Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-19 / 50. szám, vasárnap

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás az 5. oldalról) Pártunk hatalmas munkája meghozza gyümölcseit. A mezőgazdaságban megtettük az első nagy lépéseket a szemestermények s az ipari növények termelésének növeléséért, az állattenyésztés fejlesztéséért, megteremtettük annak feltételeit, hogy a legközelebbi években az ország növekvő szükségleteit kielégítő mértékben jelentősen növekedjen a mezőgazdasági termékek termelése. Az iparban az ötéves terv négy év és négy hónap alatti teljesítése szintén azt mutatja, hogy milyen nagy tartalékokat tárunk fel népgazdaságunknak ebben az ágában is. A népjólét jelentős növe'ésének útján Az elért sikerekre támaszkodva most új, gigászi feladatokat tűzhetünk ki. Most nemcsak a nehézipart, egész népgazdaságunk alapját fejleszthet! jük gyors ütemben, hanem a fogyasztási cikkek termelését is, jelentősen növelhetjük a társadalmi gazdagságot és ezen az alapon erősen emelhetjük a néptömegek jólétét. A hatodik ötéves terv kongresszusi irányelveinek tervezete ezeket a feladatokat ki is tűzi. A hatodik ötéves terv megvalósítása a szocialista gazdaság új nagy siHfcreit jelenti majd, a fogyasztási cikkek bőségének megteremtése felé tett új, nagy lépés lesz a kommunizmus építésének útján. Elvtársak! A szovjet nép hatalmas lelkesedéssel és új munkalendülettel fogadja a párt központi bizottságának azon intézkedéseit, amelyek a hatodik ötéves tervben tovább javítják majd a szovjet emberek életviszonyait, azokat az intézkedéseket, amelyekről Hruscsov elvtárs beszámolt: a hatodik ötéves terv folyamán minden munkás és alkalmazott áttér a hétórás munkanapra, a szén- és az ércbányászatban, a földalatti munkákon dolgozó munkások és a serdülök a hatórás munkanapra térnek át bércsökkentés nélkül, a legközelebbi időben szombaton és az ünnepek előtti najíokon 2 órával megrövidül a munkaidő, a munkások és az alkalmazottak alacsony fizetésű csoportjainak bére emelkedik, rendezik a nyugdíjügyet, erősen kibővül (az ötödik ötéves tervhez képest megkétszereződik) a lakásépítés, megjavul az étkezdék és a többi szolgáltató intézmények munkája. Mindezek az intézkedések új színvonalra emelik a szovjet emberek jólétét. A párt gondoskodik mindenkiről: a dolgozókról, az ifjúságról — jövő reménységünkről — a munka veteránjairól, a nőkről, a gyermekekről, minden emberről, amint ez a szocialista társadalomban szükséges. A tervbe vett intézkedések élénk visszhangra találnak külföldön. Minden becsületes ember velünk együtt örül. De vannak olyanok is, akiknek ez nem tetszik. Az új szovjet ötéves terv nyilvánosságra Äozása bizonyos köröket kihozott a sodrukból. Ezek a körök már nem kételkednek abban, hogy teljesíteni fogjuk a következő szovjet ötéves tervet. Ezt most mindenki elismeri. Más dolog miatt rettegnek. Nyíltan írt erről nemrég W. Douglas, az Egyesült Államok legfelső bíróságának tagja. „Ha Oroszország biztosíthatja á békét akárcsak egy évtizedre is — írta — lényegesen emelheti az életszínvonalat országában. Ezzel óriási hatást gyakorolhat Ázsiára, de Európára is ... A mosolygó, békés, virágzó Oroszország a legnehezebb nemzetközi probléma." Douglas úr, látva a két társadalmi rendszer békés gazdasági versengését, szemmelláthatóan elveszti nyugalmát, és mi nem szándékozunk őt megnyugtatni. Csak azt kell megjegyeznünk, hogy a békés, virágzó Oroszország egyáltalán nem „nehéz nemzetközi probléma" a világ egyszerű dolgozó emberei számára, akik méltá" látják a Szovjetunió dolgozóinak sikereiben a .béke, a