Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-11 / 42. szám, szombat

Minden erővel a köztársaság további gazdasági felvirágoztatásáért (Folytatás a 2. oldalról.) dolgozott, az építkezésekhez azonban mindössze 65 építésvezetője volt. Ilyen körülmények között a vállalat nem volt képes biztosítani az építkezési munkálatok megfelelő irányítását sem műszaki, sem gazdasági tekintetben, nem használta ki az építőipari gépeket, a vállalat túllépi a költségtervet és veszteséggel gazdálkodik. Az építőipar szervezésében fellépő fogyatékosságok fékezik az építészet gépesítését és iparosítását, megnehezítik a folyamatos munkamódszerek alkalmazását az építkezéseken, valamint az előgyártott elemek felhasználását. E hiányosságok egyben növelik a munkaerővándorlást is. A Kassai Magasépítési Vállalat mindössze a tervbevett idő felében h. s mái ja ki az építőipari gépeket, nem teljesíti a kitűzött feladatokat és 18 milliós veszteséggel gazdálkodik. Másfelől a brnói Ingstav a munka helyes megszervezésével biztosította a gépek tervenfelüli 22%-os kihasználását, ami hozzájárult ahhoz, hogy a víri vízduzzasztó gátjának építését 9 hónappal megrövidítsék, teljesítsék a termelés tervét és a felhalmozás tervét 117%-ra túlteljesítsék. Az építészet iparosítása, a gépek kihasználása és a beruházások olcsóbbá tétele haladékot szenved amiatt is, hogy a tervezők már évek óta Idegenkednek a típus-tervektől, s a felettes szervek sem érvényesítik kellőképpen a típustervek szerinti építkezés elvét. A mezőgazdaságban pl., ahol igen széleskörű lehetőségei vannak a típustervek alkalmazásának, a tervezőmunkának mindössze 16%-át teszik ki a típustervek. A beruházási építkezések jelentős növelése kötelességünkké teszi, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsunk a foalapokbsn rejlő hallatlan értékekkel való gazdálkodásra, hiszen ezek az alapok alkotják nemzeti vagyonunk, legnagvobb részét. A főalapok általános számbavétele alkalmával 1955. január 1-vel megállapítottuk e százmilliós értékek öszezegét, amelyek egész dolgozó népünk tulajdonát alkotják. Megbízható áttekintést nyertünk ar< ról, hogyan szerelték fel az egyes vállalatokat épületekkel, energetikai és más erőgépekkel, munkagépekkel és egyéb gépi berendezésekkel, szállítóeszközökkel, szerszámokkal és egyéb leltári tárgyakkal. Az általános számbavétel megteremtette a reális alapot ahhoz -hogy mélyrehatóan elemezhessük vállalataink kapacitásának főalapjait és kihasználásukat, hogy megállapíthassuk a beruházási törlesztések és főjavítások mértékét. Jó gazdák módjára ügyelni kell arra, hogy népgazdaságunk nagy teljesítőképességét hiánytalanul kihasználjuk, hogy bányáinkban .a drága kombájnok, építőiparunkban a kotrógépek és talajgyaluk, és minden szakaszon nagy gépi gazdagságunk minél nagyobb hasznot hajtson népünknek. A minisztériumok, a vállalatok és minden üzem dolgozója kövesse egyre nagyobb figyelemmel a főalapok mutatószámait. Gondosikodjanak az eddiginél nagyobb mértékben arról, hogy milyen állapotban vannak a főalapok, hogyan gondoskodnak róluk, milyen a karbantartás, mikor célszerű és gazdaságos a meglevő főalapok tökéletesítése és mikor szükséges új főalapokról gondoskodni. Ugyelniök kell arra, hogy a jelentős beruházási eszközöket gazdaságosan kihasználjuk, ne fordítsuk őket fényűző és túlméretezett gyárépületek létesítésére, ahelyett, hogy korszerű gépi berendezést szereznénk be és növetnők a gépek arányát a beruházások összegében. Ügyelnünk kell tehát arra, hogy az általános számbavétel eredményei és a főalapokról való gondoskodás ne egyszerűsödjék le csupán a leírások növelésére és ennek alapján a beruházások és főjavítások aránytalan fokozására, ahelyett, hogy teljes mértékben kihasználnók, karbantartanék a gépeket és az épületeket és gondoskodnánk a megfelelő gépesítésről. A dolgozók, valamint a vállalat és egész népgazdaságunk érdeke megkívánja, hogy elsősorban a főalapokról való gondoskodást fokozzuk, hogy idejében és jól végezzük el a karbantartási munkálatokat és a főjavításokat, hogy a gépek és épületek hoszszabb ideig használhatók legyenek, hogy gyakori gépállások ne károsítsák a termelést, ne csökkentsék a munka termelékenységét, és a dolgozók jövedelmét. Az állami terv és az állami költségvetés bőven biztosítja a főalapokról való gondoskodást. A főjavítások terjedelme 1955-höz képest 26 százalékkal emelkedik és 6563 millió koronát ér el. E jelentős pénzügyi eszközök minél célszerűbb kihasználására minden vállalatnak a dolgozók és a termelés érdekében a főjavításokat a lehető leggondosabban, határidőre kell Elvégeznie és a Pénzügyminisztérium új irányelvei szerint a főjaés a nép Jólétének fokozásáért vitásokat a gépi berendezések korszerűsítésével kell egybekötni ott, ahol ez növeli és olcsóbbá teszi a termelést. A beruházási építkezések feladatainak teljesítésében nagyobb segítséget kell nyújtaniok a pénzügyi szerveknek is, elsősorban a Beruházási Banknak. A Beruházási Banknak az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítania az építkezések gazdasági kérdéseire. Elemezni kell a beruházási tervet, a beruházási akció egész lefolyását, a tervezési felkészültséget és költségvetlsi dokumentációt, az árkalkulációt, az énítőipari szervezetek munkáját, tudni kell azt is, hogyan gondoskodik az építtető az építkezési terv teljesítéséről és a munkák meggyorsításáról, helyesen dolgozták-e ki a termelési kaDacitások üzembehelyezésének tervét és hogyan teljesítik e tervet. A Beruházási Bank hozzájárulhat ahhoz, hogy ne forduljanak elő olyan esetek mint pl. nemrég, amikor a vitkovicei vállalat a kunčicei Klement Gottwald Oj Nagykohónak 50 koronát számlázott egy folyóméter kábel lefektetéséért, mivel ez az ár szereoelt az építkezés költségvetésében. A Klement Gottwald Oj Kohómű ellenvetés nélkül kifizette ezt az árat, bár a helyes ár, mint utólag megállapították, mindössze 7,60 korona egy folyóméterért. Példája ez annak, hogy sem a tervező, sem az építészeti szervezet. sem az építettető nem ellenőrzi kellőképpen az építkezés gazdaságosságát. A beruházások pénzügyi fedezetéről kiadott, átdolgozott és egyszerűsített irányelvek hozzáiámlnak ahhoz, hogv 3 oénzüqvj dolgozók naqyobb gondot fordíthassanak az eoves építkezések gazdaságosabbá tételére. Merőgazdnság A CSKP X. kongresszusa határozatainak szellemébén pártunk és kormánvunk szüntelenül migv gondot fordít a mezőgazdasági termelés fejVsztésére és a mezőgazdaság szocialista szektorának kiépítésére. Az állami terv és az állami költségvetés 1956-ra is biztosítja a szükséges anvagi és pénzügyi eszközöket a mezőgazdasági termelés további fejlesztésére. Az 1956. évi állami költségvetés a mezőgazdaság céljaira 8773 millió koronát szán, vagyis 17,9 %-kal többet, mint 1955-ben. 1953-hoz képest az emelkedés meghaladja a 62,5 %-ot. Ebből beruházásokra fordítanak 2885 millió koronát, vagyis 22,4 0/o-kal többet, mint 1955-ben. A költségvetésből, saját anyagi forrásokból és hosszúlejáratú hitelekből a mezőgazdaság összes beruházásai 30 %-kal emelkednek. Az állattenyésztésre 20 %-kal többet fordítanak. A mezőgazdasági oktatásra szánt kiadások 9 %-kal emelkednek. A mezőgazdasági tudo mány és kutatómunka céljaira nagy összeget, 442 millió koronát fordítunk. Az állami költségvetés a mezőgazdaság számára hosszúlejáratú olcsó hitelt biztosít 1298 millió korona ösz "regben, ami 28,5 %-kal több, mint 1955-ben. Ebből a hitelből az egységes földmüve&szövetkezeteknek évente 5%-ot írnak le ami 1955-ben 185 millió koronát tett ki. Az állattenyésztési termelés céljait .szolf'ó közös szövetkezeti épületek száma egyharmadával nő. A traktorállomások 737 millió korona értékben kapnak újabb gépeket, ami 27,6 százalékkal több, mint 1955-ben. A mezőgazdasági dolgozók száma további 74 ezerrel emelkedik. Igen jelentős ez az anvsei és pénzügyi támogatás Szlovákiában, ahol a mezőgazdaság céljaira fordítandó költségvetési kiadások az országos mezőo*7di«ágí költségvetési kiadások 28,4 0/o-át teszik. A párt és a kormány nagy segítsége és gondoskodása minden feltételt megteremt ahhoz, hogy sikeresen teljesítsük a CSKP X. kongresszusának irányelveit a mezőgazdaság, termelés lényeges növeléséről. 1955-ben a mezőgazdasági termelést közel 11,5 %-kal növeltük és ezzel mezőgazdaságunk elérte a háború előtti színvonalat. E színvonal azonban még mindig távol áll ' mezőgazdaságunk lehetőségeitől. Ezért még az eddiginél is nagyobb igyekezetet kell kifejtenünk, hogy tovább fokozzuk a mezőgazdasági termelés termelékenységét és belterjességét. Az egységes földművesszövetkezetek egyre javuló gazdasági eredményei e téren jó példával szolgálnak. Tovább emelkedett az egységes földmüvesszövetkezetek száma, a tagok létszáma és a szövetkezetekhez tartozó földek nagysága, Az egységes földművesszövetkezetek termelési és pénzügyi eredményei a szövetkezetek további gazdasági felvirágzását és szervezeti megszilárdulását tanúsítják. A munkaegység értéke 12,4 %-kal emelkedett, Szlovákiában 25 %-kal. A bevételből az oszthatatlan alapokat az eddiginél 28,7 %-kal nagyobb mértékben gyarapították, Szlovákiában e juttatás 79 %-kal emelkedett. Az egységes földmüvesszövetkezetek bevételei az Állami Bankban 18,8 %-kal emelkedtek. Az egyséoes földmüvesszövetkezetek a múlt évben előírásosan teljesítették a kötelező beadást. Az egységes földmüvesszövetkezetek fent említett összesített eredményei még jobbak is lehetnének, ha sok EFSZ-ben megszüntették volna a munkaszervezés és az érdemszerinti díjazás terén, az állattenyésztési termelés összpontosításában és fejlesztésében, a szövetkezeti létesítmények összpontosításában és fejlesztésében, a szövetkezeti létesítmények gyorsütemű és gazdaságos felépítésében, a szövetkezeti vagyon gondozásában, a lelkiismeretes könyvelésben és az oszthatatlan alapok juttatásában fellépő fogytékosságokat. A gén- és traktorállomások munkájából és gazdálkodásából ugyancsak sok hibát kell kiküszöbölni, elsősorban a munka megszervezése, a munkáknak agrotechnikai határidőben való elvégzése, az érdemszerinti díjazás, a gépek kihasználása és gondozása, az üzemanyaggal való gazdálkodás, a gazdaságosság és a végzett munkákért való követelések behajtása terén. Igen fontos, hogy a gépállomások munkájukat pontosan az előírt agrotechnikai határidőre végezzék el, különösen bizonyos növényfajták esetében. Ezt mutatja a berovicei (Slani-i járás) GTÄ példája, amely késedelmesen végezte el a repce cséplését a jarpicei EFSZ-nek és ennek következtében a hektárhozam a felére csökkent, bár ugyanannak a teleknek a másik felében, ahol a cséplést idejében végezték el, ez a hozamcsökkenés nem következett be. A munka elégtelen irányítása, szervezése és a rossz gazdálkodás az oka annak, hogy pl. a jeseník'i gépállomás, ahol egy traktorra 241 átlaghektár teljesítmény jut, ugyanakkor 184 korona költséget mutat ki egy átlaghektárra, a sternbergi gépállomáson pedig, ahol a teljesítmény traktoronként 339 átlaghektár, az egy hektárra eső költség csupán 144 korona. A lelkiismeretesebb gazdálkodás gépállomásainkon azért is szükséges, mert az állami költségvetés a gépállomások céljaira nagy összeget, 2603 millió koronát fordít, ugyanakkor a gépállomások munkájáért a parasztok és az egységes földmüvesszövetkezetek csupán a költségek 38 %át fizetik. Az állami gazdaságok munkájában is a rossz gazdálkodás fő oka a termelés csekély belterjessége, az alacsony munkatermelékenység, az elégtelen irányítás, a munka rossz megszervezése és a tervben előirányzott költségek túllépése. A skalnái állami gazdaság pl. 60 %-kal drágább tejet termel, mint a petrohradi gazdaság. A Dolní 2dári-i állami gazdaság 163 %-kal drágábban neveli fel a malacokat, mint a Marianske Lázne-i gazdaság. A füleki állami gazdaság 51 %-kal drágábban juttat közellátásunknak 1 kg sertéshúst, mint a bajcsi gazdaság. Állami gazdaságaink ezért még mindig nem mutatnak példát a jó gazdálkodásban és nem teljesítik kielégítően fontos küldetésüket. Pártunk és kormányunk nagy segítséget nyújtott mezőgazdaságunknak azáltal is, hogy leszállítottuk a legfontosabb mezőgazdasági termények beadási normáit így parasztjainknak és egységes földművesszövetkezeteinknek több terményük marad, amelyet nagyobb áron értékesíthetnek. Ugyanakkor sok mezőgazdasági termény begyűjtési és felvásárlási árát is emeltük. Sok egyénileg gazdálkodó paraszt azonban nem teljesíti a kötelező beadás tervét, ugyanakkor a felvásárlás tervét jelentősen túllépik. Ez azt jelenti, hogy egyazon mennyiségű mezőgazdasági terményért a parasztok több pénzt kapnak. A jövedelem ilyetén gyarapítása, amely nem ered a termelés megfelelő növeléséből, nagyobb részesedést juttat a közös nemzeti jövedelemből, mint amennyi a jövedelem létrehozásában való részesedésnek megfelelne. Emellett az ipari termékek árait állandóan csökkentjük, a mezőgazdaság egyre olcsóbban vásárol az ipartői, egyre több termelőeszközt és fogyasztási cikket vesz. Ugvanakkor az állam pénzén egyre nagyobb gondot fordítunk a vidék iskolaügyére, kultúrájára, az egészségűd"

1' és szociális intézkedésekre. így pl. a parasztok és szövetkezeti tagok 1955-ben összesen 226 millió koronát fizettek a nemzeti biztosítás céljaira, ők azonban 622 millió koronát kaptak. A parasztok érdeke tehát, hogy pontosan fizessék a nemzeti biztosítás díjait és ne engedjék felgyűlni a hátralékokat, amelyek már úgyis néhány százmillió koronára rúgnak. A parasztok számára előnyös a gépes traktorállomások munkája, amelyért csupán a költségek 30%-át fizetik. A parasztoknak és egységes földművesszövetkezeteknek ezért e munkákért idejében kell fizetniök és ki kell egyenlíteniök nagy hátralékaikat. A mezőgazdasági adó összterve 1955-ben csupán 370 millió koronát tett ki. Ho*— a mezőgazdasági termelés növelésére irányuló igyekezetet támogassuk, a mezőgazdasági adőt nem emeljük a növekvő' hozamok arányában, ami a parasztok számára újabb előnyt jelent. Állampolgári kötelességük ezért, hogy lelkiismeretesen megfizessék amúgyis minimális mezőgazdasági adójukat. Adóhozzájárulásuk úgyis sokszorosan megtérül azokból a nagy állami kiadásokból, amelyekben maguk is részesednek és amelyek a mezőgazdaság további fejlesztését és az életszínvonal további emelését