már csak elméleti alap, a marxizmus megismerése kell, hogy forradalmárrá érjen, felismerje, hogy a proletariátus megteremtheti azt a rendet, amely megszünteti a szolgaságot és meghozza a népek, a dolgozó emberek szabadságát. Amikor 1917 decemberében Lenin felhívja a hadifoglyokat, hogy ragadjanak fegyvert a szocialista forradalom, a szabadság védelmére, Zalka az elsők között áll be a Vörös Gárdába. Egész ezredet szervez magyar munkásokból és parasztokból, és kitűnő parancsnoknak bizonyul. Katonáival megérteti a népháború igazi jelentőségét, megérteti velük, hogy amikor az orosz forradalmat védik, hazájuk felszabadulásáért is •állnak csatasorba. ' alkal élete a küzdelmek, szakadatlan harcok sorozata. Harcol Szibériában, az Uraiban, Közép-Ázsiában, majd a Krímen. Hősiességéért sokszor kitüntetik, a polgárháború három éve alatt hétszer megsebesül és amikor az- intervenciósok végleg kitakarodnak Oroszország területéről és a polgárháború véget ér, új harci feladatok várnak rá Törökországban, ahol Kemény László néven egyik szervezője és vezetője Kemál lovasságának. A szmirnai győzelem után, amely megalapozta Kemál pasa uralmát, visszatérhetett Moszkvába és itt mint az Állami Könyvkiadó egyik igazgatója, később pedig mint a Forradalmi Színház vezetője, az írásnak szentelheti idejét. Sorra jelennek meg novellái, elbeszélései, regényei, melyekben pártos hittel hirdeti, hogy a szabadság ügye oszthatatlan, bárhol harcolunk a szabadságért, a magunk szabadságáért, is harcolunk. Egyszerű emberek, a polgárháború magyar katonáinak hősi tetteit írja meg egyszere stílussal, egyéni, népi ízzel és pártos állásfoglalással. Élete végéig, több mint húsz esztendeig volt távol hazájától, Magyaországtől, de minden sora eleven tanúságtétele annak, hogy a magyar néptől egy pillanatra sem szakadt el. Ábrándjaiban és álmaiban otthon jár, elmondja, hogy Magyarországon ő lesz az első. mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetője és, nézzétek meg, hogyan fogunk dolgozni, büszkélkedik el. Álmai nem válhattak valóra, ő maga már nem térhetett vissza hazájába. 1936 szeptemberében Spanyolországba megy, ahová akkor a Franco ellen védekező spanyol nép megsegítésére a világ minden tájáról özönlöttek a munkások és parasztok: németek, osztrákok, csehek és szlovákok, magyarok, románok, angolok, dánok, norvégek, sőt kínaiak és négerek is. Zalka Máté itt, spanyol földön Lukács Pál néven tábornoka, parancsnoka az egyik nemzetközi dandárnak, amely sorra veri fasiszta ellenfeleit. Lukács Pál neve fogalommá válik, szabadságharcos katonái lelkesen követik és az imperialista zsoldosok szemében a legféktelenebb gyűlölet tárgya. 1937. június 11-én hősi halált hal Zalka M^té, a magyar szabadságharcosok egyik legragyogóbb hősi alakja. Amikor a világon szétröppent Lukács Pál-Zalka Máté hősi halálának híre, őt magát, a tollával is a szabadságért küzdő író szavát idézte a világ: — Ma Spanyolországban harcolunk Spanyolország, Magyarország, Ausztria és Abesszínia szabadságáért, holnap vagy holnapután talán a Duna vagy a Rajna partjain harcolunk India és Kína népeinek szabadságáért... I

