Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-18 / 108. szám, szerda

(Folytatás az 1. oldalról) Anglia és a Szovjetunió esetében a problémák lényegükben világosak. Senkinek, még a fasiszta „vezérnek", Lord Mosleynek sem sikerült egy kevéssé hiteles indokot sem kiásnia, mely Anglia és a Szovjetunió közötti ellenségeskedésről tanúskodna. Miért? Azért, mert a valóságban ilyen okok nincsenek. Ha egy kevéssé áttekintjük Anglia és a Szovjetunió kapcsolatainak valamennyi szempontját, szinte meglepő sók okot találunk a két nagyhatalom közeledésére, széleskörű politikai és gazdasági együttműködésére. Miért meglepő sokat? Azért, mert e szempontok közül sok és főleg a legfontosabbak az utóbbi évedben nagyon kevéssé érvényesülhettek. Mit várnak a népek ? Talán éppen ehhez a körülményhez ragaszkodnak azok az élősködők, akiknek nincsenek kedvükre a felső színvonalon tartandó angol—szovjet tárgyalások. Csupán az öt nagyhatalom rendelkezik a Biztonsági Tanácsban vétójoggal. Erre az öt nagyhatalomra az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya a legnagyobb felelősséget ruházta a béke megőrzéséért. Ľ napvhatalmak közé tartozik a Szovjetunió és Anglia. De nemcsak ez a tény fűzi őket egybe. Anglia és a Szovjetunió is európai nagyhatalmak. Oroszország és Anglia álláspontja, Anglia és a Szovjetunió álláspontja mindig fontos szerepet játszott a mi világrészünk történetében. A történelem nem egyszer bizonyította be a két ország közötti ellentétek ártalmasságát. Ha nem lett volna München, nem jöttek volna hitleri „Stukák" Cowentry fölé, nem lett volna Oswiečin sem. Ha nem lett volna „hidegháború" — ma a brit városoknak nem kellene a hidrogénháború félelmében élniök. Hogy a hidegháború politikája és az atomfenyegetődzések Anglia számára milyen értelmetlenek, jól megértette Crossmann brit képviselő, amikor azt mondotta: „Ha kitör az atomháború, a világon csak egy ország van, amely az első 24 óra alatt elpusztul — ez a sűrűn lakott szigetek 50 milliós országa". A londoni tárgyaiások előtt Ma érkeznek Londonba Bulganyin és Hruscsov szovjet államférfiak. Találkoznak Edennel, Lloyddal és más brit államférfiakkal. Á nemzetközi közvélemény elvárja, hogy a véleménycsere éppen a leszerelés kérdésében lehet eredményes. A múlt tapasztalatai már bebizonyították, mily előnyös az államférfiak személyes kapcsolata. Valamennyi nép óhaja, hogv ezúttal ez újból pozitívan beigazolódjék. Számolnunk kell ugyan azzal, hogy egyes „atlanti" tábornokok ingerültek és kelletlenek lesznek. Jó volna, ha ezt nem vennék tekintetbe. A cardiffi angoi ember és a novgorodi orosz szívből kívánja nekik, hogy rosszkedvűek legyenek, jobb az „atlanti" vezérkarnak egy csalódott tábornoka Fontainebleauban, mint egy szétbombázott város. A Szovjetunió és Nagy-Britannia tárgyalásaitól a világ azt várja, hogy mint európai nagyhatalmak, megmondják véleményüket az európai biztonságról is, ezt annál is inkább, mert a kormányfők qenfi értekezlete már a két hatalom álláspontjának közeledését mutatta. Anglia és a Szovjetunió keserű tapasztalatokat szerzett a német militarizmussal. amely ma Nyugat-Németországban ismét szemtelenül felüti fejét. Az oroszok és britek kapcsolatának hiánya e téren mindig tragikus volt. És mivel a britek részvétele a hírhedt párizsi egyezményekben hatálytalanította az .1.942. évi brit-szovjet szövetségi szerződést, eddig semmi sem hatálytalanította és hatálytalaníthatja azt, hogy biztosítani kell az európai biztonságot. A brit éá szovjet képviselők tárgyalásának fő témája elsősorban az angol—szovjet kapcsolatok és a kapcsolatok továbbfejlesztése lesznek. Ki kell emelnünk, hogy ez a körülmény szorosan összefügg a nagy nemzetközi problémákkal. Vegyük elsősorban a kereskedelem kérdését. Ami Angliát illeti, kereskedelmét elfojtja az amerikai embargo, amely lényegesen csökkenti árucseréjét a szocialista tábor országaival. A