Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-01 / 61. szám, csütörtök

TAVASZ A TÉLBEN Szőke, lányosarcú, igen rokonszenves fiatalemberrel beszélgetek a rimaszombati állami zeneiskola igazgatói irodájában. A falon Csajkovszkij. Beethoven és Paganini arcképei. Künn nagy pelyhekben hull a hó. A szőke fiatalember: Gabonás Tibor, az iskola igazgatója. A városok közüzemeinek énekkaráról beszél, melynek ő a karnagya. A múlt évben Besztercebányán megtartott kerületi népművészeti alkotóversenyen első lett az együttes, megelőzve három zólyomi és a tiszolci énekkart. Az esztendő folyamán még egyszer felléptek Besztercebányán ü győztesek szemléjén. Mit is irt róluk a bíráló? „Az együttes meglepett bennünket ütembiztonságával, dinamikus egységével, kiegyensúlyozottságával .. Igen sokat fejlődött a legutóbbi kerületi szemle óta ... Legjobb énekkaraink közé tartozik ... A kar s a karnagy jó munkáját elsősorban a Garammemi táncdalok nagyszerű előadása bizonyította. Műsoruk egyike volt a legszebbeknek." Nyitrán a szlovákiai verseny egyik csoportjában ugyancsak az első helyen végeztek. — A spartakiád napjaiban Prágában voltunk — mondja az igazgató. — A bratislavai központ küldött ki bennünket. A népművészeti együttesek zenei fesztiválján léptek fel a Hadsereg Központi Házában, majd a különböző nemzetiségű csoportok szenjléjén énekeltek (mégpedig legelsőnek) a Kultúra és Pihenés Parkjában mintegy 5000 főnyi közönség előtt. Német, lengyel, albán, görög csoportokkal szerepeit együtt a rimaszombati gárda, hirdetve azt a meleg barátságot, mely a békét szerető népeket, embereket egymáshoz köti. — Az együttes tagjai közt igen jó közösségi szellem alakult ki, — mondja a karnagy. — Ez lehetővé teszi, hogy a jövőben a mostaninál is gazdagabb műsorral lépjünk a nyilvánosság elé. A tervek? — Holnap tartjuk meg az idei első itthoni dalestünket — folytatja. Ugyanezzel a műsorral Fülekre, Losoncra, Rozsnyóra és Kassára szándékozunk ellátogatni ebben az évben. Most ismerkedjünk az emberekkel, az énekkar vezetőivel, tagjaival. Gabonás Tibor személyében — aki Bárdos és Forrai tanítványa — kiváló karnagy tanítja, irányítja az együttest. Törékeny, csendesszavú ember. De szemében forró tűz ég. Érezni, hogy számára a zeneiskolát igazgatni és az énekkart vezetni nem foglalkozás, hanem szenvedély. Szívesen áldozza idejét arra, hogy a kart tovább fejlessze s tagjait elméleti téren is kiképezze. Pedig elfoglalt ember. Nem beszélvo arról, hogy az iskolában is tanít, most éppen a közelgő Mozart-ünnepség műsorának összeállításán dolgozik s a saját számát is gyakorolnia kell. Ezenkívül ingyenes hanglemezes előadássorozatot indít, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegei megismerkedhessenek a zeneirodalom nagyjaival. A sorozatot Beethovennel kezdik. Az énekkarral, ezzel az ötventagú családdal Pekárcsik András, a kar elnöke is törődik. Magas, vállas ember, haját belepte a dér, de arca fiatalos. Izmos markában elvész a kezem. Asztalos, most is a műhelyből jött. Ha Gabonás a kar nevelője, akkor Pekárcsik a gondozója. A szervezési munka gondjait ő hordja a vállán. Szívük egybezeng, mint két, gordonka húrjai, melyeken jól összeszokott mesterek játszanak. Legnagyobb gondjuk: nincs álland') termük, ahol az énekkar gyakorolhatna. A próbákat mindig más helyen, nem egyszer fűtetlen helyiségben tartják. De az elnök reméli, hogy hamarosan sikerül állandó próbatermet biztosítaniuk. A kar tagjai fiatal és idősebb férfiak, nők. Borbélyok, asztaloson, szobafestők, szabók, tanárok, tanítónők, fodrászlányok, hivatalnoknók többgyermekes háziasszonyok. Mikor este leteszik a tűt, kalapácsot, meszelőt, tollat, énekpróbára sietnek. Sokan közülük eleinte a hangjegyeket sem ismerték. Ma Liszt és