Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-02 / 33. szám, csütörtök

Ilyen emberekkel öröm a szocializmust építeni A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói az úi esztendő harmadik napián naav ünnepet, ültek. Ekkor töltötte be 80. életévét az a férfiú, akinek tettei nagv szerepet játszottak azokban a forradalmi átalakulásokban, amelvek a demokratikus Németország sorsát meghatározták és amelyeknek ma szemtanúi vaavunk. Ez az ember, a német munkásosztálv fia. a Német •Demokratikus Köztársaság elnöke. Wilhelm Pieck. Az eqész haladó világ eqvütt ünnepelte Németország dolgozóival ezt a kitűnő férfiút. Liebknecht és Luxemburg harcostársát. Csehszlovákia népeinek őszinte odaadása, megbecsülése és tisztelete a többi között olv módon is kifejezésre jutott, hoqy a nehézqépipa.- eqvik leqiobb eredményeket felmutató qvárát. a Práqai SkodaMűvek nemzeti vállalatot a CSKP KB és a kormány ióváhagvásával Wilhelm Pieck elnevezéssel tüntették ki. A második ötéves terv első évének indulása a Wilhelm Pieck Gépqvárban különösen ünnepélyes ielleqet öltött. A múlt év sikerei, amikor a vállalat három ízben nyerte el a minisztérium vörös zászlaját és az a meqtiszteltetés. hogy az üzem Wilhelm Pieck nevét viseli, a dolqozőkat az eddiginél méq fokozottabb szorqalomra, a ráíuk váró feladatok pontos teljesítésére serkenti. Hoqvan készülnek a Wilhelm Pieck Géccyár alkalmazottai az 1956-os esztendőre? Melyik az az út. amely a leqeavszerűbben. fizikai meqerőltetés né'kül vezet a példás munkaeredménvekhez? A választ Václav Rund elvtárs. a technikai feilódé6 bizottsáqának vezetőie adja meq. Mielőtt azonban Rund elvtárs szavait idézném, róla szeretnék néhány szóban beszámolni. Ha el lehet mondani valakiről, hoqv 57 éves korában húsz esztendőst meqhazudtoló fiatalos lelkesedés tűz. lendület árad minden szavából, minden mozdulatából, akkor Václav Rundot valóban meq illeti ez a hasonlat. Az arcán uqvan az í'vek barázdái már meqlátszanak, de szikár izmos alakia. derűs, élénk pillantása mindenre kitenedő fiqvelme felvillanvoz mindenkit. A keze elárulia. hoqv nem ült mindiq íróasztal rrtellett. A hivatása eszterqálvos. ifjú éveiben több helven dolaozott. mígnem 1936-ban a Skoda-Műveknél kötött ki. Mesterséqét alaposan ismeri, ezért mühelvvezetővé. maid főműhelvvezetővé léptették elő. A meqszállás évei alatt illeqális ' csoportot alakított. Hírszlogáltatás volt a fő feladatuk. A felszabadulás után az elsők között jelentkezett a pártba. A dolqozók a helvi forradalmi nemzeti bizottsác tagjául választották. 