Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)
1956-02-25 / 56. szám, szombat
Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás a 3. oldalról.) mázott természetes, gyakran szűkében levő anyagokat de minthogy különleges tulajdonságaik vannak, felhasználásukkal magasabb technikai színvonalba lehet emelni a termelést. Most' szinte minden ágazat egyre nagyobb mennyiségben követel új műanyagokat a vegyészektől. Vegyiparunk azonban egyelőre még nem elégíti ki a népgazdaságnak ezeket a gyorsan növekvő szükségleteit. Hruscsov és Bulqenyin eivtárs beszámolójában igen helyesen mutatott rá. mennyire fontos, hogy minden módon növeljük a szintetikus vegyianyagok előállítását ásványolajterm ékek ül és földgázból, a mürostgyártás, valamint az élelmiszerpótanyagok gyártásának kiterjesztésére. Vegyiparunk e tekintetben igen elmaradt. A fő felelősség ezért a vegyipari minisztériumra hárul. A vegyiipari minisztérium csekély figyelmet fordít a népgazdaság e fontos ágazatára. Ezenkívül a legutóbbi időkig az ásványolajipara minisztérium is akadályozta a földgáz- és az ásványolajfeldoigozási termékek felhasználását vegyi nyersanyagként. Különböző vegyipara termékek elöéllltósához szükséges értékes nyersanyagokban gazdagok a kokszolásnál nyert gázok. Ezeket az erőforrásokat azonban nálunk még egyáltalán nem kielégítően használják ki. így például 1955-ben a 15 miliárd köbméter kokszgáznak csupán 5,3 százalékát használták fei a vegyiparban ammóniák és szerves anyagok előállítására. E gáz fennmaradó résizét a kohászati üzemek egyszerűen fűtőanyagnak használták. Peidig műszakilag nagyon is lehetséges a kokszgáz jelentékeny részét vegyipari .nyersanyagként felhasználni, a kohászati üzemek fűtöanyagszükségletét pedig kohógázzal, generátorgázzal vagy folyékony fűtőanyaggal lehet fedezni. Különösen fontos, hogy teljes mértékben felhasználjuk polietilén és szintetikus szesz gyártására a kokszgázban található etilént. Az ország ily módon további nagy mennyiségű különböző szerves vegyianyaghoz, valamint műtrágyához juthat. A vaskohászaid minisztérium nem tartja kötelességének, hogy fejlessze a kokszgázok vegyi feldolgozását, sőt, mi több. rendszerint tiltakozik az olyan új vegyiüzemek tervezése ellen, ahol a kokszgázt vegyipari termékek gyártására szándékoznak felhasználni. Az, hogv ilyen szűklátókörűén kezelik az iparágak közös kérdéseinek megoldását', sok minisztérium és hivatal komoly fogyatékossága. Egyes kommunisták — minisztériumok, gazdasági szervezetek és vállalatok vezetői — annyira belesüppedtek a szűk hivatali érdekekbe, hogy nem látnak tovább az' orruknál és ezéri' nem ritkán szűk prakticista módon, nem az állami érdekeknek megfeleiően nyúlnak hozzá a különböző ágazatok igen fontos közös kérdéseinek megoldásához. Eltökélten kell harcolni az államapparátus munkájában észlelhető őzen káros jeäenségek ellen, meq kell tisztítani az államapparátust a hivatali bürokrácia rozsdájából. Ez a népgazdaság fejlődésének útjából sok akadályt hárít el és lehetővé teszi, hogy gyorsabban, az állam érdekeinek megfelelően oldjuk meg a műszaki és gazdaságii határkérdéseket. A nép érdekei megkövetelik a termékek minőségének gyors javítását Az ipari dolgozók egyik legfontosabb feladata, hogy minden móijon megjavítsák a termékek minőségét. A termékek minőségi javításának kérdéseit az SZKP Központi Bizottsága ismert levele nyomán, valamint a júliusi ülésen széles körben megvitatták. Ezt követően sok vállalat jelentékeny sikereket aratott