Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-18 / 108. szám, szerda

Ünnepségek Ernst ThcHmann születésének 70. évfordulóján Berlin, április 16. (ČTK) — A Né­met Demokratikus Köztársaság lako­sai az összes békeszerető németekkel együtt e napokban emlékeznek meg a német munkásosztály hü fia, Ernst Thälmann születésének 70. évfordu­lójáról. Vasárnap, április 15-én Ernst Thäl­mann születésének 70. évfordulója előestéjén a weimari Nemzeti Szín­házban ünnepi gyűlést tartottak. Az NDK dolgozóinak képviselőivel, vala­mint a nyugat-németországi dolgo­zók küldötteivel együtt az ünnepsé­gen részt vott számos külföldi vendég is, antifasiszta harcosok, akik az NDK-ba az országnak a fasizmus alól való felszabadítása 11. évfordu­lója megünneplésére érkeztek. 110 milliárd frankkal emelik a francia katonai költségvetést az algériai hadműveletek miatt Guy Mollet, francia miniszterelnök a Iillei vásár megnyitása alkalmából va­sárnap beszédet mondott. Bemedében igyekezett igazolni a behívásokat, azt állítva, hogy ez az algériai békét szol­gálja, és hangoztatta, hogy Algériában „békepolitikát" kíván folytatni. A Humanité vezércikkében megál­lapítja, hogy Guy Mollet érvelése sze­rint a mozgósítás egyenlő a békével. A valóság az, hogy amikor a háború folyik, újabb csapatok bevetése csak fokozhatja a háború intenzitását. A té­nyek megcáfolják a biztató szavakat. Fel lehet tenni a kérdést, vajon mi lett az eredménye az utóbbi hetekben kül­dött csapaterősítéseknek? Vajon clér­ték-e ezzel a békét, vagy éppen ellen­kezőleg: szaporodtak a háborús akciók? Teheránban megkezdődött a bagdadi paktum tanácsának ülése Teherán, április 16. (ČTK) — A Francé Presse hírügynökség jelenti, hogy április 16-án Teheránban meg­kezdődött a bagdadi paktum állandó tanácsának több napig tartó ülése. Az ülésen részt vesz a paktum öt tagállama: Nagy-Britannia, Törökor­szág, Irán, Irak és Pakisztán. A brit küldöttséget Monckton honvédelmi miniszter vezeti, a többi küldöttsé­geket az egyes országok miniszterei. Ä küldöttségek tagjaiként az ülésen részt vesznek az egyes országok kül­ügyminiszterei és vezérkari főnökei is. Az ülésen továbbá részt vesz sz amerikai megfigyelők 23 tagú kül­döttsége. Amint az ülés előtt kiadott közle­ményből kitűnik, a bagdadi paktum tanácsa megtárgyalja a szakértők bi­zottságának beszámolóját és megvizs­gálja a „paktum résztvevő államaira való tekintettel" a nemzetközi hely­zetet. Az első ülés kivételével az ülések zartak lesznek. A tanács első ülését Husszein A la, iráni miniszterelnök nyitotta meg. A többi küldöttségek vezetőin kívül ezen az ülésen felszólalt L. Hen­derson, az amerikai megfigyelők kül­döttségéhek vezetője, aki beszédében megismételte, hogy az Egyesült Álla­mok támogatja a bagdadi paktumot és hangsúlyozta, hogy „kész meg­tárgyalni a bagdadi paktum kereté­ben egybehangolt kétoldali katonai és gazdasági segélyprogramok kibőví­tését". Az Associated Press hírügynök­ség washingtoni tudósítója jelenti, hogy az Egyesült Államok a legköze­lebbi időben speciális programmal fo­kozza a bagdadi paktum „védelmi" támogatását. A tudósító rámutat, hogy az Egyesült Államok segítséget nyújtott az egyes tagállamok fegy­veres erőinek kiépítésében, most azonban olyan programot készít elő „amely szerint ezeknek az országok­nak mint egész rendszernek nyújt segítséget". A brit külügyminiszter a leszerelés kérdéséről Selwyn Lloyd, brit külügyminiszter április 16-án a parlamentben beszé­det mondott a leszerelés problémájá­ról. A Francé Presse tudósítója szerint Lloyd miniszter beismerte, hogy a Szovjetunió március 27-i javaslatai­ba „belevette a francia-brit terv egyes szempontjait" és hogy néhány további pontban az álláspontok