Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-24 / 55. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMXJNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. február 24. péntek 50 fillér IX. évfolyam, 55. szám A Szovjetunió hatodik népgazdaság-fejlesztési ötéves tervének nemcsak belső, hanem hatalmas nemzetközi jelentősége is lesz. Megvalósult az, amit V. I Lenin, pártunk és a szovjet állam nagy alapítója előre látott: a szovjetország, mindenekelőtt gazdaságpolitikája révén egyre nagyobb befolyással van a világtörténelem menetére, az emberiség történelméhek alakulására A. Bulganyin elvtársnak az SZKP XX. kongresszusán elhangzott beszámolójából N. SZKP KONGRESSZUSÁNAK TANÁCSKOZÁSAI Az SZKP XX. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió 1956—1960-as népgazdaság-fejlesztési hatodik ötéves tervéről Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszámolója Az Űj Szó tegnapi száma közölte Bulganyin elvtárs beszámolójának első részét. Az alábbiakban közöljük a beszéd teljes szövegét. A technikai haladás az iparban. Az előző ötéves tervek idején az ipari termelés technikája nálunk nagy fejlődésnek indult. Most azonban ez már korántsem elegendő. A technika nem topoghat egy helyben, minden időben előre keTl haladnia. Csak az új technika széleskörű bevezetésének eredményeként emelhetjük rövid idő alatt jelentősen a munka termelékenységét és a termelést. Ennélfogva az ipar további technikai haladása területén az irányelvek tervezetében körvonalazott feladatok különösen nagy jelentőségűvé válnak. A központi bizottság júliusi teljes ülése rámutatott arra. hogv az ipar területén a pártszervezetek, a szovjet- és a aazdasági szervezetek legfontosabb feladata a népgazdasági tervek teljesítése mellett a termelés technikai színvonalának emelése az egész vonalon, fáradhatatlan harc a technikai haladásért. Vajon miben jut kifejezésre a mostani szakaszban az ipar technikai haladása? . A technikai haladás elszakíthatatlan kapcsolatban áll a villamosítással és elsősorban a aéo- és berendezés-állomány állandó tökéletesítésében, a legkorszerűbb gyártástechnológia bevezetésében. a gyártási folyamatok komplexgépesítésének és automatizálásának meghonosításában, a rendelkezésre álló nyersanyag- és energetikai készletek lehető legteljesebb és legésszerűbb felhasználásában, mindennek eredményeképpen a kiváló minőségű árucikkek gyártásának szüntelen növelésében jut kifejezésréf A technika azonban — gépek, esztergapadok és más felszerelések — a dolognak csupán egvik oldala. E technika helves kihasználásához, a technikai haladás ovors ütemének biztosításához az szükséqes. hogy állandóan gondoskodjunk magaakéDzettségC munkás-, technikus-, mérnök-, tudóskáderek kiképzéséről, szakadatlanul fejlesszük a tudományt, tökéletesítsük a termelés megszervezését. Számos példát idézhetnénk, amelyek a technikai haladásban elért jelentős sikereinket bizonyítják. Ma azonban nem erről kell beszélni. Most erőfeszítéseinket az itt mutatkozó fogyatékosságok kiküszöbölésére kell összpontosítanunk és biztosítanunk kell a hatodik ötéves terv folyamán a ovors technikai haladást a népqazdasáa minden áaában. Kezdem gépparkunk és felszerelésállománvunk kérdésén. Az első ás második ötéves terv ideién vállaldtainkat elláttuk az abban az időben legkorszerűbb felszereléssel, amelvet jelentős mértékben külföldről hoztunk be. Azóta több mint húsz év telt el. A háború alatt csak jelentéktelen mértékben folytatódott az ipar újaibb felszereléssel való ellátása. A háború befejezése óta eltelt időszakban felszereléseink állománya új szerszám- és más gépekkel qyarapodott. de szerszámgép-állományunkban még mindiia sok a régi esztergapad, amelv nercenként 150—400 fordulattal dolgozik korszerű szerszámgépeink 1500—2000 fordulatszámával szemben. Nincs még eléq félautomatánk és automatánk. sem korszerű eszterqáló. fogaskerékmeqmunkáló és csiszolóoadunk. sem oedia eleqendő korszerű kovácsprés-gépünk. Elmaradt a korszerű színvonaltól üzemeink öntöfelszerelése. Öntőgépeink. amelyekkel gépgyáraink legnacvobbrészt rendelkeznek. 3—4-szer kevésbé termelékenyek, mint a korszerű félautomata és automata öntödének. A hatodik ötéves tervben lényeges mértékben meg kell újítanunk a oépiparban a fémmegmunkáló gépeket és öntödei berendezéseket, a könnvűés élelmiszeriparban a gyári berendezéseket. a közlekedésnél a qördülő állományt, a mezőqazdasáqban a traktor- és qépállománvt. Az úi berendezés beállítása és meghonosítása mellett erélyesen hozzá kell látni a meglevő qépállomány korszerűsítéséhez. a meglevő berendezés termelékenységének növeléséhez. A qépeknek és berendezéseknek erősebb motorokkal, valamint a munkát meqkönnyítő^ és meqqyorsító tartozékokkal való ellátása lénveqesen fokozza a szerszámqépek és a qépek termelékenységét. A berendezés korszerűsítése azonban méq nem érte el a kellő arányokat. A minisztériumok és a berendezést szállító qyárak kevéssé seqítenek ezen a téren a berendezés korszerűsítésére szoruló üzemeknek. ennek következtéiben utóbbiak egész ilyen munkájukat saját erejükből félig kisipari módon végzik. De még így is lényeges eredmények születnek. Az Első Golyóscsapágy-gyárban például a több mint húsz éve dolqozó félautomata esztergapadokon megjavították egyes alkatrészek szerkezetét. ily modon át lehetett állítani a gépeket gyorsvágásra. Ennek eredményeképpen termelékenységük 25 százalékkal emelkedett és lényegesen csökkent a seleit. A 'berendezés korszerűsítése nagy állami fontosságú ügy. A pártszervezeteknek és a gazdasági szervezeteknek fokozott figyelmet kell szentelniök e kérdésnek. Nagv munkát kell végezni a hatodik ötéves tervben az úi. tökéletesebb qyártási eljárások meqhonosítása terén. A következő példákból jól látható, milyen fontos ez a feladat. Számos gépipari vállalatnál méq mindig alkalmazzák azt az elavult és alacsony termelékenységű eljárást, hoqv acél- és nyersvas-öntvényeket homakformákba való öntéssel állítanak elő és kovácsolt munkadarabokat eitőkalapáccsal munkálnak meg. ilyen technológia mellett elkerülhetetlen a nagv munkaveszteség és az akatrészek további jelentős mechanikai megmunkálása. ami sok hulladékot okoz. Ezzel szemben már több üzemnél rátértek az öntés és a kovácsolás új, haladó módszereire, amelyek lehetővé teszik a munka termelékenységének többszörösére való emelését és ugyanakkor komolv fémmag takarítást eredményeznek. Ezek az úi módszerek azonban lassan honosodnak meg a termelésben. Lássunk eqy másik példát. A folyékonv acélt mostanában nyersvas öntőformákba öntik. A kapott öntvényeket elönvújtó-sorokon, majd szelvényhengersorokon. illetve lemezhengersorokon bocsátják át. , Ugyanakkor a Vörös Szormovo és a novaia-tulai kohóipari üzem bevezette az acél folyamatos öntésének módszerét, amelvnél a hengerlésre szolgáló munkadarabokat közvetlenül folvékonv acélból kapják, elkerülve a a kokillákba való öntés és a hengersorokban való henqerlés műveleteit. Ha ezzel a haladó módszerrel 1960ra 12—15 millió tonna acélt öntenek, akkor teljesén reális az Állami Műszaki Hivatal számítása, amely szerint a henqereltáru-termelést eqymillió tonnával lehet növelni s közben minteqv kétmilliárd rubelt lehet megtakarítani. A folyamatos acélöntéshez szükséqes kiegészítő berendezés költsége egy évnél rövidebb idő alatt visszatérül. Ezenkívül measzűnik a munkások nehéz kézi munkája az öntödékben, csökken az acélöntő műhelyekben dolqozók száma és az elfogyasztott tűzálló anvao. Méq eqy példa: A vaskohászati vállalatoknál a horqanvlemezek túlnyomó többségét elavult, nem qépesített módszerrel qvártját. Ennek során eqv tonna bádoq forróhengerléséhez, szétvágásához és osztályozásához mintegy negvven munkaórára, eqy tonna bádoq forró ónozásához 20 kg ónra van szükség-. Pedig a bádoq hideghengerlésének és elektrolitikus ónozásának tökéletesebb és a Zaporozssztal gyárban meghonosított gyártási eljárása 25—40-ed részére csökkenti a munkaigénvességet és mintegy kétötödére csökkenti az önfogyasztást. A hatodik ötéves tervben széleskörűen be kell vezetni a gyártási eljárásokban a villamosságot és a kémiát, nagyobb aránvú munkát kell végezni a rádióaktív sugárzások további ipari felhasználása érdekében, egvebek között az anyagok minőségének ellenőrzésénél és a termelési folyamatok irányításánál. A haladó gyártási eljárások lénveqesen emelik a munka termelékenysédét. csökkentik