Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-21 / 52. szám, kedd

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai G. M. Malenkov elvtárs beszéde Elvtársak! N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Köz ponti Bizottság tevékenységéről mondott beszámolójában értékelte a szovjet nép nagy építőmunkájának eredményeit, amelyeket kommunista pártjának bevált vezetésével a XIX. kor.-resszus óta v eltelt időszakban elért. Ezek az eredmények a Szovjetunió új sikereiről tanúskodnak mind nemzetközi téren, mind pedig az ország belpolitikai életében. A Szovjetunió nemzetközi téren, szoros együttműködésben a Kínai Népköztársasággal és az ^sszes népi 1 demokratikus országokkal, nagy sike reket ért el a béke védelmének és megszilárdításának nemes müvében. Az elmúlt éveket a Szovjetuniónak valamennyi állammal a kapcsolatok és békés viszony fejlesztésére irányuló következetes irányvonala jellemzi. Valamennyi nép látia, mily nagy tevékenységet fejt ki a Szovjetunió az egész világ .békéjének megszilárdításában. A Szovjetunió a gyakorlatban szemléletesen és meggyőzően bebizonyította, hogy egész külpolitikájában rendíthetetlenül a különböző társadalmi rendszerű orszáj gok békés egymás mellett élésének í.1enini elve szerint igazodik. A Szovjetunió békés kezdeményezése és rkövetkezetes békepolitikája a Szovjetunió, valamint a szocializmus egész tábora világhelyzetének jelentős megszilárdulásához vezetett. Az ország belső életében az elmúlt időszakot a népgazdaság újabb fejlődése, a szovjet emberek anyagi jólétének - növekedése jellemzi. A kommunista párt óriási munkájának következtében megnövekedett szocialista államunk hatalma, még jobban megszilárdult a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egysége és a Szovjetunió népeinek testvéri szövetsége; megszilárdult a szovjet törvényesség és a szocialista demokrácia. Hruscsov elvtárs beszámolójában teljes joggal állapította meg, hogy a központi bizottsága politikai vezetése a XIX. kongresszus óta eltelt időszakban megfelelő magaslaton állott, hogy a párt helyesen oldotta meg az állam- és pártépítés kérdéseit, az országot mesterien vezette a lenini úton. A XIX. pártkongresszus óta eltelt időszakban a népgazdaság fejlődésének összes eredményei azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió népgazdasága továbbra is oly. gyorsasággal növekszik, amilyet a tőkés országok nem ismernek. A Szovjetunió népgazdaságának fejlődése szüntelen és azt a békés országépítés programjának teljesítése támasztja alá. A kommunista párt vezérünk és tanítónk, V. R Lenin irányelvei szerint igazodik; következetesen megvalósítja a Szovjetunió haladó, egyre hatalmasabb ipari országgá való átalakításának politikáját. Azok a sikerek, amelyeket a Szovjetunió elért, valóban óriásiak. Ezeket a sikereket pártunk és központi bizottsága ^mindennapi gondoskodásának köszönhetjük, amelyben a nehézipar minden terén való fejlesztéséről, népgazdaságunk valamennyi ágazata fejlődésének fő alapjáról és a szovjet emberek anyagi és kulturális színvonalának további emeléséről törődik. A nehézipar elsődleges fejlesztése pártunknak mindig fő irányvonala volt és marad. Az elmúlt évekre jellemzők azok , a tények, hogy konkrét intézkedéseket tettünk a nagyon fontos népgazdasági ágazatok egész sora lemaradásának felszámolására, betartottuk a műszaki haladás biztosításának irányvonalát a szocialista országépítés valamennyi területén, és fontos intézkedéseket tettünk a mezőgazdaság fejlesztésére. Pár'unk széles fronton céltudatos harcot folytat a szocialista mezőgazdaság és az állattenyésztési termelés gyors és sokoldalú fejlesztéséért. A mezőgazdaságban lévő nagy hibák feltárása és a mezőgazdasági termelés irányításának lényeges megjavítása a központban éppúgy, mint az egyes helyeken, a kolhozok és kolhoztagok anyagi érdekeltsége elvének következetes és helyes érvényesítése, az e téren mutatkozó hibák erélyes kiküszöbölése — mindez már meghozta pozitív eredményeit és kétségtelenül lehetővé teszi, hogy rövid id n belül leküzdjük a mezőgazdaság elmaradását és biztosítsuk lényeges emelkedését. N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Központi Bizottság tevékenységéről szóló beszámolójában részletesen értékelte a megtett utat, de ezenkívül kifejtette azt is, mily óriási feladatok állanak pártunk és a ezovjet nép előtt. A beszámoló megmutatja a kommunizmus anyagi-!