Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-22 / 112. szám, vasárnap

H' árom öreg kommunistává! beszélgetek, akik annak idején igyütt dolgoztak Leninnel. Malkov elvtárs a Kreml örségparancsnoka volt. Napról napra találkozott Lenninel. Bricskina elvtársnö a Népbiztosok Tanácsának titkárságán dolgozott mint gyorsírónő. ö jegyezte Lenin beszédeit. Szerafina Gopner 1910-ben lett Lenin munkatársa. Szavaik nyomán megelevenedik Lenin. — 1910-ben Párizsban találkoztam először Leninnel — kezdi a visszaemlékezést Gopner elvtársnö —a párt életének nagyon nehéz szakaszában Külső-belső harcok emésztették a párt erejét. S talán éppen azért él bennem legerősebben az akkori Lenin, mert felejthetetlen hatással volt rám áradó forradalmi optimizmusa. Mentes volt minden kishitüségtől. azt hangoztatta, hogy az új forradalom napja nemcsak hogy eljön valamikor, hanem nagyon is közel van. Sorolta a bizonyítékokat, érvelt: az 1905-ös forradalmi harc céljai nem valósultak ugyan meg, de azok az okok, amelyek az első forradalmat kirobbantották, léteznek, és szükségszerűen új forradalomhoz vezetnek. Lenin mélységes hite különösen megragadott Lafargue temetésén. S Gopner elvtársnő feleleveníti a régi emléket. A temetés előtti napon a Humanitében felhívás jelent meg arról, hogy a különböző szervezetek, pártok képviselői, akik a temetésen fel akarnak szólalni, jelentsék előre szándékaikat a szerkesztőségnek. Lenin elhatározta, hogy beszélni fog. Este maga ment a szerkesztőségbe. Késő éjszaka volt már, mire utat tudott törni magának az emberáradatban. A temetés napján hatalmas tömeg gyülekezett a temetőben. Néhány szónok után Leninre került a sor. Francia nyelven beszélt. Elsó szavai Lafargue-ról szóltak. Lenin tolmácsolta az orosz proletariátus együttérzését. — Mintha tegnap hallottam volna, úgy cseng fülemben ma is Lenin szava — folytatja Szerafina Gopner. — Abban a korszakban, amikor a reakció átadása egyik párt kezéből a másik kezébe fegyveres összeütközés nélkül történjék. Már ekkor arról írt, hogy ha a szovjetek átveszik a hatalmat, haladéktalanul javaslatot kell tenni valamennyi hadviselő félnek az általános béke megkötésére demokratikus feltételek mellett. A kapitalisták nem fogadták el a Békedekrétumban foglalt ajánlatot, és így a háború a szovjet kormány számára igazságos háborúvá vált, és éppen ez adott erőt a letipró veszedelemmel, fenyegető agresszió leküzdésére. Lenin egész sor külpolitikai nyilatkozatban elismételte és kézzelfoghatóan kifejezte a föld első szocialista államának békekészségét. 1919. október 5-én egy chicagói újság munkatársának elmondja, hogy a Szovjetunióban járt Bullittal együtt megfogalmazták az Amerikával kötendő béke feltételeit, miután az Egyesült Államoknak előzőleg ismételten s hivatalosan békét ajánlottak. „Mi határozottan az Amerikával kötendő gazdasági megállapodás mellett vagyunk" — mondotta ekkor. 1920. február 18-án a newyorki Evening Journalnak válaszol a tudósítója által feltett kérdésekre. Mi nem bántjuk az amerikai kapitalistákat, — jelentette ki, — hagyjanak ők is minket békében. A tőlük vásárolt gépekért, munkaeszközökért kívánságuk szerint fizetünk arannyal, esetleg nyersanyaggal. Részünkről semmi sem akadályozza a békét. Az amerikai és más kapitalisták részéről azonban akadály az imperializmus. Oroszország kész üzleti kapcsolatba lépni Amerikával és valamennyi országgal. A megkötendő békében bizonyos feltételek mellett „engedményekre" is kész a munkások és parasztok békés törekvésű állama. teleharsogta a világot győzelmeivel, Lenin a temetésen arról beszélt, hogy az orosz forradalom „megnyitotta a demokratikus forradalmak korszakát egész Ázsiában, és most nyolcszázmillió ember vesz részt az egész civilizált világ demokratikus mozgalmában" A hallgatóság meglepetve figyelt. Lenin beszéde nem gyászbeszédként hangzott. Ugy szólt, mint egy kezdődő diadalmas csata indulójaBricskina elvtársnő Lenin közismert szerénységéről beszél: — Megvetéssel utasította vissza, ha természetfölötti embernek tartották. Soha nem hallgatta végig a róla szóló dicsérő beszédeket. Emlékszem, ötvenedik születésnapján ünnepi gyűlést rendeztek munkatársai. A gyűlésre őt is meghívták. Lenin azonban késett. Küldöttség indult érte. Akkor érkezett meg, amikor a beszédek már elhangzottak. Gyors léptekkel, lehajtott fejjel haladt a széksorok között. Fellépett a dobogóra, lecsöndesítette az ünneplést, megköszönte a jókívánságokat, majd így szólt: — Köszönöm, hogy a sok lehetet^ len dicsőítést nem kellett végighallgatnom. Végül újra Bricskina elvtársnő emlékezik arról, milyen szoros kapcsolat fűzte Lenint az emberekhez. — A Kreml Toicki kapujánál áííó őrség telefonált a titkárságra: egy asszony van a kapunál, Leninnel akar beszélni. Hiába mondják neki, hogy az lehetetlen, sír és erősködik, kapcsolják neki Lenint. A telefonos valamilyen kifogáson törte a fejét, tudta, hogy Lenin nagy munkában van. Ebben a pillanatban váratlanul belépett Lenin. A telefonos jelentette neki, hogy valaki beszélni akar vele, de nem hiszi, hogy fontos volna az a beszélgetés. Lenin megharagudott. — Beszélni akar velem? Akkor miért nem kapcsolják hozzám? Bizonyára oka van rá, ha velem akar beszélni. És a telefonhoz sietett. Kékesdi Gyula Ugyancsak 1920. február 18-án a londoni Daily Express számára azt a nyilatkozatot teszi Lenin, hogy a Szovjetunió elleni blokád megszűnése lehetőséget ad áttérni a békés építésre. „A békés építés a mi célunk". Az antant ösztönözte a kapitalistákat és a tábornokokat, Kolcsakot, Gyenyikínt, mint hűséges szolgáit támadásra. Ma Lenin békecéljait törekszik megvalósítani a Szovjetunió élenjáró kommunista pártja és a kormány, de természetesen más körülmények között. A békés nemzetközi viszonyok teremtésére elhangzott számos felhívásának és javaslatának ma más ereje van, 1. mert a Szovjetunió nem áll egyedül törekvéseivel, hanem vele egy táborban sorakozik fel az emberiségnek több mint a fele, és a másik oldalon is sok tízmilliónyi dolgozó rokonszenvez békekészségével, 2. mert ma a kapitalista országok munkássága meggyőződhet a szocialista társadalomépítés valóságos és példátlan eredményeiről, 3. mert a technika fejlődése egy újabb háborút az emberiség által elkövetett öngyilkossággal felérő bűnné tesz. Lenin legutolsó cikkében, amely a moszkvai Pravdában 1923. március 2-án jelent meg, arról ír, hogy a nyugati kapitalisták az első világháború végén minden tőlük telhetőt megki-\ sereitek az oroszországi polgárháború kalandorainak támogatására. Tették ezt azért, hogy az országot tönkretegyék, vagy legalább is megnehezítsék fejlődését a szocializmus felé. Ezzel akkor feltartóztatták a gyorsütemű fejlődést, és így nem történt meg azonnal olyan lépés előre, amely nyomban igazolta volna, hogy a szocializmus lebírhatatlan erőt rejt magában és az emberiség fejlődésében emberhez méltó korszakot nyit meg. Bár a győztesek országaikban biNégy vaskos kötet fekszik előttem. Százötezer név van bennük. Minden név aláírás. A bratislavai V. I. Lenin Múzeum teleírt vendégkönyveit lapozgatom. Százötezer ember szíve dobbant hangosabban a világ első szocialista állama megalapítójának életét és munkásságát szemléltető több mint hétszáz kiállított tárgy láttára, a lelkes lektoroknak Lenin nagyságát érzékeltető szava hallatára. Ezeket a benyomásokat tükrözik a vendégkönyvek bejegyzései. És minadja kezébe, bölcs tanításának megismeréséhez, elsajátításához vezeti útját. Erről a múzeum igazgatóságához érkezett látogatók írta levelek beszélnek. „A képeket megkaptam, nagyon köszönöm. így nemcsak én leszek látogatja Lenin-múzeumuknak, hanem ismerőseim, munkatársaim is. Mert sokat beszélek erről, s mindenkinek elmondom mindazt, amit önöknél láttam ..." — írja a Nők Nemzetközi Mily kedvesen hangzanak ezel< után hz igazgató szavai: — Abban a teremben, ahol a fiatal Lenin szobra áll, tartják a pionírok felavatásait. Az egyik pionírcsoport fogadalomtétele és a múzeum megtekintése után, amikor láttam rajtuk, hogy minden nagyon tetszett nekik, így fordultam a gyerekekhez: „Ez aztán mesés volt, ugye?" Az egyik kis pionír majdnem méltatlankodva válaszolt: „De elvtárs, ez nem mesés, ez igaz". Persze megdicsértem bátor válaszáért ... den bejegyzés, név mögött egy-egy ember áll, aki megismerkedett Leninnel, aki innen, a Békevédők utcai épületből szeretetet és csodálatot visz magával az emberiség szebb és jobb életébe nyíló kapu feltárója iránt. Elviszi azt munkaasztala, gépe, iskolapadja mellé, munkatársai közé. Felkeltett érdeklődése Lenin könyveit zonyos felszínes engedményeket tettek az elnyomott osztályoknak, hogy