Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-23 / 54. szám, csütörtök

•v kongresszusának tanácskozásai Az SZKP XX. (Folytatás a 4. oldalról.) függetlenségéért, és valamennyi ember boldogságáért vívnak (Taps.) Bulqanyin és Hruscsov elvtárs indiai. burmai és afganisztáni utazásának óriási sikere azzal maqvarázható. hoqv ezen orszáqok dolqozó tömeqei előtt mondott beszédeikben a keleti orszáqok népeinek gondolatait. érzelmeit és felfoqását feiezték ki. Ázsia népei a Szovietunió képviselőiben a békéért és a nemzeti szabadságért, valamennyi nép raovoqő jövőjéért küzdő következetes harcosokat ismertek meq. Látták, hoqv a Szovjetunió kész minden módon szélesíteni velük a qazdasáai és a kulturális kapcsolatokat az eqvenjogú.sáq alapján anélkül. hoqy katonai tömböket vaqv bármiféle eqyéb feltételt erőszakolna ráiuk. látták, hoqv a Szovietunió nem akar beavatkozni belüqveikbe. (Taps., . A békés egymás mellett élés elve ne TI taktikai lépés Hruscsov elvtárs a központi bizottsáq beszámolóiában marxista' elemzés alapján fontos elméleti következtetéseket vont le a jelen nemzetközi feilcdés három döntő fontosságú kérdésében: a két rendszer békés eqvmás mellett éléséről, a háborúk elhárításának lehetőségéről a jelen korszakban, és a különböző országok szocializmusba való áttérésének formáiról. E problémák elméleti kidolgozása a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának naqyszerC példája. E kérdések helyes marxistaleninista meqoldásának óriási politikai ielentőséqük van. minthoqv ezekkel a kérdésekkel a földkerekséq valamennyi népének sorsa összekapcsolódik, az említett kérdésekre adott helyes válasz felfeqyverez a békéért és a népek barátsáqáért. a nemzeti füqqetlenségért, a raqyoqő jövőért küzdő minden harcost. A két különböző rendszer békés egymás mellett élése nem időleges taktikai lépés, hanem a szovjet külpolitika lenini elve, amelyet pártunk és a szovjet állam — fennállása óta — következetesen megvalósít. A kommunista párt és a szovjet állam. kiindulva abból az elvi megállapításból. hoav a két rendszer békésen élhet eqvmás mellett és hogy a" háborúkat a ielen fejlődési körülmények között el lehet hárítani, következetesen és rendületlenül folvtatja a népek közti béke és barátsáq politikáját. Meqqyőzően tanúsíkodnak erről egyébként 1955-ben tett külpolitikai lépéseink is. Kormányunk — mint ismeretes — 1955. május 10-én konkrét javaslatokat terjesztett az Eqvesült Nemzetek Szervezete elé a feqvveres erők csökkentéséről. valamint az atom- és hidrcgénfegvver eltiltásáról. Ezenkívül gyakorlati példáját is szolqáltattuk a leszerelési intézkedések konkrét megvalósításának: 640 000 fővel csökkentettük a Szovietunió feqvveres erőit és maidnem 10 milliárd rubellel a védelmi kiadásokat az 1956. évi költségvetésben; megszüntettük Port Arthur-i és Porkkala-Udd-i haditenqerészeti támaszpontunkat. A Szovjetunió kezdeményezte az osztrák államszerződés megkötését és kivonta csapatait Ausztriából. A szoviet kormány diplomáciai kapcsolatot létesített a Német Szövetséqi Köztársasáqqal, a kölcsönös kapcsolatokról 6zóló államszerződést kötött a Német Demokratikus Köztársasáqqal. Javasolta a nyugati hatalmaknak. hoqv vonják ki a négy állam csapatait Németországból. A Szovjetunió kezdeményezésére Jugoszláviával helyreállott a baráti viszony, amelv hosszú időn át rendezetlen volt. Orszáqunk nem kevés erőfeszítést tett. hoqv biztosítsa a qenfi néqvhatalmi kormányfői értekezlet