Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-18 / 78. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. március 18. vasárnap 30 fillér IX. évfolyam, 78. szám Első lépések az új EFSZ-ekben Gyakran mondják, ha komoly dologról van szó. akkor a legne­hezebb határozni. De ha már dön­töttek, akkor az emberek túlnyo­mó része minden ereiéből arra tö­rekszik, hogy az úi dolog, amiről döntöttek, minél hamarább ió eredményekkel járjon. Igy van ez talán abban a 700 újonnan alakí­tott EFSZ-ben is. amelyeket az év kezdetétől kis- és középparasztja­ink létesítettek. A szövetkezetek­nek megvan az életcéljuk. Néhol már kidolgozták az egész évi ter­melési tervet, az állatállományt ideiglenes istállókban helyezték el, a szövetkezeti tagok gondoskodtak a vetőmagról, vagy már meg is kezdték a közös gazdasági épüle­tek építését. A párt járási bizottságai és a járási nemzeti bizottságok tanácsai tudják, hogy feladatuk a szövet­kezet megalakításával nem feje­ződött be, hanem tulajdonképpen csak akkor kezdődik. Jó] tudják ezt a szövetkezeti tagok is. De nem minden szövetkezetben látják világosan, hogy a legjobb akarat mellett sem lehetséges mindent megoldani néhány hét vagy néhány nap alatt és hogy legelőször azt kell megvalósítani, ami nem tűr halasztást, amit azon az áron is meg kell valósítani, ha más. szintén fontos dolgot elhalaszta­nak. Ilyen halasztást nem tűrő ügy a tavaszi munka. A CSKP KB ha­tározatának teljesítése és a tava­szi munkálatok teljes sikerének biztosítása kell. hogy a legfőbb és 1 legelső gond legyen mind az EFSZ-ben, mind a gépállomáso­kon, mind a mezőgazdasági igaz­gatás dolgozói körében. Mit ér az. ha a szövetkezeti tagok rövid idő alatt felépítik a tehénistállót és mivel nem dolgoztak jól a tavaszi munkák idején, nem lesz ió a ter­més és elegendő takarmány az ál­latok részére! Ezzel kapcsolatban a közös gazdálkodás első évének eredményeitől nagyon sok függ. Ha iók az eredménvek. a szövet­kezeti tagok kedvet kapnak a to­vábbi munkához és eszerint alakul ki az egész szövetkezethez való viszonyuk. Tehát minél jobbak lesznek az eredmények, annál na­gyobb örömmel, annál iobban fog­nak dolgozni a földművesek szö­vetkezetük további fejlesztéséért, annál gyorsabban haladnak előre az újonnan alakított szövetkeze­tek. Ez év tavaszán az úi szövetke­zeti tagok sok értékes tapasztalat­ra tesznek szert a közös munká­ban. aminek nagv hasznát veszik főként aratás idején, amikor mind­azt. amit a földeken termesztettek, ideiében és veszteséé nélkül gyors ütemben be kell takarítaniok. Mindez rendkívül fontos nemcsak az úi EFSZ-ek szempontiából, ha­nem azon földművesek részére is. akik még eddig nem határozták el magukat a közös gazdálkodásra és megvárták, hogy sikerül az új szövetkezet. Tehát viláaos. hogy a kommunistáknak, a nemzeti bi­zottságok funkcionáriusainak és elsősorban maguknak a szövetke­zeti dolgozóknak legfőbb gondja biztosítani, hogv a tavaszi mun­kát ideiében és jól előkészítsék. A régebben alakított szövetke­zetek tapasztalatai azt mutatják, hogy terv nélkül nem lehet jól gazdálkodni. A terv biztosítja, hogy a szövetkezeti tagok tudják, rmilyen munkát és kinek kell el­végezni, mi szükséges ahhoz, hogy a munkát ideiében és iól el­végezzék. hogy semmiről se fe­ledkezzenek meg. A közös tavaszi munka helyes irányítása és szervezése most a legfontosabb és ebben kell segíteni az új szövetkezeti tagoknak. Jő lenne, ha a falusi pártszervezetek és a járási pártbizottságok e na­pokban értékelnék a szövetkezeten múlt évi munkájának tapasztala­tait és ezeket a tapasztalatokat át­adnák az uj szövetkezetek tagjai­nak. E tavasszal a közös munka meg­szervezésétől mindenütt sok függ. Gép- és traktorállomásaink sokkal jobban fel vannak készülve, mint a múlt években és elegendő eszkö­zük is van ahhoz, hogy a szövet­kezetekben és a szövetkezeteken kívül dolgozó földműveseknek je­lentős segítséget nyújtsanak. De ennek ellenére is előfordulhat né­hol, egyes járásokban, hogy az EFSZ-ek földje a tél folyamán