Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-21 / 81. szám, szerda

A Csehszlovák Köztársaság |,gg|Í|fgKÍ(|bgJl nemzetgyulesi küldöttségé •^aawga ftamegnBi Leningrád. (ČTK) — Vasárnapról hétfőre virradó éjjel a Csehszlovák köztársaság nemzetgyűlési küldöttség ge Zdenék Fierlingernek, a nemzet­gyűlés elnökének vezetésével Moszk­vából Leningrádba utazott, ahová hét­főn röviddel tíz óra után érkezett meg. A csehszlovák és szovjet zászlókkal ünnepélyesen feldíszített Moszkva-ál­lomáson a küldöttséget N. I. Szmir­nov, a leningrádi városi szovjet vég­rehajtó bizottságának elnöke, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának leningrá­di képviselői, a leningrádi szovjet szervezetek vezető dolgozói, a sajtó és a rádió képviselői üdvözölték. N. I. Szmirnov szívélyes üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy Lenin­grád lakossága örömmel fogadja a csehszlovák nép képviselőit, akiknek látogatása tovább mélyíti Csehszlo­vákia és a Szovjetunió népeinek test­véri szövetségét. Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, a csehszlovák parlamenti kül­döttség vezetője a küldöttség nevé­ben megköszönte a meleg fogadtatást és annak a meggyőződésének adott ki­fr —'ést, hogy Leningrád hős városá­r . 'átogatása a küldöttséget új is­n tekkel gazdagítja, melyek a cseh­szlovák népnek segítségére lesznek a szocializmus építésében. A küldöttség még a délelőtt folya­mán meglátogatta N. I. Szmirnovot, a leningrádi városi szovjet végrehajtó bizotts.'gának elnökét és megbeszélé­seket folytattak egymással. A cseh­szlovák képviselők élénken érdeklőd­A finnországi általános sstr jk a dol gozók nagy győzelmével végződött Helsinki. (ČTK) — A finn dolgozók általános sztrájkja, amely március 1­én kezdődött, március 20-án reggel hat órakor ért véget. A sajtóügynök­ségek helsinki tudósításai szerint a Finn Szakszervezetek Központi Szö­vetsége és a Vállalkozók Központi Szö­vetsége elfogadta a sztrájk befejezé­sére és valamennyi ágazat dolgozói béremelési követeléseinek teljesítésé­re tett javaslatot. A Vállalkozók Központi Szövetsége így csaknem három hétig tartó álta­lános sztrájk után kénytelen volt ele­get tenni a 800 000 sztrájkoló vala­mennyi . követelésének. A megegyezés alapján a vállalkozók megígérték, hogy a 18 éven felüli műnk:'soknak és alkalmazottaknak át­lagosan 10—12 finn márkával maga­sabb óra óért fizetnek. tek főleg a leningrádi városi szovjet és annak állandó bizottságai tevékeny­sége iránt. A beszélgetés befejezése után a küldöttség megtekintette a város nevezetességeit. A késő délutáni órákban a cseh­szlovák küldöttség a leningrádi fém­megmunkáló üzembe * ment, amely nagyteljesítményű turbinákat gyárt. A csehszlovák képviselők V. I. Vaszil­jevnek, az üzem igazgatójának kísére­tében megtekintették azt az üzem­részleget, ahol a kujbisevi vízierőmű számára készítenek turbinákat és részt vettek a csehszlovák küldöttség tiszteletére tartott üzemi gyűlésen. A csehszlovák nép képviselőit itt az üzem munkásainak képviselői és a mérnö­kök szívből jövő melegséggel bizto­sították a szovjet nép barátságáról és hangsúlyozták, hogy nagyra becsü­lik a csehszlovák mérnököknek azt a törekvését, hogy újabb kiváló minő­ségű acélfajtákat termeljenek. A csehszlovák parlamenti küldött­ség este meglátogatta a leningrádi Kis Akadémiai Operát, ahol a Korzar cimű balett került bemutatásra. A közönség a küldöttséget melegen üd­vözölte. „Szívesen megosztjuk az angol tudósokkal tapasztalatainkat" G. M. Malenkov megtátogatta a nagybrltanniai atomteiepet London. (TASZSZ) — A szovjet energetikai dolgozók küldöttsége, ame­lyet G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a villanyerőmüvek minisztere vezet, hét­fon meglátogatta a harwellei kísérleti atomtelepet, mely Nagy-Britannia atomerőkutatásának központja. A szovjet vendégeket Sir Edwin Plow­den, a brit atomerőügyi hivatal elnöke, John Cockcroft professzor, a telep igazgatója, valamint más tudományos dolgozók üdvözölték. A szovjet küldöttség tagjai rövid beszélgetés után csoportokra oszlot­tak és az állomás tudományos dolgo­zói kíséretében megtekintették az egyes osztályokat és agregátekat. Az atomállomás látogatása alkalmá­val a brit rádiótársaság televíziós stú­diójának riporterei felkérték G. M. Malenkovot, hogy beszéljen a látoga­tás folyamán nyert benyomásairól. G. M. Malenkov azt válaszolta, hogy a lá­tottak alapján úgy véli, hogy az atom­állomás munkája jól halad előre. „Szívesen fogadunk az angol tudósok­tól mindent, ami jó — jelentette ki — és magunk is készek vagyunk meg­osztani velük tapasztalatainkat." G. M. Malenkov, a szovjet küldött­ség vezetője a látogatás befejezése után köszönetét fejezte ki az atomál­lomás vezetőségének és tudományos dolgozóinak a szívélyes fogadtatásért, majd pedig a szovjet küldöttség visz­szatért Londonba. Sir Anthony Eden, Nagy-Britannia miniszterelnöke hétfőn fogadta G. M. Malenkovot, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnökhelyettesét. A meg­beszélésen részt vett J. A. Malik, a Szovjetunió angliai nagykövete is. Malenkov elvtárs angol energetikai dolgozókkal beszélget ­Áz SZKP funkcionáriusainak aktívái Moszkva, március 20. (TASZSZ) — A moszkvai Pravda március 19-i szá­mában a fenti címmel vezércikket közöl, amely többek között a követ­kezőket írja: Rövid idő telt el az SZKP XX. kongresszusa óta. Ez a kongresszus történelmi határozatokat hagyott jó­vá a párt bel- és külpolitikai alap­vető kérdéseiről és a szovjet népet országunk kommunista felépítéséért vívott harc nagyszerű programjával, az egész világ békéjének megszilár­dításáért vívott harc programjával fegyverezte fel. E rövid idő alatt azonban nagyon világosan megnyilvá­nult a kongresszus mérhetetlen jelen­tősége a párt és a szovjet nép éle­tére, az egész nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomra. Mi az oka annak, hogy az SZKP XX. kongresszusa oly nagy tekintély­nek és példátlan népszerűségnek ör­vend országunkban és országunk ha­tárain túl? Ennek oka abban rejlik, hogy a kongresszus még magasabbra emelte a halhatatlan Lenin legyőzhe­tetlen zászlaját, lenini módon oldot­ta meg a társadalmi fejlődés idő­szerű problémáit és megmutatta a népek szabdaságáért és boldogságáért vívott harc egyedül helyes útját a jelenlegi feltételek között, s ezáltal biztosította dicső pártunk sorai leni­ni egységének megszilárdítását az egész világ szocializmusért, demokrá­ciáért és békéért harcoló erőinek to­vábbi tömörülését. Az SZKP XX. kongresszusa hatá­rozatainak nagy fontosságát világosan bizonyítja többek között az a rend­kívüli egyértelműség, amellyel az ösz­szes kommunisták és dolgozók fo­gadják e határozatokat, ezt bizonyít­ják pártunk helyi szervezetei funk­cionáriusainak most folyó aktívái. Azok az aktívák, arnelyeket e na­pokban Moszkvában, Leningrádban, Kievben, Minszkben, Taskendben, Al­ma-Atában, Batuban, Rigában, Szverd­lovszkban, Gorkijban, Rosztovban és más városokban tartottak, megmutat­J ták a párt sorainak p:ldátlan egysé­gét, a párttagok törhetetlen akara­tát, hogy biztosítják a kongresszusi határozatok teljesítését. A pártfunkcionáriusok aktívái tel­jes mértékben jóváhagyják és támo­gatják az SZKP KB tevékenységének beszámolójából levont következteté­seket, a kongresszus határozatait, a hatodik népgazdaságfejlesztési ötéves terv irányelveit, amelyeket a kong­resszus jóváhagyott. Ezek a gyűlések bolsevik szellemben folynak le azon gazdasági és kulturális építő felada­tok teljesítésére és túlszárnyalására irányuló törekvés szellemében, ame­lyeket a kongresszus kitűzött. Az aktívák jellegzetes sajátossá­ga, hogy általában nagyobb \ igényeket támasztanak a pártszervek iránt, bát­ran feltárják azokat a hibákat és té­vedéseket, amelyek a gyakorlati irá­nyításban előfordultak, beható önbírá­latoi és bírálatot gyakorolnak a válla­latok, szervezetek és hivatalok mun­kájában előfordult hiányosságok fe­lett. A Gorkij-terület pártfunkcioná­riusai aktíváinak részvevői hangsú­lyozták a kongresszusnak azt a kö­vetelményét, hogy a helyi pártszer­vek és azok dolgozói alaposan ta­nulmányozzák át munkájukat, sajátít­sák el a gazdasági ismereteket, hogy jobb módszerekkel irányithassák és jobban szervezhessél^ tömegeket. Az SZKP XX. kongresszusának eredményeivel foglalkozó pártfunkcio­nárius-aktívák fontos eseményt je­lentenek a pártszervezetek életében. A pártszervezeteket és a dolgozók tömegeit harcra akarják mozgósítani, azon feladatok gyakorlati teljesíté­séért, amelyek a köztársaság, a te­rület, a város, a járás, az iparvál­lalat, a kolhoz előtt állanak. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány példát szolgáltat­nak arra, hogyan kell megvalósíta­ni a kongresszus által kitűzött fel­adatokat. A kongresszusi határozatok alapján számos nagyon fontos intéz­kedés történt a szocialista gazda­ság további fejlesztésére, a dolgozók életszínvonalának és kultúrájának emelésére. Megvalósították például a szombati és az ünnepek előtti mun­kanap lerövidítésére irányuló fontos intézkedést. Jóváhagyták „a mezőgaz­dasági artelek alapszabályzatáról, va­lamint a kolhozparasztoknak a kol­hoztermelés és az artelek irányítá­sában való kezdeményezése további fej esztéséről" szóló határozatot, a ko'hozparasztok havi munkaelőlegei­ről és a „kolhozban végzett munkáért való pótjutalmazásről", a „közétkez­tetési vállalatok munkájának megja­vítására" irányuló intézkedésskről szóló határozatokat. Az SZKP Központi Bizottságának vezetésével a párt szocialista mun­kaversenyt szervez az 1956. évi — a hatodik ötéves terv első évi — fel­adatainak teljesítése és túlszárnya­lása érdekében. A pártfunkcionáriusok aktívái min­denütt a nagy politikai aktivitás je­gyében folynak éš megmutatják, hogy a párttagok tömegei készen állnak arra, hogy a lenini központi bizott­ság vezetése alatt harcoljanak a kommunizmus felépítésének további győzelmeiért. m Uj szakaszába tép-e a leszerelés kérdése ? Az ENSZ leszerelési albizottsága március 19-én Londonban újra meg­kezdte tárgyalásait. A leszerelés dön­tően fontos kérdésében a nyugati ha­talmak hibájából 1955. év második felében a nagyhatalmak külügyminisz­tereinek genfi konferenciáján bekö­vetkezett visszaesés után mintha ez a mostani londoni tárgyalás jobb elő­jelek mellett indulna. Mire vezethető vissza ez az óvatos optimizmus? Az elmúlt esztendő legfontosabb eseménye a leszerelés kérdésében a május 10-i szovjet ajánlat volt. Ez a leszerelési tervezet' felölelte az ad­dig felmerült leszerelési tervezetek minden alkotó jellegű elemét, tehát a nyugati nagyhatalmak minden ilyen irányú konkrét javaslatát is: a lesze­relés