Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-21 / 81. szám, szerda

A Csehszlovák Köztársaság |,gg|Í|fgKÍ(|bgJl nemzetgyulesi küldöttségé •^aawga ftamegnBi Leningrád. (ČTK) — Vasárnapról hétfőre virradó éjjel a Csehszlovák köztársaság nemzetgyűlési küldöttség ge Zdenék Fierlingernek, a nemzetgyűlés elnökének vezetésével Moszkvából Leningrádba utazott, ahová hétfőn röviddel tíz óra után érkezett meg. A csehszlovák és szovjet zászlókkal ünnepélyesen feldíszített Moszkva-állomáson a küldöttséget N. I. Szmirnov, a leningrádi városi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának leningrádi képviselői, a leningrádi szovjet szervezetek vezető dolgozói, a sajtó és a rádió képviselői üdvözölték. N. I. Szmirnov szívélyes üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy Leningrád lakossága örömmel fogadja a csehszlovák nép képviselőit, akiknek látogatása tovább mélyíti Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek testvéri szövetségét. Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, a csehszlovák parlamenti küldöttség vezetője a küldöttség nevében megköszönte a meleg fogadtatást és annak a meggyőződésének adott kifr —'ést, hogy Leningrád hős városár . 'átogatása a küldöttséget új isn tekkel gazdagítja, melyek a csehszlovák népnek segítségére lesznek a szocializmus építésében. A küldöttség még a délelőtt folyamán meglátogatta N. I. Szmirnovot, a leningrádi városi szovjet végrehajtó bizotts.'gának elnökét és megbeszéléseket folytattak egymással. A csehszlovák képviselők élénken érdeklődA finnországi általános sstr jk a dol gozók nagy győzelmével végződött Helsinki. (ČTK) — A finn dolgozók általános sztrájkja, amely március 1én kezdődött, március 20-án reggel hat órakor ért véget. A sajtóügynökségek helsinki tudósításai szerint a Finn Szakszervezetek Központi Szövetsége és a Vállalkozók Központi Szövetsége elfogadta a sztrájk befejezésére és valamennyi ágazat dolgozói béremelési követeléseinek teljesítésére tett javaslatot. A Vállalkozók Központi Szövetsége így csaknem három hétig tartó általános sztrájk után kénytelen volt eleget tenni a 800 000 sztrájkoló valamennyi . követelésének. A megegyezés alapján a vállalkozók megígérték, hogy a 18 éven felüli műnk:'soknak és alkalmazottaknak átlagosan 10—12 finn márkával magasabb óra óért fizetnek. tek főleg a leningrádi városi szovjet és annak állandó bizottságai tevékenysége iránt. A beszélgetés befejezése után a küldöttség megtekintette a város nevezetességeit. A késő délutáni órákban a csehszlovák küldöttség a leningrádi fémmegmunkáló üzembe * ment, amely nagyteljesítményű turbinákat gyárt. A csehszlovák képviselők V. I. Vasziljevnek, az üzem igazgatójának kíséretében megtekintették azt az üzemrészleget, ahol a kujbisevi vízierőmű számára készítenek turbinákat és részt vettek a csehszlovák küldöttség tiszteletére tartott üzemi gyűlésen. A csehszlovák nép képviselőit itt az üzem munkásainak képviselői és a mérnökök szívből jövő melegséggel biztosították a szovjet nép barátságáról és hangsúlyozták, hogy nagyra becsülik a csehszlovák mérnököknek azt a törekvését, hogy újabb kiváló minőségű acélfajtákat termeljenek. A csehszlovák parlamenti küldöttség este meglátogatta a leningrádi Kis Akadémiai Operát, ahol a Korzar cimű balett került bemutatásra. A közönség a küldöttséget melegen üdvözölte. „Szívesen megosztjuk az angol tudósokkal tapasztalatainkat" G. M. Malenkov megtátogatta a nagybrltanniai atomteiepet London. (TASZSZ) — A szovjet energetikai dolgozók küldöttsége, amelyet G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a villanyerőmüvek minisztere vezet, hétfon meglátogatta a harwellei kísérleti atomtelepet, mely Nagy-Britannia atomerőkutatásának központja. A szovjet vendégeket Sir Edwin Plowden, a brit atomerőügyi hivatal elnöke, John Cockcroft professzor, a telep igazgatója, valamint más tudományos dolgozók üdvözölték. A szovjet küldöttség tagjai rövid beszélgetés után csoportokra oszlottak és az állomás tudományos dolgozói kíséretében megtekintették az egyes osztályokat és agregátekat. Az atomállomás látogatása alkalmával a brit rádiótársaság televíziós stúdiójának riporterei felkérték G. M. Malenkovot, hogy beszéljen a látogatás folyamán nyert benyomásairól. G. M. Malenkov azt válaszolta, hogy a látottak alapján úgy véli, hogy az atomállomás munkája jól halad előre. „Szívesen fogadunk az angol tudósoktól mindent, ami jó — jelentette ki — és magunk is készek vagyunk megosztani velük tapasztalatainkat." G. M. Malenkov, a szovjet küldöttség vezetője a látogatás befejezése után köszönetét fejezte ki az atomállomás vezetőségének és tudományos dolgozóinak a szívélyes fogadtatásért, majd pedig a szovjet küldöttség viszszatért Londonba. Sir Anthony Eden, Nagy-Britannia miniszterelnöke hétfőn fogadta G. M. Malenkovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét. A megbeszélésen részt vett J. A. Malik, a Szovjetunió angliai nagykövete is. Malenkov elvtárs angol energetikai dolgozókkal beszélget Áz SZKP funkcionáriusainak aktívái Moszkva, március 20. (TASZSZ) — A moszkvai Pravda március 19-i számában a fenti címmel vezércikket közöl, amely többek között a következőket írja: Rövid idő telt el az SZKP XX. kongresszusa óta. Ez a kongresszus történelmi határozatokat hagyott jóvá a párt bel- és külpolitikai alapvető kérdéseiről és a szovjet népet országunk kommunista felépítéséért vívott harc nagyszerű programjával, az egész világ békéjének megszilárdításáért vívott harc programjával fegyverezte fel. E rövid idő alatt azonban nagyon világosan megnyilvánult a kongresszus mérhetetlen jelentősége a párt és a szovjet nép életére, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalomra. Mi az oka annak, hogy az SZKP XX. kongresszusa oly nagy tekintélynek és példátlan népszerűségnek örvend országunkban és országunk határain túl? Ennek oka abban rejlik, hogy a kongresszus még magasabbra emelte a halhatatlan Lenin legyőzhetetlen zászlaját, lenini módon oldotta meg a társadalmi fejlődés időszerű problémáit és megmutatta a népek szabdaságáért és boldogságáért vívott harc egyedül helyes útját a jelenlegi feltételek között, s ezáltal biztosította dicső pártunk sorai lenini egységének megszilárdítását az egész világ szocializmusért, demokráciáért és békéért harcoló erőinek további tömörülését. Az SZKP XX. kongresszusa határozatainak nagy fontosságát világosan bizonyítja többek között az a rendkívüli egyértelműség, amellyel az öszszes kommunisták és dolgozók fogadják e határozatokat, ezt bizonyítják pártunk helyi szervezetei funkcionáriusainak most folyó aktívái. Azok az aktívák, arnelyeket e napokban Moszkvában, Leningrádban, Kievben, Minszkben, Taskendben, Alma-Atában, Batuban, Rigában, Szverdlovszkban, Gorkijban, Rosztovban és más városokban tartottak, megmutatJ ták a párt sorainak p:ldátlan egységét, a párttagok törhetetlen akaratát, hogy biztosítják a kongresszusi határozatok teljesítését. A pártfunkcionáriusok aktívái teljes mértékben jóváhagyják és támogatják az SZKP KB tevékenységének beszámolójából levont következtetéseket, a kongresszus határozatait, a hatodik népgazdaságfejlesztési ötéves terv irányelveit, amelyeket a kongresszus jóváhagyott. Ezek a gyűlések bolsevik szellemben folynak le azon gazdasági és kulturális építő feladatok teljesítésére és túlszárnyalására irányuló törekvés szellemében, amelyeket a kongresszus kitűzött. Az aktívák jellegzetes sajátossága, hogy általában nagyobb \ igényeket támasztanak a pártszervek iránt, bátran feltárják azokat a hibákat és tévedéseket, amelyek a gyakorlati irányításban előfordultak, beható önbírálatoi és bírálatot gyakorolnak a vállalatok, szervezetek és hivatalok munkájában előfordult hiányosságok felett. A Gorkij-terület pártfunkcionáriusai aktíváinak részvevői hangsúlyozták a kongresszusnak azt a követelményét, hogy a helyi pártszervek és azok dolgozói alaposan tanulmányozzák át munkájukat, sajátítsák el a gazdasági ismereteket, hogy jobb módszerekkel irányithassák és jobban szervezhessél^ tömegeket. Az SZKP XX. kongresszusának eredményeivel foglalkozó pártfunkcionárius-aktívák fontos eseményt jelentenek a pártszervezetek életében. A pártszervezeteket és a dolgozók tömegeit harcra akarják mozgósítani, azon feladatok gyakorlati teljesítéséért, amelyek a köztársaság, a terület, a város, a járás, az iparvállalat, a kolhoz előtt állanak. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány példát szolgáltatnak arra, hogyan kell megvalósítani a kongresszus által kitűzött feladatokat. A kongresszusi határozatok alapján számos nagyon fontos intézkedés történt a szocialista gazdaság további fejlesztésére, a dolgozók életszínvonalának és kultúrájának emelésére. Megvalósították például a szombati és az ünnepek előtti munkanap lerövidítésére irányuló fontos intézkedést. Jóváhagyták „a mezőgazdasági artelek alapszabályzatáról, valamint a kolhozparasztoknak a kolhoztermelés és az artelek irányításában való kezdeményezése további fej esztéséről" szóló határozatot, a ko'hozparasztok havi munkaelőlegeiről és a „kolhozban végzett munkáért való pótjutalmazásről", a „közétkeztetési vállalatok munkájának megjavítására" irányuló intézkedésskről szóló határozatokat. Az SZKP Központi Bizottságának vezetésével a párt szocialista munkaversenyt szervez az 1956. évi — a hatodik ötéves terv első évi — feladatainak teljesítése és túlszárnyalása érdekében. A pártfunkcionáriusok aktívái mindenütt a nagy politikai aktivitás jegyében folynak éš megmutatják, hogy a párttagok tömegei készen állnak arra, hogy a lenini központi bizottság vezetése alatt harcoljanak a kommunizmus felépítésének további győzelmeiért. m Uj szakaszába tép-e a leszerelés kérdése ? Az ENSZ leszerelési albizottsága március 19-én Londonban újra megkezdte tárgyalásait. A leszerelés döntően fontos kérdésében a nyugati hatalmak hibájából 1955. év második felében a nagyhatalmak külügyminisztereinek genfi konferenciáján bekövetkezett visszaesés után mintha ez a mostani londoni tárgyalás jobb előjelek mellett indulna. Mire vezethető vissza ez az óvatos optimizmus? Az elmúlt esztendő legfontosabb eseménye a leszerelés kérdésében a május 10-i szovjet ajánlat volt. Ez a leszerelési tervezet' felölelte az addig felmerült leszerelési tervezetek minden alkotó jellegű elemét, tehát a nyugati nagyhatalmak minden ilyen irányú konkrét javaslatát is: a leszerelés folytatólagos