Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-25 / 85. szám, vasárnap

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE Van miért mosolyogniok Ha az embernek valami sikerül, jó a hangulata. A kato­naságnál is így van ez, bár a feltételek itt néha nehezeb­bek és bonyolultabbak. Vegyük például Matejovský tize­des egységét. Mennyi munkát ad az, hogy a tankokat ál­landóan rendben, harci felkészültségben tartsák, a fegy­verek tiszták légyenek és a katonák teljes mértékben el­sajátítsák fegyverük tökéletes kezelését. Hányszor előfor­dult, hogy gyakorlatozás vagy éleslövészet után késő éj­jelig tisztították a tankot. A jő munkának megvan azonba 1 az eredménye. A januári és februári éleslövészeteken ki­tűnő eredményeket értek el. Jaroslav Podbraný tiszt N. tiszt légelhárító egységében nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a katonák az éleslövészetek eiótt jól begyako­rolják az ágyú kezelését. Képünkön Foltinek közkatona az ágyút tölti. Tudja, hogy gyors munkájától függ az akció sikere. Matejovsky tizedes egysége a tank tisztítása közben Tankok a folyó fenekén járnak A hajnal virradását dübörgő lövések hirdetik. A befagyott fo­lyón hidászok dolqoznak. Az első dörejt a jégre helyezett robbanó­anyag okozta, mely a vad folyó jég­rétegén lyukat ütött. A további írob­banó lövések feltépik körös-körül a jégréteget. Sturdik tiszt hidászai gyorsan és jól végzik munkáju­kat. A falu szélső házai között tan­kok dübörögnek. Az első, melyet Guraň elvtárs, az egység egyik legtehetségesebb tisztje vezet, le­gördült a folyó partjához. Itt van az ezredparancsnok is. Az elvtár­sak valamiről tanácskoznak. A tank a sebesen áradó folyóba hajt. Szétveri maga körül a jég­réteg maradványait. A megbízha­tó kezekkel vezetett tank mélyen a vízbe merül Guraň tiszt a szombatról vasárnapra virradó éjjel gyorsan megjavított tankon most is példát mutat az után jö­vő tankistáknak és birkózik a vad folyóval. Érdekel bennünket, miről ta­nácskoztak az elvtársak, amikor a parthoz értek. Nos. érdekes „el­méletet" fejtegettek. A folyón va­ló átkelést ugyanis a műszáki tisz­teknek kellene irányítaniok. A gépkocsivezetők azonban azt akar­ják. hogy bizzák az egészet őrá­juk. mert be akarják bizonyítani parancsnokaiknak, hogy képesek erre. Egyes parancsnokok azonban bizalmatlanok velük szemben. Pe­dig még gondolni sem lehet arra, hogy a tényleges harcban is ki­szállhatnának a gépkocsivezetők a tankokból a folyó előtt és átad­hatnák az irányítást a műszaki tiszteknek. Nem, nem, „Aki fél, az ne menjen az erdőbe." A tá­bornok elvtárs is ezt. mondta a fankosoknak. Ezért akarták most bebizonyítani bátorságukat és fel­készültségüket: ezért vállalkoztak arra: hoav a műszaki tisztek irá­nyítása nélkül átjutnak a folyón. Az eredménv az volt: hogy Šim­čák tizedes. Rislco közkatona, és a többiek igen jól teljesítették fel­adatukat. Az ezredparancsnok elégedett volt. Parancsot adott, hogy a tan­kok a túlsó parton várjanak. Meg­bízásából Molčán elvtárs politikai dolgozó felkereste Guraň elvtár­sat. „Főhadnigy elvtárs" — mon­dotta vigyázállásban és Guráň meglepetten nézett fel a hivatalos hangra. — „Tudatom önnel, hogy Ismerjük meg hőseinket ANTONÍN SOCHOR A Szovjetunióban megalakult cseh­szlovák katonai egységek sok hőst adtak a szovjet földnek és nemze­tünknek. Vérükkel pecsételték meg a leigázott nemzetek felszabadításának szent ügyét. Közülük sokan viselik a Lenin-rendet, a Szovjetunió Hőse megtisztelő r;ímet. Mindnyájunk büsz­keségei. Egyikük volt Antonín Sochor alezredes, a Szovjetunió Hőse is, akit a köztársasági elnök a napokban „ín memoriam" vezérőrnaggyá nevezett ki. Duchcovi bányászgyerek volt. Fia­talon megismerte és megtanulta gyű­lölni a nép elnyomóit. A hitlerista megszálláskor Lengyelországba szó­kik, egy ideig a légió tagja, majd a Szovjetunióba megy, eléri Buzulokót, ahol az újonnan alakult csehszlovák hadtest tagja lesz. Mindjárt az első ütközetben Szo­kolovnál kitüntették őt. Sochor alhad­nagy egy géppisztolyos szakasznak vezényel. Mesterien irányítja szaka­szát, mely tüzelésével elvágja a fa­siszta harckocsiosztagokat az előre­nyomult tankoktól. A csehszlovák útjának minden hadtest dicső harci állomását bejárta. Legnagyobb hőstettét a / Kiev körül; harcokban hajtotta végre. Mint a 1. csehszlovák hadosztály géppisztolyos századának parancsnoka az 51. szov­jet hadtesttel karöltve támadott ka­tonái élén a Kievet bitorló fasiszták­ra. A város központjában jobb ol­dalról megkerülték az ellenséget. Hir­telen észrevette, hogy SS-legények ártatlan túszokat vezetnek magúit előtt, nyilván kivégezni viszik őket. Nyomban tüzet szüntetett. Géppisz­tolyosaival oldalba kapta a fasisztákat, s mielőtt még végrehajtatták volna gaztettüket, megsemmisítették őket. Az ukrán főváros felszabadításáért folyó harcokban tanúsított hősiessé­géért megkapta a Szovjetunió Hőse megtisztelő elnevezést, ezenkívül \i aranycsillaggal és a Lenin-renddel tüntették ki. Mint a csehszlovák hadsereg alez­redese véletlen autószerencsétlenség­nek esett áldozatul. Katonái és hálás népe szivükben örökké őrzik emlékét. L. L., őrvezető az ezredparancsnok tárgyi jutal­mat ad önnek a nagyszerűen vég­rehajtott átkelésért. Ezután a politikai dolgozó a felsorakozott tankszemélyzet előtt az ezredparancsnok nevében tár­gyi jutalmat nyújtott át Siméák tizedesnek és Risko közkatonának. A Cebik propagandista által kia­Elevenebb, a gyakorlati élettel összefüggőbb politikai nevelő munkát Beszámoló fe sőbb egységünk pártkonferenciájáról Konferenciánk a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyjelentősé­gű XX. kongresszusa tárgyalásá­nak és határozatainak szellemében folyt le. Tanácskozásunk érdem;?, hogy a bátran kifejtett bírálat és önbírálat alapján feltártuk egy sor hiányosság okát, melyek gátolták ä hadseregben kifejtett politikai nevelőmunka hatását. A konferen­cia megmutatta az utat ezek kikü­szöbölésére, katonáink harcképes­ségének fokozására, a nemzetvé­delmi miniszter legutóbbi fontos parancsának teljesítésére. M. elvtárs beszámolójában rá­mutatott arra, hogy hiányzott ná­lunk a kommunisták szoros kap­csolata a pártonkívüli katonákkal. A parancsnokok és a politikai dol­gozók gyakran nem ismerték jól alárendeltjeiket, nem ismerték egyéb képességeiket és tulajdonsá­gaikat, családi viszonyaikat és így aztán nem tudtak hatékony nevelő munkát kifejteni soraikban. Ez az új tagjelöltek felvételénél is meg­mutatkozott. A politikai nevelőmunka legel­terjedtebb és legfontosabb formája a legénység és az altisztek politikai oktatása, amely a harci kiképzés feladataitól és az egységek min­dennapi életének problémáitól el­szakítva folyt. Ez okozta a politi­kai oktatás anyagának sablónsze­rűségét, mely nem keltette fel a katonák érdeklődését. Ehhez még hozzájárult az is, hogy egyes okta­tók felkészületlenül végezték az oktatást. A politikai nevelőmunka hiá­nyosságainak másik oka abban volt, hogy a politikai oktatás resz dott villámröplap és Fiirst tiszt . hangja a parancsnoki autó mikro- ' szort-üggyé vált, néhány politikai fonjából közölte az egész ezreddel a gépkocsivezetők parancsnokának jutott elismerést. KAREL KROUPA tiszt. dolgozó végezte. Az oktatók külön­választották a politikai nevelést a harci kiképzéstől, ami alapvető hiba, mivel a politikai oktatás fö rendeltetése a magas színvonalú katonai erkölcs kifejlesztése és a harci feladatok, valamint műszaki egységeinknél az építkezési mun­kafeladatok teljesítésének biztosí­tása. A konferencia kiemelte a mű­szaki alakulatok katonáinak példa­mutatását, akik az elmúlt kiképzési évben számos épületet jóval a ha­táridő előtt adtak át rendeltetésé­nek. E tagadhatatlanul nagy siker azonban nemcsak a politikai neve­lőmunka hatása, hanem nagy sze­repet játszott itt a példás katonák jutalmazása is. A politikai oktatás színvonalá-; nak megjavítása érdekében fontos, hogy maguk az oktatók fokozzák képzettségüket, ne elégedjenek meg eddigi ismereteikkel. A kon-, ferencián kihangsúlyozták azt is, hogy a kultúregyüttesek munkáján kívül nem fejlesztettük ki a politi­kai nevelőmunka többi formáit Ez az oka annak, hogy kevesen szerezték meg a Fučík-jelvényt és sok egységben szürke a kultúrpo-. litikai élet. Szó volt még az egyes szakaszokon előforduló hiányossá­gokról, azok okairól és a XX. kong­resszus tárgyalásainak szellemé­ben utat szabtunk kiküszöbölésük-, re. Foglalkoztunk a személyi kuk tusz kérdésével is. Konkréten is-; mertettük azokat az eseteket, mi-; kor ezzel kapcsolatban hibákat kö­vettünk el és kiemeltük a személyi kultusz káros hatását. Kötelékünk pártkonferenciájá? nak határozata útmutatást ad ed-; digi pártmunkánk fogyatékossá­gainak leküzdésére és az élettel szorosan összekötött pártmunka megkezdésére, melynek végcélját a konferencia jelszava fejezte ki: „Előre a szocialista építés felad tainak teljesítéséért!" Lőrincz László őrvezető Altman tiszt szakaszában minden lövess kitűnő teljesítményt nyújt Az ébresztő ez alkalommai szo­katlanul korán hangzott fel. Még sokára virrad. Go­la tiszt szakaszá­nak katonái azon­ban már talpon vannak. Kérdezni sem kell tőlük, miért kelnek ma ilyen korán. Min­dent megtudunk a faliújságból: „Büszkék va­gyunk rá, hogy ma tankokkal az első harci lövészgya­korlatunkat' tart­juk. Kötelezett­séget vállalunk, hogy egyetlen célt sem tévesztünk el és a legjobb lövész­eredniényeket fogjuk elérni. Felhívjuk a többi szakaszokat is, támogassák kezdeményezésünket, hogy hozzájá­ruljanak az egész század kiváló ered­ményéhez. .." A szakasz CSISZ tagjainak faliúj­ságban közzétett felhívására Gola tiszt századának többi CSISZ-tagjai is válaszoltak. A többi kötelezettség­vállalások is mind arra irányultak, hogy a lövészgyakorlatot kitűnően el­végzik. Hajnalban a század katoná; a tank­lövöldébe érkeztek. A tankok a futó­árkokban várják az első lövészeket Mielőtt a hernyótalpas járművekbe ülnének, ki kell próbálniok a rádió­összekötetést, mert ettől függ a tá madás és a lövészet sikere. Raus tiszt, a lövészet vezetője fel veszi az összekötetést nemcsak az egyes tanklegénységek vezetőivel, ha­nem a célmegállapítókkal is, akik a lövölde másik végén rejtőznek. Már megkezdhetnék a lövészgyakor­latot, de az „ellenséges" tankok papír­figurái még sűrű ködrétegben rejtőz­nek. Abban reménykednek, hogy a köd eloszlik, s a nap hamarosan kisüt a lőtéren. S valóban. Az „ellenséges 1* tankok papírfjgurái már az erdő szé lén állnak, alig másfél kilométernyi távolságban. Bennünket legjobban Altman tiszt tankistái érdekelnek. Altman tiszt szakasza a múlt évben tért át erre a fegyvernemre. A lövészhelyre elsőnek maga a sza­kaszvezető ült. Amint a tankokból ki­repültek az első kék füstfelhők, a her­nyótalpas jármű óriási sebességgel ro­hant elő'-e. Gyorsan megállítják és né hány percen belül kirepül az első lö­vés. A lövés rövid volt. Ojabb lövés és a tank papírfigu­rája ismét eltűnik a robbanó gránát sűrű füstjében. Is­mét rövid a lövés. Altman tiszt hat lövedékkel ponto­san megállapította, hogyan hord a tank ágyúja. És a hernyótal­pas járműbe máris beleül az első le­génység — Mora­vez közkatona, Linc közkatona és Hla­váček parancsnok. A tankot Brezina tizedes irányttja. A tank támadás­ba megy. Hatal­mas lövés remeg­teti a lőtéret, AŽ első lövés átüti az „elleaséges" célt. A második és a har­madik is célt ér. Mikor Moravec köz­katona kilövi az utolsó lövést, a cél teljesen megsemmisült. Altman Itdszt szakaszának sikere egészen kivételes. Minden kato­nája káváló lövész. Legjobban talán Kroupa közkatona talált célba, aki már első lövésével megsemmisítette az „ellenséges" célponto. Mind a tizenegy lövész kiváló ered­ményeket ért el. Ez nem csodálatos, mivel a gyakorlatozást vezető Altman tiszt nagy igényeket támaszt katonái­val szemben. A végén megjegyezte: „A múlt év­ben én neveltem a legjobb tanksza­kaszt és idén hasonló eredményeket szeretnék elérni..." A. Gerák, őrmester

Next

/
Thumbnails
Contents