Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-01 / 61. szám, csütörtök

Zárszámadás Leleszen llllílľ'B i. E! IIüBüllllllllllülMüiai iiirR.ji'iiiiiiiüiMiiiiiiiiianKiiüiMini^i^iüiiiiüiiiiüiniüi iiliiiillliliiiiiiiiiiiiiii Lassan félhomály borul a falura. A házakból kiszűrődő villanyfény kissé megvilágítja az utat. Kihaltnak látszik a falu. Csak ittott tűnik fel az ablakok mögött egy-egy gyerek alakja s egy-két öreg, akik otthon maradtak vigyázni a legkisebbekre. Kellemes rádiózene hallatszik ki minden lakásból. A szövetkezet gazdasági udvara felé igyekszem. Már messziről feltűnik a fényesen kivilágított kultúrház. Kissé távolabb szabad tüzek lángiát lobogtatja a szél. s a lacipecsenye ínycsiklandozó illata tölti be a levegőt. Mindefelől ünneplőbe öltözött emberek, asszonyok szaporázzák lépteiket a kultúrház felé. Évzáró gyűlést tart a leleszi szövetkezet. Hozzá még nem is akármiivet. Ügy mondják, az eredmények olyan kiválóak voltak a múlt évben, hogy a részesedés meghaladja az utóbbi két év összegét. A kitűzött időre zsúfolásig megtelik a kultúrház. Mindenki megtalálja a helvét. Azok pedig, akiket a kíváncsiság hozott ide. a folyosókon s az asztalok között szoronganak. hogv egy szót se szalasszanak el a mondottakból. A monoton zsibongásban egyszer csak felzendül a mezőgazdasági iskola zenekara. Azután Dobos Imre, az EFSZ elnöke emelkedik szólásra. Mindenszem várakozóan tekint felé. Ő pedig hol dicsér, hol bírálólag emlékezik meg a fogyatékosságokról. A példás dolgozók nevei mellett számok hangzanak el, amelyek mind a leleszi szövetkezet ötéves feilődését tárják a hallgatóság elé. — Bizony sokat fejlődött — mondja Dobos elvtárs — de ezzel még ne ériük be! Nézzük meg, hogy a nagyüzemi gazdálkodás milyen eredményeket hozot Leleszen. Míg 1947-ben a leleszi határban egy hektáron csak 11 mázsa búza termett, addig a múlt évben átlagosan 21 mázsa. Ez nem magától- történt. Ehhez a közös gazdálkodás, az agrotechnika legmesszebbmenő kihasználása segítette a leleszieket. Kukoricából például a tervezett 40 mázsa helyett 60 mázsát értek el. Ezt a négyzetes vetésnek köszönhetik. Cukorrépából a tervezett 222 mázsa helyett 315 mázsát termeltek, burgonyából pedig 228 mázsát a tervezett 160 mázsa helyett. — Fényes sikereket hozott az 1955. év — így vélekedik erről Palágyi János agronómus is. Palágyi elvtárs megelégedetten hallgatja a felsorolt eredményeket. Ha nem is dicsekszik vele, de mindenki tudja, hogy ebben neki is nagy érdeme van. Egv éve. hogy a járási pártbizottságról hazajött a szövetkezetbe. Azóta éjt, napot eggyé téve fáradozott a nagyobb eredmények eléréséért. Munkáját siker komázta. Az állattenyésztésben — bár még vannak hiányosságok — úgy termelési, mint beadási feladataikat magasan túlteljesítették. Természetesen ezáltal pénzügyileg is gazdagodtak. Jelentős fe^erdülés tapasztalható a sertéstenyésztésben. Sápos Sándor munkaérdemrendes sertésgondozó 14 malacot nevelt fel minden anyakocától. Törekvő munkájának gazdag jutalom volt a bére. Múlt évi keresete készpénzben 32 660 korona, a természetbeniek értéke is több mint 3000 korona volt. Mindehhez még hozzáiön a pótiutalmazás. amelyet sertésben kapott. Ennyi pénz. ilven gazdag jutalom nem csoda, ha elérzékenyíti Sápos. bácsit, különösen ha visszagondol a múltra., amikor mint földhözragadt szegény ember küszködött a mindennapi kenyérért. Sáposék úi házat vettek. mert a régi kicsinek bizonyult. Van miből, aztán meg is dolgozik érte. A pénzügyi beszámoló folyamán felsorolt számokat sín csöndben hallgatták a ielenlevők. Látiuk az elámult arcokat, s a csodálatos változást, ami végbe megy a tagságban. Dehogy is hagynák cserben ezek az