Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-22 / 112. szám, vasárnap

Vlagyimir Iljics Lenin születésének 86. évfordulóján nemcsak a vele való találkozásokra emlékezem vissza, hanem mindazokra a forradalmi eseményekre, amelyek abban az időben Oroszországban lejátszódtak és ezen események hatására a csehszlovákiai munkásmozgalomra. Az orosz nép iránti rokonszenv és bizalom nálunk hagyományos volt. A munkástömegekben csírázott ki és szinte lavinaszerű erővel tört ki a XX. század elején az 1905-ös évben. Az akkori forradalmi események Oroszországban valóban vészjelet adtak, felrázták a cseh és a szlovák munkásosztályt. Éppen úgy, mint 1905-ben, 1917ben is a Nagy Októberi Forradalom óriási visszhangot keltett világszerte, és különösen nálunk Csehországban és Szlovákiában mosatta meg az embereket. A regi Osztrák—Magyar Monarchia széthullott. Volt birodalmának területén új államok növekedtek és alakultak. Közöttük volt Csehszlovákia is. Az új államok megalakultak és új államformát kerestek maguknak. Az új formák keresése ellentétek és küzdelmek tárgya volt. Ezekben a küzdelmekben nemcsak az egyes politikai pártok és társadalmi osztályok ütköztek össze egymással, hanem az egyes politikai pártokban levő különféle irányzatok is. így a csehszlovák szociáldemokrata párt kebelében is fellángolt a harc. A párt hivatalos opportunista vezetősége elien, amely belépett az úgynevezett kqrmánykoalícióba, hogy részt vegyen a burzsoá köztársaság építésében, fellépett az ellenzék és megalakította a szociáldemokrata bal szárnyat. A balszárny nem értett egyet a párt koalíciós politikájával. Nem értett egyet azzal, hogy az új Csehszlovák Köztársaságot burzsoá-kapitalista alapokon építették, nem értett egyet azzal, hogy a Csehszlovák Köztársaságot belevonják a háborús imperialista és reakciós célok, az úgynevezett „egyezmények" teljesítésébe. nes elszakadását azonban nemcsak az elmélet okozza. Ebből kiveszi részét a társadalmi gyakorlat is. A párt, az állam és a gazdaság gyakorlati munkájában az elmélet helyett érvényesülni kezdett a „osztályösztön" és a „szovjet példakép" kopírozása. Az a hamis vélemény keletkezett és terjedt el, hogy a gyakorlat nem szorul elméletre, az elmélet csupán arra van, hogy a gyakorlatot szolgálja, vagyis kiszolgálja azt, nem pedig arra, hogy vezesse is. A gyakorlatnak az elmélettől való elszakadása egyes helyeken az elmélettől való „elzárkózottság" szinte nevetséges formáját érte el, ami nemcsak az elméletnek árt, amely ilyen módon tárgytalanná válik, hanem a gyakorlatnak is, amely nélküle vak marad. L

anin írásait tanulmányozva valamennyiünknek tudatosítanunk kell. hogy az elmélet és a gyakorlat dialektikus egysége elvének megvalósítása nélkül nem teljesíthetjük feladatainkat a szocializmus építésében. Mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy necsak a kapitalista viszonyokból magunkkal hozott metafizikai gondolkozási módszert küzdjük le, amely az új szocialista viszonyokban is terhel még bennünket és amely az elméletnek a gyakorlattól és viszont, a gyakorlatnak az elmélettől való elszakadása fő okozója, hanem leküzdjünk más hibákat is, amelyeket elkövetünk. Lenin szelleme ellenkezik a metafizikai gondolkozási módszerrel, amely a világ objektív dialektikáját egyoldalúvá teszi és az ellentétes erők mechanikájává változtatja a fejekben. Lenin gondolkodása dialektikus-materialista, vagyis olyan, amelyben gondolatok formájában hűségesen visszatükröződik az objektív valóság minden ellentmondásával. Ezért tehát meg kell tanulnunk lenini módon gondolkozni és ezt a gondolkozási módszert kell életünk uralkodó módszerévé tenni, hogy elkerüljük azokat a hibákat, amelyeket eddig elkövettünk. Az elmélet és a gyakorlat egysége lenini elvének filozófiai és politikai oldalán kivül erkölcsi oldala is van, amely ellen szintén vétettünk. Szavunkat betartani, megmondani az igazat, ígéreteinket teljesíteni, hibáinkat beismerni, egyszóval a gyakorlatban megvalósítani a szavak és a tettek egységét a marxizmus-leninizmus szerint nemcsak filozófiai és politikai szükségesség, hanem a szocialista emANTONÍN ZÁPOTOCKÝ: Visszaemlékezés V. L Lenin elvtársra A szociáldemokrata jobboldal a bolsevikokat elátkozta — a baloldal pedig rokonszenvezett velük. 