Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-26 / 57. szám, vasárnap

A SzsvjetuHü Kommunista Pártia XX. kongresszusának határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámoíija alapján A Szovjetunió Kommunista Pártja abból a lenini tételből indul ki, hogy „minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de ne'.n teljesen egyformán fognak eljutni, mind­egyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demok­rácia ilyen vagy olyan formájának, a proletár­diktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társa­dalmi élet különféle területein végrehajtott szo­cialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemé­nek." A szocializmus útján haladó valamennyi or­szág fejlődésének történelmi tapasztalatai teljes mértékben megerősítették ezt a lenini tételt. A társadalom szocialista átalakításának szovjet formája 'mellett ma itt van a népi demokratikus forma is. Ez tíz év alatt minden vonatkozásban kiállta a próbát és teljesen bevált. A népi de­mokratikus államokban az egyes országok kö­rülményeinek megfelelően szintén számos ár­nyalatot és különbséget találunk. Sok sajátsze­rűséget kölcsönöz a szocialista építés formáinak a Kínai Népköztársaság, amelynek gazdasági élete a forradalom győzelme előtt rendkívül el­Imaradott, félfeudális és félgyarmati jellegű volt. A népi demokratikus állam a döntő parancsnoki magaslatok kivívása alapján a magánipar, ma­gánkereskedelem békés átalakításának és a szocialista gazdasági élet szerves részévé való fokozatos átváltoztatásának politikáját folytatja. Egészen törvényszerű, hogy ezentúl mind változatosabbak lesznek a szocializmusra való áttérés formái az egyes országokban. Emellett a szocializmusra való áttérés formái megvalósítá­sának nem minden körülmények között kell fel­tétlenül polgárháborúval összekapcsolódnia. A leninizmus azt tanítja, hogy az uralkodó osztá­lyok nem engedik át önként a hatalmat. De a szocializmusra való áttérésért vívott osztályharc élességének kisebb vagy nagyobb foka, az erő­szak alkalmazása vagy nem alkalmazása ennél az áttérésnél nemcsak a proletariátustól függ, hanem attól is, hogy milyen fokú ellenállást ta­núsítanak a kizsákmányolók a dolgozók túlnyo­mó többségének akaratával szemben, alkalmaz-e erőszakot maga a kizsákmányalók osztálya. Nem kétséges, hogy számos kapitalista or­szágban, ahol a kapitalizmus még erős, ahol ke­zében óriási katonai és rendőri apparátus össz­pontosul, elkerülhetetlen az osztályharc komoly kiéleződése. Ugyanakkor a nemzetközi küzdőtéren a szo­cializmus javára végbement gyökeres változá­sok eredményeképpen, továbbá annak eredmé­nyeképpen, hogy a szocializmus vonzóereje rendkívül megnőtt a munkások, a parasztok, a dolgozó értelmiség között, kedvezőbb feltételek jönnek létre a szocializmus győzelméhez. Szá­mos kapitalista országban a munkásosztálynak, amelyet élenjáró része vezet, reális lehetősége van az adott körülmények között arra, hogy sa­ját vezetése.alatt egyesítse a nép túlnyomó több­ségét és biztosítsa az alapvető termelési eszkö­zök átkerülését a nép kezébe. A jobboldali bur­zsoá pártok és kormányaik mind gyakrabban buknak meg. Ilyen körülmények között a mun­kásosztálynak, ha maga körül egyesíti a dolgo­zó parasztságot, az értelmiség széles köreit, minden hazafias erőt, és határozottan visszavág ' az opportunista elemeknek, amelyek nem képe­sek lemondani a kapitalistákkal és a földesurak­kal való egyezkedés politikájáról, — van lehető­| sége arra, hogy vereséget mérjen a reakciós, népellenes erőkre, szilárd többséget vívjon ki a parlamentben és a parlamentet a burzsoá demok­rácia szervéből az igazi népakarat eszközévé te­gye­A kongresszus hangsúlyozza, hogy más országokban csak azért váltak lehetségessé ked­vezőbb feltételek a szocializmus győzelméhez, mert a szocializmus győzött a Szovjetunióban és győzedelmeskedik a népi demokratikus orszá­gokban. E győzelem elengedhetetlen feltétele volt a marxizmus—leninizmus diadala, továbbá a következetes és erélyes harc a reformizmus és