szolgálják. Mindezek az adatok azt bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk igen kedvező körülményeket teremtett és teremt a mezőgazdasági termelés rohamos fejlesztésére, és hogy elsősorban a parasztoktól és más mezőgazdasági dolgozóktól függ, hogy a mezőgazdaságban a munka teremlékenysége és a termelés belterjessége gyers ütemben emelkedjék. Kereskedelem és szolgáltatások A szocialista termelés szüntelen gyarapodása feltétele annak, hogy állandóan emelkedjék a dolgozók életszínvonala és hogy kielégíthessük egyre növekvő anyagi és kulturális szükségleteiket. Az életszínvonal emelkedését bizonyítja a kereskedelem és a szolgálatatások állandó fejlődése, a fogyasztási alap szüntelen növekvése, a nemzeti jövedelem tervszerű növekvése alapján. Az 1955. évi kiskereskedelmi áruforgalmi tervet bár ez év folyamán felemeltük, még így is túlteljesítettük. A kiskereskedelmi áruforgalom 1955-ben paritásos árakban számítva 1954-hez képest 110/

0-kal, 1953-hoz képest 33,6%-kal, emelkedett. Szlovákia részesedése a Csehszlovák Köztársaság kiskereskedelmi áruforgalmában 1951-ben 21,70/

0 volt, 1956-ban 22,8% lesz. A dolgozók életszínvonalának és vásárlóerejének állandó emelkedése újabb fontos változásokra vezet a személyes fogyasztás szerkezetében és minőségében. Különösen fokozódnak az igénvek az eddigi nyersanya gok jobb feldolgozására, a nagyobb áruválasztékra, a fogyasztók új, ízlésesebb árucikkeket kívánnak, a fizetett anyagi és kulturális szolgáltatások kibővítését és megjavítását várják, nagyobb üdültetési, sport és turisztikai igényeik vannak, javítani kívánják a lakáskultúrát, stb. 1955-ben 1953-hoz képest a búza lisztből készült sütemény fogyasztása egynegyedével, a rizsé kétszeresével, a vajé egyharmadával, a kávé fogyasz tása több mint háromnegyedével nőtt, a dolgozók kétszerte több selyemszö vetet, egyharmadával több rádiókészüléket, hatszorta több mosógépet, nyolcszorta több hűtőszekrényt és kétszer több motorkerékpárt vásároltak. Emellett szem előtt kell tartanunk, hogy az említett példák sem mutatják kimerítően a kereslet rohamos növekedését és szerkezeti változását az egyre jobb minőségű fogyasztási cikkek irányában, mégpedig az élelmiszerek és iparcikkek szakaszán egyaránt. Egyre nagyobb a kereslet "1. mosógépekben, motorkerékpárokban, hűtőszekrényekben, gépkocsikban, távolbalátó készülékekben, építőanyagban, bizonyos textilárukban és élelmiszerekben, a lakosság szívesen vásárolna belőlük még többet. A fogyasztás és kereslet e rohamos növekvése bizonyítja népünk életszínvonalának állandó emelkedését. A szocializmusban az egész termelő munka célja az ember, az ember szükségleteinek kielégítése, nem pedig a profit. Az a tétel érvényes, hogy a termelés módja határozza meg az elosztás módját is. Ezért a szocializmusban a nemzeti jövedelmet kizárólag ama dolgozók érdekében osztják el, akik részt vesznek e jövedelem megteremtésében és až elosztás érdem szerint történik Ezért a kereskedelem munkájának megjavítása, minden árucikkel való kielégítő ellátás, annak lehetősége, hogy célszerűen használjuk fel egyre növekvő jövedelmünket, igen nagy jelentő-: ségű abból a szempontból, hogy biztosítsuk a városi és falusi dolgozók személyes anyagi érdekeltségét munkájuk eredményében, munkájuk termelékenységének állandó növelésében. Noha az állami és szövetkezeti kereskedelem munkája javul, mégsem tart lépést a lakosság rohamosan növekvő szükségleteivel. Ezért rendszeresen tovább kell javítani a kereskedelem szervezését, elmélyíteni a piackutatást, növelni a kezdeményezést es cselekvőképességet a termeléssel kötött szállítási szerződések létrehozásában, a rendelésekben, a keresett, új, változatosabb és ízlésesebb árufajták beszerzésében. A termelésben, valamint az állami és szövetkezeti kereskedelemben még inkább abból kell kiindulni, hogy a lakosság fogyasztásának növelése és megjavítása nem gépiesen megy végbe, hanem megköveteli, hogy a termelés és a kereskedelem sokkal rugalmasabban, az eddiginél rövidebb idő alatt alkalmazkodjék a kereslet alakulásához, gyorsabban vezesse be a keresett és új árucikkek termelését, együttesen, az eddiginél gondosabban biztosítsák a javaslatok összegyűjtését, az eddiginél sokkal inkább törődd jenek az áruk ízlésesebbé tételével, tervezők, modellezők és más termelési és kereskedelmi szakemberek kiválasztásával és nevelésével. Fölösleges jelenség, hogy nálunk, ahol nagy termelési lehetőségekkel és jelentős készletekkel rendelkezünk fogyasztási cikkekben, a piacra igen kis választékban kerül damaszt-kelme, szőnyeg, függöny, krémek, lakásberendezési anyag, evőeszközök, konyhagépek és más iparcikkek, amelyek iránt lakosságunk nagy érdeklődést tanúsít. Helytelen pl. az is, hogy a piacon csupán négyfajta tea és háromfajta kávé található, bár teát és kávét több országból, különféle fajtákban hozunk be. Ki kell bővítenünk továbbá a bor választékát is, hazai termelésű borfajtáink nagy számának és kiváló színvonalának megfelelően. Ezzel egyben növeljük a termelők érdekét és felelősségét az általuk termelt áru minőségéért. Ugyanez érvényes számos mte terményünkre is. Meg kell javítanunk a szolgáltatások színvonalát a kereskedelemben, a vendéglőkben, üzemi éttermekben, szálló* dákban, üdülőkben és turistaszállókban, a közlekedésben és fokozott gondot kell fordítanunk szakképzett káderek nevelésére. A kereskedelem munkájának további megjavítása nemcsak a kiskereskedelmi áruforgalmat növeli, hanem hozzájárul a forgalmi költségek csökkentéséhez is. A külkereskedelem 1956-ban tovább fejleszti gazdasági kapcsolatait a szocializmus táborának országaival, elsősorban a Szovjetunióval. Ez az árucsere és az említett országokkal való tudományos és műszaki együttműködésünk növeli népgazdaságunk lehetőségeit. Termelésünk szüntelen gyarapodása lehetőséget nyújt külkereskedelmünknek arra is, hogy az egyenlőség és kölcsönös előnyök biztosítása alapján fejlessze kereskedelmi kapcsolatainkat a kapitalista államokkal, elsősorban az iparilag kevéssé fejlett országokkal, amelyeket külkereskedelmünk fejlesztésével egyben támogatunk gazdaságuk, elsősorban iparuk felépítésében. Áruszállításainkat, segítségünket nem kötjük semmiféle feltételekhez, amelyek megbontanák az egyenlőség és kölcsönös előnyök juttatásának elvét. Ezzel hozzájárulunk a nemzetek közti békés és baráti kapcsolatok megszilárdításához. A külkereskedelem és a termelés még tevékenyebben fogja biztosítani e feladatok teljesítését, Iskolaügy, kultúra, egészségügy és szociális intézkedések Népünk életszínvonalának szüntelen emelkedését bizonyítja, hogy állandóan nagyobb kiadásokat fordítunk kulturális, egészségügyi és szociális célokra. Az e célokra szánt költségvetési kiadások 1956-ban elérik a 28 779 millió koronát, vagyis az összes költségvetési kiadások 32%-át. 1955-höz képest az emelkedés 6,3%, 1950-hez képest 89%. Az iskolaügyi kiadások 1955-höz képest 6,20/o-kal, az egészségügyi kiadások 8,9%-kal, a kulturális kiadások 8,3%-kal. a nemzeti biztosítás céljaira szánt kiadások 4,50/

0-kal emelkednek. (Folytatás a 4. oldalon) OJ S?0 1956. febríľär 11. N