Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-08 / 68. szám, csütörtök

Eisenhower válasza N. A. BULGANYIN ÜZENETÉRE Moszkva, március 6. (TASZSZ) Mint ismeretes, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke 1955. szeptember 19-én levelet intézett Dwight Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez. Levelében kifejtette elgondolásait a leszere­lés kérdéseiről azzal a javaslattal kapcsolatban, melyet az Egyesült Álla­mok elnöke a genfi négyhatalmi kormányfői értekazleten tett a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti katonai értesülések kicserélésére és a két ország területe fölött végrehajtandó kölcsönös légifényképezésre vo­natkozólag. Március 5-én N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fogadta Charles Bohlent, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, aki átnyújtotta Dwight D. Eisenhower, amerikai elnök 1956. március elsején kelt üzenetét, válaszként N. A. Bulganyin 1955. szeptember 19-i levelére. Az üzenet a következőképpen hangzik: Nagy fontosságú megállapodások a Szovjetunió és Dánia között Moszkva, március 6. (TASZSZ). — H. C. Hansen, Dánia miniszterelnöke és külügyminisztere a Szovjetunió Kor­mányának meghívására 1956. március 2-től 6-ig Moszk­vában tartózkodott. H. C. Hansen miniszterelnök és Július Bomholt közok­tatásügyi miniszter, aki a miniszterelnököt útján kíséri, Moszkvában megbeszélést folytatott N. A. Bulganyinnal, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisz­tertanácsának elnökével, N. Sz. Hruscsovval, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagjával, az SZKP Központi Bizottságának első titkárával és V. M. Molo­tovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhe­lyettesével, külügyminiszterrel, A. I. Mikojannal, a Szov­jetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesével, valamint a Szovjetunió más vezető személyiségeivel. E megbeszéléseken dán részről részt vett még: Nils Svenningsen, a külügyminisztérium főtitkára, Aleks Moerch, Dánia moszkvai nagykövete, Rolf Kjör, Dánia belgrádi követé, Siegwald Christensen, a külügymini'z­térium sajtóosztályának vezetője, Gregers Larsen, a moszkvai nagykövetség tanácsosa, H. E. Trane, a kül­ügyminisztérium felelős munkatársa, Hans S. Moeller, a külügyminisztérium felelős munkatársa, Björn Olsen, a külügyminisztérium titkára. A Szovjetunió részéről a megbeszéléseken részt vett még I. G. Kabanov, a Szovjetunió külkereskedelmi mi­nisztere, N. A. Mihajlov, a Szovjetunió kulturális ügyel­nek minisztere, V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió külügy­miniszter helyettese, N. V. Szlavin, a Szovjetunió dániai nagykövete, M. G. Gribanov, a Szovjetunió külügyminisz­tériuma skandináv osztályának vezetője és A. Sz. Kap­lin, a Szovjetunió dániai nagykövetségének tanácsosa. A megbeszélések a baratság és a kölcsönös megértés légkörében folytak. A megbeszélések során őszinte esz­mecserére került sor a Dánia és a Szovjetunió viszonya szempontjából érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Szovjet-dán közlemény H. C. Hansen dán miniszterelnök moszkvai tárgyalásairól Mindkét részről hangsúlyozták, hogy a két ország között nincsenek a barát­ságos kapcsolatokat zavaró kérdések és kifejezésre jutott az a kívánság, hogy a két ország már meglévő jó kapcsolatai tovább fejlődjenek. Részletesen megvitatták a két or­szág gazdasági kapcsolatainak kérdé­sét. A felek megegyeztek abban, hogy a kereskedelem a népek közti kölcsö­nös megértés fejlesztésének egyik leg­fontosabb eszköze. A felek megállapodtak arra nézve, hogy Koppenhágában mihamarabb ke­reskedelmi