Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-06 / 66. szám, kedd

f Miről beszélnek a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának számadatai? A SZOVJET EMBEREK JÓLÉTÉÉRT... Hogy jobban megértsük a hatodik szovjet ötéves terv nagyságát, idézzük emlékezetünkbe, hogyan éltek a szov­jet emberek a négy évig tartó impe­rialista és a három évig tartó interven­ciós háború alatt és után, amely há­borúk koldussá tették az országot. A munkások hetekig egy falat kenyeret sem kaptak. A földmüvelés tönkre­ment. A Szovjetunió legnehezebb nap­jait élte. Aleksžej Tolsztoj, amikor * Keresztút című regényében az 1920 decemberi VIII. Összorosz-crszági Szovjet Kongresszusról ír, amelyen Krzsizsanovszkij mérnök az ország villamosítása tervével lépett fel, ezt mondja: „Azok az emberek a nézőté­ren, akiknek lyukas katonai köpenye­gük zsebeiben egy marék zab volt ke­nyér helyett, lélegzetüket visszafojtva hallgatták az alkotás útjára lépő for­radalom csodás, de gyakorlatilag ke­resztülvihető távlati terveit..." Ami csodálatos volt, valóra vált. A szovjet állam megerősödött, az embe­rek 'már nem ropogtatnak zabot. Sze­mükben a lelkesedés tüzével, SZÍVÜK­ben forró érzéssel hallgatták a Szov­jetunió XX. kongresszusának küldöttei és a szovjet emberek milliói a rádió­készülékeknél a hatodik szovjet ötéves terv nagyszerű kilátásait, amelyek kö­zéppontjában az emberről való gondos­kodás áll. „Az ember jólétéről való gondoskodás pártunk és szovjet kor­mányunk figyelmének középpontját képezte és mindig képezni fogja" — mondja büszkén a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak tevékenységéről szóló beszámoló. A tények valóban örömteljesek: a munkások és alkalmazottak reálbéré­nek és fizetésének emeléséről, a hét­órai napi munkaidőre való áttérés­ről, a rokkantak és aggok nyugdí­jának javításáról, a nők munka- és életfeltételeiről szólnak. Az 1960. évben az 1955. évhez vi­szonyítva a húskészítmények terme­lése 85 százalékkal, a vajterme­lés 57 százalékkal, a tej és tejter­mékek termelése 2,7-szíresére emel­kedik. A további számokból megtud­iuk, hogy a hatodik ötéves terv so­rán a szovjet emberek vásárlóereje ismét nő. Az irányelvek a munkások reálbérét az 1960. évben átlag mint­egy 50 százalékkal, a kolhoztagok pénzbeli és természetbeni járandó­ságait átlagosan legkevesebb 40 szá­zalékkal emelik. A dolgozók élet­színvonalának emelésére irányuló ilyen intézkedéseket a kapitalista or­szágokban nem lehet tervbe venni. A Szovjetunió nagy központjai nem rendelkeznek elegendő lakással, ha­bár az elmúlt ötéves terv folya­mán az állami lakásépítkezésekbe mintegy százmilliárd rubelt ruháztak be, ami 2,2-szer annyi volt, mint a Vo Nguyen Giap tábornok beszélgetése a „Times" tudósítójával negyedik ötéves tervben. A hatodik ötéves terv irányelvei gondoskodnak a lakásprobléma megoldásáról is. A városokban, a munkástelepeken és a vidéken állami eszközökből mintegy 205 millió négyzetméternyi területe­ken fognak lakóházakat építeni, ami csaknem kétszer annyit tesz ki, mint ímennyit az ötödik ötéves terv ke­retében építettek. És már ez idén 29 millió négyzetméternyi területen épí­tenek lakásokat. A Szovjetunióban a figyelem köz­pontjában az ember áll. Ez a tény kifejezően megmutatkozik a szovjet (gészségügy terén is. Az irányelvek világoson megszabják: a hatodik öt­éves terv során 2,8 százalékkal na­nagyobb számú férőhellyel építenek kórházakat, mint az ötödik ötéves tervben, a munkások szociális bizto­sítására és ingyenes orvosi kezelésé­re az 1955. év 154 milliárd rubelével szemben az 1960. évben 210 milliárd rubelt fordítanak. A hatodik ötéves terv számai és adatai ma feltartóztathatatlanul utat törnek a világba. A munkások nálunk és a népi demokratikus országokban ezeket az adatokat sajátjuknak to­kintik, — hiszen ezek a mi testvé­reink jövő távlatait jelentik. A ka­pitalista országok dolgozóinak , pedig cót adnak jobb és boldogabb életért folyó küzdelmükben. Hanoi, március 5. (ČTK) — A viet­nami sajtóiroda jelentése szerint Vo Nguyen Giap tábornok, a vietnami néphadsereg főparancsnoka válaszolt a Times londoni tudósítójának kérdéseir re. Megállapította, hogy a délvietnami hivatalok durván megsértik a genfi egyezményeket, amivel veszélyeztetik Vietnamban a békét. A délvietnami hi­vatalok akcióit az amerikaiak nyílt be­avatkozása és a francia kormány ed­digi negatív állásfoglalása teszi lehe­tővé. Giap tábornok a továbbiakban arról beszélt, hogy a vietnami hadse­reg egy részét leszerelték, de hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság hadserege létszámának megállapítása­kor kénytelen tekintetbe venni a genfi egyezmények megsértését a délviet­nami hivatalok részéről. Befejezésül visszautasította Dulles amerikai kül­ügyminiszter ama nyilatkozatát, hogy a világ a háború küszöbén áll és elítél­te az amerikai beavatkozást Vietnam­ban. • • Önálló külpolitikát folytat-e ezután Franciaország ? Pineau nyilatkozata a nyugati közvéien ény figyelmének középpontjában Ohristian Pineau, francia külügymi­niszter március 2-án Párizsban az an­gol—amerikai sajtószövetségben be­szédet mondott, amelyben a nemzet­közi élet fontos kérdéseivel foglalko­zott. Többek között kijelentette, hogy „mélységes rosszalását fejezi ki a nyu­gati politika egész irányzata fölött a háború és béke kérdésében, és a nyu­gati hatalmak tévednek, ha csupán katonai erőkre fektetik a súlyt." Pineau újból Guy Mollet miniszter­elnök előző nyilakozatának álláspont­jára helyezkedett, amelyben a francia miniszterelnök azt javasolja, hogy Németország egyesítésének problémá­járól csupán a leszerelés kérdésének megoldása után tárgyaljanak. „Angol és amerikai barátainkat szívesen meg­győzném arról, — mondotta március 2-án Pineau —, hogy külpolitikánkat revideálnunk kell." * * * Pineau beszéde Nyugaton élénk visszhangot keltett é6 ez nem csoda, mert a francia külügyminiszter nem a washingtoni Külügyminisztérium szellemében beszélt. Ellenkezőleg, gondolatait úgy fogalmazta meg, hogy reményt keltsen: a francia külpolitika elsősorban Franciaország érdekeit fog­ja szem előtt tartani. A Populaire de Paris, a szocialista párt lapja, amelynek főtitkára a fran­cia kormány elnöke, a következőket írja: „Franciaországnak és szövetsé­geseiknek békés politikát kell kidol­gozniok..." Eljött az ideje annak, hogy a dolgokat helyes megvilágítás­ba helyezzük és kijelentsük, Francia­országnak szava van a nemzetközi kérdésekben is. Még a gaulleista Combat is fordu­latnak minősíti Pineau beszédét a francia diplomáciában és megállapítja, hogy ez a beszéd „érezhetően" eltér külügyminisztereinknek az utolsó tíz évben elhangzott beszédeitől. A Reuter hírügynökség jelenti már­cius 3-án Washingtonból, hogy „az amerikai hivatalos körök nem értenek egyet Pineau francia külügyminiszter tegnapi nyilatkozatával". A New York Times megjegyzi, hogy Pineau nyilat­kozata elképesztette Washingtont. „Pi­neau kétségét fejezi ki afelett, — folytatja a lap .—, vajon Washing­toné-e a vezetés a Kelet és Nyugat között folyó gazdasági és pszichológiai verseny jelenlegi fázisában? És ezt még nyíltabban hangoztatta, mint Groncsi olasz elnök." \ Az USA uralkodó köreit — az amte­rikai lap tájékoztatása szerint — nvugtalatnítja Pineau bírálata. A lap azonban ezzel egyidejűleg megengedi, hogy a Pineau által nyilvánított né­zetek Nyugat-Európában nagyon elter­jedtek, és Pineaunaik az a követelése, hogy a nyugati szövetségesek erő­sebben törekedjenek a békére, meg­egyezésre, valamint a leszerelésre, vé leménye szerint aligha talál támoga tásra az Egyesült Államok hivatalos köreiben. * * • A francia külügyminiszter nyilatko­zata mélységes kiábrándulást keltett Nyugat-Németországban. A bonni kor­mányköröket nagyon érzékenyen érin­ti mindaz, ami eltér a német kérdés­ben elfoglalt eddigi álláspontjától, vagyis a Német Demokratikus Köz­társaságnak a bonni államhoz való csatolására irányuló gondolattól. Még élénken emlékezetükben van a négy hatalom külügyminisztereinek októberi értekezlete előtt a brit Timesben megjelent vezércikk, amely szintén eltér ettől az irányvonaltól, és a Né­met Szövetségi Köztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság köze-, ledésének lehetőségéről ír. Bonnban nyugtalanságot keltett az is, amikor Guy Mollet a leszerelés szükségessé­gét elébe helyezte Németország me­chanikus egyesítésének, amivel a nyu­gati hatalmak mindeddig lehetővé tet­ték azt, hogy a nemzetközi értekezle­ten e kérdésben megegyezés jöjjön létre. Pineau ezt a nézetet, mint is­meretes, megismételte — és ez min­denek felett ingerli a bonni tényező­ket. Pineau nyilatkozata után mindjárt másnap Adenauer kancellár felhívást tett arra, hogy az Északatlanti Szö­vetség „erősebb kezdeményezést" fejtsen kd a hidegháborúban. * * * Pineau nyilatkozata Angliában is fo­kozott tevékenységet és figyelmet keltett a politikai körökben. Eden mi­niszterelnök gyorsan Londonba ren­delte Guy Mollettet, hogy megtár­gyalják a két felet érdeklő kérdé­seket. Guy Mollet a meghívást elfogadta, és látogatására rövidesen sor kerül, mihelyt a francia nemzetgyűlés befe­jezi az algériai kérdés megtárgyalá­sát. A brit lapok Pineau beszédét nagy érdeklődéssel kommentálják. A Sunday Times azt írja: „E nyilakozat alapos áttanulmányozása azt mutatja, hogy ez a beszéd sokkal fontosabb csupán felületes megjegyzéseknél." Megnyilvánult, hogy a francia kor­mány önálló fellépése a külpolitika te­rén erősen fokozza az ország tekinté­lyét és nagyhatalmi helyzetét. Fran­ciaország és a francia nép barátai ezt a tényt csak örömmel üdvözölhetik. Ha a francia uralkodó körök olyan politikát fognak folytatni, amely a francia érdekekre lesz tekintettel, nem pedig a tengerentúli agresszív körök érdekeit fogja szem előtt tartani, ha figyelembe teszik a francia nép be­kés vágyait és követeléseit, ha Nyu­gat-Németország remiütarizációs ka landornolitiká iának megakadályozásá­ra fog törekedni és ellenzi a háborús tömbök további létesítését, akkor ez jelentős mértékben hozzájárulhat a nemzetközi kapcsolatok további javu lásához és ezáltal a béke megszilár­dításához. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata a kínai-amerikai tanácskozásokról Peking, március 4. (ČTK) — Az) Oj Kína sajtóügynökség közlése sze­rint a Kín i Népköztársaság külügy­minisztériuma a kínai-amerikai ta­nácskozásokkal kapcsolatban nyilatko­zatot közöl. A nyilatkozat a többi közöt így hangzik: , A kínai tárgyaló fél abban a törek­vésében, hogy a Kínai Népköztársaság és az USA közötti ellentétek békés úton való megoldását elősegítse, nem egy ízben igyekezett a nagykövetek tanácskozásai során eredményt elér­ni. Már 1955. szeptemberében javas­latot tett a kínai és amerikai kül­ügyminiszterek értekezletére, amely­nek az volt a célja, hogy megoldja a tajvani kérdést. Nem foglalt állást azon amerikai javaslattal szemben, hogy közös nyilatkozatot