demokrácia és a szocializmus nagy ügyének győzelmeit. (Hosszantartó taps.) A hatodik ötéves terv fontos szakasz a két rendszer békés gazdasági versengésében. E szakasz sajátossága az, hogy a szovjetország most minden szükséges feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy rövid történelmi időszak alatt megoldja a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatát — utolérje és túlszárnyalja az egy főre eső termelésben a legfejlettebb kapitalista országokat. Ehhez azonban biztosítanunk kell az ország egész népgazdaságának átállítását új, magasabb technikai színvonalra. Komoly mértékben emelni kell' a munka termelékenységét. Ez most a legfőbb, ami szükséges ahhoz, hogy biztosítsuk a szocializmus elsőségét a kapitalizmussal folytatott versenyben. Ennek kapcsán soha nem volt olyan nagy jelentőségük a termelés gazdasági kérdéseinek, mint most. Üj színvonalra kell emelni a minisztériumok, a vállalatvezetők, a kolhozok, a gépállomások és szovhozok gazdasági vezetését, munkáját. A pártvezetés lenini elveinek megvalósítása Ilyen körülmények között különleges követelményeknek kell megfelelnie a "pártszervezetek munkájának is. Pártunk a XX. kongresszus napjaiban egységesebb és összeforrottabb, mint valaha. A párt helyes politikai irányvonala, a dolgozók érdekeit szolgáló munkásságának kifogyhatatlan energiája — jobban, mint valaha •— a párt köré tömörítette az egész szovjet népet, még jobban megszilárdította a munkásosztály és a parasztság szövetségét, országunk népeinek j megbonthatatlan, nagy barátságát. Á párt eszmei és szervezeti egysége alapvető feltétele a párt erejének és szilárdságának és egyúttal minden sikerének forrása. A kommunista párt csak sorainak egysége révén tudta sikeresen megoldani a kül- és belpolitika kérdéseit, vezetni a gazdasági és kulturális építést. A párt egységének megszilárdulását, valamint aktivitásának, kezdeményező és harcképességének fokozódását nagymértékben elősegítette a pártélet lenini normáinak és a pártvezetés lenini elveinek a visszaállítása. Ezeket gyakran megsértették a XIX. pártkongresszus előtt. A személyi kultusznak a marxizmus—leninizmus szellemétől idegen elmélete és gyakorlata, amely a XIX. kongresszus előtt elterjedt volt, nagy kárt okozott mind a szervezési, mind áz ideológiai pártmunkának. A személyi kultusz elmélete és iiyakorlata lebecsülte a néptömegek szerepét és a párt szerepét, lealacsonyította a kollektív vezetést, aláásta a pártonbelüli demokráciát, elfojtotta a párttagok aktivitását, kezdeményezőkészségét és öntevékenységét, ellenőrizetlenséghez, felelőtlenséghez, söt önkényhez vezetet* egyes személyek munkájában, gátolta a bírálat és önbírálat kibontakozását, a kérdések egyoldalú, olykor pedig hibás megoldásait eredményezte. A vezetés kollektivitása lenini elvének visszaállítása, a pártélet alapjai alapjának visszaállítását jelenti. Valóban pártunk eleven, öntevékeny szervezet. A vezetés kollektivitása, a pártszervek választott volta és beszámolási kötelezettsége, a bírálat és új s z o 1956. február 19. az önbírálat — mindez fontos feltétele annak, hogy megnyilvánuljon a kezdeményezés, feltáruljanak a munkában mutatkozó hibák és hiányosságok, megleljük a hibák kiküszöbölésének módját, fejlesszük a kommunisták aktivitását. A bírálat és önbírálat mind nagyobb kibontakozása, a legfontosabb kérdések valóban kollektív megvitatása és eldöntése a pártszervekben arról tanúskodik, hogy eredményesen folyik a kollektív vezetés elvének helyreállítása minden szinten, a köz ponti bizottságtól az alapszervezetekig. A legcsekélyebb