Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-22 / 112. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. április 22. vasárnap 30 fillér IX. évfolyam, 112. szám LENIN MÜVE HALHATATLAN V. I. Leninnek — Marx és En­gels müve lángeszű folytatójának, a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet szocialista állam megte­remtőjének, a szovjet nép és a nemzetközi munkásmozgalom nagy vezérének és tanítójának — szüle­tése 86. évfordulójáról emlékezünk meg ma. A legforróbb szeretet, a legtiszteletteljesebb hódolat, az örömteljes jövőbe vetett bizalom és a végső győzelem iránti rendít­hetetlen biztonság érzelmeivel gon­dalunk e napon arra a hatalmas géniuszra, akinek neve és tanítása az egész haladó emberiség zászlaja lett az új életért, a derűs jövőért vívott harcban, akinek eszméi rop­pant erővel hatnak a világtörténe­lem egész menetére. A leninizmus eszméinek világra­szóló győzelmét a legragyogóbban domborítja ki a kommunizmust építő Szovjetunió, valamint a szo­cializmus felé haladó népi demok ratikus köztársaságok létezése, nép­gazdaságunk hatalmas fellendülése és megszilárdulása, ami mind éke­sebben bizonyítja a' szocialista rendszer döntő fölényét a kapita­lista rendszer felett. Az emberiség­nek már több mint egyharmada a szocialista világrendszert alkotó szocialista országokhoz tartozik s az ezen országokban a társadalmi élet minden szakaszán elért nagy­szerű eredmények ragyogóan do­kumentálják a leninizmus eszméi­nek megdönthetetlen erejét. V. I. Lenin halhatatlan tanításá­nak nagy diadalát jelentik a SZKP XX. kongresszusán elfogadott ha­tározatok, amelyeket a leninizmus eszméihez való rendíthetetlen hű­ség, a lenini tanok tisztaságának megóvása és alkotó továbbfejlesz­tése hatott át. A lenini eszme nagy győzelmét bizonyítják a Szovjet­unió sikerrel befejezett ötödik öt­éves tervének eredményei és a még lenyűgözőbb távlatokat feltáró ha­todik ötéves terve, amely biztosítja Lenin nagy célkitűzéseinek meg­valósítását, békés gazdasági ver­sengés útján történelmileg igen rö­vid idő alatt megoldani a Szovjet­unió legfőbb gazdasági feladatát: az egy főre eső termelésben elérni és túlszárnyalni a legfejlettebb tő­kés országokat. Az SZKP XX. kongresszusa iga­zolta Lenin előrelátásának ama nagy igazát, hogy „a Szovjetunió mindenekelőtt gazdasági politikája révén egyre nagyobb befolyással van a világtörténelem menetére, az emberiség történelmének alakulá­sára." Lenin felbecsülhetetlen eszmei gazdagságot hagyott örökül ránk, megalapozta az új társadalmi rend­szer megteremtésének útjait és módszereit. A Lenin által alapított kommunista párt XX. kongresszu­sa fényes tanúságát adta annak, hogy eme eszmei örökségnek nem passzív őrzője. A marxizmus-leni­nizmus elméletét nem mint dog­mát, hanem mint a cselekvés ve­zérfonalát alkotó módon alkalmaz­za a társadalmi fejlődés törvényei­nek újabb feltételei közepette, a kommunizmust építő néptömegek tapasztalatainak tudományos álta­lánosítása alapján, hogy így gaz­dagítsa Marx, Engels és Lenin nagy eszmei örökségét. A marxista-leninista elmélet ha­talmas erő, amely mindig lépést tart az élettel és világos választ ad a társadalmi fejlődés minden új felvetődő kérdésére. Ennek a lenini igazságnak az ismerete tette lehe­tővé, hogy a kongresszus minden kétséget kizáró választ adott ko­runk néhány sarkalatos és nagy je­lentőségű kérdésére, amelyek nagy elméleti értékűek és óriási gyakor­lati jelentőségűek és végeredmény­ben értékes hozzájárulást jelente­nek a társadalomfejlődés marxista­leninista tudományához. Az SZKP XX. kongresszusa Le­nin tanainak szellemében elemezte az országban és a nemzetközi küz­dőtéren létrejött változásokat, és a marxizmus-leninizmus eszméitől vezérelve jelölte meg határozatai­ban a Szovjetunió további útját a kommunizmus felépítése felé. A határozatok nemcsak a Szovjet­uniónak a kommunizmusba vezető útját világítják be ragyogó fénnyel, hanem a népi demokratikus orszá­gok útját is a szocializmus felé és az imperializmus által elnyomott és kizsákmányolt népek és dolgo­zók útját a szabadság felé. Ezek a határozatok az utóbbi két évtized legklasszikusabb marxista-leninis­ta müvei, amelyek Lenin tanait az őket megillető történelmi és esz­mei magaslatra emelik. Lenin tanainak alkotó módon való alkalmazása alapján állapítot­ta meg a kongresszus, hogy a szo­cializmus korunkban túllépte egy ország határait és világrendszerré vált. Az imperializmus már nem az egész világot átfogó rendszer, mert kialakult mellette egy hatal­mas, szakadatlanul erősödő szocia­lista világrendszer, amely mellett a kapitalista világrendszer ingata­gabbá válik, határai fokozatosan összeszűkülnek és a kapitalizmus általános válsága még jobban el­mélyül. A szégyenletes gyarmati rend­szer a nemzeti felszabadító mozga­lom hatalmas csapásai alatt szét­hullóban van — minek következté­ben tovább mélyül a kapitalizmus általános válsága — és beteljesül Lenin azon jóslata, hogy beköszön­tött az a világtörténelmi korszak, amikor kelet gyarmati népei újjá­születnek és részt vesznek a viíág sorsának intézésében, mint a nem­zetközi viszonyok hatalmas és új tényezői. A fejlődésnek ez a folyamata magával hozta a hatalmas „béke­övezet" létrejöttét, amely magában foglalja Európa és Ázsia szocialista és nemszocialista békeszerető ál­lamait, melyek a földkerekség la­kosságának több mint a felét teszik ki. Az erőknek ilyen eltolódása a béketábor javára elmélyíti és álta­lánosítja azt a tudatot, hogy a há­borúk többé nem végzetszerűen el­kerülhetetlenek, s ha mégis meg­próbálnák az agresszorok kirob­bantani, úgy a háború pusztulásu­kat fogja jelenteni. A kongresszusi beszámoló és a határozat világos és szabatos elemzését adja a különbö-ző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése lenini elvé­nek, kiemelve, hogy ne a fegy­verkezésben, hanem a gazdasági és kulturális kapcsolatok elmélyí­tésében nyilvánuljon meg a két rendszer közötti versengés. Rendkívül nagy jelentőségű a ka­pitalízmus felszámolásához, a mun­kásosztály hatalmához és a szocia­lizmus felépítéséhez vezető békés, parlamenti úton való átmenet kér­désének marxista-leninista ma­gyarázata, ami felbecsülhetetlen segítséget, hozzájárulást és taná csot jelent a tőkés országok kom­munista és munkáspártjainak a munkásosztály hatalomrajutásáért vívott harcában. A kongresszus határozataiban a Szovjetunió népgazdaságának to­vábbi fejlesztése és fellendítése, a kommunizmus felé való további előhaladás, a szovjet nép jólétének és kulturális színvonalának továb­bi emelése céljából a hatodik öt­éves tervben nagyszabású intézke­déseket foganatosít. Az SZKP XX. kongresszusának ezen határozatai Lenin halhatatlan tanítását, magasztos eszméit még ragyogóbban világítják meg. ^ (Folytatás a 2. oldalon) • • yw Kffiíi yft'g'ftŕ ©Ä-©®. @'@®j© s © sas #3® N. A. BULGANYIN: Hisszük, hogy egymás közötti viszonyunk javítását, összeköttetésünk és kötelékeink fejlesztését fokozatosan, lépésről lépésre meg fogjuk valósítani Ebéd a Mansion Houseban a szovjet államférfiak tiszteletére London, április 20. (ČTK). — A londoni városi tanács pénteken délben — amint már hírt adtunk róla — nagy ünnepi ebédet adott a szovjet vendégek tiszteletére. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov autója 12.46 órakor érkezett a Man­sion House-nak, a városházi épület­nek bejárata elé. A városháza előtt és a környező utcákban a szovjet vendégek üdvözlésére a londoniak oly nagy számban gyülekeztek össze, hogy a néptömegek sűrűsége meghaladta a fogadáskor a Victoria-pályaudvaron összegyültekét. A lakosság szívélyesen üdvözölte N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot. Üdvözlésükhöz lelkesen csatlakoztak a környező építkezések állványain dolgozó építőmunkások is. (A háború alatt ezt a negyedet \a bombázás nagyon megrongálta.) Ugyancsak nagyon lelkesen üdvözöl­ték a szovjet vendégeket az összes építőmunkások végig a londoni City-n keresztül vezető útjukon. A városi tanács tagjai és a kék prémmel sze­gélyezett öltözetű konziliusok, N. A. Bulganyint, N. Sz. Hruscsovot, J. A. Malikot, A. A. Gromikot, N. A. Mihaj­lovot, T. N. Kumikint és a többi ven­dégeket a fogadóterembe vezették, ahol sir Seyniour Howard ügyvezető polgármester üdvözölte őket. Sir Ho­ward a műit év őszén Moszkvában járt látogatóban. A fogadóterem mindkét oldalán felsorakoztak a dísz­őrség tagjai. Az ebéd, amelyen^ 340 vendég vett részt, a gyönyörűen díszített Egyip­tomi Teremben folyt le. Sir Seymour Howarddal és a szov­jet vendégekkel együtt az asztalnál helyet foglaltak A. Eden, H. MacMil­lan, P. Thorneycroft, D. Sandys és G. Lloyd-George. Hivatalos közlemény a szovjet vezetők angliai tartózkodásáról London, április 20. — Angliában a három első találkozó után hivatalos közleményt adtak ki. A közlemény szövege a következő: Április 19-én és 20-án összesen három találkozó volt az angol és a szov­jet vezetők között. Nyílt és hasznos eszmecsere folyt, szívélyes légkör­ben. As első találkozás során megbeszélések folytak az angol-szovjet vi­szonyról, s különösen a két ország közti kulturális és egyéb érintkezé­seket vitatták meg. Ezzel kapcsolatban mindkét oldal képviselői utasí­tást kaptak, hogy gondolják meg és terjesszenek elő javaslatokat továb­bi megfontolásra. Ezenkívül előkészítő eszmecsere folyt az európai hely­zetről. A második találkozón a közép-keleti helyzetet vitatták meg. Meg­egyeztek abban, hogy mindkét fél képviselői e hasznos megbeszélések alap­ján megfelelő javaslatokat készítenek további megfontolásra. A harmadik találkozón eszmecsere folyt a leszerelésről. A vendégek között volt H. Gaits­kell és C. Attlee is. II. Erzsébet királynő és K. J. Vo­rosilov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke felköszön­tése után sir Seymour Howard beszé­det mondott, amelyben emlékeztetett arra a példás vendégszeretetre, amely­ben ő és küldöttsége tavaly Moszk­vában részesült. „Látogatásunk folyamán megfigyel­tem, mily óriási léptekkel halad előre az orosz nép nagy fővárosának ter­vezésében és újjáépítésében. Nagy be­nyomást gyakorolt rám a szovjet em­berek nagy békevágya, az az óha ja, hogy baráti és szoros kulturális kap­csolatokat tartsanak fenn az egész világgal". Sir S. Howard azt mondotta, hogy a szovjet államférfiak látogatása a londoniak számára nagy örömet je­lent azért, mert London sohasem fe­ledkezett meg a szovjet nép nagy­lelkűségéről, amely 1953-ban, a nagy árvíz okozta elemi csapás idején 93 ezer fontsterling összeggel sietett a londoni lakosság segítségére. A brit miniszterelnök gyakran hangsúlyozta, hogy meg kell szilár­dítani a Szovjetunió népével és kép­viselőivel való kapcsolatainkat. Fon­tos, hogy ez a kapcsolat valamennyi síkon megszilárduljon — hangsúlyozta sir Seymour Howard. — Nem szabad azonban megfeledkeznünk róla, hogy ha azt akarjuk, hogy ez a kapcsolat minden síkon hatásos legyen, e kapcso­(Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents