Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-11 / 42. szám, szombat

Minden erővei a köztársaság további gazdasági felvirágoztatásáért (Folytatás a 3. oldalról.) E kiadási tétetek állandó emelkedéséről tanúskodik a kővetkező kimutatás. Költségvetési kiadás 1950 1956 EmelkeKčs -Kčs dés 0/o-ban Iskolaügyi kiadások 1 lakosra számítva 179,29 344,25 92,1 egészségügyi kiadások 1 lakosra számítva 225,85 400,09 77,1 kulturális kiadások 1 lakosra számítva 49,48 109,62 121,5 Nemzeti biztosítás egy biztosított személyre számítva 1563,44 2351,82 50,4 Iskolaligy terén további beruházási építkezésekre 631 millió koronát fordítunk. Különösen Szlovákiában növeljük lényegesen az iskolaépítésre szánt költségvetési kiadásokat. A dolgozókról, az iskolaügy fejlesztéséről, a dolgozók szakképzettségének további növeléséről és tehetségük teljes kifejlesztéséről való tervszerű gondoskodás kifejezésre iut Iskolaügyünk általános szervezettségében és célkitűzéseiben is. A dolgozók érdekében tovább fejlesztjük az Iskolán kívüli létesítményeket, óvodákat, ifjúsági otthonokat és iskolai étkezdéket E célokra nagy összegeket fordítunk. A 11 éves iskolák számának állandó növelése utat nyit népünk legszélesebb tömegei műveltségének további fejlesztésére. Erről az tanúskodik, hogy főiskoláinkon, közép- és szakiskoláinkon az esti tanfolyamok hallgatóinak és a távhallgatóknak a száma ez évben 31 százalékkal emelkedik. , A szakképzettség további növelésében nagy jelentőségű a műszaki főiskolai szakok hallgatói számának növekedése, ez évben pl. az építőipari karon 49 százalékkal, a gépipari karon 33 százalékkal, a közlekedéstechnikai karon 25 százalékkal. Különösen örvendetes és jelentős ez a szlovákiai műszaki káderek fejlődése szempontjából. A költségvetés csupán a főiskolai hallgatók ösztöndíjaira 123 millió koronát fordít. Kellőképpen gondoskodunk a kultúra további felvirágzásáról is. A párt és a kormány hathatós támogatásával, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a nemzeti bizottságok részvételével tervszerűen tovább építjük a népművelődési létesítmények hálózatát (klubok, kultúrházak, kultúrtermek). A színházak látogatóinak száma 1937-ben összesen 5 millió volt, 1953-ban már 10 millió, 1955ben 12,5 millió, 1956-ban a terv szerint 13 millió személy tekinti meg a Színházi előadásokat. A mozielőadások látogatóinak száma 1937-ben 84 milió volt, 1955-ben már 163 millió és az idén 170 millió. Szlovákiában a mozilátogatók száma 1937 óta ötszörösére emelkedett. Csehszlovákiában 3500 lakosra jut egy mozi, Olaszországban 4400 lakosra, Franciaországban 7270 lakosra, Nyugat-Németországban 8800 lakosra. 1945 óta már több millió rádióvevőkészüléket adtak el és egyre nő a kereslet a rádió és távolbalátó készülékek iránt.. Nemzeteink " kulturális gazdagságának gyarapítására szolgál az a 459 millió korona, amelyet a költségvetés a tudomány fejlesztésére és az a 74 millió korona, amelyet népünk történelmi emlékműveinek megőrzésére szánt az állami költségvetés. A dolgozó emberről való gondoskodást és tiszteletet fejezik ki az egészségügy biztosítására fordított szüntelenül növekvő kiadások és a lakosságnak ingyenesen nyújtott ilyennemű szolgáltatások terén elért örvendetes eredmények. 1956-ban tízezer lakosra 13,7 orvos jut. Az orvosok száma 5,8 százalékkal emelkedik az 1955-ös évvel szemben, ebből Szlovákiában 9,6 százalékkal. Szlovákiában az 1929—1932-es években a férfiak átlagos életkora 48,9 évet és a nőké 50,9 évet tett ki. 1955-ben a férfiak átlagos életkora 61 év, a nőké pedig 64 év volt az előzetes számadatok szerint. Ezer élve született gyermek közül 1937-ben egy éves korig 117,7 gyermek halt meg, 1955-ben pedig már csak 34 gyermek. Az 1955. évi költségvetésből az egészségügyi szolgáltatások céljára és a nép jólétének fokozásáért OJ szo. 1956. február 11. 5239 millió koronát fordítottunk és I a lakosság az említett összegnek csupán mintegy tizedét viselte. A betegsegélyezés és járadékbiztosítás céljaira a dolgozóknak 1948ban összesen 5112 millió Kčs-t fizettek ki, míg ebben az évben 12 747 millió koronát fizetnek ki. A dolgozók emelkedő életszínvonalának, va; lamlnt koronánk egyre emelkedő vásárlóerejébe vetett bizalomnak meggyőző bizonyítéka a lakosság takarékbetétjeinek emelkedése és a biztosítás terjedése is. A betétek 1955j ben 1663 millió koronával növekedtek. A betétkönyvek száma az 1955ös év folyamán 1 200 000 darabbal emelkedett. A legkedveltebbek a nyeremény-betétkönyvek, amelyeknek száma 142 százalékkal emelkedett. A vállalati takarékoskodás részvevőinek száma 1955. folyamán 627 ezerről 809 ezerre emelkedett. Ugyanilyen gyorsan növekszik a falusi takarékbetét-tulajdonosok száma, valamint betétjeik összegének magassága is. A megkötött életbiztosítások száma 50 százalékkal nagyobb, mint 1954ben volt. Az élet- és vagyonbiztosítás tervét magasan túlszárnyalták főleg a falvakon. A megtakarítások és biztosítás további fejlesztésének megkönnyítése céljából — amelyek nagy fontosságúak a gazdaságosságra való nevelés, a családoknak előre nem látott eseményekre való biztosítása, a dolgozók vagyonának védelme, valamint a népgazdaság felépítése szempontjából — tovább bővül a takarékpénztárak és biztosítók bizalmiainak hálózata. Sokat segíthetnek e téren a nemzeti bizottságok és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom. Mindezek a felsorolt bizonyítékok, amelyek népünk életszínvonalának, az emberről való gondoskodásnak, az ember iránti tiszteletnek és szeretetnek növekedéséről tanúskodnak, egyben a szocialista rendszer fölényét bizonyítják az ember maximális kizsákmányolásán alapuló tőkés rendszer felett. Ezért nincs nálunk „dollár-gát", amely — mint azt az Egyesült Államokban a múlt hetekben hivatalosan beismerték — „számos amerikait elválaszt a korszerű orvosi kezelés jótéteményeitől. Nálunk minden az ember érdekeinek és szükségleteinek van alávetve, mert az ember anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése jelenti a szocialista termelés célját. Az emberről való gondoskodásunkkal függ össze a békés országépítés szükségessége és legemberibb törekvésünk a béke kivívására. Szocialista rendszerünkben a nemzeti kultúra virágzása, a dolgozó ember képességeinek, tapasztalatainak és* tudásának magasfokú kibontakoztatása képezi népeink legnagyobb kincsét. Ezért népi demokratikus rendszerünk a nemzeti kultúra fejlesztésében is a legmegbízhatóbb záloga nemzeteink szellemi gazdagsága nagyszerű gyarapodásának. És így ország építésünk összes eredményei megerősítik azt, hogy köztársaságunk jó és hűséges gazdák kezére van bízva. Igazgatós 1955-ben további intézkedéseket tettünk a költségvetési és gazdasági szervezetekben a közigazgatási apparátus megjavítására és csökkentésére. Az állami költségvetés keretén belül a közigazgatási apparátusra fordított kiadások része fokozatosan csökken. 