Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-24 / 55. szám, péntek

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás az 1. oldalról) mányos munkások számát az olyan iparágakban, amilyen a gépgyártás, a műszergyártás és az elektrotechnikai ipar. Meg kell javítani a tudományos munkások képzésének minőségét. Itt az ideje, hogy lényegesen módosítsuk a tudományos aspiránsképzést, s igényesebbsk legyünk a tudományos fokozatok és címek odaítélésénél. Egyszóval itt az ideje, hogy rendet teremtsünk ebben a fontos ügyben. Sok tudományos szervezet jogosan és Helyesen javasolja a tudományos kutatóintézetekben az igazgatói jogkör kiszélesítését, mert a tudományos kutatóintézetek a kialakult helytelen gyakorlat következtében jelenleg nem képesek megoldani a tudományos káderek ésszerű felhasználásának és a tudományos kutatómunkák pénzellátásának elemi kérdéseit. A központi bizottság júliusi teljes ülésén megoldottuk a vállalati igazgatói jogkör kiszélesítésének kérdését. A minisztertanácsnak hasonló határozatot kell hoznia a tudományos kutatóintézetek igazgatóira vonatkozóan is. Abból a célból, hogy tehetséges embereket vonju.k be a tudományos tevékenységbe és megszabadítsuk a tudományos kutatóintézeteket olyan emberektől, akik éveken át nem mutattak fel értékes, gyakorlatilag hasznosítható eredményeket, időszakonként pályázatot kell kiírnunk valamennyi tudományos kutatóintézetben a tudományos munkatársi helyek betöltésére. Ahhoz, hogy még magasabb színvonalra emelhessük a tudományt és fokozhassuk a tudományos kutatómunkák lendületét, új erőket kell bevonnunk a tudományos munkába, szélesebb fronton kell indulnunk újabb tudományos magaslatok meghódítására. Hogy oldjuk meg ezt? Ha csupán bővítjük a meglevő tudományos kutatóintézeteket, vagy újakat építünk és állítunk fel, soká fog tartani a dolog és mi nem várhatunk. Ezért szélesebbkörüen kell bevonni a tudományos kutatómunkába a főiskolákat és az ipari minisztériumok kísérleti szerkesztési osztályait. Amúgy igazában meg kell erősíteni és széleskörűen fel kell használni a tudományrs kutatómunkára a főiskolák és a kísérleti-szerkesztési osztályok laboratóriumait, s a t ipari laboratóriumokat. Ezen az úton haladva rövid idő alatt kiszélesíthetjük a tudományos kutatások frontját országunkban, s egyidejűleg lényegesen emelhetjük tudományos kádereink képesítését. A tudományos munka szempontjából nagy jelentőségű a rendszeres és átfogó tájékoztatás az adott tudományágban és a rokon tudományágakban folyó munkákról. A tudomány nem fejlődhetik széleskörű véleménycsere nélkül. Sok kfröésben azonban ezt a véleménycserét megnehezíti a felesleges titkosság. Az ésszerűtlen titkosság párhuzamosságra vezet, alkalomadtán pedig meqóvja a tudományos kritikától a lelkiismeretlen tudományos munkásokat. Természetesen itt szó sincs arról, hogy ne maradjon titokban az, amit csakugyan titokban kell tartani. Ésszerűen kell megszervezni tudományos intézményeink között a tapasztalatok, a vélemények és a tudományos tájékoztatás cseréjét. Ki kell szélesíteni tudományos kutatóintézeteink kapcsolatait mind egymással, mind a külföld tudományos kutatóintézeteivel és élenjáró tudósaival. Fokozni kell a külföldi technológiai irodalmi művek vásárlását, és ilyenek kiadását a Szovjetunióban, javítani kell a technikai tájékoztató szolgálatok munkáját a minisztériumokban, a tudományos kutatóintézetekben és a vállalatoknál, rendet kell teremteni az élenjáró tapasztalatok cseréjének megszervezésében. Országunk a tudományos intézményeknek kialakult rendszere körülbelül 3000 akadémiai