1920 tavaszán a Szovjetunióba ment dr. Bohumír Smeral elvtárs. Beszéit Vlagyimir Iljics Lenin elvtárssal. Hazatérte után számos kérdésre válaszolt azzal kapcsolatban, hogy mit látott és mit élt át: „Egy másik világból érkezem, más emberként jövök. Ami Oroszországban folyik, óriási, szédületes, becsületes, ésszerű, szükséges és legyőzhetetlen dolog. Űj dolgok születnek." A hazugság és a rágalom vasfüggönye, amellyel a kapitalista reakció eizárni, leplezni és meghamisítani akarta annak az óriási történelmi fordulatnak nagyságát, amely a világ egy hatodán lejátszódott, lassan, de egyre biztosabban szétfoszlott. Minden nehézség és akadály ellenére a különféle országok munkáspártjainak küldöttei utaztak Oroszországba. 1920 júliusában összehívták a III. Internacionálé második kongresszusát. Ezen a kongresszuson részt vettek Csehszlovákia küldöttei is. A Komintern második kongresszusának az volt a feladata, hogy megoldja a fontos kérdést: „Milyen feltételek mellett lehet pártokat felvenni a Kommunista Internacionáléba ? " Valamennyi országban élénk vita folyt erről. Németországban, Olaszországban, Franciaországban épp úgy, mint hazánkban. A szociáldemokrata pártok vezetőségének opportunista politikája miatt általános volt az elégedetlenség. Baloldali ellenzékek jöttek létre és alakultak ki a munkáspártokban. Önálló kommunista csoportok is alakultak. Ebből újabb súrlódások és viták keletkeztek arról, vajon melyik út a helyes? ber és szerv erkölcsi kötelessége is. Erről eddig gyakran megfeledkeztünk és ezért Lenintől kell tanulnunk erkölcsösséget a politikában is. Jól iőmert dolog, hogy Lenin a marxizmust nem értelmezte kész tudományként, amely örök igazságokat hirdet és minden problémára kész megoldást ad. Lenin egyúttal a marxizmusnak mint felsőbbrendő tudománynak elismerésével azt tanította, hogy a marxistáknak ezt az elméletet szükségszerűen tovább kell fejleszteniük és gazdagítaniok keli mindazzal. amit a fejlődő élet magával hoz és azokkal a sajátos elemekkel, amelyek a nemzeteket jellemzik azokban az országokban, ahol a marxizmust alkalmazzák, a szocializmust építik. Lenin ebben az értelemben volt alkotó marxista és azt tanította, hogy csak az ígv értelmezett és fejlesztett marxizmus teheti a munkásosztályt olyan társadalmi erővé, amely öntudatosan lerombolja a régi életet és felépíti az újat. A marxizmusnak ez a lenini alk^'* szelleme azonban feltételezi, hogy Lenintől megtanuljuk azt. honv konkrétan közeledjünk az objektív valósághoz, hogy a saját felünkkel tudjunk gondolkozni és tudományos tevékenységünkkel ismerjük meg a konkrét valóságot és abból le tudjuk vonni a mi társadalmi gyakorlati munkánkra származó összes törvényszerűségeket. Eredeti történelmi feladatokon véqzett önálló munkára van szükségünk. — írta Lenin. „Ez a feladat csak olvan embereknek tűnhet nehéznek, akik nem tudnak önállóan gondolkozni és önállóan dolgozni. A valóságban azonban könnyű." Jóllehet ez a ..könnvűség" olvan fajtáiú. hogv a tárgy és a helyzet dialektikus elemzését követeli meg, amelyben érvényesülnie kell a marxizmus egész tanasztalatának. amelyet az a vizsgált tárgy más időszakban való elemzésével szerzett — kollektív e őfeszítéssel e feladatot megoldhatjuk. N

en lehet és nem szabad tagadni. hogy Lenin halála után még hosszú ideig az SZKP KB tevékenysége Sztálin vezetésével ebben a lenini szellemben haladt. Sztálin elméleti és gyakorlati tevékenysége a szocializmus építésében a Szovjetunióban eavértelmüen azt biíonyítia, hogv Sztálin Lenin örökségét ebben az alkotó szellemben fejA vegyes nemzetiségű államokban, így a Csehszlovák Köztársaságban is, még egy további kérdés is volt Hogyan szervezzék meg itt a forradalmi politikai pártot? Legyen ez a párt egységes, vagy pedig minden egyes nemzetiségnek önálló politikai munkáspártja legyen, mint ahogy az Ausztriában és Csehszlovákiában is volt a szociáldemokrata pártokban? • Mindezekre a kérdésekre mi csehszlovák küldöttek is a kongresszustól vártunk feleletet. Ilyen körülmények között találkoztunk első ízben Vlagyimir Iljics Leninnel, aki ezekről a kérdésekről a kongresszuson beszámolót tartott. Beszélgetéseket folytatott az egyes országok küldöttségeivel. Tájékozódott helyzetükről, az erők arányáról, az ellentétek és viták lényegéről. Lenin ezután megmagyarázta a kérdéseket, tanított bennünket, előadta nézeteit, megjelölte a kiutakat, tanácsokat és javaslatokat adott, hogyan kell megoldani a vitás kérdéseket. Minden egyes felszólalása a probléma konkrét megvilágítását jelentette. Minden egyes beszélgetés felejthetetlen tanulsággá vált mindazok számára, akiknek valóban pozitív viszonyuk volt a munkásmozgalomhoz, akik becsületesen szívükön viseljék a szocializmus győzelmének ügyét, akik készek voltak megérteni a marxizmus forradalmi elveit. Lenin azt bizonyította: A kapitalizmus megszüntetéséért és a szocializmus , felépítéséért vívott harc érdekében elsősorban ki kell építeni a valóban forradalmi munkáspártot, amely a parasztságra, a munkásosztályra támaszkodik. Ennek a pártnak szilárd szövetséget kell kiépítenie a dolgozó értelmiséggel. Könyörtelenül ki kell irtania az egyének önző érdekeit és érdekhajhászását, az egyes személyek diktátorságát, s mindig a kollektíva érdekeit és hasznát keil szem előtt tartaniok. * • • A kongresszusra későn érkeztem, amikor az ülés már folyt. Feltartóztatott az Észtországon való átutazási engedély megszerzése. Ügy emlékszem rá, mintha ma történt volna — a moszkvai Kreml kongresszusi termébe a szünet után érkeztem. Az emelvény fokain. a terem homlokterében jelentéktelen külsejű ember ült és térdére támaszkodva jegyezgetett írótömbjébe. Lenin elvtárs volt. Ez a visszaemlékezés emlékezetembe vésődött Wells angol író emlékével együtt. Wells 1920-ban szintén látogatóban járt a Szovjetunióban. Volt Lenin elvtársnál is és vitázott vele. A Szovjetunióról és Leninről szerzett benyomásait azután „Oroszország alkonya" című könyvében foglalta össze. Wells Leninről itt a következőket írja: „Lenin minden erejével védelmezi azt a tervet, hogy Oroszországban óriási villany erőművek építését szervezzék meg, amelyek egész területeknek szolgáltatnának világosságot és hajtóerőt. Nehezen képzelhető el ennél merészebb terv. Én nem tudom ezt elképzelni. De ez a kis ember a Kremlben minden jel szerint el tudja képzelni. Látja, amint az- elpusztított vasutakat villanyvonatok helyettesítik. Maga előtt látja, amint az egész országot ilyen villanyvasúthálózat szeli keresztül-kasul ás ahogyan az új kommunista ipar fejlődik." Wells csak egy jelentéktelen külsejü kis embert látott maga előtt és nem értette, miből ered az ipari felépítés ily messzemenő tervel megvalósításába vetett hite. Wells nem látta azt, amit Lenin látott. Lenin látta a kommunista pártot, amely a munkásosztály erejére támaszkodik, a parasztság tömegeivel és a dolgozó értelmiséggel alkotott kapcsolatára — erre az óriási, milliós kollektívára, amelynek szervezett, céltudatos, felszabadult munkája csodákat képes teremteni, olyan csodákat, amiről még csak nem is álmodtak azok, akik csak az erős egyének kultuszában és a kapitalista hódítók individuális szervezői képességében hittek. Lenin hitt a kollektíva erejében és megszeivezte ezt a kollektívát. S ahol szükség volt rá, maga járt elő! példával. Soha sem felejtem el az önkéntes munkaszombatokat (szubotnyiki), melyeket Lenin üdvözölt akkor, amikor szükség volt szoro-; sabbra fogni a háború és a forradalom által megbontott munkafegyelmet. Ezekre a szombatokra Leninnel együtt eljártunk mind-; nyájan a kongresszus küldöttei. A Szovjetunió Kommunista Párt-: ja programjává tette a Lenin által hirdetett nagy gazdasági or-; szágépítést. Ezt a programot magukévá tették a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség milliós tömegei. Ezért valósult meg a Szovjetunió területén az, amit Lenin elvtárs 36 évvel ezelőtt látott, és amiben hitt, de nem hitt Wells és nem hitt senki sem, aki azt véli, hogy a nagy feladatok teljesítése mindig csak erős egyének lángeszén múlik és lebecsüli a dolgozó tömegek kollektív erejét és a fegyelmezett kommunista párt koLj lektív vezetésének erejét. Ezért ma Lenin elvtársra emlékezve annál inkább tudatosítjuk és felelevenítjük az ő értékes tanításait, hogy a helyes lenini úton sikerrel betetőzzük a szocializmus és a kommunizmus felépítésének megkezdett művét. lesztette. és ezért müve továbbra is tanulmányaink tárgyát fogja képezni. Azonban azzal arányban, ahogv a szocializmus építésének sikerei gyarapodtak és ahogy sikeresen visszaverték a tőkés körülzárás ellenséges támadásait, ami nyilvánvalóan a vezetettek és a vezetők, a kollektív és az egyén dialektikus egységének sikere volt. abban a mértékben torzult el ez a kölcsönös viszony és ennek következtében Sztálin elméleti és gyakorlati tevékenységébe a marxizmusleninizmus számára idegen elemek kezdtek behatolni: a dogmatizmus, az e'vontság. a szubjektivizmus, stb. így pl. Sztálinnak az az elmélete, hogy az osztályharc kiéleződik a forradalom után, ami a Szovjetunió szocialista építésének feltételed között az osztályharc tényeinek és feltételeinek igaz és hü általánosítása volt, helytelenné vált és főleg a biztonsági szervek helytelen és ártalmas gyakorlata forrásává lett azért, mert dogmatizálódott, abszolút érvényesnek jelentették ki minden körülmények közöt minden nemzetben még azután is. amikor a szocializmus alapiai már felépültek és a kizsákmányoló osztályokat kiküszöbölték. Hasonlóképpen dogmatikussá és metafizikussá vált Leninnek a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérésről szóló tanítása. Kpnkrét elemzés alapján Lenin azt tanította, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérésnek elkerülhetetlenül kell. hogy általános érvényű tartalom és iellemvonások mellett sajátos vonásai is legyenek, egyszóval Lenin ezt a folyamatot olyannak értelmezte, amely a konkrét és az absztrakt, a Különleges és az általános dialektikus egységét alkotja. A személyi kultusz virágzásának idejében „megfeledkeztek'' Leninnek e tanításáról és a gyakorlatban ezt az objektív dialektikát erőszakosan akarták leküzdeni. Az SZKP XX. kongresszusának mérhetetlen jelentősége tehát abban is rejlik, hogv valóban lenini önbírálattal feltárta az összes hibákat, leleplezte e hibák okait, megmutatta azokat az utakat és eszközöket, amelyek segítségével a hibákat nemcsak helyrehozni lehet, hanem olyan feltételeket teremthetünk, hogv többé meg n-. is^-PtMdhe senek. N

ekünk is van mit helyrehoznunk e téren. A marx-lenini elmélet értelmezése és érvényesítése eredetiségének és alkotó módon való megvalósításának hiánya, az a tény. hogy elégtelenül folytattuk népeink ...hagyományait és érvényesítettük e hagyományokat a szocializmus építésében, fékezőleg hatott előrehaladásunkban. A szovjet tapasztalatokhoz gyakran nem alkotó, hanem elferdített módon közeledtünk a személyi kultusz áldatlan következményei miatt. Ez megbéklyózta az egyének, a munkásosztály és az egész dolgozó nép kezdeményezését. Lenin írásainak rendszeres tanulmányozása megtanít bennünket arra, hogy mentesüljünk ezektől a hibáktól és kell. hogy segítséget nyújtson abban, hogy valóban alkotó marxistákká-leninistákká váljunk. Vissza kell térnünk tehát Leninhez és meq kell tőle tanulnunk, hogyan legyünk pártosak a tudományban. a filozófiában, egész gondolkozásunkban és minden cselekvésünkben. „Pártosság az ideológiában" — mennyit ismételgettük és variáltuk ezt a tézist! És az eredmény az volt. hoy sokan tévesen azt hitték, hogy a pártnak és a párttagnak a pártonkívülivel szemben mindig igaza van, hogy nem tévedhet, azt hitték, hogy a pártonkívülitöl, illetve a kapitalista tudománytól és gyakorlattól semmi pozitívat és okosat nem lehet tanulni. Leninnek a pártosságról szóló tézise Sztálin csalhatatlanságára, a pártaoparátus és minden egyes párttag csalhatatlanságára torzult és ennek következtében a párttagok beképzeltté váltak, azt hitték, hogy mindenhatók, s megszületett a párttagok szubjektivizmusa. L

enin nem így értelmezte a pártossáq szerepét az ideológia terén. Lenin számára a tudomány pártossága nem jelentette n kapitalista tudomány abszolút tagadását és a marxista tudomány automatikus csalhatatlanságót. Lenin megmutatta. hogy a burzsoá tudomány úgynevezett apolitikussága, tendenciátlansága és objektivizmusa mögött a tőkés tudomány osztályjellege rejlik, amely nemcsak abban nyilvánul meg, hogy ez a tudomány a tőkés osztályt szolgálja, ezen osztály feladatait védelmezi és oldja meg, hanem ezenkívül mélyebb értelemben, belső eszme' tartalmánál fogva is osztálvjellegü. Lenin ezt nem bírálja metafizikusán, hanem dialektikus módszerrel. „Egy burzsoá professzornak sem hihetjük el — tanítja Lenin — egyetlen szavát sem. ha filozófiára terelődik a beszéd, akik pedig a legértékesebb munkákat tudják adni a kémia, a történelem. a fizika speciális területén.*' Lenin tehát nem tagadja a burzsoá tudósok tudományának értékét, csupán munkájuk filozófiai tartalmát veti el. emellett nagyra becsüli munkájuk tényeken alapuló szakszerűségét. ami számunkra is gyakran nagyon hasznos lehet. A marxisták feladata. Lenin szerint, hogy a burzsoá tudományt figyelemmel kövessék „elsajátítsák és átértékeljék azokat a vívmányokat, amelyeket a burzsoázia e »kiszolgálóinak« munkái tartalmaznak ..." Ez azt jelenti, hogy Lenin a burzsoá tudomány dialektikus jellegét épp oly világosan látja, mint az egész tőkés társadalomét, látja a burzsoá tudomány reakciós voltának és progresszív elemeinek szerves összefüggését. Ezért polemikus állást foglal el velük szemben. Lenin pártossága sohasem elfogultság. Lenin až ellenségqe! is polemizái, a „kritika feqyverét" használja, mert tudja, hogy a kapitalizmust lényegében keresztülkasul áthatják az ellentmondások. A marxizmusnak ezen polemizáló jellegében. a marxizmus tudományosságának és forradalmiságának ezen dialektikus eavségében látta Lenin lényegét és azt a tulajdonságát, amely olv hatalmasan vonzza a dolgozó tömegeket" Az az ellenálhatatlan vonzóerő. amely valamennyi ország szo-' cialistáit ehhez az elmélethez vonzza, éppen abban rejlik, hogy a szigorú és magasabb fokú tudományosság ... az elmélet benne forradalmisággal Dárosul..." A

személyi kultusz időszakában a marxizmus-leninizmus polemikus lényegét elfojtották és ezért meggyengült a tömegeket vonzó ereje is. A XX. kongresszus feltárta és kiküszöbölte ennek okait és megteremtette a leninizmus új szárnyalásának előfeltételeit. Lenin írásainak beható és alkotó módon való tanulmányozása, halhatatlan gondolatainak bátor továbbfejlesztése segítségünkre lesz sürgető feladataink megoldásában, új győzelmek elérésében hazánk szocialista építésében. ŇJ SZO 1956. április 22.