Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-26 / 57. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! \ ÜJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. február 26. vasárnap 30 fillér U V IX. évfolyam, 57. szám A Szovjetunió Kommunista Pártja, mely fel van vértezve a marxizmus-leninizmus nagy tanításává', még szorosabban tömöríti majd zászlója alá az egész szovjet népet, s elvezeti a kommunizmus világtörténelmi jelentőségű űj győzelmeihez (Az SZKP XX. kongresszusának határozatából.) K tv i Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámolója alapján — Egyhangúlag elfogadva 7956. február 24-én — Moszkva, február 24. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa meghallgatta és megvitatta N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának beszámolóját a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkájáról és a következő határozatot hozza: A kongresszus teljes egészében és maradéktalanul jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati munkáját; jóváhagyja a központi bizottságnak a beszámolóban foglalt javaslatait és következtetéseit. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a párt központi bizottságának és a szovjet kormánynak lenini politikája, valamint a szovjet népnek valamennyi szocialista országgal A kongresszus megállapítja, hogy a beszámolási időszakot a nemzetközi kapcsolatok szempontjából a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése jellemzi, valamint az, hogy a nemzetközi küzdőtéren reális távlatok nyíltak a béke megszilárdítására. A Szovjetunió a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demokratikus országgal együtt kellő időben számos külpolitikai intézkedést tett a béke és a biztonság megerősítésére. Ezeket az intézkedéseket valamennyi békeszerető erő tevékenyen támogatta. Az események menete szemléltetően mutatja, hogy a nemzetközi fejlődésben gyökeres változások mentek végbe a szocializmus állásainak megerősödése irányában. Korunknak az a legfontosabb vonása, hogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és világrendszerré vált, s a kapitalizmus erőtlennek bizonyult e világtörténelmi folyamat megakadályozására. A Szovjetunióban, valamint a Kínai Népköztársaságban, a Lengyel Népköztársaságban, a Csehszlovák Köztársaságban, a Magyar Népköztársaságban, a Román Népköztársaságban, a Bolgár Népköztársaságban, az Albán Népköztársaságban, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, a Mongol Népköztársaságban, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban folytatódik a Nagyarányú gazdasági és kulturális fejlődés, növekszik a dolgozók jóléte, erősödik a népek erkölcsipolitikai egysége és összeforrottsága a kommunista és munkáspártok körül, a népek által szabadon választott kormányok körül. Jelentős eredményeket ért el a szocialista építésben Jugoszlávia is. A szocialista úton haladó országok gazdasági fejlődése egészséges alapon, az egyenjogú együttműködésnek és a testvéri kölcsönös segitségnek mind nagyobb megerősödése alapján megy végbe. A kapitalista világban — amelynek övezete nagymértékben megszűkült — a helyzetet a mélyreható ellentétek további fokozódása jellemzi. A kapitalista országok a háljorú utáni évtizedben a termelés bizonyosmérvű növekedését érték el olyan tényezők igénybevételével, mint a gazdaság militarizálása és a fegyverkezési hajsza, a. külső gazdasági terjeszkedés fokozása, az állótőke felújítása és a dolgozók kizsákmányolásának hallatlan fokozása, de ez a növekedés nem stabilizálta a kapitalizmus gazdaságát. Sőt ellenkezőleg, a tőkés gazdaság még ingatagabbá vált. A kapitalista rendszer általános válsága tovább mélyül. A kapitalizmus legmélyebb ellentéte — a modern termelőerők és a kapitalista termelési viszonyok ellentéte — tovább éleződik; mélyülnek az ellentétek az értékesítési piacokért és a befolyási övezetekért küzdő kapitalista országok között; növekszenek és elmélyülnek a társadalmi ellentétek. A munkásosztály kizsákmányolásának fokozása, a drágaság növekedése, a katonai célokat szolgáló adók nagymérvű emelkedése, a számos tőkés országban jelentkező krónikus munkanélvaló szoros együttműködésben végzett hősi munkája eredményeképpen óriási sikerek születtek a kommunizmusnak országunkban való felépítéséért és a világ békéjéért vívott harcban. A kongresszus lelkesen helyesli az SZKP Központi Bizottságának a beszámolóban felölelt időszakban az ipar és a mezőgazdaság területén tett helyes és időszerű intézkedéseit, amelyek biztosították hazánk hatalmának további gyarapodását, a szocialista gazdaság új, nagyarányú fejlődését és a szovjet nép jólétének jelentős emelkedését. A kongresszus hangsúlyozza, hogy az SZKP Központi Bizottságának sikeres tevékenysége a marxista-leninista elmélet alkotó alkalmazásán, a kollektív vezetés és a párton belüli demokrácia lenini elveinek szigorú megtartásán, a párt és a nép elszakíthatatlan kapcsolatairól szóló lenini útmutatások végrehajtásán alapult. A párt ezekben az években magasra emelte a halhatatlan Lenin nagv zászlaját. / küliség süllyeszti a dolgozók életszínvonalát; erősödik a munkásosztály és a néptömegek harca jogaikért és létérdekeikért. A kapitalizmus állandóan újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé halad. Ebben a helyzetben világosan kirajzolódott a nemzetközi események fejlődésének két ellentétes fö iránya. Egyrészről: az imperialista hatalmak, élükön a reakciós amerikai körökkel, röviddel a háború befejezése után „erőpolitikába" kezdtek, amely e hatalmak legagresszívabb elemeinek azt a törekvését tükrözi, hogy elnyomják a munkás-, a demokratikus és a nemzeti felszabadító mozgalmat, aláássák a szocializmus táborát és megteremtsék a maguk világuralmát. E politika a gyakorlatban féktelen fegyverkezési hajszát jelent; jelenti továbbá amerikai katonai támaszpontok létesítését a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai mentén, valamint a szocialista tábor országai ellen irányuló agresszív tömbök összetákolását, az úgynevezett „hidegháború' megindítását a szocialista államok ellen, új, véres háborúk előkészítését. Másrészről mindinkább növekszenek és gyarapodnak azok az erők, amelyek a világ küzdőterén a tartós békéért és a népek biztonságáért szállnak síkra. Ezek az erők tevékeny harcot indítanak a háborús veszély ellen, a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok békés együttműködéséért. Döntő jelentőségű ebben a szocializmus nemzetközi táborának állandó erősödése; ez a tábor egyre növekvő befolyással van a világesemények menetére. A béke erői jelentősen megsokszorozódtak, mert a világ küzdőterén megjelent az európai és az ázsiai békeszerető országok csoportja, ezek az államok külpolitikájuk elvévé tették, hogy távolmaradnak a katonai tömböktől. Ily módon hatalmas „békeövezet" jött létre, amely egyaránt magába foglalja Európa és Ázsia szocialista és nem szocialista békeszerető államait és a földkerekség lakosságának több mint a felét öleli fel. A háborút követő időszak világtörténelmi jelentőségű eseménye az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása. A gyarmati és a félgyarmati népek nemzeti felszabadító harcát a legutóbbi évtized alatt nagy győzelmek koronázták: a gyarmati és a félgyarmati függőségből több mint egymilliárd kétszázmillió ember, a földkerekség lakosságának majdnem fele szabadult ki. Napirenden van a gyarmati rendszer teljes felszámolása. Bekövetkezett a világtörténelem új korszaka, amelyet a nagy Lenin előre látott, amikor a Kelet népei mind tevékenyebben vesznek részt az egész világ sorsának intézésében, s a nemzetközi viszonyok új hatalmas tényezőivé válnak. A háborús veszély elleni küzdelem legtevékenyebb és legkövetkezetesebb harcosainak a kommunista pártok bizonyultak, ezék küzdenek a béke fenntartásáért, a dolgozók érdekeiért és országuk nemzeti függetlenségéért vívott harc sűrűjében. Egyúttal sok más társadalmi csoport is háborúellenes álláspontot foglal el. A béke megszilárdítása szempontjából igen fontos, hogy a háborút ellenző összes erők egységfrontban tevékenykedjenek és nem lankadó erőfeszítéssel küzdjenek a béke fenntartásáért. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a munkásmozgalom kettészakadásának megszüntetése, valamint a gyakorlati érintkezés megteremtése a kommunista pártok és a szocialisták, s a többi olyan párt között, amely valóban védelmezni akarja a békét, harcolni akar az imperialista elnyomás ellen, védelmezni akarja népei nemzeti érdekeit, a demokráciát és a függetlenséget. A kongresszus helyesli az SZKP Központi Bizotts;gsnak és a Szovjetunió kormányának békeszerető külpolitikáját, amelynek révén a nemzetközi feszültség enyhítésében, a béke megszilárdításában és a demokratikus erók állásainak megerősítésében nagy sikerek születtek. A párt XX. kongresszusa teljesen helyesnek tartja a központi bizottságnak és a szovjet kormánynak azt a vonalát, amely arra irányul, hogy a békés egymás mellett élés lenini elve alapján javítsa a kapcsolatokat az összes európai országokkal, megszilárdítsa a bizalmat és fejlessze az együttműködést. Ebben nagy szerepet játszhat a nemzetközi kapcsolatok ismeretes öt elve, amelyet sok állam és a társadalom széles rétegei ismernek el — a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása, a meg nem támadás, a be nem avatkozás egymás belügyeibe, az államok kapcsolatainak az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján való fejlesztése, a békés egymás mellett élés és a gazdasági együttműködés. Ezek az elvek a jelenlegi viszonyok között a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak legjobb megfogalmazását jelentik és alapját alkothatják az egész földkerekség államai tartós, békés kapcsolatainak. Az élet mindenben igazolta, hogy helyesek és időszerűek a Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak és más békeszerető államoknak a leszerelésre, az atom- és a hidrogénfegyver betiltására, az európai kollektív biztonság biztosítására és az ázsiai kollektív biztonság biztosítására irányuló javaslatai. Ezen igen fontos problémák megoldása megteremti a tartós és szilárd béke alapját és elősegíti más fontos rendezetlen problémák, köztük a német kérdés megoldását. Óriási jelentőségű lenne a világbéke megszilárdítása szempontjából, ha megteremtődnének a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, a világ két legnagyobb hatalmának, valamint a Szovjetuniónak és Angliának, valamint Franciaországnak tartós baráti kapcsolatai. A XX. kongresszus időszerűnek és helyesnek tartja a Szovjetunió e célból tett intézkedéseit és ezeket teljes egészében jóváhagyja. Az európai népek tartós békéjének és biztonságának biztosítása megköveteli a Szovjetunió és a nyugat-európai országok kapcsolatainak további megjavítását. A Szovjetuniónak, éppúgy mint Nagy-Britanniának, Franciaországnak, Olaszországnak, akárcsak Lengyelországnak, Csehszlovákiának, Jugoszláviának, Svédországiak, Finnországnak, Norvégiának, Görögországnak, Ausztriának és minden európai országnak létérdeke, hogy megakadályozza az új háború kitörését Európában, amelynek területén vívták az első és a második vifágháború döntő ütközeteit. Létérdeke ez a német népnek is. Ily módon az új háborús összeütközések megakadályozásáért vívott harc közös érdekei Európa minden államát és népét egyesitik. A jelenlegi nemzetközi helyzetben kiemelkedő szerep illeti meg a Szovjetunió és a keleti országok barátságának és együttműködésének kibővítését és megszilárdítását. A XX. kongreszszus nagy jelentőséget tulajdonít e feladat megoldásának, s helyesli, hogy az utóbbi időben az Indiai Köztársasággal, valamint Burmával, Afganisztánnal és Egyiptommal jó, baráti kapcsolatok alakultak ki. A béke és derriokrácia megerősítésével összhangban van az arab országok népeinek az ti mindjobban kibontakozó törekvése, hogy megvédik és megszilárdítják nemzeti függetlenségüket. A XX. kongresszus megelégedéssel állapítok meg, hogy a Szovjetuniónak majdnem valamennyi szomszédos országgal baráti, jószomszédi kapcsolatai létesültek. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió és Irán, a Szovjetunió és Törökország, valamint a Szovjetunió és Pakisztán normális kapcsolatai megfelelnének ezen országok létérdekeinek, a béke ügye és a népek biztonsága érdekeinek. Az országok közötti együttműködés alapjainak kibővítésében nagy szerepre hivatott a nemzetközi kereskedelem és a kulturális kapcsolatok fejlesztése. A XX. kongresszus megállapítja, hogy most különösen nagy jelentőségűek a jelenlegi nemzetközi fejlődés olyan lényeges elvi kérdései, mint a két rendszer békés egymás mellett élése, a jelen korszakban a háborúk megakadályozásának lehetősége és az egyes országok szocializmusra való áttérésének formái. A Szovjetunió külpolitikájának fő vonala a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad. A kommunista társadalom építését vezető pártunk erélyesen síkraszáll a háború szítása ellen A párt abból a megingathatatlan lenini útmutatásból indul ki, hogy új társadalmi rendszer megteremtése egyik vagy másik országban — minden ország népének belügye. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogv a békés egymás mellett élés elve mind szélesebb elismerésre talál. A Szovjetuniónak, a szocialista országoknak és a többi békeszerető országnak, minden ország széles néptömegeinek legfontosabb feladata a tartós béke megőrzése és megszilárdítása; az új háború és az új agresszió elhárítása. A jelenlegi nemzetközi körülmények között létrejöttek a reális lehetőségek ahhoz, hogy ne engedjük meg, hogy az imperializmus agresszív erói belesodorják a népeket új háborúkba, amelyek a haditechnika mai színvonalán mérhetetlen szerencsétlenséggel és rombolással sújtanák a népeket. A földkerekségen ma már a tőkés rendszer nem egyedül létezik. Hatalmas, békeszerető szocialista tábor van, amely a békeszerető erők szempontjából az agresszió elhárításának nem csupán erkölcsi, hanem anyagi eszközeivel is rendelkezik. Ezenkívül van egy nagy, többszázmilliós lakosságú államcsoport, olyan államok csoportja, amely tevékenyen síkraszáll a háború ellen. Létezik a béke híveinek erős népi mozgalma. Óriási erővé vált a tőkés országokban a munkásmozgalom. Ilyen körülmények között természetesen érvényben marad az a lenini tétel, hogy ameddig az imperializmus létezik, megmarad a háborúk kirobbanásának gazdasági alapja is. Ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk. Amíg a földkerekségen megmarad a kapitalizmus, addig a kapitalista monopoltöke érdekeit képviselő reakciós erők továbbra

1 is háborús kalandokra as agresszióra törekszenek, és megpróbálhatnak háborút kirobbantani. De a háborúk nem végzetszerűen elkerülhetetlenek. Nagy társadalmi és politikai erők vannak, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy ne engedjék meg azt, hogy az imperialisták háborút robbantsanak ki. ha pedig az imperialisták háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítőén visszaverjék az agresszorokat, meghiúsítsák kalandorterveiket. Ehhez az kell, hogy a háború ellen síkraszálló összes erók éberek és harcrakészek legyenek, egységfrontban tevékenykedjenek és lankadatlanul harcoljanak a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. Az a tény, hogy a nemzetközi küzdőtéren mélyreható történelmi változások mentek végbe a szocializmus javára, új távlatokat nyit meg az országoknak a kapitalizmusból a szocializmusra való áttérését illetően. (Folytatás a 2. oldalon) I