Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-23 / 83. szám, péntek

A Dolgozóink tanuljanak az SZKP XX. kongresszusa ismereteiből A m meggyorsított fejlődésének perspektívái Szlovákiában A mesterséges borjűnevelésrol 1960-ig 90%-al fokozhatjuk a szénfejtést • Ne huszonnyolc, hanem öt évig építsünk eqy bányát A fejtési terület kiaknázásának 30%-os növelése 7—12 év*e; hosszabbítja egy bánya élettartamát Az SZKP XX. kongresszusának határozata a hatodik ötéves terv irányelveivel együtt hatalmas feladatok elé állítja a Szovjetunió bányaiparát. A szénfejtés nagyarányú fejlesztését n bányák eddigi kapacitásának jobb kihasználásával, a Szovjetunió keleti részében fekvő óriási nyersanyag készletek kiaknázásával érik el. Döntő szerepet játszik ebben az egyes bányák kiépítésének nagyon gyors üteme. A bányák építésének ideje 3—5 évre lett megszabva. Az építés ilyen méretű irama megköveteli a tervezési munkák idejében való elvégzését és a tökéletes felkészültséget. GYORSÍTSUK MEG A BÁNYÁK KIÉPÍTÉSÉNEK ÜTEMÉT Az építés ekkora gyorsasága a mi szempontunkból, a hazai szénbányaipď- dolgozóinak szempontjából, a közelmúltban még teljesíthetetlennek látszott. Mikor a Nováky Bánya már 8 éve épül és teljes üzemeltetését csuk a jövő év végére tervezik. Akkor .s csak a feltételezett kapacitás 45 százalékával számolhatunk. A teljes kapacitásra csak körülbelül az elkövetkező 20 év folyamán kerül sor. A bányák kiépítésének ilyen üteme merőben ellenkezik nemzetgazdaságunk követelményeivel és nem oldja meg Szlovákia fűtőanyaggal való ellátását. Szlovákia szénfogyasztását csak 20 százalékban fedezik a szlovákiai szénbányák. A többit a csehországi szénkörzetekből kell szállítani. A Nováky-i bánya azonban nem az egyetlen, ahol ilyen a helyze-.. Hasonló helyzet áll fenn a handlovai Keleti Tárnában, a Lehota-bányában és egy kékkői szénbányában. A Béke-bánya annak ellenére, hogy kapacitásának. már 70 százalékát adja, még nem épült ki teljesen és több ideiglenes berendezéssel dolgozik. A szlovákiai szénbányák technikusai, az egyes vállalatok főmérnökei látták az építés ilyen ütemének tarthatatlanságát és a szovjet bányák építésének nagyszerű tervétől lelkesítve hozzáláttak a távlati fejtési tervek felülvizsgálásához. A meggyorsított kutatás lehetővé teszi nagyobb tartalékok tervezését a Nová- ky szénterületen Cigeľben, a Keleti Tárna területén és a kékkői szénbanyákban is. Kelet-Szlovákia területén új lehetőségek nyíltak a lignit termelés fejlesztésére, s ez hozzásegíthet hazánk kevésbé fejlett részének iparosításához. 1965-IG MEGHÁROMSZOROZNI A FEJTÉST 1960-ig a távlati terv szerint a mai fejtés 90 százalékkal való fokozását írták elő. Ez feltételezi a Nováky, Lehota-bányák, a Keleti Tárna, s a kékkői Dolina-bánya építésének gyorsabb ütemű befejezését. A handlovai Nagybánya kapacitása az átépítés után 30 százalékkal növekszik, a pótori bányáé 65 százalékkal — az eredeti tervvel szemben. Ezen bányák kiépítésével a szénfejtés fejlesztése azonban ném ér véget. Még második ötéves tervünk folyamán megkezdik két üzem építését Kékkön és egy bánya építését KeletSzlovákiában Ezt a feladatot fokozatosan 1965-ig kell teljesíteni. 1965-ben a szénfejtés a mai háromszorosát teszi ki. A további években — 1970-ig — a fejtés tovább növekszik, főleg továnbi 2—3 új bánya felépítésével Kel^iSzlovákiában. Ez azt jelenti hogy eyy bánya kiépítésének üteme lényegesen meggyorsul és nem szabad 5 évnél tovább tartania. A szlovákiai szénbányák kiépítésének ezen programja számol a bányákba bevezetendő korszerű műszaki felszerelés alkalmazásával is, hogy kiküszöböljük a nehéz testi munkát a szén rakodásánál, s ezt teljesen gépesítjük. Az új bányákat éppen úgy, mint a régieket' teljesen villamosítjuk. A mozdonyokkal végzett szállítást villanymozdonyok bonyolítják le. A GAZDASÁGOSABB FEJTÉS NAGY LEHETŐSÉGEI A legkomolyabb technikai fejlődést a fejtési módszerek terén valósítjuk meg. A falfejtés bevezetése teljes mértékben és sok bánya magas rétegeiben a kéťétu fejtés bevezetése tehetővé teszi a kombájnok teijes kihasználását, s réselő és rakodó gépek gazdaságosabb üzemeltetéséi, növeli á dolgozók biztonságát és lehetővé teszi a széntartalékok fejtési területének 30 százalékkal való bővítését. Ezzel a munka termelékenysége 15 százalékkal növekszik, A fejtési területek kiaknázásának fokozásával hatalmas értékeket nyer nemzetgazdaságunk. Ha mérlegeljük, hogy egy tárna élettartama 30—40 év, akkor a fokozott kiaknázás 30 százalékkal valő növelésénél a mennyiség csökkenése nélküi 7—12 évvel hosszabbodik egy bánya élettartama. Ezzel fokozzuk a gazdaságosságot s az önköltséget több mint 20 százalékkal csökkentjük a mai színvonal lal szemben. A bányák kiépítésének ilyen nagy terveinél gondolni kell a lakásépítkezésekre is. A lakásépítkezésnek fedeznie kell a bányákban megnövekedett számú dolgozók követelményét és meg kell teremtenie annak előfeltételeit, hogy a második ötéves terv folyamán az átmeneti munkaerőket állandó munkaerőkkel pótolhassuk. 1960-ig 3500 bányászlakást kell építeni és 1965-ig további háromezret. MÁR MA LÁSSUNK MUNKÁHOZ A 6zénfejtés fejlesztése eme terveinek valóraváltására már ma kell megteremteni az előfeltételeket, időben kidolgozni az invesztíciós feladatokat, megkezdeni a tervek készítését és építőipari vállalatainkat is a feladat színvonalára kell emelni. Ki kell küszöbölnünk a tervezési előkészületek minden hiányosságát, mert ezek nagy mértékben fékezik az építés ütemét. Az az apparátus, amely a kiépítéssel foglalkozik, sokkal operatívabban igazgassa a befektetések valóraváltását. Komoly feladat azonban, hogy maguk a vállalatok felelős tényezői, az igazgatók és a főmérnökök kellő figyelmet szenteljenek az építésre. Gyakran előadódik, hogy a vállalat igazgatóig nem világosítják fel kellőképpen az építkezés helyzetéről csak azért, mert ezen építkezések ügyét csak a befektető osztály tekinti magáénak. Az SZKP XX. kongresszusa után a szovjet bányászok, technikusok és mérnökök a Szovjetunió többi dolgozójával karöltve hozzáláttak a kongresszus kitűzte nagyszerű program valóraváltásához. Hasonlóképpen'' a' ftfi banyaszaíink. technikusaink és mérnökeink pártunk és kormányunk vezetésével valóra váltják a szénbányák kiépítésének nagyarányú programját. Fokozzuk a szénfejtést, hogy biztosíthassuk a nemzetgazdaság többi ágazatának minél gyorsabb fejlődését. E. Stuehlík, A szlovákiai szénbányák igazgatója (Megjelent a Pravdában) mesterséges borjúnevelésnek az a célja, hogy csökkentsük a gümökór- és a brucellósisfertőzés lehetőségét, de ugyanakkor tekintélyes mennyiségű tejszint takarítunk meg, a tehenet az elléstől kezdődően fejhessük, a tejtermelést naponta ellenőrizhessük, Más előnve, hogv a mesterségesen nev:lt borjú a tejtáplálástól való elválasztást nem sínvli meg, ellenállóbb, erősebb szervezetű lesz. Sokszor azonban az ellenkezője következik be mert az alábbiakban részletezettek szerint néha a mesterséges borjúneveléssel több feilődésben visszamaradt egvedet produkálnak, melyeket elválasztásuk után drága abraketetéssel tudnak csak úgyahogv rendbehozni. A mesterséges boriúnevelés megindításakor, de még jelenleg is sok gazdaság nem rendelkezik az állategészségügyi követelménveknek megfelelő épületekkel. A megfelelő istállókon kívül szükség van bizonyos felszerelésre: itatóedényekre, pasztőröző készülékre, melegítőüstökre, megfelelő számú tejeskannára, tejhőmérőkre, a gondozók részére