Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-19 / 50. szám, vasárnap

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás a 4 oldalról.) hívott életre. És vajon nem tény-e az, hoqy a lenini párt hősi vívmányai a mai korszak dicsőségét és becsüle­tét jelentik, az egész haladó emberi- | új életre, a világosság és a haladás ség büszkeségét és reménységét! felé törő néptömegek nagy mozgató­(Taps.) erejévé vált. A leninizmus a jelenkor harci zász- Éljen a leninizmus! (Viharos, hosz­lajává, százmilliók világnézetévé, az ' szantartó taps.) Szuszlov elvtárs beszéde M. A. Szuszlov elvtárs, az SZKP XX. kongresszusának február 16-i ülésén a következőket mondotta;' Elvtársaik! Hruscsov elvtárs beszédében világo­san. mélyrehatóan és kimerítően be­számolt pártunknak az előző kong­resszus óta eltelt időszakban végzett tevékenységéről. központi bizottságá­nak vezetésével elért kiemelkedő si­kereiről. kifejtette a kommunizmus újabb győzelmeiért vívott harcban a párt előtt álló feladatokat. Szemünk előtt a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsága tevékenységének eredményei. Ezeket a sikereket sokoldalúan értékelve, a pártkongresszus, egész pártunk és minden szovjet ember teljes joggal büszke lehet és a legmélyebb megelé­gedéssel helyeselheti ezeket az ered­ménveket. (Taps.) Központi bizottságunk magaslatán áüt azoknak az óriási feladatoknak, amelyeket a XIX. és a XX. pártkong­resszus között me<j kellett oldania; a központi bizottság mind a belpoliti­kában. mind a külpolitikában a párt he Íves. igazi lenini fő irányvonalát juttatta érvényre. (Taps.) Lenin arra tanított, hogv a párt po­litikája akkor lehet eredményes, ha számol az adott időszak követelmé­nyeivel. ha a párt érzékenven reagál az életre. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az elözó kongresszus óta eltelt időszakot, elmondhatjuk, hogy ezekben az években a párt. élén a központi bizottsággal, különösen közel állt az élethez, a néphez, különös éles­látással értékelte a belső és a külső helyzetet, kellően megértette az idők sürgető szükségleteit, alkotó szellem­ben látott a oazdasági és a politikai kérdések megoldásához. A központi bizottsáa beszámolója telies mértékben visszatükrözi azt az alkotó, harcos szellemet, amelynek jegyében a párt a XIX. kongresszus óta dolgozott, központi bizottságunk hatalmas aktivitását és kezdeménye­ző erejét, amelynek segítségével si­keresen mozgósította a pártot és a szovjet népet a párt politikai irány­vonalának végrehajtására. (Tao6). A beszámoló idézi a szocializmus építésének országunkban és a népi demokratikus országokban elért nacvszerű eredményeit, annak a harcnak az eredményeit, amelyet az egész világ haladó erői folytatnak a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a népek nemzeti függetlenségéért és demokratikus jogaiért, a tartós bé­kéért és az egyetemes biztonságért. Országunk dolgozód, az egész világ haladó erői a beszámoló adataiban és tényeiben, elméleti tételeiben és po­litikai következtetéseiben újabb for­rást találnak ahhoz a meqqvőződé­süMhöz. hogv a béke, a demokrácia és a szocializmus üave végső soron diadalt arat. Ugyanakkor a központi bizottsáq be­számolója teljes mértékben a leniniz­mus hagyományait követi, amikor nem titkolja sem a párt. sem a nép előtt munkánk hiányosságait, gyenge pont­1ait é6 megoldatlan feladatait. Ez azt jelenti, hogv oártunk nem pihen meg babérain, úiabb nagyszabású feladatokat tüz maga elé. A végzett munka kritikai értékelése: a bolsevik vezetés elengedhetetlen feltétele. Csak így lehet elkerülni a tespedést a munkában és csak így lehet bizto­sítani az állandó törekvést az előre­haladásra. az újra. a tökéletesebbre, az élenjáróra. A nagv Lenin erre ta­nított bennünket: „A lényeg az. hogv ne elégedjünk meg azzal a hozzáértéssel, amelyhez eddigi tapasztalataink segítségével ju­tottunk. hanem feltétlenül men­jünk tovább, feltétlenül tö­rekedjünk többre., feltétlenül tér­iünk át a könnyebb feladatokról a nehezebbekre. Enélkül általában min­den haladás lehetetlen, s lehetetlen-a haladás a szocialista építés terén is." Harc a tartós békéért, a szocializmusért Elvtársak! A mai nemzetközi fej­lődés sajátosságainak és az egész em­beriség haladó erőire váró feladatok­nak a mély megértése határozta meg azt a hatalmas aktivitást, amelyet a beszámolóban felölelt időszak alatt pártunk a szovjet állam külpolitiká­ja terén kifejtett. Nem volt ezekben az években egyetlen fontos, a világ népeit foglalkoztató probléma sem. amelyről a Szovietunió ne hallatta volna szavát, amelynek meaoldásához nagymértékben ne járult volna hozzá. E téren a párt az aktív vezető erő álláspontjára helyezkedett. ?rra töre­kedett hogv gyakorlatilag, konkrét módon szervezze meg azoknak a kér­déseknek a megoldását, amelyektől a vil4c sorsa függ. A Szovjetunió aktív békepolitikáia és a békeszerető or­szágok eovüttes fellépése következté­ben sok kérdés megoldásában jelen­tős előrehaladás történt. Más kérdé­sekben a Szovjetunió javaslatai ma a legreálisabbak. leakonstruktívabbak és ha ezek a kérdések mindeddiq méq nem oldódtak meg. ez nem a mi hi­bánk. A szoviet állam a párt kidolgozta külpolitikát mélv elvhúséggel és egy­ben a legnagyobb hajlékonysággal haj­totta végre. Határozottan visszautasí­tott minden olvan kísérletet, amelynek alapján egves államok diktálni pró­báltak másoknak, de ugyanakkor a Szovietunió kész volt a megegyezés­re. ha ez az érdekek kölcsönös fi­gyelembevételén alapult. A Szovietunió és a többi békesze­rető erők aktív harca két fontos ered­ménnyel iárt: 1. Hosszú évek óta először bizonyos enyhülés állt be a nemzetközi fe­szültségben. Már maga az a tény. hogv jelenleg nincs a földön olvan terület, ahol háború dúlna, mutatja, milyen jelentős változások történtek a nem­zetközi helvzetben. 2. A béke. a demokrácia és a szo­cializmus erőinek állásai jelentősen erősödtek. Alaposan megnővekedett a Szovjet­uniónak és a szocializmus egész tábo­rának nemzetközi tekintélye és fo­lyása. Ugyanakkor az imperialista' tá­bor pozíciói jelentősen megavenaültek. Ma már kénytelenek ezt beismerni olyanok is. mint Acheson volt ame­rikai küiüavminiszter. aki nemrégiben — mint a Washington Post snd Ti­mes közölte — kijelentette: ..Ha kö­rültekintünk. nehezen találunk olvan területet, ahol az elmúlt néhánv esz­tendő eseménvei ne a mi hátrányunk­ra változtatták volna meg a helyze­tet." A béke ügve még jobban megszilár­dult az utóbbi időben, amikor kiszéle­sedtek a Szovietunió és az ázsiai bé­keszerető orszáqok baráti kapcsolatai és kiterebélyesedett, eavüttműködésük. A béke erői a tőkés országokban is izmosodtak. Ezt bizonyltja például a legutóbbi francia választások eredmé­nye. Itt a baloldali pártok ielentősen kibővítették és megszilárdították állá­saikat mind a lakosság tömegeiben, mind a parlamentben. Természetesen helytelen lenne meg­állni az elért eredményeknél. Még sok a teendő annak érdekében, hogy a nemzetközi feszültségben megindult enyhülést tartós békévé változtassuk. A népek békeharcát új fokra lehet és kell is emelni, különösen azért, mert bizonyos nvugati körök kísérletet tesz­nek a hidegháború úiabb felszítására. Ami a Szovjetuniót illeti, mi továbbra is azt a lenini tételt, követjük, amelynek értelmében a szocialista rendszer békésen egymás mellett élhet a kapitalista rendszer­rel, fáradhatatlanul harcolunk a nemzetközi feszültség további eny­hüléséért, a béke megszilárdításáért, mert ez tökéletesen megfelel népe­ink és a szocializmus érdekeinek. Amikor kongresszusunk megvitatja a belső és a nemzetközi fejlődés alap­vető kérdéseit, még világosabban áll előttünk ielen harcunk történelmi je­lentősége. A kongresszus segít ben­nünket. hogv még mélvebben megért­sük. miiven irányban fejlődnek korunk eseménvei. Ez a kor a népek életében a hatalmas átalakulások korszaka, az Imperialista rendszer bukásának és a szocialista világrendszer kialakulásá­nak korszaka­Óriási ielentőséaűek a rrtai nemzet­közi fejlődésnek Hruscsov elvtárs be­szédében felvetett olyan elvi kérdé­sei. mint a Jcét rendszer békés egy­más mellett élésének kérdése, az a probléma, hogv megakadálvozható-e a háború korunkban, melyek a különböző országok átmenetének formái a szo­cializmusba. és milyen a viszonyunk a szociáldemokrata pártokhoz. Ahogyan Hruscsov elvtárs beszédé­ben megvilágította e kérdéseket, konkrét példát nyújtott arra, mikép­pen kell alkotó szellemben alkal­mazni és tovább fejleszteni a marxiz­mus-leninizmus nagy tanítását. A világ népeit foglalkoztató legéletbe­vágóbb kérdésekre Hruscsov elvtárs meggyőző választ adott a jelenlegi nemzetközi helyzet és a háború óta e helyzetben végbement világtörté­nelmi változások marxista értékelése alapján, pártunk, a kommunista test­vérpártok és az egész nemzetközi munkásmozgalom újabb tapasztala­tainak általánosítása alapján. (Taps.) Mint Hruscsov elvtárs rámutatott, a mai történelmi helyzetben újsze­rűen kell felvetni a háború elkerül­hetetlenségének kérdését, máskép­pen, mint az első és második világ­háború előtt vetődött fel ez a kérdés. Ma a világ küzdőterén az erőviszo­nyok gyökeresen a béke híveinek javára változtak meg, s nem a há­ború javára. Magától értetődik, mint­hogy az imperializmus továbbra is fennáll és ma is megvannak a gaz­dasági alapok a háborúk kitörésére, nem szűnt meg az a veszély, hogy a legreakciósabb monopolista körök háborús kalandokat robbantanak ki, különösen a szocializmus országai ellen. Ennélfogva ebben a vonatko­zásban nem szabad megengedni sem­miféle gondtalanságot, nem szabad megengedni, hogy gyengüljön a fi­gyelem az ország védelmi képességé­nek további erősítésével összefüggő kérdések iránt. Ma már azonban nem áll fenn a háborúk végzetszerű elke­rülhetetlensége. Ma, az új történel­mi viszonyok között hatalmas erők vannak, amelyek komoly eszközök­kel rendelkeznek, annak megakadá­lyozására, hogy az imperialisták há­borút robbantsanak ki, ha pedig ezek mégis kísérletet tesznek háború ki­robbantására, megsemmisítő csapást mérjenek az agresszorokra és a háborúval együtt egyszersmindenkorra elte­messék a kapitalista rendszert, azt a társadalmi rendszert, amely a lakosság túlnyomó többségét, a dol­gozókat, nemcsak kegyetlen kizsák­mányolásra, jogtalanságra, nélkülözé­sek és éhezés okozta szenvedésekre kárhoztatja, hanem időszakonként szörnyű véres háborúkba is sodorja. Ezekkel az új történelmi körülmé­nyekkel az imperialista uralkodó kö­röknek is feltétlen számolniok kell. Mindamellett a háborús agresszió megakadályozása természetesen nem történhet önműködően. Ez csak a bé­kéért vívott határozott harcban ér­hető el, amikor is minden békeszerető erő összefog és a legnagyobb aktivi­tással lép fel a háború és az agresszió veszélyével szemben, éberséget tanú­sít a háborús provokátorokkal szem­ben, idejében leleplezi ezek fondor­latait és a népeket a mozgósított készenlét állapotában tartja. Az a tudat, hogy korunkban a há­borúk nem végzetszerűen elkerül­hetetlenek, nem megakadályozha­tatlanok, kétségtelenül elősegíti majd a békeharcosok sorainak to­vábbi növekedését és még lelkesí­tőbben hat majd minden békehar­cosra. Nem kevésbé jelentősek azok a té­telek, amelyeket Hruscsov elvtárs be­számolójában arra vonatkozólag fej­tett ki, hogy a különböző országok­ban különbözők lehetnek a szocializ­musra való átmenet formái. A nemzetközi helyzetben végbe­ment világtörténelmi jelentőségű vál­tozások ma nemcsak a tartós békéért vívott harchoz teremtettek kedvezőbb feltételeket, hanem a szocializmusért folytatott harchoz is, a nem szocialis­ta országoknak a szocializmusra való áttéréséhez, de ugyanakkor elősegí­tették azt is, hogy a különböző or­szágokban ezen átmenet változatos formái alakuljanak ki. A szocialista rendszer megszületé­sének és fejlődésének történelmi ta­pasztalatai ma már egész sor or­szágban teljesen igazolták V. I. Le­ninnek azt a lángeszű előrelátását, hogy míg alapjában véve és a fő do­Ibgban a szocializmushoz vezető út egységes és közös, a különböző orszá­gokban a szocializmusra való áttérés nem lesz teljesen egyforma, hogy minden ország sajátos vonást kölcsö­nöz a demokrácia ilyen vagy olyan formájának, a proletárdikti túra ilyen vagy olyan változatának, a társadal­mi élet különféle területein végre­hajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének. Ez a tapasztalat igazolta: a szocia­lizmusra való áttérés biztosításához az kell, hogy a munkásosztály, a ma­ga élcsapatával, vegye át az áHam politikai vezetését. Ennek a szocializ­musra való áttérés szempontjából alapvető és döntő feltételnek elisme­résében különböznek legfőképpen a forradalmi marxisták a reformisták­tól. Az állam politikai vezetése a munkásosztály által elengedhetetle­nül szükséges ahhoz, hogy az adott viszonyoktól függően rövidebb vagy hosszabb idő alatt kivegyék a tőkés osztály kezéből a termelési eszközö­ket és társadalmi tulajdonba vegyék, megszervezzék a megdöntött kizsák­mányoló osztályok esetleges restaurá­ciós kísérleteinek visszaverését, meg­szervezzék a szocializmus építését. Ugyanakkor az élet igazolta, hogy minden szocialista országban — amellett, hogy az alapvető és fő do­logban egységesek, testvériesen, köl­csön; sen felhasználják a tapasztala­tokat és egymás segítségét, különö­sen a Szovjetunió tapasztalatait és segítségét — sok alkotó szellemű sajátosság mu­tatkozik abban, hogyan hódította meg a munkásosztály az állam­hatalom döntő pozícióit, és abban, hogy miképpen építi a szocializ­must. A szocializmusra való áttérés formái még változatosabbak lesznek Természetesen felvetődik a kérdés: hogyan lesz a jövőben? Lehetségesek­e a szocializmusba való átmenet újabb formái? Ez a kérdés elsőrendű jelentőségű. A népek törekvése a szo­cializmusra