és szakintézetet, tudományos kutatólaboratóriumot és egyét tudományos intézményeket ölel fel. Ezt a rendszert egészében egyszer sem vettük szemügyre, és e rendszer valószínűleg távol áll a legracionálisabb, leggazdaságosabb és legtermelékenyebb rendszertől. Hruscsov elvtárs a központi bizottság beszámolójában teljes joggal beszélt arról, hogy a tudo-.nányos kutatóintézetek és felsőfokú oktatási intézmények rendkívüli mértékben és indokolatlanul az ország központjában és különösen Moszkvában összpontosulnak. Az elmondottakat az alábbi jellemző adatokkal lehet kiegészíteni. Moszkvában, Leningrádban, valamint a moszkvai és a leningrádi te2

ÜJ szo 1956. február 24. rületen található a minisztériumok és hivatalok kebelébe tartozó összes tudományos kutatóintézeteknek több mint egyharmada és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája tudományos intézményeinek kétharmada. Ezekben az intézményekben összpontosul a minisztériumok és a hivatalok kebelébe tartozó intézetek tudományos dolgozóinak 60 százaléka és a tudományos akadémia tudományos dolgozóinak 85 százaléka. A Szovjetunió színesfémkohászati minisztériumához tartozó tudományos kutatóintézetek kétharmad része Moszkvában és Leningrádban van. Körülbelül ugyanez a helyzet a vegyipari, 1 faipari, papíripari és famegmunkálóipari minisztériumban is. Leningrádban van például a Szovjetunió vaskohászati minisztériumának kebelébe tartozó tűzállóanyagkutató intézet. Moszkvában és Moszkva környékén van a Centroszojuz vadászati tudományos kutatóintézete, a mezőgazdasági minisztérium lótenyésztési tudományos kutatóintézete, a Szovjetunió szovhozügyi minisztériumának kebelébe tartozó prémesállat- és maralszarvas-tenyésztési országos tudományos kutatólaboratórium és sok más hasonló intézet, amelynek nincsen termelőbázisa Moszkva és Leningrád vidékén. Ugyanezt elmondhatjuk egész sor főiskoláról is. A minisztériumoknak, az Állami Tervbizottságnak, az Állami Műszaki Hivatalnak és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának feladata megvizsgálni és megoldani azokat a kérdéseket, amelyek a tudományos kutatómunka jobb megszervezésével függnek össze, mind a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szervezetében, mind az ipari minisztériumok főiskoláin és tudományos kutatóintézeteiben. A többi között kötelesek előterjeszteni elgondolásaikat a tudományos kutatóintézetek és főiskolák helyesebb területi elosztására vonatkozólag, különös tekintettel arra, hogy közelebb vigyék ez intézeteket és a főiskolákat a termelőbázisokhoz. Országunkban megvannak a legkedvezőbb feltételek a tudomány további fejlesztésére. Rendelkezünk a magas képzettségű tudományos dolgozók nagy hadseregével, akiket az az óhaj tölt el, hogy tettekkel segítsék elő a népgazdaság fejlődését, tevékenyen vegyenek részt a kommunista társadalom építésében. Csupán okosan és helyesen kell megszervezni ezt a nagy erőt és állandó segítséget kell nyújtani tudományos kádereinknek. Az ipar technikai haladására vonatkozólag az irányelvek tervezetében kitűzött széleskörű program végrehajtása sokban függ majd attól, milyen mérvű lesz az iparban a specializálás és a kooperáció fejlődése. A magas termelékenységű, korszerű technikát csak akkor lehet a legteljesebben kihasználni, ha folyamatos, szalagrendszerű termeléssel egynemű terméket tömeges arányokban gyártanak. Ezt a célt szolgálja a specializálüs és az ipari kooperáció. Az ötéves tervek alatt történtek iparunkban bizonyos lépések a specializálás irányában. Ezen a téren azonban még sok, fogyatékosság tapasztalható. A központi bizottság múlt év júliusában megtartott teljes ülésén részletesen bírálták e fogyatékosságokat és naqyarányű intézkedéseket jelöltek meg az ipar specializálásának és az ipari kooperációnak a kiszélesítésére. A teljes ülés után az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa több gyakorlati intézkedést foganatosított azzal a céllal, hogy szabatosabban specializálja a minisztériumokat és egytípusú termelést összpontosítson keretükben. Ez vonatkozik a dieselmotorok, a műszerek és néhány más cikk gyártására. De ez még nem elégséges. Több minisztérium vezetői, valamint sok más vállalati igazgató fél a specializálástól és a széles alapokon nyugvó kooperációtól, mert ez a termelés kialakult szervezési formáinak bizonyos megtörésével jár. Vannak olyan vezetők is, akik szemmel láthatóan halogatják a specializáciő kérdésének megoldását, akkorra időzítik, amikor majd új, specializált gyárak épülnek, de a meglevő gyárakban régi módon megtartanak mindent úgy, ahogy van. , • Ez a helyzet nem maradhat így tovább. Erélyesen hozzá kell látni a széleskörű ipari specializáláshoz és kooperációhoz, ésszerűen kell megszervezni a vállalatok termelési kapcsolatait és szigorúan meg kell tartani az állami fegyelmet a kooperációs szállítások tervének teljesítésénél. Az irányelvek tervezete átfogó intézkedéseket helyez kilátásba a termelés specializálása terén. Elsősorban javasolja a rend megteremtését a gépiparban. Az egytípusú gépipari termelés mindmáig szét van forgácsolva különböző minisztériumok és főigazgatóságok között. Sok fontos termékfajtát gyártanak olyan minisztériumok és főigazgatóságok vállalataiban, amelyekre azok egyáltalán nem tartoznak. Például a mezőgazdasági minisztérium vállalatai gyártják az országban elkészített fémvágógépek tíz százalékát, továbbá a kovácsprés-gépek 24 százalékát. Az e minisztérium gyáraiban készülő szerszámgépek gyakran műszakilag elmaradottak, önköltségük pedig magas, mivel kis sorozatban, tökéletlen technológiával készülnek. Sok vállalat nagyszámú öntvényt, kovácsolt árut, fémtömegárut, normálszerszámot és más tömegfogyasztási cikket saját erejéből állit elő, így azok igen sokba kerülnek és nem biztosítható kifogástalan minőségük. Mindez azért történik, mert nincsenek specializált öntödék és kovácsprés-üzemek, nem elég fejlettek a fémtömegáru- és a szerszámiparágak, uqyanúgy, ahogy nem eléggé fejlett az elektródák, a csőidomdarabok és sajtolok gyártása. Az ipar egyes vezetői úgy vélik, hogy a specializálás feladata mindöszsze a cikklista szűkítésében áll. Ez nem így van. A technika fejlődésével a különböző cikkek és gyártmánytípusok száma jóval gyorsabban nő, mint az új vállalatok száma. A feladat az, hogy minden üzem technológiailag egynemű gyártmányokat állítson elő, s hogy minden téren bevezessék a nyártmányok és géprészek unifikálását és megszervezzük ezek specializált üzemekben való tömeggyártását. V. I. Lenin rámutatott a specializált üzemek haladó szerepére, amikor ezt Irta: „Ahhoz, hogy például az össztermék valamely részecskéjének előállítására irányuló emberi munka termelékenysége fokozódjék, elengedhetetlenül szükséges az, hogy ennek a részecskének termelése specializálódjék, olyan külön termeléssé váljék, amelv tömeqcikk termelésével van kapcsolatban. Ezért lehetővé teszi (és előidézi) a gépek stb. alkalmazását." Az irányelvek tervezete előírja specializált gyárak és üzemek szervezését különböző gazdasági körzetekbe^, többek között öntvények, kovácsolt és sajtolt áruk, szabványszerszámok, tartalékalkatrészek. faalkatrészek, műanyagból készült alkatrészek, biztosító szerkezetek stb. termelésére. Előírja továbbá automata futószalaqok és a gépesítéshez szükséges berendezések gyártására beállított specializált üzemek létesítését. Ésszerűen el kell osztani az iparágakat a minisztériumok között, s egyúttal specializált minisztériumok alá kell rendelni az egynemű gyártmányokat előállító vállalatokat, elsősorban a fémforgácsoló gépeket kovácsoló és sa jtoló berendezéseket, turbinákat gyártó üzemeket. A párt központi bizottsága szükségesnek tartja távlati terv kidolgozását az ipar gazdasági körzetek és nagy ipari központok szerinti specializálásra és kooperációra. E terv összeállításában tevékenyen részt kell venniök a szövetséges köztársaságok, a határterületek és területek, párt-, szovjet- és gazdasági szeveinek. Iparunk újabb fellendítésének programja nagy munkát igényel valamennyi vállalat belső tartalékainak feltárása és maximális kihasználása terén. Egyes iparágakban korántsem használják ki eléggé a vállalatok kapacitását. Sok vállalat rendkívül lassan hasznosítja „ tervezett kapacitásai, rosszul használja ki berendezését és jelentős gépállást enged meg. Az vpafi minisztériumok és a vállalatok vezetői nem tesznek megfelelő intézkedéseket a vállalatok egyenletes munkájának biztosítására, a munkaidőveszteségek felszámoláséra és a segédmunkások munkaszervezésének megjavítására. Ezeiket a hiányosságokat erélyesen ki kell küszöbölni. Az új technika meghonosításé az iparban, a „szűk keresztmetszetek" megszüntetése, a termelés szervezésének megjavítása, az élüzemek és a termelési újítók tapasztalatainak széleskörű elterjesztése új lehetőségeket nyit meg arra, hogy a működő iparvállalatok növeljék a termelést a folyó ötéves tervben. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának számítása szerint 1960-ban a termelés szervezésének megjavítása és a meglevő tennelési kapacitások kihasználása révén legalább hatmillió tonna nyersvasat, 11 millió tonna acélt, 70 millió tonna szenet, körülbelül 100 000 traktort. több mint 10 millió tonna cementet, 42 millió pár bőrlábbelit és a népgazdaság szempontjából sok egyéb fontos cikket lehet előállítani. Ha mindezeket a termékeket új vállalatokból kellene kapnunk akkor több mint tíz nagyolvasztót, 35 martinkemencét?, 200 új szénbányát, két traktorgyárat, 17 cementgyárat és nyolc cipőgyárat kellene építenünk. Az említett vállalatok építésének költsége sok milliárd rubel lenne. Elvtársak! Országunk dolgozóinak közvetlen érdeke a szakadatlan technikai haladás, mert ez az igazi eszköz a munkaviszonyok megkönnyítésére és a munka termelékenységének az egész társadalom érdekében való növelésére. A technikai haladás nemcsak a tudomány dolgozóinak, a mérnököknek és technikusoknak, a tudományos kutatóintézetek és a géptervező irodák doigozóinak ügye. Nem, ez a feladat mindenkire egyaránt' tartozik: a pártszervezetekre, a szovjet- és a gazdasági szervekre, a tudósokra, mérnökökre, technikai dolgozókra, újítómunkásokra ésszerűsítőkre és a feltalálókra. Mindenkinek kötelessége előbbre vinni a technikai haladás ügyét A párt központi bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa úgy véli, hogy minden erőnket mozgósítanunk kell e fontos ügy érdekében. A szocialista gazdasági rend és a modern tudományos vívmányok határtalan lehetőségeket nyitottak meg előttünk a technika fejlesztésére. Minden szovjet embernek, akit nagy pártunk vezet az a feladata, hogy maradéktalanul kihasználja ezeket a lehetőségeket és kivívja a vezetőszerepet a technikai haladásban. Ezt meg tudjuk tenni és meg is kell tennünk. Faiadataink a mez&jasdaságban A hatodik ötéves terv egyik fő feladata a mezőgazdasági termelés lényeges fellendítése. N. Sz. Hruscsov elvtárs a központi bizottság beszámolójában minden óidalról elemezte a mezőgazdaság ügyeinek helyzetét és részletesen kifejtette, milyen feladatokat tűz ki pártunk ezen a területen. A beszámoló alaposan kifejtette, milyen intézkedéseket tett pártunk központi bizottsága a kolhozok, a gépállomások és a szovhoz»k irányításában elkövetett hibák é

s mulasztások kijavítására, s a szocialista mezőgazdaság határozott fellendítéséhez szükséges feltételek megteremtésére. A mezőgazdaság lényeges fellendítésének a párt áltai kidolgozott programját következetesen megvalósítjuk. A hatodik ötéves tervben a mezőgazdaság össztermelésének körülbelül 70 százalékkal kelj növekednie, vagyis a mezőgazdasági termelés jelentősen gyorsabb ütemben emelkedik majd, mint az ötödik ötéves tervben. A mezőgazdaság egyes, legfontosabb ágazataira vonatkozóan a hatodik ötéves terv a következő feladatokat irányozza eiő. A szemes termények össztermelését 1960-ban 11 milliárd púdra kell növelni. Emellett a feiadat az, hogy 1960-ban a kukorica vetésterülete legalább 23 mülió hektárra növekedjék, és nagy arányokban szervezzük meg a hibrid kukoricavetömag termelését, amely jelentősen növeli e növény terméshozamát. 11 milliárd pud szemestermény termelése lehetővé teszi majd a lakosság növekvő gabonaszükségletének kielégítését, az állami tartalékok növelését, kellő tartalékok létesítését a kolhozokban, a baráti országokba irányúié kiviitei bővítését és elegendő mennyiségű szemesierménv biztosítását a jószágok takarmányozására. Nagy feladatokat irányoz elő a hatodik ötéves terv az ipari növények — gyapot, len, cukorrépa — termelésére vonatkozóan. A lentermelést több mint egyharmaddal, a gyapottermelést több minť 50 százalékkal kell növelni. Különös figyelmet kell fordítani a cukorrépa termelés kiszélesítésére. Jelentősen növelnünk kell a cukorrépa terméshozamát és vetésterületét e növény fő termelési körzeteiben, valamint más oiyan körzetekben," ahol kedvező feltételek vannak a cukorrépatermeléshez. Pártunk központi bizottsága és a kormány nemrég fontos határozatot hozott a burgonya- és zöldségtermelés növelésére. Ez a határozat átlagosan háromszorosára emeii a burgonya beadási árát és 1,7-szeresre felvásárlási árát. A zöldségfélék beadási és felvásárlási ára átlagosan 70 százalékkal emelkedik. A határozat egész sor más intézkedést is eiőír, amelyek lehetővé teszik, hogy a" kolhozok és a szovhozok előnyös feltételek mellett fejleszszék zöldség- és burgonyatermelésüket. A városi lakosság bur.qon.va-, zöldség- és tel jest ej-ellátásának megjavítása terén az a feladat áil előttünk, hogy bővítsük a meglevő tej-, zöldség- és burgonyaövezeteket a nagyvárosok és ipari központok körül, s újakat létesítsünk. Az állattenyésztés terüietén a hatodik ötéves terv előirányozz:!, hogy lényegesen növeljük az állaü termékek termeiését a lakosság hús-, tej- és egyébb áiiatitermék-szükség-, letének kielégítése érdekében. A hústermelést kétszeresre növeljük, elsősorban a sertéstenyésztés fejlesztése révén. A kolhozokban ős szovhozokban nagy arányban kel1 megszervezni a sertéstenyésztést és hizialást, s egyúttal széleskörűen fel kell használni minden lehetőséget a marha- és birkahústermelés növelésere. A tejtermelést majdnem kétszeresére kell növelni, mindenekelőtt a tehenek tejhozamának lényeges fokozásává! és a tehénállomány növelésével. A voronyezsi, a tyernopoli, a cseljabinszkŕ. a kurszki és más területek kolhozainak tapasztalatai — e kolhozokban két év alatt 600—900 kilogrammal növejt'ék a tehenek tejhozamát — megmutatják, milyen nagy tartalékokkal rendelkeznek a tejtermelés gyors növeléséhez országunk kolhozai, ha komolyan hozzálátnak e munkához. A qvapjútermelést több minit ' 80 százalékkal kell növelni, mégpediq oly módon, hogy tovább fejlesztik a finomovapias és fél-finom.qvapias juhtenyésztést az OSZSZSZK és Ukrajna régi iuhtenyésztő vidékein, továbbá Kelet-Sziibériában. Közép-Ázsiában és a Kaukázuson túl. Az állattenyésztés gyors fellendülésének alapvető feltétele a takarmánytermelés. Itt az a feladat, hogy mindenfajta haszonállat és baromfi takarmánvellátását biztosítsák és a kolhozokban kiutalják a takarmányt a kolhozparasztok eqyéni állatállománya számára is. Igen fontos megteremteni a kolhozok és szovhozok tartalék-takarmámvalaoját. Mint ismeretes, a szilárd takarmánybázis megteremtésében döntő szerepe van a kukoricának. A kukoricatermelés rohamos növelése lehetővé teszi az állatállomány jobb ellátását koncentrált takarmánnyal, silózott takarmánnyal és zöldtakarmánnyal. Azokon a vidékeken, ahol az évelő és az eqvnvári füvek ió termést adnak. fe.ileszteni kell a fűvetést. Az irányelvek tervezete a mezőaazdasáqi termelés számottevő fokozását irányozza elő a szovhozokban. A szovhozoknak 1960-ban 915 millió pud szemesterményt, másfélmillió tonna húst. 6.8 millió tonna tejet, mintegy 80 000 tonna gyapjút kell adniok az államnak. Minden szovhoznak ésszerűbben kell kihasználnia a használatában levő földeket. lénveqesen csökkentenie kell a termeléssel kapcsolatos anvaq- és munkaráfordítást, és maqas jövedelmet biztosító vállalattá (kell válnia. A hatodik ötéves tervben növekvő arányokban látjuk, el a mezőqazdasáqot sokféle, tökéletesebb qéppel. A tervek szerint a mezőgazdaság öt év leforqása alatt 1650 000 traktort (15 lóerős traktorokra átszámítva), ebből 680 000 univerzális traktort, továbbá 560 000 qabonakombá int, 250 000 kukorica- és silónövény-betakarító kombájnt és sok egyéb mezőqazdasáqi qépet kap. Különös fiqvelmet érdemel a mezőgazdaság ^látása olyan gépekkel, amelyekkel széleskörűen alkalmazható a gabonafélék osztott betakarítása. Ez a módszer igen fontos eszköz a kalászosok betakarításánál a Gzemveszteséq elleni harcban. Az irányelvek tervezete előrja továbbá. hoqy öt év leforqása alatt 180 000 traktorvontatású aratóqépet (rendrakó) és 400 000 szalmafelszedő qépet (kombájnhoz) kell a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani, de ez a qépmennyiséq szemmel láthatóan nem lesz elegendő. A napokban a kormány meqtárqvalta ezt a kérdést, és meqbízta az Állami Tervbizottságot, az Állami Gazdasági Bizottsáqot, a mezőqazdasáqi minisztériumot. a szovhozüqvi. valamint a traktor- és mezőqazdasáqi qépipari minisztériumot, foqlalkozzék tüzetesebben e toérdéssel. derítse ki alaposabban a mezőqazdasáq qépszükségletét a qabonaneműek osztott betakarításához. Ez iqen fontos és progresszív feladat. Meqoldásáért minden szükséqeset meq kell tenni. A különféle mezőqazdasáqi népek tervbe vett naqvaránvú rendelkezésre bocsátása ioatunk iqen komoly qitséqe lesz a mezőqazdasáq számára. Mint isnieretes, ? mezőq^zdasáqo* 1929-ben kezdtük viszonylag naqv arányokban traktorokkal ellStrri. Az első. a második, a harmadik és a neqvedik ötéves terv idején 1375 000 traktort szállítottunk a mezőqazdasáqnak. Most viszont eqyedül a hatodik ötéves terv időszaka alatt az állam 275 000 traktorra! többet szándékozik a mezőoazdasáqnak adni. mint az első ötéves terv ideién eqvüttvéve. Iparunk 1931-ben kezdte a qabo(Folytatás a 402. oldalon.)