Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-26 / 57. szám, vasárnap

A SzsvjetuHü Kommunista Pártia XX. kongresszusának határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámoíija alapján A Szovjetunió Kommunista Pártja abból a lenini tételből indul ki, hogy „minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de ne'.n teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének." A szocializmus útján haladó valamennyi ország fejlődésének történelmi tapasztalatai teljes mértékben megerősítették ezt a lenini tételt. A társadalom szocialista átalakításának szovjet formája 'mellett ma itt van a népi demokratikus forma is. Ez tíz év alatt minden vonatkozásban kiállta a próbát és teljesen bevált. A népi demokratikus államokban az egyes országok körülményeinek megfelelően szintén számos árnyalatot és különbséget találunk. Sok sajátszerűséget kölcsönöz a szocialista építés formáinak a Kínai Népköztársaság, amelynek gazdasági élete a forradalom győzelme előtt rendkívül elImaradott, félfeudális és félgyarmati jellegű volt. A népi demokratikus állam a döntő parancsnoki magaslatok kivívása alapján a magánipar, magánkereskedelem békés átalakításának és a szocialista gazdasági élet szerves részévé való fokozatos átváltoztatásának politikáját folytatja. Egészen törvényszerű, hogy ezentúl mind változatosabbak lesznek a szocializmusra való áttérés formái az egyes országokban. Emellett a szocializmusra való áttérés formái megvalósításának nem minden körülmények között kell feltétlenül polgárháborúval összekapcsolódnia. A leninizmus azt tanítja, hogy az uralkodó osztályok nem engedik át önként a hatalmat. De a szocializmusra való áttérésért vívott osztályharc élességének kisebb vagy nagyobb foka, az erőszak alkalmazása vagy nem alkalmazása ennél az áttérésnél nemcsak a proletariátustól függ, hanem attól is, hogy milyen fokú ellenállást tanúsítanak a kizsákmányolók a dolgozók túlnyomó többségének akaratával szemben, alkalmaz-e erőszakot maga a kizsákmányalók osztálya. Nem kétséges, hogy számos kapitalista országban, ahol a kapitalizmus még erős, ahol kezében óriási katonai és rendőri apparátus összpontosul, elkerülhetetlen az osztályharc komoly kiéleződése. Ugyanakkor a nemzetközi küzdőtéren a szocializmus javára végbement gyökeres változások eredményeképpen, továbbá annak eredményeképpen, hogy a szocializmus vonzóereje rendkívül megnőtt a munkások, a parasztok, a dolgozó értelmiség között, kedvezőbb feltételek jönnek létre a szocializmus győzelméhez. Számos kapitalista országban a munkásosztálynak, amelyet élenjáró része vezet, reális lehetősége van az adott körülmények között arra, hogy saját vezetése.alatt egyesítse a nép túlnyomó többségét és biztosítsa az alapvető termelési eszközök átkerülését a nép kezébe. A jobboldali burzsoá pártok és kormányaik mind gyakrabban buknak meg. Ilyen körülmények között a munkásosztálynak, ha maga körül egyesíti a dolgozó parasztságot, az értelmiség széles köreit, minden hazafias erőt, és határozottan visszavág ' az opportunista elemeknek, amelyek nem képesek lemondani a kapitalistákkal és a földesurakkal való egyezkedés politikájáról, — van lehető| sége arra, hogy vereséget mérjen a reakciós, népellenes erőkre, szilárd többséget vívjon ki a parlamentben és a parlamentet a burzsoá demokrácia szervéből az igazi népakarat eszközévé tegyeA kongresszus hangsúlyozza, hogy más országokban csak azért váltak lehetségessé kedvezőbb feltételek a szocializmus győzelméhez, mert a szocializmus győzött a Szovjetunióban és győzedelmeskedik a népi demokratikus országokban. E győzelem elengedhetetlen feltétele volt a marxizmus—leninizmus diadala, továbbá a következetes és erélyes harc a reformizmus és az opportunizmus ideológiája ellen. A kongresszus külpolitikai téren a következő feladatokat tűzi az SZKP Központi Bizottsága elé: Szakadatlanul folytassa az államok békés egymás mellett élésének lenini politikáját — függetlenül társadalmi rendszerüktől. — Harcoljon aktívan a népek békéjéért és biztonságáért, az államok közötti bizalom megteremtéséért, törekedjék arra, hogy a nemzetközi feszUltség eddig elért enyhülése tartós békévé fejlődjék. Minden eszközzel erősítse a testvéri kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal és minden népi demokratikus országgal, tudva, hogy minél összeforrottabbak és hatalmasabbak lesznek a szocialista államok, annál biztosabb a béke Ugye. Meg kell szilárdítani a barátságot és az együttműködést a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság testvéri népeivel. Erősíteni kell a baráti kapcsolatokat és az együttműködést az Indiai Köztársasággal, a Burmai Unióval, Afganisztánnal, Egyiptommal, Szíriával, Indonéziával és más államokkal, amelyek a béke álláspontját vallják; támogatni kell azokat az országokat, amelyek nem hagyják magukat bevonni agresszív tömbökbe; közeledni kell a béke megőrzésében érdekelt valamennyi erőhöz. Fejleszteni kell és meg kell szilárdítani a baráti kapcsolatokat Finnországgal, Ausztriával Svédországgal és a többi semleges országgal. A kapcsolatok további javításának aktív politikáját kell folytatni az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország, Japán, valamint a szomszédos államok: Irán, Törökország és Pakisztán irányában, törekedve a kölcsönös bizalom megszilárdítására, a gazdasági kapcsolatok széleskörű kifejlesztésére, a kulturális és tudományos kapcsolatok, valamint az együttműködés kibővítésére. Fejleszteni és erősíteni keli a szovjet nép testvéri kapcsolatait minden ország dolgozóival. Éberen ügyelni kell azoknak a köröknek a mesterkedéseira, amelyek nem érdekeltek a nemzetközi feszUltség enyhítésében, idejekorán le kell leplezni a béke ellenségeinek aknamunkáját. Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket szocialista államunk védelmi képességének további erősítésére, védelmünket a korszerű haditechnika és a tudomány színvonalán kell tartani, biztosítani kell hazánk biztonságát. II. Az SZKP XX. kongresszusa mély megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió belső helyzete tovább erősödött. Annak eredményeképpen, hogy az SZKP Központi Bizottsága következetesen megvalósította a párt irányvonalát, a beszámolási időszakban jelentősen fejlődött a társadalmi termelés minden ága, növekedett a nép anyagi jóléte és emelkedett kulturális színvonala, még inkább megerősödött a szovjet társadalom erkölcsipolitikai egysége, gyarapodott a szovjet állam hatalma. A párt és a nép kiemelkedő győzelme volt, hogy a Szovjetunió Ipara teljesítette és túlteljesítette az ötödik ötéves tervet. Az ipari termelés 1855-ben, 1950-hez viszonyítva, az ötéves tervben előirányzott 170 százalék helyett 185 százalék, ezen belül a termelési eszközök termelése pedig a tervben előirányzott 165 százalék helyett 176 százalékra emelkedett. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy teljes állhatatossággal folytassák a harcot azért, hogv a Szovjetunió fö gazdasági feladatát békés gazdasági verseny révén történelmileg rövid Idő alatt oldják meg. Ez a feladat: a szocialista gazdasági rendszer fölénvére támaszkodva utol kell érnünk és túl kell szárnyalnunk a legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre jutó termelés tekintetében. A kommunista párt feltétlenül szUkségesnek tartja, hogy a jövőben is biztosítsák a nehézipar elsődleges fejlesztését, mindenekelőtt a vas- és színesfém-kohászat, a szén- és ásványolajipar, az energetika, a gépipar, a vegyitermékek és az építőanyagok gyártásának fejlesztését. Ugyanakkor a kongresszus úgy véli, hogy a társadalmi termelés jelenlegi színvonala módot nyújt nemcsak a termelési esrközHk, hanem a közszükségleti cikkek termelésének gvorsütemfl fejlesztésére Is. 2

OJ S Z C) 1956. február 26. Az egész ipari termelés további növekedésének döntő feltétele az állandó műszaki fejlesztés. Kitartóan és tervszerűen meg kell honosítani az iparban és a közlekedésben a tudomány és a technika legújabb vívmányait, valamint az élenjáró módszereket, korszerűsíteni kell a meglevő berendezést, meg kell javítani és tökéletesíteni kell a munka- és a gyártásszervezést, ki kell terjeszteni az iparban a specializálást és a kooperációt, ezen az alapon szorgalmazva a termelékenység gyórs emelését, mint a termelés növelését és a népjólét további emelését célzó feladatok teljesítésének döntő feltételét. Az ország termelőerőinek további fejlődése megköveteli új nyersanyag-, fűtőanyag- és vilmosenergia-készletek felhasználását, mindenekelőtt az ország keleti vidékein fellelhető óriási természeti kincsek kiaknázását, ki ország keleti vidékein a következő tíz-tizenöt évben létre kell hozni a legnagyobb szén- és villamosenergiatermelő bázisokat, az ország harmadik nagy kohászati bázisát — amely évente 15—20 millió tonna nyersvasat termel — azonkívül új gépgyártási központokat kell ott létesíteni A kongresszus valamennyi pártszervezet kötelességévé teszi, hogy biztosítsák az állami tervfeladatok teljesítését valamennyi iparágban és gyárban, nemcsak az össztermelés* hanem az előírt cikkUsta és minőségi mutatószámok tekintetében is; hogy jobban használják ki a meglevő gyártási kapacitásokat, szorgalmazzák, hogy a vállalatok egész hónapban ütemesen, folyamatosan, rohammunka nélkül dolgozzanak, egyenletesen termeljenek, ami megköveteli a vállalatok tervezésének és anyagellátásának komoly megjavítását; hogy javítsák a gyártmányok minőségét, folyamatosan csökkentsék az önköltséget, valósítsák mag - a legszigorúbb takarékossúg rendszerét, vezessék be az önálló elszámolást. hogy minél szélesebb körben alkalmazzák a termedben a műanyagokat, úgy Is, mint nyersanyagokat és mint segédanyagokat avégett, hogy a hatodik ötéves terv során teljesen szintetikus nyersanyagokkal helyettesítsék a műszaki célokra használt élelmiszereket. A szovjet állam a népgazdaságban évről évre növeli az építkezési beruházásokat. Avégett, hogy ezeket a beruházásokat a legnagyobb hatékonysággal lehessen kihasználni, korszerűvé, nagyiparivá kell változtatni az építőmunkákat, tovább kell folytatni a területi alárendeltségű nagy építővállalatok létesítését, meg kell javítani az épülettervezést, a lehető legnagyobb mértékben le kell rövidíteni az építkezések idejét, széles körben kell alkalmazni az előregyártott vasbeton-szerkezeteket és egyéb előregyártott épületelemeket. Az SZKP Központi Bizottsága a beszámolási időszakban nagy politikai és szervező munkát végzett a mezögadaságban. A központi bizottság hatékony intézkedéseket tett számos mezőgazdasági ágazat elhanyagoltságának megszüntetésére és a mezőgazdaság rohamos fejlesztésének megszervezésére. A hozott határozatok közül különösen fontos: a mezőgazdasági tervezés új rendjének bevezetése, amely kibontakoztatja a kolhozparasztok alkotó kezdeményezését; a kolhozok és kolhozparasztok anyagi érdekeltségének fokozása a mezőgazdasági termékek termelésében; a kolhozok vezető káderekkel és szakemberekkel való megerősítése oly módon, hogy a városokból és az ipari központokból sok ezer kommunistát és pártonkívüli dolgozót küldenek falura; a mezőgazdaság műszaki felszerelésének további megerősítése, a gépállomásokon állandó gépkezelői káderek kia'akítása és a gépállomásoknak vezetőkkel, mérnökökkel és technikusokkal való megerősítése; az állami mezőgazdaság-fejlesztési előirányzatok növelése. A közonti bizottság a mezőgazdaság fellendítésének programját kidolgozva helyesen döntött úgy, hogy elsősorban az egész mezőgazdas.gi termelés, többek között az igen fontos állattenyésztés alapját jelentő szemesterménytermelés fellendítésére összpontosította az erőfeszítéseket. Öriási jelentőségűek a központi bizottságnak a szűzföldek hasznosításáról és a kukorica vetésterületének nagyfokú növeléséről szóló határozatai. A kongresszus utasítja a központi bizottságot, hogy lankadatlan energiával folytassa a mezőgazdaság fellendítését, mozgósítsa a pártot és az egész szovjet népet az élelmiszerek és a könnyűipari nyersanyagok bőségének megteremtéséért vivott harcra. Biztosítani kell a mezőgazdaság gépesítésének folytatását, a legrövidebb idő alatt át kell térni az egyes munkák gépesítéséről az egész mezőgazdasági termelés komplex gépesítésére, gyökeresen meg kell javítani a szovjet és a külföldi tudomány és technika vívmányainak s az élenjáró kolhozok, gépállomások és saovhozok tapasztalatainak népszerűsítését és meghonosítását, hogy ezen az alapon lényegesen csökkenjen a mezőgazdasági termékegység megtermelésére eső munka- és anyagi eszközök ráfordítása, emelkedjen valamennyi növény terméshozama és az állattenyésztés hozama. A kongresszus úgy véli, hogy jelenleg, amikor sok kolhoz gazdasági lehetőségei jelentdsen megnőttek, párhuzamosan a termelés általános kiszélesítésével — aminek mindig az előtérben kell lennie — nagy figyelmet kell fordítani a kolhozokban lakóházak, klubok, gyermek- és egyéb kulturális és szociális intézmények építésére. A mezógazdasági termelés további gyors fellendítésének döntő feltétele a mezőgazdasági vezetés színvonalának emelése. Végezni kell ezen a téren a sablonossággal, az irodai-bürokratikus módszerekkel, a személyes felelősség hiányával és a felelőtlenséggel. A párt-, szovjet- és mezőgazdasági szerveknek biztosítaniok kell minden egyes kerület, kolhoz, szovhoz és gépállomás konkrét irányítását, mindenféleképpen fel kell karolniok a tömegek kezdeményezését, fokozniok kell a mezőgazdasági dolgozók, köztük a vezető káderek anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés növelésében. A kongresszus felhívja a párt-, szakszervezeti és Komszomol-szervezeteket, hogy szélesítsék ki az egész népet átfogó szocialista munkaversenyt, javítsák meg a versenyvezetést, emeljék még magasabb fokra a munkások és kolhozparasztok alkotó, kezdeményező kedvét, s Irányítsák azt a párt és a kormány által kitűzött feladatok megvalósítására. Az ipari és a mezőgazdasági termelés növekedése reális feltételeket teremtett a szovjet nép anyagi jólétének állandó növeléséhez, a kulturális színvonal szüntelen emeléséhez. A Szovjetunió nemzeti jövedelme az ötödik ötéves terv éveiben 68 százalékkal nőtt, a munkások és alkalmazottak reálbére 39 százalékkal, a kolhozparasztok reáljövedelme pedig másfélszeresre emelkedett. A kongresszus teljes egészében helyesli az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa által a munkások és alkalmazottak reálbérének és a kolhoztagok jövedelmének emelésére, az alacsony fizetésű dolgozó rétegek munkabérének növelésére, a bérezés megfelelő rendezésére kidolgozott Intézkedéseit, valamint az arra irányuló Intézkedéseket, hogy a dolgozók munkájuk eredményében fokozottabban legyenek anyagilag érdekelve. Fontos politikai és népgazdasági jelentősége van az SZKP Központi Bizottsága ama határozatának, melynek értelmében a hatodik ötéves tervben valamennyi munkás és alkalmazott munkaideje hét órára, a szén- és ércbányaiparban pedig a vezető szakmák föld alatti dolgozóinak munkaideje hat órára csökken. E határozat előírja továbbá: ahol a termelés feltételei olyanok, hogy ez célszerű, át kell térni az ötnapos munkahétre (nyolcórás munkaidő, heti két szabadnappal). A legközelebbi jövőben megtörténik a két órával rövidebb munkaidő bevezetése szombati és ünnep előtti napokon. A rövidebb munkaidő bevezetése a munkások és alkalmazottak bérének csökkentése nélkül történik, A kongresszus egyöntetűen helyesli ezeket az úi- » tézkedéseket, mert teljes összhangban vannak a szovjet dolgozók érdekeivel. Kifejezi azt a szilárd meggyőződést, hogy ezeket az intézkedéseket az egész szovjet nép lelkes helyesléssel fogadja, s újabb munkalendülettel válaszol rájuk a Szovjetunió hatodik ötéves népgazdaság-fejlesztési tervének teljesítéséért folytatott harcban. Nagy jelentőségű a központi bizottság által tervbe vett nyugdíjrendezés, amely azt a célt követi, hogy jelentősen felemeljék a kis- nyugdíjakat, és leszállítsák a jogtalanul magas nyugdíjakat. Ugyancsak nagy jelentőségű az agqok ellátásának megjavítása, s azoknak a rokkantaknak az elhelyezése, akik egészségük károsodása nélkül végezhetnek társadalmilag hasznos munkát. A hatodik ötéves tervben az ötödik ötéves tervhez képest majdnem kétszeresére növekszik a lakásépítés. Ezzel kapcsolatban elsődleges fontosságú feladat a szovjet állam által lakásépítésre kiutalt eszközök helyes felhasználása A kongresszus helyesli az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa által annak érdekében hozott intézkedéseket, hogy rendet teremtsenek ezen a téren, megszüntessék a kisipari jelleget, az építészeti túlzások minden fajtáját, meghonosítsák az építkezés gyáripari jellegű módszereit. A kongresszus kötelezi valamennyi párt- és gazdasági szervezetet, hogv biztosítsa az államilakásépítési tervek feltétlen teljesítését, továbbá minden tekintetben segítsen a mukásoknak és alkalmazottaknak abban, hogy személyes megtakarításaikból saját házat építhessenek. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy határozottan, fokozottabb figyelemmel foglalkozzanak a lakosság mindennapi szükségleteivel, tovább szélesítsék a közétkeztetési hálózatot, tegyék olcsóbbá és minőségileg javítsák meg a közétkeztetést. Ki kell szélesíteni a mosodák, ruhaszalonok. javítóműhelyek és más, mindennapi szükségleteket kielégítő vállalatok hálózatát, lényegesen növelni kell a háztartási munkát megkönnyítő gépek és gyártmányok termelését. Nagy sikereket értünk el a kulturális építőmunka minden területén. Mindenütt megvalósult az általános hétéves, nagyvárosokban pedig a tízéves oktatás. Megszülettek az általános tízéves oktatás fokozatos bevezetésének feltételei. Az ország főiskoláin jelentősen bőviilt a szakember-képzés. A népgazdaság érdekében és hazánk biztonságának megerősítése érdekében eredményesen dolgozó szovjet tudósok, a párt és a szovjet kormány állandó hatékony támogatásával kiemelkedő eredményeket értek el számos tudományágban, köztük az atomfizikában, a matematikában, a mechanikában és a műszaki tudományt egyes ágaiban. Ugyanakkor a kongresszus megállapítja, hogy nagy hibák mutatkoznak a kulturális építésben. Az iskolák munkájának legsúlyosabb hibája az, hogy a tanítás bizonyos tőkig elszakadt az élet| tői, hogy az iskolát elvégző tanulók nincsenek eléggé felkészülve a gyakorlati munkára. Az is! kólák politechnizálásának minél gyorsabb megi valósítása céljából új tárgyakat kell bevezetni, ' amelyek megadják az ipari és a mezőgazdasági termelés kérdéseihez szUkséges alapismereteket, sőt ezenkívül gyakorlatilag is hozzá kell szoktatni a tanulókat a gyárakban, a kolhozokban, a szovhozokban, a kísérleti parcellákon és az iskoI lai tanműhelyekben végzett munkahoz. Célszerű hozzálátni internátusos iskolák létesítéséhez, amelyek 4 gyermekek egészsége szempontjából kedvező vidékeken vannak. Jelentősen bővíteni kell az óvodai intézmények hálózatát, bevonva ebbe a népoktatási szerveken és az állami vállalatokon kívül a kolhozokat is. A felsőoktatás területén a fő feladat az, hogy az oktatás és a termelés szoros kapcsolata alapján minden erővel javítsák a szakemberképzés minőségét, területileg helyessen osszák el a főiskolákat az országban, közelebb hozva azokat a termeléshez, s az oktatási munkát a technika mai színvonalának megfelelően szervezzék meg. A fiatal mérnököknek és agronómusoknak a főiskola elvégzése után az üzemgazdaság és a gyártásszervezés konkrét kérdéseiben elegendő Ismerettel kell rendelkezniük. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy minden irányban fejlesszék az ország tudományos intézményeinek kapcsolatát a termeléssel, a népgazdaság konkrét igényeivel, összpontosit(Folytatás a 3. oldalon.)