megkétszereződött és ez nehézsé­geket idéz elő. Ilyen helyeken sok fog fíiggni attól, hogyan szervezik meg és használják ki a gépeket és fogatokat és minden más eszközt, amelyek a szövetkezetekben és a falvak többi földműveseinél van­nak és amelyek segítségével ta­valy nehéz feltételek mellett is jól elvégezték a tavaszi munkákat. A jó munkaszervezés segíteni fog ott is, ahol a gép- és traktorállomás felszerelése még nem felel meg teljes mértékben a nagyobb szám­ban újonnan létesített szövetkeze­tek következtében előállott hely­zetnek. És még egy kérdés függ össze szorosan a tavaszi munkák irányí­tásával. A fontos kérdések kollek­tív, közös megtárgyalása ez. a szö vetkezeti tagokkal. Vodnany vidé­kén az újonnan létesített EFSZ-ek funkcionáriusai tanácskozásainak egyikén a chrastani EFSZ elnöke arról beszélt, hogy a szövetkezet elnöksége naponta ülésezik, min­dent megtanácskoznak nemcsak egymás között, hanem a többi szö­vetkezeti tagokkal is. A kérdések ilyen közös megtárgyalása fejlesz­ti a szövetkezeti tagok kezdemé­nyezését, a tagokban növeli a fe­lelősségérzetet mindenéit, ami a szövetkezetben történik. De ahol mindenről csak egy vagy két em­ber gondoskodik — még akkor is, ha ezt a legjobban gondolják a szövetkezettel — elmarad a fejlő­dés. Hiszen csupán az összes szö­vetkezeti tagok részvétele a ko­moly kérdések megoldásában hoz­za magával a kezdeményezés és aktivitás legszélesebb kifejtését, azt, hogy valamennyiüknek leg­főbb érdeke lesz a közös ügy és a szövetkezet. Ott, ahol a problémá­kat közösen magyarázzák és old­ják meg, a szövetkezeti tagok gyorsan megismerik, milyen ereje van a kollektív irányításnak és nem félnek a nagy nehézségektől és akadályoktól sem, amelyek minden új velejárói. « De ezek a nehézségek annál cse­kélyebbek lesznek, minél hama­rább tudatosítják a szövetkezeti tagok, a kommunisták, a nemzeti bizottságok funkcionáriusai és dolgozói, hogy jelenleg a tavaszi munkák előkészítése a legfonto­sabb. Idejében való elvégzésük megadja a szövetkezeteknek ebben az évben a közös gazdálkodás jó eredményének lehetőségét. Boleslaw Bierut elvtárs emlékét kegyelettel őrzik Lengyelország és a világ népei Eltemették Boleslaw Bierut elvtársat Í r Varsó, (ČXK). — Március 16-án mély gyászba borult Varsó. A fagyos szélben fekete szalaggal bevont piros­fehér és vörös zászlók lengenek. Tompa fénnyel égnek a lámpák. A feketekeretes arcképről jóságos szemmel néz az, akit a lengyel nép most kísér ki utolsó útjára. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága épületének udvarán a kora reggeli óráktól kezdve gyü­lekeznek a lengyel kormány, a parlament, a lengyel közélet képviselői, a tudósok, a művészek, a tábornoki kar, a lengyel főváros és egész Lengyelország dolgo­zóinak képviselői. Jelen vannak a varsói diplomáciai ki­rendeltség képviselői is. Tíz órakor megnyílnak a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága épületének hatalmas ajtói és a lengyel hadsereg tisztjei piros-fehér állami lobogóval leterített egyszerű, t'ekete koporsót visznek a vörös posztóval bevont ágyútalpra, amelyen vörös szegfű­csokor fekszik. Boleslaw Bierut koporsója után jönnek az elhunyt családtagjai, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai, az Államtanács és a lengyel kormány képviselői Mögöttük sorakoznak a külföldi kormányküldöttségek, valamint a kommunista- és munkáspártok küldöttségének tagjai. E küldöttségek élén ott látjuk N. Sz. Hruscsovot, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagját, az SZKP KB első titkárát. Mögötte halad Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának küldöttsége Antonín Novotný elvtárs vezetésével. A gyászkíséret megindul. A gyászinduló hangjaira a kíséret éle lassú léptekkel halad előre, az ágyútalp kiér a Központi Bizottság épülete udvarának kapuján. A menet az utcát kétoldalról megtöltő tömeg között vonul. Varsó népe ma az utolsó helyig megtöltötte nem­csak az utcák járdáit, hanem a házak ablakait is a gyászmenet útja mentén. Varsó utcái soha sem voltak­ilyen hatalmas manifesztációnak tanúi — a nagy fáj­dalom, a rendkívüli bizalom és a legforróbb emberi ér­zések manifesztációja ez a nagy államférfl és a ked­ves barát iránt. Lassan halad a fekete lovak által hú­zott ágyútalp Varsó főutcáján, a Jerolazini-fasoron Var­só főterére, a Sztálin térre. A lengyel főváros lakosságának tízezrei töltik be a Tudomány és Kultúra Palotájának környékét. A palota tetején gyász- és piros-fehér, félárbocra eresztett lo­bogó leng. A gyászmenet áthalad a tér közepén és megáll a ravatal előtt, amelyre szegődik ebben a pilla­natban valamennyi jelenlevő tekintete. A lengyel had­sereg tábornokai a ravatalra helyezik a koporsót Boles­law Bierut holttestével. A mély csöndet szirénák búgása szakítja félbe, jelez­ve a háromperces csöndet, mellyel Lengyelország tisz­telettel adózik Boleslaw Bierut emlékének. Gyászgyűlés Varsóban Va'ahol Praga-elövárosban még szólnak a szirénák, amikor már fel­hangzanak az Internacionálé hangjai, s jelentik a varsói dolgozók és va­lamennyi lengyel vajdaság küldöttsé­geinek a gyászünnepély kezdetét. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájá­nak, az Államtanács és a lengyel kormány, valamint a külföldi küldött­ségek tagjai elfoglalják helyüket az emelvényen. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, az Államtanács és a lengyel kormány nevében Ale­xander Zawadski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága poli­tikai irodájának tagja, az Államtanács elnöke nyitja meg a gyászszertartást. A tér fölött ünnepélyesen szállnak Alexander Zawadski beszédének be­fejező szavai: ,|Mint szemünk fényét védelmezzük a lengyel dolgozók vív­mányait, minden erőnkkel megszilár­dítjuk szeretett hazánkat, a népi Len­gyelországot, még jobban és terme­lékenyebben dolgozunk hazánk dol­gozóinak anyagi és kulturális felvi­rágzásáért, megszilárdítjuk népünk barátságát a Szovjetunió, a Kínai Nép­köztársaság, a népi demokratikus or­szágok népeivel és valamennyi béke­szerető nemzettel az egész világon." Ezután Jozef Cyrankiewicz, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, a Minisztertanács elnöke lép a mik­rofonhoz. Megemlékezik Boleslaw Bie­rutnak az erős népi demokratikus lengyel állam építésében szerzett ér­demeiről. A Nemzeti Front Országos Bizottsá­ga nevében Sz. Ignar, a Nemzeti Front Országos Bizottsága elnökségé­nek tagja búcsúzik Boleslaw Bierut­tól. Kiemeli Boleslaw Bierut hatalmas munkáját a munkások és földművesek szilárd szövetségének építésében. amely a Nemzeti Front alapja. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának, az Államtanács­nak, a lengyel kormánynak, valamint a lengyel népnek a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsága, a szovjet kormány és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa nevében N Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára tolmácsolja mély részvétét Boleslaw Bierut elhunyta felett. Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Kínai Népköztársaság kormányának nevében a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárától Csu Te mar­sall, a Kínai Népköztársaság alelnöke, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja és a Központi Bizottság titkára bú­csúzik. Antonín Novotný, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára beszédében a népi demokratikus országok kommu­nista- és munkáspártjai nevében Bo­leslaw Bitrutnak, az összes népi de­mokratikus országok közötti barátság és testvéri együttműködés megszilár­dítására való törekvéséről beszél. A jugoszláv kommunisták a jugoszláv munkásosztály és a jugoszláv nép részvétét Szvetozar Vukmanovics­Tempo, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága vég­rehajtó bizottságának tagja, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács alelnöke tolmácsolja a lengyel népnek. Arról, mit jelentett Boleslaw Bie­rut tevékenysége a kommunista- és munkásmozgalom számára a kapita­lista országokban, Jacques Duclos, Franciaország Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának titkára emléke­zik meg a kapitalista országok kom­munista- és munkáspártjai nevében. Elhangzottak az utolsó szavak, ame­lyekkel a nép Boleslaw Bieruttól bú­csúzott és a fedetlen fővel álló több tízezres tömeg felett ünnepélyesen és méltóságteljesen hangzanak a lengyel himnusz akkordjai. A lengyel hadse­reg tábornokai a ravatalhoz lépnek és Boleslaw Bierut koporsóját ismét elhelyezik az ágyútalpon. A gyászin­duló hangjai mellett ismét megindul a gyászkíséret. A katonai temetőben Csaknem két órán át vonul a gyász­kíséret Varsó és Lengyelország népé­nek százezrei között. A menet éle maga mögött hagyja a legszebb vá­rosrészek egyikét, a Zoliborzot, a kor­szerű munkástelepet, és áthalad a Pawonski-katonai temető kapuján. Bierut elvtárs legközelebbi munka­társai koporsót leveszik az ágyú­talpról és Chopin gyászinduiójának hangjai mellett vállukon viszik a kriptához. A díszőrség utoljára tisz­teleg Boleslaw Bierutnak. A sírhely felett a fekete szalaggal bevont álla­mi és vörös lobogót mélyen meghajt­ják. A föld felé irányulnak a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a többi po­litikai és közszervezetek lobogói is. A nagy csöndben ismét felhangzik a lengyel államhimnusz Ezután az el­hunyttól a sír felett E. Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára búcsúzik. Megemlékezik a kiváló forradalmár, a lánglelkű hazafi és a Lengyel Egye­l sült Munkáspárt harcosának életéről és munkájáról, akinek neve örökre beíródott a lengyel és nemzetközi po­(Folytatás a 2. oldalon.) Á Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlésének küldöttsége a Szovjetunióban 1956. március 16-án pénteken 19 óra után érkezett meg Moszkvába az első hivatalos látogatásra a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlésének húsz­tagú küldöttsége Zdenék Fierlinger­nek, a nemzetgyűlés elnökének veze­tésével. A vnukovi repülőtér érkezési oldala csehszlovák és szovjet zászlók­kal volt feldíszítve, reflektorok világí­tották meg és a repülőtér épülete előtt gyülekeztek a hivatalos személyiségek és Moszkva lakossága, hogy üdvözöl­jék a csehszlovák vendégeket. A vendégek üdvözlésére eljöttek: A P. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Szövetségi Tanácsának elnöke. V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának el­nöke, N. N. Fegov, a irovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének titkára, t. Szovjetunió miniszterei, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának képviselői, a Szovjetunió miniszterhelyettesei, a Moszkvai Városi Tanács képviselői, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének felelős dolgozói, a Szovjetunió Külügyminisztériumának és a Külföld­del való Kulturális Kapcsolatok Össz­szövetségi Társaságának vezető dolgo­zói, valamint a moszkvai közéleti té­nyezők. Jelen voltak a moszkvai csehszlovák nagykövetség dolgozói is, Jaromír Vo­sahlikkal, a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetével az élen. A. P. Volkov, a Szovjetunió Legfelső ľanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke üdvözölte a csehszlovák vendégeket í Szovjetunió Legfelső Tanácsa és s szovjet nép nevében. Kijelentette/ hogy a Szovjetunióba való megérkezé­sük éppen úgy, mint a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének nem­régi csehszlovákiai látogatása még­jobban megszilárdítja a két testvéri ország népei közötti barátságot és döntő tényezője a barátság továbbfej­lesztésének a csehszlovák-szovjet kap­csolatokban és a kölcsönös együttmű­ködésben. Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés el­nöke köszönetet mondott a kedves fo­gadtatásért. Kijelentette, hogy a kül­döttséget a Szovjetunióba vezető útja előtt a csehszlovák nép arra kérte, hogy a Szovjetunióban mindenütt leg­forróbb üdvözleteiket tolmácsolják. A fogadtatás után a Csehszlortft Kíztársaság Nerílletgyűlésének kül­döttsége szállására, a „Szovjetszkaja" szállóba ment. • *

Next

/
Thumbnails
Contents