gaz, jó szavak ezek, amelyek a legmélyebb tiszteletet ébresztik bennünk a nagy szabadságharcos emléke iránt, aki a győztes békéért, a mi szabadságunkért is küzdött tollal és fegyverrel utolsó leheletéig. E. V. KULTURÁLIS HÍREK A kínai modern dráma első országos fesztiválján, amely március 1-töl április 5-ig tartott, több mint 40 színiegyüttes vett részt Kína minden íészéből. A külföldi megfigyelők között volt A. N. Arbuzov szovjet drámaíró, aki a kínai színművészek gyűlésén értékelte a kínai dráma nagy haladását, és kiemelte a „Hegyen völgyön át". „Harcedzettek", „Indigóvirág" és „A kombursztyeppében" című színműveket. Felhívta a figyelmet arra a naturalista irányzatra, amely egyes darabokban, főleg a díszletekben mutatkozik. * * * A Bolgár írószövetség plenáris gyűlésének záróhatározatában többek között szó van arról, hogy az elmúlt két év folyamán főleg a történelmi regény fejlődött sikeresen. A költészetben megmutatkozik a költők fokozott érdeklődése a szatíra iránt. Emelkedett a gyermekirodalom és a kritika színvonala is. De az irodalom lemarad az élet szükségletei mögött és ez különösen az időszerű témájú művekben észlelhető. Az újonnan megválasztott elnökségnek és a szövetség titkárságának munkájára vonatkozó irányelvek leszögezik, hogy a szövetség munkájínak feltétlenül meg kell változnia, és a jövőben alkotó problémákkal kell foglalkoznia. A mi szempontunkból érdekesek azok az irányelvek is, amek az elnökség elé azt a feladatot tűzik, hogy folytassanak vitát az iskolákban az irodalom tanításáról, és a tantervekben, a tankönyvekben fordítsanak kellő figyelmet az időszerű irodalomra. Sean O'Cassey ír származású ismert haladó író, aki Angliában él, nemrégiben kiadta a „Zöld varjú" című elbeszélésgyűjteményét. A szerző részletesen foglalkozik a modern angol színházzal. O'Cassey ironikusan kommentálja korunk angol színi kritikájának és színművészetének állapotát. Élesen bírálja a Shaw utáni időszakban a drámai alkotások válságát és nem kíméli a „divatos írókat", mint pl. Noel Cowardot sem. Kazimiercz Brandys „Granada védelme" című elbeszélése Lengyelországban rendkívüli visszhangra talál! Nemcsak az irodalmi lapok oldalain, hanem a napisajtóban és nyilvános irodalmi estéken is foglalkoznak vele Az elbeszélés cseh nyelven a Svetová literatúra című lap májusi számában jelenik meg. NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE Egy kultúr együttes sikere Jób tiszt egységének kultúregyüttese a napokban részt vett a hadsereg-művészegyüttesei versenyének első fordulóján és ebből győztesen került ki. A sikerben nagy része van Mlčoch tizedesnek, a kultúregyüttes vezetőjének. Fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy az együttes a versenyen négy első díjat nyert. Az énekkar Sosztakovics „Ének a hazáról"-cimü kantátájával mutatkozott be, melyet mély művészi átérzéssel adott elő. Népdalegyvelegek után a „Vörös hadsereg tankjai" nevű indulójával szerepelt, bebizonyítva, hogy katonadalokat, indulókat is lehet művésziesen előadni. Az énekkar műsorának utolsó száma a műszaki egységek indulója volt, melynek szövegét és zenéjét a kultúregyüttes vezetője, Mlčoch tizedes szerezte. Hasonló sikerrel szerepelt a zenekar is, mely indulókkal és táncszámokkal mutatta meg tudását. Cvaček őrvezető Kabalevszkij Galopp-jával és Hacsaturján Kardtáncával, melyeket harmonikán adott elő, megszerezte a harmadik első ^helyet. J ebek tizedes hegedűn előadta Fibich Poemaját és ezzel biztosította az együttesnek a negyedik első helyet. A győztes együttes részt vesz a hadsereg-művészegyüttesek versenyének második fordulóján kötelékünk keretében, amit kiváló