folytatólagos megvalósítását az 1956. és 1957, években s vele együtt a megfelelő, hatásos ellenőrzés ki­építését, a hadseregek létszámának korlátozását s a tömegpusztító fegy­verek betiltását. A konkrét és részleies szovjet aján­latra a másik oldalról hosszú ideig nem jött semmi érdemleges válasz. Még Eisenhower elnöknek a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi ta­lálkozóján elhangzott bejelentését sem lehet annak venni, mert az mindössze az ellenőrzésnek egy válfajáról, a légi ellenőrzésről beszélt. Ez az álláspont — ellenőrzés minden néven nevezen­dő tényleges leszerelés nélkül — ter­mészetesen nem nyújtott komoly tár­gyalási alapot, de már előrevetette ár­nyékát a külügyminiszterek októberi genfi konferenciájára, amelyen a nyu­gati nagyhatalmak képviselői még azt is visszavonták, amit 1955. év elején az ENSZ leszerelési albizottságának akkori tárgyalásain maguk ajánlottak s amit aztán az említett május 10-1 szovjet ajánlat magáévá tett. Ekkor keletkezett az a kesernyés mellékízű szállóige: Ugyan mikor fogadják e! a nyugati nagyhatalmak — saját aján­lataikat? Az utóbbi hetek egyes megnyilat­kozásai arra látszanak utalni, hogy immár nemcsak a kapitalista államok közvéleményében, de annak egyre erősbödő nyomása alatt az amerikai, angol és francia kormánykörökben pozitívabb hangokat kezdenek hallatni a leszerelés kérdésében. Hogy aztán mennyire őszinték ezek az új hangok, s mennyi bennük a megtévesztés és a taktika, azt csak a most kezdődő londoni tárgyalások lefolyása fogja megmutatni. Minden esetre a világ közvéleményének figyelme fokozott mértékben fordul az ENSZ albizott­ságának munkája felé: a fegyverkezés terhét a világ minden népe érzi s nem látja be, miért ne lehetne megfelelő jóakarattal csökkenteni. Mik azok a pozitív előjelek a mos­tani tárgyalások előestéjén? Minde­nekelőtt a január 2-i választások alap­ján hivatalba lépett új francia kor­mány — még nem népfront kormány, de azért, a választók baloldali többsá­gének befolyása alatt álló kormány — illetékes tényezőinek nyilatkozatai. Pineau külügyminiszter nagy port felvert március 2-i kijelentéseire uta­lunk, aki — az addigi nyugati, tehát francia külpolitikával szöges ellentét­ben kijelentette, hogy „alapjában el­lenzi a nyugati politika eddigi célkitű­zéseit a béke és háború kérdésében. Előbb a biztonság (értsd leszerelés) kérdését kell megoldani, s csak aztán lehet szó Németország egyesítéséről." Még tovább ment Moch, a leszerelé­si albizottság francia küldöttje. Sze­rinte az új francia kormány azt az el­vet követi, hogy „nem lehetséges a leszerelés ellenőrzés nélkül, de ellen­őrzés sem leszerelés nélkül." Olyan elv ez, amit a Szovjetunió már régen hirdet, de nyugati politikusok szájából most halljuk először. Utána* az angol kormány, amely szinte fuldokol a fegyverkezés követ­keztében előállott pénzügyi nehézsé­gek terhe alatt, értette meg az 'dók szavát. Eden, Pineau beszédének ha­tása alatt tüstént meghívta a francia miniszterelnököt Londonba, s ott kö­zös angol-francia leszerelési tervet dolgoz, tak ki, a hírek szerint számos pozitív elemmel, amit aztán előter­jesztettek az amerikai kormánynak. Dulles, amint várni lehetett, nem fogadta valami kitörő örömmel a le­szerelés ügyének ezt a fordulatát, ő a nagy amerikai monopóliumok kül­ügyminisztere, s azok honnan vennék az extraprofitokat, ha a világon — természetesen elsősorban az Egyesült Államokban — megszűnnék a fegy­verkezési bombaüzlet? Mégis, még Amerikából is jött biz­tató hang. Annak lehet minősíteni