Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-25 / 56. szám, szombat

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás a 3. oldalról.) mázott természetes, gyakran szűké­ben levő anyagokat de minthogy kü­lönleges tulajdonságaik vannak, fel­használásukkal magasabb technikai színvonalba lehet emelni a termelést. Most' szinte minden ágazat egyre nagyobb mennyiségben követel új műanyagokat a vegyészektől. Vegy­iparunk azonban egyelőre még nem elégíti ki a népgazdaságnak ezeket a gyorsan növekvő szükségleteit. Hruscsov és Bulqenyin eivtárs be­számolójában igen helyesen mutatott rá. mennyire fontos, hogy minden módon növeljük a szintetikus vegyi­anyagok előállítását ásványolajter­m ékek ül és földgázból, a mürost­gyártás, valamint az élelmiszerpót­anyagok gyártásának kiterjesztésére. Vegyiparunk e tekintetben igen el­maradt. A fő felelősség ezért a vegyipari minisztériumra hárul. A vegyiipari minisztérium csekély figyelmet for­dít a népgazdaság e fontos ágazatára. Ezenkívül a legutóbbi időkig az ás­ványolajipara minisztérium is akadá­lyozta a földgáz- és az ásványolaj­feldoigozási termékek felhasználását vegyi nyersanyagként. Különböző vegyipara termékek elö­éllltósához szükséges értékes nyers­anyagokban gazdagok a kokszolásnál nyert gázok. Ezeket az erőforrásokat azonban nálunk még egyáltalán nem kielégítően használják ki. így például 1955-ben a 15 miliárd köbméter kokszgáznak csupán 5,3 százalékát használták fei a vegyipar­ban ammóniák és szerves anyagok előállítására. E gáz fennmaradó ré­sizét a kohászati üzemek egyszerűen fűtőanyagnak használták. Peidig mű­szakilag nagyon is lehetséges a koksz­gáz jelentékeny részét vegyipari .nyersanyagként felhasználni, a kohá­szati üzemek fűtöanyagszükségletét pedig kohógázzal, generátorgázzal vagy folyékony fűtőanyaggal lehet fedezni. Különösen fontos, hogy teljes mér­tékben felhasználjuk polietilén és szintetikus szesz gyártására a koksz­gázban található etilént. Az ország ily módon további nagy mennyiségű különböző szerves vegyianyaghoz, va­lamint műtrágyához juthat. A vaskohászaid minisztérium nem tartja kötelességének, hogy fejlessze a kokszgázok vegyi feldolgozását, sőt, mi több. rendszerint tiltakozik az olyan új vegyiüzemek tervezése el­len, ahol a kokszgázt vegyipari ter­mékek gyártására szándékoznak fel­használni. Az, hogv ilyen szűklátókörűén ke­zelik az iparágak közös kérdéseinek megoldását', sok minisztérium és hi­vatal komoly fogyatékossága. Egyes kommunisták — minisztériumok, gazdasági szervezetek és vállalatok vezetői — annyira belesüppedtek a szűk hivatali érdekekbe, hogy nem látnak tovább az' orruknál és ezéri' nem ritkán szűk prakticista módon, nem az állami érdekeknek megfele­iően nyúlnak hozzá a különböző ága­zatok igen fontos közös kérdéseinek megoldásához. Eltökélten kell harcolni az állam­apparátus munkájában észlelhető őzen káros jeäenségek ellen, meq kell tisztítani az államapparátust a hiva­tali bürokrácia rozsdájából. Ez a nép­gazdaság fejlődésének útjából sok akadályt hárít el és lehetővé teszi, hogy gyorsabban, az állam érdekei­nek megfelelően oldjuk meg a mű­szaki és gazdaságii határkérdéseket. A nép érdekei megkövetelik a termékek minőségének gyors javítását Az ipari dolgozók egyik legfonto­sabb feladata, hogy minden móijon megjavítsák a termékek minőségét. A termékek minőségi javításának kérdéseit az SZKP Központi Bizott­sága ismert levele nyomán, valamint a júliusi ülésen széles körben meg­vitatták. Ezt követően sok vállalat jelenté­keny sikereket aratott és