az opportunizmus ideológiája ellen. A kongresszus külpolitikai téren a követ­kező feladatokat tűzi az SZKP Központi Bizott­sága elé: Szakadatlanul folytassa az államok békés egymás mellett élésének lenini politikáját — függetlenül társadalmi rendszerüktől. — Har­coljon aktívan a népek békéjéért és biztonsá­gáért, az államok közötti bizalom megteremté­séért, törekedjék arra, hogy a nemzetközi feszUltség eddig elért enyhülése tartós békévé fejlődjék. Minden eszközzel erősítse a testvéri kapcso­latokat a Kínai Népköztársasággal és minden népi demokratikus országgal, tudva, hogy minél összeforrottabbak és hatalmasabbak lesznek a szocialista államok, annál biztosabb a béke Ugye. Meg kell szilárdítani a barátságot és az együttműködést a Jugoszláv Szövetségi Népköz­társaság testvéri népeivel. Erősíteni kell a baráti kapcsolatokat és az együttműködést az Indiai Köztársasággal, a Bur­mai Unióval, Afganisztánnal, Egyiptommal, Szí­riával, Indonéziával és más államokkal, amelyek a béke álláspontját vallják; támogatni kell azokat az országokat, amelyek nem hagyják magukat bevonni agresszív tömbökbe; közeledni kell a béke megőrzésében érdekelt valamennyi erőhöz. Fejleszteni kell és meg kell szilárdítani a ba­ráti kapcsolatokat Finnországgal, Ausztriával Svédországgal és a többi semleges országgal. A kapcsolatok további javításának aktív po­litikáját kell folytatni az Amerikai Egyesült Ál­lamok, Anglia, Franciaország, Olaszország, Nyu­gat-Németország, Japán, valamint a szomszédos államok: Irán, Törökország és Pakisztán irá­nyában, törekedve a kölcsönös bizalom megszi­lárdítására, a gazdasági kapcsolatok széleskörű kifejlesztésére, a kulturális és tudományos kap­csolatok, valamint az együttműködés kibővíté­sére. Fejleszteni és erősíteni keli a szovjet nép testvéri kapcsolatait minden ország dolgozóival. Éberen ügyelni kell azoknak a köröknek a mesterkedéseira, amelyek nem érdekeltek a nemzetközi feszUltség enyhítésében, idejekorán le kell leplezni a béke ellenségeinek aknamun­káját. Meg kell tenni a szükséges intézkedése­ket szocialista államunk védelmi képességének további erősítésére, védelmünket a korszerű haditechnika és a tudomány színvonalán kell tartani, biztosítani kell hazánk biztonságát. II. Az SZKP XX. kongresszusa mély megelége­déssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió belső helyzete tovább erősödött. Annak eredményeképpen, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottsága következetesen megvalósította a párt irányvonalát, a beszámolási időszakban jelentősen fejlődött a társadalmi termelés min­den ága, növekedett a nép anyagi jóléte és emelkedett kulturális színvonala, még inkább megerősödött a szovjet társadalom erkölcsi­politikai egysége, gyarapodott a szovjet állam hatalma. A párt és a nép kiemelkedő győzelme volt, hogy a Szovjetunió Ipara teljesítette és túltel­jesítette az ötödik ötéves tervet. Az ipari ter­melés 1855-ben, 1950-hez viszonyítva, az ötéves tervben előirányzott 170 százalék helyett 185 százalék, ezen belül a termelési eszközök ter­melése pedig a tervben előirányzott 165 szá­zalék helyett 176 százalékra emelkedett. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy tel­jes állhatatossággal folytassák a harcot azért, hogv a Szovjetunió fö gazdasági feladatát békés gazdasági verseny révén történelmileg rövid Idő alatt oldják meg. Ez a feladat: a szocia­lista gazdasági rendszer fölénvére támaszkodva utol kell érnünk és túl kell szárnyalnunk a legfejlettebb kapitalista országokat az egy fő­re jutó termelés tekintetében. A kommunista párt feltétlenül szUkségesnek tartja, hogy a jövőben is biztosítsák a ne­hézipar elsődleges fejlesztését, mindenekelőtt a vas- és színesfém-kohászat, a szén- és ás­ványolajipar, az energetika, a gépipar, a vegyi­termékek és az építőanyagok gyártásának fej­lesztését. Ugyanakkor a kongresszus úgy véli, hogy a társadalmi termelés jelenlegi színvona­la módot nyújt nemcsak a termelési esrközHk, hanem a közszükségleti cikkek termelésének gvorsütemfl fejlesztésére Is. 2 OJ S Z C) 1956. február 26. Az egész ipari termelés további növekedésé­nek döntő feltétele az állandó műszaki fejlesz­tés. Kitartóan és tervszerűen meg kell hono­sítani az iparban és a közlekedésben a tudo­mány és a technika legújabb vívmányait, vala­mint az élenjáró módszereket, korszerűsíteni kell a meglevő berendezést, meg kell javítani és tökéletesíteni kell a munka- és a gyártás­szervezést, ki kell terjeszteni az iparban a spe­cializálást és a kooperációt, ezen az alapon szorgalmazva a termelékenység gyórs emelését, mint a termelés növelését és a népjólét to­vábbi emelését célzó feladatok teljesítésének döntő feltételét. Az ország termelőerőinek további fejlődése megköveteli új nyersanyag-, fűtőanyag- és vil­mosenergia-készletek felhasználását, mindenek­előtt az ország keleti vidékein fellelhető óriási természeti kincsek kiaknázását, ki ország ke­leti vidékein a következő tíz-tizenöt évben lét­re kell hozni a legnagyobb szén- és villamos­energiatermelő bázisokat, az ország harmadik nagy kohászati bázisát — amely évente 15—20 millió tonna nyersvasat termel — azonkívül új gépgyártási központokat kell ott létesíteni A kongresszus valamennyi pártszervezet kö­telességévé teszi, hogy biztosítsák az állami tervfeladatok tel­jesítését valamennyi iparágban és gyárban, nemcsak az össztermelés* hanem az előírt cikk­Usta és minőségi mutatószámok tekintetében is; hogy jobban használják ki a meglevő gyár­tási kapacitásokat, szorgalmazzák, hogy a vál­lalatok egész hónapban ütemesen, folyamato­san, rohammunka nélkül dolgozzanak, egyen­letesen termeljenek, ami megköveteli a válla­latok tervezésének és anyagellátásának komoly megjavítását; hogy javítsák a gyártmányok minőségét, fo­lyamatosan csökkentsék az önköltséget, valósít­sák mag - a legszigorúbb takarékossúg rendsze­rét, vezessék be az önálló elszámolást. hogy minél szélesebb körben alkalmazzák a termedben a műanyagokat, úgy Is, mint nyers­anyagokat és mint segédanyagokat avégett, hogy a hatodik ötéves terv során teljesen szin­tetikus nyersanyagokkal helyettesítsék a mű­szaki célokra használt élelmiszereket. A szovjet állam a népgazdaságban évről év­re növeli az építkezési beruházásokat. Avégett, hogy ezeket a beruházásokat a legnagyobb ha­tékonysággal lehessen kihasználni, korszerűvé, nagyiparivá kell változtatni az építőmunkákat, tovább kell folytatni a területi alárendeltségű nagy építővállalatok létesítését, meg kell javítani az épülettervezést, a lehető legnagyobb mértékben le kell rövidíteni az építkezések idejét, széles körben kell alkal­mazni az előregyártott vasbeton-szerkezeteket és egyéb előregyártott épületelemeket. Az SZKP Központi Bizottsága a beszámolási időszakban nagy politikai és szervező munkát végzett a mezögadaságban. A központi bizott­ság hatékony intézkedéseket tett számos me­zőgazdasági ágazat elhanyagoltságának meg­szüntetésére és a mezőgazdaság rohamos fej­lesztésének megszervezésére. A hozott határozatok közül különösen fon­tos: a mezőgazdasági tervezés új rendjének be­vezetése, amely kibontakoztatja a kolhozpa­rasztok alkotó kezdeményezését; a kolhozok és kolhozparasztok anyagi ér­dekeltségének fokozása a mezőgazdasági ter­mékek termelésében; a kolhozok vezető káderekkel és szakembe­rekkel való megerősítése oly módon, hogy a városokból és az ipari központokból sok ezer kommunistát és pártonkívüli dolgozót külde­nek falura; a mezőgazdaság műszaki felszerelésének to­vábbi megerősítése, a gépállomásokon állandó gépkezelői káderek kia'akítása és a gépállomá­soknak vezetőkkel, mérnökökkel és techniku­sokkal való megerősítése; az állami mezőgazdaság-fejlesztési előirány­zatok növelése. A közonti bizottság a mezőgazdaság fellen­dítésének programját kidolgozva helyesen dön­tött úgy, hogy elsősorban az egész mezőgazda­s.gi termelés, többek között az igen fontos ál­lattenyésztés alapját jelentő szemestermény­termelés fellendítésére összpontosította az erő­feszítéseket. Öriási jelentőségűek a központi bi­zottságnak a szűzföldek hasznosításáról és a ku­korica vetésterületének nagyfokú növeléséről szóló határozatai. A kongresszus utasítja a központi bizottsá­got, hogy lankadatlan energiával folytassa a me­zőgazdaság fellendítését, mozgósítsa a pártot és az egész szovjet népet az élelmiszerek és a könnyűipari nyersanyagok bőségének megte­remtéséért vivott harcra. Biztosítani kell a mezőgazdaság gépesítésé­nek folytatását, a legrövidebb idő alatt át kell térni az egyes munkák gépesítéséről az egész mezőgazdasági termelés komplex gépesítésére, gyökeresen meg kell javítani a szovjet és a kül­földi tudomány és technika vívmányainak s az élenjáró kolhozok, gépállomások és saovhozok tapasztalatainak népszerűsítését és meghonosí­tását, hogy ezen az alapon lényegesen csökken­jen a mezőgazdasági termékegység megtermelé­sére eső munka- és anyagi eszközök ráfordítása, emelkedjen valamennyi növény terméshozama és az állattenyésztés hozama. A kongresszus úgy véli, hogy jelenleg, ami­kor sok kolhoz gazdasági lehetőségei jelentd­sen megnőttek, párhuzamosan a termelés álta­lános kiszélesítésével — aminek mindig az elő­térben kell lennie — nagy figyelmet kell for­dítani a kolhozokban lakóházak, klubok, gyer­mek- és egyéb kulturális és szociális intézmé­nyek építésére. A mezógazdasági termelés további gyors fel­lendítésének döntő feltétele a mezőgazdasági ve­zetés színvonalának emelése. Végezni kell ezen a téren a sablonossággal, az irodai-bürokratikus módszerekkel, a személyes felelősség hiányával és a felelőtlenséggel. A párt-, szovjet- és mező­gazdasági szerveknek biztosítaniok kell minden egyes kerület, kolhoz, szovhoz és gépállomás konkrét irányítását, mindenféleképpen fel kell karolniok a tömegek kezdeményezését, fokoz­niok kell a mezőgazdasági dolgozók, köztük a vezető káderek anyagi érdekeltségét a mezőgaz­dasági termelés növelésében. A kongresszus felhívja a párt-, szakszerve­zeti és Komszomol-szervezeteket, hogy szélesít­sék ki az egész népet átfogó szocialista munka­versenyt, javítsák meg a versenyvezetést, emel­jék még magasabb fokra a munkások és kol­hozparasztok alkotó, kezdeményező kedvét, s Irányítsák azt a párt és a kormány által kitű­zött feladatok megvalósítására. Az ipari és a mezőgazdasági termelés növe­kedése reális feltételeket teremtett a szovjet nép anyagi jólétének állandó növeléséhez, a kulturális színvonal szüntelen emeléséhez. A Szovjetunió nemzeti jövedelme az ötödik ötéves terv éveiben 68 százalékkal nőtt, a munkások és alkalmazottak reálbére 39 százalékkal, a kol­hozparasztok reáljövedelme pedig másfélszeres­re emelkedett. A kongresszus teljes egészében helyesli az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa által a munkások és alkalmazottak reálbérének és a kolhoztagok jövedelmének emelésére, az alacsony fizetésű dolgozó rétegek munkabérének növelésére, a bé­rezés megfelelő rendezésére kidolgozott Intéz­kedéseit, valamint az arra irányuló Intézkedé­seket, hogy a dolgozók munkájuk eredményében fokozottabban legyenek anyagilag érdekelve. Fontos politikai és népgazdasági jelentősége van az SZKP Központi Bizottsága ama határo­zatának, melynek értelmében a hatodik ötéves tervben valamennyi munkás és alkalmazott munkaideje hét órára, a szén- és ércbányaipar­ban pedig a vezető szakmák föld alatti dolgozói­nak munkaideje hat órára csökken. E határozat előírja továbbá: ahol a termelés feltételei olya­nok, hogy ez célszerű, át kell térni az ötnapos munkahétre (nyolcórás munkaidő, heti két sza­badnappal). A legközelebbi jövőben megtörténik a két órával rövidebb munkaidő bevezetése szombati és ünnep előtti napokon. A rövidebb munkaidő bevezetése a munkások és alkalma­zottak bérének csökkentése nélkül történik, A kongresszus egyöntetűen helyesli ezeket az úi- » tézkedéseket, mert teljes összhangban vannak a szovjet dolgozók érdekeivel. Kifejezi azt a szilárd meggyőződést, hogy ezeket az intézke­déseket az egész szovjet nép lelkes helyeslés­sel fogadja, s újabb munkalendülettel válaszol rájuk a Szovjetunió hatodik ötéves népgazda­ság-fejlesztési tervének teljesítéséért folyta­tott harcban. Nagy jelentőségű a központi bizottság által tervbe vett nyugdíjrendezés, amely azt a célt követi, hogy jelentősen felemeljék a kis- nyug­díjakat, és leszállítsák a jogtalanul magas nyug­díjakat. Ugyancsak nagy jelentőségű az ag­qok ellátásának megjavítása, s azoknak a rok­kantaknak az elhelyezése, akik egészségük ká­rosodása nélkül végezhetnek társadalmilag hasznos munkát. A hatodik ötéves tervben az ötödik ötéves tervhez képest majdnem kétszeresére növekszik a lakásépítés. Ezzel kapcsolatban elsődleges fon­tosságú feladat a szovjet állam által lakásépítésre kiutalt eszközök helyes felhasználása A kong­resszus helyesli az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa által annak érde­kében hozott intézkedéseket, hogy rendet teremt­senek ezen a téren, megszüntessék a kisipari jel­leget, az építészeti túlzások minden fajtáját, meg­honosítsák az építkezés gyáripari jellegű módsze­reit. A kongresszus kötelezi valamennyi párt- és gazdasági szervezetet, hogv biztosítsa az állami­lakásépítési tervek feltétlen teljesítését, továb­bá minden tekintetben segítsen a mukásoknak és alkalmazottaknak abban, hogy személyes meg­takarításaikból saját házat építhessenek. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy ha­tározottan, fokozottabb figyelemmel foglalkozza­nak a lakosság mindennapi szükségleteivel, to­vább szélesítsék a közétkeztetési hálózatot, te­gyék olcsóbbá és minőségileg javítsák meg a köz­étkeztetést. Ki kell szélesíteni a mosodák, ruha­szalonok. javítóműhelyek és más, mindennapi szükségleteket kielégítő vállalatok hálózatát, lé­nyegesen növelni kell a háztartási munkát megkönnyítő gépek és gyártmányok termelését. Nagy sikereket értünk el a kulturális építő­munka minden területén. Mindenütt megvaló­sult az általános hétéves, nagyvárosokban pedig a tízéves oktatás. Megszülettek az általános tíz­éves oktatás fokozatos bevezetésének feltételei. Az ország főiskoláin jelentősen bőviilt a szak­ember-képzés. A népgazdaság érdekében és ha­zánk biztonságának megerősítése érdekében eredményesen dolgozó szovjet tudósok, a párt és a szovjet kormány állandó hatékony támogatá­sával kiemelkedő eredményeket értek el számos tudományágban, köztük az atomfizikában, a ma­tematikában, a mechanikában és a műszaki tu­dományt egyes ágaiban. Ugyanakkor a kongresszus megállapítja, hogy nagy hibák mutatkoznak a kulturális építésben. Az iskolák munkájának legsúlyosabb hibája az, hogy a tanítás bizonyos tőkig elszakadt az élet­| tői, hogy az iskolát elvégző tanulók nincsenek eléggé felkészülve a gyakorlati munkára. Az is­! kólák politechnizálásának minél gyorsabb meg­i valósítása céljából új tárgyakat kell bevezetni, ' amelyek megadják az ipari és a mezőgazdasági termelés kérdéseihez szUkséges alapismereteket, sőt ezenkívül gyakorlatilag is hozzá kell szok­tatni a tanulókat a gyárakban, a kolhozokban, a szovhozokban, a kísérleti parcellákon és az isko­I lai tanműhelyekben végzett munkahoz. Célszerű hozzálátni internátusos iskolák létesítéséhez, amelyek 4 gyermekek egészsége szempontjából kedvező vidékeken vannak. Jelentősen bővíteni kell az óvodai intézmények hálózatát, bevonva ebbe a népoktatási szerveken és az állami vállalatokon kívül a kolhozokat is. A felsőoktatás területén a fő feladat az, hogy az oktatás és a termelés szoros kapcsolata alapján minden erővel javítsák a szakember­képzés minőségét, területileg helyessen osszák el a főiskolákat az országban, közelebb hozva azo­kat a termeléshez, s az oktatási munkát a tech­nika mai színvonalának megfelelően szervezzék meg. A fiatal mérnököknek és agronómusoknak a főiskola elvégzése után az üzemgazdaság és a gyártásszervezés konkrét kérdéseiben elegendő Ismerettel kell rendelkezniük. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy minden irányban fejlesszék az ország tudomá­nyos intézményeinek kapcsolatát a termeléssel, a népgazdaság konkrét igényeivel, összpontosit­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents