Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-17 / 48. szám, péntek

I Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán (Folytatás a 7. oldalról) jiek mea kell testesítenie minden lót. amit az emberiség építő művészete a múltban megteremtett és eavúttail a szoviet építészet leoélenjáróbb eredménveire kell támaszkodnia. Arra van azükséa. hoov az épületek maximális kénveimet nyújtsanak, hoerv tartósak, aazdasáaosak és szépeik leovenek. Jelentősen mea kell javítanunk a lakásépítkezés szervezését, a lakáséoítkezést ipari vágányokra kell állítanunk. Az építőszervezetek összpontosításának és összevonásának tapasztalatai kezdetben Moszkvában, később Leningrádban és Kijevben naovon jó eredményekkel iárta/k. Ezeket a tapasztalatokat bátran és határozottan el kell terjesztenünk más köztársaságokban és városokban, a gazdaság különböző áaazataiban is. A lakásviszonyok mea javításának problémája — olvan naav városokban, mint például Moszkva. Leningrád. Kiiev és a többi nagyvárosok — lecmaovobb részt a lakosság számának növekedésével függ össze. Ez a növekedés azzal magyarázható. hoov az orszáa többi területéről sokan érkeznek a városokba. E növekedés naav arányait mutatia — például Moszkva esetében —. hoov az ötödik ötéves terv esztendeiben csupán az idetelepültek révén minteav háromszázezerrel szaporodott a főváros lakossága. Ugyanezen idő alatt Moszkvában 4 305 000 négyzetméter területnvi lakást építettek. Ennek következtében jóllehet nsaváránvú lakásépítés folvik. a laikásszükséalet alig csökken. Köztudomású, hogv városainkban a lakosság természetes szaporodása igen ielentős. Ennek kapcsán szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy a városokba más helységekből hozunk munkaerőt, a nagyvárosok munkaerő-szükségletét maflából e városok lakosságából kell kieléaíteni. E feladat megvalósítása nem okoz nehézséget, mert a nagv városokban nem folyik úi ipari építkezés. a meglevő üzemeikben pedig avorsan fejlődik a technika, tökéletesedik a gvártá6i technológia, szakadatlanul növekszik a termelékenység. Ha elérjük, hogv megszűnik a lakossáa áramlása a többi kerületből a nagv városokba, ezzel meateremtiük a feltételeket ahhoz, hoov avorsabban kielégítsük a városi lakossáa lakásszükség'tetét. Az is kívánatos, hogy a nagv városok lakosságát decentralizál iuk. olyan központok, mint Moszkva. Leningrád. Kilev. Harkov és más városé sok körül kisebb rendezett városré:••» szeket építsünk. E városrészeket ezek,ben a városokban a lakásépítkezésre előirányzott összegekből fel lehet építeni. Ezt azt ielenti. hogv a szép kényelmes házakat nem a nagyvárosok területén, hanem ezektől bizonyos távolságra kell építeni és ot| olvan lakásviszonyokat kell teremteni, hogy az embereknek kedvük legven odaköltözni. Ezekbe a városrészekbe néhány üzemet is át kell telepíteni, hogv lakosságuk ott dolgozhassák. Az állami építkezés mellett szélesebb körben fejleszteni kell az egyéni építkezést segítséget kell nyújtani a munkásoknak és az akalmazottaknak. hoov megtakarított pénzükből házat építsenek maguknak, növelni kell az építőanyagok, a tfousházak előreovártott épületelemeinek termelését és eladását a lakosságnak. Nem fordítunk kellő fiaveimet az emberek mindennapi szükségleteire. A szovjet család életkörülményeinek mea Javításáért növelni kell azoknak a gépeknek és cikkeknek — háztartási villamoskészülékek, mosógépek, varrógépek. modern konvhafelszerelések — gyártását, amelvek megkönnyítik a háztartási munkát. Egyúttal arra kell törekedni, hogv e cikkek ára csökkenjen. Ki kell szélesíteni a közszolgáltatási kombinátok, mosodák, divatszalónok. ruha- és