Nyugaton levő brit piacokra azonban anjerikai bussinesmanok özönlenek. Anglia kereskedelmi érdekei emellett sehol sem kerülnek összeütközésbe a Szovjetunió érdekeivel. Nem ellentmondás ezért az az állítás, hogy a brit kereskedelem korlátozása ilyen helyzetben a Szovjetunió, a népi demokratikus országok ellen, sőt Kina ellen irányul, amely a brit iparnak kolosszális kereskedelmi partnere lehetne? A nagy gazdasági válság éveiben a szovjet megrendelések voltak azok, amelyek elősegítették a brit ipar jelentős ágazatainak munkások alkalmazását. Nem kétséges, hogy ma is az angol—szovjet kereskedelem kibővítése előnyös volna Anglia számára. Ezt számos brit nagyiparos sem tagadja. Egyes előre nem látó politikusok, akiket még mindig elvakít a „hidegháború", az angol—szovjet együttműködés ellen „érvként" azt a tényt hozzák fel, hogy a két országnak különböző a társadalmi rendszere. Hogy a brit közvélemény hogyan tekint az ilyen „érvelésre", mutatja Sidney Silvermann képviselő ez év márciusi kijelentése: / „Örülünk, hogy hazánkban üdvözölhetjük Bulganyint és Hruscsovot. Nem értünk mindennel egyet, amit mondanak és amit tesznek, ök viszont nem értenek mindennel egyet, amit a brit kormánytényezők a Szovjetunióról mondanak... ez azonban nem fontos. Lakosságunk túlnyomó többsége vágyva óhajtja, hogy elégedettek legyenek e látogatásukkal és hogy e látogatás következtében jobban megismerjük és megértsük egymást, közösen törekedjünk a világbéke megszilárdítására, amit mindnyájan óhajtunk." A brit kormány részéről az a kijelentés hangzott el, hogy a komoly tárgyalásoknak nagy jelentőséget tulajdonít. Ez fontos dolog. Nyugalomban kell megegyezni abban, hogy a nemzetközi kapcsolatok érveinek fegyvertárából hogyan kell a leggyorsabban eltávolítani a „hidegháború" fegyvereit, felszámolni e „hidegháború" csökevényeit, hogyan kell a politikában és a népek életében azokat a hamis kísérleteket lerombolni, amelyek „erővel" akarják helyettesíteni a józan észt. Ha ezen a téren a szovjet államférfiak anglia látogatása haladást ér el, ez az emberek örömére szolgál Moszkvában éppúgy, mint Londonban, Oslóban. Kairóban és Csehszlovákiában egyaránt; az egész világ népeinek örömet okoz, akik békében és barátságban akarnak élni. Jirí Hoehman. Az ENSZ európai gazdasági bizottságának ülése Genf, április 17. (ČTK) — Az ENSZ európai gazdasági bizottsága XI. plenáris ülésszakának április 16-i délelőtti ülésén az európai gazdasági helyzetet vitatták meg. A vita alapja a bizottság titkársága által kiadott 1955. évi európai gazdasági áttekintés. Mind G. Myrdal professzor, az európai gazdasági bizottság titkára, mind H. B. Lary, a kutató és tervezőosztaly főnöke hangsúlyozták e mű szerzőinek tárgyilagosságát. Ennek ellenére az ülés valamennyi résztvevője, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Dánia, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Spanyolország küldöttei a helyeslő megjegyzéseken kívül az okmányt bírálat alá is ették. A jelenlegi gazdasági fejlődés kérdéseihez mind a Szovjetunióban, mind Nyugat-Európában A. Zaharov, a szovjet küldöttség tagja szólt hozzá. Beszédének első részében a Szovjetunió 1955. évi gazdasági fejlődésének eredményeivel foglalkozott. A nyugati államok sajtójában, sőt még magában a titkárság által kidolgozott áttekintésben i, az a helytelen feltevés jut kifejezésre, hogy a nehézipar fejlődése a Szovjetunióban a közszükségleti cikkek termelésének rovására történik. A hasonló beállítású cikkek olvasója ezek után azt gondolhatja, hogy a nyugati országokban a közszükségleti cikkek gyártása gyorsabb, mint a termelési eszközök előállítása. A tények azonban az ellenkezőt bizonyítják: Franciaországban a legutóbbi öt évben a termelési eszközök gyártása 33 százalékkal, viszont a közszükségleti cikkek termelése csak 17 százalékkal emelkedett. Ez a termelési viszony jellemző más nyugati országokra