Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-08 / 68. szám, csütörtök

SZERETJÜK AZ EGYETEMES KULTÜRÁT Az idei márciusra másodízben hirdették ki nálunk a könyv hónapját. De nemcsak arról van szó, mennyire szeretik nálunk, otthon a jó könyvet, mennyire érvényes nálunk, otthon a gorkiji jelszó: Szeressük a könyvet, a tudás és a szépség forrásét. Soha könnyebben és olcsóbban nem juthatott Csehszlovákia népe az irodalomhoz mint éppen napjainkban. A könyvek olcsók és az érdeklődés óriási. Marié Majerová nemzeti művésznő Sziréna című könyve az idén tizenhatodik kiadásban jelenik már meg. Arról szeretnénk most írni, hogy a csehszlovák irodalom, zene, film messze földön, határokon túl beférkőzött az emberek szivébe. A tavalyi könyvhónap után a prágai rádió meghirdette a'maga külön ankétját: melyik könyv tetszett hallgatóinak a legjobban. Most azokkal a válaszokkal foglalkozunk, amelyeket külföldről, a világ igen sok nyelvén feltett kérdésére kapott a prágai rádió: mit szeret legjobban a csehszlovák kultúrából és miért? Először is: rengetegen válaszoltak. Egy átlagos bélyeggyűjtőnek repesne, a szíve, ha látná a temérdek borítékot és rajtuk a legkülönbözőbb bélyegeket a világ minden részéből. Még • Uruguay és Üj-Zéland sem kivétel. Hadd mondjuk el, mit válaszoltak ismert személyiségek és egyszerű rádióhallgatók. Jack Lindsay angol író ezt írta: — Nem írígyrésle méltó és mindig nehéz dolog kiválasztani egy nevet, vagy kiemelni valakit egy nép nagy nemzeti kultúrájából, különösen akkor, ha ezzel minden mást kizárunk. Mint író, úgy érzem, hogy csak akkor mondom az igazat, ha Fučikot és „Üzenet az élőknek" című megrázó müvét említem. Nem ismerek más írást, mely ily tiszta művészi alkotás és ugyanakkor a való élet. Üde, mint a csalogány júniusi dala, meggyőző, mint az óceán hulláma. Az élet legnagyobb mélységéből, az emberszeretetből fakadt. Irta: Jó Sándor Az uruguayi Alfredo Gravina az egész világon ismert cseh zenét említi, ami bámulatba ejti honfitársait: — Az Önök kultúrája távol áll az öncélúságtól. Hiszen célja az ember tökéletesítése, a népek közötti békés együttélés legmagasztosabb eszméi ösztönzik. Lehet szebb elképzelés a kultúráról, mint a népek közötti kölcsönös kapcsolatok kapuját a legszélesebbre kitárni? Anna Seghers, a népek közötti béke megszilárdításáért nemzetközi díjjal kitüntetett írónő válaszában egy csehszlovákiai élményéről Ir. Évekkel ezelőtt részt vett egy Ifjúsági együttes szereplésén.Prága egyik külvárosában. — Egészen meghatódtam szemük csillogásától, komolyságot eláruló figyelmességüktől, e figyelmesség tisztaságától és szépségétől. Olyan komolyak voltak a gyerekek, hogy rögtön arra gondoltam: ezek sohasem adják ki a kezükből, amit már egyszer megfogtak. A világ összes művésze nevében a hála mélységes érzését éreztem e fiatalok iránt. Akkor láttam, milyen mély gyökeret eresztett a csehszlovák kultúra. Olvasóink közül bizonyára többen ismerik Paul Hoggarth angol festő és publicista rajzait és tanulmányait. Sorra látogatta a népi demokratikus államokat és szeretettel gondol Csehszlovákiára. — A kulturális élet sokrétű jelenségei .közül — írja Paul Hoggarth — Csehszlovákiában a közönség figyelmessége és tömegszerűsége hatott rám legjobban. Bármikor elgondolkodom e probléma fölött, mindig az új Csehszlovákia jelentős eredményeire, a nép alkotóképességére támaszkodó ének- és táncegyüttesekre gondolok. Arra, hogy pár nap alatt elfogynak a könyvkereskedésekben a klasszikus és modern írók könyvei. Mindenre gondolok, ami nemzeti ha—=== m = gyományukban időtálló és élő, mindenre, ami örökre megmarad az emberiségnek. Max Zimmering német író, aki az őrült hitleri terror idejében közöttünk élt, mint politikai emigráns — Smetana, Dvorák zenéjét, Petr Bezru6, S. K. Neumann, Jiri Wolker verseit, Olbracht Annáját, Majerová Szirénáját dicséri. Hivatkozik az akkori Felszabadult Színházra és E. F. Burián avantgardista együttesére. — A csehszlovák irodalom olyan forrás volt számomra, amelyből saját művészi fejlődésem érdekében mindig szívesen merítettem. Edit Pargeter, cseh müvek angol fordítója azt közli, hogy Angliában Čapeket, Hašeket olvassák legszívesebben. Smetanán és Dvorákon kívül Sukot és Janáčeket is szeretik. Az egész világon kedvelik hazánk kultúráját Svejk bölcs humoráért, az Eladott menyasszony optimizmusáért, és azért, mert mi magunk szeretjük a kultúrát, a békét, az életet. Ahogy Edmund Petzny írja Franciaországból: — Olyan időket élünk, amikor alig hallunk másról, mint háború, fegyverkezés, katonai költségvetés, atomés hidrogénbomba. Nálunk, Franciaországban — úgy látszik — sokan elfelejtették, hogy vannak költők, gondolkodók, énekesek, zeneszerzők, művészek, akik szebbé teszik hétköznapjainkat. Csehszlovákiából figyelmeztettek, hogy az alkotó embernek nem szabad megfeledkeznie szellemi táplálékáról. Edmund Petzny bizonyára jó francia hazafi. Köszönet neki is, mindenkinek, elismerő szavaikért. Tegyük még hozzá, hogy a mi dolgozóink is szeretik a világ népeinek egyetemes kultúráját, büszkék saját kultúrájukra és — hogy Solohov szavaival éljünk, — az olvasók megbocsátják az írók lassúságát, de soha meg nem bocsátják a rossz, szürke könyveket! *P. N. LEBEGYEV* SZÜLETÉSÉNEK 90. ÉVFORDULÓJÁRA Az elektromágneses hullámok fizikai sajátságait feltáró jelentós kísérleteket Oťosd országiban végezitek. E kísérletek P. N. Lebegyev nagy orosz fizikus nevéhez fűződnek. Pjotr Nyikolajevics Lebegyev 1866. március 8-án született. Már nagyon korán megnyilvánult a tudomány iránti érdeklődése. Különféle anyagokból elektromosgépeket' készített, fizikai és elektrotechnikai könyveket olvasott é6 kísérleteket végzett, ügyességét a műszaki iskolán fejlesztette tovább, majd elvégezte az egyetem fizikai fakultását. Ekkor nyert a fény elektromágneses elmélete kísérleti igazolást és a fizika következő feladata volt bizonyítékát adni a megvilágított felületre nehezedett fénynyomásnak. Lebegyev fontos felfedezést tett az éqitéstek. különösen az üstökösök mozgásának elméletében. Az általa felfedezett, miinden égitestre kiiterjedő törvény csíráit évekig hordta magában. Nemsokára kifejtette elgondolásait arról a nyomásról, amelyet a fénysugarak gyakorolnak a testekre. 1891ben Strassburgban felolvasta beszamolójáti „A fénjtt kisugárzó testeik taszító erejéről". Ebben a beszámolóban kimutatta, hogy a napsugarak nyomása nagyobb térfogatú és sűrűségű testekre a newtoni gravitációs erőhöz viszonyítva jelentéktelen. A kisebb térfogatú testeknél viszont a napfény nyomása meghaladhatja a vonzóerőt. Oroszországba való visszatérte után lebegyev mint laboratóriumi munkaerő kapott alkalmazást, a Moszkvai Egyetem fizikai laboratóriumában. Szűk, alkalmatlan helyiségben kellett dolgoznia. Részére egyéni tragédiát jelentett az, hogy ekkor nem voltak különleges kutatólaboratóriumok. • 1900-ban fedezte fel, hogy a fénynyomás hatást gyakorol a szilárd testekre. 1911 nyarán írott, „A fény nyomása" című befejezetlen cikkében nagyszerű történelmi elemzést ad a fénynyomás elméletének fejlődéséről. 