Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-22 / 53. szám, szerda

„Most érzem magam igazán otthon

ľ A szövetkezet évzáró qyüjf\_ lésén ismertem meq. Csontos, barna arcába mély barázdákat szántott az élet. Tekintete nyílt — az egész emberből sugárzik az akaraterő. Öröm és megelégedés ragyogja be arcát, amikor ttéldás munkájáért átveszi a dicsérő díszoklevelet. Kissé meghatott... Mélyet, sóha jt... látszik, hogv szólni szeretne ... szeretné elmondani huszonkét év bá wr.-baját... a sok küzdést... nélkülözést.. .. ami méa most is fájó emlékként kíséri. Végül meghatottsága felenged s kissé akadozva kezd: — Csak hét éve. hoav itthon 'vvivok — mondja örömmel. Huszonkét évig bolyongtam Kanada különböző vidékein, mígnem a felszabadulás híre oda is eljutott. Gyorsan határoztam — haza megyek'. Elérzékenyedik ... arca elborul s a szeme sarkában egy fényes könnycsepp búvik meg. Kiérzik hangjából huszonkét év minden szenvedése, nélkülözése, meghurcoltatása. Mert volt ezekből része bőoén. ^ E

zerkilencszázhuszonhetet írtak. amikor az alig 28 éves Pásztor István útra.kelt. itthon hagyva fiatal feleséaét. s eayetlén gyermekét. Nvakáb* vette a világot, hogy idegenben talán valamit összegyűrhet kis családiának. Fájó szívvel búcsúzott szeretteitől s könnyezve vált el szülőföldjétől, ahol a kenyeret sem tudta megkeresni övéinek. — Nagyon so/c megpróbáltatáson mentem keresztül — fűzi tovább a szót. — Voltam erdőmunkás Kanada ősrenqeteqeiben, dolgoztam vasútépítésen, farmon és tizennégy évig bányában. — Szarai elhalkulnak, homloka verejtékezik • • • görcsös rándulás• fut át arcán.. • Fájnak az emlékek ... Elmondja, hogy jó munkáját ugyan elismerték, de sem mea nem becsülték, sem érdem szerint nem jutalmazták.. Hallgatunk ... Vizsgálgatjuk egymást... Látja, hogy szeretném, ha még beszélne élményeiről... s így kisvártatva tovább folytatja. Beszéd közben kis szüneteket tart... látszik, hogy jól vissza akar emlékezni mindenre. Szemei messze néznek... vissza a két évtizedre ... amely annyi keserűséget adott neki. Pásztor István kommunista volt. Már 1919-ben a Rákosi-zászlóaljban harcolt a dolgozók érdekeiért. Ezt az érzést semmi sem ölte ki belőle. Kanadában is tevékeny szervezője volt a munkásmozgalomnak. Tevékenységüket különféle szervezetek leple alatt végezték. Sztrájkok szervezésében is részt vett. Ha kellett, verekedtek a munkabérért. Két ízben bebörtönözték. Kifosztották meatakarított pénzéből. Állandó üldöztetésnek és meafiavelésnek volt kitéve. Aq ő megkínozta fásával félemlítenék meg a több' munkásokat. Bármiiven üldöztetésnek és kínvallatásnak volt kitéve — nem tört mea. Ahoav 1919-ben sem árulta el a munkásérdekeket, uayanúgy Kanadában is kitartott meqqyőzödése mellett s erősen hitte, hogy eguszer felvirrad az ő napja is. 4 felszabadulás híre fel/\ rázta és megérlelte benne a hazatérés gondolatát. Hazamenni — ezzel feküdt, ezzel kelt. Nem ment ez könnyen. De Pásztor István nem hátrált. Eqy cél volt előtte — hazamenni! Végre elérkezett a várva várt. nap. Megkapta a hazautazási engedélyt. De az üldöztetés ezután még csak fokozódott. Minden áron le akarták beszélni a hazatérésről. Válogatott hazugságokkal traktálták — hogy ott az emberek éhenhálnak és más hasonló hazya'sáankkol beszélték tele a f c'ét. ne mint soha — mos* sem hitt nekik. Kitartott elhatározása mellett. 'A montreáli kikötőből indult '1948-ban hazafelé. Az üldöztetés még most sem ért végett. A hajón az imperialista államszervek ügynökei kísérték. Tizennyolc na pig tartott az út. amelv alatt még sok verést elszenvedett. Tudták róla. hogy kommunista. Á hazatérési vágy. az akaraterő azonban olvan erős volt benne, hogy min dent elviselt, leküzdött. Megpróbáltatásai csak akkor értek véget, amikor 1948. december 10-én átlépte a határt, s szülőföldjének, Szepsinék földjére lépett. — Az volt az igazi napi — vidul fel egyszerre hangja. — Szabad hazában, senkitől nem üldözve még a levegő is más mint ott volt. Közben előkerül Pásztorné is. aki megilletődve hallgatja férje szavait.. — Nagyon rossz volt, de elmúlt, ne gondoljunk rá — jegyzi meg az asszony. Pásztorék életében új fejezet kezdődött. 1948-ban két tehénkével, pár hektár földön kezdték meg az úi életet. 1951-ben feleségével együtt belépett az alakuló szövetkezetbe. Kezdetben mint gazda és raktáros működött, később átment a szarvasmarhatenyésztésbe. ahol már három éve dolgozik becsülettel. 1953-ban 1149. 1954-ben 1451 és 1955-ben 1405 munkaegvséatf. dolgozott le. Azonkívül 59 munka°~"séanvi pót jutalmat kapott. Ö

tvenöt éves, de tele van akaraterővel, munkakedvvel. és minden vágya az, hogy többet tehessen a közösségért. Ezt tanulással szeretné elérni, hogy tudását elmélyítve munkahelyén minél nagyobb termelékenvséaet érhessen el. Ma. amikor példás munkájáról beszél, valamennyi szövetkezetes — sőt a környék lakossága is. — jól esik neki az elismerés, s leplezetlen örömmel és boldoasáaaal mondja: „Most. érzem maaam igazán otthon!" KASZONYI ISTVÁN. m A pozsonypüspöki szövetkezetesek a CSKP KB határozatára kötelezettségvállalással felelnek A pozsonypüspöki EFSZ tagjai Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága február 8-i határozatának megvitatása után évzáró tagsági gyűlésükön elhatározták, hogy több intézkedést foganatosítanak a határozatból eredő feladatok teljesítése végett, A tavaszi munkákat két csoportba osztották. Az elsó csoportban a 22 hektárnyi tavaszi búza, 263 hektárnyi tavaszi árpa és 55 hektárnyi zab vetését a gép- és traktorállomás segítségévéi hét nap alatt végzik el. Az őszi vetéseket 15 nap alatt boronálják, műtragyázzák és hengerezik. E munkálatokban a szövetkezet 42 dolgozója 29 pár lóval vesz részt. A cukorrépa termelésére szánt földet már ősszel jól előkészítették. A cukorrépát 82 hektárnyi területen három napos agrotechnikai határidőben elvetik. A burgonya-vetést a gép- és traktorállomás 156 hektárnyi területen négyzetes fészkes módszerrel 14 nap alatt végzi el. A kukoricát hasonló módon 121 hektáron hét nap alatt vetik el. Ezenkívül 355 hektárnyi területen évelő takarmányt 10 nap alatt boronálnak meg és szórnak meg műtrágyával. A tavaszi munkák másik csoportjában elvégzik a cukorrépa helyes egvrl lését, a kukorica és a burgonya sarabolását keresztben és hosszában, továbbá e kultúrák műtrágyával és trágyalével való trágyázását. A kapásnövényeket minden eső után sarabolják. A dohánytermesztők a dohánvpalántázást 17 hektáron 15 nap alatt végzik el. A pozsonypüspöki szövetkezetesek kötelezték magukat, hogy ez évben terven felül öt vagon gabonát, 16 vagon cukorrépát és 40 vagon burgonyát termelnek. A zöldségtermelöcsoport tagjai terven felül 300 000 korona értékű zöldséget termelnek. A szövetkezet zootechnikusa, a fejők éf etetők kollektívájával terven felül több mint három vagon sertéshúst, 76 métermázsa marhahúst, 750 kg baromfit és 11 ezer tojást termel. A fejő csoport 96 fejőstehénnél 23 952 liter tejjel teljesíti túl a tervet. Az állattenyésztési termelés terven felüli értéke 403 062 koronát tesz ki. Az építkezési csoport elhatározta, hogv a takarmány első kaszálásáig ezer szárítót készít és idejében végzi el a szövetkezet gazdasági épü'etein az építést. A pozsonypüspöki EFSZ tagjai felhívják Szlovákia összes szövetkezetét, hogy kövessék példájukat és támaszszák alá egész évi termelési terveiket szocialista kötelezettségvállalásokkal, amelyek hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés fokozásához. Egyúttal versenyre hívják a Bratislava vidéki járásbeli Zohor község EFSZ tagjait az agrotechnikai határidők teljesítésében az összes munkáknál a hatadó módszerek legszélesebb mérvű alkalmazásával, a takarmány idejében történő behordásával. MEGLELTEK SZAMITASAIKAT » A LEKENYEJ SZÖVETKEZEI tagjainak jövedelme évről évre emelkedik. Míg az 1954-es esztendőben a munkaegység értéke 9,50 koronáit tett ki, addig az 1955-ös évben két koronával többet fizettek, tehát minden ledolgozott munkaegység után tizenegy korona ötven fillért kaptak a tagok. Mindebből láthatjuk, hogy a lekenyel szövetkezet fejlődő irányzatot mutat. Ezt azok is észrevették, akik eddig hanyagul dolgoztak. A tagság meggyőződhetett róla, hogy érdemes lelkiismeretesen dolgozni a közösben. A nemrégen lezajlott évzáró gyűlésen is bebizonyosodott, hogy a tervezett tizennégy koronás munkaegységeket azért nem tudták kifizetni, mert egyes tagok nem végezték fegyelmezetten a rájuk háruló feladatokat. Szükséges it-t megemlíteni, hogy bár a Sajó többször elárasztotta a szövetkezet legjobb termőföldjeit és- a szövetkezetnek ebből elég nagy kára "volt, mégis a len-, a cukorrépa-termésből, továbbá az egyre növekvő állati termékekből sikerült az idén két koronával emelni a munkaegység értókét. Azok, akik a szövetkezetben becsületesen dolgoztaik, megtalálták számításaikat. így például Szűcs István családtagjai segítségével 13 900 koronát keresett. Ha ehhez az összeghez még hozzáadjuk a természetbeniek értékét, akkor Szűcs havi jövedelme megközelíti a 2000 koronát Hasonlóképpen., a hatvan esztendős Kozsár állatgondozó is igen szép keresethez jutott. Kozsár ezt a ikeresetét értékelni tudja, mert jól emlékszik még arra az időre, amikor tarisznyával a vállán Indult el munkát keresni és gyakran még a favágás nehéz munkájához sem juthatott. A SZÖVETKEZET MOST VÁLASZTOTTA MEG új vezetőségét. Helyes lenne, ha a vezetőség minden erőfeszítéséve! odahatna, hogy a tavaszi munkákat már a legújabb módszerek alkalmazásával kezdje meg. Fontos továbbá az is, hogy nagyobb gondot fordítsanak a pótjutalmazások elvének alkalmazására. Vehessék be a házirendet és ne forduljon elő többé, hogy a növényápolásnál ne tartsák be az agrotechnikai határidőt. Ha a múlt évben elkövetett hibákat kiküszöbölik, akkor a lekenyei szövetkezet fejlődése még erőteljesebb lesz. Prihradszky Lajos, Gömörhorka Egy szövetkezeti család otthonában Sárgásszürke házak. A házak közül kormos, kiöregedett gyárkémény néz a magasba, mintha a múltat és a jelent kutatná Pálócpusztán. Ha beszélni tudna, sok mindent elmcmdana, hogyan, milyen körülmények között éltek és dolgoztak itt valamikor a cselédek. Dehát ezt hiába várjuk tőle. Szélverte, napégette, esőmosta téglái lassan omlásnak indulnak s eltűnnek, mint ahogy Müller földbirtokos is eltűnt innen. A látóhatár havas szegélyén éppen lemenőben a nap, amikor bekopogtatok Prelovszky Ferencék ajtaján. Kedves háziasszony nyitja az ajtót. Világos keindője alól gesztenyebarna hajtincsek bukkannak elő. Köténye zsebébe dugja kezét, s hellyel kínál. — A pusztán születtem, szüleim ls itt laknak — mondj'a szerényen. — Ez az épület, ahol most lakunk, régente iskola volt. Itt tanultam meg az frástolvasást. Az iskolából kimaradva napszámba jártam az uradalomba, répát egyelni, kapálni, aratni, de még szántottam is. Szüleim is húzták az igát reggeltől napestig. Mégis nyomorogtunk. Mert az úgy volt, hogy az uraság úgy fizetett, ahogy neki tetszett. Ha keveset t ük a napszámot, akkor az ispán úr csak ennyit mondott: ,.Menjenek más majorba dolgozni! Mit gondolnak, ott többet fizetnek?" Az asszonyka elhallgat. Mosolya eltűnik arcáról. Ki tudja, mire gondol? Talán a szCkös, egészségtelen lakásra, melyben laktak, vagy talán arra, hogy a puszta közepén épült kastélyban milyen vidáman folyt az élet, — míg ők szakadatlanul küszködtek azért a kis darab kenyérért, amit az uraság dobott nekik. Nem kíván a múltra emlékezni, inkább a jeleniről beszél. A szobába vezet. Vadonatúj keményfabútor csMlog a padlóé szobában. A sarokban toalettükör. — Most vettük az évzárás után. 8000 koronába került. Megvehettük. 11 600 koronát kaptunk kézhez a férjemmel. Ő kocsis a szövetkezetben, én meg a dohánymunkákbam segédkeztem. A konyhában rádió, zománcozott tűzhely. Rajta pecsenye süt Mutatja az éléskamráját. Tele gabonával, j^szttel, disznóhússal. Lassan leereszkedik a sötétség. A szél havat seper. Prelovszkyné a villanykapcsolóhoz lép s egy pillanat múlva nappali világosságban úszik a takaros kis konyha. — Ma Így élünk, a ml lakásunkban is villany világít Azelőtt csak a kastély urának volt Alacsony, zömök, 45 év körüli ember lép be. Prelovszkyné férje. Fején fekete téli sapka, arca piros, mint a rózsa. Szavát az időjárásra fordítja. Azzal kezdi, hogy mindig azt hallotta, a kutya nem eszi meg a telet Ez most is így történt. Prelovszky Ferenc most is a szövetkezet kocsisa. Régen is az volt. Csak hát akkori és mostani élete között nagy a különbség. Azelőtt nyáron például hajnali 3kor már talpon kellett lennie. Haza pedig akkor jött. mikor már a csillagok fénye ragyogott. Még télidőben is megkövetelte az uraság, hogy legalább 4 órakor már munkába álljunk. — Elvéqeztük az etetést és lámpafénynél kezdtük meg a gabona roŕtálását. Komisz, kegyetlen élet volt.'' Ma százszorta könnyebb a munkánk. És azt is tudjuk, hogy még jobb lesz, mert ez most csak rajtunk áll — rpondja magabiztosan. S megered belőle a szó, úgy mint nyáron a záporeső. — A múlt évben 752 munkaegvséqet dolgoztunk le a feleségemmel. Szépein részesedtünk. Ceak készpénzben 22 560 koronát, ezenkívül 18 mázsa búzát, 4 és fél mázsa árpát, 10 mázsa kukoricát, és 480 liter tejet kaptunk. Az idén még jobban nekiduráljuk magunkat — igaz-e, anyjuk? Prelovszkyné egyetértően bólogat. — A múlt évinél is több munkaegységet akarunk szerezni. Ma érdemes dolgozni, munkánknak megvan a látszata. Azonban tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy csak Prelovszkyék gondolkoznak így Pálócpusztán. Nem. Az Itt lakó 42 család, akik ma birtokukba vették a volt uraság földjeit, egytől-egyig hozzájuk hasonlóan gondolkoznak. Hatan közülük új családi ház építésébe kezdenek az idén. Tíz család új bútort vásárolt, köztük gyönyörű rádiókat, mosógépeket. VaJamennyi családnak bankbetétje van. Csak a januári elszámoláskor 260 000fkoronát helyeztek el a barikban. A régi nyomorra már csak megvetéssel gondolnak. Nap nap után egyre lelkesebben építik a közös gazdaságot, a közös jólétet, a párt mutatta jövőt. Hisznek, bíznak önmagukban, a nép erejében, amely csodákra képes, ha megfeszíti erejét Farkas Kálmán. <18 Műit esztendei számvetés A Zselízi Egységes Földmüvesszövetkezetfce a múlt évben 25 új tag lépett be. A múlt évben hiánytalanul teljesítették beadásukat. Sertéshúsból például 200 százalékra. A jövedelem a mezőgazdasági termékekből igen szép voJt. A szövetkezet tagjainak állami terv szerint 25 mázsa kukoricát kellett volna termein lök hektáronként. 32 mázsát értek el. fgy hektáronként 7 másával lépték túl előirányzott tervültet, Figyelemreméltó az íe, hogy a szarvasmarhaáHomány 19-ce4, a baromfiállomány pedig 300-zal szaporoKiváló sertésgondozó I

dott Az állatgondozók jó munkájára vall, hogy például egy-egy tehénnél 1833 literes átlagos tejhozamot értek el. így terven felül 32 603 liter tejet adhattak be. Szólni kell itt Belopotocki Mihály anyasertésgondozóról, aki 53 éves kora ellenére kiváló a szakmájában. 15 malacot nevel fel egy anyától. Évi jutalma 1050 munkaegység. Az egységek után jár neki 32 mázsa gabona, 25 mázsa kukorica és 25 tizenöt kilogrammos malac. A szövetkezetben 8 korona az előleg. A baromfifarmot említve Danis Erzsébetről kell még szólni. Ügyesen, szorgalmasan dolgozik. 688 munkaegységet szerzett. De a kertészetben Mária Novodomská munkáját sem szabad lebecsülni. Az ő és a többi asszony munkája oéldamutatő A felsorolt néhány példa azt bizonyítja hogy ald szorgalmasan dolgozik a szövetkezetben, az szépen keres. Komáromi Dezsőné, Zsellz. Emília Bložková, a myslenlcel EFSZ sertésgondozója, a legjobb eredményeket éri el a malacnevelés terén a pezinoki járás EFSZ-ei közül. Tizennyolc anyasertést gondoz, mindegyik anyától, átlag 22 malacot választ eL Évről évre sikeresebben gazdálkodnak Szlovákiában az EFSZ-ek. Ez azzal magyarázható, hogv az El SZ-ek riénziigyi helyzete egyre jobban javul. Ml sem bizonvítja ezt jobban, mint az a tény, hogv 1954-ben összesen 114 millió koronát osztottak ki az EFSZ-ekben részesedésként az 1955-ös zárszámadás után eddig már több mint 150 milüó koronát fizettek ki. noha még sok szövetkezetben nem tartották meg a zárszámadási taggyűléseket és nem fizették ki a munka^gyséo-kre járó részesedést. OJ szo 1956. február 22.