Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-31 / 91. szám, szombat

Rákosi Mátyás felszólalása a Heves megyei pártaktíván Budapest, március 29. (ČTK). — Március 27-én Heves megyében párt­aktivet tartottak, amelyen megtár­gyaltak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tanulsá­gait és azokat a feladatokat, amelyek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének március 12-i és 13-i határozatából erednek. A Szabad Nép március 29-i számá­ban közöl te" Rákosi Mátyásnak, a Ma­gyar Dolgozók Pártja KV első titká­rának felszólalását az említett aktíván. Rákosi többek között a következőket mondotta: ,,Azok a nagyszerű ered­mények, amelyeket: a Szovjetunió Kommunista Pártja a kommunizmus építésében, a béke védelmében és a nemzetközi politikában a Sztálin halá­la óta eltelt három év folyamán elért, nem utolsó sorban annak köszönhetők, hogy minden téren újból érvényre juttatták a pártvezetés lenini elveit. És ami a legfontosabb, megvalósítot­ták a kollektív irányítást, harcot indí­tottak a személyi kultusz ellen, meg­erősítették a párton belüli demokráci­át, a bírálatot és az önbírálatot. A Magyar Dolgozók Pártja Központú Vezetőségének 1953. júniusi ülése új fordulatot jetentett hazánkban a párt­vezetés lenini elvei alkalmazásában. A júniusi határozat élesen elítélte a ná­lunk'is elterjedt személyi kultuszt. A júniusi határozat megvalósításá­ban a jobboldali elhajlások ellenére is, amit a Központi Vezetőség múlt év márdiusi határfozaíta felfedett, ered­ményeket értünk el. A legfontosabb eredmények egyike a szocialista tör­vényesség megszilárdítása. Berija im­perialista ügynöknek és a magyaror­szági Péter Gábor bandájának lelep­lezése után pártunk vezetőségének kezdeményezésére felülvizsgálták a Rajk pert. Megállapítást nyeti, hogy a Kajk per provokáción alapult. Ezért a Ma­. gyar Dolgozók Pártja múlt évi júniusi határozaténak alapján a Legfelső Bí­róság felülvizsgálta R ajk László elv­társ és más elvtársak ügyét. Ugyan­csak felülvizsgálták a többa eseteket ds: az ártatlanul elítélteket rehabili­tálták, a többiek pedig amnesztiában részesültek. Folyamatosan felülvizs­gálták a volt szociáldemokrata elítél­tek ügyét is. Túlnyomó részüket már szabadlábra helyezték, a többieket pe­dig e napokban bocsátják szabadon. Aki közülük nem bűnös, azt rehabili­tálták, illetve fogják. Közülük azok, akik a népi demokratikus államrend­szerünk ellen vétettek, amnesztiában részesültek. 1953. június óta számos intézkedést tettünk annak biztosítá­sára, hogy mindenütt szigorúan be­tlartsák a szocialista törvényességet:. A Központi Vezetőség és az egész párt teljes egyetértéssel követte a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusát, azt a bátorságot és határozottságot, amellyel a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a párt és állami élet min­den területén visszaállította és érvény­re juttatta a nagy Lenin tanítását. Egész pártunk teljes mértékben egyetért azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a XX. kongresszus a párt­vezetés lenini elveinek biztosítására foganatosított. A XX. kongresszus munkájának fényében láthatjuk csak igazán, hogy hazánkban ezen a téren még sok a fogyatékosság és sok mun­ka vár még ránk. A személyi kultusz­nak számos maradványával találkozunk még és távolról sem érvényesítettük következetesen a kollektív vezetés alapelveit. • A pártdemokrácia még mindig nem olyan szilárd és a bírálat még mindig nem olyan bátor, hogy minden téren biztosítsa a dolgozók aktivitását, kez­deményezését, az alkotóerő szabad ki­bontakozását é6 a párt helyes politiká­ja védelmének szilárd táftiogatását. Ezért tovább kell