késleltessék a forradalmi mozgalmakat, a fejlődés törvényének feltétlenül meg kell hoznia a szocializmust — írja Lenin. „Ez a fejlődés azonban nem úgy megy végbe, mint ahogy azelőtt vártuk", nem oly módon valósul meg, hogy „a szocializmus egyenletesen megérik bennük." A XX. kongresszus egyik legfontosabb megállapítása a szocializmus megvalósításának különböző lehetőségeiről és körülményeiről különböző nemzeteknél, ehhez a lenini megállapításhoz kapcsolódik. * * * Lenin 86. születésnapján hadd idézzük emlékezetünkbe 50. születésnapjának megünneplését a Bolsevik Párt által 1920. április 23-án. Mily jellemző Lenin közvetlenségére és egyszerűségére, amikor megköszönte, hogy az elvtársak olyan figyelmesek voltak és megkímélték jubileumi üdvözlő beszédektől. ő. aki nem ismerte az elbizakodottságot, felhívta ekkor a Bolsevik Párt figyelmét, hogy a cári és tábornoki reakció felett aratott ragyogó győzelmek után ne kerüljön olyan ember helyzetébe, aki elbízza magát. Hivatkozik arra, hogy az emberi történelemben a pártok hanyatlását olyan helyzet idézte elő, amelyben elbizakodottá váltak. A győzelmek után nem szabad megfeledkezni az átfogó gazdasági és politikai tennivalókról, mert nagyok a kommunisták alkotó erejéhez fűzött várakozások. Amidőn a dolgozók, 86. születésnapján erre a lenini kijelentésre emlékeznek, méltó gondolat légkörében avatják ezt a napot termékeny ünneppé. SAS ANDOR • * • • ^ Demokratikus Szövetségének egyik A nálunk járt tagja — Tuniszból. ^ Nem felejtette el, amit Lenin mú^ zeumunkban látott és hallott Minahski ^ Sane indiai asszony sem. Az ő látoAgatása Bombay állam Sholopur vároa sa sok asszonyának látogatása is T volt... • * * * • f Paľko Lesný, a bratislavai ötödik ele4 mi iskola IV. A. osztályának tanulója feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy az ősz Prechtl elvtársnak, a múzeum kóztársasági-érdemrendes igazgatójának elismételje, amit itt tanult. — Kitűnőre vizsgázott Lenin életrajzából — mondja Ivan Prechtl elvtárs — amellett dicséretet érdemel szépírásból is — és bizonyítékképpen átnyújtja a kis Paľko nagy igyekezettel és buzgalommal írt szépírásos levelét, amelyet ezzel fejez be: „Ezt tanultam a V. I. Lenin Múzeumban." ^ Az idős igazgató szívét örömmel tölAti el az a tudat, hogy éppen a fiatalok látogatják legtöbbet a múzeumot. A látogatók több mint hatvan szá' zaléka iskolás fiú és leány. S mind 1 tanulni jönnek ide. Mintha a Cseh* szlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága tagjainak két évvel ezelőtt i a vendégkönyvbe írt beírását látnánk , valóra válni: „V. I. Lenin Múzeumá, nak megtekintése ifjú nemzedékünk (még jobb nevelésére serkent bennünket .. ." Vagy harminc 14—15 éves leány jön a múzeumba. A gazdasági iskola tanulói. Kérdőn nézek a fiatal, nagyon megnyerő külsejű lektorra, aki vezetI ni fogja őket. Hogyan tudja majd a " 14 éves lányok fékezhetetlen, örökké nevetgélő és sugdosó csoportjának figyelmét ráterelni előadására ? Ezt nehéz elképzelni is. Nem, idős, szigorú professzor talán, de... Már beszél is. Lenin ifjúságáról. Hogyan volt képes minden osztályt ki-, tüntetéssel elvégezni? Hogyan készítette jegyzeteit, hogyan tanulta a nyelveket. Ez nagyon érdekes. Látni az egy k kislányon, hogy franciából rossz osztályzata lehet, mert most nagyon figyel. De figyelnek a többiek is. Mi ez? ilyen lányokat én még nem láttam. Feszülten figyel mind. Újra a fiatal lektor adja meg a választ: — A Komszomoí II. kongresszusa előtt a fiatalok nem tudták, miről fog Lenin beszélni. Azt hitték, a fiatalság elé a legnagyobb építő feladatokat állítja, vagy a munka terén buzdítja őket nagyobb igyekezetre. De Lenin a tanulasról beszélt. Tanulni, tanulni, tanulni — ezt mondta. Ezek a lányok, úgy látszik, megér? tették. Mert ők is tanulni jöttek ide. Mi is tanulni jöttünk és jövünk Ide. Csak örömmel fogadhatjuk a bratislavai V. I. Lenin Múzeum vezetőségének tervét, hogy bővítik tananyagunkat, a múzeumot, öt további termet nyitnak meg. Itt a Lenin halála utáni időszak párttörténetét mutatják be 1935-: ig... Százötezer név. Százötezer tanuló neve fekszik előttem négy kötetben. Nem mind diákok. De mindnyájan I tanulók vagyunk itt, vagy mint Lenin műveinek lelkes tanulmányozói megyünk el innen. V. G. Oj SZO Í9K. énriUt 3ML Emlékezés Leninre TANULUNK... i