1945 óta számos politikai funkciót töltött be. szaktudását ió s7ervezoképesséoét pediq telies eqészében az államosított nemzeti vállalat rendelkezésére bocsátotta. Különféle beosztásaiban kitűnően Irta: Kis Éva meqállta helvét. Különösen ielenleqi felelősséqtelies munkáia követel eqész embert. De most már átadom a szót Rund evtársnak. — Üzemünk főleq Diesel-motorok qvártásával foglalkozik Gvártmánvainkat az eqész viláqon ismerik, színvonaluk . vetélkedik bármelyik külföldön készült motor minőséqével. A múlt évben a Szovjetunió részére néqv 2000 lóerős Diesel-motort állítottunk elő. amelvek 16 000 tonnás haiókat hajtanak. Soha méa üzemünkben ilven teliesítménvű Diesel-motor nem készült. Tavaly a tervet telie6 eqészében és részleteiben eqvenletesen teljesítettük. A termelékenyséq 55,3 százalékkal nőtt, a bérek 10.7 százalékkal^ emelkedtek. Idén sem akamnk elmaradni. Meqíqértük ezt azon a bensőséaes qyűlésen. amelven üzemünket valamennyi bátor, a békéért meqalkuvás nélkül harcoló munkás példaképéről. Wilhelm Pieckről nevezték el. Gyárunknak a második ötéves terv végéig kétszer annvit kell termelni* mint 1955-ben. Ez azt ielenti. hoqv már idén lényeqesen naqvobb feladatok várnak ránk, mint a múltban. Megoldani ezt az adott körülmények között, amikor nincs reménv arra. hoqv terjeszkedhessünk. nem könnvű. Kézenfekvő, hoqy csakis a technika qvors fejlesztésével érhetünk' el eredményeket. Pártunknak és kormányunknak a technika feilesztésével foglalkozó tézisei alapián olyan intézkedéseket foganatosítottunk. amelvek a legmesszebbmenően biztosítják a tézisek megvalósítását üzemünkben. Műszaki tanácsadó bizottsáa alakult amelv néqv albizottsf'oqal eqvüttmúködve pontos tervet dolaozott ki a technika fejlesztéséről 1960-iq. A technika fejlődésének két iránvban kell haladnia. A qyártmánvok tökéletesítése az eqvik és a termelés ésszerűsítése a másik szempont. Eqész sor olyan konstrukciós változtatást kell véqrehaitanunk. amelvek seqítséoével a qyártmánvokat korszerűsítjük és lénveaesen fokozzuk a termelékenvséaet. A technikai tanácsadó bizottsáq január véqéiq naqv vonalakban kidolgozza a leqfontosabb feladatokat és június véaéia készen kell lennie a technikai fejlődés hoszszútartamú tervének eqészen 1960-iq. A technikai tanácsadó bizottsáo naponta összeül, hoqv haladéktalanul beavatkozhasson a felmerülő problémák megoldásiba és megbirkózhasson a qvakorlati feladatokkal. A doloozók leqszélesebb réteqei újítási javaslatokkal. észrevételekkel viszik előbbre a technika fejlesztésének éqető kérdését. Nincs eqvetlen Olvan dolgozó üzemünkben. aki ne lenne meqqvőződve arról, hoqv a ránk váró feladatokat sikeresen teliesítiük. Rund elvtársat hallgatni igazán élmény. Annvi akaraterő, optimizmus szilárd elhatározás rejlik szavaiban hoqv önkénytelenül eszembe ötlik: ilven emberekkel öröm a szocializmust építeni. Lám. a Wilhelm Pieck Gépqvár dolqozóinak más aondiuk van az úi esztendőben, mint társaiknak a nvuqati féltekén, ők nem a kenyerüket féltik, hanem a qvár és az orszáo érdekeit. Többet iobban és olcsóbban akarnak termelni. Dicsőséaet akarnak szerezni a qvár nevének Az elmúlt évben háromszor voltak birtokosai a minisztérium vörös zászlajának most a kormánv és a Forradalmi Szakszervezeti Mozaalom zászlaiát szeretnék elnverni. Azt hiszem, a második ötéves terv első övében ez a zászló toqia hirdetni kiváló munkáiuk eredményeit. 1»m