Kodály-dalokat énekelnek. Mit akarnak? Kultúrát, szépséget ajándékozni az embereknek. De szép az az erflberi lélek, mely így önként adni akar és adni tud! Valamelyik ajtórésén át halk hegedűszó oson ki a folyosóra. * * * Másfél nap telt el. Este van, a Tátraszálló nagytermét megtölti a közönség. A színpadot ékesítő tulipánoK (Borzik József munkája) a tavaszt idézik. A karnagyon s az elnökön — éppúgy, mint a kar férfitagjain — most fekete ruha feszül. A lányok földigérő fekete szoknyában fehér blúzban. Szétnyílik a függöny, kezdődik a műsor. Az összekötő szöveg — okta:ó célzattal fogalmazták — megmagyarázza az jlöadásra kerülő müveket = ízelítőt ad a hangszeres irodalomból Is. Amikor felcsendül az énekesek ajkán Liszt Reggeli éneke, a nézőtéren ülő emberek már elfeledkezve függesztik tekintetüket a színpadra. Nagy némaság honol még a völgyben s mindenütt, madárka zeng a fán, még sötétlő lomb között... Bűbájos szöveg, hullámzó dallamok' S mindez a kar szívet dobogtató, szemet ragyogtató, tökéletes szép előadásában. Kodály Békedala következik, Weörös Sándor szövegével. ... Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk, — a virág, a gyümölcs békét vár! Szárnyaló, erőtől duzzadó, kedves hangok! Pihegő keblű lányok, mélyhangú férfiak, megérdemlitek a tapsot! Pereg a műsor ... Most fehérruhás lányka áll magában a lámpák fényében. Lehotai Viola, fizennégyéves, a zeneiskola növendéKe. Schneider-Trnavský édes, szép szlovák dalait énekli. Teste egy leheletnyit ide-oda hajlik a dal ütemére. Mint könnyű szellőben a margaréta . . . S a bojogai táncdalok! Percekig tartó vastaps dübörög elhangzásuk után ... Erre gyere, amerre én, majd megtanulod, hol lakok én. viaszgyertyát égetek én, " barna legényt kedvelek én. Az „Aranygyűrű" című orosz dal. Széles, selymes rétekre repít a képzelet, hol szénaillat leng s fehértörzsű nyírfák közt szőkehajú gyereklány jár s dalol. ... Réten szérűn, nyárestén fésülködtem csendeskén. Szöghajatnnak két ágát tarka szalag fonta át. Réten, szérűn, nyárestén ott keresd a gyűrücském. Dowland madrigálja után egy rózsaszínruhás barna lány. a tizenhat éves várgedei Mázik Kató Schuhmann Lótuszvirágát dalolja. Hej, hajlotthátú öreganyó, ki talán épp kukoricát morzsolsz egy várgedei házban, gondoltad-e valaha, hogy unokád Schuhmann-dalt fog énekelni egyszer vagy háromszáz ember előtt, az izgalom rózsáival arcán, de nagyon boldogan? Gastoldi madrigálja után Molnár .Béla játszik gordonkán Hacsaturján Rubinstein és Csajkovszkij-müveket majd Suchoňnak, „Milyen szép vagy" kezdetű dalát énekli a kórus. Három út előttem, melyiken induljak? Három a szeretőm, melyiktől búcsúzzak ? — tépelődik Nádasdy dalában a legény. Ezután következik a befejező szám, a bogojai táncdalok ikertestvére, Bárdos „Széles a Duna" című műve Széles a Duna, keskeny a partja, nincsen aki átugorja, haj! Géczi Imre átugrotta, sáros lett a cipősarka, ez ám a legény! Szilaj, tüzes, gyorsütemű dal. Piros már a hallgatók arca is, nemcsak a szereplőké. Dörög a taps, a karnagy szerény gesztussal jelzi, hogy az elismerés az együttest illeti. S mosolyogva veszi át a virágkosarat, amit egy pöttöm lányka nyújt át neki. — Varázslók, — gondolom, mikor a hóesésben ballagok s véremben még az utolsó dal ritmusa lüktet. — Két és fél órára tavaszt loptak ebbe a nagy télbe. Veres János Tavaszunk dalai A bratislavai Nemzeti Színház művészei e hó 25-én, szombaton a Hviez- doslav Színházban a Štúr-év alkalmából „Tavaszunk dalai" címmel új bemutatót tartottak. A költői esten a Šíúr-korszak legnevesebb poétáinak. Andrej Sládkovičnak. Samo Chalupkának. Ján Bottonak és Janko Kráľnak versed szerepeltek. A műsort Jozef Budský államdíjas művész állította össze rendezte. A kísérőzenét Tibor Andrašovan szerezte, a díszleteket Zbynék Kolár tervezte. Képünkön Miku- láš Huba államdíjas Janko Kráľ és Vladimír Ďurdik Jáno- šík szerepében. 7 yü2mi alkűmp Jaj, de szépek voltak tegnap a hegyek, lobogtak, égtek, mint őszi, rőt tüzek. A nap már éppen lebukóban volt, tüzelt, piroslott mint vérző, égő folt. Hunyorgott, süllyedt, és mind nagyobbra nőtt, íjazni kezdte a magas égetőt tüznyilakkal s a vén Kriván felett lángra lobbantott egy röpke felleget. Ragyogást dobált szét, színes fényeket és átfestette a szürkülő eget, majd hirtelen egy fenyves mögé bújt, s a fény szétoszlott — a ragyogás kihúnyt. Fátylával a völgyből felszitált a köd s csillag gyúlt ki a Lomnici mögött. Szürkére fakultak a bíbor hegyek: s a Tátra-tájon gyorsan este lett. L. Kiss Ibolya Majdnem minden prágai városrésznek van amolyan Vigadója, Redut-szerű épülete. A belvárosban Národní dúmnak. Nemzeti háznak hívják. Az élénk smíchovi iparnegyedben is van ilyen. Az egyik Vltava melletti kis parkban ékeskedik, elég közel a villamos-, trolibuszállomáshoz. Kívülről nem sokat változott azóta, hogy ötven évvel ezelőtt üzleti célokból a kártyaszenvedély, alkoholmámor támogatására felépítették Csak ha belépünk, akkor látjuk: csoda történt. A múlt ízléstelenségét, talmi aranyozását modern, célszerű, vadonatúj berendezés váltotta fel. A gépipari dolgozók központi kultúrházában vagyunk Hatalmas épület ez a kultúrház, természetes, nogy nem csak egyetlen üzem dolgozóinak áll rendelkezésére. A gépipari dolgozók szakszervezeti szövetsége központi bizottságának kezelésében az összes prágai gépipari dolgozóknak és családtagjaiknak szolgálatába állították. Sok embernek >1<07 örömet. Fejleszthetik itt tudásukat, tanulhatnak és vidáman szórakozhatnak A kultúrháznak színielőadások és táncmulatságok rendezésére a'kalmas nagyterme, kisterme, több más helyisége, társadalmi összejövetelekre szolgáló klubjai, szalonjai, televíziós készüléke, kávéháza és étterme is van. Mindez tiszta, kellemes és szép környezetben. Nehéz feladat a nagyváros minden részéből ideszoktatni a „vasasokat". A kultúrházat a spartakiád napjaiban nyitották meg és már ezerszámra otthonosan mozognak itt — a gyerekek Vasárnap ötszáz gyerek is eljár ide. A smíchovi gyerekseregnek eddig nem volt alkalma ilven szép helyen játszadozni. Most vasárnap döV'ir ttonként övék az énület Van bábszínházuk, rajzfilmeket vetítenek, táncolni, énekelni, zenélni, tornázni fanulnak A színiakadémia hallgatói meséket olvasnak fel. szavalni tanítják a" nagyobbakat. A képzőművészeti JÓ KEZDET irta: Szily Imre akadémia növendékei a jövő híres festőművészeivel, szobrászaival foglalkoznak. Jelen voltam, amikor az érdekkörben a tízéves Liduška Jirusovának, a 105-ös számú nyolcosztályos iskola tehetséges tanulójának a Kovák szakszervezeti újságban megjelent rajzáért 20 korona tiszteletdíjat fizettek ki. Azon nyomban meginterjúvoltam a fatal művésznőt, hogy mit csinál első keresetével ? — Édesanyámnak adom — válaszolt és mindnyájan, akik tanúi voltak a kedves jelenetnek, úgy vélték, Liduška helyesen cselekszik, ha a pénzt anyukájának adja — megőrzésre. A fiatalok szívesen és gyakran találkoznak itt a prágai gépipari üzemek legkiválóbb dolgozóival A letňanyi Aviából Karlíček mérnök elvtárs a komolyan érdeklődő serdülő hadat a léghajózás titkaiba vezeti be. Közösen vitorlásmodelleket készítenek Az iskolaév végére a legjelentősebb gépipari nemzeti vállalatokba kirándulásokat terveznek. Az utánpótlás minden szakma egyik legdöntőbb problémája. A vasárnapok a tantestülettel és a CSISZ-szel egyetértésben az iskolánkívüli gyermeknevelést támogatják. A szülők számára pedagógiai előadásokat rendeznek Decemberben Télapó érkezésének jegyében valóságos mesebeli birodalmat varázsoltak elő a gyerekeknek A