Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-21 / 52. szám, kedd

PÁRTÉLET A határozatok teljesítéséért Közismert dolog, hogy a határozatok annyit érnek, amennyit megvalósítanak belőlük. A legszebben megfogalmazott, minden szépet ígérő elhatározás is formálissá, üres szőhalmazzá válik, ha elfogadása után nerp indul meg azonnal a harc valóra váltásáért. A határozatok értékét mindenekelőtt a dolgozók politikai és szakmai fejlettsége, a napi, dekád, havi és évi tervek teljesítése szabja meg. Lapozzuk csak át az érsekújvári üzemi és falusi pártszervezetek évzáró taggyűlésein elhangzott beszámolókat, hány kommunista nagyszerű tettéről számolnak be, mennyi példamutató elvtársról, akik harci feladatuknak tekintik a határozatok teljesítését, akik nem rettentek vissza a nehézségektől, hanem erős akarattal, 'eleményességgel leküzdték őktet. A járás legjelentősebb üzeme az „Elektrosvit", amelynek 5 pártalapszervezete közül a második a legfontosabb. Ide tartozik a hűtőszekrények villanylámpavédők és egyéb világítóberendezések alkatrészeinek készítése. A múlt évi évzáró taggyűlés óta sokat javult a pártszervezet munkája. Erről tanúskodik az, hogy a pártbizottság körültekintően készítette elő az 1955 — 56. évi pártoktatást. A pártbizottság minden ülésének tevékenysége az évzáró taggyűlésen elfogadott határozatokbői indult ki. A feladatokat megosztották, a legnagyobb gondot a pártcsoportok munkahelyek szerinti megszervezésére és a csoportbizalmiak rendszeres irányítására fektették, tekintve, hogy a pártcsoportok tevékenységüket az üzemrészleg termelési egységeiben fejtik ki, ahol a tervek teljesítésének sorsa dől el. A pártcsoport kis kollektíva, melynek tagjai egymás mellett dolgoznak, állandó kapcsolatban vannak egymással, könnyen" meg tudják tárgyalni észrevételeiket. Ugyanakkor együtt dolgoznak a pártonkívüli dolgozókkal, s példás munkájukkal, kommunista magatartásukkal, a dolgozók iránti figyelmességükkel erősítették a pártszervezeteknek tömegekkel való kapcsolatát. Az évzáró taggyűlés beszámolója Tóth, Ozorák és Pócs pártcsoport-bizalmiakat dicséri fáradhatatlan munkájukért. Ezek az elvtársak a pártcsoport legjobb tagjait azzal is megbízzák, hogy rendszeresen foglalkozzanak a termelésben példát mutató pártonkívüliekkel és neveljék őket tagjelöltekké. A második alapszervezet is szüntelenül inövekszik, erősödik. A pártcsoportbizalmiak nevelőmunkájának eredményeként a mü

:t évben a legjobb dolgozók közül négy pártonkívülit javasoltak tagjelöltnek.' A pártcsoportbizalmiak fegyelmezett, rendes munkára tanítják a gondjaikra bízott tagjelölteket, és ennek következtében hat tagjelöltet minősítettek taggá a múlt évben. Ha új munkaerő jön az üzemrészlegre, a pártcsoport tagjai segítségére vannak, foglalkoznak vele. Hamar megismerik jó és rossz tulajdonságait, képességeit. Ha valami hibát követ el, beszélgetnek vele és megszerettetik vele munkahelyét. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a pártcsoportok tagjai derekasan teljesítik a feladatokat. A pártbizottság segítségével fejlesztik a bírálatot, önbírálatot. Törődnek azzal is, hogy a párttagok és pártonkívüliek minél eredményesebben vegyenek részt a pártoktatásban. A múlt napokban lezajlott évzáró taggyűlésen a pártbizottság elnöke emelt fővel számolt be az eredményekről. Az évzáró taggyűlés határozatainak minden pontját valóra váltották, és a termelési tervet határidő előtt teljesítették. Kétségtelen, hogy a tervért folyó harcban sokkal jobban támaszkodnak a munkásokra, mint régebben.