kétség sem fér ahhoz, hogy a központi bizottságban telies mértékben érvényre juttatták a kollektív vezetés elvét. Minden fontos kérdés eldöntése a központi bizottság rendszeresen összeülő teljes üléseinek, a kommunista társadalom építése döntő szakaszaival legszorosabb kapcsolatban álló, széleskörü,_ kollektí ven működő központi pártszerv kezébe ment át. A központi bizottságnak a marxizmus—leninizmusra támaszkodó kollektív tapasztalata biztosítja a párt és až ország helyes vezetését, sorainak megingathatatlan egységét. (Taps.) A személyi kultusz káros elméletét és gyakorlatát teljes mértékben le kell küzdeni és minden pártszerv munkájában szigorúan ragaszkodni kell a kollektív vezetés elvéhez. Minden pártfunkcionáriusnak teljesen meg kell értenie a kollektív, vezetés elvének jelentőségét, mert éz az elv a párt egységének, a helyes politika kidolgozásának és sikeres megvalósításának. a káderek helyes nevelésének és az,egész pártmunka új fellendülésének legfontosabb feltétele. A párt szilárdsága, szervezettsége harcképesséqe sok tekintetben személyi állományától függ. A párt. nem vesz fel mindenkit, aki soraiba kíván lépni. A leghaladóbb és legaktívabb embereket veszi fel s azzal összhanaban szabályozza a felvételt, hogy tevékenységének ezen vagy azon a szakaszán miiven feladatokat kell meqoldania. Az iparosításnak és a mezőqazdasáq kollektivizálásának szakaszában a párt elsősorban munkásokat és parasztokat vett fel. A háború évei alatt a Pártba való felvételnél azok voltak előnvben, akik a front első vonalában harcoltak. Aligha kell bizonygatni, hogy most. amikor az anyaai iavak temjelése nagyfokú növelésének feladatát áldjuk meg. észszerű. ha a pártba való felvételnél mindenekelőtt azok kerülnek sorra, akik ezeket a javakat közvetlenül termelik: a munkások és a kolhozparasztok. (Tapsi Mi a helvzet e pártba való felvétellel? Meg kell állapítani, hogv a legutóbbi két év alatt az előző évekhez képest a pártba felvettek között meqnőtt a munkások, és e kolhozoarasztok aránya. Sok pártszervezetben azonban a pártba felvettek között tgen alacsony a munkások és a Darasztok aránya, Gyakran előfordul, hogv majdnem azonos feltételek mellett, eqves pártszervezetekben sokkal kevesebb munkást és parasztot vesznek fel a pártba. mint másokban. Mind a szverdlovszki. mind á novoszibirszki terület majdnem egyenlő ráért ékben ipari jelleaű. De míg a szverdlovszki pártszervezetben ?,z 1955-ben felvettek között a munkások aránva 47,

Ž százalék. addig a novoszibirszkiben 32.2 százalék. Az omszki-területen a pártba felvettek 31.7 százaléka kolhozparaszt, a sztálingrádi területen mindössze 11.4 százaléka. Mi az oka annak, hoqv a novoszibirszki területen kevesebb munkást vettek fel a pártba, mint a szverdlovsz'ki területen és a sztálingrádi területen kevesebb kolhozparasztott. mint az ^.omszki területen? Nem más. mint az. hogv a novgszibirszki_és a sztálingrádi terület pártszervezeteiben nincs meg a figyelem a pártba való felvétel kérdése iránt. Ez sajnos, sok más pártszervezetre is vonatkozik. _Nem_szabad_elfeleiteni, hoqy a pártszervezetek személvi állományától jelentős mértékben fügq az üqv sikere. A pártszervezeteknek növelniök kell az SZKP-ba való felvétel szabályozásánál a követelménveket és arra kell törekedniük, hoqv határozottan növeljék a pártba felvett, munkások és kolhozparasztok arányát. Tökéletesíteni kell a pártapparátus munkáját Arról már nem is kell szólni, hogy a szervező munka jelentősége óriási, hogy elsősorban éppen ettől füqg az ügy sikere, a hatodik ötéves terv hatalmas gazdasági feladatainak sikeres megoldása. Ezért kell olyan élesen felvetni. főképpen a kerületek-ben. a vezetési színvonal határozott emelésének kérdését. Hruscsov e>lvtár£_ beszámolójában feltárta a helyi vezető pártszervek munkamódszereinek komolv hibáit: megeíéqednek deklarációkkal. irodai módszerekkel dolgoznak, a gazdaság mélyreható tanulmányozása nélkül vezetnek. nem tudják az embereket a hibák kiküszöbölésére és a nehézségek leküzdésére, az élenjárók és újítók tapasztalatainak, a tudomány eredményeinek széleskörű ipari és mezőgazdasági bevezetésére szervezni. Miután a központi bizottság megkövetelt*. hoqy határozottan végezzenek az irodai bürokratikus vezetési -módszerekkel, a területi bizottságok, a határterületi bizottságok, a városi bizottságok, a kerületi bizottságok kezdtek valamivel jobban dolqozni. Csökkent az ülések és az értekezletek száma. A pártmunkások kezdték gyakrabban eiiárni az üzemékbe. a kolhozokba, a gépállomásokra, a szovhozokba és a helyszínen igyekeztek többet segíteni a munka megszervezésében. De ebben az irányban méq iqen keveset tettünk. Sajnos, méq most is soí. olyan pártszerv van. ahol méq mindia az ülésező szócséplés és a firkálás. nem pedig a tömegek körében végzett szervező munka foglalia le a funkcionáriusok ideiének és ereiének legnagyobb részét. S hogv mi az,ilven munkastílus eredménye, azt nem nehéz kitalálni. Az emberek üléseznek, firkálnak és az üqv nem jut előre. Iqnatyenko elvtárs, a belorussziai vityebszki terület mehovszkojei kerületi bizottságának titkára, a területi pártértekezleten nemréq ezt mondotta: „Már tíz éve bírálnak bennünket és több más kerületet az üléseken és az értekezleteken azért, mert elmaradunk. Ez idő alatt a kerület-ben 19 kerületi bizottsáqi titkár, 6 kerületi végrehajtó bizottsági elnök váltotta eqvmást. Kerületünkben 9 bizottsáq vizsgálta és tanulmányozta az állapotokat, de a kerület elmaradó volt és olvan is maradt. Gyakorlatilag sem a területi pártbizottság, sem a területi véqrehajtó bizottság nem nvúit a kerületnek konkrét segítséget." . A párt-alapszervezetekben is terjed az aktagvártás beteasége. méghozzá gyakran a kerületi pártbizottság seqítségével. mert ezek „bőséges" ieqvzőkönvveket követelnek a gyűlésekről és az értekezletekről, mindenféle jelentéseket, kimutatásokat stb., aminek következtében a párt-alapszervezet titkárának Ieqnaqvobb qond.ia nem az emberek körében véqzett munka lesz. hanem a papirosmunka, amely ideiének Ieqnaqvobb részét elnyeli. Nézzük meg például egv ilyen titkárnak — Rusztamov elvtársnak — az Azerbaidzsán SZSZK samhori kerületében levő Kirov-kolhoz pártszervezete titkárának — munkáiát. Asztalán, polcán naqv halomban állnak az irodái dossziék és füzetek. Naplót vezet a pártcsoportok munkájáról, a nők körében véqzett munkáról, az ifjú kommunisták körében, végzett munkáról. a Komszomol-szervezetnek nyújtott segítségről, a bejelentésekről és a panaszokról e kommunistáknak adott megbízatásokról, a pártoktatásról. a kultúrcsoportok munkájáról. Ilyen fel-, irat dossziéi vannak: „tfaliúiságok", ..Harci röplapok". „Állattenyésztési verseny",. „Szántóföldi verseny". „A2 erdőtelepítés barátai". A népnevelők munkáját három füzetben tartja számon: „A népnevelők munkanaplója". „A politikai tömeqmunka naolőia". „A népnevelők napi feladatai". Képzeljék el. mennyi idő keM mindehhez az irodai kukackodáshoz, amely a titkárt feltétlenül elszakítja az eleven szervező munkától. Közben a kolhozban a feiőnők és a pásztorok körében semmiféle nevelőmunkát nem végeznek. Az állattenyésztő telepeken nincs semmiféle gépesítés, nincs napi beosztás, takar-mánvadaoolás. Az állattenyésztés hozama rendkívül alacsony: a tehenek, évi feiésS átlaga csuoán 484 liter tei. Nos, a titkári ^dossziék egy csepp tejet sem adtak, ebből a szempontból tökéletesen meddők voltak. (Derültséq. taps.) Tökéletesíteni kell a pártapparátus / munkáiát. teljesen ki kell- irtani az irodai módszereket. A pártszervezeteknek elsősorban a tömegek körében végzett munkával kell törcdriiök. éles fordulatot kell véqrehaitaniok a qazdasági építés konkrét, az. ügvek alapos ismeretén nvuqvó vezetése felé. jól meg kell szervezniük az éleniáró tapasztalatoknak és a tudományos eredménveknek minden vállalat, kolhoz, gépállomás és szovhoz munkájában való bevezetését szolgáló propagandát. Csökkenteni kell a pártapparátus státusainak számát is. hogv az apparátus kevés, de szakképzett funkcionáriusból áll ion. A központi bizottság 25 százalékkal csökkentette apparátusát. Ügy gondolom, hogv ez csak a kezdete a további csökkentésnek. Sorra kell kerülnie és meq kell valósulnia a csökkentésnek a határterületi bizottsáqok. a területi bizotteáqok, a Szövetséqes Köztársasáqok Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a városi és a kerületi pártbizottságok apparátusában is. Munkájuk ennek következtében csak jobban mehet. Ezzel kapcsolatban néhány szót kell szólnom a hivatalok politikai osztályairól. A politikai osztályok annak ideién. ott. ahol megalakultak, bizonyos pozitív Szerepet töltöttek be. de. most keveset Szerepeinek és ugyanazt a munkát végzik, mint a területi pártszervek. Hruscsov elvtárs jogosan beszélt a vasúti közlekedés műszaki elmaradottságáról, Ezért az elmaradottságért természetesen a vasútoolitrkai osztályok munkatársai is felelősek. Kinek. ha nem nekik kellett volna felvetniük a vasúti közlekedés műszaki elmaradottságának kérdését. De hallatszott-e ezeknek az osztályoknak a hanoia. síkreszálltak-e envszer is a közlekedés technikai haladásáért? (Taps.) Nem. Mint látható, teljesen megértek a megszüntetésre. (Taps.) Szüntessük meg az ideológiai munkának az élettől való káros elszakadását Elvtársak! Hruscsov elvtárs a központi bizottság előadói beszédében sokoldalúan jellemezte a pártszervezetek ideológiai munkáját, kimutatta, hogy ma a munka legfőbb hibája JÜZ, hogy jelentékeny mértékben elszakadt az élettől, hogy a tömegekben nem tudja általánossá tenni és elterjeszteni a kommunista építésnek a legjobb, az életben bevált formáit, gyenge az aktivitás az előrehaladásunkat gátló negatív jelenségek elleni harcban. Ez joqos és helyes bírálat. A párt az ideológiai munkát a kommunizmus építésében kifejtett egész tevékenysége elidegeníthetetlen részének tekinti. Fő rendeltetése, hogy gyakorlatilag segítse a kommunizmus építésének, a munka termelékenysége emelésének ügyét, elősegítse a tömegeknél a szocialista tudat minden irányú növelését, a kapitalizmusnak az emberek tudatában levő csökevényei ellen, a burzsoá ideológia és erkölcs ellen irányuló lankadatlan harcot, a dolgozók, de mindenekelőtt a vezető kádereknek a marxista—leninista elmélettel való felvértezését, ez elmélet alkotó fejlődését. Ideológiai munkánk azonban nem irányul eléggé mindezeknek a nagy feladatoknak a megoldására, és ez a, munkánk jelentős mértékben meddő, egy és ugyanazon ismert formulák és tételek szajközásává válik, és gyakran betűrágókat, élettől elszakadt dogmatikusokat nevel. Propagandánk éle jelentós mértékben a múltba, a történelemre irányult, a jelenkor kérdéseinek rovására. Ráadásul még pártunk történetét olyképpen tanították, hogv a történelmi tapasztalatok nem segítették a mai kérdések helyes megértését. Rosszul áll a qazdasági ismeretek, az élenjáró munkások, mérnökök, kolhozparasztok, élenjáró vállalatok, kolhozok, szovhozok és brigádok munkatapasztalatainak propagandája is. Arról van szó, hogy a pártoktatási hálózatban a kommunisták milliói hosszú éveken át tanulmányozták a narodnyikok, az ökonomisták, a bundisták téves nézeteit, de nem tanulmányozták azt, hogyan harcoljanak nálunk az emberek tudatában levő kapitalista csökevények ellen és hogyan leplezzék le a nemzetközi porondon most meglevő eszmei ellenségeinket, nem tanulmányozták az országban végbemenő gazdasági folyamatokat, az újítók, élenjáró vállalatok, kolhozok tapasztalatait, a tudományos eredményeket, hogy a leghatásosabban gazdálkodjanak, növeljék a munka termelékenységét és az anyagi javak gyártását, és sikeresebben oldják meg a kommunista építés más feladatait. E helyzet egészségtelen voltát sokan, egyszerű kommunisták is felismerik. Jól mondta Ignatov elvtárs, a Sztálingrád-terület mihajlovszki gépés traktorállomásnak kombájnvezetöje: „Immár tizenharmadik éve tanulmányozom a tanulókörben a párttörténetét. Tizenliarmadszor magyarázzák a propagandisták a Bundot. Hát nem akad nálunk fontosabb dolog, mint a Bund bírálása? (Derültség.) Bennünket gép- és traktorállomásaink, a körzetünk, területünk ügyei érdekelnek. A jelennek és a jövőnek akarunk élni, propagandistáink pedig úgy belekeverednek, a narodnyik- és bund-ügyekbe, hogy sehogyan sem tudnak belőlük kikecmeregni." (Derültség, taps.) Ekképpen a pártpropaganda kezdte elveszíteni a harcos bolsevik szellemet. Propagandistáink többsége kevéssé tud eligazodni a szocialista termelés gazdasági kérdéseiben A propagandistákat igen gyakran ol.van emberek vezetik és nev&lik, akik szintén nem ismerik a termelést, vagy csak a legáltalánosabb elképzelésük van róla. Hol a kivezető út? A kivezető út az, hogy a propagandamunkába, különösen a gazdasági ismeretek propagálásába határozottan bevonjuk gazdasági, párt- és szovjetvezetóinket. Fokozni kell a propagandisták iránt támasztott követelménveket. Nem számuk növelését kell erőszakolni, hanem azokat kell kiválasztani, akik valóban össze tudják kapcsolni propagandánkat a gazdasáqi és a kulturális építés qvakorlati feladataival. Egyúttal állandóan törődni is kell a propagandistákkal, nem szabad elfelejteni, hogy a legjobb propagandisták .kifulladnak" és „beszáradnak", ha a pártszervek nem vezetik őket. nem irányítják az időszerű feladatokra, nem segítik őket tanácsokkal és nem fegyverzik fel őket konkrét anyagokkal és tényekkel. Ugv kell átalakítani a propagandisták képzésének és átképzésének rendszerét, hogy fel lehessen őket fegyverezni a szükséges ipari és mezőgazdasági ismeretekkel. Az elmélet és a gyakorlat egységéért Az élettől, a gyakorlattól való elszakadás és elmaradás sajnos, nemcsak propagandánknak, hanem jelentős mértékben elméleti frontunknak is hibája. Nézzük például a közgazdaságtudományt. Társadalmunk gazdasági fejlődése. mélyreható folyamatainak tanulmányozása jelenleg a marxista gondolat tanulmányozásában és fejlesztésében a fő, a döntő irányzat kell, hogy legyen. Ez nem jelenti .azt, hogy kevesebb figyelmet kell fordítani a párt régi forradalmi tapasztalatainak tanulmányozására, a marxista-leninista filozófiára. A szovjet társadalom fejlődésének azonban olyan szakasza következett be, amikor a fő figyelmet a közgazdaság tudomány tan ul mány ozására és kidolgozására kell összpontosítani, mert a szocialista gazdaság fejlődése objektív törvényeinek megisme(Folytätás a 7. oldalon.)