szereplésével érdemelt ki. Lő r in c z László, őrvezető. Labdarúgócsapataink versenyeznek (Levelezőnktől.) Egységünknél nagy gondot fordítunk a sportra. Kosárlaoda- és asztalitenisz-csapatainkban nagyon sok elvtárs sportol és kellemesen elszórakozik. Az utóbbi időben azonban egyre jobban megkedvelik a labdarúgást. Első osztályú csapatunk nemrégiben a Spartak Hranice labdarúgóival 4:4 arányban döntetlenül játszott. Edzőnk szerint ezen a mérkőzésen a legjobb játékosok Fröhlich és Bednarik közkatonák voltak, de jónak bizonyult Mestánek kapus is. „B"-csapatunk Belotín község futballistáival mérte össze erejét és 3:1 arányban győzött. A mérkőzésen jónak bizonyult Karácsonyi közkatona, aki két gól szerzője volt. , Hidászaink nehéz munkáját megkönnyíti a gépek alkalmazása. Képünk az egyik utászalakulat fűrésztelepén dolgozó katonákról készült. $) Ismerjük meg hőseinket OTAKARJAROŠ A Szovjetunióban megalakult I. csehszlovák hadtest katonái, a hitlerista megszállók ellen vitézül harcoló hazafiak sorában ragyogó betűkkel írta be nevét a történelembe Otakar Jaroš főhadnagy. Otakar Jaroš in memoriam kapitány volt az első idegen állampolgár, aki kiérdemelte a legmagasabb szovjet kitüntetéseket: a Lenin-rendet, az Aranycsillag-rendet valamint a Szovjetunió Hőse megtisztelő címet. Hősi tettéről a sokolovói dicső harcok beszélnek. Itt esett át a szovjet földön harcoló hadsereg a tűzkeresztségen. A fasiszták 1943. március 8-án délután fél 2 órakor nagy támadást indítottak Sokolovo ellen. Miután megismerkedtek Jaroš tiszt legénységének kemény öklével, szilárd ellenállásával, meghátráltak, hogy újabb összpontosított támadást indítsanak, melynek során hatvan harckocsit, 17 páncélos terep járókocsit és két géppisztolyos századot vetettek harcba a Sokolovot védő 450 csehszlovák katona ellen. Megindult a küzdelem életre-halálra. Az ellenség drága árat fizet Jaroš tiszt minden egyes katonájának életéért. Jaroš főhadnagy bebizonyítja kiváló parancsnoki és szervezői képességét, s megfogyatkozott századával a soko-i lovoi templomnál építi ki a védelmi vonalat. Estefelé a fasiszták előre nyomulnak a templomhoz. Nehéz harcot vívnak Jaroš tiszt fegyvertársai. Ô maga fejsérülésével is ura a helyzetnek, megfontolt parancsokat osztogat katonáinak és állandó tűz alatt tartja az ellenséget. Másodszor is megsebesül, de csapatával irgalmatlanul kaszálja az őket bekeríteni szándékozó ellenséget. Gépfegyvertűz éri őt, és Jaroš főhadnagy géppisztollyal a kezében holtan esik az ellenséges harc-< kocsi alá. Jaroš tiszt mint katona, mint jó hazafi, örök jelképe katonáink hősiességének. Teljesítette hazafias kötelességét, haláláig kitartott a harcban, és köztársaságunk felszabadításáért és szabadságáért folyó küzdelemben életét áldozta. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége 13 évvel ezelőtt, 1943. április 17-én hozott határozatával a Szovjetunió Hőse címet adományozta népünk hős fiának. L. L, EGYSEGEINK ÉLETÉBŐL (Levélszemle) Néphadseregünk tagjai a .politikai oktatás keretében a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán elhangzott beszámolókat tanulmányozzák. BAJNÔCZI JÁNOS le vei 3zőnk arról ír, hogy amikor egységük kiképző táborba költözött, többen lehetetlennek tartották a tábori életben a politikai oktatás zavartalan menetét. Örömöt okozott a katonák körében az, hogy a politikai oktatást, habár nehezebb körülmények között, mégis megtartják délutánonként. — Már háromszor volt iskolánk — írja Bajnóczi elvtárs, — magunkkal hoztuk a brosúrákat, melyek az SZKP XX. kongresszusáról szólnak és ezekből tanulunk. Janek elvtárs politikai dolgozó jól irányítja az oktatást. A pártszervezet munkáját sem nélkülözzük, mert kellően gondoskodik mind a politikai munkáról,, mind a harci gyakorlatról. CSISZ-szervezetünk is megtartotta taggyűlését. HALÁSZ JÁNOS őrmester levelében azokról a kötelezettségvállalásokról ír melyeket egységük katonái a CSKP országos konferenciája és pártunk megalapításának 35. évfordulója tiszteletére tettek. — Abban az egységben, — írja Halász elvtárs —, ahol Trnka elvtárs a pártszervezet elnöke, nyilvános pártgyűlésen jelentették be az elvtársak vállalásaikat. Az eddig bejelentett 50 kötelezettségvállalás között a legértékesebbeknek találjuk a következőket: 230 brigádóra ledolgozása a katonai gazdaságban, 621 pedig EFSZ-ben, mely fölött védnökséget vállaltunk. Az egyik egység felajánlotta, hogy 420 kg vashulladékot és 36 kg színes fémhulladékot gyűjt össze. így sorolhatnánk tovább a felajánlásokat, melyekkel katonáink pártunk iránti hálájukat és szeretetüket fejezik ki. KRUZSLIAK BÉLA tiszt levelében a katonai gépkocsik nyári időszakra való előkészítéséről a következőket írja: Az autóiskolánkból a katonák csoportonként különféle egységekhez kerültek, hogy segítsenek a gépkocsik karbantartásánál. Egy ilyen csoport Otruba közkatona vezetésével egy nap alatt 5 gépkocsit készített elő a nyári időszakra. Munkájuk jelentősége nemcsak abban áll, hogy segítenek az egységnek meghatározott időre rendbe tenni a gépkocsikat, hanem, mint az autőiskola tanulói gyakorlatban megismerkedhetnek mindmindazzal, amit az 3lméleti oktatás keretében tanultak. NÉMETH LÁSZLÖ közkatona levelében a múlt év április 14-re emlékezik, amikor több társával a cseh határvidékre ment mezőgazdasági brigádra. Hasonló lelkesedéssel végzi most is feladatát a hadseregben. Büszke arra, hogy századuk versenyt indított, meg vannak a feltételeik arra, hogy elnyerjék az első helyst. Most éleslövészetre készülnek. Igyekezni fognak kitűnő eredményt elérni. Még az ágyú gyors töltését és a rádióállomás kezelését kell jobban begyakorolni. BARNA ÁDÁM közkatona a szolgálati nyelv tanulásáról fr. Az altiszti iskolában nyelvtankört szerveztek. Szabad idejükben a kör tagjai a nehezebb kérdéseket lefordítják, és magyar nyelven megvitatják. Lelkiismeretes munkájuk eredménye meglátszik az elvtársak fejlődésén. Punka Árpád szakaszának legjobb tanulói közé tartozik, és Jakab István szintén jó eredményeket ért el. GOMBOS MÁRTON közkatona arról számolt be levelében, hogy bevonuláskor többen azt hitték, ha nem tudnak szlovákul, nem róhatnak rájuk komoly feladatokat. — Ez volt a véleménye Szabó elvtársnak is — írja Gombos közkatona. — Meggyőztük azonban őt arról, hogy nem helyes a véleménye, és rábírtam, hogy közösen tanuljuk a szolgálati nyelvet. Drinóczi jzakaszvezető segítségünkre volt. Ha valamit a kiképzés során nem értettünk meg, bizalommal fordultunk hozzá és ő szívesen adott magyarázatot. A magyar nemzetiségű elvtársak a hadseregben egyenjogúak a szlovák és cseh elvtársakkal. Természetesen ugyanazok ä kötelességeik is, így hát a politikai és harci kiképzés során hasonló eredmények elérésére kell törekedniük. U J > / O 1956, április 23.