««

wii

»

Mii»Bniiniiiini

niit

iii

iT

W j ^J-aluyi élek j | Falun élek, ez az én világom, | | virágos rét, széna, szalmakazlak, ^ | épülő házak, legelő gulya, ~ | vacsora után boros csutora Z | s szívemen fekvő paraszti gmdok. z = Lesz-e termés, sárgul-e a búza? Z = s fáj, ha a jég ver vagy a féreg rág, Z ~ fáj, ha egy vénnek hervad a bajúsza Z Z s megfáradt testét a sír szála húzza. Z | mert a halál pihenőre vár. ~ Z Örülök, he felépül egy új ház H Z s szebb lakást kap egy népes család, | Z ha rádiót vesz valamelyik szomszéd, Z Z hogy esténként abba kedve teljék Z | hallgatva a békesség dalát. 1 I Együtt élünk, ha kell együtt sírunk, Z örömük az én örömöm, Z eoviitt harcol lelkük az enyémmel, Z mert mindig több s fehérebb kenyér kell, Z hogy gondtalanabb legyen életünk. FECSÔ PÁL". miiiiij i i i ii IIIIIIH i • iiiiiiiiiiii i • i MII iii • niiniiiiiinrír i KOHrVRÚL-KÖNYVRE Olbracht: Régi szép idők Olbracht könyvének címét idézőjelbe téve kel! érteni. Azok az idők, amelyekről Olbracht ír. olyan értelemben régi szép idők. ahogy mi szoktuk emlegetni a régi „jó" világot. A könyvet a Magyarországgal kötöl* közös könyvkiadási egyezmény keretében a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó jelentette meg szép, ízléses kiállításban Olbrachtnak az eddig magyarul megjelent és ismert művei után érdeklődéssel vettük ezt a munkáját is Már régebbi műveiből megismertük a régi társadalmat leleplező és erősen bíráló harcos magatartását. Jelenlegi művében ismét a társadalmi igazságtalanságokat ostorozó. a munkásosztály oldalára álló, egy jobb jövőt hirdető író lép elénk. Olbracht tántoríthatatlan osztálvszolidaritással irt a legválságosabb időkben, s ezért példája ma is követésre méltóként szolgálhat mindazoknak, akik megfeledkeztek a munkásosztály élete és történelmi szerepe hiteles ábrázolásának fontosságáról. A nagy cseh proletáríró könyve hét elbeszélést tartalmaz, melyeknek története az Osztrák-Magyar Monarchia ée az első Csehszlovák Köztársaság idejében játszódik le. A vidám történetek azžal a tudatos írói munkával készültek, hogy a társadalom fonákságainak leplezetlen feltárásával necsak szórakoztassanak, hanem neveljenek is. Olbracht kitűnő írói technikával a legegyszerűbb történetbe is súlyos társadalombírálatot rejt. ,,Az ismeretlen katona" cimű Írásában a hősi halottnak rendezeti szertartást maró gúnynyal írja le. Az ismeretlen katona a szertartás alatt kilép koporsójából és igy szól a hatalmasságokhoz: ,,Azt hittük, hogy egy kicsit magunkért is. meg a mi gyerekeinkért is harcoltunk. És kitűnt, hogy azért harcoltunk, hogy Kordély járási kapitány úrból belügyminiszteri tanácsos, Kondelka plébános úrból képviselő 'ehessen, és Horovitz igazgató úrnak kétmillió helyett tizenöt milliója legyen". íme, a kapitalista háború diagnózisa! Számos része van Olbracht könyvének. amely vádirat, kordokumentum a régi ..szép" időkről — a ..régi szép idők" ellen. II. B. Kapunyitás, dörömbölés, acsarkodó eb szelídítése és bent mély lélegzetvétel. Aztán nyugodt, csendes beszélgetés. Ami csak eszünkbe jut, mindenről. Mindenről, ami élet. Persze egy kis zavartság, feszélyezettség ül az arcon, mert eldobtuk a gyeplőt, noha bennem az asszony néhány szava zsong már, mint méh a köpűben A néhány szó papírra vetve halvány, szürke Ennyi: háromszáz lépés oda, ugyanannyi vissza. A jánosi Molnár Gyuláné lép ennyit, míg a szövetkezet kertészetébe