Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-26 / 57. szám, vasárnap

Az SZKP XX. kongresszusának fanácskozásaí (Folytatás a 3. oldalról.) a háborúk akadályoznak bennünket A Szovjetunió 38 év óta fennáll. Ebből az időszakból a ránk kényszerített háborúk, s az e háborúkban tönkrement gazdaságunk helyreállítása körülbelül 18 évet rabolt eL Mint ismeretes, a második világháború körülbelül két ötéves tervvel visszavetette iparunk fejlődését. A számítások azt mutatják, hjgyha a Szovjetunió békés gazdasági építését nem szakította volna félbe ez a háború. akkor a Szovjetunió ipara a háború után és a helyreállítás időszakában elért növekedési ütemet véve alapul. 1955-ben 75 mllió tonna acélt. 560 millió tonna szenet, 125 millió tonna olajat. 250 milliárd kilowattóra villamosáramot, 40 millió tonna cementet termelt volna. Ebben az esetben a hatodik ötéves'terv idején az iránye'vek tervezetében kijelölt fejlődési ütem mellett már elérhettük volna az Amerikai Egyesült Államokat — a termelés mai színvonalát véve figyelembe — az ipari termelés egész volumenében, és túlszárnyalhattuk voj- na ezt a színvonalat igen 6ok fontos termékfajta tekintetében, A kapitalista rendszerrel folytatott gazdasági versenyünk egyik különösen fontos momentuma az, hogy a Szovjetunió nehézipara kezdi túlszárnyalni a fő kapitalista országokat a leqfontosabb termékek termelésének abszolút növekedésében is. Igv például az utolsó öt év alatt az Amerikai Eovesült Államokban a nversvas-termelés 10,6 millió tonnával növekedett, a három nvugat-euróoai orszáqban (Angliában. Franciaországban és Nyugat-Németországban) összesen 13 millió tonnával, a Szovjetunióban pedig 14 millió tonnával. Az acéltermelés az utolsó öt év alatt az Amerikai Egyesült Államokban 17 millió tonnával növekedett, a fentebb említett három nyugateurópai országban összesen 16.7 millió tonnával, a Szovjetunióban pedig maidnem 18 millió tormával. Emellett iqen fontos hangsúlyozni, hoqy a szocializmus gazdasága — amelynek fö ösztönző ereje és fejlődésének végcélja az eqész társadalom szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése — lényegéből, természetéből következően békés gazdaság, s hogv a szocialista építés nagyszabású feladatainak eredményes valóra váltásához nincsen szükségünk háborúkra. Gazdaságunk éppen a békés években fejlődött és fejlődik gyors ütemben, viszont az Amerikai Egyesült Államok aazdasági fejlődése jelentős mértékben a háborúkból táplálkozik. annál is inkább, mert századunkban valamennyi háború. amelyben az Amerikai Egyesült Államok részt vett. Észak-Amerika területén kívül zajlott le. Elvtársak, ez nem propaganda, ez megcáfolhatatlan történelmi igazság. Hasonlítsuk össze iparunknak és az Amerikai Egyesült Államok iparának fejlődési adatait a háború és a béke éveiben. Ha a háborút megelőző béikés gazdasági építés éveit (1927—1940) szemügyre vesszük, akkor azt látjuk, hogy iparunk évenként 18,6 százalékkal növelte termelését, az Egyesült Államok ipara viszont mindöszsze két százalékkal. Ha pediq a második világháború éveit vesszük tekintetbe. kiderül. Hoqy a Szovietunió ipara a háború okozta óriási pusztítások következtében nem növelhette termelését és az 1945-ös termelés az 1940. évinek csupán 92 százalékát alkotta. az Egyesült Államok ipara viszont az említett időszakban 60 százalékkal növelte termelését. Véget ért a háború, elérkezett a békés építős időszaka, s a fejlődés ütemét tekintve ismét a mi iparunk tör előre. Az 1948—1955 közötti időszakba n a Szovietunió ioara évente 16.6 százalékkal. az ľ""

e

<íiilt Államok ipara pediq mindössz • 4,1 százalékkal növelte termelését. Vajon nem világos-e ezek után, hogy a szocializmus világa számára nincsen szükség háborúkra, a háborúk csak a kapitalista monopóliumok részére előnyösek hogy Amerika és Anglia imperialista körei a gazdaság militarizálásában látják most az eq ve t len eszközt a válságok elhárítására. az ipari termelés már elért színvonalának fenntartására. Vajon nem világos-e, mennyire badaraik és mennyire rágalmazók azok az állítások, amelyeket bizonyos körök terjesztenek az Eqvesült Államokban. Angliában és más országokban arról, hogv a Szovietunió részéről háborús veszély fenyeget? Lehet-e meggyőzőbb bizonyíték a szocializmus és a kapitalizmus érdekeinek ellentétességére? Vajon ez adatok alapián nam állíthatjuk-e, hogv törekvéseink, céljaink és feladataink számára ideqenek és gvűlöletesek a hódító háborúk, mert ezek akadályozzák előrehaladásunkat a kapitalizmussal való békés qazdasáqi versenyben, a kommunista társadalom építésében. Magasabb fokra kell emelni n tervkészítést és a termelés irányítását Elvtársak! A hatodik ötéves tervnek pártunk központi bizottsága részéről a XX kongresszus elé terjesztett irányelv-tervezete a háború utáni évek békés gazdasági építésének eredményeire támaszkodik, és azon a számításon alapul, hogy a fejlődés körülményei békések maradnak. A szovjet nép helyesli és egyöntetűen támogatja a hatodik ötéves tervben a népgazdaság fejlesztését meghatározó irányelvek tervezetét. Közös feladatunk, minden pártszervezet, szovjet-, gazdasági szervezet, szakszervezet és Komszomol-szervezet feladata, hogy biztosítsák az ötéves terv sikeres megvalósítását a szocialista építés minden szakaszán, minden vállalatnál, építkezésnél, minden kolhozban, minden szovhozban. E feladat sikeres megoldása érdekében gyorsítanunk kell a technikai előrehaladást, biztosítani kell a munka termelékenységének további jelentős növekedését, komolyan emelni kell a gazdasági vezetés színvonalát, újabb, magasabb fokra kell emelni a tervkészítést és a termelés irányítását. Hiba volna azt gondolni, hogy a szocialista gazdasági rendszer előnyei maguktól biztosíthatják terveink sikeres végrehajtását. A tapasztalat azt mutatja, hogy összes erőink maximális mozgósítása nélkül, egész szervező és gazdasági munkánk szakadatlan tökéletesítése nélkül nem lehet sikeresen teljesíteni a terveket. A párt központi bizottsága és a kormány az utóbbi időben számos intézkedést tett a gazdaság irányítására vonatkozó munkánk megjavítására, így a tervezés megjavítására is. Részletesen szeretnék foglalkozni a tervezéssel összefüggő néhány kérdéssel, az e téren mutatkozó hiáÚ J SZO 1956. február 26. nyosságokkal és a kiküszöbölésük érdekében teendő intézkedésekkel. Intézkedések a népgazdasági tervezés megjavítására Mindenekelőtt be akarok számolni a kongresszusnak a népgazdasági .tervezés megjavítására tett intézkedésekről. A szocialista gazdaság természeténél fogva tervgazdaság: e gazdaság számára idegenek a kapitalista gazdaság fejlődésének spontán törvényei, a kapitalista gazdaságot jellemző ugrásokkal és visszaesésekkel, válságokkal és megrázkódtatásokkal. Ebből azonban nem következik, hogy népgazdaságunk fejlődésében semmilyen körülmények között sem keletkezhetnek nehézségek, egyenlőtlenségek és aránytalanságok. A szocialista termelés fejlődésének objektív törvényei nem automatikusan érvényesülnek. Csak az e törvények támasztotta követelmények sokoldalú tanulmányozása és terveinkben történő helyes figyelembevétele teszi lehetővé az egyenlőtlenségek és aránytalanságok elkerülését a népgazdaságban, és minden gazdasági ág gyors fejlődésének biztosítását. Mennél nagyobbak a termelés méretei, annél veszélyesebbek az aránytalanságok, annál tudományosabb megalapozottságúnak kell lennie tervezésünknek. Ebben különösen nagy jelentőségű a távlati tervezés. A háború utáni idők tervezési tapasztalatainak számbavételével, és a tervezés további megszilárdításának és tökéletesítésének céljából az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa 1955 júniusában határozatot hozott az állami tervezés megjavítására és a Szovietunió Állami Tervbizottsá.qa munkájának átszervezésére vonatkozó intézkedésekről. A Szovjetunió volt állami tervbizottságának bázisán megalakították a Szovjetunió Minisztertanácsának a népgazdaság távlati tervezésével foglalkozó állami bizottságát (a Szovjetunió Állami Tervbizottságát) és a Szovjetunió Minisztertanácsának a népgazdaság folyó tervezésével foglalkozó állami gazdasági bizottságát (a Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottságát). A távlati tervezésssel foglalkozó állami tervbizottság létrehozásával növelni kell a távlati tervek összeállításával és teljesítésük ellenőrzésével foglalkozó egész munka színvonalát. A távlati tervek kidolgozásának a jövőben nagy jelentősége lesz mind az egész népgazdaságban, mind pedig az egyes termelési ágakban és feltétlenül minden üzemre, építkezésre, kolhozra és szovhozra vonatkozólag. Lehetővé teszi, hogv a legközelebbi esztendők távlatában meghatározzák minden üzem fejlődésének irányát, specializálását, az üzemek közti legésszerűbb kapcsolatokat, s hogy ennek alapján felszínre hozzák a termelékenység növekedésének további tartalékait. A folyó tervezéssel foglalkozó állami qazdasáqi bizottság létrehozása megteremtette a sziikséqes feltételeket az évi tervek kidolgozásának megjavítására, a tervteliesítés menetének fokozott ellenőrzésére, a termelés növekedése további tartalékainak felkutatására, a felmerülő eltérések és aránytalanságok megelőzésére és kiküszöbölésére. Az állami tervbizottsáq átszervezése óta nyolc hónap telt el, s elmondhatjuk, hoqv az e területen végrehajtott intézkedések teljes mértékben beváltak. Annak eredményeként, hogv a Szovietunió Állami Tervbizottsáqa minden fľqvelmét és erejét a hatodik ötéves terv irányelv-tervezetének kidolgozására, a Szovietunió Állami Gazdasági Bizottsáqa pediq az 1956. évi terv tervezetének kidolqozására fordíthatta, a két tervezet párhuzamosan készült, és így összehasonlíthatatlanul előbb került az SZKP Központi Bizottsáqa és a Szovietunió Minisztertanácsa elé. Az állami qazdasáqi bizottsáq ideiében elkészítette az évi terv tervezetét, s ez lehetővé tette, hoqv azt a Szovietunió Minisztertanácsának elnökséqe az érdekelt köztársasáqok. minisztériumok és hivatalok részvételével gondosan megvizsgália. és 1956. január 1. előtt misfél hóninpal jóváhagyja. Igv biztosítani lehetett azt. hogv a főbb állami tervelőirányzatok a tervév kezdetéig elkerültek az üzemekbe és építkezésekre, ami. mint ismeretes, az üzemekben és építkezéseken az év eleiétől kezdett normális munka megszervezése szempontiából óriási jelentőségű Az új feltételek között végzett tervezés említett kedvező tapasztalatait természetesen a qazdasáq tervszerű irányában tett első lépéseknek tekintjük. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának és a Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottságának az a feladata, hogv mind a távlati, mind pedig a folyó tervezést szakadatlanul tökéletesítse, s ugyanakkor biztosítsa a mindenoldalú koordinálást és a szoros kapcsolatot a népgazdaság tervezésére vonatkozó egész munkájában. Növelni kell továbbá statisztikánk qazdasáqi színvonalát, biztosítani kell a statisztika' szervek munkájának meg javítását. Semmiképpen sem feledkezhetünk meg a tervezés két, egymással elszakíthatatlanul összefüggő oldaláról. A nagy Lenin a tervezés lényegét jellemezve azt mondta, hogv a mi terveink állami tervek, azaz a dolgozó tömegeknek adott feladatok, feltétlenül teljesítendő törvényt ielentenek. s uqvanekkor — mondotta Lenin — a tervezésnek a tömeqek alkotó kezdeménvezőkészséqén kell alanulniok. A dolgozók kezdeményezése fejlődésünk meqgyorsításának új lehetőségeit hozza felszínre, seqíti terveinket meqiavítani, tökéletesíteni, módosítani, hogv azok a kitűzött időnél korábban meqvalósulianak. A tervezés e két oldalának számbavétele nékiil nem lehetséqes igazi tudományos tervezés. A mezőgazdasági tervezés új rendje már az első évben jó eredményeket hozott Mint ismeretes, a párt és a kormány feltárta azokat a komoly fogyatékosságokat és hibákat, amelveket a mezőgazdasági tervezésben elkövettünk. és amelyek a kolhozok, a qépállomások és szovhozok számára meqáltapított naqv mennyiséqű mutatószámmal a tervezés tűlsáqos centralizálására vezettek. Semmi sem tette szükségessé az ilyen tervezést, sem az állam, sem a kolhozok és a kolhozpa>-asztok érdekei, ellenben ez meqbénította a kolhozok és a qépállomások kezdeményezését. gvenqítette felelősségérzetüket és a mezőoRzdssáqi termelés fejlődésében való érdekeltséqOket. nem ösztönözte a termelés növelését a kolhozok földterületein, és csökkentette annak lehetőséqét. hoqv a kolhozok maqas jövedelemre teqvenek szert. Az SZKP Központi Bizottsáqa és a Szovietunió Minisztertanácsa által 1955 eleién meqállapított új tervezési rend a kolhozok, a szovhozok, a gépállomások kezderoénvezőkészséqének kibontakoztatására "irányul, és rendkívül fontos emelő a mezőqazdasáqi termelés további rohamos növelésében. A kolhozok gazdasági kezdeményező ereje már e tervezési rend alkalmazásának első évében megnyilvánult a vetésterületek jobb elosztásában, a mezőgazdasági földterületek helyesebb kihasználásában és a mezőqazdasáqi termelés növekedésében. A mezőqazdasáq tervszerű irányításának meqjavítása szempontjából fontos intézkedés az, hoqv a mezőgazdasági terménybeadási tervet nem I egy évre írjuk elő. mint korábban, i hanem két évre — 1956-ra és 1957-re — így a kolhozok, a qépállomások és a szovhozok ideiében összeállíthatják az évi termelési és pénzügyi terveket, s ezeket a kolhozparasztok, j a gépállomási és szovhozmunkások. a ! mezőgazdasági szakemberek széle; sebb körben megvitathatják. A mezőqazdasáqi termelés úi tervezési rendjének megvalósítása új és maqasabb követelménveket támaszt a helyi pártszervezetekkel, a szovje| tek szervezeteivel, a helvi tervezői és mezőqazdasáqi szervekkel szem• ben. Eqyszersmind meqköveteli a j Szovjetunió Állami Tervbizottsáqá; nak és a Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottsáqának a távlati és a fo! Ivó mezögazdaságfejlesztési tervezés, • a mezőqazdasáqi termelés helves elosztása és az eqves körzetek specializálása terén végzett munkájának i komoly meqjavítását. Lényegesen növekedett a köztársasági szervek szerepe az ipar vezetésében A mezőgazdasági tervezés gyakorlatában végrehajtott elvi változtatások mellett a párt központi bizottságának kezdeményezésére lényegesen növelték a köztársasági szervek szerepét az ipar vezetésében. 1954-ben és 1955-ben 11 000 ipari vállalatot tettünk köztársasági jellegűvé. Az Ukrán, a Kazah és az Azerbajdzsán SZSZK-ban új szövetségi-köztársasági minisztériumok létesülten. A köztársasági ipari vállalatok termelésének tervezését, és az azokban előállított összes termékfajták elosztását közvetlenül a szövetséges köztársaságok minisztertanácsára bíztuk. A köztársasági minisztériumok és a termelőszövetkezetek üzemeiben előállított és tartalékrendeltetésű termékeknek csupán azt a részét osztjuk el a Szovjetunió népgazdasága állami ellátási terveiben, amelyet nem használnak fel a köztársasági gazdaság szükségleteire. A szövetséges köztársaság állami költségvetésének teljesítése során előállott jövedelemtöbbletet az illető köztársaság minisztertanácsa a lakás- és kommunális gazdaságra, továbbá szociális és kulturális intézkedésekre fordítja, beleértve a beruházásokat is. Ez lehetővé tette a szövetséges köztársaságoknak, hogy 1955-ben a költségvetés bevételi részének túlteljesítéséből az állami költségvetésben feltüntetett összegen felül több mint 700 millió rubelt fordítsanak gazdaságuk pénzellátására. Az 1956-os terv a köztársasági gazdasági terv fejlesztésére szolgáló állami beruházásokat 1955-höz képest 26 százalékkal emeli. Meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunió egész népgazdaságában a beruházási munkák volumene 14 százalékkal emelkedik. Lényegesen növeltük tehát azokat az anyagi eszközöket, amelyeket a központosított alapból a köztársasági gazdaság szükségleteire fordítanak. A végrehajtott intézkedések biztosítják, hogy a szövetséges köztársaságok tovább fokozzák a gazdaság irányításában betöltött szerepüket, és biztosítják a köztársaságok gazdaságitervezési gyakorlatának megjavítását. Feladatunk az, hogy gondosan tanulmányozzuk a tervezés új gyakorlatát, és ennek alapján haladjunk tovább ebben az irányban. Szemlátomást megérett annak szükségessége, hogy a szövetséges köztársaságok minisztertanácsai szélesebb hatáskört kapjanak az illető köztársaság egész gazdasági fejlődésének ellenőrzésére, függetlenül attól, hová tartoznak az ott levő vállalatok. Arra gondolok, hogy a többi között ők ellenőrizzék, hogyan hajtják végre a szövetségi és a szövetséges-köztársasági minisztériumok az illető köztársaság területén levő vállalatok területi elosztására, specializálására és kooperációjára vonatkozó intézkedéseket, tekintettel arra, hogy a tapasztalatok szerint e téren komoly hiányosságokat eredményez az a körülmény, hogy nincs meg a szövetséges köztársaságok minisztertanácsainak ez az ellenőrző és szervező szerepe. Jelentős munkát végeztünk abban az irányban, hogy bővítsük a miniszterek, főigazgatók és vállalati igazgatók jogait a gazdasági tevékenység irányításában. Jelentősen csökkentettük azoknak a mutatószámoknak körét, amelyekkel kapcsolatban a feladatokat az állami terv határozza meg. Sok termék termelésének és elosztásának tervezését közvetlenül á minisztériumok és hivatalok hatáskörébe utaltuk. A tapasztalatok igazolták, hogy az e téren végrehajtott intézkedéseknek pozitív jelentőségük van. Mindamellett meg kell mondani, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor egyes minisztériumi és hivatali vezetők nem élnek kellőképpen a számukra biztosított jogokkal, kitérnek a gazdaságvezetéssel kapcsolatos kérdések önálló megoldása elől, valamilyen ürüggyel határozatok és intézkedése*: tervezetei mögé igyekeznek bújni, amiket még mindig bőségesen terjesztenek a Szovjetunió Minisztertanácsa elé, holott nincs mindig szükség rájuk. Azt hiszem, ezek a fogyatékosságok átmeneti jellegűek, a minisztériumok és hivatalok vezetői fokozatosan úrrá lesznek rajtuk. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa, amikor elhatározta, hogy jelentősen kiterjeszti a miniszterek és hivatalvezetők jogait a gazdaság irányítása terén, arra gondolt, hogy ezzel együtt fokozni kell e vezetők felelősségét is a rájuk bízott ügyért. Csak ezzel a feltétellel lehet a leghelyesebben oszszekapcsolni az egész állami tervezést a népgazdasági ágakra, vállalatokra, építkezésekre, kolhozokra és szovhozokra vonatkozó tervek elkészítésével. Emellett az állami terveknek, ugyanúgy, mint az egyes népgazdasági ágakat fejlesztő terveknek, teljes mértékben vissza kell tük

rôz- ni ök az egész állam érdekeit és a szocialista termelés növelése szempontjából rendelkezésre álló tartalékok maximális kihasználásának

1 érdekeit. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes minisztériumi és hivatalvezetők nem fogják fel helyesen a tervezés és a gazdaság irányítása terén rájuk váró feladatokat, a tervek kidolgozásánál és végrehajtásánál apparátusuk erőfeszítéseit arra állítják be, hogy minél több anyagi eszközt és erőforrást kapjanak az államtól, ahelyett, hogy feltárnák és kihasználnák a rendelkezésükre álló beisó tartalékokat, és ezzel biztosítanák a vállalt tervek teljesítését az állami eszközök lehető legnagyobb megtakarítása mellett. Hogy ne a levegőbe beszéljek, megemlítek néhány példát. Az 1955. évi terv kidolgozásánál egyes minisztériumok és hivatalok azt ajánlották, hogy az iparban a munka termelékenységének növelését átlag 4 ' százalékban állapítsuk meg. A kormány kijavította e terveket, és a munka termelékenysége 1955-ben ténylegesen 8 százalékkal nőtt. Körülbelül ugyanez fordult ©lő az 1956. évi .terv összeállításánál is, vagyis a minisztériumok által előterjesztett tervezetek alacsonyabbak voltak a munkatermelékenység növelésének lehetőségeihez képest. A pártnak és a kormánynak újból be kellett avatkoznia és ki kellett javítania a dolgot. Ha elfogadtuk volna a minisztériumoknak a munkára és az önköltségre vonatkozó javaslatait, ez szükségessé tette volna, hogy 1956-ban körülbelül 2 millió további munkást és alkalmazottat toborozzunk, a népgazdaság munkabéralapját több mint 20 milliárd rubellel, a termelés önköltségét pedig 18 milliárd rubellel emeljük. Felmerül a kérdés, lehet-e másként értelmezni a minisztériumok e tervezeteit, mint a szűk hivatali tendenciák megnyilvánulásának? A minisztériumok és hivatalok a munkatermelékenység növelésére vonatkozó feladatok csökkentésével, és ezzel összefüggésben a munkaerőlétszám és a munkabéralap növelésére irányuló követelésekkel sok esetben a termelés növelésében levő lehetőségeiket próbálták kedvezőtlenebb színben feltüntetni. És emellett a minisztériumok és i a hivatalok mértéktelenül felduzzasz' tott igényeket nyújtanak be állami beruházásokra. Ezek az igények nincsenek arányban sem a népgazdaság erőforrásaival, sem a minisztériumok ; szükségletével. Hogv a kongresz' szus küldöttei lássák, több minisztéj rium vezetői mennyire nem számolnak a népgazdaság lehetőségeivel és i (Folytatás 32 5. oldalon.)