Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-23 / 54. szám, csütörtök

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás az 5. oldalról) pen a bennlakásos gyermekintézményekről. \

k A kongresszus elé terjesztett beszámoló teljesen, helyesen veti fel a bennlakásos iskolák építésének kérdését az árvák, valamint olyan gyermekek számára, akiket szüleik nem tudnak otthon nevelni, továbbá azt a kérdést is, hogy miképpen szervezzék meg ezekben az iskolákban a gyermekek mindenre kiterjedő szellemi és testi nevelését. Iskoláink — közép- és főiskoláink —' egész propagandánk tüzetesen megmagyarázzák a szovjet nép jogait, de nyilvánvalóan nem hangsúlyozzák eléggé a szovjet ember kötelességeit, és a leglényegesebb kötelességet, hogy becsülettel kell dolgoznia. Természetesen nemcsak magyaráznunk kell a szovjet ifjúságnak, hogy az egész néppel együtt becsülettel és öntudatosan kell dolgoznia a kommunizmus építéséért. Állandóan és hozzáértőén tanítanunk is kell ifjúSágunkat. A kommunista párt és a szovjethatalom már sokat tett, hogy ifjúságunk és az egész szovjet nép csupa tanult, művelt emberből álljon. A hatodik ötéves tervben az oktatásügy nálunk olyan színvonalat és lendületet ér el, amely ismeretlen még a legfejlettebb tőkés országokban is. Hazánkban alapjában véve megvalósul az általános középfokú oktatás. De középiskolai oktatásunknak van egy nagy fogyatékossága. A középiskolából olyan fiatalok kerülnek la, akik nincsenek kellőképpen felkészülve a gyakorlati munkára. Nekünk pedig egész ifjúságunkba bele kell oltanunk a készséget a gyakorlati munka, méghozzá nem az egyszerű munka, hanem a korszerű tudományon és technikán alapuló munka iránt. Most, amikor népgazdaságunkat új, bonyolult technikával szereljük fel, nemcsak a művezetőknek, hanem minden egyes munkásnak is egyre nagyobb szüksége lesz a középfokú képzettségre. Ezért van nagy nevelő és népgazdasági jcelntősége annak a feladatnak, hogy az egész felnövekvő nemzedéket megtanítsuk rá, miképpen alkalmazza ismereteit gyakorlatilag az életben, a népgazdaságban. Annakidején V. I. Lenin kitűzte e feladatot. 1920. október 2-án az Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség III. összoroszországi kongresszusának részvevőihez intézett beszédében ezt mondotta: „Önökre az egész ország gazdasági újjáalakításának feladata vár, a mezőgazdaság és az ipar újjászervezése, helyreállítása a modern tudomány és technika, a villamosság korszerű technikai alapján. Önök igen jól megértik, hogy a villamosítás megvalósítására tudatlan emberek nem alkalmasak, s hogv az írni-olvasni tudás egymagában véve itt vajmi kevés. Itt nem elég megérteni, hogy mi az a villamosság: ismerni kell annak technikai alkalmazását az iparban és a mezőgazdaságban, továbbá az ipar és a mezőgazdaság egyes ágaiban. Ezt nekünk magunknak is meg kell tanulnunk, s meg kell erre tanítanunk a dolqozók egész serdülő nemzedékét." A párt, mint ismeretes, a XIX. kongresszuson megmutatta e feladat megoldásának útját: a politechnikai oktatás bevezetését. De gyakorlatilag még igen keveset tettünk e téren. Az OSZSZSZK és más szövetséges köztársaságok oktatásügyi minisztériumainak minden intézkedést meg kell tenniök, hogy a közeljövőben váltsák valóra a kommunista pártnak a politechnikai oktatás bevezetéséről szóló irányelveit. Ez az ügy annyira komoly és szükséges, hogy a további huzavona teljességgel megengedhetetlen. E feladat teljes és ésszerű megoldásának fontos szerepe lesz ifjúságunk helyes nevelésében, abban, hogy minden ifjút és leányt előkészítsünk" a tevékeny és szakavatott részvételre a kommunizmus építésében. Sokmilliós lenini Komszomolunk az ifjúság nevelésének hatalmas lehetőségeit, mindenfajta ilyen irányú akció kimeríthetetlen tartalékait rejti magában. A Komszomol nevelőmúnkája az iskolában, a termelőüzemekben, a.; intézményekben manapság mégis gyakran formális jellegű, nem egyéb, mint sablonos és az élet lényege? kérdéseitől távolálló beszédek szerkesztése, a kommunizmus emlegetése általában. A teendő intézkedésekről készített végrehajthatatlan tervek mögött elvész az élö ügy. ÜJ SZÖ 1956. február 23. A Komszomolnak változtatnia kell és a Komszomol változtatni is tud munkáján és teljes egészében biztosítania kell és biztosíüam üs tud,ja egész ifjúságunk igazi kommunisía nevelését. v Ami a szakszervezeteket, illeti, azok az ifjúság nevelésében sok esetben csak azzal vesznek részt, hogy rendelkezésre bocsátják a tömegek kultúrmunkáját és a testnevelési munkát szolgáló anyagi eszközöket. Ez, elvtársak, kevés, igen kevés! A Komszomol- és szakszervezetek mostanában gyakran nem tudják és nem is igyekeznek megtanulni, hogyan kell jöl megszervezni az ifjúság szabadidejét, helyes mederbe terelni forrongó erejét. Ezt az energiát, a természet adományát nem használják fel kellőképpen arra, hogy az ifjúság tanulmányozza az új technikát és agrotechnikát, részt vegyen a tömegsportban, nem használják fel arra, hogy színielóadásokat, nagy tömegeket megmozgató sportversenyeket és énekkari előadásokat szervezzen, feldíszítse a kultúrpalotát vagy klubot, tisztaságot és rendet tartson benne. Sok esetben arra is szükség volna, hogy a fiatalok gyümölcsösés virágoskertet létesítsenek. És még sok mindent lehet csinálni, ha az akarat megvan, ha a pártszervezetek vezette Kcmszomol-szei vezeteink valóban felelőseknek érzik majd magukat — és hogy ú.qy mondjam — szeretettel fordulnak elvtársaikhoz és testvéreikhez, akikre figyelmük gyakran nem terjed ki. Se^at beszélünk például a sportról, de még távol állunk az igazi tömegsporttól; ameiy valóban a nép életének része. A leggondosabb figyelmet kell fordítanunk a nép és elsősorban az ifjúság testnevelésere. Fiatalságunk a legtevékenyebben részt fog venni és most is részt vesz minden hasznos akcióban, ha annak rendje és módja szerint szeretettel, hévvel fognak hozzá a dologhoz. Mint már hírt adtunk róla, az SZKP XX. kongresszusának február 18-i ülésén beszédet mondott L. M. Kaganovics e|vtárs. Beszédét az alábbiakban közöljük. Elvtársak 1 Mind a központi bizottság beszámolójának, mind magának a XX^ kongresszusnak a jelentősége mésszé túlnő a párt keretein, országunk ha tárám. Ennek az az oka, hogy pártunk vezeti a hatalmas szovjet államot, amelynek nagy szerepe van a nemzetkejai politikában és ameiy egyre döntőbb hatássál _ van a világesemények'menetére, s az, hogy a XX. kongresszus a kommunizmus építésének új igen fontos szakaszán ült össze. Ezt az építést a szovjet nép pántunk vezetésével valósítja meg. A központi bizottság beszámolója, amelyet N. Sz. Hruscsov elvtárs mondoüt el, fényesen, meggyőzően bizonyítja, hogy milyen kimeríthetetlen alkotó erővel, rendelkezik hatalmas, a nép szeretetét élvező bolsevik pártunk. (Taps.) A beszámolóbarvjelölelt időszak pártunk és országunk életének bonyolult és nehéz szakasza volt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem sokkal a XIX. kongresszus uíán a Szovjetunió ellenségei, a kommunizmus ellenségei, a béke ellenségei aljasul arra számítottak, hogy pártunkban, a párt vezetésében válság, a munkásosztály és a parasztság között, sok nemzetiségi államunk népei közötti széthúzás támad. Most az egész világ látja, milyen csúfos kudarcot vallottak — immár nem elsöízben — az imperialista urak és hisztériás jövendömondóik egyaránt. A hatalmas hétmilliós pá/t gránitszilárd egységben összeforrva, a kollektív vezetés elvét következetesen megvalósító lenini központi bizottság és annak elnöksége köré tömörülve fogadta a XX. kongreszszust. (Viharos taps.) Mérhetetlenül megszilárdult a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetsége és országunk népeinek barátsága. A szovjet nép még jobban pártunk köré tömörül. A párt és központi bizottsága a kipróbált bolsevik módszer — a bátor bírálat és önbírálat — segítségével megtalálta a párt és az ország égető, legnagyobb és legbonyolultabb kérdéseinek helyes megoldását. Bátran és határozottan lelepleztük és felszámoltuk Berija fasiszta provokátor bandájának bűnös tevékenységét. Ezzel a párt és a szovjet állam megerősödött. Elvileg mélyrehatóan és gyakorlati alapossággal, feltártuk azt a komoly aránytalanságot, amely az ipar fejlődése és a nép szükségletei, valamint a mezőgazdaság elmaradása között mutatkozik, kidolgoztuk és bizony s mértékben már meg is valósítottuk a mezőgazdaság ügyének megjavítására irányuló intézkedéseket. Előtérbe került az ipar, a közlekeNyilvánvaló, hogy az ifjúság nevelését minden iranyban, minden állami és társadalmi láncszemben, és feltétlenül a családban is. komolyan meg kell javítani. A párt-, a tanács-, a Komszomolés a szakszervezeti szervezeteknek, az oktatásügy dolgozóinak, a szülőknek kitartóan és következetesen kell nevelniök a gyermekekben, minden egyes fiatalban a szocialista erkölcsöt, azaz a munkaszeretetet, a törvények és a szocialista együttélés szabályainak tiszteletét. Egyúttal minden módon fejlesztenünk kell és meg kell javítanunk az ifjúság körében a marxista-leninista elmélet propagandáját. Ennek óriási szerepe van a kommunizmus igen öntudatos építőinek nevelésében. A kommunisták és Komszomol-tagok nem hunyhatnak szemet afelett, hogy egyes fiatalok helytelen életmódot folytatnak, illetlenül viselkednek a nyilvános szórakozóhelyeken. Minden egyes társadalomellenes megnyilvánulást meg kell vizsgálnunk és a társadalomnak minden ilyen jelenséget el kell ítélnie. Ifjúságunk új, jó könyveket, filmeket, színielőadásokat vár a szovjet íróktól, a film és a színház dolgozóitól, olyanokat, amelyek vonzzák, előreviszik az ifjúságot, kinevelik nagy korszakunk hőseit, hozzásegítenek ahhoz, hogy kiirtsuk a szovjet ifjúság egy jelentékeny részében meglevő idegen erkölcsöket és szokásokat. Pártunk és a szovjet állam ezután is eszmeileg és testileg edzetté neveli ifjúságunkat, olyanná, hogy meghódíthassa a tudomány csúcsait és tökéletesen birtokába vehesse az új technikát. Ne féljen a nehézségektől, hanem küzdje le őket, ne féljen az építkezések friss szelétől, ne idegenkedjék a kemény kétkezi munkától. Erőnket nem kímélve keli fáradoznunk e nagy feladaton, mert az ifdés és a mezőgazdaság műszaki haladásának problémája. Kidolgoztuk az ipar helyzetének megjavítására és hibáinak megszüntetésére irányuló intézkedéseket. A jelenlegi viszonyok és a mostani helyzet marxista-leninista tanulmányozása- alapján a- szovjet külpoli tikában, a békeharcban bátor, nagy, aktív kezdeményezés bontakozott ki. A fő eredmény, amelyet a XX. kongresszus számbavehet, az, hogy a Szovjetunió népei a párt vezetésével, az ország iparosításában és a mezőgazdaság kollektivizálásában aratott sikerekre támaszkodva, sikeresen és határidő előtt teljesítették a népgazdaság fejlesztésének ötödik ötéves tervét. Űj, nagy lépést tettünk előre a nép anyagi jólétének növelésében és a kommunizmus diadalmas építésében. A nagy Kínai Népköztársaság és a A központi bizottság beszámolója világosan megmutatta és mélyreható marxista módon elemezte azokat az igen nagy vívmányokat, amelyeket a párt az általános békéért, a nem- | zetközi biztonságért, a népek barátságáért, társadalmi és politikai berendezéstől függetlenül minden állam békés egymás mellett éléséért vívott harcában elért. Külpolitikánk sikereit annak köszönhetjük, hogy a központi bizottsáq helyesen és következetesen a bölcs lenini politikát folytatja. Pártunk külpolitikájának ereje abban van, hoqy mélységesen tudományos, azon a tanításon alapul, amely az imperializmust elhaló és rothadó kapitalizmusként elemzi. Pártunk és a kormány a világgazdaság és a világpolitika fejlődésének törvényszerűségeit feltárva, az osztály-erőviszonyok nemzetközi méretű változásait felmérve idejekorán tűzi ki és sikeresen oldja meg az egyre újabb és újabb feladatokat, biztosítja a Szovjetunió és az egész szocialista tábor hadállásainak megszilárdulását, és ez az imperializmus hadállásainak gyengülését jelenti. V. I. Lenin, pártunk és a szovjet állam nagy vezére rámutatott, hogv miután az októberi forradalom győzelme következtében a világ két ellentétes rendszerre, a szocialista és a kapitalista rendszerre szakadt, a világpolitika két irányban fog fejlődni: az egyik irányt a történelmileg halálraítélt kizsákmányoló osztályoknak az a törekvése jellemzi, hogy fenntartsák országuk munkásosztálya és a dolgozó tömegek feletti uralmukat és rabigában tartsák más országok leigázott -és elnyomott népeit. A másik irányt a munkásosztálynak júsáq helyes nevelése a kommunizmus építésében kivívandó további sikereink záloga. (Hosszantartó taps.) * * * Elvtársak, A központi bizottság beszámolójának adatai és a hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete fényesen bizonyítják, hogy a szovjet nép a kommunista párt vezetésével nagy győzelmeket aratott, és hazánk halad a kommunizmus nagyszerű távlatai felé. Mindenünk megvan ahhoz, hogy megoldjuk országunk feladatait: van hatalmas népgazdaságunk, szorgalmas népünk, vannak tapasztalt kádereink, ismerjük a harc céljait és e célok elérésének útjait. Most minden attól függ, hogy mindnyájan, mind a vezető funkcionáriusok, mind pedig az egyszerű kommunisták még jobban dolgozzunk és teljes mértékben kihasználjuk a szocialista rendszer lehetőségeit és előnyeit, állandóan fejlesszük tudásukat és a szovjet népet a társadalmi munkához való öntudatos viszony szellemében, a kommunizmus nagy eszméinek szellemében neveljük. Jól tudjuk, hogy dicső pártunk és a körülötte szorosan tömörült hősi szovjet nép, a kommunista párt XX. kongresszusának határozatain fellelkesülve még erőteljesebben fejti ki alkotó tevékenységét és új kiváló sikereket arat a kommunizmus építésében, az egész világ hosszú és tartós békéjének biztosításában, valamennyi nép barátságának szilárdításában és fejlesztésében. (Taps.) Éljen dicső kommunista pártunk, nagy népünk minden győzelmének szervezője és lelkesítője. (Hosszantartó taps.) Éljenek a kommunista pártok és a többi testvérpárt, amely önfeláldozóan harcol velünk együtt a békéért, a szabadságért és az egész emberiség boldogságóért! (Viharos, hosszantartó taps.) többi népi demokratikus ország: a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, az Albán Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság még jobban megerősítette a Szovjetunióval — a hatalmas szocialista tábor fő vezető erejével — az örök testvéri barátság szálait. A szovjet állam a békéért, a világ népeinek biztonságáért és barátságáért vívott harcban nagy győzelmeket aratott. A párt legfelsőbb szervének, a XX. kongresszusnak minden alapja megvan arra, hogy nagy megelégedéssel hagyja jóvá a pártot és az egész népet a nagy Lenin útján sikeresen vezető központi bizottság tevékenységét. (Hosszantartó taps.) és az elnyomott népeknek az a szilárd elhatározása fejezi ki, hoqy a kizsákmányoláson, a rabszolgaságon, az elnyomáson alapuló háborúra, válságqkI ra, munkanélküliségre, a tömegek elnyomorodására és éhínségre vezető társadalmat olyan új társadalommal váltsák fel, amelyben a társadalmi és a nemzeti elnyomástól felszabadult szabad és független népek a béke, a testvéri együttműködés, egymás tiszteletbentartása és a kölcsönös segélynyújtás alapján fejlesztik kapcsolataikat. K. Marx, a proletariátus nagy tanítója tudományosan bebizonyította e társadalom kialakulásának elkerülhetetlenségét. „Ellentétben a régi társadalommal, amelynek velejárója a gazdasági nyomor és a politikai téboly — egy új társadalom születik, amelynek nemzetközi elve a béke, mert minden nemzetnél ugyanaz az elv uralkodik: a m u n k a!" A világesemények egész menete igazolja a tudományos kommunizmus megalapítójának helyes előrelátását. Ennek új bizonyítékait a központi bizottságnak a XX. kongreszszus elé terjesztett beszámolója felsorolja. A párt XIX. és XX. kongresszusa közötti időszakban óriási mértékben megnövekedett a Szovjetunió nemzetközi tekintélye és befolyása a világeseményekre, megszilárdultak a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezette szocialista tábor országainak nemzetközi pozíciói, helyreálltak a baráti és testvéri kapcsolatok Jugoszláviával. Másrészt a kapitalizmus általános válsága kiéleződött, minden eresztékében recseg-ropog az imperializmus gyarmati rendszere. A világban végbement gyökeres változások még kedvezőbb távlatokat és feltételeket teremtenek ahhoz, hogy erősödjék a harc a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, a háboril megakadályozásáért. Ezért a központi bizottsáq beszámolója. amelyet N. Sz. Hruscsov elvtárs mondott el, a marxizmus—leninizmust alkotóan, nem pedig dogmatikusan, dialektikusan, nem pedig metafizikusán alkalmazva, a változásokat számbavéve, most u.i módon, helyesen vetett fel fontos kérdéseket. Ezek a kérdések: a békés egvmás mellett élés, a háború elkerülésének lehetősége és a szocializmusba való átmenet formái és útjai. Mindez egymással szoros kapcsolatban van. Döntő jelentősége van a háború és a béke kérdésének, mert ez égető, létfontosságú kérdés az egész földkerekség tíz- és százmilliói számára, akik a XX. században két világháborút éltek meg. Természetesen a háború okainak, főképpen az imperializmus korában háborút előidéző okoknak az értelmezésében a marxista-leninista osztályállásponton maradunk meg. A szovjet államtól osztálvtermészeténél fogva mélységesen idegen az a törekvés, hogv háborút indítson ideológiájának és társadalmi politikai rendszerének a népekre kényszerítéséért, a vitás nemzetközi kérdések fegyveres eldöntéséért, még kevésbé idegen területek elfoglalásáért és más népek leigázásáért Ami az imperializmust illeti, természeténél fogva sajátja, hoqv háborúkat okoz. de nem mindiq képes érvényre juttatni ezt a sajátosságát. mert ö maga létrehozza ellentétét. a munkásosztályt, amelv fékezi az imperializmus bestiális sajátosságainak megnyilvánulását és szükség esetén elfojtja maid az imperializmusnak ezt a sajátosságát. Az új háborúk kirobbantásának útjába döntő erőként állnak a népek. Ez az erö, a népek békeakarata, az úi. pusztító világháború kitörésének megakadályozására irányuló szilárd elhatározása, az utóbbi időszakban mérhetetlenül megnőtt. Ezért feltétlenül helyes a ielenleqi viszonyokból levont ama következtetés, hoqy a háború nem véqzetesen elkerülhetetlen. Meqqyozödésünk. hoqv ha a népek saját kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és véqiq kitartanak mellette, a béke meqmarad és tartós lesz! A világ népeinek és elsősorban a szovjet népnek eovúttal nem szat-ac. elfeledkeznie az imperializmus reakciós erőinek kalandor ielleqérol és ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítaniok. A háború megakadályozásának lehetősége — márpedig erre törekszünk — annál reálisabb fesz, minél jobban leleplezi az imperializmus reakciós agresszív erőit, minél jobban harcolunk a leszerelésért és amíg nem jön létre a leszerelésről szóló meqegyezés, erősítjük hazánk védelmi erejét, tökéletesítjük dicső fegyveres erőinket, s a Szovjetuniót egyre inkább az általános békének, a biztonságnak, a népek barátságának hatalmas és megbízható bástyájává építjük! (Hosszantartó taos.) Történelmi ielentőséqe van annak, hoqy a barátság szoros szálaival öszszefűzött naqvhatalmak: a Szovietunió. a Kínai Népköztársaság, az Indiai Köztársasáa és sok má6 ország küzdenek azért, hogv a társadalmi és* politikai rendszertől függetlenül műiden orszáq békésen eqvmás mellett élhessen. Lenin „Inkább kevesebbet, de jobban" című cikkében a viláqfeilődés távlatait elemezve harminchárom évvel ezelőtt ezt írta: „A harc kimenetelét véqeredménvben az határozza meg, hoqv Oroszország. India. Kína stb. a viláq lakossáqának óriási többségét alkotja. S az utóbbi évek folyamán éppen a föld lakosságának ez a többséqe sodródik bele rendkívüli qvorsasáqaal a felszabadulásért folyó harcba. úqv« hogy ebben az értelemben a kételynek még csak árnvéka sem férhet ahhoz, hogv mi lesz a világot átfoqó harc véqsö megoldása. Ebben az értelemben a szocializmus végleges qyőzelme tökéletesen és feltétlenül biztosítva van." Most az eqész viláq látja, hogyan teljesedik be Vlagyimir Iljics Leninnek az emberiség lángelméiének ez a tudományos ióslata is. (Viharos taps.) Ha Lenin láthatta volna, hoqv India népei miként foqadták Hruscsov és Bulqanvin elvtársat, a szocialista szovjet állam küldötteit és miiven politikai közeledés valósult meg a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság között. örömmel mondta volna: „Ez az amiről álmodoztam-" (Taps.) Nagv jelentőségű, hoqv a kapitalista) órszágokon belül élesednek az (Folytatás a 7. oldalon.} Kaganovics elvtárs felszólalása A világesemények egész menete igazolja a tudományos kommunizmust