Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-26 / 57. szám, vasárnap

B Szovietunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámolója alapján (Folytatás a 2. oldalról) sSk a tudományos intézmények alkotó erőfeszí­téseit a legfontosabb tudományos és műszaki problémák megoldására, szüntelenül fokozzák a tudomány szerepét a kommunista építés gyakor­lati feladatainak megoldásában. A kongresszus a beszámolási időszakban a kommunista párt egyik legfontosabb eredményé­nek tartja a szovjet társadalmi és államrend to­vábbi erősödését, a munkásosztály és a kolhoz­parasztság szövetségének további szilárdulását, a Szovjetunió valamennyi népe barátságának és testvéri együttműködésének növekedését. A kongresszus teljes mértékben helyesli az SZKP Központi Bizottságának határozatait, ame­lyekkel bővítette a köztársasági szervek jogkö­rét a gazdasági és kulturális építésben. Amel­lett, hogy továbbra is a Szovjetunió minisztériu­mainak feladatkörében marad az általános irá­nyítás, a tervfeladatok meghatározása és e fel­adatok végrehajtásának ellenőrzése, a beruhá­zások ellátása berendezéssel és szükséges pénz­összegekkel — tovább kell bővíteni a köztársasági minisztériumok jogait a vállalatok mindennapi vezetésében. Ez elősegíti az ottani dolgozók al­kotó kezdeményezésének még nagyobb arányú kibontakozását, a szövetséges köztársaságok to­vábbi megerősödését, a szovjet népek barátságá­nak megszilárdulását. A párt nemzetiségi politikájában abból a le­nini elvből indult és indul ki, hogy a szocializ­mus nemcsak hogy nem szünteti meg a nemzeti különbségeket és sajátosságokat, hanem ellenke­zőleg, biztosítja valamennyi neinzet és nemzeti­ség gazdaságának és kultúrájának minden irányú fejlődését. A pártnak gyakorlati munká­ja közben továbbra is a lehető legfigyelmeseb­ben szem előtt kelj tartania e sajátosságokat. A kommunista építés nagy feladatai megkö­vetelik a dolgozók alkotó tevékenységének és kezdeményezésének további fokozását, a töme­gek még nagyobbarányú részvételét az állam­igazgatásban, az állata egész szervező és gazda­sági munkájában. Ezért minden erővel fejlesz­teni kell a szovjet demokratizmust, kitartóan javítani kell valamennyi központi és helyi szov­jet szerv munkáját, meg kell erősíteni kapcsola­taikat a tömegekkel. A kongresszus jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának az utóbbi évek­ben az igazgatási és adminisztrációs apparátus csökkentése és olcsóbbá tételéért, az apparátus valamennyi láncszeme tevékenységének megja­vításáért végzett munkáját, s szükségesnek tart­ja e munka továbbfolytatását, szükségesnek tartja, hogy továbbra is kérlelhetetlen harcot vívjanak a bürokratizmus ellen, a lakosság szük­ségletei iránt tanúsított • figyelmetlenséggel szemben. A kongresszus teljes mértékben helyesli az SZKP Központi Bizottságának azokat az intéz­kedéseit, amelyeket a szovjet törvényesség megerősítésére, a szovjet alkotmányban biztosí­tott állampolgári jogok szigorú betartására tett, s arra kötelez valamennyi párt- és szovjetszer­vet, hogy éberen őrizze a törvényességet, hatá­rozottan és szigorúan vegye elejét a törvényte­lenség, az önkény minden megnyilvánulásának, a szocialista jogrend minden megsértésének. A kommunista pártnak és a szovjet államnak továbbra is a magasfokú politikai éberség szel­lemében kell nevelnie a kommunistákat és az összes dolgozókat, fáradhatatlanul erősítenie kell vitéz fegyveres erőinket, amelyek megbíz­hatóan őrködnek a szovjet emberek békés mun­kája és a szocialista haza biztonsága fölött. III. Pártunk újabb nagy sikereket ért el a XIX. és a XX. kongresszus közötti időszakban, mint­hogy egész bel- és külpolitikájában és gyakor­lati tevékenységében a marxizmus-leninizmus mindent legyőző tanítását követte, szilárdan és következetesen megvalósítja a kommunizmus országunkban való felépítésének és a nemzetközi szocialista tábor erősítésének irányvonalát, ma­gasra emeli a proletár internacionalizmusnak és a népek barátságának zászlaját. A XIX. kongresszus óta eltelt időszakban to­vább növekedett az SZKP ereje és tekintélye, szilárdult a párt lenini egysége, fokozódott a párt vezetőszerepe a szovjet társadalomban. A párt ideológiai, politikai és szervezeti vonatko­zásban még jobban megerősödött, a párttagok tömegeinek marxista-leninista edzettsége foko­zódott. Jelentősen megnövekedtek a párt ká­derei: a párt- és állami vezetés döntő ereje. Az SZKP XX. kongresszusa megállapítja, hogy a központi bizottság a kellő magaslaton állt azokkal a bonyolult és felelősségteljes felada­tokkal kapcsolatban, amelyek elé a XIX. párt­kongresszus után került a párt és az ország, helyesen oldotta meg a pártépítés, az állami és gazdasági építés megérett kérdéseit, biztosan és szilárdan vezette az országot a lenini úton. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a központi bizottság egész tevékenységé­ben megingathatatlanul őrködött a párt és a nép érdekei fölött. A kongresszus teljes egészé­ben helyesli azokat a határozott intézkedése­ket, amelyeket az SZKP Központi Bizottsága tett Berija és bandája, a párt és a nép vesze­delmes ellensége bűnös összeesküvő Uzelmeinek meghiúsítására. Ezzel koínoly csapás érte az imperialista kémkedés terveit, tovább erősödött a párt harcképessége. A kongresszus teljes egészében helyesli azt a nagy munkát, amelyet a központi bizottság végzett a pártélet lenini normáinak helyreállítá­sában, a párton belüli demokrácia fejlesztésé­ben, a kollektív vezetés elveinek a marxista­leninista politika alkalmazása alapján való meg­honosításában, a pártmunka stílusának és mód­szereinek tökéletesítésében. A pártélet demokra­tikus alapjainak szem előtt tartásáért, az admi­nisztrálgatás és a bürokratikus vezetési módsze­rek ellen, a bírálat és önbírálat kibontakoztatá­sáért folytatott harc biztosította a párttömegek aktivitásának fokozódását, a kommunistáknak a párt ügyéért való fokozott felelősségét, a dol­gozók újabb politikai és munkalendületét. A kommunisták és az összes dolgozók aktivi­tásának fokozása szempontjából nagy jelentő­ségű volt annak széleskörű tisztázása, hogyan értelmezi a marxiztaus-leninizmus az egyéniség szerepét a történelemben. A kongresszus úgy véli, hogy a központi bizottság teljesen helye­sen lépett fel a személyi kultusz ellen, mert en­nek elterjedése csökkentette a párt és a nép­tömegek szerepét, a kollektív vezetés szerepét a pártban és nem ritkán komoly mulasztásokra vezetett a munkában. A kongresszus megbízza a központi bizottságot, ne csökkentse a harcot a személyi kultusz taaradványai ellen, egész te­vékenységében abból induljon ki, hogy az új élet igazi alkotói a kommunista párt vezette nép­tömegek. A pártélet lenini normáinak helyreállítása, a párton belüli demokrácia fejlesztése, a kollektív vezetés elvének megtartása és a személyi kul­tusz elleni harc eredményeként a központi bi­zottság biztosította az ipar és a mezőgazda­daság vezetésének javulását, feltárta a szocia­lista törvényesség megsértéseit, és megtette a szükséges intézkedéseket ezek kijavítására, harcra szólított fel az önelégültség és a kö­zöny ellen, mozgósította az egész pártot, ösz­szes funkcionáriusainkat, a párttagokat és a pártonkívülieket a szovjet társadalom fejlődési ütemének meggyorsítására, a szovjet nép anya­gi jólétének további fellendítésére. A további sikeres előrehaladás biztosítása végett ezentúl is a magasfokú harcképesség állapotában kell tartani a párt sorait, fáradha­tatlanul javítani és tökéletesíteni kell egész pártmunkánkat. A kongresszus megbízza a köz­ponti bizottságot, tegyen intézkedéseket a párt egész szervezési munkájának további javításá­ra, mindenekelőtt a gazdasági építésben végzett szervezői munkájának megjavítására. A pártszervezeteknek éles fordulatot kell ven­niök a gazdasági építés konkrét vezetése felé, fokozniok kell az iparvállalatok, a kolhozok, a gépállomások és a szovhozok technikájának és gazdaságának tanulmányozását, hogy mély tárgyismerettel Irányítsák munkájukat. A szervezési munka színvonala döntő mér­tékben függ attól, milyen a végrehajtás ellen­őrzésének megszervezése, milyen a káderek ki­választása és nevelése, a kommunisták elosz­tása a gazdasági és kulturális építés különbö­ző területein. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy a figyelmet fokozottan a fiatal káderek, a nők kiemelésére, a termelésben fog­lalkoztatott kommunisták számának növelésére irányítsa. A kongresszus helytelennek tartja, hogy egyes pártszervezetek megtűrik a figyelem lanyhulá­sát a párt növekedésének szabályozása iránt. A kongresszus abból kiindulva, hogy a párt sorainak nem a mennyiségi, hanem a minősé­gi növekedése a fő, kötelezi a pártszervezete­ket, gondoskodjanak fokozottabban arról, hogy egyénileg válasszák ki a pártba az élenjárókat, mindenekelőtt a munkások és a kolhozparasz­tok közül. A kongresszus megbízza a központi bizott­ságot, folytassa a pártszervek és a szovjetszer­vek szervezeti felépítése és tevékenységi for­mái tökéletesítésére irányuló munkát a válto­zó helyzetnek megfelelően. Különös figyelmet kell fordítani a járási bizottságok továbberősitésé­re. A kongresszus megállapítja, hogv a párt itt nagy munkát végzett, és helyesnek tartja a falusi járási pártbizottságok szerkezeti át­építését, a gépállomások övezeteinek megfelelő inštruktori csoportok felállítását, melyeket a járási bizottságok gépáilomásügyi titkárai ve­zetnek. Sok járási pátrszervezet munkájának szín ­vonala ennek ellenére nem felel meg a párt által támasztott követelményeknek. Ennek ma­gyarázata az, hogy több járásban pártbizott­sági gépállomásügyi titkárokká és gépállomási instruktorokká gyenge pártmunkásokat tettek, akik nem rendelkeznek a szükséges tárgyi is­meretekkel és politikai tulajdonságokkal. Most, amikor óriási feladatok állnak az or­szág előtt a mezőgazdaság fejlesztésében, kü­lönös jelentőségű a járási pártszervezetek megerősítése tapasztalt és tehetséges káderek­kel. A járási pártmunkások jelenleg közvet­lenül a falusi alapszervezetekben, a gépállo­másokon, a kolhozokban, a szovhozokban dol­goznak, megszervezik a mezőgazdaság dolgo­zóit a párt és a kormány útmutatásainak vég­rehajtására. Ez azt jelenti, hogy a járási szervezetek munkájának színvonalától döntő mértékben függ most az egész nép ügyének, a mezőgazdaság rohamos fellendítésének sike­re. Biztosítani kell ezért, hogy a járási párt­bizottságokban vezető munkát, különösen gép­állomásügyi titkári és gépáilomás-instruktori minőségben, továbbá a járási szovjetek vég­rehajtó bizottságaiban erélyes, kezdeményező­kész tömegszervezők, olyan emberek végezze­nek, akik jól ismerik a mezőgazdasági terme­lést. Ehhez következetesen folytatni kell a já­rási pártszervezetek megerősítésére irányuló munkát, mind a kolhozokban és szovhozokban felnőtt legjobb helyi pártmunkások kiemelésé­vel, mind pedig úgy, hogy városokból és ipari központokból hoznak pártmunkásokat a já­rásokba. A járási pártszervek és szovjetszer­vek vezetőit közvetlenül anyagilag érdekeltté kell tenni a gépállomások, a kolhozok és szov­hozok gazdasági tevékenységének eredményei­ben. Egyidejűleg munkálkodni kell a városi párt­szervezetek további erősítésén, minden erővel fokozni kell a városi és a városi kerületi párt­bizottságok felelősségét az iparvállalatok mun- I kajáért, különösen a tudomány, a technika leg- | újabb eredményeinek és až élenjárók tapaszta­latainak meghonosításáért a termelésben, vala­mint mindazon vállalatok és szervezetek munká­jáért, amelyek a lakosság müidennapos szük­ségleteinek kielégítésére hivatottak. A párt előtt álló feladatok sikeres teljesíté­sének legfontosabb feltétele az, hogy a párt egészben véve, és külön-külön minden párt­szervezet tovább erősítse kapcsolatait a dol­gozók legszélesebb tömegeivel. A kongresszus felhívja a pártszervek figyelmét annak szüksé­gességére, hogy felélénkítsék a szovjetek és a szakszervezeti szervezetek munkáját, hogy ezek lényegesen nagyobb szerepet töltsenek be a gazdasági és kulturális építőmunkában, a lakosság mindennapi szükségleteinek és igé­nyének kielégítésében, a dolgozók kommunista nevelésének ügyében. Az ország társadalmi életében fontos he­lyet tölt be a lenini Komszomol, amely tevé­kenyen kiveszi a részét a gazdasági és kultu­rális építőmunkából, segít a pártnak kommu­nista szellemben nevelni az ifjúságot. De a^ Komszomol-szervezetek tevékenységében, kü­lönösen ideológiai nevelő munkájukban, ko­moly hiányosságok vannak. A Komszomol-szer­vezetek — egyes esetekben — nem tudják be­vonni az ifjúságot a gyakorlati munkába, az ele­ven szervező munkát határozatokkal, parádézás­sal, hangoskodással helyettesítik. E hiányossá­gok megszüntetése céljából meg kell javítani a Komszomol pártirányítását. A pártszervezetek gondoskodjanak jobban arról, hogy megteremt­I sék a szükséges feltételeket az ifjúsági nevelő j és kulturális tömegmunkához, s biztosítsák a Komszomol-tagság és az egész szovjet fiatalság még tevékenyebb részvételét az állami, gazda­sági és kulturális építőmunkában, az ország egész társadalmi és politikai életében. Az ideológiai munkában a kongresszus az egyik legfontosabb feladatnak tartja, hogy megszűnjék a propaganda elszakadása a kom­munista építés gyakorlatától. Propagandánkat és agitációnkat szorosabban kell összekapcsol­ni a kommunizmus anyagi-termelési bázisá­nak, az anyagi és kulturális javak bőségének megteremtésévet, az állampolgárok kommunista öntudatának emelésével összefüggő feladatok­kal, végezve a marxizmus—leninizmus alkotó szellemétől idegen dogmatizmussal és betűrágás­sal. A propagandának nemcsak az a feladata, hogy megmagyarázza a marxizmus—leninizmus • elméletét, hanem az is, hogy elősegítse az el­mélet gyakorlati valóraváltását. A kongresszus megállapítja, hogy a köz­ponti bizottság idejében lépett fel a párt fő irányvonalától, a nehézipar elsődleges fejlesz­tésétől való eltérés kísérletei ellen, valamint a szocializmus országunkban való felépítése kér­désének és néhány elméleti kérdésnek az össze­zavarása ellen. A kongresszus megbízza a központi bizottsá­got, hogy továbbra is úgy őrizze a marxi­lenini elmélet tisztaságát, mint a szeme vilá­gát, s alkotóan fejlessze azt a kommunizmu­sért vívott gyakorlati harc folyamatában, az új, történelmi tapasztalatoknak és az élő való­ság tényelnek általánosítása alapján. Egyúttal nem gyengülő harcot kell folytatni a burzsoá ideológia megnyivánulásai ellen. A kongresszus aláhúzza, hogy a dolgozók és elsősorban az ifjú nemzedék kommunista ne­velése igen fontos feladat, s kötelezi a párt­szervezeteket, hogy e célból teljesebben és te­vékenyebben használják fel az ideológiai neve­lés minden eszközét — a propagandát, az agi­tációt, a sajtót, a rádiót, a népművelési szerve­zeteket és intézményeket, a tudományt, az iro­dalmat és a művészetet. A kongresszus azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely fel van vértezve a marxizmus—leniniz­mus nagy tanításával, még szorosabban tömö­ríti majd zászlója alá az egész szovjet népet s elvezeti a kommunizmus világtörténelmi je­lentőségű új győzelmeihez. Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai Mint már hírt adtunk róla, a XX. kongresszus február 22-i ülésén fel­szólalt M. Z. Szaburov elvtárs. Szabu­rov elvtárs a többi között a követke­zőket mondotta: Elvtársak! Pártunk XIX. kongresz­szusa óta aránylag nem sok idő telt el. de ezalatt hazánkban olyan nag\ politikai és gazdasági intézkedések váltak valóra, amelyek még jobban megszilárdították a szovjet állam erejét, emelték nemzetközi tekintélyét, megszilárdították a munkás-paraszt szövetséget, megteremtették a feltéte­leket a szocialista gazdasági elet va­lamennyi ágának új, hatalmas fellen­dítéséhez. A népgazdaság fejlesztésének az irányelvek tervezetében meghatározott­üteme, minden népgazdasági ág ter­melésének roppant méretű fejlődése biztos i t£a hogy jelensfcősen elő­Szaburov elvtárs beszéde rehaladjunk a Szovjetunió alap­vető gazdasági feladatának megoddá­sában: abban, hogy gazdasági téren, vagyis az egy főre eső termelést te­kintve, utolérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. Ez idő szerint minden szükséges feltételünk és lehetőségünk megvan ahhoz, hogy viszonylag rövid törté­nelmi időszak alatt megvalósítsuk ezt a feladatot'. A háborút megelőző 13 esztendő alatt korábban elmaradott országból élenjáróvá. agrárországból ipari nagyhatalommá változtattuk hazán­kat A szocializmus gazdasága lényegéből, természetéből következően békés gazdaság Hasonlítsuk azonban össze az ipari termelés növekedésének abszolút méreteit a háború előtti ötéves ter­vek során a hatodik ötéves terv fel­adataival. Meggyőződhetünk róla. hogy a hatodik ötéves terv a gazdasági fejlődés ütemét tekintve messze maga mögött hagyja a háború előtti ötéves terveket A nyersvastermelés például a hábo­rú előtti ötéves tervek folyamán több mint 11 millió tonnával emelkedett; a hatodik ötéves terv öt esztendeje alatt azonban mintegy 20 millió ton­nával emelkedik. A háború előtti öt­éves tervek alatt az acéltermelés a Szovjetunióban 14 millió tonnával növekedett, a hatodik ötéves tervben viszont 23 millió tonnával növekszik. A háború előtti ötéves tervek során a szénkitermelés 130 millió tonnával emelkedett, a hatodik ötéves terv folyamán 202 málliő tonnával emel­kedik. Végiij a kőolajkitermelés a há­ború előtti ötéves tervek folyamán több mint 19 miliő tonnával nőtt, a hatodik ötéves terv sotrán azonban 64 taillió tormával mő. Igaz, hogy még nem értük utol az Egyesült Atóamokat az egy főre esö ipari termelés mérete tekintetében, sőt egyelőre az ipari össztermelés mérete tekintetében sem. Fejlődé­sünk üteme azonban sokszorosan meghaladja az Egyesült Államok ipa­rának fejlődési ütemét, s így lehe­tővé teszi, hogy rövid történelmi időszak alatt pótoljuk ezt az elma­radást. A békés gazdasági építés minden tapasztalata arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió sikeresen oldja meg alapvető gazdasági feladatát Nem kételkedünk abban, hogy rövi­desen megoldjuk, ha nem zavarnak meg bennünket. S ebben elsősorban (Folytatás a 4. oldalon) OJ SZO 1956. február 24.

Next

/
Thumbnails
Contents