adjanak ki arra nézve, hogy a két fél egyike sem fog erőszakos eszközökhöz nyúl­ni. A kínai tárgyaló fél két ízben is kezdeményezéssel járt elől s a nyi­latkozat új javaslatát terjesztette elő. Az amerikaiak azonban az egész Idő alatt ragaszkodnak azon kívánságuk­hoz, hogy Kína jelentse ki, hogy el­ismeri az USA jogát individuális és kollektív védelemre Tajvan térségé ben. Az amerikaiak arra törekedtek hogy Kína belügyei kérdéseit bevon ják a kínai-amerikai nyilatkozat szö vegébe. Az amerikai tárgyaló fél egyben visszautasította azt, hogy ál láspontot foglaljon el a kínai-ameri kai külügyminiszterek értekezletével kapcsolatban. Emiatt nem jött létr a kínai-amerikai tanácskozások tárgy sorozatának második pontjában egyez ir.énv. A Tajvan térségében a feszültsé get az idézte elő, hogy az USA meg­szállotta Tajvan területét, amely Ki nához tartozik és hogy beavatkozik Kína belügyeibe. A kínai tárgyaló fél minden tö­rekvése ellenére az amerikai fél nemcsak elodázza a tárgyalásokat hanem egyúttal fokozza a katonai tevékenységet a tajvani térségben. A kínai fél nem egyezhet bele, hogy a kinai-amerikai nagykövetek tanács kozásai továbbra is elhúzódjanak és abba sem egyezhet bele, hogy az USA e tanácskozásokat arra használja fel, hogy Kínát megakadályozza szuverén jogainak gyakorlásában. Vincent Auriol meglátogatta Kijevet Kijev, március 5. (ČTK) — Vincent Auriol, a Francia Köztársaság volt elnöke, jelentős francia közéleti té­nyező feleségével együtt március 4­én Leningrádból Ukrajna fővárosába, Kijevbe érkezett. Auriol a Szovjet­unióban K. J. Vorosilóvnak, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnöksége el­nökének vendégeként tartózkodik. Auriol és kísérete délután megte­kintette a várost. Este nejével együtt részt vett a kijevi Állami Akadémiai Színház „Faust" operájának előadásán. Dehler támadja Adenauer politikáját Hamburg, március 5. (ČTK) — Dr. Thomas Dehler, a Szabad Demokrata Párt elnöke — amely párt tudvalevő­leg februárban kilépett a bonni kor­mánykoalícióból — március 4-én be­szédet mondott egy hamburgi nyilvá­nos gyűlésen. A gyűlés részvevőinek viharos tetszésnyilvánítása mellett ki­jelentette, meggyőződött arról, hogy Bonn nem törekszik Németország egyesítésére, és hogy már nem hall­gathatja Adenauer elcsépelt frázisait, amelyeket nem követnek tettek. Dehler élesen támadta a íNyugat­Németordlágban bevezetett politikai rendszert és a többi között ezeket mondotta: „Az, amit Adenauer és kép­viselői a szövetségi parlamentben tesz­nek, halálos vétek a demokrácia ellfn. A legutóbbi tíz év eseményei a szövet­ségi köztársaságban nem a nép, hanem az USA akaratának megnyilvánulásai. Dehler beszéde befejező részében kijelentette, hogy küzdeni fog az ellen, hoqv -a nyugatnémet lakosság sorsa Adenauertől függjön, aki diktatúrát készít elő. A Baden-Württemberg-i tartományi gyűlésbe való választások eredményei Berlin, március 5. (ČTK) — Va­sárnap, március 4-ért Baden-Würt­tembergben választások folytak a tar­tománygyűlésbe. A választásra jogo­sult személyeknek csak 71 százaléka vett részt a választásokon. Az elő­ző választásokhoz hasonlóan a Ba­den-Württemberg-i választások azt bizonyítják, hogy a nyugatnémet la­kosság elforduit Adenauer keresz­ténydemokrata uniójának politikájá­tól. Ezzel magyarázható, hogy az 1953. évi szövetségi parlamentbe va­I ló választásokhoz viszonyítva ez a ' párt félmillió szavazattal kapott ke­vesebbet. Németország Kommunista Pártjára 104 612 választó szavazott. Ezáltal Németország Kommunista Pártja 23 000 szavazattal kapott töb­bet, mint 1953-ban. Nehru nyilatkozata a szocialista gazdaságról Delhi, március 5. (ČTK) — A Press Trust of India sajtóügynökség jelentése szerint Nehru indiai miniszterelnök az Indiai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége évzáró ülésén mondott be­széde során március 4-én a többi kö­zött rámutatott: „A világ tudatosan vagy tudtán kívül a szocialista gazdál­kodás útján halad." Nehru szerint a jelenlegi feltételek között más út, nem is lehetséges. Csakis a szocialista rendszer bonthatja le az osztályellentétek alapját, és biz­tosíthatja az emberiség haladását bé­kés eszközökkel. Nehru felszólítást intézett „a nem­zeti és nemzetközi problémák megol­dásánál a gondolkodás új módjára." Angol sajtóvélemény Glubb tábornok távozásáról London, március 5. (ČTK) — Jordá­nia királyának ama határozatában, amellyel Glubb angol tábornokot fel­mentette az arab légió parancsnoki tisztségétől, sok angol lap a közép-ke­leti brit politika határozatlanságának új bizonyítékát látja. Az Observer című lap politikai meg­figyelője azt írja, hoqy Glubb tábornok volt a „Nagy-Britannia és az arab vi­lág közötti kapcsolatok előző imperia­lista korszakának szimbóluma." A lapok a jordániai eseményeket kapcsolatba hozzák a ciprusi tanácsko­zások kudarcával és kijelentik, hogy e két esemény a nyugat egész politikája széleskörű válságának megnyilvánu­lása a Közép-Keleten. Az események azt igazolják, hogy a nyugati hatal­maknak és főként Nagy-Britanniának revízió alá kell vemiiök a Közép-Kele­ten folytatott politikájukat. A Sunday Dispatch politikai megfigyelője szerint a nyugati hatalmak Közép-Keleten folytatott diplomáciai kudarcának oka abban rejlik, hogy e hatalmak nem ér­tették meg az arabok nemzeti vágyait. Az osztrák kommunisták és baloldali szocialisták közösen indulnak a választásokon Bécs, március 4. (ČTK) — Auszt­ria Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szocialista Munkáspárt (baloldali szocialisták) szövetségi el­nöksége vasárnap közös nyilatkozatot adott, amely a többi között így szól: „A koalíciós politika a tőke meg­erősítéséhez és a reakció egyre dur­vább támadásaihoz vezetett. Mivel a kormánypártok arról biztosítanak, hogy folytatni akarják kolíciós politikáju­kat a választások után is, a dolgozók érdekében áll, hogy a parlamentben megerősödjön a munkásmozgalom bal­oldala — a kommunisták és a balol­dali szocialisták. Ezért Ausztria Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága és a Szocialista Munkáspárt (baloldali szocialisták) szövetségi elnöksége el­határozta, hogy a május 13-1 parla­menti választásokon közös jelöltet ál­lítanak. Több kommunista és balodlali szo­cialista a parlamentben nagyobb erőt jelent a dolgozók létérdekeinek védel­mében" — szól a nyilatkozat befeje­ző része. Az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség IV. kongresszusának üléséről Róma, március 3. (ČTK) — Az Olasz Általános Szakszervezeti Szövet­ség IV. kongresszusának vasárnapi ülése a CGIL titkárainak, Pesinek és Santinak beszédével kapcsolatos vitá­val folytatódott. Többek között felszó­lalt Giuseppe di Vittorio, a szövetség főtitkára is. Hangsúlyozta, hogy a kongresszus a CGIL-ben tömörülő olasz dolgozók milliói szilárd egysé­gének bizonyítéka. Celeste Negarville, az Olasz Béke­védők főtitkára üdvözölte a kongresz­6zust az olasz békevédök nevében és felolvasta a lefegyverzésről szóló alap­okmányt, melyet nemrégen közölt a békevédők olaszországi bizottsága. A kongresszus részvevői egyhangúlag jó­váhagyták az alapokmányt és a man­dátumbizottság jelentését, mely sze­rint az össz-szövetségnek 4 669 033 tagja van. C / n 1956. márcluá 6. 3

Next

/
Thumbnails
Contents