szilárdítanunk a kollektív vezetést, fejlesztenünk a pártszerű kritikát, a pártdemokrácia és a törvényesség megerősítését és tovább kell harcolnunk a személyi kultusz minden megnyilvánulása ellen Tudatában kell lennünk annak, hogy a személyi kultusz — jelentős mérték­ben saját hibánkból — mély gyöke­ret vert és hogy mindenütt felütheii fejét. A pártvezetés lenini elveinek állan­dó érvényesítése nem kampányfeladat, hanem pártéletünk állandó szerves része. Ne engedjük meg, hogy a XX. kong­resszus tapasz'Jailatainak és tanulsá­gainak felhasználásánál megfeledkez­zenek arról, hogy- most a marxizmus gazdasági oldalának kell előtérbe ke­rülnie. A pártélet lenini elveinek meg­erősítése mellett szakadatlanul szem előtt kell tartanunk a gazdasági fel­adatot, a népgazdasági terv teljesíté­sét. A magyar dolgozók a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszu­sának munkájából új erőt és lelkese­dést merítenek és elvannak tökélve, hogy tántoríthatatlanul haladnak to­vább azon az u ton, amelyet a Szovjet­unió ragyogó példája világít meg, a szocializmus győzelme útján. Az USA Kommunista Pártja eHeni megtorló intézkedések háttere New York, március 29. (ČTK). — Az amerikai sajtó és nyugati ügynök­ségek tudósítóinak jelentéséből kitű­nik, hogy az amerikai hatóságok je­lenlegi megtorló intézkedései az USA Kommunista Pártja és a „Daily Wor­ker" lap ellen nem értékelhetők más­képp, mint az önkény és jogtalanság szándékos tényei és mint az a kísér­let, hogy az USA Kommunista Párt­ját a választási évben elhallgattassák. A Francé Presse ügynökség tudó­sítójának közlése szerint Eugene Den­nis, az USA Kommunista Pártja főtit­kára március 28-án New Yorkban ki­jelentette, hogy az amerikai kormány törvénytelen beavatkozásának igazi indító oka az volt, hogy megfélemlít­se az ellenzéket az elnökválasztási kampány előtt és hogy a terror lég­körét teremtse meg arra, hogy befo­lyásolja az USA legfelső bíróságának (határozatát, amely bíróságnak •kell megítélnie, hogy a MacCarran­féle úgynevezett belső biztonságriói szó­ló törvény összeegyeztethétő-e az amerikai alkotmánnyal. Dennis tiltako­zott az ellen is, hogy lefoglalták a párt könyvelési anyagát Azt mondot­ta, hogy ez csak ürügy volt arra, hogy megkaparítsák. azon személyek névjegyzékét, akik a pártot pénzügyi­leg támogatták. Ezzel kapcsolatban a „Daily Worker" március 28-i ve­zércikkében rámutat arra, hogy a lap szerkesztőségi helyiségeit hivatalosan csak akkor zárták le, amikor a lap felelőd tényezői megtagadták a pár­toló t gok jegyzékének kiadását. John Gates a lap főszerkesztője bebizonyí­totta hogy a hatóságok eljárása min­den jogi alapot nélkülöz A hatóságok szervezett akciója a kommunista párí ellen az amerikai haladó nyilvánosság körében tiltako­zást vált ki. A polgári szabadság védelmére alakult Amerikai Unió nyilatkozatot adott ki, amelyben élesen elítéli azo­kat a módszereket, amelyeket Eisen­hower kormánya használ az USA Kommunista Pártja ellen. 4 OJ SZÓ 1Í156. márcii'c A francia televízió sugá­rozta a Szlovák Népművé­szeti Együttes műsorát Párizs, március 29. (ČTK). — A francia televízió szerdán, március 28­án a „Champs Elysées" színházból közvetlen átvitellel sugározta a Szlo­vák Népművészeti Együttes műsorá­nak első részét. A francia televízió nézőinek így alkalmuk volt látni és hallani a szlovák nép zene. és tánc művészetének egyes számait. A Szlovák Népművészeti Együttes előadásai a párizsiak körében már második hete nagy érdeklődésnak ör­vendenek. A közönség a szereplőket nagy tapssal jutalmazza és gyakran kívánja az egyes műsorszámok megis­métlését. Különösen nagy sikert arat a cimbalom zene és a Jánošík legen­da. Felkeltette