ruhákra stb., valamint megfelelő tejkezelőhelyiségre. Sok helven hőmérőzés nélkül, egyszerűen felforralják a tejet. A forralás nemcsak bizonyos termolabilis vitaminokat, hanem olyan fermentumokat is tönkretesz, amelvek hozzájárulnak a béíhám épség bentartásához. Mesterséges borjúnevelést csak megfelelően begyakorolt, szakképzett, lelkiismeretes személyzettel lehet végeztetni. Ennek ellenére általánosan tapasztalható, hogy a mesterséges borjúnevelőbe helyezik azokat a dolgozókat, akik már más munkaterületen csődöt mondtak. A nevelt borjak szempontjából rendkívül fontos az anvák megfelelő előkészítése. Az anyaállat sorvasztó betegsége gümőkór. máj mételykór, de különösen nem megfelelő táplálása a vemhesség alatt a legkülönbözőbb bántalmakra hajlamosító alkati gyengeséggel ruházza fel az újszülöttet. |p eltétlenül fontos, hogy az itaKI tásra szánt tej tiszta, édes. és fertőzésmentes legyen. Tisztátalan módon történő fejésnél a tej szenvnyeződése rendkívül nagy. A tejet a borjak itatása előtt pasztőrözni kell. A pasztörözést qondos kivitelezés esetén pótolni lehet melegítő üstökben történő csírátlanítással. A zománc nélküli üstökben a tej azonban hamar megkozmásodik. Gvakran találkozunk pzzal a furcsa megoldással is,, liofjv a tejnek csak a felét melegítik, a másikat nem. maid a kettőt összekeverik, persze ez nem helyes eljárás. Az itatott tej hőfoka legtöbb esetben itatásonként változik. Hőmérő hiányában, amelynek beszerzése lehetséqes, a borjak egvik itatáskor 45 fokos, máskor 30, maid 36 fokos tejet kapnak. Ez a helytelen eljárás az oltógyomor és a bélcsatorna hurutos megbetegedésének lehet a megindítója. Ritka az olvan borjúnevelő, aki az előírt 38 fokos hőmérsékletű tejet itatja. Föltétlenül szükséges, hogy az újszülött borjúval megitassuk anvjának föcstejét, különösen fontos a* itatott /öcstej hőmérséklete. A hideg föcstej az oltóban csak lassan vagv egyáltalán nem alvad meg, ezért hasmenést idéz elő. borjút normális fejlődésének "" biztosítása végett legalább 15 —20 napos koráig az anvia tejével kell itatni. Ha túlságosan zsenge korában szorítjuk rá a kevert tei itatására ez gvakran okoz hasmenést és súlycsökkenést. Fontos az itatás idejének pontos betartása. Sok esetben a bélhurutot, a felfúvódást arra lehet visszavezetni, hogy egv-egy itatás ideiének kitolódása esetén a különösen megéhezett borjak mohón itták a tejet. Vita tárgyát képezi a tej adagolásának Szoptatásos, vagy itatós módszere. Ha csecses edényből itatjuk a borjút, a lassú ivás miatt sok nvál képződik, ellenben szabad iváskor alig. A sok nvál elősegíti a gyorsabb és jobb emésztést. Az emésztési' zavarok elkerülése végett a borjú nevelését mindig olyan módszerrel kell elválasztásáig folytatni, ahogyan azt világrajötte után elkezdtük. Nem hanyagolható el az itatások számának betartása sem: Egyhetes borjút nem lehet öt itatás helvett naponta csupán kétszer itatni. Szabály, hogv kéthetes korig naponta ötször, négvhetes koriq négyszer, azután háromszor kell itatni. Tekintetbe kell venni, hogv az újszülött borjú gyomrának befogadóképessége az elSö napokban kicsi, fehát ritka itatás esetén a borjú mohón iszik, a tápanyagokat nem használja ki. Minden borjú részére külön itatóedényt kell biztosítani. Mivel hevítés közben a tej kolloidális mészsói kicsapódnak, célszerű a mészsót két gramm szénsavas mésznek egy liter tejhez való hozzáadásával pótolni. . Az ellések lebonyolításánál a a leggondosabban kell eljárnunk. Az ellésnél segédkező egyének, de nem ritkán a beavatkozó állatorvosok is piszkos kézzel, piszkos körmökkel nyúlnak az anyába, az ellő tehenek farát, farkát nem mossák le, az ellés nem külön erre a célra szolgáló elletőkben történik. A köldökzsinór fertőtlenítése sok esetben elmarad. A legszigorúbban el kell rendelni a gumikesztyűk használatát, különösen a „Bana" által fertőzött helyeken. A borjakat kor és nem szerint kell csoportosítani és etetni (Csúzi Állami Gazdaság), de sokszor előfordul, hogy különböző korú borjak ugyanazt a tejet kapják. A tejnek meleg vízzel történő pótlása egyáltalán nem ajánlatos, sőt káros. Ficza József dr., a Paiárikovói Állami Gazdaság körzeti állatorvosa. 