bizonyos értélemben Eisenhower el­nök válaszát Bulganyin elvtárs ismert ajánlatára. Eisenhower amerikai rész­ről először ismeri el annak szükségét, hogy „a hasadó anyagok további ter­melését ne lehessen többé fegyver­kezési célokra felhasználni, és a mag­erőket ellenőrzés alá kell helyezni." Bár Eisenhower továbbra is ragasz­kodik légi ellenőrzési tervéhez, állás­pontjában a haladás kétségtelen. Per­sze, Amerika választások előtt áll, s Eisenhower maga is elnökjelölt. így csak a jövő mutatja meg, mennyi az új amerikai álláspontban az őszinte­ség s mennyi a Választás előtti manő­ver? A világ közvéleményének s a Szov­jetunió következetes politikájának ha­tása alatt tehát a kapitalista kormá­nyok is engedni látszanak a negyven­nyolcból. A légkör kedvező. Reális az a remény, hogy a londoni tanácskozá­sokon, ha nem is teljes, de részleges eredmények elérhetők a leszerelésnek annyira fontos kérdésében is. Sz. L. Az új indonéz kormányt olyan mértékben fogják támogatni, ahogy megvalósítja programját Dzsakarta, (ČTK). Amint az Üj Kína sajtóiroda jelenti, Ali Szasztroamid­zsozso, akit az új indonéz kormánv összeállításával megbíztak, benyújtot­ta Szukarno elnöknek a kormány tag­jainak jegyzékét, az elnök azonban egyelőre nem egyezett bele a kormány összeállításába. Szasztroamidzsozso javaslata szerint az új kormány főleg az Indonéz Nemzeti Párt, a Maszjumi­párt, és a Nahdatul Ulama-párt tag­jaiból állna. Továbbá a kormányban képviselve lenne öt kisebb politikai párt. Szukarno elnök a Szasztroamidzso­zsoval folytatott megbeszélés után azt mondotta, hogy döntését később hozza nyilvánosságra, mert a kor­mányba javasolt egyes tagokat nem tartja megfelelőnek és további tájé­koztatásokat akar róluk szerezni. Az elnök azt mondotta, hogy Szasztroa­midzsozso programja jó, megvalósítása azonban a kormány összetételétől függ. M. H. Lukman, Indonézia Kommu­nista Pártjának főtitkár helyettese ki­jelentette, hogy a kommunista párt egyetért Szasztroamidzsozso program­jával, az új kormány összetétele azon­ban nem biztosítja e program meg­valósítását. Lukman rámutatott, hogy az új kormány támogatása attól függ, hogv a kormány hogyan valósítja majd meg programját. „A briteknek sohasem sikerül megtörni a ciprusi lakosság e lenállását 1 1 London (ČTK) — Nyugati hírügynök­ségek tudósítói jelentik Nikóziáből, hogy egész Ciprus szigetén tovább tart az általános sztrájk, amellyel a helyi lakosság már március 10. óta tiltakozik a brit hatóságok terrorak­ciói és Makariosz érsek elhurcolása ellen. Ojabb jelentések szerint Har­ding, Ciprus brit főkormányzója 7000 font sterling büntetést szabott ki a sziget északi részében fekvő Lapitos telep lakosaira, akik a szombati tün­tetésen összeütköztek a brit katonák­kal és az összeütközés következtében egy brit katona meghalt. A ciprusi görög ortodox egyház legfelsőbb szerve március 19-én me­morandumot adott tki, amelyet elküld az ENSZ valamennyi tagállamának A memorandum annak a meggyőződé­sének ad kifejezést, hogy a „britek­nek sohasem sikerül megtörnie Ciprus görög eredetű lakosságának ellenállá­sát és a görög származású ciprusiak a sziget jövőjét illetőleg semmi egyezményt nem fogadnak el addig, míg az érseket nem bocsátják haza a száműzetésből." A memorandum vé­gezetül hangsúlyozza, hogy „Nagy­Británnia abban a törekvésében, hogy harccal fojtsa el Ciprus görög eredetű lakosságának szabadságharcát, olyan gaztettekhez folyamodott, amelyek kö­zépkori kényuralomra emlékeztetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents