Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-23 / 54. szám, csütörtök

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás a 7. oldalról.) még jobban elmaradtunk, mint a hajókkai. Nagy munkát kell végezni a kikötő és a rakodóberendezések fejlesztése érdekében. Gépkocsiközlekedésünkben kevés a nagyteljesítményű kocsi, különösen pedig a pótkocsi. El kell terjeszteni a tíz-húsz tonna teherbírású, sőt annál nagyobb tehergépkocsik alkalmazását. Meg kell mondanunk, hogy kevés korszerűsített műútunk van. A műúthálózat fejlesztését meg kell oldanunk. A helyi kezdeményezésnek igen nagy szerepet kell játszania az utak építésében, karbantartásában és fenntartásában. Az egyes hivataloknak alárendelt tehergépkocsik szállításainak csökkentése révén meg kell növelni a közhasználatú gépkocsik szállításának részarányát az egész gépkocsiszállításban. A szállítás műszaki újjászervezésére várva nem szabad gyöngíteni a harcot a vasúti közlekedés, a folyami a tengeri és a gépkocsiközlekedés tartalékainak jobb kihasználásáért, mert ellenkező esetben nem biztosíthatjuk a szállítás feladatainak megoldását. Azért, hogy hiánytalanul teljesíthessük a szállítás feladatait, takarékoskodni kell magukkal a szállításokkal is, átfogóbban és alaposabban ki kell használni a szocialista gazdaság előnyeit a szállítással való takarékoskodásnál: biztosítani kell a termelőerők jobb elhelyezését, az ipar közelebb hozását a nyersanyagforrásokhoz és a fogyasztás helyeihez. az egyes vidékek komplex fejlesztését, meg kell növelni a termékek feldolgozását a helyszínen, ami a szállítás és az értékesítés jobb megtervezésével együtt lehetővé teszi az ellenirányú, az ismételt, a feleslegesen hosszú és az egyéb észszerűden szállítások megszüntetését. Ez a hatodik ötéves terv egyik fontos és jelentős feladata. A közlekedés nagy feladatainak teljesítése céljából jelentősen meg kell javítani a közlekedési építkezést, meg kell honosítani az építkezés nagyipari módszereit, meg kell javítani a tervezést, meg kell gyorsítani az üzembehelyezés idejét és ami a legfontosabb, olcsóbbá kell tenni az építkezést. A közlekedés műszaki újjászervezésének elsősorban a forgalmi sebesség ^okozására kell jelentősen kihatnia, ennek nagy népgazdasági jelentősége van. A sebesség növelése csökkenti a szállítás önköltségét, jelentős megtakarítást tesz lehetővé a szállítási költségekben és további vasúti kocsikat, mozdonyokat, hajókat, gépkocsikat szabadít fel az áruforgalom lebonyolítására, s ami a legfontosabb: növeli a vasutak és kikötők átbocsátóképességét. . A szállítás forgalmi sebességének megnövelése óriási mennyiségű anyagi készletet szabadít fel a forgalom területéről, meggyorsítja az áruforgalmat, időben közelebb hozza a termelés helyét a fogyasztás helyéhez. Ebből következik, hogy megkönnyíti az ipar együttműködését és lehetővé teszi, hogv a termelési eszközöknek a szállításból való gyorsabb kikerülése révén további termékeket nyerjenek, a személyszállításnál módot nyújt időnyereségre, amelv termelékeny munkára és pihenésre használható fel. A kapitalizmust a munka termelékenységének növelésével lehet utolérni és megelőzni A sebesség és az időmegtakarítás problémájának általános népgazdasági jelentősége van. Marx azt írta, hogy „végeredményben az időmegtakarításra vezethető vissza minden megtakarítás... Az időmegtakarítás éppúgy, mint a munkaidő tervszerű elosztása a külöhbözö gyártási ágak között az első gazdasági törvény a kollektív termelés alapján". Ennek különösen nagy jelentősége van abban a történelmi korszakban, amelyben megvalósítjuk a nagv Lenin jelszavát: utolérjük és túlszárnyaljuk gazdasági szempontból, vagyis az egy főre jutó termelés tekintetében a fő kapitalista országokat. A jelszó kiadása óta eltelt esztendőkben — kivéve a háború idejét, mikor a fő feladat az volt, hogy Hitlert Berlinben utolérjük és a pokolba küldjük, amit dicső hadseregünk nagyszerűen végre is hajtott — jelentősen előrehaladtunk az utolérés