«uszaki alapjainak további megszilárdításához vezető utakat, kitűzi országunk termelőerői fejlesztésének fő feladatait, megállapítja azokat a legfontosabb intézkedéseket, amelyeket pártunknak meg kell tennie a szovjet emberek anyagi és kulturális színvonalának további emelésére. A két rendszer .békés egymás mellett élésének kérdéseiről szóló elvi tanítás, a háború elhárításának lehetősége a jelen időszakban, valamint a különféle országoknak a szocializmusba való átmenetének formái, amelyekről a beszámoló szól. teljes egészükben megfelelnek a marxi-lenini tanoknak, a marxizmus-leninizmus alkotó érvényesítését és továbbfejlesztését jelentik a jelenlegi ^helyzetben. Ami a párton Belüli életet illeti, nem kétséges, hogy az egész párt óriási megelégedéssel fogadta azokat a fontos intézkedéseket, amelyeket a központi bizottság a XIX. kongresszus óta eltelt időszakban tett és amelyek a párt életében és a pártvezetés módszereiben -lévő nagy abnormális jelenségek erélyes kiküszöbölésére. a pártvezetés./ a pártélet normái elveinek pontos teljesítésére, — amint azokat V. I. Lenin kidolgozta —. a pártvezetés legfőbb elvének szigorú betartására, a vezetés kollektivitásának biztosítására irányultak. Mindenki megérti, mily óriási elv: és létfontosságú jelentősége van a központi bizottság szilárd irányvonalának a személyi kultusz ellen, amely teljesen idegen a marxizmusleninizmus szellemétől. A tevékenységről elhangzott beszámoló helyesen hangsúlyozza, hogy a személyi kultusz elferdíti a marxilenini tanítást. Ez az elferdítés elkerülhetetlenül a párt szerepének és vezető központja szerepének csökkentéséhez, a párttagok tömegei alkotó tevékenységének elnyomásához vezet. Nem kell bizonyítani, hogy a kollektív vezetés módszereinek gyengítése^ és méginkább azoknak megszüntetése, a személyiség szerepének és a személyi kultusz marxista felfogásának elferdítése — mindez ahhoz vezetett, hogy az egyének határozatával szemben nem lehetett fellebbezni. Önkényhez vezetett és bizonyos időben sok káit okozott a párt és az ország irányításában. Csupán a kollektív politikai tapasztalatok, a marxi-lenini elmélet tudományos alapjaira támaszkodó központi bizottság kollektív bölcsessége biztosítja a kommunizmus felépítésének helyes irányítását országunkban és megbonthatatlanná teszi a párttagok sorainak egységét. Pártunk ereje és hatalma sorainak tömörségében, a néppel való megbonthatatlan kapcsolatában áll. Meg vagyunk győződve rendszerünk szilárdságáról és előnyeiről és ezért bátran fejlesztjük a bírálatot és önbírálatot. Pártunk számára a nép érdeke mindennél többet jelent. Minden egyebet ennek kell alárendelni. A központi bizottság érdeme, hogy a lenini' elvekből kiindulva társadalmunk érdekében feltárja a hibákat, kövesse el azokat bárki. Erélyesen, tekintet nélkül a személyekre tárja fel a hibákat és igazságosan helyes útra vezet mindenkit.. aki e hibákat elköveti. Nemcsak barátaink, hanem ellenségeink is megértik, hogy a kommunizmus felépítésének sorsára nézve mily döntő jelentőségű pártunk és pártvezetóségünk egysége. A villamosítás — a munkatermelékenység növelésének fontos előfeltétele Elvtársak 1 A Szovjetunió közgazdasági alapfeladatának megoldása megköveteli, hogy a termelést óriási méretekben tovább bővítsük és e bővítésnek elsősorban a munkatermelékenység lényeges fokozására kell támaszkodnia. A Központi Bizottság tevékenységéről szóló beszámolóban ék a hatodik ötéves tervhez kiadott irányelvekben, amelyeket a kongresszus elé terjesztettek, a Központi Bizottság a nagy Lenin irányelveivel teljes összhangban újból és újból hangsúlyozza, hogy a munka termelékenységének fokozása ez idő szerint döntő fontosságú. A termelés sokszoros növekedése, ami szükséges ahhoz, hogv