Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-27 / 87. szám, kedd

4 Két példás szövetkezeti tag KOZMA GÁSPÁR a felsővámosi sövetkezet megalakulásától kezdje a sertéseket gondozza. Ezt a foglalkozást önként vállalta, mert iereti az állatokat, hisz kis korából fogva állatokkal bajlódott. A múlt évben egyedül 850 munkaegységet szerzett. 28 anyadisznót és 14 malacot gondoz. A ledolgozott munkaegységekre iáró jutalmazáson kívül még 1000 korona prémiumot is kapott. KÁNTOR LÁSZLÓ szintén az állattenyésztésben dolgozik Egyedül 77 hízót és 105 süldót gondoz. Egész éven keresztül 1060 munkaegységet szerzett. Ez az ember kötelezettségvállalást tett, hogy terven felül 202 mázsa sertéshúst termel. A munkaegységek után járó jutalmazáson felül a szövetkezettől még 1700 korona prémiumot is kapott. Az első szocialista község a komáromi járásban A járási, kerületi és országos lapok is sokszor ôrtak Nagykeszí községről . Gyakran írtak a szövetkezeti tagok szorgalmáról, sikereiről, törekvéseiről. Ez a község, amely valaha Schwartz és Fehérváryné nagybirtokosokat szolgálta, ma a komáromi járás s talán egész Szlovákia első szocialista községévé vált. A község dolgozó parasztjai 1949-ben alakították meg az EFSZ-t s azóta évről évre szebb eredményeket érnek el. Az ,1953. évben 20 koronás munkaegységet terveztek, de ennél többet értek el. 1954-ben már 25 koronában állapították meg a munkaegységet és ehhez 6.64 korona értékű természetbeni járandóságot számítottak. Egy hektár földről átlag 3584 korona a jövedelmük 1130 korona' költség' mellett. A szövetkezet e sikereket nehéz feltételek mellett érte el. A községben nem volt villany. Motor nélkül szecskát vágni ilyen nagy állatállománynak igazán nem csekélység. Nagykeszi közsé" volt a járásban az utolsó, ahol bevezették a villanyt. Ebben az évben még helyi rádióleadót is kapnak. Most már könnyebb a helyzeteik. Valaha a községben két nagybirtok mellett több mint 2000 parcella volt, ma az egyesített szövetkezeti földek alig 50 tagból állnak. A szövetkezet virágzása még másban is megmutatkozik. A viliínybevezetés előtt a községben mindössze 3—4 telepes-rádiókészülék volt. Ma zeneszó hallatszik minden házból. A fiatal házasok már külön akarnak lakni a szüleiktől s így az egész község egyetlen nagy építkezés. Az 1951. évben csupán két családi házat építettek, 1952-ben már 5 házat, 1953-ban 12 házat, 1954-ben 8 házat és 1955-ben 19 új családi házat építettek. Ebben az évben 24 ház épül. Nem csodálható, hogy éppen februárban, a reakció feletti győzelem hónapjában léptek be a község összes földművesei a szövetkezetbe. Február 25-ike óta Nagykeszin már nincs egyénileg gazdálkodó földműves. Nagykeszi a járás első szocialista községe. A szövetkezetet „Februári Győzelem" szövetkezetnek nevezik el. Ján Kvietok, Komárom. A siker érdekében Reggel 8 órát jelez az óra mutatója, amikor a gépállomás rimaszombati brigádközpontjára értem. A kis irodában már együtt voltak a traktorosok. Valamennyi izmos fiatalember, tele munkakedvvel. Ott van közöttük a brigádvezetö is, a harminckét esztendős Bartolényi János s egy fiatal leányka, Demeter Aranka, aki az Itteni brigád szorgalmas gazdája, A kellemes, tiszta irodák falán ott díszlik a vörös, ötágú-csillagos versenyzászló. A brigád 131 százalékos tervteljesítésével nyerte el a múlt évi munkája során. Most