ér. A távolság nem nagy. Az út nem fárasztó. Pedig az apró lépésekben ' benne az ezerritmusú élet: az özvegyasszony törékenysége, öröme, bánata, mindennapi gondja. Mert ugye, megy oda, jön vissza és bárhová néz, az égre vagy a földre, ez is, az is a gondolatokat termi benne. Egyedül megy a köves úton, a vastag villanyhuzalok alatt, egyedül akkor is, ha a füzessel árnyékolt rimaparti gyalogúira fordul, mégis úgy érzi, mindenütt apa nélkül maradt két gyermeke fogja a kezét, szorongatja a szívét. Megy, megy előre, nyugodtsággal szívében, lelkében és egyszerre szörnyű nagy lázadással is. Mi történik ott benn? Ilyenkor megáll s lopvi liallgatódzik befelé. Igazán lázad, fellázad vére, minden sejtje, mert két gyermek kapaszkodik a kezébe. Két apátlan gyermek. Ä11 egy kicsit, várakozik. Mert bévül most robban valami. Nem tudja mi. Talán a bomba, amelynek szilánkja éppen most fúródik férje hátába, fejébe. Aztán, mintha vérezne, mintha az ő szívéből hullana a forró vércsepp. így borzolja fel lelkét, lázítja fel minden sejtjét a második világháború emlékezete. Háromszáz lépés oda. ugyanannyi vissza. Igen. Három éve fáradhatatlanul rója az utat. Most már jó, könnyű, mert bort, búzát, békesMÁCS JÓZSEF: séget adó ez az út. De a kezdet? A szövetkezet megalakulását megelőző évek! Reménytelenek, bánatosak. özvegyasszony. Két gyermek eltartója. Honnan? Miből? Hiszen özvegység — szegénység édes testvérek. Ki a pártfogó, a biztató legszomorúbb perceiben? Senki, csak két gyereke. így könyveli el. És még meg sem emésztl eti jóformán a gondolatot, mikor a kis, egyszerű hajlékból lányát, Irénkét kiragadja az idő. Iskolába kerül. Könyvelői tanfolyamot végez. És 6, az anya, néz kutatóan, érthetetlenül az életbe, a jövőbe. Keres valakit. Valakiket! Akik az özvegység ajtaján is bekopogtatnak, avagy az ablakon hallgatóznak, és megismerik gondját. De senkit se lát. Maga ^lé susorássza hát tűnődve: hol vagytok jó emberek? ... Ülünk a konyhában. Én a karos lócán, ő a tűzhelynek Hőlve. És akármerre bolyongunk a beszélgetés szárnyain, íme állandó a visszatérő: háromszáz lépés oda, ugyanannyi viszsza. Mert már ott tart megint, a belépésnél. Hogy nem akart. Hogy nem értette, mi az. Hogy rábeszélték, ötvenkettő nyarán beszélték rá a Samukert-ben, cséplőgépnél. Porosan, a tűző napon megizzadtan ott is irta alá. Mihályik alapítőtag győzött, ő engedett, Aztán, hogy már túl volt, az írással r, agnecsételt elhatározáson. örült. Nagyon örült. Boldog volt. Emberek közé fog járni. Dolgozni fog többed magával És keresni Mikor mi kellett, villát, gordonyozőt fogott, a kévéket is szedte De legtöbbet a kertészetbe járt, a gazdagon termő földre. Jó oda menni. Jó a porhanyós röghöz nyűlni és morzsolgatni. Vallatni a rögöket. Miért terem, kinek terem? Régen Jordán bolgár kertésznek, méq régebben másnak, de mindig egynek. Mindig egynek termett gazdagságot. Pedig híres a Rima-menti föld, termésének híre van három völgyön. És most neki terem, a szövetkezetnek nyújtja gazdagságát. Félő, törékeny palántáihoz nyúlni, de egyben nagyon jó érzés is. Leguggolni hozzá, gyomlálni, meglazítani. Egy évig tennivenni, és titokban, sok-sok reményn.vel a jutalmazásra várni. S ha a várva várt nap rávirradt, a szövetkezeti irodában sírni. Mert sír már benne egyszerre özvegység, sértődöttség és főként a hallatlan nagy igazságtalanság. Három-négy mázsa búza, ötven kiló árpa és körülbelül ezer