feltartóztathatatlan, a szocializmus eszméinek vonzóereje napról napra fokozódik és még to­vább fog növekedni annak arányá­ban, hogy milyen további sikerekét ér el a szocializmus országunkban, Kínában, minden népi demokratikus országban. Sok ország haladó embereinek ilyen körülményék között feltétlenül el kell gondolkodniok azon, milyen úton tér át népülik a szocializ­musra. Hruscsov elvtárs teljesen helyes marxista választ adott erre az igen fontos kérdésre. Teljesen valószínű, hogy a kapitalista országokban a to­vábbiakban a szocializmusra való áttérés még változatosabb lesz, mind újabb és újabb formái je­lennek majd meg, visszatükrözve a mai nemzetközi helyzet általá­nos kedvezőbb feltételeit és az egyes országok konkrét sajátsá­gait. Helytelen lenne azt állítani, hogy a szocializmusra való áttérés minden körülmények között elkerülhetetlenül polgárháborúval jár. Itt sok függ at­tól, milyenek az erőviszonyok az il­lető országban, és a nemzetközi küz­dőtéren, sok függ a forradalmi osztá­lyok szervezettségének és öntudatos­ságának fokától, a reakciós osztályok ellenállásának erejétől. Amikor Oroszország proletariátusa a forra­dalmi fordulatot vezette, az imperia­lista hatalmak egyesült frontjával állt szemben. Most más országokban az élenjáró erőknek ebben az érte­lemben kedvezőbbek a kilátásaik. Ma a tőkés országokban is új viszonyok állnak fenn. Ezen országokban a po­litikai harc középpontjában olyan kérdések állnak, mint a béke, a de­mokratikus szabadságjogok és a nemzeti függetlenség megvédése. Ilyen körülmények között a munkás­osztálynak és politikai pártjainak megvan a teljes lehetőségük arra. hogy egységes, demokratikus plat­form alapján maguk körül egyesít­sék a nemzet túlnyomó többségét: a parasztságot, a kispolgárságot, az ér­telmiséget, sőt a burzsoázia hazafias köreit is, ez pedig kétségtelenül meg­könnyíti a munkásosztály győzelmé­nek feltételeit. Mindamellett, még ilyen körülmé­nyek közeppette is több kapitalista országban, ahol különösen nagyok a reakciós erők, a katonai és a rend­őri gépezet, a szocializmusra való áttérést a kizsákmányoló osztályok eszeveszett ellenállása, és így a mun­kásosztály éles forradalmi harca fogja kísérni. Ugyanakkor egyes más kapitalista országokban, ahol kevés­bé erős a reakció, valamint a ka­tonai és a rendőri gépezet, nincs ki­zárva a forradalom békés lefolyása sem a szocializmusra való áttérés során. Nincs kizárva az setai, hogy a mun­kásosztály békésen juthat hatalomra olyan módon, hogy megszerzi a par­lamenti többséget és a parlamentet igazi népi képviseletté változtatja. Ilyen parlament, a munkásosztály, a dolgozó parasztok, az értelmiség és a lakosság valamennyi haladó rétegé­nek forradalmi tömegmozgalmára tá­maszkodva, megtörheti a reakciós erők ellenállását és végrehajthatja a társadalom szocialista átalakítását. A kommunizmus ellenségei úgy tün­tetik fel, hogy a kommunisták min­dig és minden esetben a fegyveres fel­kelések, az erőszak és a polgárháború hívei. Ez ostoba megrágalmazása a kommunistáknak és az általunk kép­viselt munkásosztálynak. Magától értetődik, hogy a kommu­nisták és a munkásosztály szíveseb­ben látja, ha az áttérés az egyik társadalmi rendszerből a másikra a legfájdalommentesebb íortnában megy végbe. Ennek az áttérésnek a formái azon­ban, amint Hruscsov elvtárs itt rámu­tatott, az adott történelmi körülmé­nyektől függenek, ezenkívül a béké­sebb vagy erőszakosabb módszerek nem annyira a munkásosztálytól, mint a megdöntött kizsákmányoló osztályok ellenállásának fokától és formáitól függnek, minthogy azok nem hajlan­dók önként megválni a kezükben levő nagy tulajdontól, politikai hatalomtól és egyéb kiváltságoktól. A szociáldemokrata pártokhoz való viszony A központi bizottság beszámolója kifejti pártunk elvi álláspontját a szo­ciáldemokrata pártokhoz való viszonyt illetően a jelenlegi szakaszban. Kétségtelen, hogy kétszeresen tűr­hetetlen a nemzetközi munkásmozga­lom megosztottsága olyan körülmé­nyek között, amikor a népek minden erejét egyesíteni kell az új háború ve­szélye elleni harcban. Az élet egész sor olyan nagy kér­dést vetett fel, amelyekben állás­pontunk érintkezik a szociáldemok­ratákéval, így tehát megvan a lehetőség arra, hogy eredményes kapcsolatra lépjünk velük, közeledjünk hozzájuk és együtt­működjünk velük e kérdésekben. Ez a lehetőség elsősorban abból adódik, hogy a jelenlegi körülmények között a mun­kásmozgalotn egyik fő feladata a béke védelmezése, a nemzeti sza­badság és a demokrácia védelme. Sok tőkés országban a munkástöme­gek erősen balra tolódnak. A szocia­lista pártok, a keresztény szakszerve­zetek, és más szervezetek egyszerű tagjainak nagy többsége a békét kí­vánja. Fel kell tételeznünk, hogy az egy­ség eszméje a munkásosztály külön­féle csoportjait mind erősebben ra­gadja magával, és ez gyakorlati ered­ményekre vezet. Ez azonban nem ösztönösen megy végbe, hanem sok tekintetben tőlünk, kommunistáktól, megfelelő irányban kifejtett aktivitá­sunktól függ majd. Páratlan jelentőségűek a központi bizottság beszámolójában az időszerű nemzetközi kérdésekre vonatkozóan kidolgozott elméleti tételek. Kétség­kívül óriási jelentőségűek lesznek az összes haladó erők megszilárdítása szempontjából, segítséget nyújtanak mindazoknak az élenjáró erőknek, amelyek a tartós békéért, továbbá azért küzdenek, hogy a korát túlélt kapitalizmust felváltsa egy olyan új, haladó társadalmi rend, amely meg­szabadítja majd a népeket a kizsák­mányolástól, a háborúktól, a társadalmi és a nemzeti elnyomás minden fajtá­jától. (Viharos taps.) A pártszervezési munka az új feladatok színvonalán Elvtársak! A párt a beszámolási időszak alatt nagy aktivitással és kezdeményezéssel oldotta meg az or­szág belső fejlesztésének kérdéseit. Ennek az aktivitásnak az alapja az volt, hogy a párt világosan látta az ország továbbfejlesztésének megérett szükségleteit. A párt bátran feltárta a gazdasági, az állami és a párttevékenység külön­böző területein mutatkozó hibákat. A párt a központi bizottság több ülé­sén a mezőgazdaság gyors fellendíté­séneir*és az ipar munkája megjavítá­sának nagyszabású programját dol­gozta ki. A párt új erőfeszítésekre, a kolhozok, a gépállomások, a szovho­zok és az ipari vállalatok munkájá­nak átszervezésére hívta fel a dolgo­zókat, és hatalmas szervező munkát végzett. Bátran elmondhatjuk, hogy pártunk az iparosítás és a kollektivi­zálás óta még nem hajtott végre olyan nagy gazdasági feladatokat, mint amelvek most vannak orszá­gunkban a megvalósulás útján. Az, hogy két év alatt több mint 30 millió hektárral — több európai állam együttes vetésterületének megfelelő nagyságú földdel — növelni tudtuk az ország vetésterületét, azt bizonyít­ja, hogy pártunk most a legnagyobb feladatok megoldására is bátran vál­lalkozhat. (Folytatás a 6 oldalon ) 0 J c 1956. február 19. **

Next

/
Thumbnails
Contents