0OOOO0OOO000OOGGOGGGGGOOOOOOOGGOGGGGGGGGGGGGOG0GG GGOGOOGQGGOOOOOGGGGGGGOGOGOGGGOGQGGOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOGGGOOOOOOOOOOOG0OGCaoasz lesz ked< / / u/ r a, Reaoes A napokban megjelent Ozsvald Árpád verseskönyve: „Tavasz lesz újra, kedves". Lapozgatjuk, olvasgatjuk a kötetbe gyűjtött verseket. ízlelgetjük a szép szót, emlékezetünkbe véssük a meglepő költői hasonlatokat, mert ebből van elég a kötetben. Ozsvald észleléseit a világról, az életről, megjelenítően önti rímekbe. A falu költője ő, annak vallja magát: „Ti tanítottatok dalra engem, gyöngyszemű marokszedő lányok ..." Annyira a falu költője, hogy a város, az utca, a fényben úszó kirakat se tudja falusi hangulatából kiragadni. Visszatér oda, ahonnan jött, ahonnan gyermekélményeit hozta. Ha e kis kötet versein elgondolkozunk, semmi sem ingathat meg abban a hitünkben, hogy Ozsvald forrása a falu volt és marad. Figyelmének minden rezzenése szülőfaluja házaira, lakóira irányul. Emlékek egész sora készteti vallomásra a faluról, verseket betűzgető anyjáról, ángyáról. Természetesen, amit a gyermeklélek a második világégés szenvedéseibői felfogott, azt a felnőtt ember eszével, szemével most önti felejthetetlenül szép emlékezésébe. „Emlékszem jól" című verse a kedves otthoni hajléktól való elszakadás pillanatát örökíti meg: Menekültünk, két sovány éhes tinóval, nyítt a rossz szekér, belénk vájta {agyfogát a tél. Aztán, „jaj mennyire visz az út?" A reménytelennek tűnő menekülésben hatványozottan jelentkezik a lélekben a vágy az otthoni ágy melegére, a füstös konyhára, a hunyorgó lámpa fényére. „Emlékszem jól, hisz ma is fáj még, ha visszagondolok arra az estre — szivem akkor a Békét kereste." Igen, a békés élet nagyszerű távlatainak felmérésére csak a háború eleven emlékezete emelheti a költőt. Folytonosság kell, kétféle élménynek a társítása kell ahhoz, hogy valaminek a nagyságát, termékenyítő hatását felmérjük. Nem véletlen tehát, hanem tudatos törekvés Ozsvaldnál a múlt és a jelen összekapcsolása, különbségeinek költői felmérése és az elmaradhatatlan állásfoglalás. A „Hazatérés" élménye tán a menekülés élményénél is erősebb: Pufók felhők szálltak az égen, és anyám arcán a napsugár újra boldog mosolyt fakasztott, — már törték az ugart a parasztok. Megkapőan szép kifejezése ez az akarásnak, az olthatatlan újrakezdés vágyának. Csak az a költő tud így megjeleníteni, néhány szóban tavaszt, a végtelenbe tárulkozó határt, ugart szántó parasztot elénk varázsolni, akinek rokona, őse a paraszt, s akinek vérében szunnyadozik elődeinek megkorbácsolhatatlan akarata. Éppen ez a sűrítés, ez a tömörkényi tömörítése a szónak hangulat és szín ecseteléséhez — az erénye Ozsvald verseinek. Megemlékszik rövid lélegzettel, egy-két versszakos rögzítéssel Egy villanás, s a finom kép felvétele ennek ellenére sem csiklandozza hiányérzetünket. Mert amit mond, legyen az versben kifejezve nyúlfaroknyi is, — kerek, egész, egységes! Ozsvald Árpád a pillanatfelvételek művészének nevezhető. Képai kifogástalanok. Bár előfordul például, hogy a „Nyári kép" felvázolása közben a cserépkorsóban vizet vivő gyermek az utolsó pillanatban kerül a lencse elé és az olvasó így töpreng: ugyan minek állította a költő a gyermeket lencséje elé? És persze erre nem kaphat érdemleges választ 1 A „Tavasz lesz újra, kedves"-ben, minden felesleges pátoszt kerülve a szerelemről és a hazáról dalol. „Ez a föld, ez a táj" című versében leszögezi, honnan jött — mint már más verseiben is tette — és nem titkolja, hogy „szívemben paraszti dal zúg, zenél. Apámnak apja és minden őse a kegyetlen múltból jön velem". Majd a nagyon szép gondolatmenetet azzal folytatja: „Magyarnak engem itt nevelt anyám!" És még később: „Van hazám! Nem vagyok többé árva, hontalan, kit bús vágy tüze éget. Ködkalappal int felém a Tátra, és nyomomban nótás víg legények". Ozsvald itt akarva-akaratlan beleesik a frázis útvesztőjébe, — mint ahogy csaknem minden költőnk beleesik Bábi Tibort kivéve — és meggyőződés nélkül, eddigi útja, célja, vágya felmérése nélkül jelenti ki: „Van hazám!" Ez így igaz is, szép is, de korántsem meggyőző. A csehszlovákiai magyar költő hazára találásának, az ország birtokba vételének útja van. Nem lehet ezt megtenni az eddigi élet felülvizsgálása, minden élmények revíziója nékül, amelyek a két nép között viszálykodást, ellentétet szültek. A hazára találásnak, a kívánkozó haza-vallomásnak nálunk már jól kitaposott ösvénye van. Ez Bábi Tibor érdeme. „Hazám, hazám" című nagy jelentőségű kötetében ő már megtalálta, kifejezte a hazára találás elh hető útját. 0 egy kötet versben számolt le múltból hozott gátlásaival. Csatát vív és legyőzi őseinek nacionalizmussal fertőzött szellemét. Másszóval és tömörebben, előbb mérlegre teszi és megtisztítja verseiben a két népet elválasztó vonásokat, aztán mondja magát a haza fiának. Ozsvald nem jutott el idáig. Megelégszik csupán a kijelentéssel, nem törődve azzal, vajon kijelentésének van-e hitele, meggyőző ereje? Nem lenne teljes a szóbanforgó kötet ismertetése, ha hibáiról hallgatnánk. A versek olvasása közben, a kifogástalan költői képek, a kitűnő meglátások mellett olyan érzésünk támad .mintha a költőnek az életéről kevés lenne mondanivalója. Mintha a formák tökéletes felvázolásában elsikkadna a mondanivaló. „A feneketlen tő"-ban kijelenti: „Én is másképp nézem a világot: nem hajlottan és meggörnyedve." De higgyük-e, ha verseiben ném igazolja, és nem erősíti meg bennünk azt a másképp nézést? Ha a „Biztató" utolsó strófájában is igy beszél: „De életem útja egyenes lett már, népemhez szól lantomon énekem", és ez a lant mégse zengi, mi történt ezzel a néppel, pártunk politikája következtében honnan indult és hol tart már? Holott népünk nagyszerű honfoglalása tükröződhetne verseinek nagy részében. Ozsvald a falu költőjének vallja magát. Jól tudja, hogy a falu életében az utolsó tíz esztendőben nagyobb változások történtek, mint ezelőtt egy évszázad alatt. De vajon elegendő-e a költőnek csak tudni és nem megénekelni azt a nagy-nagy átalakulást? Pártunk, népünk a költőtől,' írótól azt várja, hogy a nép életét írja. Tanítsa, vigye népét előre a dal szárnyain. A forma; tökély, a rímek tökéletes egybeolvadása nem pótol tartalmat, mondanivalót. És mentő körülmény sem lehet! Azért kellett ezt elmondani, mert Ozsvald tehetséges költő. Ezt első kötetével vitathatatlanul igazolja. Ds minden tehetség elEc-allódhat, ha nem a tartalom, ha nem az életünkről szóló gazdag mondanivaló szabja meg, diktálja benne a formákat. A „Tavasz lesz újra, kedves" a költő lelkében rejlő biztató erők előhírnöke. Egy fiatal költő kötetbe foglalt verseinek ígéretes gyűjteménye, amelynek jövő, gyümölcsöt hozó további érése attól függ, mennyire sikerül majd a költőnek tartalmat és formát még jobban egybehangolnia. A könyv szembetűnő erényei feljogosítanak annak kijelentésére, hogy Ozsvald már ezzel a kötetével is számíthat olvasóközönségünk elismerésére. Mács József. OJ S 20 £ 1956. márcitia 2

S. ^