felnőttek is alig tudtak betelni a látottakkal. Persze nemcsak vasárnap és nemcsak a gverekek élvezik a kultúrházat. Hétköznaponként ismeretterjesztő előadásokat tartanak (India a jövő országa. Repülőgépen a Déli-sarkra, A régi Prága életéből, Leninről, Mozartról), a technikai fejlődés legújabb vívmányait ismertetik és tevékeny segítségben részesítik a népművészeti alkotás egyes üzemi csoportjait. Nagytermükben fellépett a ČKD Stalingrad államdíjas együttese, a Wilhelm Pieck Művek és az Avia táncnsoportja. A népművészeti alkotás üzemi színjátszócsoporljajt hivatásos rendező neveli. Irodalmi estéken Gorkij Az anya című világhírű regényéről beszélgetnek, szovjet költők verseit szavalják. Egyik legfőbb törekvésük a népi csoportok színvonalát emelni Éppen ehhez kell a hivatásos művészek támogatása és segítsége. A több mint 1000 embert befogadó nagyteremben színielőadásokat és táncmulatságokat rendeznek. A gépipari üzemek dolgozóiból állandó törzsközönséget szeretnének. A közönség összetétele ugyanis meglehetősen alkalomszerű. Kezdet ez csupán, első próbálkozás és egyelőre főleg csak Smíchov lakosai járnak el a rendezvényekre. Nagyszerű munkások a smlchoviak, a Tatra, a Wilhelm Pieck Művek, a Kŕížík dolgozói, dehát nemcsak az övék ez a példás intézmény, amelynek országszerte alig van párja. A Szovjetunió legnagyobb városaiban vannak ilyen óriási kultúrházak. Magam Ogyesszában láttam hozzá hasonlót A tél elején az üzemi ifjúságnak tánctanfolyamot rendeztek, most az újonnan létesítendő műszaki kabinetekben a tapasztalatátadást, az ipari technika széleskörű propagandáját szervezik meg A cél. hogy a szakma legjobb dolgozói meghívott szakemberek előtt bemutathassák legújabb találmányaikat, újításaikat, asszerűsítéseiket így pl. a plzeňi Lenin Müvek munkaszervezése, legjobb tapasztalatai, módszerei nemcsak gyorsabban elterjednek, hanem egyszerre fogják őket alkalmazni az összes prágai és a többi hazai gépgyárakban rzekre az általános tapasztalatátadási lapokra ugyanis az egész országbői meghívják majd az illetékeseket, hogy aztán senki se mondhassa: erről, meg arról az új ötletről, megvalósított, bevált újításról nem tudott, nem hallott. Űj gyártmányok, prototípusok kiállítását is tervezik, szakfilmek forgatására is gondolnak. A kényelmes üléstermekben hazai és külföldi tudósok, mérnökök, technikusok tanácskoznak. A Szakszervezeti Világszövetség elnöksége 65 ország dolgozóinak képviseletében 1955 decemberében szintén itt ülésezett. Feltételezhető, hogy a smíchovi kultúrházban szerzett értékes tanulságok a többi szakmabeli üzemnek, sőt más szakmának is hasznára lesznek, különösen ha az érdekeltek élni fognak a kínálkozó lehetőségekkel. A gépipari dolgozók otthona a múltban dicső forradalmi események színhelye volt. A rajta elhelyezett emléktábla hírül adja, hogy 1921-ben október 30-tól november 4-ig itt tartották meg Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyesülési kongreszszusát. Akkor és itt jött létre az egységes kommunista párt. 1926-ban április 11-től 14-ig itt ülésezett a C3KP VII. kongresszusa. A fekete márványtábla arra figyelmeztet, milyen korszakalkotó, történelmi változások következtek be az utolsó évtizedekben. Harmincöt évvel ezelőtt az egyesülési kongresszuson, húsz évvel ezelőtt a VII kongresszuson felvázolták a dolgozók reménységének útját. Csak a kommunisták tudták akkor, hogy a boldog jövő ily közel van, hogy a ház, amelynek egyik helyiségét oly sok áldozattal kibérelték, a dolgozóké lesz, hogy a jövőben minden a dolgozók jobb életét szolgálja majd. A smíchovi példa Is azt bizonyítja, hogy a szocializmus feltartóztathatatlanul halad előre, hoqy a marxi-lenini igazság tántoríthatatlanul utat tör magának mindenhol. OJ szo 1956. március r 7