sikerét. amelynek eredményeként enyhült a nemzetközi feszültséq. A népek kölcsönös megértéséért, a nemzetközi feszültséq enyhítéséért a Szovietunió kitartó erőfeszítéseket tett. s ennek eredményeként 16 országot felvettek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A nemzetközi feszültséq enyhítése, a kölcsönös bizalom meqteremtése, az eqész viláq békéiének szilárdítása véqett a kommunista párt és a szovjet állam leqfőbb szervei iqen sokat tettek a szovjet és más orszáqokbeli vezető személyiséqek kapcsolatainaik fejlesztéséért. Békepolitikánk meq valósításában naqv ielentőséqe van a parlamenti küldöttségek kölcsönös cseréiének. A Szovietunió Leqfelső Tanácsa tavaly februárban nyilatkozatban sürqette, hoqv teremtsék meq a parlamentek kapcsolatait. Ez a nyilatkozat a viláq sok országában a leqkedvezobb visszhanqra lelt. Hazánkat — mint ismeretes — már meqlátoqatta India. Anqlia. Franciaorszáq. Japán. Jugoszlávia. Svédorszáq. Finnorszáq, Ausztria. Belqium. Albánia. Szíria, Luxemburq. Lenqyelország, Irán és Bulqária parlamenti küldöttsége. A Szovietunió Legfelső Tanácsának küldöttséqe ellátoqatott Finnországba. Lenqvelorszáqba. Jugoszláviába. Albániába. Csehszlovákiába, Bulqáriába, Maqvarorszáqba és a Német Demokratikus Köztársasáqba. A Szovjetunió Leqfelső Tanácsának parlamenti csoportja ezenkívül belépett a különböző orszáqok több I mint 40 parlamentiét tömörítő Interparlamentáris Unióba. Számos parlamenti küldöttséqnek a Szovjetunióban tett utazása és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttséqeinek külföldi utazásai teljes egészükben iqazoüák a hozzájuk fűzött reménveket és fontos szerepük van az orszáqok kölcsönös kapcsolatának megnyitásában. A Szovietunió aktív békepolitikáiának eredményeként javul a nemzetközi léqkör, a népek felléleqzettek. a Szovjetuniónak, valamint a szocializmus és a demokrácia eqész táborának külpolitikai pozíciói, a békéért viláqszerte küzdő minden harccs hadállásai pediq meqszilárdultak. Nem azért harcolunk a békéért, mintha országunk gyenge lenne, A Szovjetunió hatalmas állam, amely minden szükségessel rendelkezik, hogy megsemmisítöen visszaverjen bármilyen agresszort. Azért védelmezzük a békét, mert tudjuk, hogy a korszerű háború milyen hatalmas áldozatokat követel és milyen hatalmas pusztítást okoz. Tudják ezt azok a katonai vezetők is, akik a második világháborúban szövetségeseink voltak. Jó lenne, ha e felismerésből megfelelő következtetéseket vonnának le politikájukban;, (Taps.) Maqától értetődik, hoqv semmi esetre sem szabad meqeléqednünk az elért eredménnyel. A béke ellenséqei — sainos vannak ilyenek — folytatiák a feqvverkezési haiszát a monopóliumok gazdagodásáért, s megpróbáliák és a jövőben is meg foqiák próbálni, hoqv úi háborút provokáljanak. Ezért döntő fontosságú nemzetközi feladat, hoov minden nép harcoljon a békéért. E harc sikere nemcsak a Szovietunió dolqozóinak, hanem kivétel nélkül a viláq minden népének is alapvető érdeke. A szocialista cíe-nokratizmus továbbfejlesztéséért Elvtársak! Országunk hatalmas feladatai megkövetelik, hogy tovább szilárdítsuk a sáovjet államot és fokozzuk a szocialista törvényességet az államapparátus valamennyi láncszemémének tevékenységében. Hruscsov elvtárs a központi bizottság beszámolójában vázolta a kommunista építés programját. E program megvalósítása szorosan összekapcsolódik azzal, hogy a dolgozók alkotó kezdeményezése minden módon kibontakozzék, hogy a dolgozókat még nagyobb mértékben bevonjuk az államigazgatásba és tovább fejlődjék a szovjet szocialista demokratizmus. A tanácsok a szovjet állam fennállásának 58. esztendejében az igazi néphatalom szerveiként fejlődtek ki. Megedződtek és megszilárdultak s a szovjet államrend megingathatatlan politikai alapját alkotják. A szovjetek nagy erejét bizonyltja az, hogy a nép változatlan aktivitással vesz részt a választási kampányokban és hogy a választók szinte egytől egyig szavaznak a központi és a helyi hatalmi szervek választásain. Az, hogy a szov.jet emberek milliói vesznek önként részt a tanácsok sokoldalú tevékenységében, szintén ezt bizonyítja. Ilyen körülmények között még kevésbé tűrhetjük a tanácsok munkájának fogyatékosságait. Pedig fogyatékosság — amint arra a beszámoló rámutatott — sajnos bőven van. Hruscsov elvtárs a többi között rávilágított arra, hogy a szövetséges és autonóm köztársaságok legfelső tanácsainak ülésszakait az alkotmányban megszabott időpontoktól eltérően hívják össze, sőt tavaly" egyes szövetséges köztársaságokban a legfelső tanácsok az alkotmányban előírt két ülésszak helyett csak egyet tartottak. Ez az alkotmánynak nemcsak alaki megsértése. Szem előtt kell tartani, elvtársak, hogy ahol a tanácsok ülésszakait nem hívják össze a megszabott időpontban, ott a tanácsok a nekik beszámolással tartozó és a végrehajtó szervek előtt elkerülhetetlenül elvesztik vezető szerepüket. Ez pedig arra vezet és feltétlenül arra is keil vezetnie, hogy megsértik a szov.jet demokratizmus elveit. A tanácsok csakis az ülésszakok rendszeres öszszehívásával oldhatják meg idejében a gazdasági és kulturális építés kérdéseit és biztosíthatják, hogy a küldöttek tevékenyen részt vegyenek az államigazgatásban. Jellemző, hogy éppen ott, ahol a tanácsok rendszertelenül hívják össze ülésszakaikat, ver gyökeret a betűrágó-hivatalnoki munkastílus, vesztik el a kapcsolatokat a tömegekkel, fejlődik ki a bürokrácia, romlik a munka. Hruscsov elvtárs a központi bizottság beszámolójában rámutat, hogy a tanácsok figyelmét a gazdasági és a kulturális építés konkrét kérdéseire kell fordítani. Ezeket a kérdéseket rendszeresen meg kell vitatni az ülésszakakon. Sajnos, a tanácsok ülésszakain nem vetnek még fel elegendő konkrét, létfontosságú kérdést, a szakszerű vitát pedig gyakran ünnepélyeskedö beszédekkel, és deklaratív határozatokkal helyettesítik. Szükségtelen bizonyítani, hogy csakis a konkrét kérdések felvetése a tanácsok ülésszakain, a küldöttek tevékeny részvétele a kérdések előkészítésében és megvitatásában, a fogyatékosságok szakszerű bírálata és az alkotó kezdeményezés buzdítása teremti meg annak az alapját, hogv a tanács és végrehajtó bizottsága jó határozatokat hozzon. Ez biztosítja e határozatok sikeres valóraváltását is. A tanácsok ereje a tömegekhez fűződő elszakíthatatlan kapcsolatukban van. A szovjetek a tömegektől elszakadva, széleskörű aktíva bevonása nélkül nem birkózhatna meg sikeresen a reájuk háruló feladatokkal. A szovjetek — tanítja Vlagyimir Iljics Lenin — „olyan hatalom, amely mindenki számára nyitva áll. mindent a tömeg szemeláttára csinál, hozzáférhető a tömeg számára, közvetlenül a tömegből indul ki, a néptömegeknek és a néptömegek akaratának egyenes és közvetlen szerve." A Szovjetunióban csupán a helyi tanácsoknak több mint másfélmillió tagja van. A tagok 35,6 százalékának van fő-, illetve középiskolai végzettsége. A küldöttek között 37 000 mérnököt és középfokú műszaki képzettségű személyt, körülbelül 50 000 mezőgazdászt, zootechnikust és egyéb mezőgazdasági szakembert. 122 000 elemi és középiskolai tanítót, 46 000 orvost, felcsert és egyéb egészségügyi dolgozót találunk. Vannak a küldöttek között vállalatvezetők, szovhozigazgatők, gép- és traktorállomások igazgatói, kolhozelnökök, állattenyésztöteleb-vezetök. kiváló munkások és kolhozoarasztok. Cgy kell a dolgot elrendezni, hogy országunk kiváló embereinek ez a hadserege a legtevékenyebben vegyen részt a tanácsok munkájában, még erősebben kapcsolja össze a szovjet államgépezet a dolgozók nagy tömegeivel. A tanácsok és a lakosság kapcsolatának megszilárdítása szempontjából nagy jelentőségű, hogy a küldöttek kötelesek beszámolni választóiknak. Ez a legfontosabb alkotmányos követelmények egyike, de sajnos, több esetben még nem teljesítik. A helyi tanácsok taqjainak egy része nem számol be választói előtt a maga és a tanács munkájáról. A párt olyan helyzet megteremtésére kötelez bennünket, hogy a tanácsok tagjai állandó kapcsolatot tartsanak fenn a választókkal, rendszeresen beszámoljanak nekik, megmagyarázzák a lakosságnak a tanács határozatait és tevékenyen részt vegyenek e határozatok végrehajtásában. Hruscsov elvtárs beszámolójában rámutatott, hogy nem mindig tesznek eleget nálunk annak az alkotmányos követelménynek, amely szerint vissza kell hívni azokat a küldötteket, akik nem igazolják a választók bizalmát. Ez bizonyos mértékig azzal magyarázható, hogy a küldöttek visszahívásának rendje nincs kidolgozva. Ami a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tagjai visszahívásának rendjét illeti, a megfelelő törvénytervezet elkészült és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elé terjesztik, hogy minden küldött jól az eszébe vésse. (Derültség, taps.) A szövetséges és autonóm köztársaságokban a legfelső tanácsoknak szintén törvényt kell majd hozniok a köztársaságok legfelső tanácsai tagjainak, valamint a helyi tanácsok tagjainak visszahívásáról. Intézkedéseket kell tenni, hogy a szövetséges és autonóm köztársaságok legfelső államhatalmi szervei fokozzák tevékenységüket. A legfelső tanácsok elé több, a köztársaságok gazdasági és kulturális építését érintő kérdést kell terjeszteni: népgazdasági terveket, közoktatási, egészségügyi, községgazdálkodásfeilesztési, útépítési, a helységek kiéo'+ésével kapcsolatos kérdéseket stb. Ha e kérdéseket a szövetséges és autonóm köztársaság legfelső tanácsainak ülésszakain megvizsgálják, a helvi funkcionáriusok aktív részvételével vitatiÄk meg, ez nagv jelentőségű lesz abból a szempontból, hogy sikeresen megoldják a gazdasági és kulturális építés egyre bonyolultabb feladatait, hogy fokozódjék a vezető szovjet funkcionáriusok felelőssége a párt és a kormány irányelveinek teljesítéséért. Hruscsov elvtárs javasolta, alakítsanak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsában gazdasági bizottságot, és ez a bizottság tanulmányozza a szövetséges köztársaságok gazdaságának fejlesztését tárgyaló gyakorlati kérdéseket, és készítsen elő megindokolt határozati javaslatokat e kérdésről. Hruscsov elvtársnak ez a javaslata teljesen helyes és időszerű. Ha a Szovjetunió Legfelső Tanácsában ilyen bizottságot alakítanak, ez nagv jelentőségű lesz abból a szempontból, hogy a párt tervezett intézkedéseinek végrehajtásával továbbra is fejlesszük nemzeti köztársaságaink gazdaságát és kultúráját. Fontos intézkedések a törvényhozásban Elvtársak, foglalkozni kell a törvényhozás és a szocialista törvényesség néhány kérdésével. A szovjet törvényhozás mindig fontos tényezője volt annak, hogy a szovjet népet mozgósítsuk a kommunista párt hazánk elé tűzött feladatainak teljesítésére. És ilyen értelemben beszélhetünk a szovjet törvényhozás alkotó és mozgósító erejéről. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának több fontos törvényhozási intézkedést kell tennie. Hruscsov elvtárs a kongresszus elé terjesztett beszámolójában közölte, hogy a közeljövőben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elé terjesztik az egész Szovjetunióra vonatkozó egységes nyugdíjtörvény tervezetét. Ez a törvény gyökeresen megjavítja majd a nyugdíjügyet. A párt központi bizottsága ezenkívül előirányozza, hogy több fontos intézkedést tegyünk a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának további emelésére. Ezen megteendő intézkedések között szerepel a munkások és alkalmazottak reálbérének emelése, a hétórás munkanap, a dolgozók egyes kategóriái részére pedig a hatórás munkanap bevezetése, bércsökkentés nélkül. E nagy feladatok megoldásánál fel )<ellene vetni a munkajog felülvizsgálásának és rendezésének kérdését. Ez azért is szükséqes. mert a szövetséges köztársaságok érvényben levő munkatörvénykönyveit sok évvel ezelőtt fogadták el és azok a sok kiegészítés ellenére sem tükrözik a hazánkban időközben bekövetkezett társadalmi és gazdasági változásokat. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy meggyorsítsa a Szovjetunió alkotmányában előírt olyan törvényhozási intézkedések előkészítését, amelyek alaposan rendet teremtenek törvényhozásunkban és fontos eszközei lesznek a szocialista törvényesség további megszilárdításának. » Mostanában elkészítették az új büntetőjogi és a büntető-eljárásjogi törvénykönyv tervezetét. Ezek hatálybalépésének fontos szerepe lesz a szocialista jogrend megszilárdításában és az állampolgári jogok megvédésének biztosításában. A szocialista törvényesség megszilárdítása Elvtársak! A párt központi bizottsága nagy figyelmet fordít a szocialista törvényesség megszilárdításéra. Elvtársak! Pártunk és az állam nagy és sokrétű munkát végez, hogv a kommunizmus öntudatos építőivé nevelje a szovjet embereket. E munka eredményeként szüntelenül növekszik a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek politikai aktivitása és munkalendülete, fokozódik szervezettségük és fegyelmük. Sokat teszünk a felnövekvő nemzedék neveléséért is. A szovjet ifjúság mind testileg mind szellemileg egészségesen fejlődik, határtalan odaadással viseltetik dicső hazája és a kommunista párt iránt, Ifjúságunk harci lendülettel és kitartással dolgozik az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a különböző intézményekben, a fegyveres erők állományában pedig fáradhatatlanul munkálkodik harci és politikai képzettségének tökéletesítésén. De nem hallgathatjuk el azokat a torz jelenségeket sem, amelyek, sajnos, még fellelhetők ifjúságunk körében. Kétségkívül az elmúlt háború és Eddigi intézkedéseink eredménye-képpen teljes egészében visszahelyezték jogaiba és megerősítették az ügyéázi felügyeletet. Az SZKP Központi Bizottsága útmutatásait követve a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége megerősítette a Szovjetunióban működő ügyészi felügyeletről szóló új rendelkezést. Ez a rendelkezés, amelv a szovjet ügyészség szerepére és feladataira vonatkozó lenini útmutatásoknak megfelelően épült fel, az ügyészi szervek tevékenységének szabatos programja azt a feladatot tűzi e szervek elé, hogv legyenek elvhüek és kérlelhetetlenek harcukban, amelyet azért vívnak, hogv minden intézmény, minden tisztségviselő és a Szovjetunió minden polgára szigorúan eleget tegyen a törvényességnek. Hogy teljesíthessük a központi bizottságnak a szocialista törvényesség megszilárdításáról szóló útmutatását, az adminisztratív intézkedések mellett igen nagy, fáradságos munkára van szükség kádereink nevelésében. Az egész lakosság között széles körben ismertetnünk kell a szovjet törvényeket és meg kell értetnünk, hogy azokat minden állampolgárnak kötelessége pontosan teljesíteni. Azon kell fáradoznunk, hogy párt-, állami, gazdasági, szakszervezeti kádereink elejétől végig helyeseri értelmezzék és feltétel nélkül alkalmazzák a tövényeket. A szocialista törvényességért folyó harcban nagy szerep jut sajtónknak. Sajtónknak e téren sok a tennivalója és sokat is tehet. A szocialista törvényesség megszilárdításának érdekei sürgetően követelik, hogy állami szerveink jobb munkát végezzenek az állampolgárok bejelentéseinek és panaszainak megvizsgálásában. A dolgozók bejelentéseikben nemcsak segítséget kérnek valamely ügyben, de gyakran rámutatnak a szovjet apparátus munkájának fogyatékosságaira, értékes javaslatokat tesznek a gyárak és az üzemek, a kolhozok és a szovhozok, intézmények munkájának megjavítására. Sok helyi tanács végrehajtó bizottságában, valamint eqyes minisztériumokban ellenőrzést folytattak. Az ellenőrzés nyomán kiderült, hogv e fontos államügyben komoly fogyatékosságok tapasztalhatók. Több intézményben megsértik a panaszok megvizsgálásának törvényszabta határidejét, nem ellenőrzik a bejelentések továbbítását és a bejelentések alapján hozott határozatokat. A dolgozók bejelentéseinek és panaszainak ilyen figyelmetlen, hanyag kezelése aláássa a szovjet szervek tekintélyét. Határozottan véget kell vetni annak, hogy a dolgozók bejelentéseit bürokratikusán kezeljék, jobb munkát kell végezni a bejelentők jogos igényeinek megvizsgálásában és kielégítésében. A dolgozók számos bejelentését és jogos panaszát szülő okok felszámolása végett fö figyelmünket arra kell összpontosítanunk, hogy megjavítsuk a szovjet intézmények, a vállalatok, a kolhozok és a társadalmi szervezetek munkáját, hogy a szovjet államapparátus hibátlanul működjék, a törvényre alapozza döntéseit, és hogy a szovjet funkcionáriusok figyelmesen és lelkiismeretesen teljesítsék kötelességüket, tekintetbe vegyék munkájukban a dolgozók érdekeit és igényeit. e háború minden nehézsége rányomta bélyegét ifjúságunkra. Az ellenséges hordák elpusztították országunk nagy körzeteit, felnőttek és gyermekek millióit kénvszerítették arra, hogv osztozzanak a menekültek súlyos sorsában. Gyermekek milliói vesztették el szüleiket. Mindennek feltétlenül kedvezőtlenül kellett befolyásolnia sok olyan ifjú és leány magatartását, aki gyermekkorában családi gondoskodás nélkül maradt, s szenvedett a háborús idők nehézségeitől. Létrehozták a gyermekotthonok hálózatát az árvák és hozzátartozó nélkül maradt gyermekek számára, az egyedülálló anyák anyagi' segítséget kapnak, hogy eltarthassák gyermekeiket. A nevelömunka azonban sok gyermekotthonban nyilvánvalóan nem kielégítő. Sok helyi tanács és pártszerv nem gondoskodik kellőképíF-'lvtatás a fi oldalon ) ÜJ szö 1956. február 23. Neveljük ifjúságunkat a gyakorlati munka szeretetére