megelőzzük a legfejlettebb tőkés országokat, csupán nagyon kis mértékben valósulhat meg a munkaerők mennyiségének növelésével. Már a hatodik ötéves tervben az ipari termelés növelését 85 százalékban a munka termelékenységének fokozásával kell biztosítani. A termelés szüntelen fokozásával egyidejűleg a Szovjetunióban a munka termelékenységének rendszeres és gyors növelése a nép növekvő szükségletei maximális kielégítésének fj eszköze és eot-ben fő eszköze annak, hogy az egy főre eső termelésben túlszárnyaljuk az Amerikai Egyesült Államokat. A magasabb munkatermelékenységért vívott harc a tőkés rendszerrel vívott békés gazdasági versenyünk legfontosabb tartalma. Ebben a versenyben győzedelmesen kell megnyilvánulnia az új társadalmi rendszer előnyeinek. A szocialista tábor és a tőkés tábor békés egymás mellett élése — vagyis a két társadalmi világrendszer gazdasági versenye, s ennek eredményei végül is eldöntik az egész | emberiség történelmi sorsát. Szilárd | msggyőzódésünk, hogy ebben a nagy történelmi versenyben a szocializmus győz. Ez a meggyőződésünk annak a társadalmi rendszernek tudományosan ismert előnyeiből fakad, amely rendszer a termelőeszközök társadalmi tulajdonára támaszkodik, amely nem ismer kizsákmányolást, faji és osztálykülönbséget, s képes biztosítani a dolgozó tömegek legnagyobb szükségletei kielégítésének legmagasabb színvonalát. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a szocializmus győzelmének közgazdasági alapja e versenyben a szocialista gazdasági rendszernek az a képessége, hogy nagyobbfokú munkatermelékenységet biztosít, mint a kapitalizmus. Ma inkább, mint bármikor, teljes egészében érvényes Lenin tanításának jelentősége, hogy „a kapitalizmust akkor győzhetjük és győzzük le véglegesen, ha a szocializmus újabb, sokkal magasabb munkatermelékenységet teremt." (V. I. Lenir müvek, 29. kötet.) Az egész történelmi fejlődés teljesen igazolta e nagyszerű marxista tan helyességét, ' amelyért Lenin bátran küzdött országunk legnagyobb gazdasági zavarának időszakában, amikor hazánkban a munka termelékenysége a legmélyebbre hanyatlott. Nem egészen egy harmad évszázad telt el azóta, hogy népünk a történelemben első ízben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után megkezdte a szocializmus építését. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a szovjet emberek az eltelt történelmileg rövid idő alatt milyen körülmények között végezték alkotó-, építőmunkájukat a szocialista társadalom felépítésében. Az országot kimerítette az első imperialista háború. A fiatal szovjet köztársaságra véres harcot kényszerített 14 kapitalista hatalom intervenciója, melyek fegyverrel segítették a régi rendszert a polgárháború éveiben. Ezáltal országunk népgazdasága még jobban hanyatlott. Mindenki jól emlékszik a második világháború idejére, hazánk történetének arra a súlyos időszakára, amikor a fasiszta Németország rabló támadása óriási károkat okozott iparunknak, mezőgazdaságunknak és közlekedésünknek — egész népgazdaságunknak. És e nyilvánvalóan kedvezőtlen feltételek ellenére új társadalmi rendszerünk bebizonyította, hogy a munka-termelékenység fejlesztésének gyorsabb ütemét tudja biztosítani, mint az iparilag legfejlettebb tőkés országok. A Szovjetunióban a munka termelékenysége most 8-szorosan felülmúlja az 1913. évi színvonalat. Ezen időszak alatt az Amerikai Egyesült Államokban a munka termelékenysége 2,2-szeresére, Nagy-Britanniában 1,4-szeresére • és Franciaországban 1,75-szörösére növekedett. Azt mondhatnák, hogy a munka termelékenységének színvonala Oroszországban 1913-ban alacsony volt és így tehát növekedésének gyors üteme a Szovjeutnióban egyáltalán nem meglepő. Valóban, 1913-ban Oroszországban a munka termelékenységének színvonala 9-szerte alacsonyabb volt, mint az USA-ban, ^9-szerte alacsonyabb, mint Nagy-Britanniában, 4,7szer alacsonyabb, mint Németországban és több, mint kétharmaddal alacsonyabb, mint Franciaországban. A munka termelékenysége azonban a Szovjetunióban oly gyorsan emelkedett, hogy ma túlszárnyaltuk NagyBritanniát és