Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-23 / 54. szám, csütörtök

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás a 8. oldalról.) tekezletek munkájában, hoqy felfigyeljen a munkások, a műszaki dolMinden gazdasági vezető, párt- és , , ,, , ^ . , különösen szakszervezeti funkcioná- «

ozok e

s alkalmazottak javaslataira rius közvetlen kötelessége, hogy te- I s hogy valóra váltsa az elfogadott javékenyen részt vegyen a termelési ér- I vaslatokat. A XX. kongresszus a kommunizmus győzelmes építőinek kongresszusa A munkatermelékenység gyorsabb növekedését és a szocialista verseny fejlődését nemcsak a fentebb tárgyalt hibák akadályozzák, hanem azok a jelentős fogyatékosságok is, amelyek a munkabér megszabásában és a munkaformák megállapításában fellelhetők. Helyesen mondotta N. Sz. Hruscsov elvtárs, hogy a munkabér kérdése zavaros. Ezt a kérdést most igyekszünk tisztázni. Ez igen komoly probléma. Az egyik kerületben a munkabér előreugrott, a másikban elmaradt; az egyik termelési ágban előreugrott, a másikban elmaradt; ugyanannál a minisztériumnál az egyik üzemben az esztergályost másként fizetik, mint a másik üzemben. Időre, mélyenszántó elemzésre és természetesen mindezen felül anyagi eszközökre van szükség. Nekünk azonban kitartóan foglalkoznunk kell ezzel az üggyel, és elsősorban a legszembeszököbb fogyatékosságokat kell megszüntetnünk. Az egyéni anyagi érdekeltség elvéből kell kiindulnunk. Lenin a munkatermelékenység növeléséért már a szovjethatalom első esztendőiben felvetette és az általa aláírt dekrétumokban a törvény erejével megszilárdította az egyéni anyagi érdekeltség elvét és jelentőségét a munka eredményében. Az egyéni anyagi érdekeltség azonban ma is, a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet megvalósulása idején, mint a szocialista gazdálkodás igen fontos elve, teljesen érvényben marad, mivel ebben az időszakban is érvényesül a munkaszerinti elosz'ás törvénye. A termelési erők növekedésével együtt növekedett a dolgozók életszínvonala, ellentétben a kapitalizmussal, ahol a termelési erők növekedése a burzsoázia gazdagodásával és a proletariátus elnyomorodásával jár együtt. Ezt igen jól és szembeszökően megmutatta Thorez elvtárs munkája, amely új adatokat tartalmaz a francia dolgozók elnyomorodásáról. A munkabér megállapításának Lenin által lefektetett elvei a szocialista társadalomban teljes egészében beváltak. Ezek az elvek ma is érvényben vannak, de az élet előrehalad, változásokat hoz s nekünk e változásokkal számolnunk kell. Lényegében 1932 óta, amikor a munkabér-tarifarendszert bevezettük. nem változtattunk a bérrendszeren, s ennek folytán sok minden elavult benne, s a bérrendszer megvalósításának konkrét formáiban egész sor lényeges kiigazításra van szükség. Meg kell szüntetni a bérezés hibáit A munkabér megállapításának fő hiányossága a munkabér-tarifarendszer elavultsága. A termelési ágak többségében különösen elavultak a bértételek, amelyek a munkabérek alapját jelentik. Az iparban a munkások és alkalmazottak átlagmunkabére 1940-től 1955-ig több mint kétszeresére emelkedett. Ugyanekkor a bértételek úgyszólván nem is változtak. Ennek következtében nagy szakadás állott be a munkások megnövekedett tényleges munkabére és a bértételek között. Annak érdekében, hogy a munkabér elért színvonalát indokolják, alacsony színvonalon tartják a teljesítménynormát. így tehát a bértételek é<- a teljesítmény-norma már nem számít teljes mértékben szervezési elvnek a munkatermelékenység és a munkabér- növekedésének kérdéseiben, mivel a munkabéreknek csaknem a fele a normák túlteljesítéséből, a prémiumokból és egyéb bérpótlékokból adódik. A munkabér-tarifa a húsz év alatt végbement különböző rétegeződések tolytán magában foglalja az egyenlCsdi elemeit. Az alacsony bértételek és a tényleges munkabér közti szakadék az tgyik oka annak, hogy iparunkban n.m kielégítő a munkanormák megállapítása és nem hajtják végre kielégítően az új készülékek és műsza'-i újdonságok bevezetésére vonatkozó azon műszaki intézkedéseket, amelyek a munkások száméra biztosítják a megállapított normák teljesítését. Azok a nagy fogyatékosságok, amelyek jelenleg a bérezés egész rendszerében észlelhetők és amelyek a munkatermelékenység fejlődését fékezik, szükségessé és halaszthatatlanná teszik, hogy az ügy rendezését — vagy amint nevezik, a munkabértarifa és a normamegállapítás reformját — gondosan előkészítsük és végrehajtsuk. Ez nem könnyű feladat, idő. és valószínűleg eszközök is kellenek hozzá, de végre ! ell hajtanunk. Fontos feladatot jelent a központi bizottság azon jelentős határozatának végrehajtása, amely az alacsony fizetésű dolgozók munkabérének felemelésére vonatkozik, Ez nagy jelentőségű lesz a dolgozók e csoportjai életszínvonalának emelése szempontjából. Ki kell dolgozni továbbá, mini ahogy a központi bizottság beszámolója rámutatott, a .lunkabérrendszert abból a szempontból is, hogy fokozzuk a műhely, az üzem vezető állományának anyagi érdekeltségét, a műhely és az üzem munkájának eredményeitől függően. A népjólét növeléséről szóló határozatokban a szocialista rendszer fölénye nyilvánul meg A kongresszuson a központi bizottság beszámolójával kapcsolatos kérdések megtárgyalása és a hatodik ötéves tervre vonatkozó irányelvtervezet most következő megvitatása országunk minden dolgozójának alapvető érdekeit érinti. Hangrúlyoznunk kell, hogy ezen a kongresszuson felvetődött és megoldást nyer egész sor olyan kérdés, amely minden dolgozó számára közvetlen, életüket érintő jelentőségű. A központi bizottság határozata folytán a kongresszus elé terjesztett olyan kérdésekre gondolok, mint az áttérés a hétórás munkanapra, az alacsony fizetésű dolgozók munkabérének növelése, a dolgozók nyugdíjellátásának jelentős javítása, a nők munka- és életkörülményeinek megjavítása. A hatodik ötéves terv irányelvtervezete előírja a munkások és az alkalmazottak reálbérének átlagban körülbelül 30 százalékos, a kolhozparasztok jövedelmének átlagban legalább negyvenszázalékos növelését, a lakásépítkezés megkétszerezését, a szociális-jóléti építkezés további kiszélesítését. Mindezekben a határozatokban elsősorban a szocializmus hazánkban aratott győzelme, a szocialista rendszer vitathatatlan fölénye, a honvédő háborúban aratott győzelmeink és a kommunizmus építésében elért sikereink fejeződnek ki. Mindez pártunk egész politikájának és gyakorlati tevékenységének gyümölcse, amely politikai és gyakorlati tevékenység a nagy szovjet nép növekvő- anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítésére irányul. Nem kételkedünk benne, hogy hős munkásosztályunk, kolhozparasztságunk, a kommunizmust építő minden dolgozónk a párt és a kormány e gondoskodására az alkotó aktivitás új fellendítésével válaszol, erősíti hazánk hatalmát és még közelebb visz bennünket a kommunizmus győzelméhez. (Hosszantartó taps.) Hazánkban jelenleg kedvező objektív lehetőségek jöttek létre a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet ütemének meggyorsítására. E lehetőségek megvalósítása döntő mértékben függ a szubjektív tényezőtől, a vezetés színvonalának és kultúrájának növelésétől a gazdasági és politikai élet minden területén. A szakszervezetek tevékenységét a termelésnek és a munkások mindennapi életének javítására való törekvés hassa át Különösen fontos a pártunkat a tömegekkel összekapcsoló szakszervezetnek, mint a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetének szerepe. A szakszervezetek jelenleg több mint 42 millió munkást és alkalmazottat egyesítenek soraikban. Vitathatatlan, hogy szakszervezeteink munkájukban hatalmas eredményeket értek el és nagy érdemeket szereztek a munkásosztály, a párt és az állam szolgálatában. Szakszervezeteink sok mindenben példaképei a népi demokratikus országok testvéri szakszervezeteinek és megérdemelten töltenek be vezető szerepet a nemzetközi munkásmozgalomban. Helytelen lenne azonban, ha a szakszervezetek munkájában nem látnánk meg a komoly fogyatékosságokat, amelyek kiküszöbölésével jelentősen növelnünk kell a szakszervezetek szerepét a kommunista építésben. A párt központi bizottságának júliusi teljes ülése rámutatott, hogy meg kell javítani a szakszervezeti munkát a szocialista verseny vezetésében, hogy ezen a téren fel kell számolni a formalizmust, szélesebb körben kell terjeszteni az élenjáró munkások és termelési újítók tapasztalatait, meg kell javítahi a szakszervezeti munkát a munkafegyelem megszilárdítása terén, s ugyanakkor el kell érni a termelékenység, valamint a munkások és az alkalmazottak anyagi jólétének növekedését. A szakszervezeteknek a jelenleginél sokkal nagyobb állhatatosságot, harcosságot kell tanúsítaniok, mind az üzemekben, mind pedig a központban a munkanormák és a munkabér területén meglevő nagv hibák feltárásában és megszüntetésében, a munkások és az alkalmazottak munkája és mindennapi élete iránt tanúsított bürokratikus magatartás elleni harcban, a munkavédelemben. A szakszervezeteknek nagy figyelmet kell fordítaniok a munka problémáira és a velük közvetlenül összefüggő termelési kérdésekre. E tekintetben a szakszervezetekre nagy szerep vár a termelési értekezleteken, amelyeknek munkája aktivizálásra és jelentős megjavításra szorul. A szakszervezetek eqész munkáját, a leqfelső szervektől eqészen a legalsókiq, hassa át a bolsevik megnemalkuvás a bürokratikus eltévelyedésekkel, a munkásújítókkal való közömbös bánásmóddal szemben, és harcoljanak a munkások és az összes dolgozók növekvő igényeinek és szükségleteinek kielégítéséért A szakszervezeteknek _ tevékeny részvételükkel a kommunizmus építésében ma jobban, mint valaha, iqazolniok kell Leninnek azt a nagyszerű meghatározását, hogy a szakszervezetek a kommunizmus iskolái, ahogy Lenin mondotta, egészen szokatlan jellegű iskolák a vezetés, a gazdálkodás, a kommunizmus iskolái. (Taps.) A párt nemcsak tanítja a tömegeket, hanem tanul is tőlük A pártszervezetnek a gyártási technika és az üzemgazdasági kérdések alapos ismeretében vezetniök és irányítaniok kell a munkások, kolhozparasztok és a népi értelmiség alkotó aktivitását és kezdeményezését, hogy kifejlődjék a szocialista munkaverseny. hogy meghonosítsák és iobban kihasználják az új technikát, az újítók munkamódszereit, hogv fokozódiék a termelékenység, könnyebbé váljék a szoviet emberek munkáia és növekedjék anvaqi és kulturális jólétük. Pártunk erejének és gvőzhetetlenségének mindig egyik legfontosabb forrása volt és ma is az, hogv szoros, elszakíthatatlan kapcsolatot tart fenn a tömegekkel, figyelmesen hallgat a tömegek szavára, megállapítja legidőszerűbb szükségleteiket, s nemcsak tanítja őket. hanem tanul is tőlük. A központi bizottsáqnak a beszámo Iási időszakban véqzett munkáia raovoqó Déldáia az élettel és a tömegekkel fenntartott kapcsolatoknak, an nak a képességének, amellyel kifejezi és valóraváltja a tömegek alkotó kez deménvezését és törekvését. Az államapparátus munkájában még mindiq nagv hibák vannak, jóllehet a párt és a kormánv ért el bizonvos eredményeket az államaoparátus meg. javításáért és olcsóbbá tételéért vívott harcban. A leqfőbb hiba az. hogv az államapDarátus vezető kádereinek egv része nem áll eléggé közel a tömegekhez. az élethez és a bürokratizmus betegségében leledzik. Arra kell törekednünk, hoqv a vezetők — kezdve a minisztériumtól egészen a vállalatokig, kolhozokig, gépállomásokig és szovhozokig — qvakrabban járjanak a termelőmunkát végzők között, felszólaljanak a munkások és a kolhozoarasztok előtt, válaszoljanak az őket érdeklő és foglalkoztató időszerű kérdésekre. Akkor majd maguk a vezetők is élesebben felvetik munkáiuk kérdéseit. A pártnak nincs és nem is lehet más érdeke, mint a nép érdeke Szóvá akarok tenni egy, véleményem szerint, fontos kérdést. Naqv foqvatékossáqok vannak a dolqozók leveleinek és panaszainak meqvizsqálásában. El kell érni, hogv a vezetők fogadják a dolgozókat, megismerkedjenek a dolgozók leveleivel, panaszaival és bejelentéseivel, figyelmesen és operatívan reagáljanak azokra. A szovjet emberekre, a dolgozókra összpontosult és összpontosul pártunk figyelme. A pártnak nincs és nem lehet más érdeke, mint a nép érdeke és a dolgozók boldogságáért vívott harc érdeke. Ez az oka annak, hogv a nép szereti, támogatja és támogatni fogja szeretett kommunista pártját. (Hosszantartó taps.) Az állami és gazdasági építés minden területén sok szakképzett káderünk van. olvan emberek, akik végtelenül odaadok a párt és a nép iránt. Ez egyik legnaqyobb vívmányunk és egyben a hatodik ötéves tervben előttünk álló feladatok sikeres megoldásának egyik leqfontosabb záloga. Most még nagyobb erővel kell munkálkodnunk e káderek kiváló nevelésén, műszaki. politikai és gazdasági tudásuk színvonalának emelésén. E tekintetben óriási ielentőséqük van az N. Sz. Hruscsov beszámolójában élesen felvetett kérdéseknek: a párt ideolóqiai munkáia fokozásának, az elméleti elszakadásnak a gyakorlattól. illetve annak, hogy fel kell számolni az elmélet elszakadását a qvakorlattól. Bizonyára meghozza a gyümölcseit az. ha a központi bizottság követeléseinek szellemében kijavítjuk az e téren meglévő hibákat. A káderek elméleti színvonala emelkedni fog. s eredményesebben megoldhatják a kommunizmus építésének feladatait. Nyer ezen az elmélet, amely úi taoasztalatokkal. a kommunista épí tés gyakorlati tapasztalataival gazdagodik. s a gyakorlat, amely előtt jobban meqvilágítja az utat az elmélet. A központi bizottság beszámolója magas eszmei és elméleti színvonalú volt, s ez teljes mértékben tükrözi a központi bizottságnak a beszámolási időszakban végzett munkáját és az egész pártéletet. Ismeretes, hogy a központi bizottság ebben az időszakban számos nagyfontoságú elvi és elméleti kérdést vizs g.: t meg és vetett fel. Ide tartozik a nehéziparunk továbbfejlesztéséhez vezető utak kérdése, a kommunista építés jelen szakaszának értékelése a nemzetközi politika kérdése stb A központi bizottság a XIX. pártkongresszus után merészen (gondolok itt az eszmei, az elvi, az elmélet merészségre) felvetette a személyi kultusz elleni harc kérdését. Nem könnyű kérdés ez. De a központi bi zottság helyes, marxista-leninista, pärtszerú választ adott rá. A személyi kultusz ártalmas, lealacsonyítja a tömegeket, a pártot és vezető kádereit. A személyi kultusz leleplezése, a néptömegek szerepének, a párt és vezető káderei szereiének, a vezérek szerepének helyes, marxista-leninista értelmezése rendkívül nagy jelentőségű a párt egységének megerősítése szempontjából. A személyi kultusz ellen vívott harc igen fontos tényezőnek bizonyult pártunk kollektív vezetésének kialakításában és egybekovácsolásában. Ä párt kollektív vezetése biztosítja a helyes vezetést, a párt és az államélet legfontosabb kérdéseinek mindenre kiterjedő, mélyenszántó megvizsgálását és lenini megoldásét. A legfontosabb az, hogy a párt kollektív vezetése egységes és egybeforrott a pártosság, az elvhűség, a marxizmus-leninizmus alapján. A párt egységének megszilárdítása elősegítette és a továbbiakban még inkább elősegíti a pártélet lenini szabályainak helyreállítását, amelyeket a párt évtizedeken át tartó harcai alatt dolgoztak ki, s amelyek alapul szolgáltak a pártnak, mint a kommunizmust győzelmesen építő szovjet társadalom legfőbb lelkesítő és szervező erejének, egész tevékenységéhez. (Taps.) Elvtársak! A XX. pártkongreszus sajátossága az, hogy az elért sikerek alapján lehetősége nyílik gyakorlati programot adni az iparcikkek és az élelmiszerek bőségének megteremtésére történelmileg rövid időszak alatt és a szocializmusból a kommunizmusba való áttérés meggyorsítására. Ig^ az SZKP XX. kongresszusa új, magasabb szakaszt jelent a pártnak abban a harcában, amelyet a kommunista társadalom felépítésére vonatkozó lángeszű lenini terv megvalósításáért vív. A XX. kongresszus úgy kerül be a párt történetébe, mint a kommunizmus győzelmes építőinek kongresszusa. (Viharos taps.) A központi bizottság beszámolója és a XX. kongresszus elé terjesztett hatodik ötéves terv irányelv-tervezete nagyszerű távlatokat nyit meg hazánk haladásának meggyorsítása előtt a technika, a gazdaság, a szociális, a kulturális és a tudományos élet, a szovjet nép jólétének