Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-22 / 112. szám, vasárnap

A csehszlovák nőküldötiség Pekingbe utazott Ünnepi est V. /. Lenin születésének 86. évfordulója alkalmából Tegnap este, a prágai Városháza Srnetana termében a CSKP KB politika, irodája és a kormány tagjainak jelenlétében ünnepi estet rendeztek V. I. Lenin születése 86. évfordulójának tiszteletére. Fővárosunk Központi Nemzeti Bizottságának kulturális és társadalmi központjában a CSKP központi, kerületi és városi bizottságának meghívására összegyűltek a prágai üzemek és a közélet képviselői, hogy megemlékezzenek V. 1. Lenin nagy művéről, i Jozef Nemec elvtárs bevezetője után Jirí Hendrych. a CSKP KB titkára mondott beszédet. Az est második rés::éhen a vendégek meghallgatták Ludvig van Beethoven III. es-dur szimfóniáját a prágai rádió szimfonikus zenekarának előadásában, Alois Klima vezényletével. Lenin műve halhatatlan Szovjet egészségügyi dolgozók érkeztek (Folytatás az 1. oldalról) Lenin halhatatlan érdeme az új típusú forradalmi, marxista párt megteremtése. Életének egész tevékenysége arra irányult, hogy a munkásosztályt és pártját eszmeileg, politikailag és szervezetileg felvértezze a szocializmus győzelméért vívott harcban. Lenin pártja az SZKP XX. kongresszusán fényes bizonyítékát adta annak, hogy hű maradt Lenin eszméihez, amelyeken felépült. Hű maradt azért, mert erejének forrásai: a rendíthetetlen elviség, az eszmei szilárdság, a kommunizmus ügyének szolgálata. Ezért szállhatott síkra szilárd elvhűséggel a pártélet lenini szabályainak helyreállításáért, a marxizmus— leninizmus szellemétől idegen személyi kultusz ellen, amely lebecsülte a párt és a néptömegek szerepét, a kollektív vezetés jelentőségét és durván megsértette a pártdemokráciát. Az SZKP könyörtelen harcot indított a pártban a lenini normák helyreállitáA CSISZ szlovákiai központi bizottságához naponta érkeznek jelentések a kötelezettségvállalások teljesítéséről, melyeket a CSISZ-tagok és Szlovákia ifjúsága a CSISZ szlovákiai kongresszusának tiszteletére tettek. A CSISZ bratislavai IV. körzeti bizottságának tagjai és a pionírok több mint 200 hektár rétet és legelőt hoztak rendbe és a homonnai járás Zubné községében 25 hektár rétet és legelőt tisztítottak meg. A nagyszombati Kovosmalt üzemi sáért, a pártdemokrácia következetes betartásáért, a kollektív vezetés elvének alkalmazásáért, a bírálat és önbírálat kibontakozásáért, hogy a párt kapcsolatai a párton belüli és párton kívüli tömegekkel megszilárduljanak. Az SZKP XX. kongresszusa fényes demonstrációja volt a párt erkölcsi és politikai erejének, sziklas?ilárdságának, összeforrottságának és annak, hogy rendíthetetlenül hű a lenini elvekhez. Az SZKP XX. kongresszusának dokumentumai harcos fegyvert jelentenek minden kommunista számára a marxista—leninista elmélet tisztaságáért, a burzsoá ideológia ellen vívott harcban, tudatosítva azt az örökérvényű marxista tanítást, hogy a történelem, az új élet igazi alkotói a kommunista párt vezette néptömegek. A lenini tanokhoz való törhetetlen hűség a szocializmus és a kommunizmus győzelmének záloga. CSISZ-szervezetének tagjai is teljesítették kötelezettségvállalásukat. Megalakították az ifjúsági műhelyt, CSISZ élmunkás csoportot és 21 gazdaságossági ellenőrző csoportot létesítettek. 160 új tagot szerveztek be a CSISZ-szervezetbe. A varannói járá6 Sačurov községe CSISZ-szervézetének tagjai a falu összes fiataljait megnyerték a CSISZszervezetnek és műkedvelő és tánckört alakítottak. Csehszlovákiába A tudományos-műszaki együttműködés keretében Csehszlovákiába érkeztek Nikolaj Panov egyetemi tanár. dr. Nikola i Mihajlov, dr. Alina Perova és dr. Vladimír Dmohovszkij szovjet egészségügyi szakemberek. Csehszlovákiai tartózkodásuk két hónapja alatt a röntgen diagnosztikát és röntgen terápiát fogják tanulmányozni. A munkoioő áthelyezése áorilis 3t-rói április 28-ra A kormány a Központi Szakszervezeti Tanáccsal való tárgyaiás után elhatározta, hogy 1956. április 30-án, hétfőn munkaszünet lesz. Az erre a napra eső munkaidőt szombaton, április 28-án és a szombatra eső munkaidőt vasárnap, április 29-én fogják ledolgozni. A munkaidő áthelyezése nem érinti a megszakítás nélkül dolgozó üzemeket. A kormány egyúttal megtette az intézkedéseket, hogy a közlekedési eszközök forgalma e munkaidő áthelyezéséhez alkalmazkodjék s hogy a dolgozóknak 1956. április 29-én, vasárnap hétköznapi viteldíjakat számítsanak. Az iskolai napközi otthonok, óvodák és bölcsődék nyitva lesznek és a közélelmezési vállalatok forgalmát, az árusítási időt e munkaidő áthelyezéséhez igazítják. Az 1956. május 9-i államünneppel kapcsolatban nem kerül sor munkaidő áthelyezésére. Április 20-án a prágai iráni követség fogadást rendezett az iráni kulturális küldöttség tiszteletére, mely az iráni miniatűr kiállítást kísérte Csehszlovákiába. Pénteken megkezdődött Brnóban az orvosi kar hallgatóinak országos tudoI

mányos konferenciája, mely a diákság IV világkongresszusa előkészítésének részét képezi. A csehszlovák nőküldöttség szombaton, április 21-én Anežka Hodinová-Spurná, a Csehszlovák Nőbizottság elnöknőjének vezetésével külön repülőgépen Prágából Pekingbe, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsülésére utazott. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsának ülését április 25-től 30-ig rendezik Pekingben, melyen részt vesz a világ nőszervezeteinek 250 tagja és megfigyelőie. Programon szerepel a szövetség to(ČTK). — Április 19-én és 20-án a párkányi kultúrházban a nyitrai kerületi bíróság tanácsa előtt feleltek bűntetteikért Ján Riedi, a sárkányi EFSZ elnöke, Dionýz Janko, a helyi nemzeti bizottság volt elnöke és az EFSZ ellenőrző bizottságának elnöke, Štefan Janičko könyvelő és Štefan Rana EFSZ-tag, Ladislav Kríva, a Beruházási Bank hivatalnoka és Jozef Klauza, a Párkányi Járási Nemzeti Bizottság építkezési szakosztályának vezetője. A vádlottak bűncselekményt követtek el azzal, hogy funkcióikat a sárkányi EFSZ-ben kártevő és felforgató tevékenységre használták fel, a tagság terhére meggazdagodtak és így néhány millió koronával megkárosították a szövetkezetet. , Ebben a kártevő tevékenységben legnagyobb része volt Ján Riedlnek, aki az úgynevezett szlovák állam klerofasiszta rendszerének buzgó híve, a Hlinka-gárda repülőközpontjának élenjáró funkcionáriusa volt. A felszabadulás után népellenes és kollaboráns tevékenységét azzal igyekezett leplezni, hogy a déli határvidékre költözött. A volt demokrata párt reakciós tényezőinek segítségével intézői állást szerzett a sárkányi nagybirtokon és a földreform után a birtok bérlője lett. 1948-ig számos munkaerőt foglalkoztatott, akiket kizsákmányolt. Mikor a népi demokratikus rendszer véget vetett kizsákmányolásának, 1950-ben befurakodott az újonnan megalakult EFSZ-be és annak elnöke lett. A nagybirtok élő és holt leltárának nagy részét azonban eladta. Ján Riedi vádlott Dionýz Jankóval és Štefan Janičekkel együtt több millió koronát vett fel a beruvábbi tevékenységének és főleg az ázsiai és afrikai nőszervezetekkel való együttműködésének megtárgyalása a nők jogaiért és a gyermekekről való gondoskodás emeléséért folytatott harcukban. A tárgyalásokat az Anyák Világkongresszusának határozata alapján folytatják, melyet a múlt évben Lausanne svájci városban tartottak. A csehszlovákiai nőküldöttséggel együtt Pekingbe utaztak a belga, tuniszi, szenegáli, madagaszkári és izraeli nőszövetségek küldöttei is. házási bankban az EFSZ építkezési beruházására. E pénzek nagy részét hamisított okmányok alapján saját meggazdagodásukra és további kártevékenységre használták fel. Ján Riedi, — a falu szocializálásának esküdt ellensége — segített Štefan Rana és Varga János kulákoknak, hogy beléphessenek a szövetkezetbe, és a magukkal hozott leltárért 81 ezer koronát fizetett ki nekik készpénzben, természetesen megfelelő jutalom ellenében. Ő maga több mint 87 ezer koronát fizettetett ki azért a leltárért, melyet egyáltalán nem hozott a szövetkezetbe. A többi vádlottakkal együtt minden erővel igyekezett megakadályozni az EFSZ gaz-< dasági kiépítését és a termelési fel-í adatok rendes teljesítését. Ismerőseinek 36 darab 200 kg átlagsúlyú sertést adott ingyen és a többi feketén eladott sertésért kapott pénzeket megtartotta magának. Csupán 1954-ben 190 .süldőt lopott el az EFSZ-ből. Ezenkívül Ján Riedi több mint százezer téglát, 300 mázsa meszet. 