Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-04 / 35. szám, szombat

Levélváltás a N. Ä. Bulganyin, a Szovjetunió iszterfanácsának elnöke és D. Eisenhower, az USA elnöke között (Folytatás az 1. oldalról) Európában két német állam keletkezett és konszolidálódott, amelyeknek különböző társadalmi-gazdasági rendszerük van. s különböző irányban feiiödnek. az egvséaes Németországnak. mint békeszerető és demokratikus államnak megalakítását természetesen nem lehet megoldani úgy, ha nem iön létre meqfelelő megeqvezés maquk között a németek között — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között. Meq vaqyok azonban qvöződve arról, hoqv a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálása és főleq az olvan tett, mint baráti és eavüttmüködési szerződés megkötése a Szovietunió és az USA között, naqv és pozitív ielentőségű volna a német kérdés megoldásához szükséges előfeltételek megteremtésének szempontiából is. Ami önnek azt a megjegyzését illeti, hegy a népeknek joguk van olyan kormányformát választani, amilyenre kedvük van, meg kell mondanom, hogy a Szovjetunió %ündig azt az elvet védelmezte és védelmezi ma is, hogy bármelyik állam belső rendszere az illető állam népének belső ügye. Elvárjuk, hogy más hatalmak is eszerint fognak igazodni nemzetközi kapcsolataikban. üzenetében ön említést tesz a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének fontos problémájáról is. Teljesen egyetértünk önnel abban, hogy ezek a kapcsolatok nagyon fontosak. Éppen ezért a Szovjetunió tavaly őszszel a külügyminiszterek értekezletén javaslatokat nyújtott be, amelyek lehetővé tennék a normális kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztését gátló akadályok kiküszöbölését és a kulturális, tudományos, művészeti sport, utasforgalmi stb. téren való kapcsolatok bővítését. Mindnyájan megelégedéssel állapítottuk meg, hogy e téren az értekezleten bizonyos megegyezés körvonalai bontakoztak ki. Azonban az USA és a többi nyugati hatalmak küldöttségei az utolsó pillanatban olyan követeléseket nyújtottak be, amelyek ellenkeznek azokkal az irányelvekkel, amelyeket én és ön. Eden úr és Faure úr adtunk külügyminisztereinknek. Ezeket az új követeléseket nem fogadhatta el a szovjet kormány, mert szuverén államok belügyeibe való közvetlen beavatkozást jelentettek. Sajnálatos dolog, hogy a szovjet kormánynak az országaink közötti kapcsolatok fejlesztésére, főleg a küldöttségek kicserélésére tett gyakorlati intézkedései is komoly akadályokba ütköznek az USA részéről. Hiszem, hogy közös erőfeszítéssel sikerül megszüntetni a „vasfüggönyt' és megteremteni országaink polgára; személyes kapcsolatai széleskörű fejlesztésének előfeltételeit. Bátorkodom kifejezni azt a reményemet, hogy ön is ezen a nézeten van. És ebben az értelemben az országaink közötti baráti és együttműködési szerződés megkötésének kétségtelenül nagy és pozitív jelentősége volna. Ez néhány gondolat azokhoz a megjegyzésekhez, amelyeket ön üze netében tett, és amelyeket közölni óhajtottam önnel, tisztelt elnök úr. Nagyon szeretném, ha e gondolatok segítenék megvilágítani azt a jelentőséget, amelyet én és munkatársaim a Szovjetunió és az USA közötti ba ráti és együttműködési szerződés megkötésének tulajdonítunk Készek vagyunk a legnagyobb figyelemmel megvizsgálni a szerződéstervezet egyes cikkelyeivel kapcsolatos megjegyzéseit, amelyeket ön szüségesnek tart hozzájuk fűzni. Remélem, hogy hamarosan közli velem e kérdéssel kapcsolatos további nézeteit. Őszinte tisztelettel N. BULGANYIN. 1956. február 1. Eisenhower elnök válasza N. A. Bulganyin első levelére Tisztelt elnök úr! Köszönettel vettem az ön január 23-án kelt levelét, amelyet Zarubin nagykövet adott át nekem. A levetet qondosan áttanulmányoztam. Engedje meg. hogy mindjárt bevezetőül megmondjam, valóban hiszem, hogy a ielenlegi nemzetközi helvzet valamennyi államnak, főleg a nagyhatalmaknak feladatává teszi, hoqv törekedjenek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a nemzetközi bizalom és együttműködés megszilárdítására. Minél naqyobbá válik a pusztító erő. annál inkább szükséqes nemcsak e pusztító erő ellenőrzésére és korlátozására törekedni, hanem kiküszöbölni azokat az ellentéteket is. amelyek az embereket e pusztító erő alkalmazására késztethetnék. Biztosítom önt. hogy ezt a nézetet vallja az Egyesült Államok népe és annak politikai vezetői, kivétel nélkül. Hiszem, hoqv uqvanezt a nézetet valliúk az eqész viláq népei és azoknak akikre politikai hatalmat bíztak, a legfőbb kötelesséqük. hoqv eleqet teavenek á népek általános békeváavának. Amint bizonvára emlékezik, nem eqvrzer rámutattam a népeink közötti történelmi barátsáq mérhetetlenül értékes kincseire. Mélyséqes meqqvőzőíís^m, hoqv ezeken az alapokon méq iobb politikai kapcsolatok alakulhatnak ki. Biztosíthatom önt. elnök űr. hoqv az eqész viláqon nincs olvan nemzet, amelv őszintébben hűséqes volna a béke meghonosításának qondolatához. mint az amerikai nép Egész népünk a ielenleqi nemzetközi helvzetfcen levő feszültséq és veszély elhárítására váqvik. Valóban nincs olvan nemes ügv. amit ne valósítanánk meq. ha az a meggyőződésünk. hoqv hozzájárul az eqész viláq iqazsáqos békéiéhez. Ebből a szempontból vizsgáltam meq az ön ielenleqi javaslatát, amelv szerint a béke üqvét szolgálná az országaink között húsz évre kötendő baráti és együttműködési szerződés. Mindenekelőtt meqieqyzem. hoqv országainkat fennkölt szerződés kapcsolia egymáshoz — az Eqvesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya. Az a szerződés, amelyet ön most javasol. három fő cikkelyből állana. Meqieqvzem. hoqv e cikkelyek mindegyike már bennfoqlaltatik azon szerződés fontos rendelkezéseiben, amelyet az Eqvesült Nemzetek Szervezetének keretében kötöttünk. Az ön javaslatának első cikkelye mindkét orszáq feladatává tenné népeink baráti kapcsolatainak az eqveniogúsáqon. a kölcsönös tiszteletbentartásog és az eqymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapuló baráti kapcsolatainak feilesztését. Mint az Eqvesült Nemzetek Szervezetének tagjai, már e szervezet útián kötelesek vagyunk „az eqvenjotiűsáo és a népek önrendelkezési ioqa elveinek tiszteletbentartásán alapuló nemzetközi baráti kapcsolatokat fejleszteni". Az öti által javasolt szerződés második cikkelye arra kötelezne bennünket, hogv nemzetközi ellentéteinket kizárólag békés eszközökkel oldjuk meg. Ez olyan kötelezettséq. amely országainkra már az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának második (3) cikkelve alapján vonatkozik és amelv megállapítja, hoov ..az Egyesült Nemzetek Szervezetének összes taqiai nemzetközi ellentéteiket békés eszközökkel rendezik". A harmadik cikkelv feladatunkká tenné, hoqv fokozzuk qazdasáqi. kulturális és tudományos eqvüttműködésünket. Az Eqvesült Nemzetek Szervezete alapokmányának a „nemzetközi gazdasági és szociális együttműködéssel" foglalkozó IX. fejezete arra kötelez bennünket, hoqv törekedjünk „a nemzetközi gazdasáqi. szociális, egészségügyi és egyéb problémák meqoldására". valamint a „nemzetközi kulturális és nevelői eqyüttműködésre." Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya ünnepélyes szerződés a mi orszáqunk és az önök orszáqa között — sok ország szerződése. amelyek közül mindegyik kapcsolatban áll velünk és a többi országokkal. és amelyek közül mindegyik számára fontos a világbéke. Az amerikai nép őszintén hozzá akar iárulni ahhoz, hogy az alapokmánynak ezek a céüai meqvalósulianak. A nemzetközi feszültség jelenlegi helyzetének kialakulását azonban nem akadályozták meg az alapokmányban foglalt szavak. Hoqyan remélhetnek, hogy a ielenlegi helyzet megjavulna csupán két oldali eqvezménv formájában megismételt szavaktól? Kérdezem, vajon a szerződéskötés eqész procedúrájának megismétlése. — ezúttal csak két oldalú a-lanon — vaion a valóságban nem ártana-e a béke ügyének azzal, hogv olyan illúziót keltenénk. hoqv egy tollvonással eredményt érhetünk el. pedig a valóság-bán ezt az eredményt csupán a szellem megváltoztatásával érhetjük el. Az államok közötti baráti együttműködés nemcsak a szerződésben foglalt ígéretektől függ, hanem attól a szellemtől, amely a szerződésben részvevő államok kormányait vezeti, és e kormányok tényleges cselekedeteitől. Abban a reményben, hogy hozzájárulok ehhez a szellemhez és ezekhez a cselekedetekhez, mentem el tavaly júliusban Genfbe. Ez oly út volt, amely példátlanul áll az amerikai történelemben, a béke időszakában. Annak ellenére, hogy sokan kételkedtek abban, hogy e: az út -'alóban szolgál-e valamilyen hasznos célt, úgy véltem, hogy a helyzet olyan komoly volt, hogy minden lehetőséget meg kellett ragadni megjavítására: még a legkisebb lehetőséget is. Genfben ön hasonló nézeteket és óhajt fejezett ki. Őszintén reméltem, hogy az önti el és Franciaország, valamint az Egyesült Királyság kormányfőivel való találkozónk következtében megjavulnak a nemzetközi kapcsolatok, főleg az ott képviselt négy ország kapcsolatai, tekintettel azokra a külön problémákra, amelyekért ez a néay ország rendkívüli felelősséggel tartozik. Sajnos az amerikai népnek szomorúan azt a következtetést kellett levonnia, hogy az Összejövetelünk utáni fejlemények nem ioazoltá'v reményeit. Engedje meg, hogy röviden emlékeztessem önt a közelmúlt eseményekre. Genfben külügyminisztereinknek irányelveket tűztünk ki, hogy hatásos intézkedéseket dolgozzanak ki e konkrét problémák megoldására. E problémák közül az első az európai biztonság és Németország kérdése volt. Kifejelten megegyeztünk abban. hogv a német kérdés rendezését és Németország szabad választások útján való egyesítését a német nép nemzeti érdekeivel és az európai biztonság érdekeivel összhangban kell megoldani. Azonban a konstruktív javaslatok ellenére, amelyeket. Németország egyesítésére és a biztonságra a három nvugati nagyhatalom benyújtott, az önök kormánya arra a következtetésre jutott, hogy nem egyezhet jelenleg bele semmi olyan javaslatba, amely Németország egyesítését szabad választások útján akarja megoldaná. A második probléma a leszerelés kátdése. E problémával kapcsolatos genfi megbeszéléseinken javaslatot tettem a ..nyílt égire" abban a reményben, hogy így olyan reális lépést teszünk, amely meggyőzi az egész világot arról, hogy nincsenek semmilyen támadó szándékaink egymással szemben. Ezt a javaslatot az önök kormánya elutasította a külügyminiszterek ülésén. A harmadik probléma a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdése volt. A nyugaitá hatalmak miniszterei számos konkrét intézkedést javasoltak, amelyek elősegítenék a szorosabb kapcsolatokat és a jobb megértést; azonban az önök kormánya e javaslatok közül egyet sem fogadott el. E tény ellenére az utóbbi időben — amint ön rámutat — bizonyos javulás állott be a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolataiban. Nézetünk szerint a helyzet további rosszabbodására azért került sor, mert — amint mi látjuk — az önök kormánya a világ különféle részeiben olyain útra tért, amely fokozza a feszültséget, a gyűlöletet és a összeférhetetlenséget, amelyek történelmi, nemzetközi súrlódások eredményei. Osztozom az ön meggyőződésében, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítása sürgősen szükséges. Egészen őszintén kijelentem azonban, hegy népünknek nehéz mindazt, amire az önök kormánya a világnak ezekben a részeiben törekszik, összhangba hoznia az ön mostani szavaival — azokkal a szavakkal, amelyek oly jogosan hangsúlyozzák kormányaink személyes felelősségét a nemzetközi feszültség enyhítéséért és az áljamok közötti bizalom és együttműködés megszilárdításáért. Azért foglalkozom a múlt év eseményeivel, hogy lehetővé tegyem azt, hogy sikerre való jobb kilátásokkal vázoljuk fel jövőnket. Országunk baráti kezet nyújt mindazoknak, akik e kezet őszintén meg akarják szorítani. Gyakran mondottam és ma újból megismétlem, hogy mindent meg akarok tenni, hogy hozzájáruljak az egész világ igazságos békéjéhez. Tudjuk azonban, hogy nem a szavak, hanem a tettek döntenek. Fontolja meg elnök úr, mily beláthatatlan változásokra kerülne sor, nemcsak a mi kapcsolatainkban, hanem az egész világon, ha azonnali intézkedések valósulnának meg Németország egyesítésére szabadon, a biztonsági rendszer keretében; ha valóra válnának a háború alatt tett ígéreteink, amelyek szerint tiszteletben tartjuk a népeknek azt a jogát, hogy megválaszthatják kormányuk formáját; ha kölcsönösen lehetővé tennénk egymás országainak ellenőrzését úgy, hogy megszűnnék a váratlan támadások lehetősége és ha a fegyverkezés csökkentése a gyakorlatban megvalósíthatóvá válna, s ez lehetővé tenné, hogy a termelési erőfeszítéseket az emberiség életkörülményeinek megjavítására fordítsuk. Gondolja meg azt is, hogyan eltűnne mindez a sok felgyülemlett bizalmatlanság és meg nem értés, ha népeink szabadon kicserélhetnék értesüléseiket, híreket, kölcsönös látogatásokat tennének és szabadon kicserélnék gondolataikat. Mindezek olyan kérdések, amelyekről beszéltünk egymással Genfben, ezek a végső célok, amelyekhez országom hűséges marad és amelyekre készek vagyunk mindenkor az engedékenység szellemében törekedni. Remélhetem-e az ön leveléből, hogy ön szintén hűséges ezekhez a nagy célokhoz? Remélem, hogy további magyarázatot kapok az ön nézeteit illetőleg. Őszinte híve Dwight D. Eisenhower 1956. január 27. A kommunista párt és a szovjet álhm kiváló képviselője, K. ]. Vorosilov elvtárs 75 éves tyia tölti be 75. életévét Kiiment Jefremovics Vorosilov, a Szovietunió Kommunista Pártja és a szovjet állam egyik kiemelkedő személyisége, V. I. Lenin hűséges tanítványa és J. V. Sztálin közvetlen munkatársa. K. J. Vorosilov élete és tevékenysége elválaszthatatlanul összefügg a kommunisták nagy pártiának történetével, Oroszország dolgozóinak a kapitalista és feudális rabságból való felszabadulásáért és a szocialista társadalom felépítéséért folytatott harcával. A nép és a kommunizmus feltétlen szolgálatának példaképe. K. J. Vorosilov 1881-ben született a iekaterinosz'.avi tartományban (most Dnyepropetrovszkii körzet). Apja munkás volt. Már mint fiatal fiú a szénbányákban dolgozott, később pedig atyjával, aki egv kulákn&l béres volt, szarvasmarhát legeltettek. K. J. Vorosilov forradalmi tevékenysége 1806-ban kezdődött. Ebben az évben lép be a szociáldemokrata körbe és aqitációs munkát végez a munkások körében. 1903-től kezdve, amikor a lubani (ma Vorosilovgrád) mozdony gyárban dolgozott, belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt lugani szervezetébe. Vorosilov elvtárs, a pártba való belépésének első pillanatától kezdve, szilárdan a bolsevik-lenini irányvonal mellé állt és azt következetesen megvalósította. K. J. Vorosilov tevékenyen részt vett az 1905-1907-es első orosz forradalomban. A vezetése alatt álló bolsevik szervezet a donbaszi forradalmi mozgalom központja, volt. A cári kormány többször börtönbe vetette és száműzte. K. J. Vorosilov telies erővel részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésében és megvalósításában. 1917. novemberében Vorosilov, aki Petroqrád akkori népbiztosa volt, F. J. Dzerzsinszkivel együtt megszervezte az ellenforradalom és a szabótázsok ellen harcoló össz-szövetségi rendkívüli bizottságot 1918-ban K. J. Vorosilov egy partizáncsapat élén harcolt, Ukrajnában a német megszállók ellen. Később az ötödik ukrán hadsereg parancsnoka és a caricyni front parancsnoka lett. Az 1919—1921-es években K. J. Vorosilov tagja volt az első lovashadsereg forradalmi katonai tanácsának és elősegítette Denikin cári tábornok csapatainak meqsemmisítését és Ukrajna felszabadítását. K. J. Vorosilov egész további tevékenysége elválaszthatatlanul összefügg a szovjet hadsereg fejlesztésével és megszilárdításával, a Szovjetunió védelmi képességének fokozásával. A polgárháború befejezése után K. J. Vorosilov az észak-kaukázusi katonai körzet parancsnoka volt és később pedig a moszkvai katonai körzeté. M. V. Frunze halála után K. J. Vorosilov lett a szovjet fegyveres erők főparancsnoka. 1925-ben Vorosilov elvtárs a katonai és tengerészeti erők népbiztosa és a Szovjetunió forradalmi katonai tanácsának elnöke, 1934-ben pedig a Szovjetunió nemzetvédelmi népbiztosa lett. & Nagy Honvédő Háború éveiben " K. J. Vorosilov tevékenyen részt vett a szovjet csapatok hadműveleteinek irányításában, a fasiszta támadók szétzúzásában. K. J. Vorosilov az állami honvédelmi bizottság tagja, az északnyugati front csapatainak főparancsnoka, a leningrádi és volhovi front szovjet parancsnoksága vezérkarának megbízottja volt. 1941ben K. J. Vorosilov mint a szovjet küldöttség tagja részt vett a Szovjetunió, Anglia és USA képviselőinek értekezletén és 1943-ban a teheráni értekezleten. K. J. Vorosilov a X. pártkongreszszustól kezdve részt vett a párt valamennyi kongresszusán és mindig újból beválasztották a párt Központi Bizottságába. 1926 óta tagja az SZK(b)P~ KB politikai irodájának. 1946 márciusában K. J. Vorosilovot a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének hehjt.tesévé nevezték ki. E felelősségteljes poszton K. J. Vorosilov minden kiváló szervezői tehetségét, ismeretét fáradhatatlan energiával a Szovjetunió hatalma megszilárdításának szentelte. A XIX. pártkongresszus után 1952-ben K. J. Vorosilovot az SZKP KB Elnökségének tagjává és 1953. márciusában a Szovjetuni6 Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökévé választották. A Szovjetunió dolgozóival együtt ^ mi is mélységesen tiszteljük Kiiment Jefremovics Vorosilovot a nép boldogságáért, a kommunizmusért vívott harc kiváló tényezőjét. Népünk is még sok-sok évig tartó egészséget kíván Kiiment Jefremovics Vorosilovnak, hogy az SZKP többi vezető dolgozóival és a szovjet kormány tagjaival együtt a jövőben is minden erejét a testvéri Szovjetunió további felvirágoztatásának szentelhesse. Közlemény és közös nyilatkozat a washingtoni angol amerikai tárgyalásokról Eisenhower amerikai elnök és Eden angol miniszterelnök washingtoni tárgyalásainak befejeztével szerdán este közös közleményben ismertették megbeszéléseik eredményeit. A közleményen kívül közös nyilatkozatot is bocsátottak ki. A közös amerikai-angol közlemény Európával foglalkozó része Németországot illetően azt hangoztatja, hogy „mindaddig nem jöhet létre tartós béke, amíg ez az ors. ketté van szakítva", majd megismétli azt a korábbi angol-amerikai állásfoglalást, hogy csupán a- bonni kormányt tartja Németország törvényes kormányának. Közép-Keletről szólva a közlemény hangsúlyozza, hogy „semmiféle erőfeszítést ssm szabad kímélni a világ ezen része és a nyugati világ közötti félreértések enyhítése céljából". Eisenhower és Eden legsürgősebb feladatként az Izrael és az arab országok közötti viszály rendezését jelöli meg, a közleményben azonban csak annak kijelentésére szorítkoznak, hogy a két kormány kész elősegíteni egy arab-izraeli rendezést pénzügyi segítséget nyújtva a menekültek problémáinak megoldásához és garantálva az elfogadott határokat". A közlemény a „szóbanforoó térség érdekeit szolgáló" egyezményként szerepelteti az agresszív bagdadi paktumot és hozzáfűzi: „az Egyesült Államok kormánya továbbra is támogatni fogja a bagdadi paktum céljait és az amerikai megfigyelők konstruktív szerepet fognak játszani a paktum bizottságainak munkáiban. A Buraimioázis problémáját csak röviden érintik a közleményben, megemlítve: „Ügy véljük, hogy ezeket a vitás kérdéseket baráti tanácskozás útján meg lehet oldani". A közlemény újra állást foglalt a hírhedt délkeletázsiai paktum, a SEATO mellett. A kínai kérdés megítélésében továbbra is megmutatkozó mély ellentétekre utal a közlemény, amikor az angol-amerikai politika „összehangolásának szükségességéről" ír és leszögezi: Elképzeléseinkbe:- még maradt néhány különbség a .élők megvalósulásához vezető leghathatósabb eszközöket illetően." A továbbiak szerint a két fél egyetértett az emb rgo politika fenntartásában, bár, mint a közlemény mondja, az ellenőrzés kiterjedését most és időszakonként a helyzet alakulásának tükrében felül kell vizsgálni. A fenti közleménnyel egyidőben közzétett közös nyilatkozat az amerikai-angol politika céljainak propagandisztikus jellegét, megfogalmazásét tartalmazza. A közös nyilatkozat szovjetellenes rágalma :kal van teli. A nyilatkozat szövege szerint angolamerikai részről „készek elősegítem a m'.s országokkal folytatandó tárgyalásokat" és arra törekednek, hogy biztosíthassák „egy hathatósan ellenőrzött egyetemes leszerelés elérését". A nyilatkozat ugyanakkor állásfoglalás a fegyverkezés folytatása mellett, azt hangoztatva, hogy a Nyugatnak az „agresszió megelőzésére" meg kell őriznie elért hatalmát.' Äz arab országok tiltakoznak az amerikai beavatkozás ellen Washington, február 3. (ČTK). Az United Press sajtóügynökség washingtoni tudósítójának közlése szerint az arab országok óva intették az USA-i. hogv ne csatlakozzon Nagv-Britanniához és Franciaországhoz, semmiféle kötelezettségvállalásokkal. amelyek ellenkeznek az arabok érdekeivel. A tudósító jelenti, hogy az arab országoknak az Egyesült Államokhoz intézett nyilatkozatot V. Churi libanoni nagykövet, mint az arab országok nagykövetségeinek képviselője adta át Allén államtitkár-helyettesnek. 0 J SZÖ 1956. február 4. 3