emelése, a szocialista állam hatalmának megszilárdítása területén. Ezek a távlatok a világ népeinek szemében még magasabbra emelik pártunkat és hazánkat, jogos 'lazafias büszkeséggel és örömmel töltik el minden kommunista, minden szovjet ember szívét. (Taps.) A szovjet hazafisággal elválaszthatatlanul összefügg proletár nemzetköziségünk, mivel n" a nagy kínai néppé', a népi demokratikus országok dolgozóival szoros testvéri együttműködésben, a világ minden országa dolgozóinak együttérzéséve! és támogatásával építjük a kommunizmu-t. A beszámolóban felölelt időszakban pártunk ereje, a pártvezetés ereje újabb próbát állt ki. S ez a próba bebizonyította, hogy a népnek hozzá hű, egységes, összeforrott lenini pártja van, s a pártnak erős, egybekovácsolódott, harcokban meqedzett lenini központi bizottsága van, amely méltó a Szovjetuflió nagy kommunista pártjához. (Hosszantartó taps.) Nagy, egységében erős pártunk, lenini központi bizottságának vezetésével, a Szovjetunió népei pedig a párt vezetésével kivívok a kommunizmus teljes győzelmét. (Viharos taps.) A kongresszus február 21 -i délutáni és február 22-i délelőtti ülése A február 21-i délutáni ülésen, amelyen J. A. Furceva elvtársnő elnökölt, megkezdték N. A. Bulganyin elvtárs beszámolójának vitáját a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának irányelveiről a Szovjetunió népgazdasága fejlesztése hatodik ötéves tervével kapcsolatban az 1956—1960 évekre vonatkozólag. Elsőnek M. A. Jasznov elvtárs (OSZSZSZK) szólalt fel. Rámutatott arra, hogy N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin beszámolóikban kifejezően és világosan rámutattak azokra a nagyszerű feladatokra, amelyeket pártunk tűzött ki népgazdaságunk összes ágazatainak további fejlesztésére a hatodik ötéves terv során. K. T. Mazurov elvtárs (Bjelorussz pártszervezet) kijelentette, hogy az ötéves terv irányelveinek javaslatában, amelyet Bulganyin elvtárs beszámolója foglal magában, világosan megnyilvánul a párt vezérvonala, amely megkívánja a nehéziparnak, mint a Szovjetunió szocialista gazdaságának és védelmi képessége alapjának előnyben részesített fejlesztését. A Bjelorussz SZSZK számára meghatározza, hogy öt év folyamán az ipari termelést mintegy 1,7-szeresére emelje. Ezután N. I. Beljajev emelkedett szólásra. N. I. Beljajev beszédének nagyrészét a mezőgazdasági problémáknak szentelte. V. P. Jeljutin (Moszkva) beszédében a főiskolák fejlődésével foglalkozott. Jeljutin bejelentette, hogy 1956-ban a főiskolákból 71 200 mérnök kerül ki az 1950 év 36 000 mérnökével szemben. A mezőgazdaság 26 000 szakembert nyer az 1950 év 12 700 szakemberéhez viszonyítva. N. V. Laptyev (cseljabinszki pártszervezet) rámutatott arra, hogy a hatodik ötéves tervnek az N. A. Bulganyin elvtárs beszámolójában ismertetett feladatai valóban nagyszerűek és azokat csakis a nagy szovjet állam valósíthatja meg. E terv teljesítése még inkább meggyorsítja a kommunizmushoz vezető utunkat. Ezután Max Reimann elvtársnak adták meg a szót, akit mindnyájan szívélyesen üdvözöltek. Max Reimann Németország Kommunista Pártja és a Német Szövetségi Köztársaság összes haladó emberei nevében üdvözölte a kongresszust. Ausztria Kommunista Pártja nevében a kongresszust V. Koplenig elvtárs üdvözölte, akit a kongresszus küldöttei ugyancsak szívélyesen üdvözöltek. Koplenig elvtárs beszéde után az elnöknő felolvasta az Egyesült Államok Kommunista Pártja Központi Bizottságának az SZKP XX. kongresszusához intézett üdvözlő üzenetét. * * * Az SZKP XX. kongresszusának február 22-i délelőtti ülésén folytatódott a vita N. A. Bulganyinnak. a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszámolójáról „A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának a Szovjetunió 1956—1960 évi népgazdaságfejlesztési hatodik ötéves tervére kiadott irányelvei." A. J. Sznecskusz elnök N. T. Kalcsenko (Ukrajna) elvtársnak adta meg a szót. Utána M. G. Pervuhin, az SZKP KB elnökségének tagja, M. T. Jefremov (Kujbisev) és további elvtársak beszéltek. OJ SZO 1956. február 23. 9