lábbeli-javítóműhelyek hálózatát. A dolgozók ellátásának megjavításéban fontos szerepe van a közétkeztetésnek. A iól megszervezett közétkeztetés tehetővé teszi, hoov sok millió nőt szabadítsunk fel a háztartási aondok naav része alól. s így több lehetőséget nyújtsunk nekik ahhoz. hogy társadalmilag hasznos munkával fooialkozzanak. több figyelmet fordítsanak a gyermekek nevelésére, arni számunkra különösen fontos. Ezért a közétkeztetési hálózat avors kibővítésére kell törekednünk. Nagv figyelmet kel! fordítanunk arra ís. hogv az étkezdékben, büfékben és a vendéglőkben iobban szolgáliák ki a vendégeket, arra kell törekednünk. hogv csökkentsük a különböző közvetett kiadásokat, minőségileg javítsuk és olcsóbbá tegvük az ételeket és az étkezdékbén. vendéglőkben több különböző félkészetek készítsenek a lakosság számóra. iobban használják ki a helvi^ erőforrásokat, fejlesszék a segédgazd'asáaokat. Nagyobb határozottsággal kell áttérni az önkiszolgálásra. hogv a fogyasztók maguk vegyék át a kivánt ételeket, több élelmiszer-automatát kel! felállítani. Egyszóval úgv kel! berendezni a közétkeztetést. hoov a dolgozók széles tömegei számára kényelmesebb legyen az étkezdék és a büfék igénybevétele, mint az élelmiszerek vásárlása és otthoni elkészítése. A felnövekvő nemzedék egészsége, az iskolai foglalkozások színvonalának emelése szempontjából naav Jelentőségű az iskolai közétkeztetés ió megszervezése. Az iskolásoknak meleg reggelit kell biztosítani, ki kel! építeni az iskolai büfék és étkezdék hálózatát A közeljövőben meg kell oldani az anvagilag kevésbé ellátott szülők gyermekeinek ingyenes és kedvezményes étkeztetését. Egyik legfontosabb feladatunk a nép egészségvédelmének további megjavítása. E téren elért sikereink közismertek. Ám ezen a területen is vannak ielentős fogyatékosságok, különösen falun. Az elkövetkező években komolvan ki kell szélesítenünk az eaészséaüovi intézmények hálózatát. meg kell iavítanupk munkájukat A nép lólétének emeléséért vívott harcnak nincsen olvan területe, amelyen ne várna ránk nagv és halaszthatatlan munka. Rendkívüli fontosságát nem kell bizonyítani, hiszen a nép létérdekéről van szó. A gondoskodás a nép iólétéről pártunknak és szoviet kormánvunknaik mindig is legfőbb gondia volt és lesz.' (Viharos, hosszantartó taps.) 2. A szovjet kultúra és tudomány űj felvirágzásénak útján Elvtársak! A szovjet nép élvezi az országunkban végbement mélyreható kultúrforradalom gyümölcseit. Egyetlen egy kapitalista országnak sincs annyi iskolája, technikuma, főiskolája, tudományos kutatóintézete, kísérleti állomása és laboratóriuma, színháza, klubja, könyvtára és egyéb népművelési intézménye, mint a Szovjetuniónak. (Taps.) A közoktatás helyzete élénken bizonyltja a kultúra fejlesztésében elért sikereinket. A Szovjetunióban mind a városban, mind a falun megvalósult az általános hétosztályos oktatás. a nagyobb városoi.ban pedig lényegében bevezettük a tízosztályos oktatást. A hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete szerint az eljövendő öt esztendőben lényegében minden városban és faluban megvalósítjuk az általános középiskolai oktatást. Ez igen fontos feladat, megoldása megkívánja, hogy komolyan megszilárdítsuk az általános iskolák tanulmányi és anyag alapját. Nálunk még csekély összegű tandíjat kell fizetni a középiskolák felső osztályaiban, a szakközépiskolákban és főiskolákon. Az általános középiskolai oktatás megvalósítása érdekében az ifjúság magasabb fokú kóozéséhez a kedvezőbb feltételek megteremtése végett úgy határoztunk, hogy az új tanévtől kezdődően elt iröljük a tandíjat 8 CJJ SZO 1956. február 17. Iskoláink komoly fogyatékossága, hogy — mint ismeretes — az oktatás elszakadt az élettől, hogy az iskolát végzettek nem eléggé felkészültek a gyakorlati munkára. Annak ellenére, hogy a XIX. kongresszusnak az ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelvei tervbe vették a politechnikai oktatásra vonatkozó intézkedéseket, ez az ügy igen lassan halad előre. A közoktatás és a pedagógiai akadémia sok dolgozója még mindig szólamokat hangoztat a politechnikai oktatás hasznosságáról és semmit sem tesz gyakorlati megvalósításáért. A szavakat gyorsabban kellene tettekre váltani. Az iskola és az élet kapcsolatának megszilárdítása érdekében nemcsak arra van szükség, hogy az iskolákban olyan új tantárgyakat tanítsanak, amelyek alapismereteket adnak a technika és a termelés kérdéseiben, hanem a tanulókat rendszeresen hozzá kell szoktatni az üzemekben, a kolhozokban és szovhozokban, a kísérleti parcellákon és az iskolai műhelyekben folytatott munkához. A középiskolák tantervét át kell dolgozni a nagyobb mérvű termelési szakosítás értelmében oly módon, hogy a tízosztályos iskolát végzett ifjak és leányok olyan általános műveltséggel rendelkezzenek, amely megnyitja előttük az utat a felsőbb iskolába és ugyanakkor előkészíti őket a gyakorlati munkára A végzettek nagy része ugyanis a népgazdaság különböző ágában azonnal munkába áll. A hatodik ötéves terv időszakában országunk újabb nagy lépést tesz előre a kommunista társadalom hatalmas anyagi-termelési alapjának megteremtésében. Nekünk azonban anhoz, hogy megvalósítsuk a történelmi átmenetet a kommunizmus legalacsonyabb fokáról a legmagasabb fokára, meg kell oldanunk a szükséges összes szellemi feltételek megteremtésének problémáját is. Itt meg kell állnunk fiatal nemzedékünk nevelésének egyik olyan kérdésénél, amelynek óriási társadalmi jelentősége van. A háború következtében nálunk sok özvegy maradt, akikre gyermekeik felnevelésének nehéz feladata hárult. Sok olyan család is van, ahol mindkét szülő üzemben, vagy hivatalban dolgozik, s nem tudnak rendszeresen foglalkozni gyermekeikkel. Ilyen körülmények között sok gyereket rokon, vagy szomszéd gondozására bíznak, sőt gyakran teljesen felügyelet nélkül hagynak. A gyermekek jelentős része tehát magára marad és ez nem ritkán káros következményekkel jár. Természetesen a család és az iskola volt és marad a gyermekek szocialista nevelésének legfontosabb tényezője Am ezzel nem tekinthetjük elintézettnek a kérdést. Ha visszatekintünk a közelmúltba, látjuk, hogy az uralkodó osztályok az általános iskolán kívül a felnövekvő nemzedék nevelésére külön rendszert építettek ki, amely megfelelt az akkori társadalmi rendnek és a kor szellemének. Az állam külön gyermekintézményeket létesített, amelyekben a tehetős osztályok érdekeinek megfelelően nevelték a serdülő nemzedéket. Ilyenek voltak az apródiskolák a kadettiskolák, az arisztokrata lányok nevelőintézetei s más hasonló intézmények. Ezekben a zártkörű intézetekben a gyermekek arisztokratikus nevelést kaptak. A szocialista ország összehasonlíthatatlanul jobban és tökéletesebben tudja és ugyanakkor köteles is megoldani a gyermekek nevelését, mivel nekünk nem az a feladatunk, hogy olyan arisztokrata kasztot alakítsunk ki, amely ádáz ellensége a népnek, hanem felneveljük az új társadalom építőit, a lélekben nagy, emelkedett eszményeket követő, a népet önzetlenül szolgáló embereket, akik a haladó emberiség élén járnak. (Taps.) Hogyan fogjunk hozzá e fontos feladat megoldásához? Nyilván célszerű lenne megkezdeni a városok környékén, a nyaralóhelyeken, az egészséges, erdős vidékeken iskolai internátusok (ezen az elnevezésen még gondolkodni kell) építését. Legyenek ezekben az iskolákban világos, tágas osztályok, szép hálószobák, kényelmesen berendezett ebédlők, gondosan felszerelt, mindenféle oktatáson kívüli foglalkozásra alkalmas létesítmények, amelyek megteremtik minden feltételét annak, hogy a szovjetország fiatal polgára fizikailag és szellemileg sokoldalúan fejlődjék. A gyermekeket csupán a szülők kívánságára szabad felvenni ezekbe az internátus-iskolákba. A gyermekek ezekben az iskolákban bennlakók lesznek, s a szülők ünnepnapokon. szünidőben vagy az oktatási idő után találkozhatnak velük. Ezekben az iskolákban olyan kiváló pedagógusoknak kell tanítaniok. akik hivatottak arra, hogy a felnövekvő nemzedék lelkének mérnökei legyenek. Az említett iskolákba a felvétel anyagi feltételeit, legalábbis' az első időben, nem egyformán kell megállapítani. Azokat a gyermekeket, akiknek szülei keveset keresnek, vagy akiknek nagy a családja, az állam költségére kell felvenni. Azoknak a szülőknek, akiknek több a jövedelmük. bizonyos összeget kell fizetniök a gyermek internátusi neveléséért. Végül a szülők egy bizonyos része teljesen manára vállp'hatja azokat a költségeket, amelyeket az állam fordít a gyermekek nevelésére az internátusi iskolában. Nem is tudiuk felmérni az említett nevelési rendszer óriási jelentőségét. Erre az üavre nem szabad sajnálni az eszközöket és a fáradságot, mert százszorosan megtérül. Ezenkívül más hatalmas nevelőfeladat mgfloldásához is hozzá kell fognunk — biztosítanunk kell minden bölcsődei gondozásra szoruló, vagy még nem iskolaköteles gyermek nevelését állami bölcsődékben és napközi otthonokban, amennyiben ezt a szülök így kívánják. E feladat teljes megoldásához hosszabb időre van szükség. Je ennek széles alapjait maiebben az öt esztendőben le kell raknunk. Faluhelven a bölcsődék és a napközi otthonok építésében és fenntartásában nemcsak az állami szerveknek. lianem a kolhozoknak is részt kell venniök. A gondoskodás a gyermekekről és nevelésükről — az egész nép feladata. Szovjet társadalmunk a jövőben is rendkívül nagy figyelmet fordít a felnövekvő nemzedék kommunista nevelésére. (Hosszantartó tavs.) Országunkban hatalmas munkát végeztünk a népgazdaság valamennyi ágában szükséges szakemberek képzéséért. Az ötödik ötéves terv idején a Szovjetunió főiskoláin több mint 1 120 000 szakembert képeztek ki, azaz 72 százalékkal többet, mint a negyedik ötéves tervben. Ennek során a főiskolák esti és levelező tagozatán szintén kiszélesedett a szakemberképzés: az ötödik ötéves terv során a főiskolák esti és levelező tagozatain több mint 260 000 szakembert képeztek ki — 2,7-szer többet, mint az előző ötéves terv esztendeiben. Megjavult a középiskolai végzettségű szakemberek képzése is. A mennyiségi eredményekkel teljesen meg lehetünk elégedve. Ami azonban a szakemberek képzésének minőségét illeti, arra komoly figyelmet kell fordítanunk. Nagy hiba, hogy a főiskolák nem tartanak elég szoros kapcsolatot a gyakorlattal, a termeléssel elmaradnak a technika mai színvonalától. A fiatal mérnökök és agronómusok a főiskolákon még nem szereznek megfelelő isniereteket a konkrét közgazdaság és az üzemszervezés kérdéseiben. Gyökeres javításra szorul a főiskolai hallgatók üzemi gyakorlata. Az a feladat áll előttünk, hogy átszervezzük a tanintézetek munkáját, úgy szervezzük át az oktatást, hogy a tanfolyamokat elvégző hallgatók kapcsolatba kerüljenek az élettel, a termeléssel — konkrét üzemekkel, kolhozokkal, szovhozokkal, ahol üzemi gyakorlatot szerezhetnek. Beszélni kell a főiskolák helytelen területi megoszlásáról is. A főiskolákat többnyire a nagyobb városokban. például Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Tbiliszibén, Harkovban, Bakuban, Taskentben, Minszkben és más városokban összpontosították. Megfigyelhető az az irányzat, hogy ezeket a tanintézeteket ne decentralizálják, hanem ellenkezőleg, ugyanezekben a városokban tovább koncentrálják. Ez merőben helytelen. Itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk a főiskolák területi megoszlásának rendszerét. helyezzük el őket a termelési központokba, oda, ahol a legnagyobb szükség van a szakemberekre. Különösen tűrhetetlen helyzet alakult ki a mezőgazdasági főiskolák elhelyezésénél. Legnagyobb részüket nagyvárosokban összpontosították. Célszerű lenne, ha a mezőgazdasági minisztérium és a szovhozügyi minisztérium, valamint a felsőoktatási minisztérium kidolgozná a mezőgazdasági főiskolák helyes területi elhelyezésének' kérdését. A mezőgazdasági intézetnek nyilvánvalóan 2—3 ezer hektár földdel, jól felszerelt állattenyésztő telepekkel kell rendelkeznie Ezt a gazdaságot alapjában a hallgatóknak maguknak kell vezetniök úgy, hogy az általános és elméleti képzést összekössék a jó gyakorlattal s megszerezhessék a mezőgazdaság helyes vezetéséhez szükséges qyakorlatot és tapasztalatokat. Amikor például szovhozokkal egybekötött új mezőgazdasági főiskolákat szerveznek, gondoskodni kell azokról a feltételekről, amelyek szükségesek a professzorok és az előadók gyümölcsöző munkájához. Már most hozzá kell fogni azoknak a feladatoknak a megoldásához, amelyek a mezőgazdasági főiskolák jobb elhelyezésével függenek össze. Ugyanígy gondolkodnunk kell az orvosi, valamint pedagógiai intézetek elhelyezéséről is, hogv megjavíthassuk az orvosi és a pedagógiai káderek képzését a köztársaságokban, a határterületeken és a területeken. Jelentősen ki kell bővíteni a főiskolák levelező és esti tagozatának hálózatát, javítanunk kell munkájukat. Kedvező feltételeket kell teremtenünk a munkások, az alkalmazottak és a kolhozparasztok tanulásához ••nélkül, hogv a termeléstől elszakadnának. mert ez a termelést lói ismerő, képzett mérnökök és technikusok oktatásának az egyik, sokévi tapasztalattal alátámasztott biztos útja. Most, amikor az i Dar ban es a mezőgazdaságban évenként SOK ezer középiskolát végzett ifjú és leány helyezkedik el, igen nagy lehetőségek nyílnak a levelező i ' taté* fejlesztésére anélkül, hogy ezek a fiatalok elszakadnának a .termeléstől. Bát-mennyire is különös, a népgazdaság különböző agai szamára szükséges szakemberek képzését eddig gyakran nem ezeknek az agaknak távlati fejlődéséhez szabták, hanem a minisztériumok és a hivatalok nagyrészt megalapozatlan és gyakran változékony igénylései alapján intézték. Ez arra vezet, hogy a gazdaság és a kultúra egyik területén felesleg van a szakemberekben, a másik területen pedig hiány van belőlük. Nagy hiba az is, hogy az ipari és mezőgazdasági szakkádereket az ország övezeti sajátosságainak figyelmen kívül hagyásával képezik ki, s nem veszik tekintetbe, hogy hol, milyen kerületekben, milyen üzemekben dolgoznak rriäjd. ' eket a fogyatékosságokat határozottan fel kell számolni. Elvtársak! Egyetlen társadalmi rendnek sem érdeke annyira a tudomány fejlesztése és egyetlen társadalmi rend sem teremt a tudomány fejlődése számára olyan feltételeket, mint a szovjet szocialista rendszer. Tudósaink, a kommunista párt és a szovjet kormány állandó és hatékony támogatásával több tudományágban, köztük a fizikában, a geológiában, a matematikában, a mechanikában, a csillagászatban, a zoológiában és néhány mezőgazdasági tudományágban kiemelkedő eredményeket értek el. A szovjet tudósok rövid idő alatt nagyszerűen megoldották az atomenergia felhasználásának problémáját. Gazdagítják országunk energetikai erőforrásait, sikeresen dolgoznak a népgazdaság fejlesztése és hazánk biztonságának megszilárdítása érdekében. Tudósaink erőfeszítéseivel születtek a technika nagyszerű alkotásai, például elektronikus számológépek, különféle műszerek és gépezetek, sikeresen oldják meg a tudomány és a technika fejlesztésének más bonyolult problémáit is. Engedjék meg, hôgy a kongresszus szószékéről a nép mélységes háláját fejezzem ki tudósainknak gyümölcsöző munkájukért. A szovjet tudomány vívmányai hatalmasak és vitathatatlanok. Egyúttal nem húnyhatunk szemet afelett," hogy sok tudományos intézményünk tevékenységében nagy hibák vannak, tudományunk egyes területen bizonyos fokig elmaradt a népgazdaság növekvő igényeitől és egyes területeken a külföldi tudományos eredményektől. Ezeknek a hiányosságoknak egyik oka, hogy sok tudományos intézmény gyenge kapcsolatot tart fenn a gyakorlattal, a termeléssel. Egyes tudományos intézmények kevés gyakorlati jelentőségű kérdéssel foglalkoznak, nem általánosítják építésünk élenjáró tapasztalatait A tudományos intézmények és kísérleti állomások hálózatát a gazdasági és természeti viszonyok számbavétele nélkül építették ki. Sok tudományos kutatóintézet és főiskola távol van a termelési központtól. Többek között Moszkvában három oceanográfiai és tengeri tudományos intézmény működik — a tengeri hidrofizikai intézet, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának oceanológiai intézete és a hidrometrológiai szolgalat oceanográfiai intézete; két bányászati intézet — a Szovjetunió Tudományos Akadémiájáé és a szénbányászati minisztériumé. Nem sok-e ez a Moszkvai-tenger és a Verébhegyek számára ? Változtatni kell ezen a helytelen állapoton, a tudományos kutatóintézeteket és a főiskolákat közelebb kell vinni termelési bázisukhoz. Teljesen tűrhetetlen a Tudományos Akadémia tudományos intézményeinek az iparági tudományos kutatóintézeteknek és a rőiskoláknak egymástól elszigetelt tevékenysége. Ez az elszigeteltség és az összehangoltság hiánya megakadályozza, hogy a tudományos erőket a legfontosabb tudományos és műszaki problémákra összpontosítsák, káros párhuzamosságot szül, pénzpocsékolásra vezet, megnehezíti a tudomány és a technika vívmányainak bevezetését a népgazdaságba. Állandóan gondoskodni kell a szocialista kultúra fejlesztéséről, állhatatosan előre kell vinni a szovjet tudományt. a tudománynak nagvobb szerepet kell betöltenie a kommunista építés gyakorlati feladatainak megoldásában. (Hosszantartó taps.) A szovjet társadalmi és állami rend további megszilárdulása és fejlődése Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának a XIX. és a XX. pártkongresszus között végzett munkájában az egyik legfontosabb eredmény népünk erkölcsi-politikai egységének további megszilárdítása Ez az egység az. hogy a Szovjetunió minden népe feltétlenül támogatja a kommunista párt és a szovjet kormány kül- és belpolitikáját, ami megnyilvánul népünk minden dicső tettében. Az egész szovjet társadalom erkölrsi-politlkai egységének gránitalap.?* a munkásosztály és a parasztság megbonthatatlan szövetsége, amelyet a párt kovácsolt ki. A legfontosabb intézkedések, amelyeket a párt az iparban és a mezőgazdaságban végrehajt, a városi és falusi dolgozók jólétének további emelését, a munkásosztály és a kolhozparasztság közötti oazdasági kapcsolat erődítését a néptömegek alkotó aktivitásának fejlesztését szolgálják. (Folytatás a 9. oldalon.)