és több intézkedést tett a gépek és berendezések szerkezetének tökéletesítésére, új, tökéletesebb technológia meghonosítására és arra, hogy a szabványok megtartását fokozottabban ellenőriznék és a termék minőségét megjavítsák. De egyes üzemek továbbra is, a műhelyi és üzemi műszaki ellenőrzés ellenére, hibás, nem jól megmunkált berendezéseket gyártanak. Különösen nem kielégítően végzik az öntést, a hegesztést, a festést és egyéb befejező müveleteket. Ennek következtében a készáru nem megbízható és gyakran nem tetszetős külsejű. Felsorolok néhány példát. A uráli vegyipari gépgyár két vákuumsürítöt készített á szlavinszki szódaüzem számára. Amikor a sűrltőket a működési helyen kipróbálták, kiderült, hogy használhatatatlanok, mert a csőrácsokat olyan nyersvasból öntötték, amely durvaszemcsés volt és számtalan gázbuborék volt benne. Sajnos, egyes vállalatvezetők szemethunynak az ilyen arcátlanság felett és nem tesznek egyebet, minthogy az ilyen selejtből származó károkat az állam terhére fedezik. Sesztakov elvtárs, az Uralhimmasžavod igazgatója a szlavinszki szódagyár egyik panaszára nyugodtan azt válaszolta, hogy 1955 novemberében és december első felében elkészítik és elküldik az új alkatrészeket a selejtesek helyett. Az ilyen magatartás láttán az embernek eszébe jut a hírhedt Bivalov, a Volga-Volga című filmből. Bivalov, amikor a felháborodott vásárlók panaszt emeltek nála az ő „módszerével" készült balalajkák használhatatlansága miatt, angyali nyugalommal ezt az utasítást adta titkárnőjének: „Vegye vissza tőlük ezt a selejtet és adjon nekik helyette másikat." (Élénkség, derültség a teremben.) Számos esetben gyártottak rossz minőségű terméket az elektrotechnikai ipari minisztérium vállalatai ia. A szénipar gyakran olyan szenet Szállít a népgazdaságnak, amelynek hamutartalma a megengedettnél nagyobb, nedvességtartalma nagy és a széndarabok mérete nem szabványos, a szén dúsítását hiányosan végzik. A Szovjetunió faipari minisztériuma jelentékeny mennyiségű gyenge minőségű, nyers faanyagot szállít. Ennek következtében a faanyag feldolgozásánál nagy a veszteség. OJ szo 1956. íebruár 25. A lakosságnak komoly panaszai vannak egyes közszükségleti cikkek minőségére. • Az üzemi termelés műszaki vezetése egyes vállalatoknál gyenge. A gépipari vállalatok műhelyeiben kevés mérnök dolgozik technológusként, művezetőként, üzemrészvezetőként, sőt üzemvezetőként is. Ez a helyzet a többi között annak következménye, hogy főiskoláinkon az ifjúság nem részesül megfelelő nevelésben. Egyes főiskolát végzett fiatal szakembereink úgy vélekednek, hogy csak tudományos kutatóintézetekben, tervezőirodákban dolgozhatnak, ha pedig már gyárba kerültek, akkor a gyárigazgatóságban a helyük. Olyan vélemény alakult ki, hogy az üzemekbe irányított fiatal szakemberek szerencsétlenek. Ezek nem értik meg, hogy a termelési technológia alapos elsajátítása, a jó konstrukciók megteremtése érdekében közvetlenül szembe kell nézniök a termelés hétköznapi problémáival, alaposan meg kell ismerniök' a termelőeszközöket, át kell érezniök, hogy mi is tulajdonképpen a termelés. Csak az a fiatal szakember válik szakképzett mérnökké, tervezővé vagy technológussá, aki kijárja a termelés iskoláját. Szigorúan meg kell tartani a kormány által megszabott rendet, és közvetlenül a termelőmunkába kell irányítanunk a fiatal mérnököket és technikusokat. Ezzel emeljük az üzemrészek műszaki vezetését, s ez mind a vállalat, mind a fiatal szakemberek javára válik. Ugyanakkor levelezőtanfolyamok és esti iskolák révén minden lehető módon fokoznunk kell a mérnök- és technikusképzést a munkások és művezetők körében anélkül, hogy elszakítanák őket a termelőmunkától. A népgazdaság továbbfejlesztésének érdekei, a nép érdekei megkövetelik, hogy a legrövidebb időn belül felszámoljuk a silány és tökéletlen gyártmányok termelését. A vállalati és minisztériumi pártszervezeteknek nem szabad megbékélniük azzal, hogy rosszul kivitelezett gyártmányokat állítanak elő. Ki kell harcolnunk, hogy minden egyes munkás, mérnök és igazgató megértse: a rossz minőségű anyag, gép és közszükségleti cikk termelése összeférhetetlen a szovjet embernek, a kommunizmus építőjének méltóságával. Legszigorúbb takarékosságot az egész népgazdaságba Elvtársak, a szocialista népgazdasági tervrendszer tág lehetőségeket nyújt arra, hogy a legtökéletesebb, tudományosan megalapozott módon takarékoskodjunk a termelőeszközökkel és a munkával. Mint Vlagyimir Iljics Lenin tanította, a szovjet szocialista társadalom a világ leghaladóbb, legtakarék^abb társadalma. ~ \ Központi Bizottság, egész pártunk szüntelenül harcol azért, hogy a népqazdasáq minden területén bevezessék a legszigorúbb takarékossági rendszert, mert ez a belső gazdasági felhalmozás biztosításának, a termelés és a társadalmi munka termelékenysége állandó növelésének elengedhetetlen feltétele. A XX. kongresszus irányelv-tervezete óriási méretű beruházást irányoz elő a népgazdaság minden ágában. E beruházások helyes felhasználása, valamint az építkezéseknél megvalósítandó körültekintő takarékosság újabb nagy tártaiékokat szabadít fél a szocialista termelés kibővítésére és a dolgozók anyagi jólétének emelésére. Valóban, a beruházásoknál csupán egyszázalékos megtakarítás tetemes összeget, mintegy tízmilliárd rubelt jelent! Ilyen összegből még egy olyan hatalmas vízierőművet lehetne építeni, mint maga a kujbisevi, vagy olyan kohászati kombinátot, amelynek kapacitása azonos a magnyitogorszki kombinátéval, vagy pedig további hét és félmillió _ négyzetméter kényelmesen berendezett lakóterületet építhetnénk. Vlagyimir Iljics Lenin a moszkvai tanács 1921 februári teljes ülésén mondott beszédében a többi között így nyilatkozott: „A gazdasági munkában — mégha ez egyáltalán nem megfelelő szó is — bizonyos »fukarságra« van szükség." Azóta azonban 35 esztendő telt el és egyes vezetők még mindig nem tanulták meg, hogyan kell „fukarkodni". Vegyük például a beruházási építkezéseket. Sok beruházási egységgel kapcsolatban megtűrjük a beruházási pazarlást, ami az építkezések elhúzódásához és az állami eszközök improduktív kiadásához vezet. Több tervező intézet olyan terveket bocsát ki, amelyek a lakóházak és kulturális jóléti célokat szolgáló épületek építészeti, valamint szerkezeti megoldásaiban nagy mértéktelenséqeket mutatnak Meg kell mondani, hogy az ilyen mértéiktelenségek az iparvállalatok tervezésében is jelentkeznek a vállalatok területe és nagysága tekintetében. Gyakran veszik tervbe kisebb, kistermelékenységű gépcsoportok és elavult gyártástechnológia alkalmazását. Mindez az építkezés drágulását idézi elő. A kommunisták, akik kidolgozták és jóváhagyták ezeket a terveket, elvesztették a pártszerűség érzését, valójában megszűntek kommunisták lenni, mivel a kommunista, a szovjet ember szái mára legfőbb törvény az állami eszközök takarékos felhasználása. önállóbb, jobb gazdasági vezetést Elvtársak! A szocialista termelés óriási méretei az új ötéves tervben, a