és túlszárnyalás feladatának megvalósításában és csökkentettük a legfőbb tőkés országok mögötti elmaradásunkat az egv főre jutó termelés terén. Az utolérés és a túlszárnyalás megvalósítását az biztosítja, hogy a Szovjetunió népgazdasága gyorsabb ütemben fejlődik, mint a tőkés országoké, s hogy a szocializmus fejlődési törvényei mások, mint a kapitalizmuséi. A szocialista gazdasági élet elsősorban azért gazdaságosabb a kapitalistánál, mert nem ismeri a kapitalizmus természetéből — a válságokból, munkanélküliségből, termelési anarchiából és konkurrenciából — következő termelési és áruforgalmi veszteségeket. Takarékosságot mindenütt Bár nálunk is sok a veszteség mind a termelésben, mind az áruforgalomban, mi ismerjük a veszteségek csökkentésének útját és sikeresen harcolni fogunk a veszteségek csökkentéséért és megszüntetéséért. Ez az út: a takarékosság minden területen. A takarékosság továbbra is a párt, az államapparátus és az egész népgazdaság munkájának egyik legfontosabb feladata. Arról van itt szó, hogy le kell szállítani az improduktív tevékenységre fordított kiadásokat, az igazgatási költségeket, csökkenteni kell az apparátust és meg kell javítani munkáját, csökkenteni kell azon áruforgalmi és közlekedési költségeket, amelyek nem hoznak létre új anyagi javakat. A legfontosabb és legnagyobb dologról van itt szó: arról, hogv takarékoskodjunk a termelésben az eleven és holt munkával. Ez a szocialista termelés egyik legfontosabb 8 OJ SZÓ 1956. február 23. minőségi mutatójában: az önköltség csökkentésében tükröződik. Az alapvető gazdasági feladat megoldását csak az biztosíthatja, ha nálunk magasabb a munka termelékenysége, mint a kapitalizmusban. A modern kapitalizmus dicsőítői sokat fecsegnek mostanában arról a jelszóról, hogy a munkatermelékenységet a gyártulajdonosok és a munkások „termelési egységének szellemében" kell emelni. Régi nóta ez új kottára szedve, hiszen a munkatermelékenység a tőkéseket nem mint az egész társadalom életének megjavítására szolgáló eszköz, hanem mint a kapitalisták profittöbblete növelésének eszköze érdekli. Számunkra, a szocialista tábor számára a munkatermelékenység növekedése döntő jelentőségű a népgazdaság termelésének növelése szempontjából, ami a nép anyagi jólétének fokozását szolgálja. A nagy Lenin már 1919-ben kijelentette, hogy az új társadalmi rendszer győzelme szempontjából a legfontosabb, a leglényegesebb a munka termelékenysége. A munka termelékenységében látta a szocializmus győzelmének döntő, egyetemes feltételét, amely magában foglalja a nagyiparban megtestesülő új anyagi bázist, a lakosság egész tömegének kulturális felemelkedését, a munkafegyelmet és a szaktudást, a jobb munkaszervezést; vagyis a párt és a szovjet állam egész technikai, gazdasági, szervezési, kulturális és politikai tevékenységének összegét. Viszonylag rövid történelmi időszak telt el, amióta Lenin kiadta ezt a jelszót. Azóta nagyot haladtunk megvalósításában. 1955-ben a munka termelékeynsége a Szovjetunió iparában nyolcszorosán, a munkanap megrövidülésének számításba vételével pedig tíszeresen felülmúlta az 1913. évit. De még többet is elérhettünk volna, ha a legutóbbi ötéves tervben minden üzem és az egész ipar teljes mértékben eleget tett volna a termelékenység emelésére vonatkozó feladatnak. A termelés komplex-gépesítésére kell törekedni Hogy a munkatermelékenység emelésének meglevő tartalékait mozgósíthassuk, ahhoz természetesen gyorsabban kell bevezetni az új technikát. A központi bizottság a beszámolóban foglalt időszakban különösen ráirányította erre a figyelmet: külön értekezletet hívott össze, egybehívta a/ ipari funkcionáriusok aktíva-értekezletét, mélyrehatóan elemezte a kérdést a központi bizottság 1955 jú liusi teljes ülésén, levelet küldött a pártszervezeteknek a szóbanforgó tárgyról. Az ötéves tervek idején a nép gazdaságban nagymértékben meghonosítottuk az új technikát. Ez lehetővé tette a legfontosabb munkaigényes munkák gépesítését. Az ipari munkások jelentős száma mégis mindmáig kétkezi munkát végez. Ennek nemcsak az az oka, hogy kevés a gép és nem halad kielégítően a munka az új gépek szerkesztése és bevezetése terén, hanem, az is, hogy sok gépesítettnek számító iparágban gyakorlatilag csak néhány fontosabb műveletre terjed ki a gépesítés. A szénbányák például állandóan kapnak gépeket és elsősorban szénkombájnokat, de a többi fejtési munkát és külszíni munkát kézzel végzik. Egy szénkombájnnal 14 tagú brigád dolgozik: közülük ketten dolgoznak kombájnon, tizenketten pedig kétkezi munkával végzik a segédmunkákat. A palaiparban a termelés „előkelőbb" része gépesített, a munkák háromnegyed része azonban nincs gépesítve. A faiparban a döntés gépesített. Egyetlen fűrész annyi fát dönt ki egy nap, hogy húsz gallyazómunkás járkálhat utána fejszével és gallyazhatja le a törzset l átkézi munkával. Fő feladatunk tehát a gépesítés terén a komplex-gépesítés bevezetése. A termelés automatizálásának a munkatermelékenység emelésének jelentós tényezőjévé kell válnia. A Moszkvai Első Állami Csapágygyárban az önműködő gépsorok bezezetése, a müveletek gépesítése és automatizálása, haladó technológia és új berendezések alkalmazása lehetővé tette, hogy az ötödik ötéves tervben az üzemben 60 százalékkal emelkedjék a munka termelékenysége, s az üzem termelése a háború előttihez viszonyítva megkétszereződjék, jóllehet időközben a munkások száma 29 százalékkal csökkent. Önműködő gépsorok, bevezetésén és automatizált üzemek létesítésén kívül széles körben meg kell valósítanunk a működő üzemek technikai átalakítását, elsősorban újfajta berendezés alkalmazását, az elavult berendezés korszerűsítését és kicserélését. Ez széleskörű lehetőségeket nyit meg a gyors munkamódszerek alkalmazása és a munkatermelékenység emelése előtt. Az új technika bevezetése, a nehéz és munkaigényes munkák gépesítése nemcsak az iparra, a közlekedésre és az építkezésre, hanem a mezőgazdaságra is vonatkozik. A szocialista munkaverseny a Szovjetunióban az egész nép ügyévé vált Bármilyen nagyszerű is azonban az úi technika — emberi munka nélkül halott. A munka cselekvő befolyása a termelőeszközökre a munka társadalmi formájától függ. Az, hogy a qépek többet vaqv kevesebbet termelnek. nemcsak a qépektől füqq. hanem legalább ugyanannyira a munka jellegétől is. azaz attól, hoqv ez a kapitalista társadalomban véqzett kényszermunka-e. vagy szabad munka a szocialista társadalomban. Hazánkban és a szocializmust építő országokban a termelési viszonyok teret nyitnak a társadalmi termelés fejlődése előtt és meqteremtik a lehetőséqeket a dolgozó tömegek alkotó munkalendületének állandó kibontakozására. a szocialista munkaversenv kifejlődésére. Lenin naqyfontossáqú állami feladatnak minősítette a versenvszervezést. A Szovjetunióban a szocialista munkaverseny az egész nép ügyévé vált. Sikereink jelentős mértékben a tömegjellegű szocialista munkaverseny eredményei. ),Látnunk kell azonban, hogy a i|itathatatlan eredményeken kívül sbk súlyos hiánycssáq is . van méq, amely akadályozza és a jövőben még inkább akadályozhatja a szocialista munkaverseny fejlődését. A legfőbb hiba az, hoqv sok termelési áqban nemiqen teriesztik el az újítóknak, a szocialista munkaverseny élharcosainak kiváló tapasztalatait. Az újítók módszereinek elterjesztésével gyorsan lehet növelni a termelékenységet Néha adatokat hoznak fel arra. hoqy az egyéni munkateljesítmény színvonalát tekintve mi méq elmaradunk az Eqvesült Államoktól. Tény viszont az is, hogy a mi termelési újítóink az ipar és közlekedés egész sor ágában elérték, jó egynéhány esetben pedig felül is múlták az Egyesült Államokban a megfelelő szakmákban elért munkatermelékenységet. Ez azt bizonyítja, hogy az újítók tapasztalatainak széleskörű bevezetésével qyorsan utóiérhetjük és megelőzhetjük az Egyesült Államokat a munkatermelékenyséq színvonalának tekintetében is. De az üzemekben, sőt a minisztériumokban is széltébenhosszában bürokratikus módon bánnak az újítók módszereinek tömeges bevezetésével. Businszkii és Velicsko élenjáró szénkombájn-kezelő elvtársak és briqádjaik a karaqandai medencében az egy kombájnra eső havi teljesítményt 26 000 tonnára növelték, azaz csaknem háromszorosára annak, amit a l^praqandai medencében elértek, és csaknem ötszörösére annak, amit a minisztériumok hatáskörébe tartozó üzemeknél egészében elértek. Az említett elvtársak ezt nem fizikai megerőltetéssel. hanem kombájnjuk tökéletesítésével és a munkafolyamatok megjavításával érték el. Ezek a brigádok kétszer annyit kereknek, mint a többi karaqandai szénkombájn-kezelő briqád. Ha a szénipari minisztérium széleskörűen bevezetné ezt az élenjáró módszert. akkor a szénipar további több tízmillió tonna szenet adhatna évente csupán a kombájnokkal művelt frontokról. e munkások munkatermelékenyséqe pediq több mint 60 százalékkal emelkednék. Sok hasonló esetet sorolhatnánk fel. Csupán még eqy érdekes példát említek. Szeminszkij elvtársra, a kijevi „Krasznii Ekszkavátor" qyár esztergályosára, a XX. pártkongresszus küldöttére qondolok. A gyorsforgácsolásnak sok olyan nagyszerű élenjáró kezdeményezője dolqozik náluk, mint Bikov elvtárs és Bortkevics elvtárs, de én azért térek most ki Szeminszkii elvtársra, mert ő a ímeqszokott. országszerte elterjedt eszterqapadon dolgozik. Lám. már tíz esztendeje ötszörösen-hatszorosan túlteljesíti normáját. Ezt főleq a seqédidő csökkentésével érte -el az alkatrészek meqmunkálásánál. A qépidő minden eszterqályosnál rendszerint 20—55 százalék, a seqédidö pediq 65—80 százalék. Szeminszkii elvtársnál fordított a helyzet: a gépidő 65—70 százalék a segédidő pedig 30—35 százalék. Szeminszkij elvtárs ezt egyszerű, de kiváló, saját maga tervezte készülékek és szerszámok alkalmazásával éri el. amelvek gépesítik és automatizáliák a munkáiát. Szoros kapcsolatban áll ezzel Szeminszkij elvtárs munkabére is, ő ugyanis két és félszer annyit keres mint amennyi ugyanebben a kijevi gyárban az esztergályosok átlagos keresete. Beszélgettem Szeminszkij elvtárssal és ő a következőket mondotta: Ha az összes esztergályosokat ellátnák megfelelő gyorsan működő készülékekkel, szerszámokkal és "megteremtenék számukra az ütemesebb munka feltételeit, akkor valamennyien ugyanúgy dolgoznának, mint én és az esztergályosok munkatermelékenységckétszeresére-háromszorosára növekedne. Semmivel sem igazolható, hogy elsősorban a gépgyártási minisztérium ilyen tétlenül és hanyagul kezeli e nagyszerű ügyet. Ők jól Ismerik ezt is meg a többi újítási javaslatokat is, de akadályozza őket a gazdasági szakemberek körében még mindig előforduló hanyagság, tunyaság és bürokratizmus. Az igaz, hogy a gazdasági vezetőknek megvannak a nehézségeik az újítók módszereinek elterjesztésénél és bevezetésénél, de ezeket a nehézségeket jó gazdasági vezetéssel teljesen le lehet győzni. Az államnak kell kézbevennie az élenjáró termelési módszerek megho nosítását, törvénnyé kell tenni a nagy Lenin útmutatásának megfelelően, aki azt mondotta: „A példa ereje a munka megszervezésének előbb erkölcsi, azután pedig kötelezően követendő mintaképe legyen." A szocialista munkaverseny fejlődésének jelenlegi szakaszát a népgazdaság műszaki felszerelésének jelentős növekedése, a munkásság kulturális és technikai színvonalának emelkedése és a munkatermelékenység növekvő színvonala jellemzi. A szocialista munkaverseny fejlődése színvonalasabb irányítást és szervezést követe! Ezen új körülmények közepette nőttek fel és fejlődtek a termelés újítói. A szocialista munkaverseny új, jóval magasabb fokra emelkedett. Ez magasabb színvonalú irányítást és szervezést követel. Ennek ellenére súlyos hibák vannak a tömeges szocialista verseny szervezésében. A legfőbb hiba az, hogy vétenek a lenini követelmények ellen, amelyek értelmében biztosítani kell a versenyeredmények nyilvánosságát és összehasonlíthatóságát. A versenyeredmények népszerűsítésének lendülete . alábbhagyott. A munkások kevesebb