je­lentősen közeledtek. Mint ismeretes, az álláspontok to­vábbi közeledésére törekedve, a szov­jet kormány olyan javaslatot nyújtott be, amelybe a nyugati hatalmak óha­ja szerint nem foglalta bele a fegy­veres erők és a szokásos típusú fegy­verek létszámának csökkentését az atomfegyver eltiltásával összefüggés­ben. Lloyd miniszter azonban a meg­egyezés megkönnyítésére irányuló újabb szovjet lépést annak az állítá­sára használta fel, hogy „ami a mag­fegyvereket illeti, a szovjet terv tel­jesen negatív." Lloyd miniszter a továbbiakban ki­jelentette, hogy a brit kormány a le­szerelési intézkedések kiegészítő fel­tételeként benyújtani szándékozik a ..Dolitikai problémák egyidejű meg­oldását", anélkül, hogy pontosan meg­mondta volna, milyen problémákra gondol. Ugyanakkor, amikor Guy Mollet bé­kés szándékokat hangoztat — folytatja a Humanité — államminisztere, a gaulleista Chaban-Delmas nyíltan ki­jelenti: „Fel kell kutatni és foglyul kell ejteni, vagy ki kell irtani a lázadókat." A Humanité leszögezi, hogy a helyzet kulcsa a szocialisták és a kommunis­ták egységében rejlik, s ezt kell min­den eszközzel erősíteni. Guy Mollet beszédének valóban el­lent mondanak a tények. A hivatalos lap rendeletet közölt, amelynek értel­mében 110 milliárd frankkal emelik az 1956. évi katonai költségvetést az algé­riai hadműveletek miatt. A Liberation megállapítja, hogy ez az emelés növeli az inflációt és rontja a dolgozók anyagi helyzetét. Algériában fokozódnak a harcok A hétfői párizsi lapok szerint a leg­utóbbi 24 órában egyedül Constantine megyében 83 algériait öltek meg. A franciák veszteségeiről a lapok nem közölnek pontos kimutatást. Az ejtőer­nyősök Gounod környékén nagyarányú akcióba kezdtek. Montcalmtól 10 kilo­méterre a tüzérség szétlőtt két kis falut, amelyben állítólag algériai fegy­veres alakulatok tartózkodtak. Több nantesi gyárban a munkások, miután meghallották, hogv a Nemen­csa-hegységben folyó harcokban több nantesi katona elesett, figyelmeztető munkabeszüntetést tartottak. Ugyan­csak figyelmeztető munkabeszüntetést tartottak és az algériai háború meg­szüntetését követelték a Lyon környéki Villeurbarme-'ban, Fives-Lille-ben, Gi­vors-ban és más városokban. Több francia városban: Avignonban, Oynnax­ban, Saintes-ben, Saint-Aignanban til­takozó gyűléseket tartottak a dolgozók. A miniszterelnökségen kétezer tagú küldöttség jelent meg és kérte az al­gériai hadmüveletek befejezését. A Force Ouvriére szakszervezet Pá­rizs környéki szervezete határozatot hozott, s ebben leszögezi, hogy csak a tárgyalások gyors megkezdése hozhat megoldást. P. V. ABROSIMOV, a Szovjet Építé­szek Szövetségének titkára április 17­én Moszkvából Olaszországba utazott, hogy rész vegyen az építészek nemzet­közi szervezete végrehajtó bizottsá­gának ülésén. (ČTK) ZICHY GRÖFNÖ, Fritz Thyssen el­húnyt német nagytőkés leánya nagy nyugatnémet acélvállalatok részvénye­se. 1955-ben a részvényekből eredő tiszta nyeresége 7 330 000 márkára rú­gott. (CTK) Megnyílt a bolgár nemzetgyűlés rendkívüli ülésszaka Vlko Cservenkov, a minisztertanács elnöke felmentését kérte Szófia, április 16. (TASZSZ). — Április 16-án délelőtt 10 órakor Szó­fiában megnyílt a bolgár nemzstgyű­lés rendkívüli ülésszaka. Az ülésteremben jelen volt a Bul­gáriában vendégeskedő jugoszláv par­lamenti küldöttség is Mosa Pijade­nák, a Jugoszláv Szövetségi Népköz­társaság szövetségi nemzetgyűlése elnökének vezetésével. A megjelentek hosszan tartó tapssal üdvözölték a jugoszláv küldöttséget. A rendkívüli ülésszakot Ferdinand Kozovszki, a nemzetgyűlés elnöki irodájának elnöke nyitotta meg, majd elfogadták az ülésszak alábbi napi­rendjét: 1. Beszámoló a nemzetgyűlés kül­döttségének a Szovjetunióban tett lá­togatásáról. 2. A minisztertanács elnöke részé­ről érkezett azon bejelentés megvi­tatása, amelyben felmentését kéri tisztsége alól. ő. A minisztertanács elnökének megválasztása. 4. A mandátumvizsgáló bizottság jelentése egyes nemzetgyűlési pótvá­lasztásokról. 5. A nemzetgyűlés elnöksége ré­széről kiadott törvényerejű rendele­tek és határozatok megerősítése. A jugoszláv parlaminti küldöttség üdvözlése a bolgár nemzetgyűlésben Mint a BTA jelenti, Ferdinand Ko­zovszki, a nemzetgyűlés elnöki irodá­jának elnöke a jugoszláv parlamenti küldöttséget üdvözölve a többi kö­zött ezeket mondotta: „Bulgaria és Jugoszlávia népeit év­százados kapcsolatok fűzik össze. Nemcsak országaink földrajzi közel­sége, nemcsak nyelvünk, nemzeti sa­játságaink és életmódunk rokonsága fűz össze bennünket, hanem az a közös harc is, amelyet régebben és a közelmúltban közös leigázóink és el­nyomóink ellen vívtunk. Az utóbbi években mindkét ország erőfeszíté­seinek eredményeként normális, jó­szomszédi kapcsolatok alakultak ki közöttünk és ezek a kapcsolatok, ha­marosan olyanokká válnak majd, ami­nőknek két testvéri szocialista ország kapcsolatainak lenniök kell. A bolgár-jugoszláv baráti kapcso­latok további fejlődése fontos ténye­ző lesz a balkáni politikai helyzet szempontjából, amelynek megjavulása egyaránt fontos a balkáni népek, va­lamint az egyetemes béke és bizton­ság érdekei szempontjából. A Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság szövetségi nemzetgyűlése kül­döttségének nevében Mosa Pijade szólalt fel: — Azzal a meggyőződéssel jöttünk el a önök szép országába — mon­dotta Pijade —, hogy országaink normális jószomszédi kapcsolatainak megteremtése jelentősen előrehaladt, ami lehetővé teszi, hogy mindkét fél további sikeres erőfeszítéseket te­gyen a még világosabb helyzet, a kölcsönös megértés és a szoros együttműködés megteremtésére, a kölcsönös elvtársi kapcsolatok és az általános nemzetközi viszony terén egyaránt. Az utóbbi téren ma is, a feszültség általános enyhülése idő­szakában, döntő erőfeszítésekre van szükség minden nemzet részéről és együttes erőfeszítésekre mindenki részéről annak érdekében, hogy biz­tosítva legyen a legtartósabb béke és a világ minden népének egyetemes haladása. A mai nemzetközi viszonyok kö­zött, amikor az aktív, békés egymás mellett élés elmélete és gyakorlata mindjobban hódít a világon, amikor a szocializmus rendkívüli perspektí­vákat nyitó világerővé vált, amikor a nemzetközi kapcsolatok újabb fej­lődése világszerte az összes szocia­lista erők együttműködése útján nagy lehetőségeket nyit meg a szocializ­mus fejlődése számára: világossá vá­lik, hogy megvannak a feltételek ah­hoz is, hogy fejlődjék a baráti vi­szony és az együttműködés orszá­gaink között, amelyek — bár külön­bCzo utakon építik — egy és ugyan­o/on célra, a szocializmusra töreked­nek. Mély meggyőződésünk, hogy ezen az alapon országaink kapcsolataiból egyszer s mindenkorra eltűnnek azok az okok, amelyek miatt a közelmúlt­ban nézeteltérések keletkeztek, és' ezek károsan hatottak ki szomszédos costvérnépeink létfontosságú érdekei­re — hangoztatta végül Mosa Pijade^ Ezután Dmitr Ganev, a nemzetgyű­lés külügyi bizottságának elnöke és Laiu Gancsev képviselő üdvözölte a küldöttséget. Az ülésszak április 17-én folytat­ja munkáját. Nepalban hatályon kívül helyezték a kommunista part betiltásáról szóló törvényt Delhi, április 16. (TASZSZ). — A delhi rádió közlése szerint Katmandu­ból jelentették, hogy a nepáli kor­mány hatályon kívül helyezte azt a törvényt, amellyel 1952-ben betiltot­ta a kommunista párt működését. Az intézkedést megelőzően a nepáli mi­niszterelnök tárgyalást folytatolt a kommunista párt képviselőivel.' iiimmmiimimimfiiiiiimiiiiuiiiiimimiMiHinimimiiiimiiiimimiiimum iiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiíiiiiíiiiiiisiiiiiiiiiiniitiftn M A Ä- novemberének utolsó napjai.. 1 JLl Moszkvában a Szakszerveze­tek Háza oszloptermében az első kor­mányzósági mezőgazdasági kongresz­szus értekezik ... A kongresszusor nagy volt a lelke­sedés. De ez érthető is: a szovjetor­szág győzedelmesen fejezte be a há­borút a külföldi intervenciósok és a fehérgárdista elleriforradalmárok el­len; bevezették az új gazdasági poli­tikát, falun az egész gabonafölösleg kötelező beszolgáltatását felváltották a terményadó rendszerével, általános fellendülés kezdődött a mezőgazda­ságban; a párt és a kormány hozzá­fogott, hogy az OSZSZSZK-ban új földtörvényt dolgozzon ki. A kongresszus küldöttei hangot adtak forró óhajuknak, hogy hallhas­sák Vlagyimir Iljics Lenint, tanács­kozhassanak vele a mezőgazdaság fejlődésének útjairól, a földtörvény­ről. Hozzáfogtak, hogy összeállítsanak egy küldöttséget, amely majd meg­látogatja V. I. Lenint a Kremlben és meghívja ót a kongresszusra. Nehéz feladatnak bizonyult a küldöttség ösz­szeállítása: a kongresszus valameny­nyi részvevője be akart kerülni a kül­döttségbe, valamennyien szerették volna meglátogatni Iljicset. Hosszú viták és élénk eszmecserék után végre is megválasztották a kül­döttséget, amelynek én is tagja let­tem. A kongresszus megbízott minket: jól kérdezzük ki Lenint mindarról, ami kapcsolatban van a mezőgazda­sággal és különösképpen az új föld­törvénnyel. Ezenkívül a küldöttek lel­künkre kötötték: — Okvetlenül hívják meg Vlagyi­A OJ SZÖ ENINNÉL-A KREMLBEN 1956. április 18. mir Iljicset a kongresszusra és kér­jék meg, hogy szólaljon fel. De úgy hívják meg, hogy biztosan eljöjjön ... November 29-én küldöttségünk el­indult a Kremlbe. Mondanom sem kell, milyen izgalommal vártuk ezt a ta­lálkozást Leninnel — nagy tanítónk­kal és vezetőnkkel, a kommunista párt és a szovjet állam vezetőjével. Hosszasan vitattuk egymás között, mit kérdezzünk és hogyan kérdez­zünk, hogyan tudjuk a legjobban megjegyezni mindazt, amit ő nekünk mond. S természetesen legkevésbé sem gondoltunk arra, hogy mi ma­gunk miről beszéljünk és hogy a mi véleményünk is érdekelné Iijicset. Éppen fordítva történt minden: Le­nin nagyon aprólékosan kikérdezte a parasztokat, a kongresszusi küldött­ség tagjait... Elmondom, hogyan kezdődött és hogyan folyt le ez a beszélgetés. Ott állunk a népbiztossági tanács elnökének fogadótermében. Egyszer csak kinyílt Lenin dolgozószobájának ajtaja. A küszöbön Vlagyimir Iljics. Örömmel üdvözölt minket, kezet fo­gott a küldöttség minden tagjával és behívott minket dolgozószobájába. Üciy gondolom, Lenin kitalálta, hogy zavarban vagyunk, s ezért ő maga na­gyon egyszerűen, nagyon mele­gen, mint egy régi ismerős, mint közeli elvtárs, elsőnek kezdte meg a beszélgetést a minket érdeklő témáról — kérdezgetni kezdett min­ket a kormányzósági kongresszuson elhangzott felszólalásokról. Arról, mit gondolnak a parasztok a szovjetha­talom új gazdaságpolitikájáról. Nem is ült le íróasztalához, hanem le-föl járkált a szobában, vagy leült hol az egyik, hol a másik küldött mellé. írta: SZ. M. BIRJUKOV, 1913-as párttag • — Hogy gondolják, fel tudjuk len­díteni a mezőgazdaságot, ha a régi módon dolgozunk? — kérdezte Vla­gyimir Iljics. A parasztküldöttek egyöntetűen fe­lelték, hogy nem szabad visszatérni a régihez. — Én is azt gondolom — a régihez visszatérni nem szabad — mondta Le­nin élénken. A tudományt kell a pa­rasztság segítségére hívni. Mintagaz­daságokat kell szervezni, paraszti föl­deken kísérleti telepeket kell létesí­teni és a gyakorlatban kell meggyőz­ni a parasztokat a mezőgazdaság tu­dományos művelésének előnyéről. Ezt mondva, figyelmesen végigte­kintett a jelenlevőkön és megkérdez­te: — És maguk, elvtársak, hogyan gondolkodnak erről? A parasztok egyetértettek Leninnel. Azután panaszkodni kezdtek: a há­borúban elhanyagolt földeket benőtte a gaz, sok a szűzföld. Lenin egyetértett a parasztokkal. — Igen — mondta, a faeke nem tud eltartani bennünket. Az ipar most kezd mezőgazdasági gépeket gyártani — ekéket, vető- és aratőgépeket. Leg­először a gépkölcsönző állomásokat akarjuk ezekkel ellátni, hogy minél több gazdaságnak segíthessünk. Ha­marosan traktoraink is lesznek ... Vlagyimir Iljics nagyon részletesen kikérdezte a parasztokat arról, hogyan kereskednek a falun a szövetkezetek, megmagyarázta, miért kevés még az áru. — S a szovjethatalom hogyan dol­gozik vidéken? kérdezte Lenin. — Gyengén — felelték a parasztok —, néhány vezető rossz útra tért, pá­linkát iszik. — Az ilyen vezetőket könyörtelenül el kell űzni — mondta Vlagyimir Iljics. — Mi a városból a legjobbakat fog­juk falura küldeni — munkásokat, a párt tagjait. Egy másodpercre elgondolkozott, majd a parasztokhoz fordult és hatá­rozottan hozzáfűzte: — Vegyenek csak részt minél te­vékenyebben a társadalmi életben. Már sok jel bizonyítja, hogy a pa­rasztság körében egyre mélyebb és általánosabb a törekvés a gazdaság átszervezésére, a mezőgazdasági kul­túra fellendítésére. El kell érnünk, hogy minél gyakrabban rendezzenek nálunk olyan mezőgazdasági kong­resszusokat, mint ez az önöké, s hogy e kongresszusok munkájának ered­ményei a legközelebbi jövőben a gya­korlatban már megmutatkozzanak. Ha a javulás, amely már nagymértékben megkezdődött, áthatja kivétel nélkül valamennyi kormányzóságunkat, akkor gyorsabban tudjuk legyőzni az éhsé­get és gyorsabban tudjuk ténylegesen megjavítani a paraszti gazdaságot. Vlagyimir Iljics odament az íróasz­talhoz, kihúzta a fiókot és kivette belőle a parasztkongresszusok és gyű­lések jegyzőkönyveinek és határoza­tainak gondosan összehajtogatott irat­csomóit, parasztok leveleit, amelyek az ország minden részéből érkeztek hoz­zá. Lenin részleteket olvasott fel ne­künk ezekből a dokumentumokból. — Ez — mondta —, egy szibériai paraszt levele, ákombákomokkal van írva, de nagy, országos dolgokról szól... Mindenütt megkezdődött a fellendülés, s nagyon fontos, hogy maguk* a pa­rasztok vegyenek benne részt. Ahogy ebben a pillanatban Leninre néztünk, lehetetlen volt nem észre­vennünk, mennyire megbecsüli az egyszerű emberek leveleit, milyen nagy fontosságot tulajdonít nekik — országos jelentőséget. Amikor a beszélgetés már a végé­hez közeledett, Vlagyimir Iljics ismét rátért a kongresszusra és a követke­zőket tanácsolta nekünk: — Adjanak teljes lehetőséget a pa­rasztoknak és az agronómusoknak, hogy felszólalhassanak a kongresszu­son, részletesen jegyezzék fel beszé­deiket a jegyzőkönyvbe és feltétlenül küldjék el azt nekem. Amikor az új földtörvényünket fogjuk megvitatni, figyelembe vesszük majd a moszkvai kormányzóság parasztjainak vélemé­nyét ... Magyarázzák meg a parasz­toknak, hogy a föld erős szovjet ke­zekben van, s olyan földtörvényt fo­gunk elfogadni, amilyet a parasztok többsége kíván ... Teljesen megfeledkezve zavarunk­ról, amely a beszélgetés elején ha­talmába kerített bennünket, megje­gyeztem, hogy egy dolog, ha mi be­szélünk erről, s más dolog, ha erről Lenin elvtárs sžól: mindenki Lenin szavát várja. — Jól van, mondják meg a kong­resszus küldötteinek, hogy elmegyek — mosolygott Vlagyimir Iljics. ... Két órával ez után az emléke­zetes beszélgetés után a Kremlben mindnyájan forró szeretettel üdvözöl­tük Lenint, amikor megjelent kong­resszusunk szónoki emelvényén. (A Pravda április 15-1 számából.)

Next

/
Thumbnails
Contents