több intéz­kedést tett a gépek és berendezések szerkezetének tökéletesítésére, új, tö­kéletesebb technológia meghonosítá­sára és arra, hogy a szabványok megtartását fokozottabban ellenőriz­nék és a termék minőségét megja­vítsák. De egyes üzemek továbbra is, a műhelyi és üzemi műszaki ellenőrzés ellenére, hibás, nem jól megmunkált berendezéseket gyártanak. Különösen nem kielégítően végzik az öntést, a hegesztést, a festést és egyéb befejező müveleteket. Ennek következtében a készáru nem meg­bízható és gyakran nem tetszetős külsejű. Felsorolok néhány példát. A uráli vegyipari gépgyár két vákuumsürí­töt készített á szlavinszki szódaüzem számára. Amikor a sűrltőket a mű­ködési helyen kipróbálták, kiderült, hogy használhatatatlanok, mert a cső­rácsokat olyan nyersvasból öntötték, amely durvaszemcsés volt és szám­talan gázbuborék volt benne. Sajnos, egyes vállalatvezetők szemethunynak az ilyen arcátlanság felett és nem tesznek egyebet, minthogy az ilyen selejtből származó károkat az állam terhére fedezik. Sesztakov elvtárs, az Uralhimmas­žavod igazgatója a szlavinszki szóda­gyár egyik panaszára nyugodtan azt válaszolta, hogy 1955 novemberében és december első felében elkészítik és elküldik az új alkatrészeket a se­lejtesek helyett. Az ilyen magatartás láttán az em­bernek eszébe jut a hírhedt Bivalov, a Volga-Volga című filmből. Bivalov, amikor a felháborodott vásárlók panaszt emeltek nála az ő „módsze­rével" készült balalajkák használha­tatlansága miatt, angyali nyugalom­mal ezt az utasítást adta titkárnőjé­nek: „Vegye vissza tőlük ezt a se­lejtet és adjon nekik helyette mási­kat." (Élénkség, derültség a terem­ben.) Számos esetben gyártottak rossz minőségű terméket az elektrotechni­kai ipari minisztérium vállalatai ia. A szénipar gyakran olyan szenet Szállít a népgazdaságnak, amelynek hamutartalma a megengedettnél na­gyobb, nedvességtartalma nagy és a széndarabok mérete nem szabványos, a szén dúsítását hiányosan végzik. A Szovjetunió faipari minisztériu­ma jelentékeny mennyiségű gyenge minőségű, nyers faanyagot szállít. Ennek következtében a faanyag fel­dolgozásánál nagy a veszteség. OJ szo 1956. íebruár 25. A lakosságnak komoly panaszai vannak egyes közszükségleti cikkek minőségére. • Az üzemi termelés műszaki vezeté­se egyes vállalatoknál gyenge. A gép­ipari vállalatok műhelyeiben kevés mérnök dolgozik technológusként, művezetőként, üzemrészvezetőként, sőt üzemvezetőként is. Ez a helyzet a többi között annak következménye, hogy főiskoláinkon az ifjúság nem részesül megfelelő nevelésben. Egyes főiskolát végzett fiatal szakembere­ink úgy vélekednek, hogy csak tudo­mányos kutatóintézetekben, tervező­irodákban dolgozhatnak, ha pedig már gyárba kerültek, akkor a gyár­igazgatóságban a helyük. Olyan véle­mény alakult ki, hogy az üzemekbe irányított fiatal szakemberek szeren­csétlenek. Ezek nem értik meg, hogy a termelési technológia alapos elsajá­títása, a jó konstrukciók megterem­tése érdekében közvetlenül szembe kell nézniök a termelés hétköznapi problémáival, alaposan meg kell is­merniök' a termelőeszközöket, át kell érezniök, hogy mi is tulajdonképpen a termelés. Csak az a fiatal szakember válik szakképzett mérnökké, tervezővé vagy technológussá, aki kijárja a termelés iskoláját. Szigorúan meg kell tartani a kor­mány által megszabott rendet, és köz­vetlenül a termelőmunkába kell irá­nyítanunk a fiatal mérnököket és technikusokat. Ezzel emeljük az üzemrészek műszaki vezetését, s ez mind a vállalat, mind a fiatal szak­emberek javára válik. Ugyanakkor levelezőtanfolyamok és esti iskolák révén minden lehető módon fokoznunk kell a mérnök- és technikusképzést a munkások és mű­vezetők körében anélkül, hogy elsza­kítanák őket a termelőmunkától. A népgazdaság továbbfejlesztésé­nek érdekei, a nép érdekei megköve­telik, hogy a legrövidebb időn belül felszámoljuk a silány és tökéletlen gyártmányok termelését. A vállalati és minisztériumi párt­szervezeteknek nem szabad megbé­kélniük azzal, hogy rosszul kivitele­zett gyártmányokat állítanak elő. Ki kell harcolnunk, hogy minden egyes munkás, mérnök és igaz­gató megértse: a rossz minőségű anyag, gép és közszükségleti cikk termelése összeférhetetlen a szov­jet embernek, a kommunizmus építőjének méltóságával. Legszigorúbb takarékosságot az egész népgazdaságba Elvtársak, a szocialista népgazda­sági tervrendszer tág lehetőségeket nyújt arra, hogy a legtökéletesebb, tudományosan megalapozott módon takarékoskodjunk a termelőeszkö­zökkel és a munkával. Mint Vlagyimir Iljics Lenin taní­totta, a szovjet szocialista társadalom a világ leghaladóbb, legtakarék^abb társadalma. ~ \ Központi Bizottság, egész pár­tunk szüntelenül harcol azért, hogy a népqazdasáq minden területén be­vezessék a legszigorúbb takarékossá­gi rendszert, mert ez a belső gazda­sági felhalmozás biztosításának, a termelés és a társadalmi munka ter­melékenysége állandó növelésének el­engedhetetlen feltétele. A XX. kongresszus irányelv-terve­zete óriási méretű beruházást irányoz elő a népgazdaság minden ágában. E beruházások helyes felhasználása, va­lamint az építkezéseknél megvalósí­tandó körültekintő takarékosság újabb nagy tártaiékokat szabadít fél a szocialista termelés kibővítésére és a dolgozók anyagi jólétének emelé­sére. Valóban, a beruházásoknál csupán egyszá­zalékos megtakarítás tetemes össze­get, mintegy tízmilliárd rubelt je­lent! Ilyen összegből még egy olyan ha­talmas vízierőművet lehetne építeni, mint maga a kujbisevi, vagy olyan kohászati kombinátot, amelynek ka­pacitása azonos a magnyitogorszki kombinátéval, vagy pedig további hét és félmillió _ négyzetméter kényelme­sen berendezett lakóterületet építhet­nénk. Vlagyimir Iljics Lenin a moszkvai tanács 1921 februári teljes ülésén mondott beszédében a többi között így nyilatkozott: „A gazdasági mun­kában — mégha ez egyáltalán nem megfelelő szó is — bizonyos »fukar­ságra« van szükség." Azóta azonban 35 esztendő telt el és egyes vezetők még mindig nem tanulták meg, hogyan kell „fukar­kodni". Vegyük például a beruházási épít­kezéseket. Sok beruházási egységgel kapcsolatban megtűrjük a beruházási pazarlást, ami az építkezések elhú­zódásához és az állami eszközök im­produktív kiadásához vezet. Több tervező intézet olyan terveket bocsát ki, amelyek a lakóházak és kul­turális jóléti célokat szolgáló épüle­tek építészeti, valamint szerkezeti megoldásaiban nagy mértéktelensé­qeket mutatnak Meg kell mondani, hogy az ilyen mértéiktelenségek az iparvállalatok tervezésében is jelent­keznek a vállalatok területe és nagy­sága tekintetében. Gyakran veszik tervbe kisebb, kistermelékenységű gépcsoportok és elavult gyártástech­nológia alkalmazását. Mindez az épít­kezés drágulását idézi elő. A kommunisták, akik kidolgozták és jóváhagyták ezeket a terveket, el­vesztették a pártszerűség érzését, va­lójában megszűntek kommunisták lenni, mivel a kommunista, a szovjet ember szá­i mára legfőbb törvény az állami eszközök takarékos felhasználása. önállóbb, jobb gazdasági vezetést Elvtársak! A szocialista termelés óriási méretei az új ötéves tervben, a népgazdaság áttérése magasabb technikai színvonalra, megköveteli az államapparátus dolgozóitól, a gyá­rak és intézmények vezetőitől, hoqy tovább javítsák a .qazdasáqi .vezetés munkáját A központi bizottsáq és a miniszteretanács az utóbbi időben számos jelentős intézkedést tett az államapparátus munkájának további javítására, a gazdasági vezetés de­centralizálására és a vállalatok gaz­dasáqi-operatív tevékenyséqének meg­erősítésére. A szövetséqes köztársaságok mi­minisztertanácsainak, a minisztériu­moknak és vállalatoknak a munká­ját megnehezítette, kezdeményezését bilincsbe verte a régebben szokásos aprólékos gyámkodás, s az a körül­mény, hogy számos gazdasági kér­désben előbb a központtól kellett megkapni a szentesítést. Ennek az igazgatási rendszernek az alapját a helyi szervekkel, a vállalatvezetők­kel szemben tanúsított réqebbi bi­zalmatlanság csökevénye alkotta. A vállalatvezetők, az üzemrészve­zetők és művezetők jogkörének je­lentős bővítésére hozott határozat azt a. célt szolgálta, hogy fokozód­jék a vállalatok igazgatóinak gazda­sági kezdeményezése és felelőssége az állatni tervek teljesítéséért, az új technika és gyártástechnológia bevezetéséért, a normamegállapítá­sért, a munka megszervezéséért és a munkatermelékenység emelésééri, valamint a termelési önköltség csökkentéséért. A központi bizottság az ország gaz­dasági irányítása átszervezésének megvalósításánál abból indult ki, hogy az egész Szovjetunió érdekeit szol­gáló centralizált tervezés alapelveit összhangba kell hozni a köztársasá­gok gazdasági és kulturális kérdé­seinek megoldásában tanúsított ön­állóság és kezdeményezés fokozásá­val. Sok határozatot hozunk a gazda­sági munka különböző kérdéseiben, de e határozatokat gyakran rosszul és késve hajtjuk végre. Ennek eqyik oka elsősorban a ki nem elégítő, hozzá nem értő szerve­zés, a konkrét irányítás hiánya, va­lamint az, hogy a minisztériumok és a hivatalok nem ellenőrzik hatható­san a határozatok teljesítését. Az a tény, hogy a qazdasáqi és a tanácsi szervek tevékenysé.qét ellen­őrzik, méqpedi.q alulról a dolqozó tö­megek és a pártszervezetek, felülről pedig a központi párt- és állami szer­vek — nem a vezetés iránti bizal­matlanságot fejezi ki, hanem azt, hogy az ellenőrzés az államigazgatás bol­sevik szervezeti elveinek nélkü­lözhetetlen alkotó része. Ámde a mi­nisztériumok és hivatalok egyes ve­zetői nem ismerik fel az ellenőrzés je­lentőségét, és gyakran megengedik, hoqy az ellenőrzés papírrevizióvá, a tények megállapítását tartalmazó ter­jedelmes jelentések megírásává vál­jék. Hatékonyabb állami ellenőrzésre van szükség Jusson eszünkbe, hogy Vlagyimir Iljics Lenin „A Munkás-Paraszt Fel­ügyelet feladatainak, a feladatok ér­telmezésének és teljesítésének kér­déséhez" című levélben ezt írta: „A Munkás-Paraszt Felügyelet feladata nemcsak, sőt nem is annyira a »lefü­lelés«, a »rábizonyítás» (ez a bíróság feladata, amelyhez a Munkás-Paraszt Felügyelet közel áll, de amellyel egyáltalán nem azonos), mint inkább az, hogy fudjon javítani a dolgokon." Az ország qiqantikus gazdasáqának helyes irányítása csak úgy lehetsé­ges, ha a szovjet állam ellenőrzi az állami szervezetek és a vállalatok termelési, gazdasági és pénzügyi te­vékenységét. De a Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériuma és helyi szervei nem váltak a legfontosabb emeltyűkké a központi bizottsáq és a minisztertanács - határozatainak pon­tos és kellő időben való teljesítésé­ért vívott harcban. A Szovjetunió ál­lami ellenőrzési minisztériumának szerveiben a szakképzett emberek nagy hadserege dolqozik, akik az el­lenőrzés helyes megszervezése esetén állandó lényeges segítséget nyútjhat­nak a kormánynak és a központi bi­zottságnak. Ehelyett a Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériumában mélyen gyökeret vert a helytelen gyakorlat, hoqy, a felülvizsgálatok minél nagyobb számát hajszolják, ami az erők elforgácsolásáiioz és az ellenőrzés hatékonyságának csökke­néséhez vezet. A felülvizsgálatokat és a revíziókat rendszerint a lehető legbürokratikusabb módszerekkel végzik, gyakran méq a pártszerve­zetek és szakszervezetek munkatár­sait, valamint az ellenőrzött vállalat munkásait sem vonják be. A Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériuma terjedelmes jelentése­ket küld a kormánynak, ahelyett, hogy minden erejével szorgalmazná a hatékony ellenőrzést, hozzáértőén és idejében megelőzné és kijavítaná a hibákat, arra törekednék, hogy a felülvizsgálatok eredményei alapján az érintett minisztériumokkal és vál­lalatokkal együtt haladéktalanul meg­kezdjék az intézkedéseket a felül­vizsgálat alkalmával feltárt hibák kijavítására. Felhozok egy példát, amely jellem­zi e minisztérium munkáját. A Szov­jetunió állami ellenőrzési miniszté­riuma 1955 június—júliusában felül­vizsgálta, hogyan teljesítik a Szov­jetunió Minisztertanácsának és az SZKP Központi Bizottságának azt a határozatát, amely a kolhozokban és a szovhozokban a hús termelésének és begyűjtésének fokozására vonat­kozik. Á felülvizsgálatban 125 ellen­őr vett részt, s ezek 150 kolhozt, 46 gépállomást, 38 szovhozt ellenőriztek, 786 oldalas jegyzőkönyvet és jelen­tést küldtek be a Szovjetunió állami ellenőrzési minisztériumának. A Szov­jetunió mezőgazdasági minisztériumá­nak ügyeivel foglalkozó helyettes fő­revizor, aki az ellenőrző brigád élén szállt ki a penzai területre, egy nap alatt a kuznyecki terület két kolhozá­ban járt. Az egész felülvizsgálat nem állt másból, mint statisztikai anyag összegyűjtéséből. A helyettes főrevi­zor e kolhozokban felvette az „ellen­őrzési .jeqyzőkönyv'et", amelyek tar­talmazzák a kolhozok előirányzatait a húsbeadásra, a szarvasmarha-, a sertés- és a juhállományra vonatko­zóan, majd befejezésül beírta, hoqy a kolhozoknak az év vé.qéiq ennyi és ennyi húst kell beadniok. (Élénkség a teremben.) A Szovietunió állami ellenőrzési minisztériuma e bürokratikus felül­vizsgálatok alapján az alábbi két sem­mitmondó javaslatot tette a Szovjet­unió Minisztertanácsához intézett je­lentésében. Az első pont: „Fel kell hívni a Szovjetunió mezőgazdasági miniszté­riumának figyelmét arra, hogy nem teljesítik kielégítően az SZKP Köz­ponti Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát a kolhozok hústermelésének és beadá­sának növeléséről." Második pont: „Kötelezni kell a Szovjetunió mezőgazdasági minisz­tériumát és az Orosz SZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Kazah SZSZK és a Lett SZSZK minisztertanácsát, vizs­gálja meg a kolhozok hústermelésé­nek és beadásának helyzetét és te­gyen újabb intézkedéseket, amelyek biztosítják az SZKP Központi Bizott­sága és a kormány erre vonatkozó határozatainak teljesítését." (Derült­ség.) íme; e hatalmas ellenőrzés min­den eredménye. Ahogy Ukrajnában mondják: „Nagy felhő — kevés eső." f Derültség, taps.) Elvtársak! Országunk gazdasági és kulturális építése további hatalmas fellendülésének nagyszabású program­ja, amelyet a népgazdaság fejlesztése hatodik ötéves tervének irányelv-ter­vezete ír elő, új erővel mutatja meg az egész emberiségnek államunk