is. A Szovjetunióban azonban még a nehézipar fejlődésének gyorsabb üteme mellett is állandóan fokozódik a közszükségleti cikkek termelése, mégpedig gyorsabban, mint a nyugaton. A termelés emelkedése alapján növekedett a Szovjetunió lakosságának életszínvonala is. A. Zaharov ezt a tényt adatokkal támasztotta alá. Ezután a szovjet küldött a Szovjetunió gazdasági fejlődésének további távlatait ismertette, amelyeket a hatodik ötéves terv tartalmaz, és hangsúlyozta, hogy az eddigi fejlődés lehetővé teszi a Szovjetunió számára, hogy a legrövidebb idón belül megoldja a Szovjetunió gazdasági versenyének fő feladatát, hogy a legfejletteb nyugati országokat beérje és túlszárnyalja az egy lakosra átszámított termelésben. , A szovjet küldött beszédének második részében a nyugateurópai országok 1955. évi gazdasági helyzetének egyes kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy az ipari termelés kiszélesítését a katonai megrendelések teljesítésével érték el. Beszédének befejező részben a szovjet küldött a békés együttélésről és a békés gazdasági versenyről beszélt. Az Euratom létesítésére irányuló tervek nyugtalanságot keltenek a francia közéletben Eisenhower vétójával megakadályozta a farmerek állami támogatásának fokozását Washington, április 16. (ČTK) — Nyugati hírügynökségek washingtoni jelentése szerint Eisenhower elnök április 16-án megvétózta a mezőgazdasági termelők fokozott állami segélyezéséről szóló törvényt, amelyet a kongresszus a múlt héten jóváhagyott. Ennek a törvénynek, amelyet a Kongresszusban a demokratikus többség fogadtatott el — mint már beszámoljunk róla — az volt a célja, hogy enyhítsen a farmerek nehéz helyzetén, akik Eisenhower politikájának következtében a mezőgazdasági termékekért olyan árakat kapnak, amelyek nincsenek arányban az ipari árucikkek áraival. Az amerikai mezőgazdaságnak ezenkívül nagy nehézséget okoz a farmerek termékeinek felgyülemlett feleslege, amelyek az állami raktárakban hevernek, és amelyeket nem tudnak eladni, mivel az amerikai kormány nem hajlandó ezt a kérdést a mezőgazdasági termékek eladási árának leszállításával megoldani. Erre azért nem hajlandó, mert így megkárosulnának a nagy monopoltársaságok, amelyek c termékeket felvásárolják. Az amerikai kormány nem hajlandó a külkereskedelmet korlátozó intézkedések kiküszöbölésére sem. Eisenhower a Kongresszushoz intézett üzenetében azzal indokolja elhatározását. hogy e törvény életbeléptetése a mezőgazdasági termékek további felgyülemléséhez vezetne. Mint. ismeretes, az amerikai kormány mezőgazdasági politikájában arra az elvre Burma ajándéka Jugoszláviának Belgrád, április 17. (ČTK) — A Jugopress jugoszláv sajtóügynökség közlése szerint április 18-a táján a Rieka ötőbe érkezik a Bosna hajó, amely U Nu burmai miniszterelnök ajándékát hozza Jugoszlávia részére: 11 000 tonna rizst. Amint ismeretes, Josip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke burmai tartózkodásakor a burmai hadsereg részére egy dandár számára teljes felszerelést ajándékozott, amit U Nu burmai miniszterelnök akkor húszezer tonna rizzsel viszonzott. támaszkodik, hogy le kell szorítani a farmerek termékeinek felvásárlási árait és csökkenteni kell a vetésterületeket. A New York Herald Tribúne kommentárjában a múlt héten azt írta, hogyha Eisenhower a farmereknek nyújtandó magasabb állami segélyezésről szóló törvény ellen vétót emel, ezzel komoly kárt okoz a republikánus pártnak a jövö választási kampányban. BANDARANAIKE ceyloni miniszterelnök a Reuter ügynökség közlése szerint kijelentette: arra a meggyőződésre jutott, hogy Ceylon-szigetén elhelyezett angol katonaság kénytelen lesz eltávozni. „Idegen támaszpontok létezése a mi országunk földjén összeférhetetlen szuverenitásunkkal — mondotta a ceyloni miniszterelnök. (ČTK) HELYREIGAZÍTÁS. Az Oj Szó tegnapi számában a negyedik oldalon Szukarno indonéz elnök nevét hibásan