egyéni felajánlást tesznek, s ez azzal a következménnyel jár, hogy csökken az egyes emberek erkölcsi felelőssége a kollektíva előtt vállalt szocialista felajánlásokért. Erkölcsileg és anyagilag nem eléggé jutalmazzák a versenyben elért eredményeket. Kevéssé használják az erkölcsi buzdítás számtalan formáját, s meg kell állapítani, hogy a termelésben elért kiváló eredményeikért csak nagy ritkán tüntetik ki érdemérmekkel és érdemrendekkel a munkásokat, a verseny legjobbjait. Gyakran előfordul, hogy helytelenül osztják el az alapokat, amelyeket a vállalatok az országos munkaverseny eredményei után kapnak. Nem mindig értékelik kellőképpen azoknak a műszakiaknak a kezdeményezését, akik töméntelen munka árán teszik lehetővé a kiváló munkások sikereit. Ez a fogyatékosság különöse,~ tűrhetetlen a verseny jelenlegi szakaszában, amikor a technika és a technológia korszerűsítésében, a munka és a gyártás szervezésének megjavításában a munkások eredményei elképzelhetetlenek a műszakiakkal való szoros együttműködés, a műszakiak irányítása nélkül. A szocialista munkaversenyt gátló jelentős munka- és gyártásszervezési hibákat elsősorban az jellemzi, hogy a hónap, sőt a munkanap folyamán egyenetlen a termelés üteme, a hónap utolsó dekádjában rohammunkára kerül sor, a munkaidőből általában annyi megy veszendőbe, hogy az átlagosan egy ipari munkásra számítva, naponként egy, másfél, sőt két órát is kitesz. Ezek a hibák különösen most tűrhetetlenek. Pártunk fontos határozatot hozott a hétórás munkanap bevezetéséről. Bízunk abban, hogy a szovjet munkás pártjának e történelmi jelentőségű határozatára, a haza javáért es a kommunizmus sikeréért végzett hősi munka még nagyobb lendületevei válaszol. (Taps.) De a lendület realizálásáért meg keit szüntetni a ma még meglevő óriási munkaidőveszteséget. E jelentős fogyatékosságok megszüntetése megköveteli, hogy a gazdasági vezetők, a pártszervezetek és a szakszervezetek alaposan megjavítsák irányító tevekenységüket. Elsősorban a gazdasági vezetők fe lelnek a vállalat normális, ütemes, fennakadás nélküli munkájának biztosításáért. Az egyes gazdasági vezetőknek nemcsak a gyártás technikájával és szervezésével kell foglalkozniuk, hanem közvetlenül foglalkozniuk kell a szocialista munkaversennyel is, az emberekkel is, figyelmesen kell megvizsgálniuk az emberek igényeit A gazdasági vezető keresse és találja meg a kapcsolatot az emberekkel, a pártszervezettel, a szakszervezettel és a többi szervezettel, ne várjon addig, míg azok találnak kapcsolatot vele. Minden egyes gazdasági vezetőnek kötelessége, hogy a pártszervezetekkel és a szakszervezetekkel együtt foglalkozzék a munkafegyelem javításával és egyúttal minden erővel segítse a fegyelemsértések okainak megszüntetését, mégpedig úgy, hogy normális lakás- és munkakörülményeket, életkörülményeket stb. teremt meg a munkások és az alkalmazottak számára. Különösen hangsúlyozni kell a gazdasági szakemberek szerepét a nagy jelentőségű termelési értekezletek megtartásában. A termelési értekezletek természetét szocialista rendszerünk lényege határozza meg. Csakis a mi társadalmunkban képzelhető el, hogy a munkástömegek ilyen közvetlen formában vesznek részt a termelés irányításában. A jól megszervezett és rendszeresen megtartott termelési értekezleten ott vannak és ott is kell hogy legyenek a gazdasági vezetők, a szakszervezeti és pártfunkcionáriusok, a munkásújítók és az egyszerű munkások. A termelési értekezleteknek fontos központoknak kell lenniök, ahol kidolgozzák azokat a szervezési, műszaki intézkedéseket, amelyek biztosítják a munkatermelékenység emelkedését, az önköltség csökkentését, a gazdasági tartalékok felkutatását és a munkások anyagi jóléte további javítására szolgáló alapok, többek között az üzemi munkásjóléti alap növekedését. A termelési értekezletek az élenjáró tapasztalatok propagandájának, tanulmányozásának és bevezetésének igen fontos központjai, és annak is kell lenniök. (Folytatás a 9. oldalon.)