béke­szerető politikáját. Az új ötéves terv minden fejezete, minden számadata meggyőzően bi­zonyítja alkotó munkával foglalkozó népünk békés szándékait. A hatodik ötéves terv hazánk gaz­dasági hatalma óriási növekedésének, mezőgazdasága fellendülésének és a népjólét nagyfokú emelkedésének ter­ve. A hatodik ötéves terv programjá­nak megvalósítása olyan szoros kap­csolatban áll a szovjet nép létérdekei­vel, hogy nem kételkedhetünk sikeres teljesítésében. Sok függ tőlünk, kommunistáktól, a párt-, az állami és a gazdasági szer­vezetek vezetőitől és különösen attől, hogy meg tudjuk-e jól szervezni ezt, hogy minden vállalat, minden szov­hoz és kolhoz teljesítse tervét és tud­juk-e biztosítani, hogy az új technika alapján valamennyi gazdasági ágban meghonosítsuk a technikai haladást. A központi bizottság a párt XIX. kongresszusa óta és különösen a leg­utóbbi években következetesen a pár­ton belüli demokrácia fejlesztésére, a pártélet lenini elveinek maradéktalan megvalósítására törekszik. A párt köz­ponti bizottságának kibővített teljes ülései méltó helyet foglaltak el a párt és az ország vezetésében. A központi bizottság következete­sen törekszik a pártban a kollektív vezetés megszilárdítására, mert ebben van erőnk, a szovjet állam ereje, kom­munista pártunknak, mint az egész szovjet nép vezetőjének ereje. Ha gondolatban végigtekintünk azon az úton, amelyet pártunk megtett, még világosabban látjuk Vlagyimir Il­jics Leninnek, vezérünknek és taní­tónknak nagyságát és éleslátását. Több mint félévszázaddal ezelőtt kü­lönös erővel hangsúlyozta, hogy ke­vés a marxizmust elismerni és hir­detni, a marxizmust alkotóan fejlesz­teni kell. A kapitalizmus ellen vívott proletárharc győzelmének biztosítása céljából olyan kommunista pártra — a munkásosztály élcsapatára — van szükségünk, amely nemcsak előké­szíti a tömegeket, és megszervezi a proletárforradalom győzelmét, hanem tovább vezeti a dolgozókat a kommu­nista társadalom felépítéséért vívott harcukban. A forradalmi munkásmozgalom története jelentős politikai esemény­ként fogja számontartani a kommu­nista párt XX. kongresszusát. A kong­resszus megerősíti a kommunista épí­tés nagyszabású programját, és a marxizmus—leninizmust olyan új el­méleti tételekkel gazdagítja, amelyek a kommunizmusért vívott harc renge­teg tapasztalatán és a jelenlegi nem­zetközi helyzet mélyreható elemzésén alapulnak. . Nekünk az a boldogság jutott osz­tályrészül, hogy a kommunizmus épí­tésének korszakában élhetünk és dol­gozhatunk, harcolhatunk a marxiz­mus—leninizmus eszméinek megvaló­sításáért, valóra váltásáért. Ebben az alkotó harcban látjuk, milyen mérhe­tetlenül megnövekednek és megszilár­dulnak a kapitalista kizsákmányolás jármát lerázó és boldog életét szaba­don építő nép erői, hatalma és képes­ségei. A marxizmus—leninizmus taní­tása, amelyet a világ népei egyre szé­lesebb körben és egyre mélyebben el­sajátítanak, olyan hatalmas erővé vált, amely leküzdi a tőkés rend ellenállá­sát és mindennap újabb és újabb ál­lásokat hódít meg. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió népgazdaság-fejlesztésének hatodik­ötéves tervét éppolyan sikeresen tel­jesítjük, mint az összes eddigi ötéves terveket. Ennek záloga a szovjet nép tuda­tos. munkás hősiessége és a kommu­nista párt iránti határtalan bizalma, bizalma az iránt a nagy párt iránt, amely szilárdan és állhatatosan veze­ti a Szovjetuniót a lenini úton előre, a kommunizmus felé. (Viharos taps.) (Folytatás az 6 t oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents