Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-23 / 113. szám, hétfő

A takarmányalap elhanyagolása megbosszulta magái Előadók, szervezők és hallgatók A Földmüvelésügyi Megbízotti Hi­vatal a tátralomnici Volga-szállóban rendezte meg az országos szövetkeze­ti munkaiskola legjobb hallgatóinak, szervezőinek és előadóinak konferen­ciáját, amelyre 80-nál több küldött érkezett hazánk minden vidékéről. A konferencián a küldöttek megvitatták és kicserélték a szövetkezeti munka­iskolán szerzett tapasztalataikat. Va­lamennyi felszólaló egyöntetűen rámu­tatott arra, hogy a szövetkezeti mun­kaiskola komoly és mélyreható segít­séget nyújtott szövetkezetük előre­haladásában. A fáradhatatlan Korín Pál. František Doubravský elvtárs, az olomouci kerület Majetín községének küldötte tömör, értékes felszólalásá­ban azt mondotta, hogy náluk a mun­kaiskola nemcsak szakmailag képezte a tagságot, hanem minden téren hoz­zájárult a szövetkezeti dolgozók fej­lődéséhez. Ebben az iskolában tanul­ták meg a hallgatók, mit jelene a bírá­lat és az önbírálat. A szövetkezet' munkaiskola náluk már olyan fokon áll, hogy egyetlen hallgató sem akad, aki megsértődnék, ha bírálják hanyag munkáját. Ellenkezőleg, a bírálat oda­hat, hogy az illető dolgozó nyomban javítani igyekszik munkáján. A szö­vetkezeti munkaiskolának legnagyobb érdeme éppen az, hogy az egész kol­lektívát közelebb hozta egymáshoz a közös célkitűzés elérése érdekében. A szövetkezeti tagság ma már jól tudja, hogy csak akkor érhet el jobb ered­ményeket, ha kivétel nélkül mindenki legjobb tudásával végzi feladatát. Amikor az évzáró vizsgán a hallgatók magukra vállalták, hogy tíz százalék­kal növelik a tervben meghatározott terméshozamot, arra is volt. gondjuk, hogy a vállalásból származó feladatok elvégzését konkréten felosszák egy­más között. Doubravský elvtárs felszólalásában hangsúlyozta, hogy csakis így, közös összefogással tudták elérni azt, hogy az 1954-es húsz koronás munkaegység értékét 1955-ben huszonöt koronára emelték. Természetesen mindez nem jött egyszerre. Amikor 1952 őszén bevezették a szövetkezeti munkaisko­lát, a hallgatóknak mindössze 30—3-5 százaléka látogatta az előadásokat. Eleinte bizony nagyfokú közöny, ér­dektelenség nyilvánult meg a munka­iskolával szemben. A második és har­madik évfolyamon azonban, amikor az előadó konkréten rámutatott egyes tagok hanyag munkájára, a hallgatók száma egyre növekedett és igen élénk, meggyőző vita színhelye lett a kul­túrterem, ahol az előadásokat tartot­ták. Doubravský elvtárs dicsérte az elő­adót. aki fáradságot nem ismerve ki­járt a határba, megnézte a kapásnö­vényeket. Ha valahol gyomos terüle­tet fedezett fel a cukorrépában, bi­zony nem restelt rámutatni az ilyen felületes munka következményeire: ennek az lett az eredménye, hogy másnap hozzáláttak a gyom irtásához. Egy ízben pedig megkritizálta a fejő­ket. hogy gýenge a tejhozam. Amikor a fejők arra hivatkoztak, hogy nincs elegendő takarmány, az előadó rámu­tatott, hogy olyan földterületek hever­nek a szemük előtt parlagon, amelye­ket trágyázással és szakszerű gondo­zással kitűnő legelökké lehetne vál­toztatni. Tanácsát a tagság megfo­gadta; lehetetlen volt el nem fogad­ni, mert oly érvekkel harcolt a szö­4 ÜJ S Z Q 1956, április 25. vetkezet fejlődéséért, hogy minden szövetkezeti tag méltán becsüli és tiszteli ezért a törekvéséért. A konferencián sok szó esett az előadási mód és az előadó szakisme­retének a fontosságáról. Tóth János elvtárs mezőgazdasági mérnök, aki a szepsi könyvelőiskola tanítója és ezenkívül a jánoki, bodoli és makran­ci szövetkezeti munkaiskola előadója, az említett problémákkal kapcsolat­ban kiemelte, hogy sokat tanult ezen az értekezleten. Noha eddigi előadá­sai során is nagy súlyt fektetett a környezet, a helyi viszonyok megis­merésére, most a tapasztalatcsere ré ­vén rájött, hogy még behatóbban kell foglalkoznia azoknak a szövetkezetek­nek a problémáival, ahol előadásait tartja. Csakis a helyi viszonyok konk­rét ismeretével kötheti le az előadó a hallgatók figyelmét. Fontos ezen­kívül az is, hogy a tananyag elmélet' részét az előadó szemléltetővé tegye. Igv például, ha a talaj összetételéről, vagy a növénytermesztésről beszél, feltétlenül szükséges, hogy az előadó különböző talaj- és növénymintákat mutasson be a hallgatóknak. Sokat jelent a filmvetítés is a szakelőadá­sokon. Megemlítette, hogy Jánokon, ahol rossz vetítőgépet kaptak a járás­tól, a hallgatók száma megcsappant. A szövetkezet erre rendes vetítőgépet vásárolt. Ennek volt köszönhető, hogy a hallgatók újra összejöttek és élénk érdeklődéssel kísérték a .további elő­adásokat. A szövetkezeti munkaiskolán jöttek rá a szövetkezeti tagok arra is, hogy az évi tervezésnél tökéletes összhang­nak kell uralkodnia az állattenyésztés és a növénytermelés között. Ugyan­csak az iskola vezette rá a tagságot, hogy a tenyészállatok kiválasztására nagyobb gondot fordítsanak. így pél­dául az anyasertések kiválasztásától nemcsak az állatok külalakját, hanem családfáját is figyelembe kell venni. ^ Bfii W Hi F HHB", Tóth 'elvtárs örvendetesnek tartja, hogy ez idén az ifjúság szép számban kapcsolódott be a munkaiskolába, s egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a mezőgazdasági tudomány iránt. Egyéb­ként az előadók szakismerete és elő­adásmódja mellett Tóth elvtárs nagy jelentőségűnek tartja a hallgatók megszervezését. A jánoki szövetkezet­ben például a csoportvezető feladata volt, hogy csoportja minél több tag­ját meggyőzze szakismeretük további fejlesztésének szükségességéről. Kitűnő szervezőnek bizonyult Sze­lecky Olga tanítónő, aki Tallóson mind a szlovák, mind a magyar nyelvű szö­vetkezeti iskolát megszervezte. Sze­lecky elvtársnő igen aktív agitátornak bizonyult. Eddig 37 hallgatót szerve­zett be és az évvégi vizsgán a hall­gatók egyöntetűen vállalták, hogy az új évfolyam, megkezdésekor mind­egyik legalább egy új hallgatót sze­rez az iskolába. a réteken és legelőkön. A tisztítás és rendezés az országos műszak óta avorsabb ütemben folyik a kassa: kerületben is. Még mindig vannak azonban olyan községek, ahol ezť a feladatot elhanyagolják. A legjobb eredménnyel a kassai járásban Nagy­ida dicsekedhetett. A >-zövetk9zeti földeken 339 hektár rétet és legelöt hoztak rendbe, 60 hektárt megtrá­gyáztak. Jó munkát végeztek Szépla­kon és Malá Vieska nem régen ala­kult szövetkezetében is. A kassai járásban nehézségek van­Szervező munkáját megkönnyítette az a tény, hogy tanítónő s így állan­dó kapcsolata van a szülőkkel, akik­kel módjában van elbeszélgetni és ér­deklődésüket felkelteni a szakismere­tek gyarapítása iránt. Munkája azon­ban nemcsak abban merült ki, hogy megszervezte a hallgatókat, hanem mint iskolavezető komoly gondot for­dított arra is, hogy a hallgatók való­ban tanuljanak is. A nagy fagyok ide­jén előfordult, hogy a hallgatók tel­jes számban megjelentek az iskolá­ban, de az előadó nem érkezett meg. Erre Szelecký elvtársnő nyakába vet­te a községet, hogy előadót szerezzen. Igyekezete sikerrel is járt, és Tallóson egyetlen ízben sem fordult elő, hogy a hallgatók csalódottan távoztak vol­na az iskolából. Egyébként a hallga­tók nagy része itt is asszonyokból,, lányokból és ífjakból tevődik össze. A konferenciából Szelecký eivtársnó azt a tanulságot vonta le, hogy ezután még nagyobb gonddal kell foglalkoz­nia a hallgatók megszervezésével. Kiváló hallgatónak bizonyult Keife! Sándor Királyfiakarcsáról. Náluk ta­valy kezdődött az első tanfolyam, amelyre negyvenöt hallgató jelentke­zett. Csaknem valamennyi előadáson a hallgatók teljes számban jelentek meg és igen értékes, hasznos viták fejlődtek ki közöttük. Ez főképpen annak köszönhető, hogy előadójuk, Harsányi elvtárs, az ottani gazdasági iskola vezetője kiváló szakismeretei­vel mindig fel tudta kelteni a hallga­tók érdeklődését a tananyag iránt. A silózásról, a talaj összetételéről, annak feljavításáról, továbbá a neme­sített vetőmag és a fajállatok kivá­lasztásáról szóló előadása végig lekö­tötte a hallgatók figyelmét. Keifel elvtárs vitafelszólalásában hangsúlyozta, hogy érdemes volt szor­galmasan tanulnia, mert a szakisme­retek elsajátítása mellett ezen a kon­ferencián ismerte meg először szép •HP? »••• /ÍM, m hazája fenségét, a Tátra gyönyörű vi­dékét. A sok értékes vitafelszólaló között figyelemreméltó mondanivalója volt a 62 esztendős fáradhatatlan rimaszom­bati Korin Pál elvtársnak, aki kiemel­te, hogy náluk, a szövetkezeti tagokon kívül, magángazdák is részt vettek a szövetkezeti munkaiskolán és rámu­tatott, hogy ezek rövidesen nemcsak a közös tanuláshoz, hanem a közös munkához is csatlakoznak. Korin elv* társnak ez a megállapítása helytálló volt. A konferencián is több magán­gazda vett részt, akik bizonyára fe­lejthetetlen élményként viszik haza azt a meghitt légkört, amely nemcsak a szövetkezeti tagokat hozta közelebb egymáshoz, hanem őket is közelebb viszi a szövetkezeti gondolathoz, vjogy egységes összefogással dolgozhassanak a szocialista haza felvirágoztatásán. Szabó Béla nak a rétek és legelők trágyázásá­ban. Ahol a legelőilletékek beszedését elhanyagolták, ott nem tudják a mű­trágyát megvásárolni, nincsen reá f?­dezetük. Az is előfordul ,hogy bár a szükséges pénzösszeg rendelkezé­sükre áll, a műtrágyát még sem vá­sárolják meg. A nemzeti bizottságok­nak sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni ennek a kérdésnek, s min­den — a rétek és legelök rendezésé­ben, trágyázásában fennálló — mu­lasztást a legrövidebb időn belül hely­re kell hozni. (m. gy.) Az Ögyalla járásbeli szentpéteri EFSZ gazdasági eredményei a múlt év értékelése során azt mutatta*, hogy nincs minden rendben a szö­vetkezet házatáján. Ez különösképpen a takarmányalap biztosítása körül je­lentkezett. A tehenek tejhozama je­lenleg alig éri el a 7 deciliter napi átlagot, mert kevés takarmányt biz­tosítottak részükre Az új vezetőség természetesen igen sokat foglalkozott nemcsak a takar­mányíermelés, hanem az egész szö­vetkezet helyzete kérdésével. Sima Zoltán agronómus mindenekelőtt azt javasolta, hogy a takarmánytcrmelést kell megjavítani, mert ezzel lényege­sen emelhetik állataik hasznosságát, így tehát a szavakat alkotó munka, tett követte s a szövetkezet tagjai 58 hektáron tavaszi keveréket ve­tettek el. Állataik részére a takar­mányt további 217 hektár here, 92 hektár öszikeverék is biztosítja. A múlt évi mulasztásra azonban A nagykaposi' járásban a csicseri szövetkezet fejezte be elsőnek a ta­vaszi vetést. Ezzel egyidejűleg mint­egy 45 hektár legelőn végeztek ala­pos felszíni talajjavítást. A kalászo­sok vetésével egyidőben 2 hektár korai burgonyát is elültettek. A tmin­a szövetkezet most tavasszal fizet rá, mivel több mint 300 000 koronát kell kiadnia takarmányokra. Mennyivel nagyobb lehetett volna a jövedelem, ha ezt az összeget munkaegységeik értékének emelésére fordíthatták vol­na. No, de mindebből már levonták a tanulságokat és a szövetkezet tagjai szorgalmas munkával igyekeznek va­lóra váltani azokat a feladatokat, ame­lyeket évzáró közgyűlésükön a pénz­ügyi-termelési tervben egyhangúlag megszavaztak. Egyébként örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szövetkezetben a tava­szi munkák igen jó mederben foly­nak. A koratavasziak vetésének elvég­zése után Veľký György dohányos csoportja most a dohánypalánták ki­ültetését vette tervbe s rövidesen há­rom hektáron elültetik a jól fejlett dohánypalántákat. Szombath Ambrus, Nyitra. kák szervezésében nagy érdeme van Szűcs Gyula elnöknek, Plavajka Mik­lós, Szilvási Imre és Krajnyik András csoportvezetőknek. A csicseri szövet­kezet új és még kicsi, de már most is példaképül szolgálhat a járás vala­mennyi szövetkezetének, (k. i.) SOK MEG A TENNIVALÓ Néhány tanács a kykoricatermeiőkiisÉ A kukorica a búza után egyik legfontosabb és legnélkülözhetet­lenebb növényünk. Fehérje- és más tápanyagtartalma megközelíti a gabonaféléket is: az árpáét, za­bét, kölesét. Ezektől csak annyi­ban különbözik, hogy a kukorica sok zsírt is tartalmaz. Az állatok takarmányozásánál és az iparban nagy szerepe van. Ezért kell, hogy a 'kukoricatermelésnél a helyes agrotechnikai módszereket alkal­mazzuk, hogy ebből a hasznos nö­vényből minél gazdagabb hektár­hozamokat érhessünk el. Hogyan és mikor trágyázzuk a kukoricát ľ Azt szokták mondani, és egyesek azzal nyittatják meg magukat, hogy a kukoricatermés teljesen az időjárásra van bízva. Ha sok a csapadék, bőven van kukorica. Az igaz, hogy az időjárás befolyásolja a termést, de mégsem csupán az időjárástól függ. Az is igaz, hogy a kukorica hektárhozama bizony­talanná válik, ha tavaszi szántás­ba vetjük és csak egyszer kapáljuk meg. Ha azt akarjuk, hogy a ku­koricatermés jó legyen, vigyázni kell arra, hogy jól trágyázott föld­be kerüljön a mag, mivel a kuko­rica sok tápanyagot kíván fejlő­dése idején. A tavasszal beszántott szalmás trágyának a kukorica nem nagy hasznát veszi, mivel a tavaszi szántás könnyen kiszárad és így a kukoricának, ha nincs bőséges eső, nem áll elegendő nedvesség a ren­delkezésére. Hogy a kukorica a trágyának már korai fejlődése ide­jén is hasznát vegye, a trágyának a talajban el kell mállania, ez pe­dig nem történik meg a tavasszal beszántott trágyánál. A trágyát az előző év végén kell kihordani és azt még a tél beállta előtt be kell szántani. Legjobb kukoricatermést akkor érünk el, ha istállótrágyával és műtrágyákkal is trágyázunk. Ajánlatos kultivátorozás előtt ká­liumtartalmú trágyákat adni a földnek, mégpedig hektáronként 1,5—2 mázsát. Igen hatásos a ká­lium- és nitrogéntrágya is, mert nagyban előmozdítja a levélzet és szár fejlődését. A kukorica vetéséhez akkor kell hozzáfogni, amikor a talaj körül­belül 12 cm mélyen 10—12 fokra felmelegedett. A föld ezt a hőfokot körülbelül április utolsó felében éri el. Ha túl korai a vetés, hideg időjárás esetén a csírázás nem in­dul meg és a vetőmag megrothad. Arra is ügyelni kell, hogy el ne késsünk a vetéssel. Ezzel védeke­zünk a talaj kiszáradása ellen, és biztosítjuk a korai fejlődést. A ku­korica legjobb vetési módja a négyzetes-fészkes vetési módszer. 60-szor 60. vagy 70-szer 70 centi­méteres távolságban vetünk. A ve­tés sűrűsége függ a talaj víztároló képességétől és a kukorica fajtájá­tól is. A négyzetes-fészkes vetési módszerhez ma már különleges traktorok, fogatíös és kézi vető­gépek állnak rendelkezésünkre, Ezek a gépek minden egyes fészek­be két-három magot egyenlő mé­lyen juttatnak a földbe. A vetés mélysége 8—10 centiméter. A mély vetés védi a fiatal növényt a var­jaktól és más kártevőktől. Nem szabad azonban túl mélyre sem vetni, mert ilyen esetben a haj­tások gyöngék lesznek, ami csök­kenti a terméshozamot. Hogyan ápoljuk a kikéit kukoricát ? Ha a talaj felső rétege száraz, mindjárt vetés után hengerezzünk. Azután fogasoljuk meg a kukori­cát. Ennek sekélyebbnek kell len­nie, mint a vetés mélysége. Két­három levél megjelenése után fel­tétlenül újból fogasolni kell. így megsemmisíthetjük a talajkérget és a gyomnövényeket is eltávolítjuk. Amikor a hajtások elérik a 8—12 centiméter magasságot, el kell vé­gezni az első kapálást. Az első ka­páláskor elsősorban a beteg és gyenge növényeket távolítjuk el, s"a fészekben egy-két növényt ha­gyunk, a másodüc kapáláskor már csak egy növényt. A második ka-: pálást akkor végezzük,amikor már 6—7 levél van a száron. A kukori­cát rendszerint kézzel szoktuk egyelni és egyidejűleg elvégezzük a sorközök első porhanyosítását is. Űjabb porhanyosítást akkor vég­zünk, ha felüti fejét a gyom, vagy pedig talajkéreg képződik. A nö­vény fejlődéséhez szükséges vizet csakis többszöri kapálással tudjuk megfelelően biztosítani. A közmon­dás azt tartja, hogy az egyszeri ka­pálás fölér egy jó esővel. A sorkö­zök megmunkálását 7—8 centimé­ter mélyen végezzük, hogy kárt ne tegyünk a kukorica gyökereiben. A kukorica ápolásához tartozik a fattyazás is. Ez a munka a mel­lék-, a korcshajtások eltávolításá­ból áll. melyek nem mindig hoz­nak kifejlődött csöveket és ugyan-; akkor gyöngítik a növényt. A kukorica töltését feltétlenül kerüljük, mert ezáltal nagyon ki­szárítjuk a talajt! Minél többször kapáljuk a kukoricát, a töltést pe­dig hagyjuk el. így biztosabb lesz kukoricatermésünk. Mesterséges beporzással nagyobb kukoricater­mést lehet elérni. Ez az eljárás a következőképpen történik. Hímport gyűjtünk a címerekről, melyet az­tán vattával, vagy puha kefécské­vel a kukoricacsöveken megjelenő fonalakra (nővirágokra) visszük át. Ha magasabb hektárhozamot akarunk elérni, alkalmazzuk he­lyesen és szakszerűen a Szovjet­uniótól átvett agrotechnikai mód­szereket. Szűcs Ferenc, járási agronómus Királyhelmec A konferencia részvevői: Keifel Sándor, Tóth János. Szelecký Olga és Kelemen Béla élénken vitatkoznak. Elsőnek végezték e! a tavaszi kalászosok vetéséi

Next

/
Thumbnails
Contents