megvalósítását az 1956. és 1957, években s vele együtt a megfelelő, hatásos ellenőrzés kiépítését, a hadseregek létszámának korlátozását s a tömegpusztító fegyverek betiltását. A konkrét és részleies szovjet ajánlatra a másik oldalról hosszú ideig nem jött semmi érdemleges válasz. Még Eisenhower elnöknek a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi találkozóján elhangzott bejelentését sem lehet annak venni, mert az mindössze az ellenőrzésnek egy válfajáról, a légi ellenőrzésről beszélt. Ez az álláspont — ellenőrzés minden néven nevezendő tényleges leszerelés nélkül — természetesen nem nyújtott komoly tárgyalási alapot, de már előrevetette árnyékát a külügyminiszterek októberi genfi konferenciájára, amelyen a nyugati nagyhatalmak képviselői még azt is visszavonták, amit 1955. év elején az ENSZ leszerelési albizottságának akkori tárgyalásain maguk ajánlottak s amit aztán az említett május 10-1 szovjet ajánlat magáévá tett. Ekkor keletkezett az a kesernyés mellékízű szállóige: Ugyan mikor fogadják e! a nyugati nagyhatalmak — saját ajánlataikat? Az utóbbi hetek egyes megnyilatkozásai arra látszanak utalni, hogy immár nemcsak a kapitalista államok közvéleményében, de annak egyre erősbödő nyomása alatt az amerikai, angol és francia kormánykörökben pozitívabb hangokat kezdenek hallatni a leszerelés kérdésében. Hogy aztán mennyire őszinték ezek az új hangok, s mennyi bennük a megtévesztés és a taktika, azt csak a most kezdődő londoni tárgyalások lefolyása fogja megmutatni. Minden esetre a világ közvéleményének figyelme fokozott mértékben fordul az ENSZ albizottságának munkája felé: a fegyverkezés terhét a világ minden népe érzi s nem látja be, miért ne lehetne megfelelő jóakarattal csökkenteni. Mik azok a pozitív előjelek a mostani tárgyalások előestéjén? Mindenekelőtt a január 2-i választások alapján hivatalba lépett új francia kormány — még nem népfront kormány, de azért, a választók baloldali többságének befolyása alatt álló kormány — illetékes tényezőinek nyilatkozatai. Pineau külügyminiszter nagy port felvert március 2-i kijelentéseire utalunk, aki — az addigi nyugati, tehát francia külpolitikával szöges ellentétben kijelentette, hogy „alapjában ellenzi a nyugati politika eddigi célkitűzéseit a béke és háború kérdésében. Előbb a biztonság (értsd leszerelés) kérdését kell megoldani, s csak aztán lehet szó Németország egyesítéséről." Még tovább ment Moch, a leszerelési albizottság francia küldöttje. Szerinte az új francia kormány azt az elvet követi, hogy „nem lehetséges a leszerelés ellenőrzés nélkül, de ellenőrzés sem leszerelés nélkül." Olyan elv ez, amit a Szovjetunió már régen hirdet, de nyugati politikusok szájából most halljuk először. Utána* az angol kormány, amely szinte fuldokol a fegyverkezés következtében előállott pénzügyi nehézségek terhe alatt, értette meg az 'dók szavát. Eden, Pineau beszédének hatása alatt tüstént meghívta a francia miniszterelnököt Londonba, s ott közös angol-francia leszerelési tervet dolgoz,

tak ki, a hírek szerint számos pozitív elemmel, amit aztán előterjesztettek az amerikai kormánynak. Dulles, amint várni lehetett, nem fogadta valami kitörő örömmel a leszerelés ügyének ezt a fordulatát, ő a nagy amerikai monopóliumok külügyminisztere, s azok honnan vennék az extraprofitokat, ha a világon — természetesen elsősorban az Egyesült Államokban — megszűnnék a fegyverkezési bombaüzlet? Mégis, még Amerikából is jött biztató hang. Annak lehet minősíteni bizonyos értélemben Eisenhower elnök válaszát Bulganyin elvtárs ismert ajánlatára. Eisenhower amerikai részről először ismeri el annak szükségét, hogy „a hasadó anyagok további termelését ne lehessen többé fegyverkezési célokra felhasználni, és a magerőket ellenőrzés alá kell helyezni." Bár Eisenhower továbbra is ragaszkodik légi ellenőrzési tervéhez, álláspontjában a haladás kétségtelen. Persze, Amerika választások előtt áll, s Eisenhower maga is elnökjelölt. így csak a jövő mutatja meg, mennyi az új amerikai álláspontban az őszinteség s mennyi a Választás előtti manőver? A világ közvéleményének s a Szovjetunió következetes politikájának hatása alatt tehát a kapitalista kormányok is engedni látszanak a negyvennyolcból. A légkör kedvező. Reális az a remény, hogy a londoni tanácskozásokon, ha nem is teljes, de részleges eredmények elérhetők a leszerelésnek annyira fontos kérdésében is. Sz. L. Az új indonéz kormányt olyan mértékben fogják támogatni, ahogy megvalósítja programját Dzsakarta, (ČTK). Amint az Üj Kína sajtóiroda jelenti, Ali Szasztroamidzsozso, akit az új indonéz kormánv összeállításával megbíztak, benyújtotta Szukarno elnöknek a kormány tagjainak jegyzékét, az elnök azonban egyelőre nem egyezett bele a kormány összeállításába. Szasztroamidzsozso javaslata szerint az új kormány főleg az Indonéz Nemzeti Párt, a Maszjumipárt, és a Nahdatul Ulama-párt tagjaiból állna. Továbbá a kormányban képviselve lenne öt kisebb politikai párt. Szukarno elnök a Szasztroamidzsozsoval folytatott megbeszélés után azt mondotta, hogy döntését később hozza nyilvánosságra, mert a kormányba javasolt egyes tagokat nem tartja megfelelőnek és további tájékoztatásokat akar róluk szerezni. Az elnök azt mondotta, hogy Szasztroamidzsozso programja jó, megvalósítása azonban a kormány összetételétől függ. M. H. Lukman, Indonézia Kommunista Pártjának főtitkár helyettese kijelentette, hogy a kommunista párt egyetért Szasztroamidzsozso programjával, az új kormány összetétele azonban nem biztosítja e program megvalósítását. Lukman rámutatott, hogy az új kormány támogatása attól függ, hogv a kormány hogyan valósítja majd meg programját. „A briteknek sohasem sikerül megtörni a ciprusi lakosság e lenállását

1

1 London (ČTK) — Nyugati hírügynökségek tudósítói jelentik Nikóziáből, hogy egész Ciprus szigetén tovább tart az általános sztrájk, amellyel a helyi lakosság már március 10. óta tiltakozik a brit hatóságok terrorakciói és Makariosz érsek elhurcolása ellen. Ojabb jelentések szerint Harding, Ciprus brit főkormányzója 7000 font sterling büntetést szabott ki a sziget északi részében fekvő Lapitos telep lakosaira, akik a szombati tüntetésen összeütköztek a brit katonákkal és az összeütközés következtében egy brit katona meghalt. A ciprusi görög ortodox egyház legfelsőbb szerve március 19-én memorandumot adott tki, amelyet elküld az ENSZ valamennyi tagállamának A memorandum annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a „briteknek sohasem sikerül megtörnie Ciprus görög eredetű lakosságának ellenállását és a görög származású ciprusiak a sziget jövőjét illetőleg semmi egyezményt nem fogadnak el addig, míg az érseket nem bocsátják haza a száműzetésből." A memorandum végezetül hangsúlyozza, hogy „NagyBritánnia abban a törekvésében, hogy harccal fojtsa el Ciprus görög eredetű lakosságának szabadságharcát, olyan gaztettekhez folyamodott, amelyek középkori kényuralomra emlékeztetnek.