- Azzal, hogy részletesen közlik velük a feladatokat, hogy segítségüket kérik, a munkásokban felkeltik a kezdeményező kedvet. A falvakban is sokat javult a pártszervezetek munkája. Ezt igazolják az évzáró taggyűlések beszámolói és a jegyzőkönyvekben lerögzített ért^s hozzászólások. Félreérthetetlenek voltak Varga Gyula elvtársnak, a jatovi pártszervezet elnökének szavai, mikor a következőket mondotta: „A kommunistának mindent meg kell tennie munkahelyén és a tömegszervezetekben, hogy a párt és kormány határozatai valóra váljanak. Ez minden egyes dolgozó érdeke, a múlt esztendő eredményei is ezt bizonyítják." A pártszervezet bizottsága nagy gondot fordított minden taggyűlésen a határozati javaslat kidolgozására, de még nagyobb 2

ÜJ szf> 1956. február 21. felelősségérzettel törődtek megvalósításukkal. A párt vezető szerepe a faluban a kommunista példamutatásban, szervező és lelkesítő erejében rejlik Pártszervezetünk legjobb segítőtársa a falu fiatalsága " — mondja a továbbiakban a beszámoló. Štefan Koštala elvtárs, a CSISZ elnöke'fiatal kora ellenére komoly tudással, politikai műveltséggel és élettapasztalattal bír. Nem fukarkodik tudását átadni a falu fiataljainak, akiknek legtöbbjét személyesen ismeri. Munka, de szórakozás közben is találkozik velük. Ismeretes, hogy az ifjúságban, különösen a falusi ifjúságban nagyszerű erények szunnyadnak. Az ifjúság élénken érdek'ődik minden iránt, ami új és haladó, szereti a nagy erőfeszítéseket kiváló feladatokat, szeret vidáman élni, örülni az életnek, de tud áldozatot is hozni, ha kell. Ezt a legjobban bebizonyították a Zsitva folyó szabályozási munkáinál. Jelentős érdeme van a jatovi ifjúságnak abban is, hogy tizenhárom kis- és középparaszt kérte felvételét a földművesszövetkezetbe. A fiatalok meggyőzték szüleiket, ismerőseiket a kollektív gazdálkodás előnyeiről. A pártszervezet bizottsága a párttagok, pártonkívüliek, tömegszervezetek, kis- és középparasztok bevonásával váltotta valóra a múlt esztendei évzáró taggyűlés határozatait. Persze vannak még egyes párttagok, akik mondják ugyan, hogy egyetértenek a párthatározatokkal, a valóságban azonban nem tartják szükségesnek, hogy erőt és munkát nem kímélve harcoljanak a határozatok végrehajtásáért. Ezeket az évzáró taggyűlés beszámolója keményen bírálta. A vitában felszólalók valamennyien helyeselték a pártfegyelem betartásának szükségességét, mert a párthatározatok iránti formális magatartás gyengíti a párt harcképességét. A kamocsai falusi pártszervezet évzáró taggyűlésének beszámolója is sokat foglalkozott az elfogadott határozatok megvalósításúnak rendszeres ellenőrzésével. Sok dicsérő szó esett a helyi nemzeti bizottság mellett működő pártcsoport tevékenységéről. A pártcsoport kommunistái minden bizottsági ülés előtt aiaposan megvitatják a napirendre kerülő pontokat, hogy hatékonyabban segíthessék a falu gazdasági tervének megvalósítását. Tevékenységükről rendszeresen beszámolnak a pártbizottságnak. Nem kielégítő azonban *a szímői falusi pártszervezet bizottságának tevékenység?. Igaz, hogy gondoskodtak elegendő takarmány silózásáról, és így minden szarvasmarha számára 40 köbméter silótaikarmányt biztosítottak, de következetesebben kellett volna harcolniok a többi határozatok megvalósításáért is. „A tagok ideológiai színvonalának emelése érdekében nem tettünk meg mindent. A pártcsoportok tevékenységével foglalkoztunk, javulás azonban nem észlelhető. A taggyűléseken nem ellenőriztük a határozatok teljesítését", olvastuk a beszámolóban. Persze ezek f mulasztások a földmúvesszoveí'kezet eredményeiben tükröződnek vissza. Búzából, árpából, zabból és cukorrépából a hektárhozam alacsonyabb volt a tervezettnél, ami 239 ezer koronával csökkentette a szövetkezet bevételét. Ugyanúgy a növénytermelesnél 327 ezer, a kertészetben 239 ezer koronával volit a tervezettnél kevesebb a bevétel, hasonlóképpen ..z állattenyésztésnél is. Nem véletlen tehát, hogy az elszámolásnál az előlegen kívül egy munkaegységre csak három korona marad. Kimagasló gazdasági eredményekről ad számot a palánkovói állami gazdaság csúzi gazdasága pártszervezetének beszámolója. A gabona, sertés, szarvasmarha, baromfi és tej tervezett termelését jóval túlszárnyalták. A pártbizottság fáradtságot nem sajnálva a felsőbb pártszervek határozatait és saját határozataikat minden bizottsági és taggyűlésen részletesen megtárgyalták és a párttagok nemcsak a határozatoknak ismertetői, hanem megvalósításuk harcosai voltak minden munkahelyen. A fenti néhány példából látható, mennyire fontos a taggyűlések határozatainak pontos megfogalmazása és Valéra válltása. Az üzemi és falusi pártszervezeteknek a múlt hetekben megtartott évzáró taggyűlésein számos értékes határozat született. Vegyék ezeket elő újra- .és újra és váljanak ezek a pártszervezetek bizottságai tevékenységének egész éven át vezérfonalává. , Erdősi Ede Jf3arálság, hősiesség a ^E)unán Értékes szállítmány a víz alatt % Harminchat óra a zajló Dunán © Csehszlovák és magyar hajósok közös harca a jéggel Tizenegy évvel ezelőtt elsüllyedt egy értékes alumíniumöntvényeket szállító uszály. Ott, ahol a Morava-folyó a Dunába ömlik Devín mellett, a csehszlovák-osztrák határon fekszik az elsüllyedt 65 méter hosszú hajó oldalára dőlve, felében eltörve. A' Duna árja nagymennyiségű kavicsot, iszapot hordott a roncsra. A rakomány azonban értékes, avvíz alatt fekvő roncs pedig a dunai hajósokat veszélyeztetheti. Az oldalára dőlt hajót többszöri próbálkozások után sem sikerült kiemelni, és ezért hatóságaink a Magyar Népköztársaságot kérték^ fel a hajóroncs kiemelésére. A Duna felső szakaszán ugyanis csak déli szomszédaink rendelkeznek erre alkalmas emelőgépekkel. 4 A Magyar Népköztársaság e munkával a Hídépítő Vállalat 2-es számú húsztagú hajóemelő csoportját bízta meg, amely múlt év októberében megkezdte a kiemelési munkálatokat. A hajó rakományából már több szállítmányra valót kiemeltek és megmentettek. *** Január 29-re virrad. Zajlik a Duna. „Bécs szállítja a jeget" — mondják a hajósok. De akármit mondanák, alig érteni: a hatalmas jégtáblák olyan robajjal ütődnek a Duna kőgépén, a hajóroncs felett kikötött emelőhajó törzséhez, hogy az orrában levő kabinban nemcsak az alvás, de egy percnyi pihenés is lehetetlen. A két összekapcsolt uszályból álló, hidraulikus berendezéssel ellátott emelőhajót a csehszlovák parthoz erős drótkötelek kötik. A partnál álló tanyahajóra — amelyen az üzemi konyha van — szintén drótkötél vezet. Ezen \ víz árjától hajtva egy 40 személyes dereglye közlekedik és tartja fenn az összeköttetést. — Emeint! — hangzik a parancs és a cél: felemelni az elsüllyedt uszályt és vele együtt a parthoz úszni, biztonságba helyezni a jégtáblák előtt. Vagy 30 cm-t emelnek és 10 m's.ert húznak a part felé. A jégáradat azonban mind sűrűbben ostromolja a hajókat. A fagy mínusz 20 fok. Mindenki a hajón van. A tanyahajón csak a szakácsok maradtak. Február 1-én már annyi jég torlódik a két uszály közé felemelt hajóroncs elé, hogy eléri a fedélzet magasságát. A hajók orránál tornyosodó jéghegy egyre növekszik. A táblák már nem is rakodnak rá, hanem a víz erejétől hajtva a hajótest alá csúsznak, ott megakadnak és „fenékjég" képződik. A• kettős hajó közt álló csónakokat és kisebb egységeket a jég a tartóvasakig emelte. — Megszabadulni a süllyedtól — változik a parancs — és biztonságba helyezni az emelő hajót! Ezzel az utasítással tér vissza az emelőcsoport vezetője, Gyaraki Ernő elvtárs a hajóra. Visszaérkezése után fél órával a parttal összeköttetést fenntartó dereglyét szétzúzta a jég. A drótkötél elszakadt. A parttal már csak a szócső tartja a kapcsolatot. Szócsövön pedig sem fűtőanyagot, sem élelmiszert szállítani a Duna közepén dolgozó emelőknek nem lehet. A roncsokhoz kötött köteleket eloldozzák. Az utolsót a Duna felett kötélen lógva autogénpisztollyal vágja el egy munkás. A roncs azonban nem mozdul. Összefagytak. További jégtáblák a hajó fenekét a Duna medréhez fagyasztják. A jég nyomása akkora, hogy a tartókötelek közül kettő füstölni kezd — pedig nem vékony — és elszakad. A parthoz már csak két kötél és sok gondolat fűzi az embereket. *** A segítség azonban nem a part felöl, hanem a Dunán jön. Az 1879-es kilométerhez két csehszlovák vontatóhajó közeledik. A Ďumbier és a Bradlo hajók legénységük baráti segítségét hozzák. De hozzák 2400 lóerős motorjaikat is. Max Orsáry a Bradlo és Ján Bičaník a Ďumbier parancsnoka. Kadula élvtárs a csehszlovák Duna-szakasz vízgazdálkodás igazgatója, aki eddig is gyakori és értékes segítséget nyújtott az emelőknek, most két hajót küldött segítségül. A Ďumbier az emelöhajók tatjához I megy, ki akarja nyomni a süllyedt uszály mellől. Nekiugraszkodik, a fel délzet azonban megbillen, majdneni az emelőhajó alá csúszik. Csak a parancsnoki hidat tartó vas törött el. Nem sikerült megmozdítani. A Bradlo kötelet ad. A parttal öszszekötö köteleket eloldozzák. Még nem feszül a Bradlo és az emelőhajó között a kötél, amikor ez megindul lefelé. Nagy sebességgel. — Elszakadtunk a roncstól! Éljen! Nagy az öröm... Mire a Bradlo kötele megfeszül, már zátonyon vannak. Az öröm gyorsan elszáll. Vagy 30 órája megfeszítve dolgozik már a hajóemelő csoport... A Bradlo manőverez. Sokat mer — csak súrolja a köteleket, veszélyben van ö is. Egy kis balszerencse és kettétörik az emelőhajó orrán. De biztos kezek vezetik a hajót. A parancsnok, a kormányos, jól tudják, a Dunával nem lehet játszani, ezt ismerni kell. Nem a lassúfolyású „Magyar-Duna" ez, gyors az ár itt mifelénk, veszélyes. Meg aztán barátoknak segítséget