a termelés önköltséqét és javítják minőséqét. Határozottabban és gyorsabban kell meghonosítani az élenjáró technológiát a termelésben. A technikai haladás egvik fontos iránya a nehéz és munkaigényes műveletek gépesítése. A párt és a kormány azelőtt is felvetette azt a kérdést, hogv minden vonalon fejleszteni kell a gépesítést. Ebben az irányban már sokat tettünk. Mindamellett a termelés gépesítésének színvonala nálunk még mindiq nem kieléqítő. és naqy a kézi munka részaránya. Szó volt itt a széniparról. A háború befejezése óta eltelt évek alatt a 6zéniparban valóban nagymértékben meqhonosítottuk az új technikát, de még mindig sok a hiányossáq a technika kihasználásában. A leqkomolyabb hiányossáq ezek között a komplexqépesítés gyenqe bevezetése. Ennélfoqva a technolóqiai láncban egyes munkaigényes folyamatok gépesítetlenek maradnak. Ez az egvik oka annak, hogy bár naoymennyiséqü rérelőgép. 6zénkombájn és más gépek állnak a szénipar rendelkezésre, a munka termelékenysége a széniparban továbbra is alacsony, a szén önköltsége pedig maqas. Nem áll jobban a komplex-gépesítés üqve sok más iparágban, a közlekedésben és az építőiparban sem. Meq kell ieqvezni. hoqv a komplexgépesítés bevezetésének halogatását főleg az okozza, hogv egész sor termelési ág számára még mindig nem készültek el a szükséges komplexgépek. amelyek az alapvető és a kisegítő technológiai folyamatokat egyaránt elvégzik. A hatodik ötéves tervben a qépgyártóknak teljes erővel hozzá kel! foqniok e fontos feladat meqoldásához. Az irányelvek tervezete hangsúlyozza. hoqv erősen fokozni kell a munkafolyamatok gépesítésének ütemét, az ipar minden áqában n^qy arányokban végre kell hajtani az' alapvető segédmunkálatok komplex-gépesítését. A tervezet külön figyelmet fordít a rakodási munkálatok komplex-gépesítésére. mert e munkáknál jelenleg aránytalanul nagyszámú munkást foglalkoztatnak. A technikai fejlődés következő, a gépesítéshez viszonyítva magasabb foka a termelés automatizál ás a. Az automatizálás lénvege az. hogy a termelési folyamat a munkás részéről minimális fizikai munka felhasználásával történik, a munkás felszabadul a nehéz munka alól és kötelessége főleg a termelési folvamat menetének ellenőrzése. Az automatizálás seqítséqével eqv vagv néhány munkás jelentős számú gépet és gépcsoportot irányíthat. Az automatizálás során megváltozik a munkás •munkájának jellege és mindinkább megközelíti a technikus és a mérnök munkáját. A termelés automatizálásának széleskörű bevezetése megnyitja a munka termelékenyséqe sohasem látott növekedésének távlatait, és a szocializmus feltételei között elősegíti a dolqozók kulturális-technikai színvonalának emelkedését. Ezenkívül az automatizálás biztosítja a termelés minőségének javulását, önköltségének csökkentését, továbbá fokozza a termelési folyamatok megbízhatóságát és folyamatosságát. Csak az automatizálás segítségével lehet irányítani az atomerövel működő berendezések termelési folyamatait. továbbá a vegyipar és más iparágak számos olyan termelési folyamatát. amelyeket az ember nem irányíthat közvetlenül. _ Hogy mit eredményez az automatizálás. azt láthatjuk a dnyeperi vízerőmű példáján, ahol egy műszakban mindössze hat ügyeletes szolgál ki kilenc. összesen 650 000 kilowatt teljesítményű víziturbinát és eqész sor más műszert és qépet. Az üzbekisztáni energetikai művek (Uzbekenerqo') orclzsonikidzei vízlépcsőiénél két-három kezelő eqy központból -néqv vizierőtelepet irányít. Az automatizálás igen gazdaságos a gépgyárakban. Korszerű automatagépsoraink lehetővé teszik a munkások számának egyötödére-egytizedére való csökkentését és a készítmények megmunkálására fordított munkaidő hasonló arányú csökkentését. Az automatizálást minden iparágban be kell vezetni. Ez a feladat vár a nehéz-, a könnyű- és az élelmiszeriparra egyaránt. Az automatizálás megvalósításában különösen fontos szerepet kell játszaniok az automatikus számológépeknek, amelyek maguk meg tudják állapítani és fenn tudják í tartani a legelőnyösebb termelési folyamatot, ezenkívül ellenőrzik a termékek minőségére vonatkozó előírásokat. így tehát az automatizálás fejlesztése nagy állami jelentőségű ügy. Ennek ellenére, a minisztériumok és hivatalok még nem méltatják kellő figyelemre e fontos ügyet. Az irányelvek tervezete feladatul tűzi ki, hogy nagy arányokban be keil vezetni az iparban a termelési folyamatok automatizálását, gyorsabban kell áttérni az egyes gépsorok és műveletek automatizálásáról a műhelyek, a technológiai folyamatok automatizálására és a teljesen automatizált vállalatok létesítésére, mert ez lehetővé teszi a munka termelékenységének mérhetetlen növelését. A minisztériumok és az Állami Műszaki Hivatal feladata, hogy határozottabb intézkedéseket tegyenek az automatizálás bevezetésére valamenynyi népgazdasági ágban. A géppark felújítása, a termelés: technológia tökéletesítése, a gépesítés és az automatizálás bevezetése mellett feladatunk az is, hogy javítsuk az új gépek, berendezések, anyagok és más gyártmányok minőségét, úgy, hogy azok megfeleljenek a tudomány és a technika legújabb eredményeinek, az elavult géptípusokat, berendezéseket és anyagokat pedig idejekorán vonjuk ki a termelésből és helyettesítsük újakkal. Meg kell mondani, hogy egyes közgazdászaink körében az a tudománytalan elmélet járja amely szerint a szocializmusban nincs meg a gépek erkölcsi kopása. Ez az ártalmas elmélet a Nagy Szovjet Enciklopédia hasábjaira is behatolt. Hirdetői szerint a gépek erkölcsi kopásának jelensége csak a kapitalista gazdasági életre jellemző, a szocialista gazdasági életben viszont „a technika -fejlődése nem hoz létre erkölcsi kopást, s ez utóbbit az álló-alapok amortizációjánál nem kell számításba venni." Nyilvánvaló, hogy ez az „elmélet" a maradiságot, a konzervatizmust próbálja igazolni. Célja annak bizonyítgatása, mintha a szocialista társadalomnak az lenne az előnyös, ha elavult gépeket használ, olyanokat, amelyek nem felelnek meg a hazánk élenjáró üzemeiben elért legmagasabb műszaki színvonalnak. De ki ne tudná, hogy ha elmaradunk az új technika bevezetésében, akkor pazaroljuk a társadalmi munkát és gátoljuk a munkatermelékenység emelkedését. A műszaki fejlesztés társadalmi munkamegtakarításhoz vezet, lehető-' vé teszi, hogy kisebb munkaráfordí-: tással többet termeljünk. És lám, egyes gyász-közgazdászaink ahelyett, hogy kidolgoznák az új technika alkalmazása gazdasági hatékonyságának kérdését, amely a szocializmusnak győzelmet biztosít a kapitalizmussal való versengésben — inkább a szocialista gazdasági élet fejlődési törvényszerűségének tüntetik fel az elavult gépek alkalmazását. Nem felesleges, ha az ilyen .közgazdászoknak" eszükbe juttatjuk Lenin bölcs szavait: ' a közgazdásznak mindig előre, a technikai fejlődés irányába kell tekintenie, különben nyomban lemarad, mert aki nem akar előre tekinteni, az hátat fordít a történelemnek. Itt nincs és nem is lehet középút." Különösen nagy szerepet játszik a technikai fejlődésben a tudomány. A technikai fejlődés gyorsításának szükségessége megköveteli a széles körben kifejlesztett elméleti kutatásokat, új, nagy tudományos felfedezéseket és az élenjáró termelési tapasz1 talatok általánosítását. Ezen a téren komoly eredményeink vannak, de a tudomány előtt m<» igen nagy, új feladatok állanak. Amikor kellő elismeréssel adózunk tudósainknak felbecsülhetetlen hozzájárulásukért hazánk gazdasági és kulturális élete fellendítésének közös ügyéhez, igen fontos, hogy rámutassunk a tudományos munkában és annak szervezésében levő hiányosságokra is. iNem nyugodhatunk bele például abba, hogy egyes tudományos kutatóintézetek és egyes tudományos dolgozók évek hosszú során át meddő munkát végeznek. Sok tudományos kutatóintézetnek és tudományos dolgozónak gyenge a kapcsolata a termeléssel. Egyes tudományos intézményekben meggyökeresedett a közöny és az önelégültség. Használna az ügynek, ha až ilyen tudományos intézményekben feltámadna a bírálat és önbírálat friss szele, és kifejlődne a tudományos problémák alkotó szellemű megvitatása. Csak ilyen úton lehet megszüntetni a tudomány fejlődését gátló hiányosságokat, többek között például kiküszöbölni egyes tudósoknak azt a helytelen törekvését, hogy monopolisztikusan vezessenek bizonyos tudományágakat. A te hnikai haladás ütemének biztosítása végett növelni kell a tudo(Folytatás a 401. oldalon.)