1952-ben ez a részarány 6,2 százalékot tett ki, 1953-ban 4,3 százalékot, 1954-ben 4,2 százalékot, 1955-ben pedig 4 százalékra csökkent és az 1956-os évre 3,8 százalékot tervezünk. Ugyanígy a vállalatok igazgatási és gazdasági költségei sem emelkednek az 1956-os évben. Ennek ellenére azonban a közigazgatási apparátus dolgozóinak száma magasabb, mint amennyire a jó irányításhoz szükség van. Ezért még szívósabban fokozni kell az állami igazgatás dolgozóinak szakképzettségét, mert az adminisztrációs munkák megjavításának és egyszerűsítésének ez az alapvető feltétele, nem pedig a dolgozók létszámának emelése. Azt a feladatot, hogy az 1955-ös évben a vállalatok gazdasági és igazgatási költségeit 20 százalékkal csökkentsék, nem teljesíthették kielégítően, sőt egyes helyeken e feladatot nem Is írták szét következetesen. Ezért szükséges e kiadásokat különállóan vezetni és szigorúan ügyelni arra, hogy csökkenjenek és ne merítsék ki az összes költségeket. A vállalatok dolgozóinak ezért jobban kell ügyelniök arra, hogy népünk pénzeszközeivel jól gazdálkodjanak. Az adminisztratív dolgozók munkájának megjavítására irányuló intézkedések a közigazgatási apparátus felelősségteljes hivatásának teljes megértésébői, s abból indulnak ki, hogy az igazgatási apparátus dolgozóinak szakképzettségét fokozni, az adminisztrációt, a kimutatásokat, a nyilvántartást javítani és egyszerűsíteni kell, ki kell küszöbölni a papíron való irányítást és mind ezzel jobbá kell tenni a közigazgatási apparátus feladatainak teljesítését a népgazdaság építésében. Honvédelem A Szovjetunió és az összes békeszerető népek fáradhatatlan erőfeszítése következtében az 1955-ös évben a nemzetközi kapcsolatokban a feszültség bizonyos enyhülése állott be. A szocia ista tábor országainak békés törekvéseit bizonyítja a Szovjetunió és a népi demokratikus államok hadseregei létszámának csökkentése. A hadsereg létszámát Csehszlovákiában is 34 000 fővel csökkentettük. Ez az intézkedés, amely népünk békés törekvéseit bizonyítja, megnyilvánul a védelemre és biztonságra előirányzott költségek csökkentésében is. A védelemre éa biztonságra fordított kiadások 9605 millió korenát tesznek ki, vagyis az egész költségvetés kiadásainak 10,7 százalékát az 1955. évi 10 430 millió koronával, vagyis 12,1 százalékkal szemben. Ez azt jelenti, hogy a kiadások 825 millió koronával csökkentek. A védelmi és biztonsági kiadások csökkentése által nyert pénzeszközöket gazdaságunk békés építésére és népünk kulturális, valamint anyagi színvonalának emelésére használjuk fel. Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok katonai kiadásai tovább emelkednek, jóllehet már az 1955 júliusától 1956 júniusáig tartó költségvetési évre e kiadásokat 40 458 millió dollárban, vagyis 291300 millió koronában állapították meg, ami a költségvetés 65 százalékát képezi. A következő költségvetési évre e kiadásokat 42 400 millió dollárra javasolják. Nyugat-Németországban az 1956— 1957. évi katonai kiadások növekedtek és a hivatalos beismerés szerint a költségvetési kiadások 37 százalékát teszik ki. Ezért kötelesek vagyunk továbbra is éberen őrködni, megerősíteni hazánk védelmi képességét, biztosítani néphadseregünk minden szükségletét, hogy megvédelmezze mindazt, amit népünk munkájával teremtett. jV. Á termelés, a munkatermelékenység és a gazdaságosság további fokozásáért Elmondottam, milyen feladatokat tüzünk magunk elé, hogy munkánkkal tovább gyarapítsuk a nemzet gazdagságát. Népgazdaságunknak e szüntelen fejlődése csupán a termelés, a munkatermelékenység és a gazdaságosság további fokozásának következménye lehet. A tavalyi év jó eredményei újból arra tanítanak bennünket, hogy a fejlődés gyors üteme megfelel a szocialista gazdaság jellegének és potenciájának. Mint minden nemzeti kincsünk és munkánk eredményei egyedüli tulajdonosainak ezt az alapvető elvet megalkuvás nélkül ki kell harcolnunk most a műszaki-, ipari- és pénzügyi tervek, a műszaki-szervezési intézkedések és a kollektív szerződések megtárgyalásánál, hogy egyetlen forrás se maradjon kihasználatlanul az üzemekben és a mezőgazdaságban, hogy mint jó gazdák tovább javítsuk és emeljük a tervet, s az év folyamán egyenletesen teljesítsük és túlteljesítsük azt. Ez az előfeltétele a népgazdaság fejlesztéséhez és az életszínvonal növeléséhez szükséges összes pénzügyi eszközök biztosításának is. Az állami költségvetés bevételei Az 1956. évi bevételek 90 304 millió koronát tesznek ki. Ez az 1955-ös évvel szemben 11,1 százalékos emelkedést jelent. Az állami költségvetés döntő fontosságú forrása a szocialista szektorból származó bevételek, amelyek 77 244 millió koronát, vagyis a költségvetési bevételek 85,5 százalékát teszik ki az 1955. évi 84,6 százalékkal szemben. A fő bevétel a forgalmiadó és a teljesítményadó, amelyek 45 830 millió koronát, vagyis az állami bevételek 50,8 százalékát teszik ki. Ez csak 3 százalékos emelkeaSs, ezért valamenynyi vállalatban a tervezett forgalmiés teljesítményadót feltétlenül teljesíteni kell és a termelés, valamint a szolgáltatások további javításával el kell érni túlszárnyalásukat. A másik fő bevételünk a vállalatok nyereségéből származik és 14 390 mil_Iió koronát tesz ki, vagyis az 1955-ös évvel szemben 8,7 százalékkal emelkedik. Az 1955-ös évben a nyereségátutalásokat 90,4 százalékra teljesítették az 1954. évi 76,2 százalékkal szemben. Ezt az emelkedést a termelés, a munkatermelékenység és az önköltség tervének sikeres teljesítésével értük el. A nyereség teljesítését túlszárnyalhatnék, ha a Gépipari, Építészeti, Tüzelőanyagügyi Minisztériumok számos vállalata, az állami gazdaságok és néhány más ágazat vállalatai elégtelen gazdálkodásukkal nem lépték volna túl a költségeket. A költségvetés fontos bevétele a lakosságtól származó adók, amelyek a költségvetési bevételek nem egészen 12 százalékát* teszik ki. A béradó 8580 millió koronát, a mezőgazdasági adó 370 millió koronát, a kisiparosok adója 42 millió koronát, a házadó 436 millió koronát, a különféle illetékek 286. millió koronát tesznek ki. A maradék a vámokból és a különféle kisebb bevételekből származik. A lakosság által fizetett adókat egészben véve 100 százalékra teljesítik. Ezen adók fizetése megjavult. Javult a mezőgazdasági adók fizetése is, de nem érte még el a 100 százalékot. A munkatermeíékenyséo és a technika fejlődése Az összes dolgozóknak az az érdeke, hogy a nemzetgazdaság állandóan gyarapodjék, a termeléshez szükséges munka mennyiségének egyidejű csökkenése mellett minden dolgozónak fel kell ismernie, hogy a munka termelékenységének fokozása legsajátabb érdekeit szolgálja és az életszínvonal emelkedésének döntő feltétele. A munka termelékenysége a legvilágosabban jellemezi a termelőerők fejlődésének színvonalát és a kifejtett munka hatékonyságát. A termelőerők szüntelen és gyors fejlődésében, valamint a termeléshez szükséges munka mennyiségének csökkenésében rejlik a szocialista gazdasági rendszer döntő túlsúlya a kapitalista rendszer felett; Csupán a szocialista termelés teszi lehetővé az élő munka részarányának szüntelen csökkenését a technikai és gépi munka részarányának fokozása útján. Beigazolódik Marxnak az a tanítása, hogy a közgazdasági korszakokat nem az különbözteti meg egymástól, amit gyártanak, hanem az, hogy milyen munkaeszközökkel gyártanak. A mi új, szocialista termelési viszonyaink jelentik azt a fő és döntő erőt, amely meghatározza a termelőerők és a technika további és szüntelen fejlesztését. A gépek és a technika már nincs a tőkések tulajdonában, akik azt a dolgozók kizsákmányolására használták fel és csak akkor fejlesztették, amikor ez maximális nyereséget biztosított nekik. Kizárólagos tulajdonosuk a dolgozó nép, amely azokat saját érdekében maximálisan fejleszti és a technikának forradalmi küldetést ad a termelés az életszínvonal növelésében. Ezért a CSKP Központi Bizottságának és a kormánynak a technikai fejlődésről kiadott tézisei szellemében a költségvetés a műszaki fejlesztés céljaira az 1956-os évben több mint 2000 millió koronát irányoz elő. Ebből a kutatóintézetekre 1401 millió koronát fordítunk, főleg a nehéziparban, az építészetben és a mezőgazdaságban. Ez az összeg 14,3 százalékkal nagyobb, mint 1955-ben volt. A vállalatokban a műszaki fejlesztés céljaira 560 millió koronát, vagyis 37,3 százalékkal naovobb összeget fordítunk, mint 1955ben. Ezenkívül a kormány további nagy pénzeszközöket fordít a technika fejlesztésére hitel formájában, bővíti a .hitelnyújtás lehetőségeit ésszerűsítő intézkedések céljaira. Lehetővé teszi a fő javításokra szánt eszközök felhasználását a vállalatok berendezésének korszerűsítésére is. Bővül az igazgatósági alapok felhasználásának lehetősége az új technika céljaira. A helyi mari vállalatok és a kommunális vál'alatok is tökéletesíthetik a termelést a szolnáltatásokat a fejlesztési alap Elhasználásával, amelybe a nyereség 7,5 százaléka és az egész terven felüli nyereség befolyik. Az új technika fejlesztése és az egyes minisztériumok műszaki konferenciái határozatainak teljesítése biztosításának alapfeltétele az, hogy ezeket a oénzürí"i eszközöket jobban felhasznál i

äk és gazdaságosabban bánjanak velük. 1955-ben például az egész év folyamán az egész iparban csak 30 millió koronánvi hitelt használtak fel olyan ésszerűsítő intézkedések céljaira, amelyek segítségével kevés költséggel a termelés kapacitásának jobb kihasználását és a költséaek csökkentését érhetjük el. A vállalatok igazgrtfii alaoiaiból 1955 véqéig mintegv 370 millió koronát' nem merítettek ki; ezek naav része olvan pénzeszközök, amelvek a kisgépesítést és a beruházási felépítés tervén kívüli beruházások megjavítását vannak hivatva szolqálni. Elsősorban nagyon körültekintően ''"II gondoskodni arról, hogv a műszaM sz'nvonal emelésén ne értsük csu-^n Ú1 üzemek éo'tését és a még 1rt •*

Änek új. drága génekkel való felcse-élését. Nincs a köztársaságban olyan dolgozó, akinek személyes érdeke ne követelné meg a munkatermelékenység fokozását és a technika tökéletesítését. Erről tanúskodik a következő két példa: 1956-ban a munka jobb megszervezését és a technika jobb kihasználása útján a folyamatos üzemeltetés bevezetését tervezzük a sokolovi körzet valamennyi felszíni bányájában és a mosti körzet hat bányájában. E bányák dolgozói ezzel a szénfejtést évi kétmillió tonnával növelik. A megtevő bányák folyamatos üzemeltetése gazdaságilag szerfölött előnyös. A szénfejtés két millió tonnával való emeléséhez az új bányákba 200 millió koronát keltene befektetni és felépítésük hat évig tartana. Emellett ezeknek az új bányáknak az üzeme mintegy 700 dolgozóval többet követelne, mint amennyi a meglévő bányák folyamatos üzemben tartásához szükséges. Hogy a technika teljes kihasználása valamennyi dolgozónak az érdeke, ezt bizonyítja az a tény, hogy az ostrava-karvini körzetben a szénfejtés 850 000 tonnával, a munkatermelékenység pedig 4,4 százalékkal növekedett volna, ha a tavalyi év első — harmadik negyedében minden szénkombájnt kihasználtak volna. A felépítésre szánt nagy pénzügyi eszközök jó kihasználása megköveteli, hogy a kulató intézetek jobban teljesítsék fontos hivatásukat és nagyobb gondot szenteljenek a vállalatok műszaki fejlesztése terveinek. 1955-ben a Nehéz Gépipari Minisztérium vállalatai a műszaki fejlesztés tervezett feladatainak 20 százalékát nem teljesítették. így pl. a főosztály 3 szakaszán: az energetika, a szállítási technika, valamint a szerszámgépek és a bányagépesítés szakaszán 29 állami feladatból 19-et nem teljesített. A műszaki-, ipari és pénzügyi tervek, a műszaki-szervezési intézkedések és a kollektív szerződések megtárgyalásánál a legszélesebb tehetőség nyílik arra, hogy valamennyi dolgozó segítségével .intézkedéseket hozzunk a technika további fejlesztésére, és az újítójavaslatok jobb kihasználására. A pénzügyi szervek az eddiginél jobban elősegítik, hogy a pénzeszközöket idejében, hasznosan és gazdaságosan nyújtsák. Á műszaki- ipari és pénzügyi tervek, valamint a kollektív szerződések megtárgyalása alkalmat ad a munkaeredmények alapján való jutalmazás elvének következetes érvényesítésére, valamint azon elv érvényesítésére, hogy a jövedelmek emelkedése a munkatermelékenység fokozásától és a technika tökéletesítésétől függ. A munka termelékenységének tervét 1955-ben jobban teljesítettük, mint 1954-ben, azonban továbbra is nagy hibák adódnak, amelyek fékezik a munkatermelékenység fokozását, a második ötéves terv feladatainak teljesítését. Ez annál is fontosabb, mert az ipari termelés 50 százalékos növelését csaknem 90 százalékban a munkatermelékenység fokozása biztosítja. Ezért fokozott erőfeszítést kell kifejteni a hibák kiküszöbölésére, amelyek a munkatermelékenység növelését fékezik, főleg a gépiparban, ahol az 1955-ös év 11 hónapja alatt csak 99,5 százalékra teljesítették a tervet, emellett azonban az átlagbéreket 2,9 százalékkal túllépték. Továbbá szükség van erre az építészetben, ahol a munkatermelékenységet az 1955-ös év 11 hónapja alatt csak 98,1 százalékra teljesítették. A munkatermelékenység szüntelen fokozása azért oly fontos minden polgár és az egész népgazdaság szempontjából, mert a különféle megtakarítások végevedmén-hen a munkaidő megtakarításához vezetnek, az élő és a holt munka megtakarításához. A termelési önköltségek is minden vállalatban nemcsak mint újonnan kifejtett munka jutnak kifejezésre bérkölt(Polytatás az 5. oldalon.) / i 1