Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-31 / 91. szám, szombat

I A népművelési munka helyes szervezése A Kulturális ügyek Megbízotti Hi­vatala és a Csemadok Központi Bi­zottsága aktívát rendezett a magyar dolgozók között tevékenykedő hiva­tásos kulturális dolgozók: a nemzeti bizottságok népművelési dolgozói, va­lamint a Csemadok funkcionáriusai részére, hogy megtárgyalják a népmű­velési munka terén felvetődött prob­lémákat és tiszta képet nyerjenek a munka szervezésének helyes formájá­ról. A Kulturális ügyek Megbízotti Hi­vatalának beszámolója — melyet Jo- zef Holický, a megbízotti hivatal nép­művelési osztályának igazgatója adott elő — hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. kong­resszusa többek között a Szovjetunió kulturális életében megnyilvánuló hi­bákra is rámutatott. Tapasztalatunk azt mondja, hogy a mi népművelési munkánkban hasonló hibák fordulnak elő, amelyeket minél gyorsabban el kel! távolítanunk, hogy e munkának nagyobb hatékonyságot biztosíthas­sunk a szocialista társadálom építésé­ben. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongressz'isa élesen bírálta a propagandistamunkának a valóságos élettől, Na társadalom szükségleteitől és feltételeitől, valamint a munkahe­lyek feladatainak és helyzetének konk­rét ismeretétől való elszakadását, Élesen bírálta azokat a funkcionáriu­sokat, akik arra törekednek, hogy el­különítsék a politikai munkát a napi gazdasági feladatoktól. Ez a kritika teljes mértékben vonatkozik a mi népművelési munkánikra i6. Szívós igyekezettel arra törekszünk, hogy a kulturális munkát összekössük az épí­tő és gazdasági feladatokkal, s hogy teljes erővel bekapcsolódjunk a ter­melési feladatok teljesítésébe, mégi6 nagyon sok helyen a konkrét poli­tikai, gazdasági és kulturális felada­toktól elszakadva végzik a népműve­lési munkát. Ennek oka főleg az, hogy a népművelési dolgozók nem ismerik, s nem is igyekeznek megismerni ezeket a feladatokat. Vannak olyan répművelőink is, akik a különféle kul­turális megmozdulásokat abból a cél­ból rendezik, hogy nagy anyagi be­vételt biztosítsanak és nem egyszer kétes értékű müveket tálalnak a dol­gozók elé, amelyekkel nem a szo­cialista nevelést szolgálják, hanem társadalmunk erkölcsi és politikai egységét megbontó alattomos mérget csempésznek népünkbe. A népművelési munka fő gondola­tának annak kell lennie — hang6ú lyozza a beszámoló —, hogy minden erejével gazdasági életünk fejlődését segítse elő. Fokoznunk kell az új em­berért folytatott harcot, harcunkat a burzsoá ideológia befolyása ellen, a falvakon a földművesek maradi né­zeteinek megváltoztatásáért, a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás for­máinak bevezetéséért és megerősíté­séért. Felelősségteljes feladata a népművelésnek a forró szocialista ha­zaszeretetre való nevelés, a tudomá­nyos világnézet terjesztése, a lakos­ság műveltségi színvonalának emelé­se, az egészséges, optimista és vonzó szórakozás és társasélet kifejlesztése. Éppen ezért a népművelési munkának céltudatosnak kell lennie. Nem tűr­hetjük a politikamentességre vagy a burzsoázia maradványai ízlésének ki­elégítésére irányuló törekvést. A népművelési munka csak akkor tudja teljesíteni harcos feladatát, ha fentről lentig a párt- és az • állami szervek irányítják rendszeresen, ha a dolgozók tömegei vesznek benne részt, s ha fokozatosan megteremtjük a si­keres fejlődéshez szükséges szerve­zeti, anyagi és káderelőfeltételeSet. A népművelési munka pártos irá­nyítását már azokkal a feladatokkal is biztosíthatjuk, amelyeket a népmű­velési munka terén teljesítünk, s ame­lyek pártunk és kormányunk határo­zataiból folynak. A gyakorlati tevé­kenység terén is érvényesül a párt­szervezetek irányító funkciója a népmű­velési munka kérdéseinek megtárgya­lásában és az elért eredmények érté­kelésében. Az állami igazgatás — konkréten a Kulturális ügyek Megbízotti Hivatala — a párt és a kormány határozatai alapján, valamint a hosszú időre szó­ló nemzetgazdasági terv feladatai sze­rint a tömegszervezetek, intézmények és azoknak az ágazatoknak központi bizottságával, amelyek a népművelé­si munka fő feladataiban részt vesz­nek — készíti el közösen a kultu­rális munkatervet. A terv alapján ír­ják szét az egyes feladatokat a ke­rületi, a járási nemzeti bizottságok. Ezen a téren a népművelési szakosz­tályok azt a hibát követik el, hogy ezeket a feladatokat nem beszélik meg a tömegszervezetek, a többi szervezetek és az egyes ágazatok ke­rületi szerveivel. Így aztán előfordul, hogy a feladatok tervei a kerületek­ben és a járásokban nincsenek össze­hangolva. Leggyakrabban azért támad­nak félreértések, mert a nemzeti bi­zottságok nem fordítanak elég fi­gyelmet a népművelési munkára és a kulturális bizottságok nem dolgoz­nak állandóan és rendszeresen. A népművelési munka konkrét ter­vét magában a népművelési intéz­ményben, tehát a népművelési ott­honban, kultúrházban, vagy üzemi klubban, illetve könyvtárban készítik elő. A nemzeti bizottságoknak a népmű­velési munka irányításában komoly funkciójuk van. Nekik kell jóváhagy­niok a kulturális munka terveit, ne­kik kell a kulturális fejlődés komoly kérdéseit megtárgyalniok. értékelni és ellenőrizni az elvégzett munkát és megfelelő intézkedéseket tenni a mun­ka megjavítására. Nagyon sok helyen nem végzik kellőképpen ezt a felelős­ségteljes munkát a nemzeti bizottsá­gok és a népművelési munkát néhány egyén, főként a tanítók vállára helye­zik. Az állandó kulturális bizottságo­kat pedig, amelyeknek minden járas­ban, községben meg kellene lenniök, egyes helyeken egyáltalán nem alakí­tották meg, máshol pedig ezek nem dolgoznak kellőképpen. Ez azért van így, mert a nemzeti bizottságok nem képesek eléggé értékelni a népműve­lési munka jelentőségét. Gazdaság^ feladatokkal vannak elfoglalva, s nem tudják, hogy ä gazdasági és kultu­rális forradalom a szocialista társa­dalom építésé hatalmas folyamatának elválaszthatatlan része. Kötelességünk', hogy ezeket a tényezőket megismer­tessük munkánk hatalmas terjedel­mével és' nem csupán a munka ne­velési és művelődési, hanem gazda­sági vonatkozásával is. Persze sok olyan nemzeti bizottságunk is van már, amelyek nagy figvelmet szen­telnek kulturális életünk kifejlesztésé­nek. Ejzeken a helyeken jó eredmények is mutatkoznak, amelyek kedvezően tükröződnek vissza a dolgozók életé­ben. A nemzeti bizottságok, mint a nép j választott szervei, egyedül nem biz­tosíthatják és nem szervezhetik meg felelősségteljes feladataik megvalósí­tását. Ezért vannak végrehajtó szer­vei. így a kultúra terén ott vannak a népművelési szakosztályok, amelyek funkciójukat néhol együttesen végzik az iskolai szakosztályokkal. Néhány helyen a tömegszervezetek teljesen elszigetelve dolgoznak a nép­művelési otthontól, mert nem világos köztük kettőjük egymáshoz való vi­szonya. Hibásak ebben maguk a nép­művelési dolgozók is, akik nem tudják a tömegszervezeteket bevonni ebbe a munkába. Sőt némely népmCveiési dolgozó előtt sem világos a népmű­velési otthon és a tömegszervezet egymáshoz való viszonya. A népműve­lési intézményeket azért szervezzük, hogy a falvakon megfelelő feltétele­ket teremtsünk a népnevelési, tevé­kenység számára. A népművelési ott­hon vezetősége azért van, hogy "a tö­megszervezetek népművelési munká­ját a népművelési szervek irányítása alapján helyesen és készségesen meg­szervezze és a terv alapján irányítsa. Mindaz, amit népművelési munkánk­nak teljesítenie kell, teljes mértékben vonatkozik a Csemadokra, annak min­den egyes szervezetére és valamennyi tagjára is. Tehát közös feladataink vannak nemzetiségre való tekintet nélkül. A magyar községekben a nép­művelési munkát természetesen ma­gyar nyelven végzik, s a nemzeti bi­zottság az ilyen községekben a kul­turális intézményt úgy szervezi meg, hogy abban valamennyi szervezet és intézmény magyar nyelven dolgozhas­sék. S ezen a területen a legnagyobb feladat érthetően a Csemadokra hárul. Természetes, hogy a Csemadoknak együtteseivel és köreivel a népmű­velési ottljon keretein belül kell dol­goznia és éppen neki kell a legaktí­vabb népművelési tényezőnek lennie. Ez a magától értetődő .alapelv nem mindenütt világos. A dunaszerdahelyi járásban levő Felbár Községben a Csemadok helyi csoportjának tagjai . azt gondolták, hogy a népművelési otthon csak a szlovákok számára létesült. Ugyanígy van ez a párkányi járás némely köz­ségében, magában Párkányban is, to­vábbá Komáromban, Mocson, ahol a Csemadok küj£n klubközpontokat lé­tesített A galántai, szenei, surányi, zselízi és szepsj járásban sem hasz­nálja ki a Csethadok a népmCve'ési munka fejlesztésének lehetőségét, nem használja kAa népművelési be­rendezéseket. elkülönül a népművelési otthontól és ezáltal egészségtelen helyzetet teremt. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahol a Csemadok a népművelési intézmény keretén belül dolgozik, a népművelés terén is jó eredmények vannak és ez az állapot megmutatko­zik mindkét nemzetiségű lakosság ba­ráti együttélésében, Nagy jelentőségű volt ez az érte­kezlet, mert a Kulturális Ügyek Meg­bízotti Hivatala első ízben értékelte a magyar dolgozók között működő nép­művelési funkcionáriusok tevékenysé­gét, és munkájukban sok pozitívumot talált. Mind a főbeszámolő, mind pe­dig Koczka Istvánnak, a Népnevelési Központ dolgozójának fejtegetése a népművelési munka formáiról, továbbá Július Hanusnak, a Szlovákiai Népmű­vészet Háza dolgozójának kiegészítő beszámolója a népművészet helyes fejlesztésének kérdéseiről rendtkívül Hasznos útbaigazítást adott a jelenle­vőknek. A beszámolókat követő viták­ban az értekezlet részvevői kifejtették nézeteiket, kicserélhették tapasztala­taikat, és most az a feladat hárul rá­juk, hogy az útmutatásokat és tapasz­talatokat érvényesítsék munkahelyü­kén, megszilárdítsák az együttműkö­dést a nemzeti bizottságok, a népmű­velési otthonok és a tömegszerveze­tek között, s ezzel hozzájáruljanak a népművelési munka megjavításához. Falusi tanítók mezőgazdaságunk fejlesztéséért Pártunk és kormányunk határoza­tainak nyomán elevenebbé vált fal­vaink élete. A szövetkezetek alakulása és megszilárdulása, a parlagföldek el­tűnése, a szépen megmunkált földek sokasodása azt mutatja, hogy földmű­veseink megértették: a földművelés, a mezőgazdaság fejlesztése biztosíté­ka hazánk további gazdagodásának. A mezőgazdaságunk fejlesztéséről szóló határozatok megvalósításában a parasztságunknak szüksége van a tanítók, pedagógusok támogatására, lelkes, odaadó munkájára is. Mi most, az országos tapasztalato­kat ismerve, elmondhatjuk: a falusi tanítók örömmel gyümclWjiiztetik a maguk szaktudását a mezőgazdaság fejlesztése érdekében is. Szívesen áll­nak a határozat mellé, mert látják, hogy népünk, falujuk felemelkedését, boldogulását segíti elő. Hogyne dol­goznának nevelőirk azért, hogy ta­nítványaik kezében nagyobb legyen a kenyér, arcukon ragyogóbb az egész­ség rózsája és nagyobb legyen ben­nük a tudás iránti vágy. Azt is tud­ják, hogy munkahelyüknek, anyagi és szociális körülményeiknek jobbá, kedvezőbbé válása szintén ennek a programnak megvalósulásától függ. A jobb termés, a gazdag gyümölcsöt ho­zó termőföld több iskolát, több tan­termet, jól felszerelt könyvtárakat, új tanítói lakásokat eredményez. Mezőgazdaságunk szocializálása te­hát minden tanítónak népe, faluja iránt érzett felelősségtudatából faka­dó kötelessége és egyben legszemé­lyesebb érdeke is. Amikor falvaink szocializálásáról van szó — és e téren rögzítjük falusi tanítóink feladatait, — ikkor nem va­lamilyen különleges, a tanítói tevé­kenységtől, oktató-nevelőmunkától távolesö munkára gondolunk. A peda­gógus munkakörének eddig kellően ki nem használt lehetőségeit akárjuk csupán értékesíteni, gyümölcsöztetni. Mezőgazdasagunk szocializálását, fejlesztését a nevelőmunka lehetősé­geinek teljes kihasználásával, főként a politechnikai neveléssel a tanító kettős célt valósít meg. Először: isko­lája tanulóit, a földművelés leendő munkásait megismerteti a mezőgaz­daság elméleti anyagával és annak gyakorlati alkalmazásával, és ezzel felébreszti a tanulókban a ragaszko­dást a földhöz, a falusi termelőmun­kához. A másik komoly eredmény pedig az, hogy a tanulók hazaviszik tudásukat, benyomásaikat és érdek­lődést ébresztenek szüleikben. A ke­vés mezőgazdasági szakismerettel rendelkező felnőttek sokszor a gyer­mekektől hallottak hatására kezdenek új, eredményesebb mezőgazdasági módszerek alkalmazásához. Nem elegendő természetesen, ha mindezt csak néhány tanító akarja. Minden tanítónak meg kel) értenie ennek fontosságát és fel kell ébresz­teni minden tanítóban a mezőgazda­ság fejlesztése iránti felelősségérzetet. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nem csupán egy-két tantárgy ad le­hetőséget a határozatok jelentőségé­nek és eredményeinek közlésére. A legtöbb tanítási órán adódik alkalom arra, hogy jó szolgálatot végezzen a tanító a program megvalósítása ér­dekében. Biológia-órán ne felejtsük el soha hangsúlyozni, hogy a pótbeporzás mi­yen eredményeket hoz, milyen hek­Komáromi műkedvelők Moliére-előadásán A komáromi Magasépítkezési Válla­lat dolgozói a kultúra területén is te­vékenyek. Amikor leteszik a szerszá­mot, lelkesen sietnek a szakszervezeti üzemi klubba, hogy ott folytassák az építőmunkát: ezúttal nem malteros­kanállal, mérőónnal, logarléccel, ha­nem kulturális munkával. Ez a lelkes csoport most nehéz fá­ba vágta fejszéjét. Rekoš elvtárs ve­zetésével a Magyar Terül ti Színház­ban többször előadták Moliére: Dan­din György, avagy A megcsúfolt férj című háromfelvonásos vígjátékát. A színdarabbal a népi alkotások orszá­gos versenyére készülnek, mely se­regszemléje a műkedvelő színjátszó­csoportoknak és mércéje egész évi működésükrek. Komáromnak nagy és sikeres mű­kedvelő hagyományai vannak. Amióta Komárom lett a Magyar Területi Szín­ház székhelye, e hagyományok nyo­mán újabb és újabb műkedvelő-sike­rek születnek, mert a hivatásos szín­ház a műkedvelő csoportot n^m nyomja el, hanem támogatja fejlődé­sében. A Jandin György megszületé­sénél is ott állt, mint tanácsadó, Ki­rály Dezső, a Magyar Területi ^in­ház művésze, aki nagy segítségére ~volt a rendezőnek, hogy a vállalat csoportja magas színvonalú Moliére­elöadással lephesse meg a komáromi közönséget. A komáromi Magasépítkezési Vál­lalat műkedvelői megértették Moiié­re-t, előadásuk jól éreztette az író célját: méltó a megcsúfolásra, aki hiúságból vagy • anyagi érdekbői há­zasodik, semmibe s°m veszi jövendő­belije érzelmeit. Az ilyen férj méltó a gyalázatra, amibe felesége keveri. A lendületes előadás címszerepét Horváth Gyula nagyon jól játszotta Bukásában nem sajnáltuk meg, fel­sülésén nevettünk. Horváth Dandinja mellett Rekoš Márton Lubinje emel­kedett « ki. Ez az úri szolgálat­ban álló suhanc a maga gyors ész­járásával és szellemesen őszinte mo­dorával" gyorsan belelopta magát a nézők szívébe. Őszinte öröm kísérte, hegy sikerült meghódítania Claudi­ne-t, a csinos komornát, akit Bsrecz Juci alakított mértéktartóan és ked­vesen. A nagyúri képmutatást kitűnően érzékeltették a Sottenville-házaspárt játszó id. Konyicsek Rudolf és Giesz Manci Angeüque nehéz szerepével Rekoš Magda jól birkózott- meg, csu­pán arra kell még törekednie, hogy az okosság, leleményesség 'mellett megnyilvánuljon Angeüque körmön­fontsága is. Rózsa András Clitandre szerepében méltó párja Angeliquenek, rokonszen­vessé teszi számunkra az udvarlót. A bemutatóval járó sok munka meghozta gyümölcsét. A színjátszó­csoport hasznos és kitűnően szóra­koztató előadásai méltán megérdemel­ték a közönség tetszését. Siposs Jenő tárhozamot értek el ott, aho' idejében megfelelő műtrágyát szórtak el. Na­gyon sok példát lehet felhozni a kör­nyéken a szomszédos szövetkezetben elért eredményekről. Allattan-órákori — a halgazdaság ismertetésekor hangsúlyozni kell, hogy a haltenyész­tés nemcsak a húsállományt növeli, hanem a rizstermelést is eredménye­sebbé teszi hazánkban. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy tanulóink közül sokat nem tud-' nak burgonyát tölteni, szőlőt kötözni, metszeni, gyümölcsfákat oltani, sze-! mezni, nem ismerik a kukorica, a ga­bona pótbeporzásának módját. Ezek­nek elsajátítására minden lehetőség megvan a biolóaia-órákon és a Mi­csurin-körökben. Arra kell tehát törekedni, hogy az elméleti anyag gyakorlati alkalmazása közben a tanulók készségek birtoká­ba jussanak. A szakköri foglalkozás az óra anyagának elsajátítása, elméJ lyítése mellett b víti a tanulók is-? meretét, szélesíti látókörét. Micsu-3 ri,i-körök, kisérleti kertek, parcellák, melegágyak létesítése nélkül nem vé-! gezhetnek teljes értékű munkát. Ezekben a kísérleti kertekben a kalá-: szosok mintavetését, a különféle ve-, tésforgók, vetési módok ismertetését lehet tanulmányozni. Teljes értékű kísérletezést lehet végezni a növé-í nyek talaj-, trágya-, hő-, csapadék­igényeinek megfigyelésére, amiről ter-5 mészetesen jegyzeteket kell vezetni. A növénynemesítést, a gyümölcsfák kezelését is meg lehet e körökben tanulni. i A Micsurin-körökben terv szerint keli dolgozni és a munka versenysze­rű legyen. A munkaverseny nagyobb kedvet ad a tanulóknak és a szakkö-; rökben nem kényszerből, hanem öntu­datosan fognak dolgozni. Ugyanakkor kialakul bennük a szocialista vagyon, a „miénk" iránti szeretet és megbe­csülés. A matematika tanításánál is ezei; lehetőség van a mezőgazdasági szak­ismeretek eredményeinek terjesztésé­5, re. A példákat az új módszereknek megfelelően dolgozzuk át. Egyszóval, minden tantárgy ad lehetőséget arra, hogy tanítóink mezőgazdasági szak­tudásukat tovább tudják adni tanu­lóiknak. A falusi tanítókban, nevelőkben megvan a készség, lelkesedés, föld­es népszeretet lahhoz, hogy e követel­ményeknek eleget tegyenek. Hiszen ott élnek a falu néDe körében, mely szereti őket. A földművelő népet a sokszázados tapasztalat még ma is arra ösztönzi, hogy hallgasson a ta­nítóra, tanácsait, útmutatásait meg­szívlelje. Ezt a kölcsönös megertést tanítóinknak arra kell felhasználniok, hogv ^falvaink szocializálásának szükségszerűségét, törvényszerűségét megértessék a néppel és felkeltsék bennük a bizalmft a közös gazdálko­dás iránt. A családlátogatások alkal­mával — ha már megfelelő légkör alakult ki — beszéljenek hazánk jö­vőjéről, a parasztság útjáról, sorsá­ról, a falu és a meglátogatott család lehetőségeiről. A nevelőkre vár az a feladat is. hogy meggyőzzék az ifjúságot arról, hogy megélhetési lehetőséget, boldo­gulást nemcsak a városban, ipari pá­lyán találhatnak, hanem a mezőgaz­daságban is. A mezőgazdasági ismeretek ter­jesztésének jó eszköze az előadások tartása. E téren is sokat segíthet a falusi nevelő. Jól megtartott mező­gazdasági előadásnak mindig megvan a hatása és eredménye. Amikor a falusi tanítók feladatairól beszélünk falvaink szocializálásának megvalósításával kapcsolatban, nem szabad megfeledkeznünk a pedagógiai iskolák felelősségéről sem. Olvan ta­nítókat kell nevelniök, akik szeretik a falut, ismerik a mezőgazdasági munkát, akik a Talu népéért akarnak élni és dolgozni. A pedagógiai isko­lákban is megvan erre minden lehe­tőség. Mi tanítók, akikben népünk meg­bízik, ígérjük, hogv feladatunkat be­csületesen fogjuk teljesíteni mind­nyájunk boldogságáért és a jövő szebb életéért. Budai József tanító UJ SZÖ 1956. március 31. '

Next

/
Thumbnails
Contents