emberek valaha is szövetkezetüket. Összenőttek ők már ezzel. Nincs már közöttük kizsákmányoló. Szívvel-lélekkel dolgozik egy emberként a tagság a nagyobb eredményekért. A múlt évben 4 millióval gazdagodott a szövetkezet vagyona. Ma mintegy 16027227 korona a közös vagyon értéke. Tavaly öszszesen 6 596 768 korona bevételük volt. Különféle kiadásokon 1 751 357 koronát s a tagoknak a 10 korona előleget és a 12 korona részesedést, összesen 4 002 432 koronát fizettek. Ha figyelembe veszszük. hogy a leleszi szövetkezetnek 350 tagja van, a számok azt mutatják, hogv minden egves tagra évi 11 435 korona esik. Emellett a természetbeniek értéke munkaegységenként 5.80 korona, vagyis összesen 27,80 korona esett egy munkaegységre. Komoly számok ezek. s meg kell hagyni, nem jött létre ez magától. Ma már bátran el lehet mondani, hogy a leleszi szövetkezeti tagok valamennyien mesterei a társasgazdálkodásnak. Nem idegenkednek, sőt fokozatosan alkalmazzák a haladó munkamódszereket minden termelési ágban. A hivatalos beszédek elhangzása után megterülnek az asztalok s kezdetét veszi a közös ünnepi vacsora. Közben sűrűn koccan a pohár, a sajáttermésű idei bor jókedvet varázsol az arcokra. — Újabb sikerekre! — mondja ifi. Urbán Imre tehéngondozó. A népi zenekar pattogós csárdást húz, s Urbán Imre ropia-ropja, hogy csurog róla a verejték. — Szép az élet — mondják valamennyien. Ez érthető, hiszen a szocialista társasgazdálkodás úi életet nyitott meg számukra, ahol az egész falu népe testvéri összefogásban dolgozik a jobb, a boldogabb holnapért. Kaszonyi István. Csirkék vörös hasmenése írta : Dr Brauner Iván államdíjas akadémikus tunk találni. A későbbi hullákban a betegség idültebb alakjának képét A féli hónapokban is lehet szöveikeieief alakítani A losonci járás szövetkezetei nagy haladást értek el a múlt évben. A járás területén összesen 18 szövetkezetben kaptak a tagok zárszámadáskor pótjutalmazást. Az 1954-es évhez viszonyítva az idén járási méretben csaknem 4 koronávai emelkedett a munkaegységek pénzbeli értéke. De nemcsak a pénzbeli jövedelem növekedett, hanem a természetbeni juttatás is. Például a Veľká Ves-i szövetkezetben minden munkaegységre 5 kg gabonát osztottak szét a tagság között. A tamaši és losonci szövetkezetben pedig 4 kg-ot. A szövetkezetek múlt évi eredményei arról tanúskodnak, hogy a szövetkezetesek a gének segítségével sokkal magasabb hektárhozamokat érnek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Igv érthető az is, hogy a szövetkezeti tagok életszínvonala állandóan emelkecli' Őrömmel állapíthatjuk meg, hogv a járás földterületének 52 százalékán már a nagyüzemi gazdálkodás folyik. A szövetkezeti tagok száma pedig szüntelenül növekszik. A múlt hónapban például 20 földműves kérte felvételét a szövetkezetbe. Legtöbben jelentkeztek a pinci, rapi és a vilkei szövetkezetekben. A járási nemzeti bizottság dolgozói az elmúlt években még azt a helytelen nézetet vallották, hogy a téli hónapok néni alkalmasak szövetkezetek alakítására. Az idén az ellenkezőjéről győződtek meg. Hudec elvtárs, a mezőgazdasági osztály dolgozója kijelenti, hogy szövetkezetet alakítani lehet és kell is alakítani a téli hónapokban is. Ezt a problémát egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni. Például most a téli hónapok alatt jó meggyőző munkával elérték azt, hogy Puhár községben 22 földműves aláírta a belépési nyilatkozatot. Hasonló a helyzet Terbeléden is. Itt is 12 család írta alá a belépési nyilatkozatot és az előkészítő bizottság is megalakult már. Az említett községekben a tavaszi munkákat már közösen végzik. Farkas Kálmán. Jobb munkafegyelmet a bősi EFSZ-ben Az óra nyolcat mutatott, amikor este felkerestem a bősi szövetkezet tehenészeit. Gondoltam, senkit se fogok találni az istállóban. íjrömömrs tévedtem. Mert még javában folyt a munka. Jáhorka Ferenc tehenet fejt, Brezovský Ferenc a másnapi takarmőnyadagot készítette elő, Bato é« Takács elvtársak pedig a.z almot rendezték. Egv embert sem találtam, aki ne dolgozott' volna. Szépek a tehenek, tiszták, fénylenek. Jáhorka mondja is, hogy nagv gyakorlatra tettek szert és annak ellenére, hogy aránylag kevesen vannak az istállóban, a 120 tehén körül minden munkát elvégeznek. A tehenészek egy-egy tehénnél elérik a napi átlag 7 literes tejhozamot. Természetesen némelyiknél 10 litert is eiérnek. Persze a tejhozam emeléséhez több és minőségileg iobb takarmányra lenne szükség. De a takarOJ SZÓ 1956. március 1. mányalap bizony nem valami jó a bősi szövetkezetben. Jáhorka Ferenc nemcsak a munkájáról, a tehenek gondozásáról beszél, hanem az életéről is egy keveset'. A múltban cseléd voít Katona József birtokán .Családfenntartása, a mindennapi kenyér biztosítása nagy gondot okozott. És ó s a többiek a szövetkezettől várják a jobb életfeltételeket'. Jáhorka és a többiek példás dolgozói a bősi szövetkezetnek. Hogy minden nincs még rendben, az biztos. Hiszen a bősi szövetkezet egyik leggyengébb a dunaszerdahelyi járásban. Még mindig hiányzik a gondos munkamegszervezés. a munkafegyeiem, ami semmi esetre sem írható a közös gazdálkodás javára. No de ezek az emberek már látják,hogy hol a hiba, hol kell sürgősen tenni, javítani. És ezek az emberek nem ijednek meg a feladatoktól. Minden remény megvan arra, hogy rendes kerékvágásba hozzák a szövetkezetet. Illés Bertalan Telis—tele a szövetkezeti tagok kamrája .4 gömörhorkai kultúrteremben a hosszú fehér asztalok meg vannak terítve A dolgozók válogathatnak a különféle tormákban, süteményekben. Tele a kultúrház minden jóval, de tele vannak a szövetkezeti tagok kamrái is. Természetesen azoké, akik derekasan dolgoztak. A szövetkezet tagjai tavaly minden munkaegységre 8.— korona előleget kaptak, és most a zárszámadáskor még 6.— korona részesedést. Jól jártak azok, akik családjukkal kapcsolódtak be a közös munkába, mert a szép öszszeg mintha az égből pottyant volna. Említsünk csak egyet az élenjárók közül. Bellér szövetkezeti tag 600 munkaegységére 22 mázsa szemesterményt és még szép pénzbeli jutalmat kapott. Senki se csodálkozott azon, hogy a jelenlévő takarékpénztári igazgatónak 2500 koronát rögtön átadott: írja be a betétkönyvébe. Mert, hogy minek vigye haza, a háznál úgyis van annyi, amennyi szükséges. Az összeggel segíteni akarja hazánkat, szebbé, virágzóbbá akarja tenni. Kardos János kocsis sem viselkedett másképpen. Háromezer koronát helyezett el a betétkönyvébe. Bakó János 3500-ai, Lipták János 2000-et, C zakó János pedig 2500-at. A gyárban is dolgozó Tóth Lajos pedig az egész összeget betétkönyvbe jegyeztette. „Hadd forogjon az ötéves tervben, hadd segítsen", — mondotta. Tóth Sándor felesége az állattenyésztésben dolgozik A szövetkezettől kapott pénzen szép rádiót vásárolt. Ki mit tart fontosnak. azt veszi meg- A kiosztásra kerülő 132 700 koronából húszezer koronát helyeztek el a betétkönyvbe. Ez a jelenség az elért eredményekről tanúskodik. Prihradsky Lajos. Gem. Horka. Háziállataink régóta ismert betegsége a kokkcidiózis, a vörös hasmenés amely nagy százalékarányú elhullásokat okoz. Ma már biztosan tudjuk, hogy csaknem valamennyi emberben és állatban is számos kokkcídium-faj élősködik. Egyes fajok a szervezetben elszaporodnak és kóros elváltozásokkal járó betegséget váltanak ki. A kokkcídiumok némely fajtái nem váltanak ki szembetűnő kóros elváltozást, de minden esetben gyöngítik a szervezetet. A kokkcídiumok a baktériumoknál jóval nagyobb élősködők. Különleges tulajdonságuk, hogy kizárólag a hámsejteken élősködnek. Ez azt jelenti, hogy az egyes kokkcídium-fajok a számukra fajlagos és fogékony állat szervezetében a speciális szerv spe ciális hámsejtjeiben telepednek meg azokat teljesen ellepik, elpusztítják miközben fejlődésük végső szakaszában — sok ezret meghaladó még fejletlen ébrényt (oocystet) ürítenek a/ illető állat emésztőcsatornájába. ahonnan a váladékkal a külvilágra jutnak így történik, f 11 terjed a fertőzés. A kokkcídiumok — ellentétben a baktériumokkal — nem szaporodnak el korlátlan mennyiségben a szervezetben. Ezzel magyarázható, hogy megbetegedésre csak akkor kerül sor, ha az állat megfelelő számú, fejlődésben levő, vagy már kifejlett kokkcídiumot vesz fel. Leggyakrabban és legsúlyosabban fiatal csirkék és nyulak betegednek meg. A külvilágra jutott ébrények újabb fertőzéseket okoznak. Az oocysták fizikai és kémiai behatásokkal szemben igen ellenállóak. Ez a magyarázata annak, hogy még az igen hatékony fertőtlenítő szerekkel végzett fertőtlenítés is eredménytelen marad. Jól tűrik a beszáradást. A talajra került ürülékben levő minimális nedvesség is elégséges ahhoz, hogy az oocysták hosszabb ideig életben maradjanak. Még a beszáradt bélsárban is négy hétig életben maradnak. Ha az állat takarmánnyal. ivóvízzel, vagy a fertőzött hely nyalogatásával fölszedi a kokkcídiumokat, az élősködő és az állat szervezete között küzdelem indul meg. Ha az állati szervezet jó ellenállóképességű és a fölszedett kokkcídiumok száma csekély, úgy a szervezet is megbetegedés nélkül lassan leküzdi a kokkcídiumokat, miközben ellenállásra tesz szert, s az így immunizálódott szervezet még masszív fertőzések esetén sem betegszik meg. A hiba abban van, hogy az ilyen állat már nem'mutat ugyan megbetegedést, de hosszú időre kokkcídiumhordozóvá válik, s a kiürített oocystákkal veszélyezteti fogékony állattársait. Háziállataink közül leginkább a csirke, a nyúl és a szarvasmarha kapja meg ezt a betegséget. Cikkemben a csirkék bélkokkcídiózisáről fogok röviden beszélni, mert szeretném, hogy már most, amikor a keltetés küszöbén, vagy közvetlenül előtte állunk, baromfitartóink még idejében eredményesen tudjanak védekezni a nagy veszedelmet jelentő parazitás betegség ellen. Nálunk járványszerűen a vakbélkokkcídiózis szokott előfordulni. A betegség tünetei: A vakbélkokkcídiózis képe a szervezetbe jutott kokkcídiumok számától függően változó. Étvágytalanság, szomorkodás és szárnylógatás az első jelek, a járvány rendszerint csak 1—2 kiscsirke elhullásával szokott kezdődni, de akkor már sok a szomorkodó, gubbasztó csibe, s még több az ólban visszamaradó kiscsirke. Rövid időn belül az egész állomány siralmas képet mutat. Mint említettem, magyarul vörös hasmenésnek is nevezik ezt a betegséget, mert a fertőzöttség 3—5 napján a bélsár a hozzákeveredett vértől vörös színűvé válik, s a csirkék kloakS.ja körül a pillék és a kistollak is vörös színűek Ez a tünet a legbiztosabb kórismertetője ennek a betegségnek Ilyenkor az állatorvos mikroszkóp segítségével minden psetben megtalálja a bélsárban a tojás alakú, duplaburkú oocystákat. Ha az elhullott kiscsibét felboncoljuk, a vakbél hatalmas méretű kitágulását látjuk melyet véres tartalmú anyag tölt ki A bélfalak nyálkahártyája erősen duz zadt. Ilyen elváltozásokat a járvány elején elhullott csirkéknél szokészleljük. A vakbél béltartalma már nem híg, hanem összeállott, túrószerű, törmelékes s színe vörösessárga. Ez a túrószerű béltartalom szinte dugóként tölti ki a vakbelet, és abban az esetben, ha a betegség nem végződik elhullással, csak kb. 1.0—12 nap után szokott a vakbélből eltávozni. A csirkék bélkokkcidiózisa főképpen nagy üzemekben, farmokon, keltetőtelepeken fordul elő. és okoz mérhetetlen károkat, mert itt a férőhely szűk volta miatt az állatoknak lehetőségük van nagy számban fölszedni a kiürített oocystákat, és így minden e'etben masszív fertőzésre kerül sor. Kistenyésztőknél. ahol nagy terület áll rendelkezésre kifutóként, a bélkokkcídiózis nem terjed el annyira és ípv kisebb veszteségeket okoz. Az egész megbetegedési ciklus szinte óraoontossáqgal kiszámítható. A kokkcídiumokat fölszedett kiscsibe a fertőzéstől számított negyedik napon kezd véres bélsarat üríteni, de az oocystákat csak a hetedik nanm üríti ki. A kiürített oocystáknak még 2—3 napra van szükségük, hogy fertőzökénesekké váljanak Ezt azért fontos tudni, mert í.qy kb. 4—5 nap áll a baromfitartók rendelkezésére — az első véres hasmenés megjelenésétől számítva a fertőzés terjedésének lehetőségéig —. mely idő alatt a még egészséges állományt nem fertőzött környezetbe áthelyezve meg lehet védeni a fertőzéstől. A kokkcidiózis ellen való védekezés: A bélkokkcídiózis ellen való védekezés hosszú éveken át a fertőzés megakadályozásában, tehát a fiatal fogékony egyedeknek az idősebb állatok bélsarától való távoltartásában merült ki. A kikelt csirkéket néhány hetes korukig drótrácsos aljú férőhelyen tartották, melyen át az ürülék áthullott. Ily módon a csirkék nem juthattak idősebb állatok ürülékéhez, és védve voltak esetleg fertőzött társaik oocystákat ürítő bélsarától is. Ez az eljárás addig bizonyult jónak, míg zárt drótrostos alapzaton tartották a csirkéket De ez az állapot csak bizonyos ideig tartható fenn. Amikor azonban az ilyen rácson nevelt csirkéket természetes viszonyok közé helyezték, s ott megnyíltak számukra a kokkcídiumos fertőzési lehetőségek, a bélkokkcídiózis járványszerűen fellépett. Ezért különféle gyógyszerek alkalmazásával próbálkoztak. Ez az eljárás hosszú éveken át nem járt jó eredményekkel. Mint sok más betegségnél, úgy a kokkcídiózisnál is forradalmi jelentőségűvé vált a szulfonamid vegyületekből álló gyógyszerek felfedezése. Ezeket a* gyógyszereket nemcsak a csirkék, hanem még háziállatok kokkcídiózisa ellen is kipróbálták, és gyakorlati alkalmazásukat ma már világszerte bevezették. A szulfenamid gyógyszerek takarmányba való keverésével a bélkokkcídiózis kifejlődését biztosan meg lehet akadályozni, főképpen akkor, ha az adagolást mér a fertőzés előtt kezdjük el. A fertőzött csirkeállomány kezelésénél is jó eredményt érhetünk el, de csak akkor, ha a kezelést azonnal a járvány kitörésekor, a legelső elhullások észrevétele után kezdjük el. Mint már említettem, nagy a jelentősége annak a 4—5 napnak, amikor a fertőzött csirkék bélsara még nem tartalmaz oocystákat. és így az egészséges állomány szulfonamid gyógyszerekkel megvédhető a különben bekövetkező fertőzésekkel szemben. A szulfonamid gyógyszereknek ma már egész sora rendelkezésünkre áll. A leggyakrabban használt szulfonamid az „Ultraseptil" és a „Sulfagianidín". Az említett gyógyszerek bármelyikéből 3 g-ot keverünk 1 kg darált abraktakarmányhoz. Fontos, hogy jól elkeverjük az orvosságot, hogy a szulfonamid egyenletesen legyen elosztva a takarmányban. Az adagolást leghelyesebb úgy végezni, hogy 3—4 napig ilyen szulfonamidos takarmány) etetünk a csirkékkel, majd három napig kihagyjuk a szulfonamidot, azután pedig ismét szulfonami dos takarmányt etetünk. ío<- megismételve a kezelést, csibeállományunk 2—3 héten belül meggyógyul, s közben megszerzi a kokk"ídiózissal szembeni immunitást, természetesen csak abban az esetben, ha fertőzött állományt részesítünk ebben a kezelésben.