1911-ben diíiczavarflások törtek ki a Moszkvai Egyetemen. A rendőrség benyomult az előadóterembe. Az egyetem tiltakozására a rektort es helyetteseit eltávolították. A tiltakozás jeléül 124 tanár, köztük Lebegyev is elhagyta az egyetemet. A Moszkvai Egyetem minden erőfeszítést megtett, hogy ellenálljon az általános szolgalelkűség szennyes áradatának. Lebegyev is mindent feláldozott a tudós becsülete és méltósága nevében. Számára az életnek nem volt értelme tudományos munka nélkül. Élete teljében nem voit joga nyugdíjra, megtakarított pénze sem volt, elvesztette a saját és a családja létfenntartásához szükséges eszközöket is. Tyimirjazev kezdeményezésére egy magánházban társadalmi gyűjtés ré••^•iia[;aTts!iB;!«i:>iiaiia:;>irart9rTair>fiart>]iBii>vatt«j!a::B'iiaitaiíBtimiiaiianai'aiiaiiaiia!:«itai!si^B::B!i«nai!>irati>ciBi)B!!a INAZIM HIKMET: I Me pusztítsák az embert fellegek j i i | Az anyák szültek minket férfivé, az ő fényük hull lábaink elé. | Önöket nem anya szülte világra? = Urak, irgalmat az édesanyáknak. Ne pusztítsátok az embert fellegek. i 1 Hat éves kisfiú szalad bohón, § sárkánya fönnakad a lombokon. Egykor önök is sárkányt eregettek, urak, irgalmat a kisgyerekeknek. Ne pusztítsátok az embert fellegek. | 1 I Fiatal asszonyka fésülködik tükre előtt, s keres benn valakit. Egykor önökre is így várakoztak, urak, irgalmat a fiataloknak. | Ne pusztítsátok az embert fellegek. Az öregkorba érve hadd merengjen csak régi szép emlékein az ember, Irgalmat az öregeknek, urak, hisz önök között is nem egy akad. | Ne pusztítsátok az embert fellegek. | Somlyó György fordítása. vén laboratóriumot rendeztek be, majd felépítették a Moszkvai Fizikai Intézetet. Lebegyewiek azonban már nem volt alkalma ott dolgozni. Az események végzetessé váltak egészségére, szívrohamai mindig gyakoribbal: lettek. Lebegyev 1912. március 14-én halt meg Moszkvában, ugyanott, ahol laboratóriuma volt. ..Elcsendesítették Lebegyevet, elcsendesítették a Moszkvai Egyetemet — írta Tyimirjazev — az ész és a szív emberei számára az ország második újjászületésével nyiiik majd lehetőség arra, hogy végre élni is tudjanak Oroszországban, s nemcsak azért szülessenek, hogy megtört szívvel meghaljanak". GR Jiérí egeyi Jól tudom, egyszer számadás lesz, ott állok majd a mérlegen s nem lesz, ki értem szót emeljen, hogy mit tettem és hogyan tettem, csak a szívem s a két kezem. S ha akkor némák maradnának, — ám szólni fognak, úgy hiszem sújtson a legsúlyosabb átok, s én megadással viselem: szeretet nélkül, munka nélkül, dal nélkül és virágok nélkül, férfi és gyermek csókja nélkül, versek öröme s kínja nélkül, tépetten, némán, szárnyaszegve omoljak hazám a földedre, Főnixként megújuljak Tőled, erembe folyjon pezsgő véred, mint anyamellel kisded szája, úgy forrjak össze végre véled és hangos szóval valljam néked: az egy szívem s a két kezem elég nekem, elég nekem! Harcba vetem, ha kell ezerszer, fusson versenyt idővel, tervvel, legyen olaj a gépkeréken, eső a szikkadt rögű réten, törvény: bünt, árulást tiltó, madárdal, szerelemre hívó, susogó fűz friss csermely partján, verítékgyöngy új anyák ajkán. Tudjam mindezt érezni, tenni, ha másképp nem, hát versbeszedni. Legyek költő, ember — egészen. Egy szív, kéz — de harcra készen. Gály Olga. aiiBiiarT«rraHai!aiiBrisnaTraiiaiiaiiarraTiB[iBi!iti>itanBiia;Tti^ •naiiBiiB^anaTiaiiaiiaiiaiiaitaiianaiisiiaiiBiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiatiaiiaiiaitaiiBiia Film, mely a valóságot igaz módon ábrázolja Ritkán van alkalma a mozilátogatónak olyan — kapitalista országban készült — filmet végignézni, amely a valóságot igaz módon ábrázolja. A Föld sója című amerikai-mexikói produkció ilyen film. Olyan hitelesen és meggyőző erővel tárja elénk ez a pompás alkotás a munkások harcát a jobb életfeltételekért, a szebb holnapért, az emberi méltóság érvényesüléséért, mint kevés más film. S mindezt egészen egyszerű és természetes eszközökkel éri el, minden túlzás és az árnyalatok felnagyítása nélkül. Távol Hollywoodtól, távol az amerikai filmmágnások pénzeszsákjaitól készült ez a film, egyszerű eszközökkel, a filmstúdió költséges felszerelése nélkül, de lelkes emberek filléreiből, szinte csaknem műkedvelő színészek és munkások segítségével. A film cselekménye is egyszerű. A filmregény szerzője, Michael Wilson nem tett mást, mint a New-Mexikóban lefolyt bányászsztrájk adatait összegyűjtötte, a tipikusát kiválasztotta és szerves egészbe illesztette, hogy a filmregényt megírja. A film mondanivalójáért és művészi értékeiért méltán nyerte el a Karlovy Vary-i filmfesztivál nagydíját. New-Mexiko, ahol a sztrájk lejátszódott, a múlt században még Mexikóhoz tartozott. Az amerikai imperialisták azonban elfoglalták. Az Egyesült Államok alkotmánya ugyanolyan jogokat biztosított a mexikói eredetű munkásoknak is, mint a többi amerikai munkásnak. A valóságban azonban a faji megkülönböztetés érvényesül. A mexikói munkások — bár nehezebb munkát végeztek — rosszabb körülmények között éltek, mint angolszász eredetű társaik. A faji megkülönböztetéssel a bánya urai éket akartak verni az amerikai és a mexikói munkások közé, hogy a „divide et impera" (oszd meg és uralkodj) elve alapján megbontsák egységüket, együvétartozásuk tudatát, és könyebben kizsákmányolhassák őket. A film felvet egy másik, nem kevésbé fontos problémát is: a női egyenjogúság kérdését. A mexikói bányászoknak ezt a problémát is meg kellett oldaniok, ha jobb körülményeket akartak teremteni. Szemünk előtt folyik le a mexikói bányászok bátor, kitartó harca az igaz ügyért, a jobb életért, a maguk és gyermekeik jövőjéért. Látjuk, mint válik az elnyomott nő öntudatos és bátor harcossá, igazi hőssé, aki ebben a küzdelemben is méltó társa férjének. S látjuk, mint találják meg a közös utat a mexikói és az angolszász eredetű munkások, akiket a tőke egyaránt kizsákmányol. Magával ragadja a nézőt a munkások optimizmusa, győzelembe vetett hite és küzdeni akarása, amely nem ismer akadályt. A néző együtt tud érezni a filmtörténet hőseivel, s ez nagy érdeme a rendezőnek, H. I. Bibermannak, valamint a szereplőknek. A szereplők közül első helyen kell megemlítenünk Rosaura Revueltast, a film női főszereplőjét, aki játékában a legtökéletesebben tudta magában egyesíteni a gyermekeiért és férjéért önfeláldozóan küzdő családanyát és a harcos nőt, aki elnyomott nemének jogaiért, az emberi méltóság érvényesüléséért finom, természetes női eszközökkel harcol. Rosaura Revueltas az 1954-es Karlovy Vary-i filmfesztiválon a legjobb női alakításért járó díjat nyerte. De nem maradt mögötte Juan Chacon sem. Nem hivatásos színész, ez volt az első filmszereplése. A valóságban ugyanannak a bányász-szakszervezetnek az elnöke, amely annakidején a New-Mexikó-i sztrájkot vezette és később az egész eseményt megfilmesítette. A többlek is legnagyobb részt műkedvelők, a sztrájk részvevői, akik csak azt Ismételték el, amit a valóságban is átéltek. Mégiscsak nagy szabadságnak kell Amerikában lenni — vélekedik a tájékozatlan mozilátogató az előadás után. Pedig ha átlapozza a 2—3 évvel ezelőtti újságokat, megtudja, hogy a film tulajdonképpen illegálisan készült ,és alkotói rengeteg rendőri zaklatásnak, kivizsgálásnak és letartóztatásának voltak kitéve. A deportációt nem kerülte el Rosaura Revueltas sem, s a rendezőt is fogságba vetették. Bartha Tibor H J SZO 1956. március 8. 7