népgazdaság áttérése magasabb technikai színvonalra, megköveteli az államapparátus dolgozóitól, a gyárak és intézmények vezetőitől, hoqy tovább javítsák a .qazdasáqi .vezetés munkáját A központi bizottsáq és a miniszteretanács az utóbbi időben számos jelentős intézkedést tett az államapparátus munkájának további javítására, a gazdasági vezetés decentralizálására és a vállalatok gazdasáqi-operatív tevékenyséqének megerősítésére. A szövetséqes köztársaságok miminisztertanácsainak, a minisztériumoknak és vállalatoknak a munkáját megnehezítette, kezdeményezését bilincsbe verte a régebben szokásos aprólékos gyámkodás, s az a körülmény, hogy számos gazdasági kérdésben előbb a központtól kellett megkapni a szentesítést. Ennek az igazgatási rendszernek az alapját a helyi szervekkel, a vállalatvezetőkkel szemben tanúsított réqebbi bizalmatlanság csökevénye alkotta. A vállalatvezetők, az üzemrészvezetők és művezetők jogkörének jelentős bővítésére hozott határozat azt a. célt szolgálta, hogy fokozódjék a vállalatok igazgatóinak gazdasági kezdeményezése és felelőssége az állatni tervek teljesítéséért, az új technika és gyártástechnológia bevezetéséért, a normamegállapításért, a munka megszervezéséért és a munkatermelékenység emelésééri, valamint a termelési önköltség csökkentéséért. A központi bizottság az ország gazdasági irányítása átszervezésének megvalósításánál abból indult ki, hogy az egész Szovjetunió érdekeit szolgáló centralizált tervezés alapelveit összhangba kell hozni a köztársaságok gazdasági és kulturális kérdéseinek megoldásában tanúsított önállóság és kezdeményezés fokozásával. Sok határozatot hozunk a gazdasági munka különböző kérdéseiben, de e határozatokat gyakran rosszul és késve hajtjuk végre. Ennek eqyik oka elsősorban a ki nem elégítő, hozzá nem értő szervezés, a konkrét irányítás hiánya, valamint az, hogy a minisztériumok és a hivatalok nem ellenőrzik hathatósan a határozatok teljesítését. Az a tény, hogy a qazdasáqi és a tanácsi szervek tevékenysé.qét ellenőrzik, méqpedi.q alulról a dolqozó tömegek és a pártszervezetek, felülről pedig a központi párt- és állami szervek — nem a vezetés iránti bizalmatlanságot fejezi ki, hanem azt, hogy az ellenőrzés az államigazgatás bolsevik szervezeti elveinek nélkülözhetetlen alkotó része. Ámde a minisztériumok és hivatalok egyes vezetői nem ismerik fel az ellenőrzés jelentőségét, és gyakran megengedik, hoqy az ellenőrzés papírrevizióvá, a tények megállapítását tartalmazó terjedelmes jelentések megírásává váljék. Hatékonyabb állami ellenőrzésre van szükség Jusson eszünkbe, hogy Vlagyimir Iljics Lenin „A Munkás-Paraszt Felügyelet feladatainak, a feladatok értelmezésének és teljesítésének kérdéséhez" című levélben ezt írta: „A Munkás-Paraszt Felügyelet feladata nemcsak, sőt nem is annyira a »lefülelés«, a »rábizonyítás» (ez a bíróság feladata, amelyhez a Munkás-Paraszt Felügyelet közel áll, de amellyel egyáltalán nem azonos), mint inkább az, hogy fudjon javítani a dolgokon." Az ország qiqantikus gazdasáqának helyes irányítása csak úgy lehetséges, ha a szovjet állam ellenőrzi az állami szervezetek és a vállalatok termelési, gazdasági és pénzügyi tevékenységét. De a Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériuma és helyi szervei nem váltak a legfontosabb emeltyűkké a központi bizottsáq és a minisztertanács - határozatainak pontos és kellő időben való teljesítéséért vívott harcban. A Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériumának szerveiben a szakképzett emberek nagy hadserege dolqozik, akik az ellenőrzés helyes megszervezése esetén állandó lényeges segítséget nyútjhatnak a kormánynak és a központi bizottságnak. Ehelyett a Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériumában mélyen gyökeret vert a helytelen gyakorlat, hoqy, a felülvizsgálatok minél nagyobb számát hajszolják, ami az erők elforgácsolásáiioz és az ellenőrzés hatékonyságának csökkenéséhez vezet. A felülvizsgálatokat és a revíziókat rendszerint a lehető legbürokratikusabb módszerekkel végzik, gyakran méq a pártszervezetek és szakszervezetek munkatársait, valamint az ellenőrzött vállalat munkásait sem vonják be. A Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériuma terjedelmes jelentéseket küld a kormánynak, ahelyett, hogy minden erejével szorgalmazná a hatékony ellenőrzést, hozzáértőén és idejében megelőzné és kijavítaná a hibákat, arra törekednék, hogy a felülvizsgálatok eredményei alapján az érintett minisztériumokkal és vállalatokkal együtt haladéktalanul megkezdjék az intézkedéseket a felülvizsgálat alkalmával feltárt hibák kijavítására. Felhozok egy példát, amely jellemzi e minisztérium munkáját. A Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériuma 1955 június—júliusában felülvizsgálta, hogyan teljesítik a Szovjetunió Minisztertanácsának és az SZKP Központi Bizottságának azt a határozatát, amely a kolhozokban és a szovhozokban a hús termelésének és begyűjtésének fokozására vonatkozik. Á felülvizsgálatban 125 ellenőr vett részt, s ezek 150 kolhozt, 46 gépállomást, 38 szovhozt ellenőriztek, 786 oldalas jegyzőkönyvet és jelentést küldtek be a Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériumának. A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumának ügyeivel foglalkozó helyettes főrevizor, aki az ellenőrző brigád élén szállt ki a penzai területre, egy nap alatt a kuznyecki terület két kolhozában járt. Az egész felülvizsgálat nem állt másból, mint statisztikai anyag összegyűjtéséből. A helyettes főrevizor e kolhozokban felvette az „ellenőrzési .jeqyzőkönyv'et", amelyek tartalmazzák a kolhozok előirányzatait a húsbeadásra, a szarvasmarha-, a sertés- és a juhállományra vonatkozóan, majd befejezésül beírta, hoqy a kolhozoknak az év vé.qéiq ennyi és ennyi húst kell beadniok. (Élénkség a teremben.) A Szovietunió állami ellenőrzési minisztériuma e bürokratikus felülvizsgálatok alapján az alábbi két semmitmondó javaslatot tette a Szovjetunió Minisztertanácsához intézett jelentésében. Az első pont: „Fel kell hívni a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumának figyelmét arra, hogy nem teljesítik kielégítően az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát a kolhozok hústermelésének és beadásának növeléséről." Második pont: „Kötelezni kell a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumát és az Orosz SZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Kazah SZSZK és a Lett SZSZK minisztertanácsát, vizsgálja meg a kolhozok hústermelésének és beadásának helyzetét és tegyen újabb intézkedéseket, amelyek biztosítják az SZKP Központi Bizottsága és a kormány erre vonatkozó határozatainak teljesítését." (Derültség.) íme; e hatalmas ellenőrzés minden eredménye. Ahogy Ukrajnában mondják: „Nagy felhő — kevés eső." f Derültség, taps.) Elvtársak! Országunk gazdasági és kulturális építése további hatalmas fellendülésének nagyszabású programja, amelyet a népgazdaság fejlesztése hatodik ötéves tervének irányelv-tervezete ír elő, új erővel mutatja meg az egész emberiségnek államunk békeszerető politikáját. Az új ötéves terv minden fejezete, minden számadata meggyőzően bizonyítja alkotó munkával foglalkozó népünk békés szándékait. A hatodik ötéves terv hazánk gazdasági hatalma óriási növekedésének, mezőgazdasága fellendülésének és a népjólét nagyfokú emelkedésének terve. A hatodik ötéves terv programjának megvalósítása olyan szoros kapcsolatban áll a szovjet nép létérdekeivel, hogy nem kételkedhetünk sikeres teljesítésében. Sok függ tőlünk, kommunistáktól, a párt-, az állami és a gazdasági szervezetek vezetőitől és különösen attől, hogy meg tudjuk-e jól szervezni ezt, hogy minden vállalat, minden szovhoz és kolhoz teljesítse tervét és tudjuk-e biztosítani, hogy az új technika alapján valamennyi gazdasági ágban meghonosítsuk a technikai haladást. A központi bizottság a párt XIX. kongresszusa óta és különösen a legutóbbi években következetesen a párton belüli demokrácia fejlesztésére, a pártélet lenini elveinek maradéktalan megvalósítására törekszik. A párt központi bizottságának kibővített teljes ülései méltó helyet foglaltak el a párt és az ország vezetésében. A központi bizottság következetesen törekszik a pártban a kollektív vezetés megszilárdítására, mert ebben van erőnk, a szovjet állam ereje, kommunista pártunknak, mint az egész szovjet nép vezetőjének ereje. Ha gondolatban végigtekintünk azon az úton, amelyet pártunk megtett, még világosabban látjuk Vlagyimir Iljics Leninnek, vezérünknek és tanítónknak nagyságát és éleslátását. Több mint félévszázaddal ezelőtt különös erővel hangsúlyozta, hogy kevés a marxizmust elismerni és hirdetni, a marxizmust alkotóan fejleszteni kell. A kapitalizmus ellen vívott proletárharc győzelmének biztosítása céljából olyan kommunista pártra — a munkásosztály élcsapatára — van szükségünk, amely nemcsak előkészíti a tömegeket, és megszervezi a proletárforradalom győzelmét, hanem tovább vezeti a dolgozókat a kommunista társadalom felépítéséért vívott harcukban. A forradalmi munkásmozgalom története jelentős politikai eseményként fogja számontartani a kommunista párt XX. kongresszusát. A kongresszus megerősíti a kommunista építés nagyszabású programját, és a marxizmus—leninizmust olyan új elméleti tételekkel gazdagítja, amelyek a kommunizmusért vívott harc rengeteg tapasztalatán és a jelenlegi nemzetközi helyzet mélyreható elemzésén alapulnak. . Nekünk az a boldogság jutott osztályrészül, hogy a kommunizmus építésének korszakában élhetünk és dolgozhatunk, harcolhatunk a marxizmus—leninizmus eszméinek megvalósításáért, valóra váltásáért. Ebben az alkotó harcban látjuk, milyen mérhetetlenül megnövekednek és megszilárdulnak a kapitalista kizsákmányolás jármát lerázó és boldog életét szabadon építő nép erői, hatalma és képességei. A marxizmus—leninizmus tanítása, amelyet a világ népei egyre szélesebb körben és egyre mélyebben elsajátítanak, olyan hatalmas erővé vált, amely leküzdi a tőkés rend ellenállását és mindennap újabb és újabb állásokat hódít meg. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió népgazdaság-fejlesztésének hatodikötéves tervét éppolyan sikeresen teljesítjük, mint az összes eddigi ötéves terveket. Ennek záloga a szovjet nép tudatos. munkás hősiessége és a kommunista párt iránti határtalan bizalma, bizalma az iránt a nagy párt iránt, amely szilárdan és állhatatosan vezeti a Szovjetuniót a lenini úton előre, a kommunizmus felé. (Viharos taps.) (Folytatás az 6 t oldalon.)