Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-08 / 68. szám, csütörtök

Az SZKP XX. kongresszusának eredményeit és tanulságait a szocializmusért éi békéért vívott harcunk újabb tikereivé változtatjuk (Folytatás az 1. oldalról) és a tőkés rendszer gazdasági versenyében. E téren nagy jelentőségű lesz második ijtéves tervünk feladatainak teljesítése. Országunknak minden feltétele megvan ahhoz, hogy a szocialista tábor országaival kölcsönös együttműködésben a szocialista világrendszer egyik legfontosabb ipari tényezőjévé váljék és. jelentős segítséget nyújtson a volt gyarmati és fejletlen gazdaságú országoknak, amelyek nem függenek többé az imperialistáktól. Gazdaságunk további fejlesztése alapján elérjük, hogy a második ötéves terv folyamán országunkban az életszínvonal olyan mértékben emelkedik, hogy még vonzóbb példát szolgáltassunk a nyugati tőkés országok dolgozó tömegeinek. Minden előfeltételünk megvan ahhoz, hogy bebizonyítsuk: a szocializmus — amennyiben fejlett iparú országban győzött — mily rövid történeti időszak alatt értheti el a nép anyagi és kulturális színvonalának átütő és szüntelen emelkedését. Az SZKP XX. kongresszusának a népgazdaság további hatalmas fejlesztésére kitűzött alapvető irányvonala teljesen érvényes miránk is. Pártunk szilárdan a termelőeszközök termelése elsődleges fejlesztésének irányvonalához igazodott és ma már mindenki látja, mily helyes ez az űt. A párt továbbra is szilárdan ezt a politikát fogja folytatni azzal egyidejűleg, hogy továbbfejleszti a mezőgazdasági termelést a szövetkezeti szocialista nagytermelés útján. Azok a feladatok, melyeket a szovjet nép most bekövetkező időszakban való anyagi és kulturális színvonalának emelésére az SZKP kitűzött, világosan tükrözik az ország problémáinak megoldását, amivel megvalósítják a kommunizmusba való fokozatos átmenetet. Ezek közül az Intézkedések közül a legfontosabbak a következők: a munkaidő lerövidítése, a munkások reálbéreinek 30 százalókkal, a kolhozparasztok jövedelmének 40 százalékkal való emelése, az alacsony bérek és fizetések emelése, a munka jutalmazásában általában előforduló hibák teljes megoldásával együtt, valamint a nyugdíjbiztosítás jelentős megjavítása. A Szovjetunió lakossága életszínvonalának jelentős emelése hazánk dolgozó népének körében — éppúgy, mint az egész világon — széleskörű visszhangot kelt. A munkaidő lecsökkentésének feladatát abban az időszakban tűzik ki, amikor az SZKP a dolgozókat harcra mozgósítja az új technikáért, a műszaki haladásért. a munkatermelékenység gyorsabb növeléséért, valamint a gazdaságosság megszilárdításáért a gazdasági élet valamennyi szakaszán, a tartalékok hatékony felhasználásáért az ország termelőerőinek gyors fejlesztése és a hatodik ötéves terv feladatainak teljesítése érdekében. Mi a Szovjetuniótól eltérően még csak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában vagyunk. A munkaidő lerövidítésének lehetősége azonban nálunk is megvan, mégpedig egyrészt azon tény folytán, hogy a szocializmus építésében aránylag magas anyagi műszaki bázisból indulunk ki, másrészt azáltal, hogy a múlt években sikeresen teljesítettük az ipar felépítésének és átépítésének feladatait és fejlesztettük a népgazdaságot. A munkaidő lerövidítését szocialista országépltésünkben kifejtett törekvéseink konkrét feladatának tartjuk és ezt a feladatot meg is valósítjuk. Ezt a fontos lépést fokozatosan valósltjuk meg a második ötéves terv elkövetkező éveiben. A munkaidő csökkentésében hasonló a helyzet, mint országunk egyéb vívmányaiban. Ez egész népünk ügye. Dolgozóink kezében van a köztársaság egész jólétének és boldogságának, tehát a munkaidő lecsökkentésének kérdése is. A nép alkotó enerrt ľ' .) S / O 1956. március 8. giája, forradalmi munkalendülete nélkül semmit sem lehet megvalósítani. A munkaidő lerövidítése komoly gazdasági probléma. A szocialista állam ezt a kérdést csak úgy oldhatja meg, ha a termelés terjedelmét állandóan növeli, ha fokozzuk a társadalmi termelést és a munkaidő csökkentésével egyidejűleg a bérek ugyanazon a magasságon maradnak és ha megteremtjük az előfeltételeket ahhoz, hogy a dolgozók anyagi és kulturális színvonala tovább és szüntelenül lényegesen emelkedjék. A párt azonban szilárdan bízik munkásosztályunkban, meg van győződve arról, hogy döntő módon segít e probléma megoldásában. Ennek útja a munka társadalmi termelékenységének szüntelen növekedésében, s abban rejlik, hogy a dolgozó nép arra fog törekedni, hogy a közös ügyhöz a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon, ha arra törekszik, hogy eltűnjenek a gyakran még meglevő különbségek, amikor az egyik oldalon elért magas munkatermelékenység elpazarolódik más vállalatok és szakaszok alacsony termelékenysége folytán. A szocialista társadalomnak, ha el akarja érni célját, magasfokúan ömtudatosinaik, szervezettnek, erkölcsileg, politikailag erősnek kell lennie, e társadalomban nem lehet helyük azoknak, akik a társadalomtól a lehető legtöbbet akarják kapni, de ezért semmit sem akarnak adni. Szilárdan hisszük, hogy munkásosztályunk e téren is elég erőt talál magában ahhoz, hogy döntő harcot vezessen sorai magas színvonalú munkafegyelméért és azért, hogy a szocialista erkölcs népünk vérébe menjen át. Ezzel függ össze a másik alapvető kérdés, mégpedig az, hoqy pártunknak, pártunk valamennyi szervezetének magasfokú szervező-öntudasító feladatot kell teljesítenie a kitűzött intézkedések előfeltételeinek megteremtése érdekében. Főleg arról van szó, hogy következetesen érvényesítsük a pártszervezetek ellenőrzési jogát az üzemekben. Az ellenőrzés joga nem öncélú dolog — nem ellenőrzés az ellenőrzés kedvéért —, ahogy ez még sok üzemben folyik, hanem azt jelenti, hogy szüntelen figyelemmel kell kisérni a termelés fejlődését, segíteni a termelési problémák megoldásában és a dolgozókat hatékonyan mozgósítani e feladatok teljesítésére. A szükséges előfeltételek közé tartozik továbbá a rendesen összeállított mérleg alapján a munkaerők célszerűbb, gazdaságosabb széthelyezése népgazdaságunkban, emellett szem előtt kell tartani, hogy a munka társadalmi termelékenységének növelése céljából fokozni kell a munkaerők számát az anyagi termelés terén, el kell érnünk a népgazdaság döntő ágazataiban, főleg a bányászatban a munkaerők konszolidálását és stabilizálását. Továbbá tudósaink, technikusaink, termelési újítóink és valamennyi dolgozónk kezdeményezésének és tevékenységének újabb lendülete alapján szüntelenül emelni kell a népgazdaság műszaki színvonalát, olcsóbbá kell tenni a .termelést, fokozni kell a munka termelékenységét. Bíráló szemmel kell nézni arra, hogyan váltják valóra a pártnak és a kormánynak iparunk műszaki színvonala további emeléséről szóló téziseit. E téren még mindig félreértések fordulnak elő azzal kapcsolatban, mit jelent az új technika, abban a kérdésben, hogy elsősorban a gépállományok és berendezések szüntelen tökéletesítéséről, a termelés legkorszerűbb technológiájának bevezetéséről, a komplex gépesítésről és a termelési folyamatok automatizálásáról, a meglevő nyersanyag és energetikai források legteljesebb és legészszerűbb kihasználásáról és ezáltal a kiváló minőségű termékek termeléséne.k szüntelen fokozásáról van szó. Ahhoz, hogy a leggyorsabban biztosítsuk a műszaki haladást, szüntelenül törődnünk kell a kiváló szakképzettségű munkások, technikusok, mérnökök, tudósok előkészítésével, szüntelenül fejlesztenünk kell a tudományt és tökéletesítenünk kell a termelés szervezését. Ezért gazdasági szerveinkben véget kell vetnünk e kérdésben még sok helyen uralkodó közömbösségnek, önelégültségnek és a gazdasági szerveket a legmagasabbaktól egészen az üzemekig arra kell vezetnünk, hegy teljes felelősséget viseljenek a termelésért, a műszaki haladásért, tökéletes munkamegszervezésért. Szakszervezeti szerveinknek összpontosított figyelmet kell fordítaniok a dolgozók szakképzettségének fokozására, hogy ez a szakképzettség gazdasági feladatainknak megfelelően növekedjék. Szakszervezeteinknek, mint a kommunizmus iskolájának ez egyik fő hivatása. A beszámoló továbbá rámutat arra, hogy meg kell javítani a gépekről és gépi berendezésekről való gondoskodást, jobban kell azokat kihasználni, meg kell javítani a munkamegszervezést, az indokolatlan munkaerőhullámzást, a munkából való távolmaradások felszámolására kell törekedni és meg kell szilárdítani a szocialista munkafegyelmet. A lecsökkentett munkaidőre való áttérés előkészítésével összefüggő konkrét kérdések feldolgozása és megítélése részét képezi majd a második ötéves tervre kiadott irányelveknek, amelyeket ez év júniusában a CSKP országos konferenciája tárgyal meg. Az SZKP XX. kongresszusa a munka alapján való jutalmazás gazdasági törvényéből kiindulva, nagy súlyt helyezett arra, hogy érvényesüljön a munka eredményeiben való személyes anyagi érdekeltség és a munka termelékenységének fokozásában valő érdekeltség elve. Ezért feladatul tűztük ki a bérrendszerben való hibák kiküszöbölésének előkészítérét és végrehajtását, a munkanormák, a tarifarendszer, valamint a prémium-rendszerrendezését. Ezzel függenek össze a kisfizetésű kategóriába tartozó munkások béremelésére irányuló intézkedések is. Nálunk is sürgős feladat rendet teremteni a bérrendszerben, lényegesen megjavítani a munkák normázását, fokozni a tarifadíjszabás szerepét, amely számos ágazatában elévült. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy valamennyi gazdasági szervünk, a termelést irányító dolgozók éppúgy, mint a szakszervezetek többet foglalkozzanak a munka-normázás kérdésével és felelősségteljesen teljesítsék azt a határozatot, melyet a párt és a kormány 1955-ben a munkák műszaki normázásának megjavítására és a munkajutalmazásban levő hibák kiküszöbölésére irányuló intézkedésekről hozott. A Szovjetunióban célszerűnek tartják csökkenteni a szakképzettség szerinti bérkülönbségeket. Ezek a nagyon elütő különbségek jogosak, helyesek és szükségesek voltak a Szovjetunió iparosításának időszakában, abban az időben, amikor arról volt Az SZKP Központi Bizottsága a XIX. kongresszus után teljes elvhűséggel és megalkuvás nélkül helyreállította a Lenin által kiidolgozott pártéleti normákat, amelyeiket azelőtt gyakran megsértettek. Felszámolta a személyi kultuszból, valamint a pártélet lenini elveinek megsértéséből származó káros következményeket, a Szovjetunió egész életében élre állította a pártnak mint döntő tényezőnek vezető szerepét az állami és gazdasági 'tevékenység minden területén, amely az állami apparátus valamenynyi részéneik tevékenységét irányítja és ellenőrzi. A személyi kultusz ellen és a kollektív vezetés érvényesítéséért folytatott harc elvi jelentőségű. A személyi kultusz, amely ellenkezik a marxi-lenini elmélet elemi elveível, még a nemrégi időig nemcsak a Szovjetunióban, hanem a nemzetközi kommunista mozgalomban is dívott. A XX. kongresszus által gyakorolt éles blr'ilat a személyi kultusz terjesztését illetőleg a XIX. kongreszszus előtti időszakban, nagy figyelmet keltett közvéleményünkben. Feltétleszó, hogy ösztönözzék a dolgozók tömeges szakképzettségének fokozását, abban az időben, amikor fontos volt gyorsan nagyszámú szakképzett munkás és technikuskádereket nevelni. Ma a Szovjetuniónak az ország iparosítása időszakával szemben a magas szakképzettséggel rendelkező munkások és technikusok nagyszámú serege áll rendelkezésére. Ezért tekintettel a megváltozott helyzetre, enyhíteni fogják a bérekben levő túlságos különbségeket. Nálunk e tekintetben más a helyzet Természetesen nálunk is vannak a dolgozóknak olyan kategóriái, ahol a bérek nem nagyon magasak. A főprobléma azonban abban rejlik, hogy a mi bérrendszerünk — néhány ágazat kivételével,— egészben véve nagyon elégtelenül különbözteti meg a szakképzettség alapján végzett munka jutalmazását. Jóllehet, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy általában kevés volna a szakképzett munkásunk és egészben véve kevés volna technikusaink száma is, mégis a bérrendszerben kiemelkedőbbnek kell lennie a szakképzettség iránti igényeknek, hogy munkásaink és technikusaink aránylag magas szakképzettségét necsak megtartsuk, hanem a technika fejlesztése és a munkatermelékanység fokozása érdekében még magasi.bb fokra emeljük. Ezt az irányvonalat követjük a munkajutalmazás megjavítására irányuló konkrét intézkedéseinkkel, amelyeket a múlt évben kezdtünk megvalósítani. Az SZKP XX. kongresszusa határozatokat hozott a nyugdíjbiztosítás rendezésére a járadékok kifizetésének megjavítása érdekében, valamint a nyugdíjak összegébe;: levő indokolatlan különbségek megszüntetésére és az alacsonyabb nyugdijak felemelésére. Pártunk és kormányunk a nyugdíjbiztosításnak szüntelen figyelmet szentel. Elegendő rámutatni arra, hogy 1955. december 31-ig hazánkban 1783 000 nyugdíjat fizettünk ki. Az utóbbi időben pártunk és kormányunk újból foglalkozott a járadékélvezők anyagi körüfményeinek megjavításával és elhatározta, hogy előkészíti az alacsony alkalmazotti, rokkantsági, aggkori járadékok és özvegyi nyugdíjak felemelését. Főleg az úgynevezett öreg nyugdíjasok járadékairól lesz szó, akiknek járadékait a nemzeti biztosításról szóló törvény elfogadása előtti években ismerték el. Az a véleményünk, hogy maga a nemzeti biztosításról szóló törvény több javításra szorul annak ellenére, hogy a maga idejében nagy jelentőségű intézkedés volt. Mindenki világosan látja, hogy hazánkban mennyi mindent teszünk és tettünk polgáraink biztosítása érdekében. Azonban nem emelhetjük az összes járadékokat. A foganatosított intézkedések Így is több százezer emberre vonatkoznak. Ami az árpolitikát illeti, akarjuk III. Á párt kérdései nül szükséges leküzdeni a személyi kultusz minden maradványát és minden visszaesést, válaszolni kell minden kérdésre, megvilágítani a homályos pontokat, amelyeik e bírálattal kapcsolatban felmerülnek és le kell vonni belőlük a szükséges következtetéseket pártunk élete és egész ideológiai munkánk szempontjából. Mint minden idealista elmélet, a személyi kultusz Is negatívan hat a kommunista párt tevékenységére, gyengíti aktivitását, csökkenti kollektív vezető szerveinek jelentőségét, belső életének megbénításához vezet, a párt kollektív bölcsessége fölé helyezi kiváló személyiségek tévedhetetlenséget és ezért szükségszerűen hibáikat okozhat a döntésekben és gyakran önkényre vezet. Elősegíti a bírálat elnyomását, kétféle fegyelem kialakulását — az egyik a közönséges halandókra, a másik a kiváló személyiségekre vonatkozik — ami összeegyeztethetetlen a kommunista párt elveivel. Neves történelmi személyiségeknek természetfölötti tulajdonságokat tulajdonít, csodálatos hősökké teszi őket, akiket nem lehet emberi és folytatni fogjuk a közszükségleti árucikkek árainak leszállítását, 1953< óta következetesen folytatjuk az árleszállítási politikát úgy, ahogy azt" ipari és mezőgazdasági termelésünk eredményei lehetővé teszik. A jő gazdasági eredményeknek és a piac számára készített elegendő árumenynyiségnek kell továbbra is megteremtenie az árleszállítások előfeltételeit. Az ipar és a mezőgazdaság további nagyfokú fejlesztése a második ötéves tervben és ezzel együtt az életszínvonal emelése elsősorban egész népgazdaságunk irányításának lényeges megjavítását követeli meg. A fő probléma abban rejlik, hogy ez az irányítás a lehető legkonkrétabb legyen, gyakorlatilag segítse az elmaradó üzemeket a legjobb üzemek színvonalának elérésében, a dolgozók egész tömegeit a legkiválóbb teljesítmények fokára emelje és szabaddá tegye az utat a dolgozók tömegeinek széleskörű kezdeményezése előtt. Míg a XX. kongresszus élesen bírálta azokat a gazdasági dolgozókat, akik minden dologban csak felülről jövő irányelvekre várnak, addig nálunk nagyon komolyan kell foglalkozni azokkal a vezető gazdasági dolgozókkal, akik semmi mást nem tudnak, mint a legkülönfélébb irányelveket gyártani. Számos vezető gazdasági dolgozónk a termelést csak irodájából irányítja és az üzem problémáit nem ismeri. Még mindig csekély kapcsolatot tartanak fenn az üzemmel és ez lényegében a bürokratizmus legrosszabb megnyilvánulása, amit gyökeresen ki kell irtani. A pártnak az elmúlt időszakban éles harcot kellett vívnia ezért és még egyáltalán nem mondhatjuk, hogy e téren minden rendben van. Ellenkezőleg. A fokozott feladatok kötelességünkké teszik, hogy sokkal élesebben lépjünk fel e rendellenességekkel szemben és erélyesen harcoljunk kiküszöbölésükért. Nyíltan meg kell mondani, hogy ép'peň az állami és gazdasági apparátus munkájában megnyilvánuló bürokratizmus az, amely számos esetben a legnagyobb és jogos elégedetlenséget kelti sok kérdésben a dolgozók körében. Ezzel szorosan összefügg az állami apparátus elburjánzása ellen vívott harc, az állami apparátus dolgozói szakképzettségének szüntelen fokozása és kapcsolatuk a dolgozókkal. Az SZKP XX. kongresszusának komoly tanulsága számunkra, hogy következetesebben érvényesítenünk kell azt a lenini elvet, hogy az összpontosított irányítást a helyi szervek önállóságának és kezdeményezésének fokozásával harmonikusan egybe kell kapcsolni a gazdasági és kulturális felépítés kérdéseinek megoldásával. Világos, hogy főleg a kulturális felépítésben sokkal jobb munkát végezhetünk, ha nagyobb lehetőséget adunk a községek kezdeményezése fejlesztésének és a polgárok önsegélyző akcióira támaszkodunk. mértékkel mérni, a történelmi események mozgatóivá, társadalmi rendszerek alkotóivá minősíti őket. Emlékeznünk kell a munkásosztály oly lángeszű képviselőinek mérhetetlen szerénységére, mint Marx és Lenin. Marx és Engels mindig elutasították személyük dicsőítését, személyes érdemeik kiemelését és arra emlékeztettek, hogy minden a munkásosztály és az Internacionálé müve. Mi ketten — írta Marx — egy lyukas garast sem adunk a népszerűségért. Itt »an például ennek egy bizonyítéka: Mivel ellene vagyok minden személyi kultusznak, az Internacionálé fennállásának ideje alatt soha sem engedtem meg, hogy közzétegyék azt a so.k beszédet, amelyekben elismerőleg nyilatkoztaik érdemeimről és amelyekkel különféle országok szerencséltettek, sőt sohasem válaszoltam rájuik, legfeljebb akkor, ha ittott valakit megszidtam értük. Emlékeztetnünk kell Lenin harcára a személyi kultusz ellen; e proletár forradalmár mérhetetlen szerénységére, ahogy barátainak és munkatársai(Folytatás a 3. oldalon.)