a nézők figyelmét a színház csarnokában megrendezett szlovák népművészeti kiállítás is. ANGOL MUNKÁSPÁRTI KÉPVISE­LŐK az angol alsóházban ismételten követelték a <ína ! Népköztársaságba irányuló angol kivitel szabaddátételét. Maga Gaitskell, a Munkáspárti ellen­zék elnöke is a javaslat mellett nyi­latkozott. Selwyn Lloyd külügyminisz­ter kijelentette, hogy éppen most fo­lyik a tilalmi jegyzék felülvizsgálása. (ČTK) A JUHÁSZ Lassan leszáll az alkony. A nap sugarai vörösre festik az ég al­ját. Az enyhe tavaszi szellő va­lahonnan csengő hangját hozza felénk. Nem messze a falutól, a Tisza partján egy juhnyáj tart hazafelé. A juhász óvatosan ballag, észre sem veszi, hogy feléje kö­zeledem. Csak akkor rezZen fel, amikor megszólítom. , „Jó napot, Miklós bácsi." „Jó napot, fiam," — fogadja őszinte meleg szeretettel a köszöntést. „Ha már erre járok, — kezdem meg a beszélgetést, — megtekin­tem a juhnyájat." „Csak tekintsd fiam, érdemes ez megtekinteni, — mondja szerényen a juhász. Sok mindenről beszélgettünk, míg a juhakolig értünk. Miklós bácsi el­beszélte ügyes-bajos dolgait. El­mondta azt is, hogy alig egy éve a bacskai szövetkezet juhásza volt még. Koponyából jött, ahol a le­leszi szövetkezet juhait őrizte. Csupán a lelkiismeret és a foglal­kozása iránti szeretet hozta öt vissza Bacskára. Ugyanis a bacskai juhnyáj veszöfélben volt. És ami­kor a szövetkezet zootechnikusa hívta öt segítségül, nem mondha­tott ellent. Igy mondta a zootech­nikusnak. „Megyek, mert köteles­ségem szólít." Vissza is tért hát szülőfalujába, és egy év leforgása alatt szinte csodákat művelt. Megmutatta, mire képes az igazi juhász. A bacskai földművesek a szö­vetkezet megalakulása előtt juh­tenyésztéssel nem foglalkoztak. Nem találtak embert erre a fog­lalkozásra. A tapasztalatlan em­berek pedig nem tudták megvé­deni a juhállomány egészségét és így nagyobb volt a ráfizetés, mint a haszon. Ma pedig a bacskai szö­vetkezetnek a juhtenyésztés a legfőbb jövedelmi forrása. Rövid ideig beszélgettem a juh­akol előtt Miklós bácsival. Egy­szer csak belém karol és azt mond­ja: — Jöjjön barátom és tekintse meg az aklot belülről is. Az akolban nagy a tisztaság és a rend. — Nézze meg a gyapjúnkat is, — mondja Miklós bácsi és már el is kapott egy legközelebb álló bá­rányt. Kihúzott belőle egy csomó gyapjút. 15 cm hosszú vékonyszálú gyapjú volt. — Ezután kezdődik még nálunk az igazi juhtenyésztés, — folytat­ja az öreg. — Ma már, amint lát­ja, modern istállónk van. A juh­tenyésztés kiváló eredményekkel kecsegtet. A téli elléseknél 274 anyától 302 bárányt nyertünk. Miklós bácsi mellé a szövetkezet kisegítőt is adott. A fiú még alig 16 éves. Pandi Bercinek hívják. Az öreg így beszél róla. — Felér ez a fiú egy idősebb juhásszal is. Igen \amar elsajátít mindent, jó juhász lesz ebből. Az állatokat soha meg nem ütné. De nem is tűrném, hogy bántsa őket. Az állatokat szeretni kell. Aki sokáig hallgatja Bacskai Miklóst, azt olvassa le az arcá­ról, hogy nincs nála boldogabb ember a világon. Hogyne lenne boldog, mikor olyan lakást épített a keresetéből, hogy aki elhalad előtte, bizony megbámulja. Motor­biciklije is van, de legfőképpen azért boldog, mert mindenki meg­becsüli őt. Kalapos József, Lelesz IV A míg a halász gyakran találko­** zik mosolygó tekintettel, s gyakran kerül a gúnyolódások pergőtü­zébe, addig a vádászra bizonyos tisz­telettel tekintenek az emberek. Bár bőven akadnak olyanok is, akik a va­dászatot" „úri" sportnak tartják, vagy vérszomjas orgyilkosnak bélyegzik a vadászt, aki az ártatlan nyuszikákat és a még ártatlanabb őzikéket irtja, nem is szólva az aranyos foglyokról és a délceg fácánkakasokról. Am az ínyenc kéjes nyelvcsettintésével fo­gadják a feltálalt ízesebbnél ízesebb falatokat és lelkük üdvösségét adnák a finom vadpecsenyéért. Pedig sok­sok küzdelem, sárdagasztás eredmé­nye egy-egy elejtett vad. A múlttól eltérően — amikor egy sikeres vadászatot reggelig tartó dá­ridó, dorbézolás követett — ma népi demokratikus államrendünk a vadá­szatnak egészen más irányt szabott: kötelességévé tette a dolgozók aszta­lára kerülő ételek bő választékának gyarapítását. Egyben meghagyta a kártékony ragadozók irtását, melyek érzékeny károkat okoznak állatte­nyésztésünknek. Elsősorban a kánya, a hamvas varjú és a szarka barom­fifarmjaink legveszedelmesebb kárte­vői. Igy hát ezek ellen kell felvenni a harcot, ami bizony nem könnyű fel­adat. Ebben segít nekünk igaz jó­barátunk és segítőnk: az uhu vagy fülesbagoly. A fülesbagoly a nappali ragadozók szemében a leggyűlöltebb ellenfél, s bár testi méreteiben többszörösen meghaladja a fentebb említetteket, ezek mégis kíméletlenül és kitartóan támadják, s igyekeznek halálos csa­pást mérni reá. Mondanom sem kell, a legcsekélyebb siker nélkül. KI éhány nappal ezelőtt a posta levelet hozott a Csallóköz egyik falujából. A levélben az EFSZ veze­tősége arra kért bennünket, legyünk segítségükre a nagymértékben elsza­porodott kányák irtásában. írták, hogy nem ritka az olyan nap, amikor 10—15 fajbaromfi kerül a veszteség­listára. Szíven ütött a hír, mert igen nagy barátja vagyok a kirántott csir­kének. S ha nincs tyúk, nincs tojás, nem lesz rántott csirke sem! Ez pe­dig nagy baj. Azonnal határoztam: megyünk!... Rövid megbeszélés Ka­lap barátommal és — szombat lévén — indultunk is. Az állomáson nem csekély feltűnést keltettünk, amint teljes harci ' díszben megjelentünk, hátamon egy négyszögletes vesszőko­sárral, melyben ott gubbasztott teljes szépségében Miska, a hatalmas fü­lesbagoly. Tízfilléres nagyságú sze­mét* tágra kerekítve, barátságtalan prüszköléssel fogadta a nagyszámú érdeklődő lépten-nyomon megnyilvá­nuló szimpátiáját. Nem tudjuk, hogy a Miska elnevezés helyes-e, mert ne­mi hovatartozását illetően feneket­len sötétségben tapogatódzunk. Annyit azonban megállapítottunk, hogy öt­éves fővel még a legcsekélyebb jelét sem mutatja a fajfenntartás nemes gondolatának. De Miska tökéletes va­dász ... bátor, jószemű, acélidegze­tű .segítőtárs, aki a legviharosabb ká­nyatámadást is játszi könnyedséggel kiparírozza, nem feledkezve meg az ellentámadásról sem. Kimondott fér­fitermészet! Mintegy két órai döcögés után célt értünk. Az EFSZ agronómusa, aki szintén őszinte hódolója árvadászat nemes sportjának, már türelmetlenül várt és azonnal elvezetett a hely­színre. A baromfifarm előtt elterülő heretáblán ütöttük fel tanyánkat. Földbe vertük a T-alakú állványt, ku­koricaszárból kényelmes „bunkert" raktunk össze, ügyelve a jó kilátásra. Miska is látható izgalommal várta börtöne ajtajának megnyílását, ami rövidesen meg is történt. Szempillan­tás alatt kiugrott a kosárból, fel az állványra és máris az eget kémlelte, várva bősz ellenségeit. Elvégeztük az utolsó simításokat. Miskának vékony acéllánc került a lábára, amit elég barátságtalanul fogadott. Még néhány bíztató szó, nehogy gyáván viselked­jék, ne hozzon szégyent a vadásztár­sadalomra. Egyszóval lelkileg előké­szítettük a várható nagy csatára, amit szemmel látható megnyugvással foga­dott. Egy perc s máris bent vagyunk a bunkerben, csak puskánk csöve ásít kifelé a réseken. v M em kell sokáig várnunk, mert már jön is az első. Siklórepülés­sel, ijesztő gyorsasággal. Mocsári ká­nya a támadó, méghozzá a javából. Mí­res tyúktolvaj, minden hájjal megkent vén briganti, amely Gróf Péter ba­romfigondozónak már sok bosszúsá­got okozott. Miskát a támadás nem éri készületlenül. Ö nem! ő már ré­ges-rég észrevette, s már készül is a fogadtatásra. Teste hatalmas toll­gombóccá zsugorodik, egy pillanatra sem tévesztve szem elől támadóját. Sárga szeme merően követi a kánya villámgyors száguldását. Most egy ar­tistát is megszégyenítő tökéllyel vég­rehajtott mutatvány következik: Mis­ka hanyattlendül s fejjel lefelé lógva várja támadóját, ameiy a másodperc egy töredéke alatt már le is csap rá. Am a kányát, a testhelyzet váratlan változtatása meglepi, s szinte maga is csodálkozik ügyetlenségén, amikor csapása nem talál célba. Lefékezi re­pülését s feltelepszik a közeli diófa egyik vaskos ágára, hogy új, hatáso­sabb támadást készítsen elő. De a második támadásra már nem került sor. Éspedig azért nem, mert Kalap elvtárs egy jól irányzott lövéssel „le­csalta" a fáról a kányát. Tört szárny­nyal, nagvot puffanva zuhan a földre, erős csőréből lassan szivárog élénk­piros vére. Bár az igazi élmény az, ha a vadász röptében lövi le áldoza­tát, jelen esetben meg kellett eléged* nünk a .slepiszkálással" is. De nem érünk rá elmélkedni, merť Miska gyanúsan viselkedik és nyilván új támadást vár. Nem is tévedünk. A dunamenti erdő felett, nagy magas­ságban méltóságteljesen köröz a má­sodik, Második? Dehogy is! Ott a harmadik és negyedik is. Hej, elvtár­sak, ez lesz ám a nagy mulatság! A legmagasabban repülő már észrevet­te Miskát és irányt is vett felé. A szerteszét kapargáló tyúkok riadt ká­rálással menekülnek a nádasba, ol­talmat keresve a buja növényzet kö­zött. De ni csak, a másik kettő is fel­fedezte a gyűlölt ellenfelet, s szin­te egymással versenyezve viharzanak a cél felé. Nem szeretnék Miska bő­rébe lenni, az már szentigaz. Sze­gény állat szinte rálapulva az áll­ványra, várja a gyilkosokat. Az első velünk szemben támadja, a másik kettő oldalról. Mikor lőtávolba kerül­nek, megszólalnak a puskák. Duplá­zunk mindhárman, mégis sikerült egy­nek kimenekülnie a szörnyű pergő­tüzből. A sors különös játéka, hogy arra az egyre nem lőtt rá hármunk közül egy sem. Legalábbis utólag ab­ban állapodtunk meg. S hogy ez va­lóban így volt, ehhez nem fér kétség, hisz a vadászok még véletlenül sem füllentenek.... Remekül szórakoztunk ezen a szom­baton. Tizenhat kányát és négy ham­vasvarjút vontunk ki a „forgalomból". Gróf elvtárs mosolyogva nézegette az egymás mellé fektetett ragadozókat s mint megjegyezte, kár, hogy már né­mák és még nagyobb kár, hogy nem tud madárnyelven, mert most egyen­ként felelősségre vonná ezeket a lé­gi kalózokat többrendbeli lopásaikért. I assan esteledett, hazafelé ké­^ szültünk. Kérték, látogassuk meg őket máskor is. Megtesszük. Miska pedig, jó munkája elismerése­képpen egy szép nagy kakast kapott, melyet odaérkezésünk előtt ütö.tt le a kánya. Miska ugyan nem mutatta ér­zelmeit, de minden bizonnyal örült neki. El is fogyasztotta jó étvágy­gyal, szőröstül-bőröstül. Megérde­melte. Vincze Géza Tettek az elhatározás nyomában Új földművesszövetkezet meg­alakulásáról érkezett jelentés a prešovi kerületből. Cigla község­ben, a svidníki járásban tíz kis­és középparaszt határozta el a na­pokban, hogy a tavaszi munkála­tokat már közösei} kezdik el. Az előkészítő bizottság egyhangúlag elhatározta, högy áttér a harmadik típusú szövetkezeti gazdálkodásra. Mindjárt meg is választották a szövetkezet vezetőségét, melynek élén Joszif Csema áll. Elhatároz­ták továbbá, hogy késedelem nél­kül hozzálátnak földjeik gazdasági­technikai rendezéséhez. Azonnal elkezdik gazdasági épületeik kija­vítását, hogy ezzel is meggyorsít­sák állataik összpontosítását. —kr­4

Next

/
Thumbnails
Contents