Szukarenkónak írtuk. Párizs, április 17. — Április 16-án kezdődött Strassburgban az Európai Tanács véleményező gyűlésének ülése. Az Európai Tanács 15 európai ország szövetsége. A véleményező gyűlés tárgyalási programpontjai között az úgynevezett európai atomenergia (Euratom) társaság megalakításának kérdése is szerepel. E társaság tagállamai a következők volnának: Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország, Belgium, Hollandia, és Luxemburg, vagyis azok az államok, amelyek a nyugat-európai katonai tömböt alkotják. Jelenleg a hat említett állam kormányai vitatják meg az Euratom létesítésére irányuló tervet. A sajtó hírt közöl arról, hogy ez a tanácskozás az említet országok kormányaiban komoly ellentéteket vált ki. Amint a TASZSZ hozzáfűzi, az ellentétek különösen azért merültek fel, mert a vélemények megoszlanak abban a tekintetben, hogy az Euratom tevékenységét korlátozzák-e az atomenergia békés célokra való felhasználására, vagy pedig megengedjék-e az atomfegyverek gyártását is. Ellentétek tárgyát képezi az a kérdés is, hogy az Euratomnak van-e monopoljoga az uránérc és a hasadó anyagok vásárlására és eladására. Egyes hírek beszámolnak arról az egyeztető javaslatról, amely szerint az első vitás kérdést úgy óhajtják megoldani, hogy az Euratom létezésének első öt évében tevékenysége csakis az atomenergia békés célokra való felhasználására fog irányulni. A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a fizetésrendezésrő! Varsó, április 17. (ČTK) — A lengyel sajtó közli a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának a dolgozók egyes kategóriái fizetésének és munkabérének emelésére vonatkozó határozatát. 1956. május elsejétől a 2,5 zlotvnál kisebb órabéreket 2,5 zlotyra és az 500 zlotynál kisebb havi fizetéseket 500 zlotyra emelik. A legkevesebbet kereső mezőgazdasági dolgozók illetményeit külön határozattal rendezik. 1956. május elsejétől az 551 zloty keresetet el nem érő dolgozókat az adófizetés alól felmentik. A kormány elnöksége egyúttal határozatot hozott az építészetben alkalmazott dolgozók bérének és fizetésének rendezéséről. A munkabér és fizetésrendezés az építészetben alkalmazott dolgozók 45 százalékát érinti. iiliiiiiiiiiiniiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiíiMiHiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiimi .iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiitiiiinii'ii i'iiniiiiľiiiiiiiniiiiniiiiniititiiiiiiiiniifi-iiiiiiinaiinimiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiut A „BANDUNGI SZELLEM" SIKERE A huszonkilenc ázsiai és afrikai ország értekezletének évfordulója Éppen egy éve annak, hogy 1955. március 18-án Szukarno indonéz elnök megnyitotta Bandunqban a 29 ázsiai és afrikai állam értekezletét. Tíz napon keresztül ezen országok kormányainak képviselői olyan kérdésekről tárgyaltak, amelyek mélyen érintik Ázsia és Afrika népeinek létérdekeit, utakat kerestek függetlenségük, békéjük, gazdasági és kulturális fejlődésük biztosítására. Ma már mindenki megérti, hogy a bandungi értekezlet fontos határkő volt az emberiség történetében. Ennek az értekezletnek már az összehívása és megvalósulása is eltörölhetetlen bizonyítékát adja az Ázsia és Afrika országaiban végbement óriási változásoknak. Ezek a változások lényegükben az imperializmus egész gyarmati rendszere válságának magasabb fokát jelentik. Bandungban történt először, hogy összeültek azoknak a népeknek a képviselői, amelyek még nemrégen az imperializmus és gyarmati rendszer igájában nyögtek. Azemberiség kétharmadának hangja A Bandungban résztvett országok problémájáról tartott értekezlet rövid idővel ezelőtt még csupán a kormányzók, alkirályok, az európai tőkés hatalmak és az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek összejövetele lett volna, akik oly szívesen kiadták magukat (és sok esetben még ma is kiadják magukat^ az ázsiai és afrikai népek védelmezőinek. Bandungban azonban a 29 ázsiai és afrikai ország igazi képviselői — az emberiség csaknem kétharmadának szószólói — voltak azok, akik elhatározták, hogy saját kezükbe veszik sorsukat és véget vetnek annak a méltatlan állapotnak, amikor az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és más erópai fővárosokban mások döntöttek sorsukról. A bandungi értekezlet pompás tanúbizonyságát adta Ázsia és Afrika népei törhetetlen akaratának a teljes függetlenségre, békevágyukra, a barátság és a haladás iránti vágyukra, könyörtelenül elítélte az „eröpolitikát". Ez az értekezlet meleg elismerése volt a békés egymás mellett élés támogatásának és könyörtelen törvényszéket üh a gyarmati rendszer, a faji megkülönböztetés, a „hidegháború" politikája, a katonai tömbök összetákolása fölött. „A gyarmati rendszer minden formájában a legrosszabbat képviseli, amit azonnal meg kell szüntetni" — mondja az értekezlet egyik dokumentuma. Ma már világos, hogy a bandungi értekezlet azt jelezte, hogy előtérbe kerül az imperializmus gyarmati rendszerének teljes felszámolása. Utat tör a szolidaritás és a békés egymás mellett élés gondolata Kétségtelenül az értekezlet legfontosabb határozatai közé tartozik a világbéke és az együttműködés támogatásáról kiadott nyilatkozat, a Pancsa Sila deklaráció. A négy ázsiai ország (a Kínai Népköztársaság, India, Burma és Indonézia) csoportja, amely az 1954-es évben kölcsönös kapcsolatait a békés egymás mellett élés elveire alapozta, Bandungban hatalmas táborrá növekedett, amely a múlt év folyamán reális bizonyítékát adta a különböző társadalmi rendszerű országok baráti együttműködése lehetőségének és hasznosságának. Az ázsiai országok többsége a „bandungi szellemben" elutasítja az „eröpolitikát", annak minden kísérő jelenségével, beleszámítva a faji megkülönböztetést, amit a „kommunizmus veszélye" elleni harc leple alatt folytatnak. Ez főleg az ázsiai országok „békeövezetére" vonatkozik, amelyeket legfőbbképp az imperialista elnyomás és agresszív háborúk veszélyeztetnek. A bandungi értekezlet óta hallat-„ lanul megnövekedett az ázsiai népek, szolidaritása és közös érdekeik tudata. Ezen országok legtöbbje teljesen állást foglalt a kínai nép ENSZ-be való képviselete mellett, Indiának Goára való joga, Indonéziának Iriánra való joga, a Malájföld és a még összes gyarmati nép függetlenségi joga mellett. Figyelemreméltóak megszilárdult az arab országok .Szolidaritása a bagdadi paktum elleni harcban. Hallatlanul növekedett az arabázsiai tömb tekintélye az ENSZ-ben. Ugyancsak sikeresen fejlődik az ázsiai országok gazdasági együttműködése, amelyben egyre jelentősebb szerepet játszik Kína. Ki támogatja a boudungi programot A bandungi értekezlet óta egy év telt el. Anriak ellenére, hogy a nyugati hatalmak minden téren megkísérlik ezen értekezlet jelentőségét csökkenteni, elég alkalmuk nyílott arra, hogy meggyőzödjenek arról, hogy a „bandungi szellem" nem üres szó. Óriási erőket rejt magában, amelyek a világ porondjára léptek, olyan erőket, amelyeket nem sikerül nekik sem elszigetelniük, sem megbéklyózinok. Éppen ellenkezőleg, a varsói szerződés államainak prágai deklarációja, amelyben ezek az országok a bandungi értekezlet programja mellé állottak és kötelezték magukat, hogy „hozzájárulnak e program megvalósításához" azt mutatja, hogy a „bandungi szellem" meleg támogatásra talál Ázsián és Afrikán kívül is. Az események fejlődése ezekben a világrészekben, — amelyeknek alapja az ázsiai és afrikai népek ébredésének egyre elmélyülőbb folyamata —, nagy jelentőségű. Megbéklyózza és gyengíti az imperializmus erőit, korlátozza mesterkedéseik lehetőségét, meggyorsítja általános válságukat. Ezért a világbéke és haladásnak az érdeke, hogy az ázsiai és afrikai országoknak ezt a harcát támogassuk. OJ SZQ 1956 ánvilic la. 3 A NAGY TALÁLKOZÓ Mit várnak a népek az angol-szovjet tárgyalásoktól