korona az évi jutalom kilencven egység után. Ez semmi. Ez porhintés a szemébe. Aki az irodában van, veszekedik, vitatkozik. Csak egy ember hallgat. Pálkovács Árpád. A kertészeti csoportvezető, ö a ludas. Kisemmizte az asszonyokat. Nehéz békülni, belenyugodni. Sopánkodik magának, szomszédainak és megint csak sír. És még fel sem száradt a könnye, a hír bekopogtat hozzá: ö az új csoportvezető, ő, Molnár Gyuláné, az özvegyasszony Hát ez mi? Mivel magyarázzam? Földje egy kertnyi ... és ő vezessen? Tizenharmad magáért feleljen? Tétovázásra, tanácstalanságra nincs idő, Vaskos Füzetet kap. Abrosznyi kimutatás. A lányával ül hozzá és remegő kezébe fogja a ceruzát. Szorítja, szorítani kell, mert mióta az iskolapadot kinőtte, alig volt kezéoen. Hasas, billenő betűket ír. Minit g este a villany fényében és mindig sokáig. Hanem a következő év máris eredményesebb. Négyszáz munkaegység után öt mázsa búza, nyolcvan kiló árpa, ötven kiló zab és négyezer korona. Mondom eredményesebb, de még kevés. Kevés, kevés, ez vegyül el az aszszony ringásában. Azért, a varázs Is ott van. A többre. Gyerünk hát! És kezdődik ismét újultan, nagyobb hévvel: háromszáz lépés oda, ugyanannyi vissza. A gondolattermő határ szemlélete kezdi kitörülni lelkéből a reménytelenséget. Lánya pénzkereső. Nyolcszáz koronákat hoz haza havonta. A szóvetkezet is mintha szemlátomást nőne. Frisseség, iparkodás minden ilyen gondolat. A tavasz fényében jól megfürösztött zöldséget fáradhatatlanul hord?a Veres Jánosnéval, Bodi Gyulánéval, Ratkóra, Szirkre, Vashegyre és Tiszolcra. És a zöldségfélékből százhű zezer koronát árulnak . . . — Belefáradunk már, elég ^esz már — kér Molnár Gyuláné — Mindent olmondtam már. Mindenáron pontot akar tenni a mondat végére. Nei egyezem bele Érzem, a háromszáz lépésből sok minden kimaradt. Jár-e gyűlésekre. Eljár De .m szól Hallgat Kevésszavú. Hát az életről mi a véleménye? Mosolyog. Nincs véleménye, ľizenhatmázsányi kukoricáját megmutatja, tíz mázsa burgonyáját sem rejti szem elől, tizenkétmázsányi gabonájával is licseKedik Elvezet a két zsák liszthez, ami még tavalyelőtti. Kinál füstölthússal, tepertővel — száznyolcvankilogrammos sertést ölt — az ablakon át figyelmeztet az újonnan épített olakr... . de az életről nincs véleménye. Vagy tán ez a némajáték, ez az örömteljes mutogatás mindannak kifejezője, amit tóle szóban várok? Ne álljunk meg, gyerünk tovább Lánya pártunk tagjelöltje Erről mi a véleménye? A vállát vonogatja szemében a büszkes'g fényjátékával. És a szövetkezetről? — Pénzt ád. Bőségesen kenyeret ád. Jó Minden évben jobb A mostani év mindennel megrakott Az asztalról semmi sem hiányzik Kézfogás júcsúzkodás. Az udvaron ruhámba kap a szél Szemembe húzott kalappal nyitom a kaput, és még egyszer visszapillantok az aszszonyra. Mellén összefűzött karra! all. őt nézem, csak őt, s az életét és a szövetkezetet látom. Küszöbön áll az asszony, de mintha lépcsőn állna. A szövetkezet lépcsőjén, jövőbe, magasságba vezető garádicsán A visszapillantásba némi aggódás is vegyül: meg kell tanítani ezt az aszszonyt, ezt a népet véleményt mondani az életről! Előttem a szürkeségben megr gvillanó hátú út, hátamban a? előresegitő szél Az új ív első napján bort, búzát, békességet kívántunk ennek a népnek A bor, búza, békesség megvan. Ott van az özvegyasszony hajlékában is, mindenütt. De ezt nagyszerű éveink mindennapján világgá kell kiáltani! 9* no 19W. M>ruir 2.