Franciaországot, de mindeddig még lemaradunk az USA mögött. A munka termelékenységének, gyors emelkedése országunkban a szocialista termelési módszer előnyeinek, pártunk nagy alkotó munkájának eredménye, amellyel az egész népgazdaság műszaki újjáépítését és az ország villamosítását biztosítja. Általánosan ismert tény, mily óriási jelentőséget tulajdonított Lenin országunk villamosítása problémájának. Dicső tézise „A kommunizmus — a szovjet hatalom plusz az egész ország villamosítása" a leghívebben fejezi ki vezérünk és tanítónk nézetét arról, mily döntő szerepe van az energetika fejlesztésének a kommunizmus építésében. Lenin azt tanítja, hogy a villamosítás a kommunizmus anyagi, műszaki alapjai felépítésének bázisa. A Komintern III. kongresszusán mondott beszámolójának téziseiben a következőket írja: „A szocializmus egyedüli anyagi alapja a nagy gépipar '.ehet, amely képes átszervezni a mezőgazdaságot is. De nem lehet csupán erre az általános tanulságra szorítkoznunk. Valóra kell ezt váltanunk. A korszerű technika színvonalán álló és a mezőgazdaság átszervezésére képes nagyipar az egész ország villamosítását jelenti." (Müvek 32. kötet.) Lenin műveiből és az ö tanításain alapuló párthatározatokból tudjuk, hogy az egész ország villamosítása nemcsak hatalmas villanyenergetikai alap megteremtését jelenti, hanem az összes népgazdasági ágazatok átalakítását is a legújabb technika alapján. Lenin a Komszomol III. kongresszusán a következőket mondotta: „Tudjuk, hogy a kommunista társadalmat nem építhetjük fel, ha nem építjük újjá az ipart és a mezőgazdaságot és emellett nem építhetjük újjá a régi alapokon. Az ipart és a mezőgazdaságot a legújabb tudományos eredmények alapján korszerű alapokon kell újjáépíteni. Tudjátok, hogy ez az alap a villanyáram és csak akkor, ha mégvalósul az egész ország villamosítása, az ipar és a mezőgazdaság valamennyi ágazatának villamosítása, ha teljesítitek ezt a feladatot, csak akkor lesztek képesek felépíteni a kommunista társadalmat, amelynek felépítésére a régi nemzedék nem képes." (Művek. 31. kötet.) „ Emlékeztetem önöket még etfy dokumentumra, amelyből kitűnik, menynyire megkövetelte Lenin az összes párt-, szovjet- és qazdasági szervezetektől. hogy rendkívüli figyelmet szenteljenek az ország villamosítási programja megvalósításával kapcsolatos gyakorlati feladatok megoldásának. Arra az ismert utasításra gondolok, amelyet a Munka és Védelmi Tanács a helyi szovjetszerveknek adott. Ezen utasítás „Villamosítás" című részében Lenin megkérdezi a helyi szerveket: „Megvan-e a helyi kormányzósági és kézikönyvtárban „Az OSZSZSZK villamosításának terve", a Szovjetek VIII. kongresszusán elhangzott beszámoló? Hány példányszámban? Ha nincs meg. akkor a Szovjetek VIII. kongresszusán részt vett egyes küldöttek vagy becstelen emberek, akiket ki kéne űzni a pártból és eltávolítani minden felelős állásból, vagy pedig oly felelőtlen alakok, akiknek a börtönben kellene megtanulniok kötelességük teljesítését._ A | tervet a Szovjetek VIII. kongresszusán 1500—2000 példányszámban osztották ki a helyi könyvtárak részére. Milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy teljesítsék a Szovjetek VIII. kongresszusának a villamosítás terve széleskörű népszerűsítéséről hozott határozatát? Hány cikk jelent meg erről a helyi sajtóban? Hány beszámoló hangzott el? Hányan hallgatták meg ezeket a beszámolókat? Vajon e beszámolók és előadások meghallgatására mozgósították-e az összes helyi dolgozókat, akiknek elméleti, vagy gyakorlati ismereteik vannak a villanyáramról? Hány ilyen dolgozó van? Hogyan irányítják munkájukat? Felhasználják-e az előadások és oktatások céljára a helyi vagy közeli villanyműveket? Mennyi a számuk? A Szovjetek VIII. kongresszusának határozatai alapján hány iskolába vezették be a villamosítás tervének tanítását? Tettek-e valami gyakorlati és konkrét intézkedést e terv megvalósítására? Végeztek-e valamilyen villamosítási munkát a terven kívül? Elkészítették-e az egyes villamosítási munkálatok helyi tervét és sorrendjét?" • Lenin a gazdaság ziláltságának időszakában, 1921-ben ily megalkuvás nélkül hangsúlyozta, hogy mindennapi figyelmet es szüntelen gondot kell szentelni az ország villamosításának. A villamosítás lényegének és jelentőségének lenini értelmezése abból ered, hogy a .villanyáramot a népgazdaságban a legújabb technika és a munkatermelékenység növelése alapjának tekinti. A villanyáram átalakító szerepe az élő munka megtakarításának folyamatában és annak termelékenysége növelésében elsősorban abban rejlik, hogy a munkák gépesítésének legtökéletesebb alapja és a legalkalmasabb energiafajta a legfontosabb technológiai^ folyamatokban. Éppen azért a munkák villamosításának foka az" a mérték és az a legfontosabb tényező, amely a munkatermelékenység növekedését meghatározza. Emellett kétségtelennek tarthatjuk, hogy a munkatermelékenység növelése szempontjából döntő jelentőségű, milyen gyorsan növeljük a munkák villamosítását, a munkatermelékenység növeléséhez viszonyítva. Ha e téren a tőkés országok tapasztalatait vesszük szemügyre, a következő példákat sorolhatjuk fel: Az USA a feldolgozó iparban a munka termelékenységének 1939-tól 1953-ig 31 százalékkal való növelése mellett ennek az iparnak villanveneroiával való ellátása 60 százalékkal emelkedett; az USA közgazdasági irodalmának adatai szerint ahhoz, hogy az USA iparának munkatermelékenysége 1962-ben az 1950-es évvel szemben 35 százalékkal növekedjék, a munkák villamosítását 84 százalékkal kell emelni. A britek, akiket az amerikaiak szorongatnak a kiviteli piacokon, söt magában Nagy-Britanniában is, elmaradásukat elsősorban a munkák elégtelen villamosításával indokolják és úgy vélik, hogy ez a fő magyarázata annak, hogy a munka termelékenysége a brit iparban sokkal alacsonyabb, mint az amerikaiban. A munkatermelékenység terén való elmaradásunk az USA mögött szorosan összefügg a munkák mindeddig elégtelen villamosításával. A KB tevékenységéről elhangzott beszámolóban arról van szó, hogy mindeddig nem értük el azt, hogy az energetikai potenciál növekedése túlhaladja az egész népgazdaság fejlődését. A XIX. konkresszusnak az ötödik ötéves tervhez kiadott irányelvei az egész ipari termelés növekedését 70 százalékban, a villanyáramtermelés növekedését pedig 80 százalékban állapította meg. A valóságban azonban az egész ipari termelés növekedése egyenlő volt a villanyáraméval — 85 százalék; az ötödik ötéves tervben tehát a villanyáramtermelés nem növekedett elsődlegesen. Az energetikai alap fejlesztésének üteme, amely a termelés növekedéséhez képest nem kielégítő, kétségtelenül fékezően hatott a munka termelékenységének növekedésére. A párt lehetővé tette számunkra, hogy biztosítsuk az energetikai potenciál növekedését olyan módon, hogy az energetika túlszárnyalja a többi iparágazatok fejlődését. Más szóval, a népgazdaság fejlődését úgy kell terveznünk, hogy az energetikai rendszerekben évről évre megfelelő tartalékok keletkezzenek. Tekintetbe kell venni azt, hogy a legközelebbi években gyorsan emelkedik majd a villanyfo'gyaéztás az iparban, főleg a nagy villanyfogyasztású vállalatok, kohóüzemek, alumíniumgyártó-üzemek, speciális öntvényeket gyártó vállalatok és más nagy vilianyfogyasztású ágazatok gyors fejlődése következtében. Szem előtt keli tartanunk azt i6, hogy a legközelebbi években lényegesen emelkednie kell a villanyáram fogyasztásának a közlekedésben, a mezőgazdaságban, a kommunális gazdaságban és a háztartásban. A Szovjetuniónak minden szükséges' előfeltétele megvan ahhoz, hogy a legrövidebb történelmi időn belül elérje és túlszárnyalja az USA-t a villamos áram termelésében. Azok a kilátások, amelyeket a központi bizottság tevékenységéről szóló beszámoló és a hatodik ötéves tervre a központi bizottság által kidolgozott és a JIX. pártkongresszus elé terjesztett irányelv-tervezet mutat, nagy haladást .jelentenek országunk villamosításában. A villamos áram termelésének növekedése az ötéves terv folyamán 150 milliárd kilowattot ér el. Az ipari termelésnek az 1960-as évben 65 százalékkal való fokozása mel(Folytatás a 4. oldalon) 0 J S 7 0 1956. február 21.