azért jöttek össze, hogy megbeszéljék a tavaszi munkák tervszerű megkezdését. Az értekezlet megnyitása után komoly vita alakult ki. Egymásután szólaltak fel a traktorosok, és rámutattak egyes hibákra. Kétórás vita után a traktorosbrigád fiatal agronómusa, Szentgyörgyi János előterjesztette a kollektív és az egyéni kötelezettségvállalásokat, melyek többek között így hangzanak: A rimaszombati traktorosbrigád versenyre hívja ki a bátkai traktorosbrigádot egész évi versenyre. A traktorosbrigád 1200 liter naftát takarít meg 2244 korona értékben, az agrotechnikai szabályokat betartja, kellő lstálló-és műtrágyázás mellett a búzatermést hektáronként egy mázsával, növeli, a krumplit hektáronként 5 mázsával, a kukoricát pedig 3 mázsával, a legelőket és réteket, körzetében rendbehozzák, ily módon elegendő és jó minőségű szálastakarmánnyal biztosítja a szövetkezet állatállományanak takarmánye^itását. A traktorokat és I minden gépet jó gazdához illően gondosan karbantartja, hogy a munkában ne álljon be fennakadás. Ezután a brigád traktorosainak egyéni kötelezettségvállalására került sor. Trhan Pavel és Bodor Mihály traktorosok DT-54-es traktorukkal 110 százalékra teljesítik munkatervüket, és megtakarítanak 300 liter üzemanyagot. Gépeiket úgy fogják gondozni, hogy egy műszakban se szenvedjen késedelmet a munka. Egyben kihívják Barna János traktorost versenyre, amit az el is fogadott. Mlko László Zetor-25 traktorával tervét ugyancsak 110 százalékra fogja teljesíteni, megtakarít legalább 100 liter naftát, gépét pedig gondosan karbantartja. Mlko versenyre hívja ki a bátkai brigádközpont traktorosát, Nagy Árpádot és Felki Jánost, hogy Zetor 25-ös traktorukkal kövessék példáját. A versenykihívást mindketten elfogadták. Balog Zoltán Skoda 30-as gépével 105 százalékra teljesíti tervét és 200 liter üzemanyagot takarít meg. Az 6 versenykihívását Bodor traktoros fogadta el. Mlko Tibor traktorossal pedig Miko László fog versenyezni. A verseny eredményeit naponta a versenytáblán fogják feltüntetni és a brigádközpontok közötti verseny eredményeit minden héten együtt ellenőrzik. Hasonló kötelezettségeket fogadtak el a rimaszombati járás valamennyi brigádközpontjain megtartott értekezleten. így a verseny hevével indultak traktorosaink a tavaszi munkák minél sikeresebb elvégzésére. Réthy István, Rimaszombat. "FI LATOGATA 7

ó az égő. Nappali fényt varázsol. A sötéthez szokott szem összeszűkül, pedig ismerkedni akar az asztalfőn ülő Kascsák Józseffel. Meg a család tagjaival: a gyengélkedő asszonnyal, két szép leányukkal és iskolás fiukkal. De ismerkedni akar a tűzhely mellé kuporodó nagyapóval is, aki a legmagasabb csúcson ül és a legnagyobb távolságokon pásztáz a szeme. Az ismerkedő pillantások kereszttüzében beszélgetünk az életről. A tegnapról és a holnapról. Az idővel, a tavaszérkezés késésével kezdjük és megállunk a családi bajoknál. Azért állunk meg, meH a vékony, halkszavú asszony felnyög, a lábát simogatván. Fáj még, gyenge még, nagyon érzékeny még. Két éve, ötven éves korában csipőficamra operálták Kassán. Mokranc közel van Kassához, aki udvarában és a nagyon megnyugtató határban élte eddig életét. Ráadta a fejét a nvitétre, mert elkerülni nem lehetett. És a műtét sikerült. Most már bír mozdulni,-főzni, olykor fát fűrészelni, hasogatni is. A műtétnek azért van köze az íráshoz, mert az asszony olyan időpontban adta rá a fejét, amikor Kascsák József kilenc hektár szántójától, meg rétjétől határolta el magát, illetve tette hozzá a többhöz, a szövetkezeti földhöz. Ez pedig nagy dolog volt, nem mindennapi. Az ö életében határkő volt. Az újrakezdés, egy másik életforma megszokásának, megértésének határköve. N

incs medre a beszélgetésnek. Szé

j j elfolyik, nagy-nagy életet önt be. Tesz ehhez az élethez a gazdán kívül nagyapó, a feleség és a leányok. A gazda képzelete a szövetkezeti földön, az asszonyé meg inkább a hogy s mint volton. Beszél férjhezmenésének körülményeiről, a a kezdésről, a paraszt ember bajáról. Volt föld, volt rét, de ló nem volt. A parasztnak meg ló kell, ökör kell vagy tehén kell. A falubéli Woll Sámuel ügyvéd segítette ki őket. Huszonkétezer korona kölcsönnel. Sokáig fizettek kamatot. Es még meg se szabadulhattak jóformán az egyiktől, jött a másik hívatlanul. Nénje a birtokrészét tette eladóra. Kivette volna meg, ha nem ők? Háromezer pengőt kóstált a föld. Adósság lett hát megint! Mert a parasztembernek olyan hű kísérője volt az adósság, mint az árnyéka. Mondja az asszony szaggatottan, beletüzesedve, belefúlva. Mert noha a lába fáj, mégis a lélekzetével nehéz. Elfúl ha beszél, pedig milyen asszony volt ? Milyen dolgos asszony volt ? És élete delén, avagy alkonyán megrokkant. És ki tudná azt megmondani, hogy a törtetés, a gyűrkőzés világában még hány paraszt asszony rokkant meg? A z asztal körül ülünk és be" szélgetünk. Még mindig az asszony mesél. A háborúban tönkrementek, összelőtték a házat, menekülni is kellett, és az ö békés szívüknek ismét az újrakezdés sikeréért kellett lobogni. Az ember csak nézi az indulat hevétől pirosodó asszonyt. Elhallgat. Az öregek is hallgatnak. A könnyes szem az unokákat simogatja. Nyugodt ság kell. A bizakodás magvát kell elhinteni. Ezt érezzük valamennyien. Es Kascsák Józsefre nézünk. Mert a nyugodtság, a reménnyel terhes jövő ott kezdődik valahol a határkőnél. Ahol földjét, élete eddigi forrását hozzátette a többhöz... Mondom őrá nézünk, tőle várjuk mostani élete felvázolását. Kérdések röpködnek, a kivácsiság szavai hullnak rá, de ö nem akar beszédbe melegedni, csak annyit mond egyelőre: — Én politizálni nem szeretek. Én dolgozni szeretek. És mert mondom, munkaszeretete nagyon érdekel, szűkszavúan és igen megfontoltan magyar/ zza: csak a szövetkezet nyilvántartó papirosaira nézek, észreveszem, hogy neki van a legtöbb ..munkaegysége. Pedig nem dolgozik az állattenyésztésben. Kocsiskodik. Két szép pejkója van. Jó szekere. A lovak lánca pontosan ötkor zörög. Ötkor kél és egész nap a határt járja. Nem volt még a csoportvezetőnek egy rossz szava se hozzá. A szövetkezet nem azért van, hogy az ember kipihenje magát benne. Ezt tudja. Es ilyen jelentéktelennek tűnő tudatból következik a legtöbb egység, a sok gabona és pénz. ö sohasem politizált, ma sem politizál, de annyit kimond, — mert ez „nem politika" — hogy még ilyen nyugodt, kényelmes élete nem volt. Dolgozik eleget, de kenyere, pénze van! S hogy bizonyítson is, megakad a szó és a szem a nagyobbik lányra fordul. Apollóniára, aki újjalusi fiúhoz ment férjhez és akinél most történik a fészekrakás. A lány dolgozott, keresett a kassai halfeldolgozó üzemben, de ami igaz, S adta férjhez szép bútorral, meg minden egyébbel. Es jól férjhez adta. Panasznak nem lehet helye. Nem politizál, sohsem szeretett politizálni, de ha már itt tartunk, még azt is kijelenti, hogy csak azért adhatta így férjhez a lányát, mert a szövetkézetet választotta. Apollónia pirul, szép arcát hirtelen megfesti valami és a kötőtűkkel babráló Tercsi is lesüti a szemét. Férjhezmenésről van szó, és hát ő még lány, aztán olyan nagy pillanata ez a lányiéleknek, hogy elkendőzni se lehet zavartságát. Mert milyen a beszéd? Képeket idéz, megjelenít. Lai kodalomról szóltunk előbb, és most a nyolcvanadikat taposó öregapó táncol az unoka lakodalmán. Mert a munka mellett mindig a dal, a tánc volt nagyon az övé. Ezt Kascsák József állítja és az öreg elfogadja. Mit tehetne egyebet. Ha ilyen volt, ilyen volt, nem tehet róla. A muzsika ma is megfiatalítja. Arról se tehet, hogy a fia a szövetkezet mellett döntött. Az ő dolga. Semmit nem szólhat, fia még egyszer sem panaszkodott, hogy számítását nem találja. Mert senki se gondolja, hogy a szövetkezetben, akár csak a templom egere: szegény az ember. Hinnünk kell ezt a gazdának, mert intésére felesége sarkig tárja az ajtót és a homályos szobában új bútorok körvonalai bontakoznak ki. A kisebb lányé, Tercsié. A nagyobb lány kiröpítése után vette. Hadd legyen neki is. Jobb ha megvan, ha itt áll. Nem politizál, de nem hallgathatja el, hogy nyolcvan család nagyszerű megvendégelése után vette. Kocsis a szövetkezetben... Két jó lova van, meg a munkaszeretete. Ennyi az egész! F

eláll az asszony és botjára támaszkodva kínál tejjel, szalonnával. Vacsora után vagyok. Nem fogadhatom el. Mintha nem is tetszene ez Kascsák Józsefnek. Mert miután elöljáróban megjegyzi, hogy ő nem politizál, megtoldja azzal, hogy ölt, nem is egyet, van szalonnája is, kenyere is bőven. Vacsorai hangulat lopakodik a konyhába. Csak úgy kérdezem a gazdát, miben leli örömét ? — A tűzoltóságban! Ha egyenruha feszül rajta, akkor boldog. Volt már országos konferencián is, Brnóban. Nem kisebb terembe vezették, hogy szekérrel is megfordulhatott volna benne. Nem véletlen, hogy a falusi ember első nagy élményforrása a katonaélet. A második az egyenruha viselete. A gazda túl van az ötvenen, azért az egyenruhában ma is jól érzi magát. Ha a tűzoltó ruhát felveszi, ha sorba lép és ha nóta csendül fel az ajakán, akkor még két szép lovát is felejti. Pedig a munkáért, lovaiért él-hal! Persze beszélni, örökké beszélni a késő esti csendben vendéggel sem lehet. Amit fentebb mondtunk az életéről, csend takarja be. És a szívdobogást erősítő csendben, mintha éreznénk a tavasz beszivárgó szagát. Künn pihen a föld békésen, már a gazda trágyával megrakott szekere sem váj nyomot rajta. Nagy az a föld, ötszáz hektáron felül a szántó és száz embernek, vagy többnek nyújt megélhetést. A fél falu élete a közös föld szerint igazodik már. Akárcsak a Kascsák Józsefé. A gazda tudata akarva-akaratlan tükrözi az élet nagy átalakulását. Pedig emberünk nem politizál. Ha besötétedik, megy a negyedik szomszédhoz, Liszóczky Józsihoz, de ott sem politizál. Csak úgy meghányják-vetik kettecskén a dolgot. Mert tennivaló az van. A rét nagy része — az állatállomány fejlesztésének alapja, — lecsapolásra vár. A régi sáncokat tisztítani kell. A szénatermés nagyon fontos. Az állattállomány már jó kezekben van. Az új elnök, Zsupcsán László (Francso) is jó. Az ez évi tervezés is jó. Tizenhat korona egy munkaegységre. Rajtuk áll, kifizethetik-e majd a tervezett összeget egy fillérig?! eleg kézszorítás után kilépek az "I éjszakába. Ragyog az úttest előttem. Semmi nesz sehol. Mindenki nyugovóra tért. Csak a szövetkezeti irodából szűrődik ki zsivaj. Az új csoportvezető választásának zsivaja. Sietek szállásomra, mert reggel még találkozom Kascsák Józseffel. Nem a faluban, Szepsin, a járási székhelyen, a szövetkezeti konferencián. Másnap valóban ott találom a füstös, izzó hangulatú teremben. Liszóczky Józsi szomszédja mellett. Megsejtette már, hogy a legjobb szövetkezeti dolgozó rámába foglalt elismerő levelét adja neki a konferencia. Es én látom, ahogyan átveszi, ahogyan a hóna alá szorítja, ahogyan a faluba merészkedik vele. Nem politizál, csak jól dolgozik, mégis kapta — ez sugárzik majd az arcán És ennek a nem politizáló embernek nagy tettekre buzdító érzésekkel telítődik meg a szíve, Kascsák a számítását megtalálta, megelégedett a szövetkezettel. Csak hát még az nem fér a fejébe, hogy ő nem politizál, tette és szava mégis hogyan kerül az életünket gazdagító, szépítő adatok halmazába ? MÁCS JÓZSEF Szép családi házat akarunk építeni A CSISZ konnresszus befejezése után beszélgettem Ján Soltys traktorossal, aki a sabinovi szövetkezet tagja. Néhány perccel azután találkoztam vele, amikor Bratislaváfc megtekintette és a Duna környékén sétált. A sabinovi EFSZ munkájáról a jókedvű fiatal ember Így beszélt: — llabár a legfiatalabb szövetkezeti tagok közé tartozom, hisz csak tavaly szereltem le, mégis a sabinovi EFSZ ben a legöregebb tagok közé számítok. Dolgoztam már mindenütt, ahol tudásomat és ifjú lelkesedésemet, érvényesíthettem a munkában* Először a növénytermesztési munkacsoport tagja voltam, később csoportvezetői í i.kjiót töltöttem be, majd kocsis voltam s több mint €Sy évig doigoztam a zöldséges csoportban, különösen miikor férfi munkaerőkre volt szükségük. löt az ifjú CSISZ- tag kissé elhallgatott és rövid szünet utén fgy folytatta: — Családunkból nemcsak én dolgozom a szövetkezetben. Ott dolgozik az én jő apám, bátyáim: Ferenc, Miklós és nemsokára legfiatalabb öcsém, Jakab is a nagy szövetkezeti családhoz fog tartozni. Az ember nem is hinné, honnan meríj Ján Soltys elvtárs, a szóvetke zet traktorosa annyi energiát, annyi fiatal lelkesedést. Megkérdem, hogy a szövetkezetben kaptak-e részesedést a zárszámadáskor. J. Soltys elvtárs CSISZ-tag és kommunista mosolyogva mondja. — A mi szbvetkeretünkhcn a zárszámadási részesedés teljesen magától értetődő dolog. Már hatodik éve közösen gazdálkodunk és évről évre 'szebb, orümteljesebb eredményeket érünk el. Tavaly például habár nem dolgoztam egész éven át (katona volt) több mint ötezer koronát kaptam, csupán pót jutalomként a természetbeni járandóságokon kívül. Apám több mint 8000 koronát kapott s ezenkívül jutalomként egy rádiót 1600 korona értékben. Amint ebben az évben visszatér a katonaságtól fiatalabb öcsém Jakab, i családunk még jobban bekapcsolódik a szövetkezeti munkába, és ezzel bizo nyára jövedelmünk és életszínvonalunk is emelkedni fog. Hogy most jól élünk, ez abból is iátható, hogy egykét évben belül családi házat akarunk építeni Iiyen CSISZ-tagokra van szüksége pártunknak, dolgozó népünknek. Az ilyen emberek s

;keresen végzik nagy építésünket, a szocializmus építésít (Levelezőnktől) O J tt 0 r~ 1956 március 27.