Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-19 / 79. szám, hétfő

A szovjet szakszervezetek a XX. kongresszus határozatainak megvalósításáért Szolovjov elvtárs beszámolója a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának teljes ülésén Moszkva, március 17. (TASZSZ): — Moszkvában, március 16-án megnyílt a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának, teljes ülése, amely az SZKP XX. kongresszusának eredményeivel és a szakszervezetek feladataival foglalkozik. A beszámolót L. N. Szolovjov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökhelyettese tartotta. A szovjet szakszervezetek egyik legfontosabb feladata — mondotta —, hogy tevékenyen a dolgozók tömegei közé vigyék a párt politikáját, a XX. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatait. A szakszervezetek feladata, hogy helyesen irányítsák a versenyt, harcoljanak a munka termelékenységének növekedéséért, a technikai haladás alapján, az újítók tapasztalatainak széleskörű elterjesztése alapján — folytatta L. N. Szolovjov, s elmondta, hogy az iparban, az építkezéseknél és a közlekedésben az utóbbi öt év folyamán több mint négy és félmillió ésszerűsítő javaslatot valósítottak meg. Emlékeztetett arra, hogy a XX pártkongresszuson bírálták a szakszervezeteknek és a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának a munkabérekkel és a munkanormákkal kapcsolatos tevékenységét. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa és a szakszervezetek központi bizottsága máris hozzáfogott, hogy intézkedéseket dolgozzon ki a munkabérek rendezésére a gépiparban, a szén- és a textiliparban. Felülvizsgálta a fakitermelő vállalatok, a minisztériumok és hivatalok dolgozóinak bérét. Ez azonban csak a kezdet. Az előadó a továbbiakban beszélt a munkaviszonyok megjavításáról az ipari vállalatoknál. Az ötödik ötéves tervben biztonsági technikai intézkedésekre és egészségügyi intézkedésekre az ipari vállalatoknál több mint tízmilliárd rubelt fordítottak. Az új ötéves terv jelentősen emeli az ezekre a célokra fordítandó összegeket. A beszámoló különös figyelemmel foglalkozott a munkások és alkalmazottak lakásviszonyainak és mindennapi életkörülményeinek megjavításával. A többi között rámutatott arra, hogy fokozni kell a lakásépítési tsrvek végrehajtását a kőolaj-, a kohászati- és a vegyiparban. A beszámoló fölött megindult a vita. A teljes ülés munkájában részt vesz A. B. Arisztov, az SZKP Központi Bizottságának titkára is. „A Szovjetunió minden alkalommal mellénk állt" — mon o ta Nasszer egyiptomi miniszt3»-e!nök Párizs, március 17. (TASZSZ) — Gamal Abdel Nasszer egyiptomi miniszterelnök fogadta a közel- és közép-keleti országokban látogatóban levő amerikai újságírók egy csoportját. Nasszer az amerikai újságírókkal folytatott beszélgetése során kifejtette Egyiptom külpolitikájának alapvető elveit és azokat az okokat, amelyek Egyiptomot a Szovjetunióhoz és a szocialista tábor országaihoz való közeledésre buzdítják. „Mindig arra törekedtünk, hogy megszabaduljunk az angol uralomtól és a legfontosabb feladatunknak tekintettük, hogy megmeneküljünk az idegen megszállástól" — mondotta Nasszer miniszterelnök. A második világháború után — mondotta a továbbiakban — éreztük, hogy a Szovjetunió támogat bennünket. A Szovjetunió minden alkalommal mellénk állt, valahányszor az Egyesült Nemzetek Szervezetében szabadságunkra törtek. A közvélemény nem hisz önöknek (t. 1 az amerikai újságíróknak), amidón önök azt akarják vele elhitetni, hogy a Szovjetunió Egyiptom ellensége. Bármit mondjanak is, bármire is vállalkozzanak a Szovjetunió ellen irányuló propaganda-hadjáratukban, önöknek Egyiptomban nem adnak hitelt. Egyes újságok azt írják — folytatta Nasszer —, hogy az oroszok most befolyásolják a Közel-Keleten kialakuló eseményeket. Meg kell mondanom, hogy Oroszország befolyása nemcsak a Közel-Keleten, hanem a földkerekség minden térségében érezhető. Nasszer cáfolta az amerikai újságoknak azt az állítását, mintha Egyiptomot „kommunista" veszély fenyegetné. Irene JoLiot-Curie elhunytához demokratikus Amint már tegnap jelentettük március 17-én hosszas betegség után elhúnyt Irene Joliot-Curie Nobel-díjas tudós. A temetésre valószínűleg kedden kerül sor. * * * Irene Joliot-Curia váratlan és oly korai halálával egyik legkiválóbb személyiségét vesztette el a francia tudomány, egy bátor és példaadásával sokakat lelkesítő harcossal lett szegényebb a békéért és szabadságért küzdő százmilliók tábora. 1897-ben született Párizsban. Szülei a francia Pierre Curie és a lengyel Marié Skodlowska-Curie — a rövidesen világhírűvé váló tudós házaspár, a rádióaktivitás alapjelenségeinek felfe<iezöi. Igy tehát gyermekkora óta a tudomány szenvedélyes szeretetének és tiszteletének légkörében élt. Középiskoláit elvégezve a párizsi egyetemen tanul kémiát és fizikát, majd az édesanyja által vezetett Rádium-Intézetben dolgozott. Érdeklődését teljesen leköti a rádióaktivitás jelensége, ebből a témakörből írja 1925-ben doktori értekezését is. 1920-ban férjhezmagy egyik legkiválóbb kollegájához, Fréderic Joliothoz. Eredeti témakörükhöz a későbbiek -órán sem lesznek hűtlenek. Váltoatlan érdeklődéssel foglalkoznak i r .'.dióaktivitás problémáival. A fiai a! Joliot-Curie házaspár egyike azoknak, akiknek munkája nyomán nőtt a radióaktivitás kis patakja az atommagfizika mai hatalmas folyamává. Irene Joliot-Curie nagy munkásságából csak a két legfontosabbat említjük itt meg. Férjével együtt ő fedezi fel 1934-ben a mesterséges rádióaktivitás jelenségét, ők állítanak elő először mesterséges rádióaktív izotópokat. Ezért a munkájáért kapja k?sőbb férjével együtt a Nobel-dijat. Másik nagyfontosságú felfedezése ugyanabból az időből datálódik. Fékjével együtt felfedezi a „párképződés" jelenségét, az anyagot alkotó elemi részek egymásba való átalakulásinak első, rendkívüli elvi fontosságú példáját. Irene Joliot-Curie kiváló tudományos tevékenysége mellett a társadalmi haladásnak is aktív harcosa volt. A hitleri megszállás alatt férjével együtt tevékenyen részt vesz az ellenállási mozgalomban. A háború után kezdeményező és vezető szerepet vállal a nemzetközi demokratikus nömozga lomban, és haláláig aktív harcosa volt a világ békemozgalmának. Tartalmas és szép életre tett pontot korai halála. Munkásságának eredményeit magábaolvasztotta az örökké fejlődő tudomány, nemes alakját szivébe zárta és emlékét ott őrzi a haladó emberiség. (Sz. N.) A francia nemzetgyűlés ülése Párizs, március 17. (ČTK) — A francia nemzetgyűlés március 16-i ülésén jóváhagyta munkaprogramját a március 24-ig terjedő időszakra. A prog ram keretében egész sor javaslatot tárgyalnak meg, elsősorban „a tengerparti országok fejlődésének tervét" a magas kort elért személyek megsegítéséről szőló törvényjavaslatot és más javaslatokat. Thamier, a parlamenti kommunista csoport képviselője, az ülésen tiltakozott az eJlen, hogy a nemzetgyűlés működési programjába nem vették be az állami iskolák ellen irányuló törvények eltörlésére vonatkozó törvényjavaslat megtárgyalását. De a francia nemzetgyűlés ennek ellenére szótöbbséggel jóváhagyta a további munka programját, amelyet a parlamenti csoportok elnökei terjesztettek be. E program elfogadása ellen 214 (kommunista és szooialista) képviselő szavazott. A francia nemzetgyűlés továbbá elfogadta a háromhetes fizetett szibadság nyújtásáról szóló törvényjavaslat második olvasását a dolgozók minden rétegére vonatkozóan és elutasította azokat a változtató javaslatokat, amelyeket a Köztársasági Tanács terjesztett elő. A törvényjavaslatot újból a Köztársasági Tanács elé terjesztik jóváhagyás végett. 4 bonni kormány magasrangú hivatalnoka — 200 000 zsidó gyilkosa A leleplezett volt náci tömeg gyilkosok végnélküli sorát, akiket Adenauer nyugatnémet kormánya a börtönökből — amennyiben egyáltalán oda kerültek — egyenesen magas miniszteriális tisztviselőkké vagy pedig a hadsereg vezető tábornokaivá nevez ki, további név, a bonni külügyminisztérium igazgatójának, Bräutigamnák neve „díszíti". A napokban hozták nyilvánosságra a náci rémtettek kivizsgálására alakult össznémet bizottság berlini sajtógyűlésen Brüutigam bonni miniszteriális igazgató háborús naplóját, valamint a nürnbergi per rávonatkozó adatait, amelyek szerint 1941-ben az ő parancsára gyilkoltak meg Lettországban 85.000 zsidót, majd 1942-ben ugyancsak az ó utasítására 110.000 bukovinai és besszarábiai zsidót. A külföldi küldöttségek elutaztak Varsóból Varsó, március 17. (ČTK) — Március 17-én Varsóból elutaztak hazájukba a szovjet kormányküldöttség tagjai M. A. Jasznov, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke, N. T. Talcsenko, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke, J. I. Palecklsz, a Litván SZSZK Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, N. I. Bobrovnyikov, a Moszkvai Tanács elnöke, akik részt vettek Boleslaw Bierutnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának temetésén. Ugyanez nap elutazott Varsóból L. S. Konyev, a Szovjetunió marsallja, aki a szovjet küldöttség tagjaként szintén részt vett B. Bierut temetésén. Március 17-én Varsóból elutazott az Albán Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége, amelyek részt vettek Boleslaw Bierutnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkárának temetésén. Ugyanaz nap utaznak el Varsóból a kínai küldöttség vezetője, Csu Te marsall, a Kínai Kommunista Pártja KB titkára, a Kínai Népköztársaság alelnöke és Lu Hsiao, Kína Kommunista Pártja KB póttagja, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete. A vendégeket a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai, valamint az Államtanács és a Lengyel Népköztársaság kormányának tagjai kisérték ki. Március 17-én elutaztak Varsóból a Francia Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja, a Svájci Munkapárt, Dánia Kommunista Pártja és Németország Kommunista Pártjának képviselői. A vendégeket a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB képviselőd kisérték ki a repülőtérre. A ciprusi események hátterében Az utóbbi napok Cipruson lejátszódott eseményei. ismét alapjaiban rázzák meg az angol imperializmus gyarmati politikájának épületét. S egészen érthető, hogy ez felkeltette az egész világ közvéleményének érdeklődését. Makariosz érsek száműzetése, amelyről az egyik görögországi lap ezzel a címmel írt: „Angol kalózok elrabolták Makariosz érseket", — csak szikra volt az eddigi feszültség ki robbantásához. Az érsek és társainak elhurcolása után Cipruson általános sztrájk tört ki, amit az angol hatóságok terrorintézkedései sem tudinak megtörni. A görög kormány tiltakozásként visszahívta londoni nagykövetét és elrendelte, hogy a görög iskolákban ezentúl tilos az angol nyelv tanítása. A görög szakszervezetek már hétfőre általános sztrájkot hirdettek, amit a görög kormány azzal az indokolással tiltott be, hogy a tüntetést nemzetellenes elemek erőszakos cselekményekre akarnak kihasználni. A Görög Általános Szakszervezet ennek ellenére határozatot hozott, hogy tiltakozásul Makariosz érsek elhurcolása ellen 4 órás általános sztrájkot hirdetett március 16-ára. Milyen események előzték meg Makariosz érsek deportálását? Ciprus Európában az utolsó gyarmati függőségben élő terület. A sziget elvesztése súlyos csapást jelentene az egész angol gyarmati politikára. Ez a tudat iiatványozza meg az angol gyarmati politika híveinek igyekezetét és a szigethez való ragaszkodását. Ciprus az egyik legfontosabb angol katonai támaszpont az Indiai-óceánba vezető tengeri főútvonal mentén. Jelentősége főképpen azóta nőtt meg, amióta az angoloknak el kellett hagyniuk a Szuezi-csatornát. Az onnan kivont csapatokat Cipruson helyezték el. Az angoloknak ez a lépése Görögországban nagyon kedvezőtlen visszhangot váltott ki. S Ciprus a görögangol viszonyban azóta is a legveszélyesebb súrlópontot képezi. A múlt év folyamán a ciprusi kérdésben fontos tárgyalások folytak Anglia, Görögország és Törökország ' között. Görögország Ciprust magának követelte és kérte Görögországhoz való visszacsatolásét. Anglia szintén ragaszkodott Ciprushoz, mint az angol politika fontos sztratégiai támaszpontjához. Törökország Angliát