tárgyalásokat folytatnak kétéves érvénytartamú kölcsönös áru­szállítási jegyzőkönyv aláírásáról. Dán részről kijelentették, hogy készek a Szovjetuniónak az aláírandó jegyző­könyv alapján tartályhajót, vagy ennek lehetetlensége esetén két, egyenként tízezer tonna befogadóképességű, órán­ként 17—18 tengeri mérföld sebességű, száraz rakományt fuvarozó tengeri hajót szállítani. Erre a kérdésre a vég­leges választ a dán miniszterelnök Koppenhágába való visszatérése után a legrövidebb időn belül megadják. H. C. Hansen miniszterelnök és kül­ügyminiszter moszkvai tartózkodása alatt Dánia és a Szovjetunió egyez­ményt írt alá a balti-tengeri életmen­tésről. Az egyezményt dán részről H. C. Hansen miniszterelnök és külügy­miniszter, a Szovjetunió részéről pedig A. Bulganyin, a Minisztertanács el­nöke írta alá. Az egyezménynek az a célja, hogy biztosítsa a Balti-tengeren a gyorssegélyt hajótörések stb. eseté­re és a kölcsönös hozzájárulást olyan hajók és repülőgépek felkutatásához, amelyek eltűntek, vagy amelyekről úgy vélik, hogy bajbakerültek. A tárgyalásokon megállapították, hogy a Szovjetunió és Dánia kulturális kapcsolatai az utóbbi időben kedvezően fejlődtek. Megállapodás jött létre arra nézve, hogy a tudomány, a művészet és az * London, (CTK) — A londoni | rádió közlése szerint Eden, brit miniszterelnök március 5-én az alsó­házban nyilatkozatot tett Glubb angol tábornok visszahívásával kapcsolatban. Eden sajnálatának adott kifejezést Jordánia kormányának e határozata felett és azt mondotta, hogy az angol kormány elhatározta, hogy visszahív­ja a brit tisztek egy részét, akik fe­lelősségteljes pozíciót töltenek be az arab légióban. Lipcse, (ČTK) — Rolf Lenser, a lipcsei nagyvásár igazgatója a ČTK tudósítójának néhány kérdésé­re válaszolva kijelentette, hogy a ta­vaszi lipcsei vásár jelentősége még nagyobb, mint az előző vásároké volt. A szocialista államok technikusok, mérnökök, tudósok és kereskedők kül­döttségeit küldték Lipcsébe, akik a kí­nálatok alapján határozzák meg az új ötéves tervek részletkérdéseit és a nemzetközi munkamegosztást. A lipcsei tavaszi vásárt az imperia­listaellenes nemzeti államok nagyszá­mú részvétele is jelenti. Az imperia­lista országok is fokozott érdek­lődést tanúsítanak a lipcsei nagyvásár OJ szo 1956. március 8. oktatásügy területén folytatandó szé­leskörű kulturális együttműködés a két ország közti kölcsönös megértés szilárdításának eszköze lesz. N. A. Mi­hajlov, a Szovjetunió kulturális ügyei­nek minisztere és J. Bomholt, Dánia közoktatásügyi minisztere tárgyalásai során több kérdést kielégítően oldott meg. Ily módon megállapodtak abban, hogy Dánia és a Szovjetunió diákcserét foly­tat. Tervezik, hogy mindkét fél pro­fesszorokat vagy egyéb 'főiskolai elő­adókat hív meg a másik féltől tudo­mányos munkára vagy előadástartás­ra. Szélesebbkörű tudományos együtt­működést terveznek. A két fél megegyezett abban, hogy elősegíti a két ország közti idegenfor­galmat. Megállapodtak abban, hogy a legkö­zelebbi jövőben Koppenhágában dán­szovjet tárgyalásokat folytatnak né­hány olyan kölcsönös kártérítési igény rendezéséről, amely a balti köztársa­ságoknak a Szovjetunióhoz csatlakozá­sával kapcsolatosak. A dán miniszterelnök felvetette azt a kérdést, hogy engedjék meg azoknak a dán állampolgároknak a Szovjetunió­ból Dániába való utazását, akik a há­ború óta tartózkodnak a Szovjetunió­ban. Szovjet részről kijelentették, hogy készek kiutazási engedélyt adni mindezeknek az állampolgároknak, fel­téve, hogy ők maguk el akarják hagy­ni a Szovjetuniót. Az eszmecsere során fő vonásokban megvitatásra került az a kérdés, mely területeken lehetne a jövőben közeleb­bi kapcsolatokat létesíteni a két or­szág között. Ennek során egyöntetűen elismerték, hogy nagy jelentőségű a személyes kapcsolatok fejlesztése köl­csönös látogatások útján. Hasonlóképpen egyetértés uralkodott arra vonatkozólag, hogy a parlamenti küldöttségek cseréje értékes láncszem a Dánia és a Szovjetunió közötti köl­I Gaitskell, a munkáspárti ellenzék ve­zetője kijelentette, hogy Glubb tá­bornok visszahívása a brit politika nagy kudarca a Közép-Keleten és kö­vetelte, hogy ebben az ügyben azon­nal kezdjék meg a vitát. A brit mi­niszterelnök egyetértett azzal, hogy az alsóház még e héten vitassa meg a helyzetet, amely a Közép-Keleten a legutóbbi események következtében kialakult. iránt, ami világhírű cégek részvételé­ben nyilvánul meg. A továbbiakban kijelentette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya már évek óta fekszik támo­gatni a német belkereskedelmet mind­két német állam gazdasági érdekei­vel megegyezően, és a német egység békés megvalósítására törekszik. Az idei lipcsei tavaszi nagyvásáron a nyugatnémet cégek az egész kiállítási területnek kb. 13 százalékát foglalták el. ami a Kelet és Nyugat közötti ke­reskedelem iránti nagy érdeklődést bizonyítja. A Csehszlovák Köztársasággal kap­csolatban kijelentette, hogy ez idén lényegesen több áruval vesz részt a vásáron, mint a múlt évben. Az idei csehszlovák kollektív kiállítás a Cseh­szlovák Köztársaság hatalmas kiviteli lehetőségeit bizonyítja. csönös megértés elmélyítését célzó erőfeszítésekben. A megbeszélések során egyetértés alakult ki abban, hogy valamennyi or­szág kapcsolatainak bővítése lényege­sen elősegítené az országok közötti megértés fejlesztésének ügyét, ez pe­dig a tartós béke egyik előfeltétele. A felek teljes mértékben egyetértet­tek abban, hogy az államok közötti kapcsolatoknak az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson, az államok szuverenitásának tiszteletben tartásán, a meg nem támadáson és a békés együttműködésen kell felépülniük, összhangban az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelveivel. A felek kifejezték: erőfeszítéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy megoldást találjanak olyan megérett nemzetközi problémákra, mint vala­mennyi nép hathatós biztonságának biztosítása, a fegyverkezési verseny beszüntetése és az államok között szükséges bizalom megteremtése. Az általános politikai kérdésekről le­folyt eszmecserék a nézetek különbö­zősége ellenére azt eredményezték, hogy a felek mindegyike mélyebben megértette a másik fél nézeteit és ez kétségtelenül elősegíti majd Dánia és a Szovjetunió jó kapcsolatainak fejlő­dését. Ezzel összefüggésben mindkét fél kifejezte azt az óhaját, hogy a bé­kés nemzetközi együttműködés segít­ségével tőle telhetően elő kívánja mozdítani a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhülését. *** H. C. Hansen miniszterelnök és kül­ügyminiszter feleségével, J. Bomholt közoktatásügyi miniszter feleségével és a kíséretükben levő személyiségek moszkvai tartózkodásuk után néhány­napos utazást tesznek a Szovjetunió­ban, ellátogatnak Kievbe, Tbiliszibe. Sztálingrádba és Leningrádba. Vissza­térésüket Dániába 1956. március 14-re tűzték ki. (1956. március 6.) Véres események MarokE:óban Rabat, (ČTK) — Szidi Mohamed Ben Juszef marokkói szultán március 5-én Párizsból visszatért Marokkóba, ahol részt vesz a Marok­kó függetlenségére vonatkozó tanács­kozáson. Marokkó fővárosának lakos­sága a szultánt kitörő lelkesedéssel fogadta. A Monde című lap azt írja, hogy „Szidi Mohamed Ben Juszef ha­zájába mint független állam feje tért vissza." Spanyol-Marokkó fővárosában, Te­tuanban tüntetésekre került sor. A tömeg felvonult a város utcáin Köve­teljük Marokkó függetlenségét és egyesítését! Éljen Mohamed — jelsza­vakat kiáltozva. A francoista rendőrség közbelépett és heves összecsapásokra került sor. Tizenegy személy életét vesztette és húsz tüntetőt megsebesí­tettek. Halek Torres, a spanyol-marokkói nemzeti reformista párt vezetője a te­tuáni véres események után Artaja spanyol külügyminiszterhez tiltakozó táviratot intézett. Csődöt mondtak a laoszi kormány összeállításóra irányuló kísérletek Vientiane, (ČTK) — A Francé Presse hírügynökség jelenti, hogy csődöt mondott Phoua Sananikonnak az új laosi kormány összeállítására irányuló kísérlete. Sananikont meg­I bízták a kormány összeállításával, ami­kor a nemzetgyűlés elutasította Souvan Phoum hercegnek miniszterelnökké való kinevezését. A kormányválság Laostoan február 14-től tart. Nyikolaj A. Bulganyin őexcellenciájának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, Moszkva. hézségek leküzdését, a biztosítékok hatékony rendszerének kidolgozását és megvalósítását. Meggyőződésem, hogy amennyiben mindkét fél igazán törekszik erre, akkor sikert érhetünk el e téren. Igen tisztelt Elnök Orl Aratják megfelelően, amit október 11-i üzenetemben közöltem önnel, gondosan megvizsgáltam szeptember 19-i üzenetét arra az általunk Genf­ben megvitatott kérdésre vonatkozó­lag, hogy hozzunk létre elfogadható leszerelési rendszert. Megelégedéssel állapítottam meg, hogy Ön egyetértését fejezte ki az­zal, hogy kölcsönös biztosítékot kell teremteni egy meglepetésszerű táma­dással szemben és kívánatos a fegy­verzet kölcsönös csökkentése, ön utal arra, mennyire őszintén óhajtom, hogy módot találjunk a nemzetközi ellen­őrzés és felügyelet fontos problémá­jának rendezésére. Ön azonban, úgy látszik, .különböző kérdéseket vet fel az én genfi javas­latommal kapcsolatban. Ön azt kér­dezi, vajon javaslatom elfogadása a fegyverzet csökkentésére vezetne-e és kételyét fejezi ki ezt illetően. Ön an­naík a gondolatnak ad hangot, hogy más országokra is ki kell terjeszteni a felügyeletet. Ön felvet egyéb, az atomfegyverekre vonatkozó kérdéseket is. Nekem az a meggyőződésem, hogy genfi javaslatom elfogadása, összekap­csolva az ön által javasolt száraz­földi ellenőrző őrségekkel, csökkente­né a rajtaütésszerű támadás veszé­lyét, és ténylegesen elvezetne a fegy­verzet csökkentésére, a feszültség enyhülésére és a tartós béke kilátá­sainak megjavulására. Az Egyesült Államokat kétségtelenül az az elha­tározás tölti el, hogy eléri ezeket a célokat. Az ENSZ leszerelési albizott­ságában működő képviselőm hajlandó lesz segítséget nyújtani abban, hogy programot dolgozzanak ki ennek az el­határozásnak valóra váltására kormá­nyaink megfelelő intézkedéseinek útján. Véleményem szerint erőfeszítéseink­nek különösen arra kell irányulniok, hogy ellenőrzés alá helyezzük az atomveszélyt. Az Egyesült Államok az említett cél felé vezető fontos lé­pésként, és abból a feltételezésből ki­indulva, hogy légi és szárazföldi fel­ügyeleti rendszerünk kielégítően fog működni, kész volna más államokkal együtt elfogadható és garantált in­tézkedéseket tenni, hogy a hasadó­anyagok jövőbeni gyártását, bárhol történjék is, ne használják fel többé a fegyverkészletek kiegészítésére. Ez­zel össze 'ehetne kapcsolni 1953. december 8-i javaslatomat, hogy „már most kezdjük meg, és a továbbiakban folytassuk együttes hozzájárulásunkat" egy nemzetközi atomügynökség létre­hozásához a meglevő normális urán­és hasadóanyagkészletekből. Ezek az intézkedések, amennyiben megfelelően megvalósulnak, megváltoztatják a nukleáris fegyver állandó fejlesztésé­nek a világot fenyegető mostani irány­zatát. Végső reményem abban van, hogy a hasadóanyagokat világszerte mindenütt kizárólag békés célokra használják fel. Tekintetbe veszem e téren az ön kormányának 1955. május 10-i javas­latában megemlített nehézségeket, amelyek amiatt támadtak, hogy lehe­tőségek vannak a nemzetközi ellenőr­zés megkerülésére és az atom- és hidrogénfegyver titkos gyártásának megszervezésére. Azok a veszélyeik azonban, amelyek akkor keletkezné­nek, ha nem sikerülne až ellenőrzést biztosítani, szükségessé teszik a ne­Egészben véve úgy vélem, hogy a leszerelésre főként, habár nem kizá­rólag, a fegyverzet, nem pedig az em­berállomány korlátozása szempontjából kell törekednie. Az előbbi jobban meg­figyelhető, szabályozható és ellenőriz hető, mint az utóbbi. Ügy látom, hogy a jelen nemzetközi helyzetben és kü­lönösen az igazi távolkeleti béke hiá­nya miatt mostanában nehézségekbe ütközhet a fegyveres erők általános színvonalának csökkentéséről való megegyezés. Meg kell azonban lennie annak a lehetőségnek, hogy már most megegyezzünk olyan stabilizáló jelle­gű intézkedésekben, amelyek, kellő biztosítékokkal, a fegyverzet fő faj­táinak ellenőrzésére és korlátozására vonatkoznak. Ezek az intézkedések elszakíthatatlan részei lesznek egy olyan, mindent magában foglaló rend­szernek, amelyre a részvevő államok biztonságának szavatolásához szükség van. Ha az Egyesült Államok és a Szov­jetunió az Egyesült Királysággal, Franciaországgal és Kanadával, albi­zottságbeli kollégáinkkal együtt el tudja érni az alapvető megegyezést, akkor meggyőződésem, hogy más ál­lamok is csatlakozni akarnak majd azokhoz az intézkedéseikhez, amelye­ket az egyetemes béke szempontjából pozitív jelentőségűeknek fognak te­kinteni. Az Egyesült Államok feltételezi, hegy a többi érdekelt állam hozzájá­rulásával a megegyezés alapján létre­jövő felügyeleti rendszer kellő és ha­tékony alkalmazást nyer azokra a fegyveres erőkre és eszközökre vo­natkozólag is, amelyekkel országaink határaikon túl rendelkeznek. E program kezdeti szakaszaiban mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok igen jelentős fegyveres erők­kel fog rendelkezni, köztük atomfegy­ver-készletekkel is. Világosan rá kí­vánok mutatni arra, hogy az Egyesült Államok a maga részéről továbbra is fenn fogja tartani ezeket az erőket, de nem agresszió céljára, és nem ön­ző nemzeti célok elérésére, hanem an­nak érdekében, hogy ebben az átme­neti időszakban az általános stabilitás ügyét szolgálják. Üdvözlöm azt a közlést, hogy Ön nagy figyelmet szentel e kérdésnek, amely rendkívül nagy jelentőségű ál­lamainknak és a világ többi országai népeinek szempontjából. Engedje meg, hogy biztosítsam Önt és országának népét arról, hogy az Egyesült Államok célja továbbra is az igazságos és tartós béke biztosítása. Remélem, a leszerelési albizottság kü­szöbönálló ülésszaka lehetővé teszi majd, hogy valóban előrehaladjunk e cél felé. Szeretném megragadni az alkalmat arra is, hogy megerősítsem az ön február 1-i levelének vételét, válasz­ként január 28-i levelemre. Felfogá­som általában ugyanaz maradt, mint említett levelemben kifejtettem. Mind­amellett tovább fogom tanulmányozni ezt a kérdést, hogy tisztázzam, nem lehetne-e újabb hasznos lépéseket tenni kapcsolataink szempontjából. Ké­sőbb valószínűleg újból érintkezésbe lépek Önnel ebben a kérdésben. 1956. március 1. Őszinte híve: Dwight D. Eisenhowsí' Eden nyilatkozata az alsóházban Glubb pasa visszahívásáról Az idei lipcsei vásár felülmúlja az eddigieket

Next

/
Thumbnails
Contents