Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-25 / 56. szám, szombat

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (folytatás a 4. oldalról.) Mint már közöltük, a XX. kongreszszus február 24-á ülésén felszólalt N. M. Svernyďk elvtárs. Beszédében a többi között a következőket mondotta: A kommunista pártnak a XIX. kongresszus óta folytatott egész tevékenysége a tömegekhez fűződőszéttéphetetlen kapcsolat megszilárdítása jegyében fejlődött, s áthatotta a népünkbe és kimeríthetetlen alkotó erejébe vetett mélységes hit. Pártunk szoros kapcsolata a dolgozókkal az új társadalom építésének törvénye, hiszen a kommunizmus a néptömegek tudatos tevékenyséflének eredményeképpen jön létre. A nagy Lenin sokszor hangsúlyozta. hogy „csak a<z győz és tartja meg a hatalmat, aki hisz a népben, aki megíürdik az eleven népi alkotó erő forrásában".. A párt — a ha itószíiak: a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol segítségével — munkahöstettekre lelkesítette a munkásokat, a parasztokat és az értelmiséget. A szovjet szakszervezetek a kommunista párt vezetésével összefogták a tömegeket az ötödik ötéves terv eredményes teljesítéséért vívott harcban, bevonták őket az állami, a gazdasági és a kulturális építömunkába, a munkások éSvernyík elvtárs felszólalása Hruscsov elvtárs beszámolójában mélyrehatóan elemezte a szovjet szakszervezetek megnövekedett szerepét. Ezenkívül kemény, de igazságos bírálattal illette azokat a súlyos fogyatékosságokat, amelyek akadályozzák, hogy a szakszervezetek eredményesen megioldják a párt kitűzte feladatokat a kommunista építés jelenlegi szakaszában. A Szakszervezetek Központi Tanácsa és az egyes szakszervezetek központi bizottsága lanyhán bírái ta az üzemek életében, az e.qye* minisztériumok és hivatalok munkájában mutatkozó negiafív jelenségeket és hiánjosságokat. nem vetette fel élesen a gazdasági szervek előtt a léifontosságú kérdéseket. Mindez lerontotta a szakszervezett munka színvonalát és csökkentette a szakszervezeteknek mint a tömegek harci szervezőinek jelentőségét A szakszervezetek az új társadalom építésének minden szakaszán hüséaesen valósították meg a párt politikáját. Nem kétséges, hogy a szakszervezetek felszámolják munkájuk hiányosságait, és továbbra is latbaaz alkalmazottak növekvő anyagi szükségleteinek és kulturális igényei- I veoik erőfeszítéseiket, hogy mint a nek kielégítésében mutat kozó hiá- I kommunizmus lenini iskolái becsűnyosságok kiküszöbölésére töreked- 'ettel eleget tegyenek megtisztelő tek. I szerepüknek. (Taps.) A szocialista munkaverseny harcos irányításáért Elvtársak! A népgazdaság fejlesztésének hatodik ötéves terve megragadóan nagyszabású, az alkotó munkák példátlanul nagyarányúak. A terv legfőbb feladatai abban állanak, hogy a termelőeszközök termelésének elsődleges fejlesztése, a technika szüntelen növelése, a munkatermelékenység emelése alapján biztosítsuk minden iparág és a mezőgazdaság további fellendülését, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának továbbemelkedését. A hatodik ötéves terv teljesítése a gazdasági fejlődés még magasabb fokára emeli országunkat. Kommunista pártunknak nincsenek más érdekei, mint a nép érdeke. Lenin milliós tömegeket maga köré tömörítő pártjának minden gondolata, minden lángoló tettereje a kommunizmus qyőzelmének megvalósítására irányul. A munkásosztály és minden szovjet ember saját tapasztalatából győződött meg arról, hogy a szocialista munka az új, bol dog élet építésének forrása. A szovjet szakszervezetek elsórendően fontos feladatuknak tekintik, hogy a munkához való kommunista viszonyra neveljék a széles néptömegeket, s a munkatermelékenyseg lehető legnagyobb emelésére irányítsák a tömeqek alkotó, kezdeményező készségét,, mert ez a kommunizmus győzelmének döntő feltétele. Bulganyin elvtárs beszámolója meggyőzően bizonyította, hogy a hatodik ötéves tervre előirányzott munkatermelékenység-emelés — az iparban legalább 50 százalék, az építkezésben legalább 52 százalék, a vasúti közlekedésben mintegy 34 százalék — létfontosságú és teljesen reális. A XX. pártkongresszus irányelveinek tervezete a hatodik ötéves tervre vonatkozólag meghatározza e feladatok megvalósításának konkrét útjait. A hatodik ötéves terv legfontosabb feladatainak, a munkatermelékenység nagyarányú emelésének nemcsak tel jesítését, de túlteljesítését is biztosító roppant erőforrás az, hogy a tömegek az össznépi szocialista munkaversenyben kimeríthetetlen kezdeményező készségről tesznek tanúbizonyságot. A koztatják tehetségüket és adottságaikat, átadják tapasztalataikat a többieknek, magukkal ragadják az elmaradókat. Az újító kezdeményezés nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy a gyárak, üzemrészek és műhelyek teljesítsék, sőt túlteljesítsék terveiket. De az újítás értéke é§ jelentősége olyan mértékben növekszik, amilyen mértékben az újítók módszerei a munkástömegek közkincsévé válnak. Ezért a szakszervezetek egyik elsőrendű feladatuknak tekintik, hogy az újítók számának növelésével egyidőben minden munkás megtanulja az élenjáró munkamódszereket, fokozott mértékben kivegye részét a szocialista munkaversenyből. E feladat megoldásában vezető szerep illeti a szakszervezeti aktivistákat. A szakszervezeti aktivisták személyes példamutatásukkal vezetik a tömegeket, elterjesztik a kiváló munkamódszereket, felzárkóztatják az elmaradókat az élenjárók színvonalára. A szakszervezeti aktivistáknak és elsősorban a csoportbizalmiaknak — akik 1300 000-en vannak — személyes példamutatásukkal kell hatniok a tömegekre, kell, hogy emeljék a a szocialista munkaverseny színvonalát és elterjesszék az újítók módszereit. A szakszervezeteknek és a gazdasági szerveknek a leggondosabban kell szervezniök és tanulmányozniok a gyárak, a kerületek, az üzemrészek, a műhelyek és az egyes munkások közti szocialista munkaversenyt. A szakszervezetek minden intézkedést megtesznek arra, hogy a hatodik ötéves tervben a kiváló munkamódszerek tömeges elterjesztésének és a munkások szakmai továbbképzésének ez a kipróbált formája még nagyobb méretekben fejlődjék. A vállalatoknál az egyéni és kollektív verseny változatos formáit, az újító módszerek propagandájának különböző módozatait alkalmazzák. Plakátokat és brosúrákat adnak ki, kirándulásokat szerveznek és a brigájelenlegi szakaszban a munkaverseny dok kölcsönösen ellátogatnak a rokonüzemekbe. Az újítók termelési értekezleteken számolnak be munkájellemző vonása az, hogy részvevői elsajátítsák az élenjáró technikát, megváltoztatják az elavult technológiai eljárásokat, tökéletesítik a termelést, felhasználják a meglevő tartalékokat, s ezen az alapon a lehető legkisebb munkaidőfelhasználással biztosítják a termelés növelését, a minőség javítását és az önköltség csökkentését. Nyilvánvalóan bebizonyosodott ez a XX. pártkongresszus tiszteletére országszerte ..kibontakozott szocialista munkaversenyben, amelyet sok száz, sok ezer üzem, gépállomás és szovhoz kollektívájának kimagasló termelési eredményei tesznek emlékezetessé. A termelésben élenjáró dolgozók, az újítók, a munkaverseny hatalmas mozgató erejévé váltak, számuk napról napra növekszik. Újítónak lenni annyi, mint tökéletesen ismerni a munkát, bevezetni és elsajátítani az új technikát, felhasználni az élenjáró tudomány eredményeit. A szocialista termelés élenjáró dolgozói a munkaversenyben kibontajukról. A tapasztalatcsere elősegíti a gyárak és üzemrészek közti versenyt. Minden eszközzel támogatni kell azt, hogy muukásbrigádok kölcsönösen látogassák egymás üzemeit. A tömegnevelö-munkának ez a formája igen kedvező eredménnyel jár, ha ésszerűen szervezik meg. A hatodik ötéves terv feladatainak teljesítésében nagy szerep jut a feltalálóknak és ésszerűsítöknek, akik fáradhatatalanul korszerűsítik a gyártást, fejlesztik a technikát és az élenjáró technológiát. A vállalatok dolgozói az ötödik ötéves terv négy éve alatt több mint hatmillió ésszerűsítő javaslatot nyújtottak be, i azokból több mint 5,5 milliót honosítottak meg a termelésben. Sokban a feltalálók és ésszerűsítők alkotó kezdeményezésétől, aktivitásától függ a műszaki fejlesztés ütemének meggyorsítása. A szakszervezetek kötelessége, hogy nagyobb gonddal foglalkozzanak » feltalálókkal és ésszerüsítökkel, segítsék őket munkájukban, határozottan harcoljanak az elfogadott javaslatoW és találmányok gyakorlati megvalósításáért. Nyiltan meg kell mondanom, hogy sok gazdasági vezető nem tanácskozza meg a munkásokkal a termelés megjavításának kérdéseit, és ez nagy veszteség az illető vezetők számára. Elfelejtették, hogyan kell közvetlenmódon beszélgetni a munkásokkal, akiknek gazdag szakmai tapasztalata sok értékessel járulhatna hozzá a vállalatok mindennapi gazdasági vezetésének megjavításához, a szocialista termelés tökéletesítését fékező bürokratikus akadályok megszüntetéséhez. Bár a termelési értekezletek munkájának kétségtelen pozitív eredményei vannak, sok pártszervezet, gazdasági és szakszervezeti szervezet még mindig lebecsüli jelentőségüket, ritkán hív össze termelési értekezletet, nem harcol az elfogadott javaslatok megvalósításáért. Ez fékezi a munkások termelési aktivitását. A párt roppant állami fontosságú feladatot bízott a szakszervezetekre: a szocialista munkaverseny mindennapos irányítását. Ennek a feladatnak végrehajtása azonban még mindig elmarad az élet követelményeitől. A munkaverseny a társadalmi munka magasabbrendü fegyelmétől áthatott tömegek alkotó kezdeményező készségének megnyilvánulása. A munkaverseny nem tűr meg semmiféle sablont. Az üzemek, műhelyek, brigádok rmmkaversenyének konkrét irányítása, a tömegek megszervezése a munkatermelékenység emelésére — ezek a munkának az ügy sikerét eldöntő fő formái. . Az üzemekben bevezetett új technika különleges ismereteket és hozzáértést követel a munkásoktól, meggyorsítja a káderek kultúrális és műszaki színvonalának emelkedését. A technika fejlődésének hatására nagy változások mennek végbe a munkásosztály összetételében, megnövekszik a bétosztályos, középfokú vagy felsőfokú képzettséggel rendelkező munkások és alkalmazottak száma. Mindez arra kötelezi a szakszervezeteket, hogy nagyobb szakértelemmel vezessék a munkaversenyt. Biztosítani kell a versenyben élenjárók jutalmazását meghatározó rendszer alapos megjavítását, a legjobb üzemeknek, műhelyeknek és brigádoknak járó versenyzászlók és díszoklevelek, az országos szocialista munkaverseny győzteseinek járó prémiumok olyan odaítélését, hogv a prémiumeszközök legalább 75 százalékát az anvagi értékeket létrehozó munkásod kapják. A szakszervezetek egész szervező és neve'ömunkáját a dolgozó tömegekmozgósításának szolgálatába kell állítani a hatodik ötéves terv sikej res megvalósításáért. Nagyobb figyelmet a norma- és bérkérdésekre Elvtársak! A párt és a kormány mindig nagy figyelmet fordított a norma- és bérkérdésekre. A munkabér a munkatermelékenység emelé sínek, a munkások és alkalmazottak anyagi .jóléte fokozásának hatékony eszköze. A szakszervezeti és gazdasági szerveknek biztosítaniok kell annak a lenini elvnek érvényrejutását, hogy a dolgozók legyenek anyagilag érdekeltek munkájuk eredményeiben A Szakszervezetek Központi Tanácsa és az egyes szakszervezetek központi bizottsága a háború utáni években n*m foglalkozott kellőképpen a munka- és a bérezés kérdéseivel. Hruscsov elvtárs beszámolója nagyon helyesen mutatott rá erre. A minisztériumok sok bérezési rendszert vezettek be egyes termelési feladatok megoldása, a szűk keresztmetszetek felszámolása érdekében. Csakhogy az adott cél elérése után » buzdító bérezési rendszereket nem vizsgálták felül és így azok gépiesen továbbra is érvényben maradtak. A széniparban éppúgy, mint más iparágakban, a tarifatételek változatlanok maradtak, de különböző kiegészítéseket csafoltak hozzájuk: normán belüli progresszivizálást, prémiumot a kokszolható szénért, prémiumot a munka ciklusos megszervezéséért atb. Mit .jelentenek ezek a pótlékok? Lényegében különböző prémiumok ugyanazért a mutatóért: a tervteljesítésért. A szénipari munkások keresetében a bértarifa részaránya csupán 57 százalék, sőt egyes esetekben mindössze 25 százalék. Ez a példa azt mutatja, hogy a gazdasági szervek helytelenül viszonyulnak a bérrendszerek megállapításához. Sok üzemben még mindig a technika eredményeinek számításba vétele nélkül állapítják meg a normákat. Az üzemek vezetői nem törődnek a műszakilag megalapozott normák kidolgozásával. Igy aztán nem a norma határozza meg a munkás keresetét, hanem az elért bérszínvonal után szalad a norma. A tapasztalati statisztikai normák még most is túlsúlyban vannak a haladó műszaki normák felett. Komoly hiányosságok vannak a mérnökök, technikusok és alkalmazottak bérezésének megszervezésében is. Elhanyagolták az alkalmazottak bérezésének állami normázását, amelyet a pénzügyminisztérium valósít meg. Azonos tisztséget betöltő munkatársak különféle, alkalomszerűen kialakult fizetést kapnak. A művezetők, technológusok, részlegvezetők gyakran kevesebbet keresnek, mint a hozzájuk beosztott munkatársak. A Szakszervezetek Központi Tanácsa és az egyes szakszervezetek központi bizottsága nem tanúsított kellő kezdeményezést a hibák kijavítása és a bérrendezési kérdések felvetése tekintetében. A szakszervezetek nem tárták fel a bérezés terén zűrzavart okozó különböző „ösztönző" rendszerek káros voltát. A szakszervezetek és a gazdasági szervek „békében és egyetértésben" éltek egymással, tekintet nélkül a bérezés megszervezésének fogyatékosságaira, jóllehet ezek qátolték a termelés megjavítását. A hatodik ötéves terv idején, amikor a párt azt a feladatot tűzte ki, hogy a reálbéreket átlag harminc százalékkal emeljük, a szakszervezeteknek alaposabban kell foglalkozniok a bérezés és a műszaki n'ormázás kérdéseivel. A munkások, a mérnökök, a technikusok és az alkalmazottak bérezésének és normázásának rendezését szolgáló eqész intézkedéskomnlexum végrehajtásáról van szó. E célból új bérskálákat kell bevezetni és az egyforma cikkeket termelő vállalatok számára a hivatali alárendeltségektől függetlenül egységes skálákat kell megállapítani: a bérskálákat úgy kell megállapítani, hogy a skála alapján járó fizetés legyen a munkások bérének fő része és elősegítse a munka termelékenységének növelését; a nehézipar, a gépipar, az építőipar, valamint az ország i keleti és északi vidékeinek munkásai számára magasabb bérszínvonalat kell megállapítani ; az érvényben levő munkanem- és bérbesorolási utasításokat az új technika és az élenjáró munkaszervezés figyelembevételével felül kell vizsgálni; egységesíteni kell a vegyes munkát végző munkások bérezését, és meg kell szüntetni a szakmák felesleges elaprózottsáqát; ki kell küszöbölni a munkások premizálásából a mutatószámok sokasáqát, és meg kell szüntetni az olyan prémiumfajtákat, amelyek gazdaságilag feleslegesek és csak igazságtalan különbségeket okoznak a munkások egyes kategóriáinak bére között; a premizálási rendszereknek egyszerűeknek és minden munkás számára érthetőeknek kell lenniök, s a munka konkrét mutatószámaival kell összefüggniük; erélyesebben kell elterjeszteni a műszaki normákat, meg kell szüntetni a kampányszerű normafelülvizsgálást és a normákat a termelés technológiájának és szervezésének, valamint a munkatermelékenység növelését biztosító más munkafeltételeknek a változásával kapcsolatban kell felülvizsgálni; felül kell vizsgálni a vezetők, a mérnökök és a technikusok bérezési viszonyait, olvan értelemben, hogy bérük egy része a munka fő gazdasági mutatószámaitól függjön; a Szovjetunió pénzügyminisztériumának az adminisztratív és igazgatási apparátus egyszerűsített struktúrája alapján ki kell dolgozni a hivatali fizetési rendszer sémáit. Jobban törődjünk a munkások és alkalmazottak igényeinek és kéréseinek kielégítésével EHv.társak! A társadalom történetében az ember szükségletei, anyagi és' kulturális igényeinek kielégítése még sohasem volt olyan állandó gondoskodás tárgya, mint a szovjet szocialista államban. Azok a kérdések, amelyeket Hruscsov elvtáis a párt központi bizottságának beszámolójában felvete.tt: a munkanap hét órára csökkentése, a serdülök és a vezető szakmákban dolgozó munkások hatórás munkanapja, a szombati és az ünnep előtti napokon a munkanap csökkentése két órával, egyes helyeken az áttérés a két munkaszüneti napos, ötmunkanapos hétre, a munkások és dolgozók alacsonyfizetésű kategóriái bérének emelése — óriási politikai és népgazdasági jelentőséget öltenek. A munkások, a mérnökök, a technikusok és az alkalmazottak a párt eme tervbevett nagy intézkedéseit lelkesen fogadják, és a gondoskodás új megnyilvánulását látják bennük a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelésére. (Taps.) A kapitalizmusban a munkanapnak több mint fele a profit képzését, a kapitalisták gazdagodását szolgálja. Burzsoá közgazdászok távolról sem pontos számítása szerint az amerikai munkás munkanapjának körülbelül hatvan százalékban ingyen, a kapitalista számára dolgozik. Reuther, az AFL— CIO szakszervezeti központ jelenlegi alelnöke tavaly november 9-én Detroitban rámutatott, hogy „a General Motors nagy gépkocsi-monopólium a legutóbbi kilenc hónap alatt, minden órában háromszázezer dollár profitra tett szert, naponta hét millió kétszázezer dollárt keresett. A munkások munkabérének minden dollárja után 1 dollár 22 cent hasznot hozott." l A szovjet munkás magáért, államáért dolgozik A szovjet dolgozók munkanapjának minden órája a kommunista építés ügyét, a nép jólétének emelését szolgálja'. A munkások és az alkalmazottak a szakszervezetek tevékeny részvételével .és segítségével mindent megtesznek, hogy a jelentősen csökkentett munkanap alatt nemcsak hogy ne csökkenjen, hanem erősen emelkedjék is a termelés, javuljon a minőség és még jobban csökkenjen az önköltség. (Taps.) A, munkások és az alkalmazottak szabadidejének a munkanap csökkentése révén nyert növekedése a szakszervezeteket arra kötelezi, hogy megjavítsák a dolgozók kulturális igényeinek teljesítését és a gazdasági szervekkel együtt magasabb szintre emeljék a műszaki oktatást, intézkedéseket tegyenek az összes munkások, mérnökök, technikusok és alkalmazottak termelési szakképzettségének növelése, az élenjáró tapasztalatok. valamint a legújabb tudományos és műszaki eredmények népszerűsítése céljából. E feladatok megoldására fog irányulni a szakszervezetek és kulturális intézményeik — több mint tízezer klub és kultúrpalota, 104 000 vörös sarok, 9,5 ezer film• vetítő és 17 000 könyvtár — egész kulturális tömegmunkája. A "szakszervezetek mindent megtesznek azért, hogy a rend zett munkanapot maximálisan kihasználják a kommunizmus építésében elért sikerek megsokszorozására. A termelékenység fokozása szempontjából igen nagy jelentősége van a munkakörülmények egészségesebbé téte'ének. Az ötödik ötéves terv idején a biztonsági technika és az ipari egészségügy megjavítására több mint 10 milliárd rubelt költöttek. A vállalatoknál a munkakörülmények egészségesebbé tétele céljából végrehajtott intézkedések igen nagy befolyással voltak a foglalkozási megbetegedések számának csökkentésére és a munkatermelékenység emelésére. Kevesebb volt az ideiglenes munkaképtelenség címén kifizetett táppénz. A kapitalista országokban állandóan nő a foglalkozási megbetegedések és az üzemi balesetek száma, a tulajdonosok viszont felesleges fényűzésnek tartják a munkavédelemmel és biztonsági technikával összefüggő kiadásokat. Angliában Walter Monckton volt munkaügyi miniszter megállapítása szerint évente kb. 20 millió munkanap megy veszendőbe foglalkozási megbetegedések 0s üzemi belesetek miatt. Franciaországban 1952— 1954 között az üzemi balesetek száma 15 százalékkal növekedett. Különösen gyorsan szaporodnak az üzemi balesetek Nyugat-Németországban, ennek oka nagymértékben a lázas fegyverkezési hajsza. Ebben az országban a múlt év első felében 1117 000 üzemi baleset történt. Hazánkban az üzemi balesetek fFolvtatás a fi oldalon.) OJ SZO 1956. február 22.