Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-08 / 68. szám, csütörtök

Világ prof

Mffai egyesüljetek!^ 1956. március 8. csütörtök 30 fillér Fontos, hogy a leninizmus alkotó szellemével hassuk át egész párt-, ideológiai, állami és gazdasági tevékenységünket, ebben a szellemben vizsgáljuk meg munkánk összes módszereit és a leninizmust alkotó módon alkalmazzuk saját gyakorlati munkánk és tapasztalataink elemzésében és általánosításában SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA IX. évfolyam, 68. szám Az SZKP XX. kongresszusának eredményei! és tanulságait a szocializmusért és békéért vívott bánunk úiabb sikereivé változtatjuk Csehszlovákia Kommunista Pártja köztársaságunk valamenynyi kerületi városában kerületi aktívákat tartott az SZKP XX. kongresszusának lefolyásáról és eredményeiről. Ezeken az aktívákon a CSKP Központi Bizottságának képviselői tartottak beszámolót. Hétfőn, március 5-én a prágai aktíván A. Novotný elvtárs, České Budéjovicén J. Hendrych elvtárs, Plzeňben Zd. Fierlinger elvtárs, Karlovy Varyban Škoda elvtárs, Üsti nad Labem-ben D. Köhler elvtárs, Liberecen A. Zápotocký elvtárs, Hradec Královén L. Jankovcová eivtársnő, Pardubicén A. čepička elvtárs, Brnóban R. Barák elvtárs, Olomoucban V. Dávid elvtárs, Ostravában J. Dolanský elvtárs, Bratislavában V. Široký elvtárs, Nyitrán K. Bacílek elvtárs, Besztercebá' nyán R. Strechaj elvtárs, Žilinán P. Majling elvtárs, Kassán J. Kríž elvtárs és Prešovon P. Dávid elvtárs tartott beszámolót. Kedden, március 6-án Gottwaldovon V. Pašek elvtárs és Jihlaván P. Vodsloň elvtárs referáltak. A pártaktívákon megtárgyalt kérdések magyarázataként az elhangzott beszámolókból a következő kivonatot közöljük: Az elmúlt napokban pártunk tagjainak és hazánk dolgozóinak tekintete Moszkván függött, ahol a testvén kommunista pártok küldöttei a kommunizmus építésének feladatairól tárgyaltak. De nemcsak a mi dolgozóink, hanem az egész világ szüntelen érdeklődéssel kísérte a kongresszus fejtegetéseit, a történelmi jelentőségű következtetéseket, amelyek nagyságuknál és gondolataik erejénél fogva túllépték a Szo, jetunió határait. Az SZKP XX. kongresszusa rendkívül fontos esemény nemcsak az SZKP fejlődésében, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom életébe.":. Jelentősége sokkal messzebbmenő, mint bármelyik előző kongresszusé, mert a XX. kongresszus teljesen Lenin szellemében folyt le. Ez a hűség Lenin hagyatékához, eszmei örökségének következetes érvényesítése és a leninizmus további alkotó gazdagítása és megalkuvás nélkül való érvényesítése a gyakorlati és elméleti kérdésekben a XX. kongresszus alapvető jellegzetessége volt. Arról van szó, hogy elsősorban ebből a legfőbb szempontból közeledjünk a XX. kongresszus határozatainak tanulmányozásához, az alkotó leninizmus szellemével hassuk át egész pártideológiai, állami és gazdasági tevékenységünket, ebben a szellemben vizsgáljuk meg munkamódszereinket és a leninizmust ugyanilyen elviességgel alkalmazzuk saját gyakorlati munkánk és tapasztalataink elemzésében és általánosításában. I. A nemzetközi feflődés néhány kérdése Azok a merész elméleti elvi következtetések, amelyeket a XX. kongresszus az emberiség jelenlegi történetének tényeiből és eseményeiből levont, nemcsak elméleti szempontból nagy értékűek, hanem egyenesen programszerű jelleget öltenek a kommunista pártok helyes politikájára a jelenlegi időszakban és így megadják a mi kommunista pártunk politikájának célkitűzéseit is. Az SZKP XX. kongresszusa világosan megmutatta, — mondották a beszámolókban — hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonala volt és marad. Továbbá rámutattak a Szovjetunió elvi alapokon nyugvó aktív és rugalmas külpolitikájának sikereire; ezt a politikát az SZKP KB kezdeményezéséből és irányításával a szovjet kormány folytatta és folytatja is. Emellett hangsúlyozták, hogy a XX. kongreszszus kiemelte a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének aktív jellegét, mert a békés egymás mellett élés feltételezi az államok kapcsolatainak megjavulását, együttműködésüket. Ezzel kapcsolatban rámutattak arra, hogy a mi csehszlovák külpolitikánknak milyen része van a szocializmus egész táborában a különböző szociális rendszerű ország aktív együttműködésének felvételében. A beszámoló sokoldalúan megvilágította a háborúk kiküszöbölésének lehetőségeit a jelenlegi időszakban. Rámutatott, hogy ma hatalmas társadalmi erők léteznek, amelyek megakadályozhatják a háborút. Elsősorban: a szocialista tábor országainak szüntelenül növekvő ereje, a háború ellen harcoló nem szocialista államok, a széleskörű békemozgalom valamennyi országában, a néptömegek ereje és a munkásosztály elszánt akarata, hogy ne engedjék egy új háború kirobbantását. Természetesen, ilyen körülmények között is érvényes marad Leninnek az a tanítása, hogy amíg az imperializmus fennáll, addig a háborúk keletkezésének közgazdasági alapja is megmarad. És ezért a legnagyobbfokú éberséggel kell őrködnünk. A háborúk azonban többé már nem elkerülhetetlenek. Ez a világos és egyértelmű pozitív válasz a háborúk elhárításának kérdésére a jelenlegi időkben megsokszorozza a békeharcosok erejét világszerte, mert az egész haladó emberiségnek önbizalmat ad, megmutatja békés törekvéseik céljainak teljes realitását. *** Azok közül az elméleti-politikai kérdések közül, amelyekkel a XX kongresszys foglalkozott, a legfontosabbak a különféle országok szocializmusba való átmeneti formáiról szóló következtetések. Ebben a kérdésben a kongresszus jelentékeny módon új elvekkel, rendkívüli nemzetközi fontosságú alapelvekkel gazdagította a marxizmus-leninizmus tanait. A munkásosztály történelmi tapasztalatai megmutatták, a szocializmusba való átmenet biztosításához elkerülhetetlenül szükséges, hogy a munkásosztály vegye kezébe az államhatalmat. Ebben rejlik és ebben áll majd a jövőben is valamennyi országban a szocializmushoz vezető utak törvényszerű, közös ismérve. Ezzel szemben Marx, Engels és Lenin soha sem szabtak meg semmilyen sémát azokra a módszerekre, amelyekkel a munkásosztály a hatalmat kezébe veheti. Sőt. Marx. Engels és Lenin azt hangsúlyozták, hogy minden a fejlődési időszaktól, az osztályerők arányától, a konkréten kialakuló helyzettől függ. A szocialista világrendszer fennállásának alapján és azért, mert a szocializmus döntő történelmi erő, amely egyre több hívet nyer a tőkés országokban is, a XX. kongresszus az összes népi demokratikus országok gyakorlatának általánosításával, valamint a tőkés országok munkásosztályai harci tapasztalatainak általánosításával Marx, Engels és Lenin elméleti feltételeit új elvi tézisekkel gazdagíthatta, amelyek a szocializmusba való átmenet formáinak egyre szélesebb skálájáról, a szocializmusba való átmenet parlamenti útjainak felhasználásáról, a szocialista forradalom békés fejlődésének,az erőszak és polgárháború nélkül a szocializmusba való átmenet lehetőségeiről szólnak. Számos tőkés ország munkásosztályának a jelenlegi körülmények között parlamenti intézmények kihasználásával reális lehetősége nyílik arra, hogy vezetése alatt a nép túlnyomó többsége egyesítse és biztosítsa az alapvető termelőeszközöknek a nép kezébe való átmenetét. Vajon elképzelhető-e az, hogy ezzel igazat adunk a szociáldemokrata pártok jobboldali vezetőinek, azoknak a nézeteknek, amelyeket nálunk is hirdettek például Tusar, Hampl és más reformista politikusok és ideológusok? Ez súlyos tévedés volna. Elég, ha visszaemlékezünk az 1918 -1920-as évekre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatása alatt a nép nemzeti felszabadító harca következtében országunkon nagy forradalmi hullám söpört végig. Hallatlanul megnőtt a munkásosztály ereje és befolyása. A szociáldemokrata párt, amelytől a dolgozók azt várták, hogy az ő érdekeiket védelmező politikát fog folytatni, a legerősebb párttá vált. De e kedvező helyzetben vajon mit tettek a szocializmusba valő evolucios fejlődés opportunista hirdetői? Nemcsak megengedték, hogy véres intézkedésekre kerüljön sor a munkásság és a dolgozók ellen, hanem ezeket az akciókat ők maguk szervezték, amint arról oly szemléletesen beszél az 1920. évi általános sztrájk története. Hasonló volt a helyzet Németországban, Ausztriában és másutt is. A revizionisták és reformisták ma éppúgy, mint azelőtt, arra törekedtek és törekednek, hogy a munkásosztály harcát kis reformokra, a tőke apró meghátrálásaira korlátozzák, hogy csak egy kevéssel könnyítsék a munkások életfeltételeit a kapitalizmusban és emellett megmaradjon a tőkés rendszer rendületlen uralma. Lényegében ők a tőkés rendszer védelmezői voltak és maradnak, akik lemondanak a forradalomról, nem akarják, hogy a dolgozók átvegyék az államhatalmat, megelégednek a tőkések asztaláról lehulló morzsákkal. A hatalom átvétele a nép által, a termelőeszközöknek a magántulajdonból a társadalmi tulajdonba való átmenete a legnagyobb történelmi fordulat. Ezért a forradalmi fejlődés békés útjainak lehetőségét egyes országokban nem lehet összetéveszteni a reformizmussal. A forradalom — történjék az békés úton, vagy nem békés úton — mindig forradalom marad, a reformizmus pedig mindig meddő, megalkuvások sorozata marad. Hogy máma néhány országban a szocializmus győzelmének új kedvezőbb előfeltételei vannak, ez egy kevéssé sem az opportunisták érdeme, akik meg akarták másítani a marxizmus-leninizmus tanait. Ellenkezőleg — újból és újból hangsúlyozni kell ezt a tényt, amelyet a XX kongreszus határozata kimond, hogy „a szocializmus győzelmének kedvezőbb előfeltételei más országokban csak azért alakultak, mert a szocializmus győzött a Szovjetunióban és győz a népi demokratikus országokban. E győzelemnek nélkülözhetetlen előfeltétele volt a forradalmi marxizmus-len-'m'zmus győzelme, valamint a reformizmus Cs az opportunizmus idológiája ellen vívott következetes és erélyes harc. *** Ezzel kapcsolatban említést kell tenni azokról a sajátosságokról is, amelyek a mi szocializmushoz! vezető utunkat jellemzik. Büszkék lehetünk arra, hogy pártunk gyakorlati munkájával és tapasztalataival gazdagítottuk a marxista világelmélet tar pasztalatait, mert a mi tapasztalataink a szocialista tábcr többi kommunista pártjának tapasztalataival együtt kiinduló pontként szolgáltak új elméleti következtetésekre, amelyeket a XX. kongresszus a különböző országoknak a szocializmusba való átmenetével kapcsolatban vont le. A CSKP Központi Bizottsága nemzeti és demokratikus forradalmunknak már a kezdetén helyesen állapította meg, hogy a mi utunkat a szocializmusba ugyanolyan lényeg mellett bizonyos sajátosságok, a szovjet úttól eltérő bizonyos különleges jellegzetességek fogják jellemezni. A párt törekvése a nemzeti és demokratikus forradalom következetes megvalósítására a népi demokrácia útján való szocializmushoz vezető útra irányult. A csehszlovákiai kedvező helyzet következtében, amely egyrészt azért alakult kedvezően, mert országunkat a szovjet hadsereg szabadította fel, másrészt azért, mert a munkásosztály kivívta hegemóniáját a nemzeti és demokratikus forradalomban és emellett szövetséget kötött a városok és falvak dolgozóinak tömegeivel, valamint az antifasiszta burzsoázia egy részével a széles Nemzeti Frontban, Csehszlovákia Kommunista Pártja a szocialista forradalom nyugodt fejlődésére térhetett át és ezen az úton győzött is. Pártunk a forradalom győzelméért vívott harcában rugalmasan felhasználta a parlamentet is; igyekezett ezťa hagyományos intézményt a nép akaratának eszközévé változtatni. Érthető, hogy így a szocializmusba való átmenetnek nem parlamenti útjáról van szó, mert kiinduló pontja nem a parlamenti többség elnyerése volt, hanem a forradalmi átalakulás, amelyet a nép az országnak a szovjet hadsereg által való felszabadítása után valósított meg. Mégis a parlamentnek országunkban sajátos szerepe vari, amely nemzetközi szempontból ma is tanulságos. A párt felhasználta a har ladó erők pozícióit a parlamentben a munkásosztály és a dolgozók forradalmi mozgalmára támaszkodva, ezt arra használta fel, hogy a forradalmat egyidejűleg alulról és felülről valósítsa meg és elérte, hogy forradalmunknak már kezdeti időszakában á nemzetgyűlés olyan forradalmi intézkedéseket szavazott meg, mint ä kulcsipar és a bankok államosítása, elérte azt, hogy következetesen ker resztülvitték az úgynevezett földreform-törvényeket, amelyek alapján á föld a dolgozó parasztok kezébe került és ez mérhetetlenül megszilárdította a munkás-paraszt szövetséget. A belső tényezők, amelyek hazánkban lehetővé tették a forradalom béke" útját, elsősorban abban rejlettek, hogy a munkásosztály akcióegységet ért el, a paraszttömegek és a többi dolgozó rétegek teljes támogatását élvezte. Elősegítette ezt továbbá az a tény, hogy a munkásosztály élén a kommunista, párt állott, amely nem a reformista nézetekre, hanem a marxizmus-leninizmus forradalmi tanaira támaszkodik. Amikor 1948 februárjában a pozícióit eqymás után elvesztő reakció az 1948 tavaszán bekövetkező választási vesztesége tudatában, ellenforradalmi puccsot kísérelt meg, a reakciónak ezt a kísérletét a munkásosztály fellépése felszámolta és alkotmányosan, demokratikusan, a forradalmi nép követelményeivel összhangban a parlament keretein belül oldotta meg. Kle- ment Gottwald kormányát az 1946. évi választásokon a nemzetgyűlés választott képviselői egyhangúlag jóváhagyták. A párt egész stratégiájában és taktikájában alkotó módon érvényesült a szocializmusba való átmenet különféle formáiról szóló lenini elv, a párt saját alkotó politikát folytatott és ezen az alapon győzött. Büszkén hirdetjük és fogjuk hirdetni, hogy a szovjet példakép szerint haladunk. Az SZKP tapasztalatai számunkra nagy tanúiságforrást jelentenek és fognak jelenteni azon a téren, hogy lenini módon saját helyzetünk és tapasztalataink elemzése alapján gyakorlati munkánkban alkotó módon érvényesítsük őket. II. Közgazdasági kérdések A Szovjetunió hatodik ötéves terve a Szovjetunió közgazdasági alapfeladatának megoldásában — abban, hogy a történelmileg legrövidebb időn belül elérje és túlszárnyalja békés gazdasági versenyben az egy főre eső termelés terén a legfejlettebb tőkés országokat — fontos szakasz lesz. E közgazdasági alapfeladatnak megoldása a háború előtti időszaktól eltérően újabb, kedvezőbb feltételek között folyik. A nehézipar elsődleges fejlesztése alapján szüntelen műszaki haladással és a munka termelékenységének fokozásával a szovjet nép a hatodik ötéves tervben biztosítja a népgazdaság valamennyi ágazatának további hatalmas növekedését, megvalósítja a mezőgazdasági termelés lényeges fokozását és ennek alapján eléri az anyagi és kulturális színvonal jelentős emelkedését. A Szovjetunió hatalmas anyagi-műszaki bázisa, a termelés ütemének rohamos növekedése a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, mely messzemenően túlszárnyalja a tőkés országok fejlődési ütemét, a szocialista tábor országainak növekvő és erősödő gazdasági együttműködése — mindez a szocialista rendszer óriási előnyeit jelenti a közgazdasági alapfeladatok megoldásában. A népi demokratikus Csehszlovákia, mint fejlett ipari ország eddigi fejlődése alapján együttműködve a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus országokkal a további fejlődés nagy lehetőségeivel rendelkezik és nagy felelősséget visel a szocialista (Folytatás a 2. oldalon.)