támogatta vagy pedig Ciprust magának követelte. A tárgyalások eredménye az lett, hogy még jobban kiéleződött a görög-angol és a görög-török viszony. Ennek következményeként Görögország nem vett részt az Atlanti Szövetség tagállamainak legutóbbi hadgyakorlatán. Görögországnak ez a lépése az Atlanti Szövetség egységének nyíit megbontását jelentette. Tudvalévő tény, hogy a nyugati imperialista hatalmak európai politikájukat éppen az Atlanti Szövetségre építik. Ennek a szövetségnek felbomlása pedig a nyugati politika teljes kudarcát jelentené. Erre utalt Karamanlisz görög mi' niszterelnök az Egyesült Állam jk kormányához intézett üzenetében is, amikor felhívta figyelmét arra, hogyha a ciprusi vita nem nyerne Görögországra nézve kedvező megoldási, „attól fél, Görögország kénytelen lesz tragikus elszigeteltségben élni". Az angol-görög-török tárgyalások kudarca után a diplomáciai tevékenység szövevényes hálójának szövése indult meg a ciprusi kérdésben. Az angolok tárgyalásokat folytattak Makariosszal és társaival, a fü" sígi mozgalom polgári vezetőivel. Miután e tárgyalások nem vezettek eredményre, az angol gyarmatosítók nem riadtak vissza a legbrutálisabb terrortól sem. Hiszen ezen a téren már sok évszázados hagyományokra és tapasztalatokra tekinthetnek vissza. Makariosz érseket elhurcolták, a szigeten pedig a terrorintézkedések egész sorát foganatosították. Ám a ciprusi kérdés megoldása sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt a gyarmati politika veteránjai elképzelték. Meg kellett győződniük arról, hogy a régi módszerek elavultak. Ma már nem minden esetben elegendő nagyokat Ígérni, vezetőket csillogó arannyal lekenyerezni, a népnek peiig a biblia-millióit nyomatni, mint ahogy azt az elmúlt századokban tették. Az alig félmillió lakosú sziget problémája a nemzetközi politika előterébe került. S nagyon nagy kérdés, vajon a terrorintézkedések meghozzák-e a várt eredményeket. Görögországban az angolellenes hangulat a tetőfokára hágott. A tüntetések naponta megismétlődnek, az angol cégtáblákat leverték, az angol hivatalokat rendőrség és katonaság őrzi a görög nép haragjával szemben. Az angol kormány lépését az angol közvélemény is elítéli. Nagy-Britannia Kommunista Pártja nyilatkozatában tiltakozik az ENSZ alapokmányában "foglalt demokrácia és önrendelkezés elvének megsértése ellen. Több munkáspárti és liberális képviselő Is megbélyegezte a kormány politikáját. Az angol alsóház is foglalkozott M,ikariosz érsek elhurcolásának ügyével. Lennox-Boyd gyarmatügyi miniszter kijelentette, hogy Harding ciprusi kormányzó az angol kormány teljes hozzájárulásával hozta meg a döntőst Makariosz és társainak elhurcolásáról. Kijelentését vita követte, amelyben a képviselők elitélték a kormány politikáját. Beven Munkáspárti képviselő szégyenteljesnek bélyegezte a kormánynak a ciprusi kérdésben tett lépését, amely szerinte csökkenti az angolok tekintélyét az egész világ közvéleménye előtt. Beven Ciprusnak Görögországhoz való csatolása mellett foglalt állást és javasolta, hogy a parlament vonja meg a bizalmat a kormánytól. Angliának a ciprusi kérdésben folytatott politikája tehát nemcsak a világ közvéleményére van kedvező tiltással, hanem növeli a belső ellentéteket is, ami a kormány kül- és Deipolitikájának csődjéhez vezethet. Zsilka László A brit hotóscigok uurva akciói Ciprus szigetén Nikózia, március 17. (ČTK) Ciprus dolgozói március 17-én is lankadatlanul folytatták tiltakozó sztrájkjukat Makariosz érsek deportálása és a brit gyarmatosítók önkényuralma ellen. Ciprus délnyugati hegyvidékén március 17-én éjszaka véres összeütközésre került sor a brit gyarmati alakulatok és a (jjprusi hazafias fegyveres alakulatok között. A Reuter hírügynökség ezt az „terrorista" akciót tartja eddig a legnagyobbnak. Az öszszetűzésnél megöltek egy ciprusi lakost, öt angol katonát megsebesítettek, kettő súlyosan sebesült. A brit gyarmati hivatalok azonnal betiltották a legközelebbi hét faluban a lakosság szabad mozgását és megkezdték a házkutatásokat. SZ£ O 1956. március 17.