80 mázsa cementet és nagy mennyiségű építkezési faanyagot lopott a szövetkezettől. Az építőanyag lopásában a többi vádlottak is részt-' vettek. A vádlottak a bizonyítékok és a tanúvallomások terhe alatt beismerték bűncselekményeiket. A kerületi bíróság tanácsa szigorú, de igazságos ítéletet hozott. Ján Riedi vádlottat 15 évi szabadságvesztésre, Dionýz Jankót 11 évi, Štefan Janiéeket 8 évi, Štefan Ranát 4 évi, Ladislav Kŕivát és Jozef Klauzát 3 évi és hat hónapi szabadságvesztésre ítélték. Ezenkívül polgárjogaikat 5—10 évi időtartamra elvesztették, vagyonukat elkobozták és örökre kitiltották őket a nyitrai kerületből. mezzük az elmélet és a gyakorlat objektív dialektikáját. A történelem arra tanít, hogy a munkásmozgalomnak azóta van szocialista jellege és lényege, amióta az elmélet és a gyakorlat dialektikus egységének ez az alapelve a munkásmozgalomban megtestesült és az azelőtt ösztönösen harcoló munkásmozgalmak egybeolvadtak a tudománnyal, a szocializmus elméletével, a marxizmussal. A

személyi kultusz befolyásolta azt az elvet is, amelynek betartása nélkül a marxi-lenini elmélet elveszti tudományos jellegét és a munkásosztály gyakorlata közvetlenül szocialista értelmét és az elméletnek a gyakorlattól, a gyakorlatnak pedig az elmélettől való elszakadásának okává válik. Abban a mértékben, ahogy a személyi kultusz erősödött, távolodott Sztálin' az igazi gyakorlati élettől, amelyről már csak szolgai talpnyalói tájékoztatták és ezért fokozatosan csökkent munkáinak tudományos értéke. A gondolatain való kérődzés és e gondolatok felhígítása, ami a társadalomtudományoknak majdnem kizárólagos tartalmává vált, a valóságban az élő gondolkozás és a tudomány megbénítását, a marxizmus-leninizmus elméletének dogmatizálását, társadalmi-politikai jelentőségének eltorzítását jelentette, így a marxizmus-leninizmus elmélete fokról fokra eltért a párt és az állam szerveinek gyakorlati munkájától. Például elméletileg bizonygatták a demokratikus centralizmus nélkülözhetetlenségét a párt életében, a valóságban azonban a párttagok tömegeitől vak bizalmat követeltek a vezetők iránt és ujjongó egyetértést mindazzal, amit a vezető egyéniségek és szervek tesznek. A propagandában az unalomig fejtegették a proletariátus diktatúrájának elméletét és bizonygatták, hogy a nép uralmának ez a legdemokratikusabb formája, a gyakorlatban azonban e demokratizmus elveit megsértették és gyakran a törvényesség megsértésére került sor. Elméletileg bebizonyították a néptömegeknek azt az igazságot is, hogy a, szocialista termelési kapcsolatok közvetlenül elősegítik a termelőerők fejlődését, a gyakorlatban azonban azt láthatták, hogy egyes termelési ágazatokban a technika, a technológia és az ökonómia fejlődése lassúbbá vált. Az elmélet elszakadása a társadalom gyakorlatától nagy károkat okozott a szocializmusnak. Az elméletnek a gyakorlattól való nem lenini, sőt egyenesen Lenin-elleA leninizmus alkotó továbbfejlesztésével a szocializmus új sikerei felé A

z SZKP XX. kongresszusa és utána a CSKP Központi Bizottságának ez év március 29— 30-i ülése is nem azért fordította a kommunisták és a szocializmus többi építőinek figyelmét Lenin írásainak intenzívebb és behatóbb tanulmányozására, mert azokban kész választ találnak jelenlegi életünk minden kérdésére, sem pedig azért, hogy ezzel azt akarták volna mondani, hogy a marxizmus-leninizmus elméletének és gyakorlatának kincsestára Lenin halála óta semmivel sem gazdagodott. Nem! Lenin írásait azért kell most rendszeresebben és az eddiginél behatóbban tanulmányozni, Lenin szellemét azért kell újjáélesztenünk és áthatnunk vele egész pártunk és társadalmunk életét, mert ez gyakorlati s elméleti munkánkban az utolsó időszakban elkövetett hibák és előforduló hiányosságok kiküszöbölésének alapvető feltétele, a néptömegek alkotó kezdeményezése kifejlesztésének biztosítéka. Mik a jellegzetességei ennek a lenini szellemnek, amelyet el kéli sajátítanunk Lenin írásainak tanulmányozásával? Elsősorban az, hogy Lenin minden más marxistánál határozottabban és rendszeresebben hangsúlyozta, értelmezte és valósította meg a marxizmust mint tudományt. Lenin a proletár szocializmus tudományos jellegét, a marxizmus tudományos voltát nemcsak abban az értelemben fejtette ki, hogy minden pozitívnek, igaznak és fejlődőképes dolognak az átvevője. Átveszi mindazt, amit az emberi gyakorlat és gondolkozás Marxig teremtett és ami tartalmává vált azután, amikor azt Marx és Engels a munkásosztály szempontjából kritikailag átértékelte. Lenin azonban a szocializmus tudományos jellegét abból a szempontból is értelmezte, hogy a marxizmus a tudományosságnak újabb és magasabb típusa, mert behatóbb és igazabb megismerést ad és az emberi gyakorlati munkát alkotóbbá és emberiesebbé teszi, mint a burzsoá osztálytudomány. A marxista tudoOJ SZÖ 1956. április 3. ** Y írta: SZÁNTÓ LÁSZLÓ akadémikus mány ezen felsőbbrendűségének okát Lenin e tudomány „élő lelkében", vagyis a materialista-dialektikus módszerben és logikában látta. A gondolkozás materialista-dialektikus módszere és logikája teszik érthetővé Lenin gondolatainak legyőzhetetlen meggyőző erejét és hatékonyságát. Ezért el kell sajátítanunk gondolkozásának ezt a soha el nem évülő „élő szellemét." O

tt, ahol a marxizmus-leninizmusnak ilyen módon értelmezett tudományossága uralkodik, olyan erkölcsi-politikai társadalmi légkör és olyan társadalmi-lélektani környezet is alakul, amely nélkülözhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a marxista tudomány virágozzék, áthassa az egyének és a társadalom egész életét és teljesíthesse azt a feladatát, amely a szocialista társadalmi életben teljes joggal megilleti őt.. A tudomány mindig kollektív mű volt — és annál is inkább a szocialista tudomány — és ezért csupán olyan társadalmi környezetben virulhat és hozhat gyümölcsöket, ahol megvan a tudományos gondolkozás szabadsága és ahol a gondolkodó embereknek nem kell félniök fizikai érvektől. A tudományosság lenini értelmezése ezen szocialista humanitásának életünk uralkodó szellemévé kell válni főleg most, amikor az SZKP XX kongresszusa leleplezte, hogy mily nagymértékben volt elfojtva és elferdítve a marxi-lenini tudományosságnak ez a felszabadító és felemelő szelleme. Az SZKP XX. kongresszusa rámutatott, hogy a szocializmus győzelmes építése folyamán a Szovjetunióban a kollektív és az egyén, a vezetettek és a vezetők, a tömegek és vezéreik közötti szocialista viszony ártalmas elferdítésére került sor. A legnagyobb veszély Sztálin személyének kultuszában az volt, hogy nem szorítkozott csupán az ő személyére, hanem elterjedt és kedvezőtlenül befolyásolta a szocialista világ egész életét, példaképpé vált és rendszerré, a vezetők és vezetettek viszonyává e rendszerben, az emberek egymáshoz való viselkedésének stílusává vált. A kollektív és az egyén szocialista viszonyának ez az eltorzulása olyan helyzetet teremtett, amelyben a kollektíva alárendelt és az egyén fizikailag is uralkodik felette. E helyzetnek súlyos következményei voltak azért, mert ebben az eltorzított alakjában vált uralkodó viszonnyá az emberek között a párt, az állam, a gazdaság, stb. életében. A kollektíva és az egyén viszonyának riem szocialista rendszere az emberek nem szocialista föléés alárendeltségét szülte, nem szocialista erkölcsöket, fegyelmet, jogot, stb. szült. Természetes, hogy a kollektíva és az egyén kapcsolatainak ebben a rendszerében, amely Sztálin személyi kultuszának hatása alatt keletkezett. föleq az áiszentesség, a talpnyalás, az alakoskodás, az aljasság, a rosszakarat, az árulkodás, stb. érvényesült. A

tudományban a személyi kultusz az autoritativitásban nyilvánult meg. Mivel Sztálin nemcsak a párt, hanem az államnak a megszemélyesítőjévé is vált, ö lett a tudomány megszemélyesítője is. Az ö gondolatai, kijelentései és elméletei úgyszólván a társadalomtudományok egyedüli tárgyává váltak. Kijelentéseit, eszmefuttatásait és téziseit magyarázgatták, példákkal illusztrálták és végső igazságnak jelentették ki. Emellett világos, hogy a természet és a társadalom tudományos megismerése abszolút értelemben csupán és kizárólag csak a kollektíva müve lehet, sohasem az egyéné, még a legtehetségesebb egyéné sem, olyané, mint amilyen Sztálin kétségtelenül volt. Mivel ez a nem tudományos törekvés mégis csak kifejlődött, természetes, hogy ez sok helytelen dolgot eredményezett. A legnagyobb rossz, amit a személyi kultusz a tudományban okozott, az a tény, hogy kialakult az a téves nézet, hogy a vezetők gondolatait és tetteit nem sszabad b'-'álni. vakon kell bízni ben'nük és ha valaki kritikai álláspontot foglal el velük szemben, ez a nép iránti ellenséges viszony megnyilvánulása. Ez a nézet és gyakran a belőle származó gyakorlat is oly félelmet keltett a tudományos gondolkozás iránt, hogy a társadalmi, de még a természettudományok is komolyan lemaradtak. Az SZKP XX. kongresszusa egyebeken kívül azért is a párt egyik legfontosabb történelmi eseménye, mert feltárta a személyi kultusznak ezt a káros következményét a tudományban, visszaadta a tömegek bizalmát a marxi-lenini tudomány semmivel sem pótolható jelentősége iránt és a szocialista gyakorlati élet tudományossága iránt, és ilyen módon újból kialakította azt a politikai-erkölcsi társadalmi légkört, amely szükséges ahhoz, hogy a lenini tudományos szellem gyümölcsözően fejlődhessék. A lenini szellemnek épp oly pótolhatatlan része a tudományosság, mint az elmélet és a gyakorlat dialektikus egysége. Ennek az elvnek a jelentőségét Marx már a marxizmus születésénél hangsúlyozta, akkor, amikor a feuerbachi materializmust bírálva hangsúlyozta, hogy az eddigi materializmusnak hiányossága és hibája az volt, hogy a világhoz passzív, objektivista szemlélődő s nem gyakorlati viszonyban volt. Marx, Engels és Lenin sohasem váltak hűtlenné az elmélet és a gyakorlat dialektikus egysége fő elvéhez és a marxizmus elméletét mindig úgy értelmezték, népszerűsítették és fejlesztették, mint a társadalmi gyakorlat eszmei visszatükröződését. mint a proletariátus osztályharca feltételeinek ideológiai általánosítását és ezért az elméletet útmutatónak, programnak, a stratégia és a taktika indokolásának, egyszóval a gyakorlati munka vezérfonalának tartották. Lenin rendszeresen hangsúlyozta, hogy a világ megismerésének és átalakításának útja a munkásosztály tarsadalmi gyakorlatából, annak eszmékben, elméletekben való reprodukálásához vezet és onnan ismét viszsza a társadalmi gyakorlatba, amely megvalósítja az elméletet, átalakítja a világot. A társadalmi gyakorlat elsőrendű fontossága mellett és a társadalmi életben való döntő jelentőségének elismerése mellett Lenin mindig különösen szigorúan hangsúlyozta materialista dialektikus kapcsolatát az elmélethez, amelynek következtében a társadalmi élet vezető erejévé kell válnia. Marxista-tudományos elmélet nélkül nem lehet szocialista gyakorlat és a gyakorlat szükségleteinek" és törvényszerűségeinek igaz eszmei viszszatükróződése nélkül nem lehet marxista tudományos elmélet — erre tanít bennünket Lenin, hogy így értel• V Teljesített kötelezettségvállalások Igazságos büntetésben részesültek a szövetkezeti vagyon tolvajai