nyújtani küldték őket ide. A hajós pedig csak akkor hajós, ha a fogadalmat leteszi. Abbcm pedig ez áll: „... minden olyan veszélyt, kárt vagy szerencsétlenséget, amelybe a hajón levő személyekkel és árukkal juthatnék, legjobb tudomásom szerint és minden erőmmel elhárítom, a vizén veszélybe jutott embertársaim segítségére teljes tudásommal és erőmmel sietek..." Ők segítenek nagy értékeket megmenteni a mi népgazdaságunk számára. „Mi pedig szintén hajósok va-. gyünk" — mondják a Bradlón. A Bradlo vontatni kezd. A Bradlo nak a Ďumbier ad „forspant". Két hajó, 240 lóerővel vontat két órán át. Végül is lehúzzák a zátonyról a magyar hajót. — Csak tűnjenek el a jegek a Dunáról — mondják a megmentett hajósok, kihúzzuk mi azt az uszályt, mind a hatvan vagonnyi alumíniummal együtt . GREK - VILCSEK. Harmincöt évvel ezelőtt Krompachyn a munkások közé lőttek Segítség helyett — szurony, kenyér helyett — vas „A börtön nem büntet, hanem megszilárdít a hitben. Azok az áldozatok, amelyek a proletárok soraiból estek, nem elrettentöek, hanem fáklyaként világítanak útunkon a kapitalizmus labirintusán át a szocialista világrend felé! Jegyezzétek meg magatoknak, hogy ahol az elnyomatás, a börtön, a halál, a nyomor magvát hintitek el, ott nem teremnek rózsák és aki elégedetlenséget vet, az vihart arat". (A kommunista képviselők parlamenti interpellációjából). Krompachy fehér hideg téli reggelre ébredt^s nem sejtette, hogy ezt a napot a szlovák munkásság harcának történelmébe mint egy fájdalmas, véres napot jegyzik fel. 1921. február 21-e volt. Olyan nap, mint minden más. Örömmel, a gondtalan élet vidámságával telve azok számára, akiknek gyáraik, birtokaik voltak és mások munkájából éltek. Ilyen élete azonban csak egynéhány kiváltságosnak volt. És mi volt a többiekkel? Azok munkásemberek voltak, akik éhesen és fázva hasztalan kértek munkát. Mit tegyenek? Otthon lerongyolt, éhező gyermekek várnak kenyérre. De hol vegyük a kenyeret? — törte a fejét nem egy apa, anya. „Adjatok kenyeret nekünk" hangoztatta a krompachyi aszszonyok több mint 200 tagú csoportja, amely a gyárigazgató irodája előtt gyűlt össze. De hiába — az igazgató úr nem ismeri el, hogy a kukoricaliszt csökkentett adagjából nem lehet bizony jóllakni.-Az asszonyok küldöttségét a gyárigazgató csendőri készültséggel fogadta. És az igazgató segítsége helyett a krompachyi nőket puskatus várta. A csendőröknek azonban még ez sem volt elég. Amikor a jelenlevő férfiak már nem ťtdták tovább nézni, hogy verik a nőket puskatussal és védelmükre keltek, lövés dörrent. Kroupa őrmester puskagolyója kioltotta Heiniseh fiatal munkás életét. A többi csendőrpuskák golyói sem tévesztettek célt. További három halotton kívül 18 sebesült munkás feküdt a földön. Ilyen volt az igazgató úr „segítségének" kezdete. Munkásait nem kenyérrel, hanem golyóval etette. A gyár szirénái megszólaltak. Hangjukra a magaskemencéktől, a gépektől, a meglepett munkások a vérfürdő helyére siettek. Lukácsot, a rókalelkű szolgabírót és Podhrad- ský mérnököt, az igazgató helyettesét a munkások rögtön a helyszínen megbüntették, mert a vérfürdő alatt is kinevették a munkásokat. A . krompachyi események nagy visszhangot keltettek nemcsak a felbőszült munkásság körében, hanem a burzsoá sajtóban is. Azonban hogyan is írt a burzsoá sajtó? A munkások legyilkolásáról még csak említést sem tett, hanem széleskörű kampányt indított a szociáldemokrácia marxista baloldala ellen és Lukács szolgabírót, valamint Podhrad- ský mérnököt vértanúkként siratta meg. „Követeljük a bűnösök megbüntetését" — hangzottak a burzsoá sajtó cikkeinek címei és természetesen a munkásoka. nyilvánították bűnösöknek. Mi volt a krompachyi vérfürdő oka? Dr. Ruman megyefőnök Szlovákia teljhatalmú miniszteréhez intézett titkos levelében a következőket írta: „A krompachyi közviszonyokra kedvezőtlen hatást gyakorolt a hosszú ideig tartó szénhiány, s ezt tetézte a munka nagyon hosszú ideig tartó beszüntetése 'és a rossz élelmezési viszonyok is." A továbbiakban elismeri, hogy a krompachyi munkásság politikai tájékozódása baloldali irányba tért, egyben azonban mentegeti magát azzal, hogy „... ez a szociáldemokrata párt benevolenciájának hibája, amelynek prágai vezető tényezői nem ismerve a krompachyi viszonyokat, nem látták tisztán a helyzetet annak ellenére, hogy valamennyi illetékes helyről állandóan fegyelmeztették őket a dolgok igazi állására." Ebből a jelentésből tisztán látható a szociáldemokrácia politikájának áruló szerepe. A munkásságból a burzsoázia számára engedelmes bárányt kellett volna nevelnie. Dr. Ruman megyefőnök jelentése azonban nagy riadalmat okozott. A rendőrség és az állami apparátus jobban kezdték figyelni a krompachyi munkásságot. Ennek áldatlan következményei lettek a munkásságra. Hatvan munkást bezártak, akiket lázadás szításával vádoltak, a munkások tucatjait elbocsátották az üzemből, nyolc munkást súlyos börtönbüntetésre ítéltek. A többi munkás üldözése tovább folyt. Sok munkást annak ellenére, hogy Krompachyban laktak már 20—30 esztendeje, nem ismertek el csehszlovák állampolgároknak és el kellett hagyniok Szlovákia területét. Végül a krompachyi vasgyár tulajdonosai elhatározták, hogy az üzemet leszerelik. Nehéz szívvel nézték a munkások a /asúti kocsikat, amelyek a géneket a leszerelt üzemből Magyarországra és Romániába szállították. A krompachyi gyár ugyanis a Salgótarjáni Rimamurányi Részvénytársaságé volt és a leszerelés után a csehszlovák kormány ellenszolgáltatásképpen súlyos milliókat adott en-1 nek a társaságnak. Néhány ezer munkás munkanélküli lett. A burzsoázia ezekkel szégyenteljes •kereskedelmet űzött és a francia, valamint amerikai tőkéseknek adta el őket. A burzsoázia ezeket a forradalmi munkásokat igyekezett külföldre juttatni, hogy ezzel megtörje forradalmiságukat és hogy őket más tőkés államokban, mint pl. Franciaországban sztrájktörőkként használja fel. Ezeket a feltéteieket azonban a krompachyi munkások nem fogadták el. Nem akartak szembeszállni azokkal az elvtársakkal, akik a burzsoázia ellen küzdöttek. Kitartottak inkább nyomorúságos sorsukban, de a munkásságot nem árulták el. Sok nehéz év után a krompachyi munkások végre megérték a burzsoáziával való végső leszámolás idejét. Azon párt vezetése alatt, amelyért áldozatokat hoztak, ma másképpen, jobban élnek. Azon a helyen, ahol valaha a tőkések gyára állott, ahol a munkások vére hullott, ma új üzem épült, amelyben új emberek dolgoznak, mindnyájunk jólétéé-t és nem a kizsákmányolók maroknyi csoportjának hasznára. Milan Pivovarči.