Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-17 / 48. szám, péntek

A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán (Folytatás a 6. oldalról.) teleit, minden a helyes vezetéstől füqq. attól, hoqv a párt-, a szovjetés a mezőgazdasági szervek állhatatos szervező tevékenységükkel biztosítsák a párthatározatok teljesítését. A Szovjetunió minden vidékén azonos időjárási és talajviszonyok között vannak kiváló kolhozok is. közepesek is és elmaradók is. Tehát a qazdaság vezetésének színvonala mindenekelőtt a kolhozelnökök, a briqádvezetök, az aqronómtisok és a zootechnikusok, a gépállomás- és szovhoziqazqatók és a mezőgazdasági termelés szervezésére hivatott más funkcionáriusok kiválasztásától fi'" - Ezért a káderek kiválasztása, a vezetés színvonalának emelése az. ami jelenlec meghatározza a szocialista mezőgazdaság további fellendülését. Mezőqazdasáqunk sikeres fejlesztesének érdekei megkövetelik a központi és a helvi mezőgazdasági szervek munkájának határozott megjavítását. Szoviet apparátusunkat ezer szálnak kell a termeléshez fűznie, munkáját a termelés érdekeinek kel! alárendelnie. Meqfelel-e ezeknek a követelménveknek a mezőqazdasáqi minisztérium, a szovhozügyi és a beqvűjtési minisztérium szervezeti felépítése és ovakorlati tevékenysége? Nem, nem felel meg. Felépítésük méq nehézkes és bürokratikus. Nincs szükséoünk a központban olvan apparátusra, amelyet a helvi szervek pótolni tudnak. Mii ven funkcióknak kellene megmaradniok a ielenleqi körülmények között a mezőgazdasági minisztériu mokban? A távlati tervezés, a pénzellátás és az e'látés. a kormánvfeladatok teljesítésének állami ellenőrzése. A mezőqazdasági minisztérium és a szovhozüqyi minisztérium igen fontos feladata az élenjáró tapasztalatok tanulmányozása és elterjesztése. a tudom ánv leqúiabb vívmányainak bevezetése a termelésbe. E funkciók teliesítéséhez kicsi, de iqen képzett minisztériumi apoarátusra van szükséo. Ezért az a felárt, hoqy a leonaovobb mértékben csökkentsük és egyszerűsítsük ezt az apparátust, összhanqba hozzuk a meqváltozott körülményekkel. És mi a helyzet a begyűjtési apparátussal? Nálunk minden kolhozra több. különféle termékfajták be^űjtésével foglalkozó funkcionárius jut S!'—van-e rájuk? Nincs, nem szükséqesek. Szocialista államunkban mindent a tervek határoznak meg, ezeket a kolhozok és a szovhozok ídfeiében teljesítik és nem várnak a beqvűitők figyelmeztetéseire. Ezért a beovűitésl minisztérium működési körét a qaboT>raktárak és a malomipar fejlesztésének, a gabona és más termék k táro'í<;ának és átvételének kérdéseire kellene korlátozni. A beovűités operatív vezetését pediq a gépállomásokra kellene bízni, a sok százezer beavűitőt Dediq a termelésben kell alkalmazni. Szocialista államunknak jelenleg minden lehetősége megvan ahhoz, hogy a mezőgazdaság minden posztjára kiválóan képzett kádereket állítson. A mezőgazdaságban 1955-ben több mint 400 ezer főiskolai és középiskolai képzettségű szakember dolgozott. A káderképzés tervezésénél abból kell kiindulnunk, hogy a közeljövőben a szántóföldi és a traktoros brigádok élére agronómusokat és gépészeket, az állattenyésztő gazdaságok élére pedig zootechnikusokat kell állítani. A mezőgazdaság vezetésének komoly megjavítása végett kádereink figyelmét a gazdaság kérdéseire, a termékek előállítására fordított munka csökkentésére kell fordítanunk. V. ! Lenin a vezetőknek még a szovjet hatalom első éveiben ezt mondotta: Tanuljátok meg a számvitelt. Ha ez fontos volt államunk megszületésekor, százszor fontosabb ma, amikor azt a faladatot oldjuk meg, hogy az egy főre eső termelés tekintetében utolérjük és túlszárnyaljuk a legfontosabb tőkés országokat. A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy országunkban egy mázsa tej és egy mázsa hús termelésére • sokkal több munkát fordítanak, mint az Egyesült Államokban. Ennek következtében a Szovjetunió mezőgazdasága sokkal nagyobb lakosságot foglalkoztat, mint az Egyesült Államoké. Természetesen nem szabad vakon követnünk az amerikai példát. Hiszen ott az egyik ember a másik tönkretétele árán boldogul. Elég megemlíteni, hogy 1940-től 1954-ig, vagyis 14 év alatt az Egyesült Államokban körülbelül 1 millió 300 ezer farmer ment tönkre, vesztette el földjét és ment családjával együtt a városba, hogy az iparban kapjon munkát, vagy „kóborló farmerré" vált, aki lakóhelyet és élelmet keresve egyik államból a másikba vándorol. Csupán a legutóbbi 4 évben a mezőgazdasági összeírás adatai szerint az Egyesült Államokban 600 ezerrel csökkent a farmok száma. A nagy farmer kapitalista vallalat tulajdonosa a munkaerőre profitforrásként tekint. Ha a munkás meqbetegedik, ha képtelen a profit maximumát nyújtani, a kapitalista kihajítja. Nálunk más a helyzet. A kolhoz szövetkezeti gazdaság. A kolhozban minden kolhozparaszt gazda, teljesjogú tag, a kolhozparasztok maguk osztják szét egymás között a munkát és ez teljesen érthető. Szocialista társadalmunkban minden az ember növekvő szükségleteinek kielégítésére irányul. A kolhozparasztok nem hagyják el azt, aki nem tud teljesértékű teljesítményt nyújtani. Ezért még atban az esetben is, ha az egp termékegységre eső munkaráfordítás nálunk alacsonyabb fcs lesz, mint az Egyesült Államokban — márpedig mi ezt elérjük — a Szovjetunió mezőgazdasági lakossága lehet, hogy még akkor is valamivel nagyobb lesz, mint az Egyesült Államoké. Mégis meg kell mondani, hogy a munkaerőt nálunk még nem eléggé termelékenyen használják ki. Ezért kritikusan kell értékelnünk ügyeinket, fel kell használnunk minden hasznosat a külföldi tapasztalatokból. A párt által kitűzött mezőgazdaság: feladatok teljesítésének eredmenyeképpen minden feltételünk megvan ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül olyan mértékben növeljük a mezőgazdasági termelést, amely kielégíti az ország növekvő szükségletéit. Biztosak lehetünk benne, hogy a szovjet emberek a kommunista párt vezetésével becsülettel oldják meg ezt a létfontosságú feladatot. (Hosszantartó taps.) Á szovjet nép anyagi jólétének és kulturális emelkedésének színvonala Elvtársak! Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése alapján szakadatlanul nőtt a szovjet nép életszínvonala. 4 Szovjetunió nemzeti jövedelme az ötödik ötéves terv időszakában 68 százalékkal emelkedett és mint ismeretes, nálunk e jövedelem háromnegyed része a lakosság személyi szükségleteinek kielégítését szolgálja. A munkások és az alkalmazottak reálbére ez idő alatt 39 százalékkal, a kolhozparasztok reáljövedelme pedig 50 százalékkal nőtt. Az állam öt év alatt 689 milliárd rubelt fordított a munkások és az alkalmazottak társadalombiztosítási segélyeire, fizetéses szabadsáI Hús- és húsárú Hal- és haltermékek ľ Állati zsiradék II Növényi zsiradék Puha és fehérnemű j Lábbeli Bútor Sokkal több cukrot, selyem- és pamutszövetet, órát, varrógépet és más árut adtak el, mint korábban. Jelentékenyen megnőtt a kulturális és a használati cikkek — rádiók, televíziós készülékek, hangszerek, kerékpárok és egyéb áruk — kiskereskedelmi forgalma. A szovjet emberek jobgára, ingyenes és kedvezményes üdülési, szanatóriumi beutalásokra, nyugdijakra, orvosi segélyekre, diák-ösztöndíjakra stb. A szocialista gazdaság fellendülése alapján évről évre növekszik a lakosság fogyasztásának volumene. Az-állami és a szövetkezeti kereskedelmi hálózat a lakosságnak 1955-ben 1,9szer annyi árut adott el, mint 1950ben. Íme, néhány adat arról, hogy az állami és a szövetkezeti kereskedelem mennyivel több árut adott él a lakosságnak, százalékban kifejezve, 1950hez viszonyítva: 1950 1951 1952 1953 1954 1955 100 120 124 171 206 220 100 112 128 137 162 185 100 107 110 150 160 158 100 135 170 182 222 222 100 107 115 151 182 198 100 108 118 150 163 168 100 142 154 201 272 307 ban kezdtek táplálkozni és ruházkodni, jobban kielégítették kulturális igényeiket. A dolgozók anyagi jólétének növekedése magyarázza azt a tényt is, hogy országunk lakosságának szaporodása az ötödik ötéves terv esztendeiben 16 millió 300 ezer fő volt. 1. Tökéletesebben kell kielégíteni a nép növekvő anyagi szükségleteit Mindez jelentős siker. De nemcsak a múlttal való összehasonlításból, ha nem főként a nép állandóan növekvő anyagi és kulturális igényeiből kell kiindulni. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgot, meg kell mondani, hogv nálunk nincs még teljesen elegendő közszükségleti cikk, nincs elég lakás, nem oldódott még meg a dolgozók anyagi jólétének emelésével összefüggő sok komoly kérdés. Természetesen nem szabad figyelmen ktvül hagynunk, hogy az októberi forradalom előtt országunk gazdaságilag elmaradott, gyengénfejlett iparral és primitív mezőgazdasággal rendelkezett. A szovjet államnak fennállása 38 éve alatt két háborút kellett megvívnia, s ezek mérhetetlen károkat okoztak a népgazdaságnak és több millió emberéletet követeltek Ezért népünk anyagi jólétének jelentős emelkedése ellenére a kommunista pártnak és a szovjet kormánynak még sok tennivalója van a lakosság életszínvonalának olyan magasra emelésében, hogy az megfeleljen a szocialista rendszer lehetőségeinek és a szovjet emberek állandóan növekvő szükségleteinek. A. központi bizottság a legutóbbi években sok intézkedést tett a népjólét emelésére. Mégis sok fontos élelmiszer és iparcikk termelése még mindig elmarad a növekvő . kereslettől. Egyes városokat és lakott helyeket még mindig nem látnak el elegendő élelmiszerrel, például hússal, tejjel, zsírral, gyümölccsel, és egyes esetekben még a burgonya és a zöldségellátásban is fennakadások vannak. Nehézségek mutatkoznak a lakosságnak egyes jó minőségű iparcikkekkel való ellátásában is. Ennek bizonyos fokig kereskedelmi szervezeteink nehézkessége az oka. de a fő ok a termelés nem kielégítő mennyisége. Az a feladatunk, hogy a nehézipar elsődleges fejlesztésére támaszkodva, gyorsan fellendítsük a mezőaazdasáqot érgyorsabban viovük előre a könnyűipart és az élelmiszeripart. Elvtársak! A hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete azt a feladatot tűzi ki, hogy a munkások és az alkalmazottak reálbérét körülbelül 30 százalékkal, a kolhozparasztok jövedelmét pedig legalább 40 százalékkal növeljük. A nép anyagi jóléte további fellendülésének megvalósítását több olyan intézkedés segíti majd elő, amelyet a párt központi bizottsága az utóbbi időben tett. A központi bizottság és a Szovjetunió Minisztertanácsa nemrégiben utasítást adott arra, hogy készítsék el a dolgozók alacsony fizetésű .csoportjai munkabérének emeléséről szóló határozattervezetét. Ezt a béremelést a gazdaság különféle ágaiban dolgozó munkások és alkalmazottak béreinek általános rendezésével együtt kell végrehajtani. Biztosítani kell, hoav a dolgozók egyes csoportjai béreinek színvonala helyes összhangban álljon a szakképzettséggel és a munka nehézségeivel. Meg kell mondani, hogy a bérrendszerben és a besorolásban sok rendezetlenség és zűrzavar van. Ezekkel a kérdésekkel a minisztériumok, hivatalok és szakszervezetek nem foglalkoztak úgy, ahoavan kell és sorra megfeledkeztek róluk. Gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a bérezésben az egyenlősdi érvényesül, de előfordul az is, hogy ugyanazért a munkáért különböző intézményeknél, sőt ugyanazon intézmény különböző osztályain is más és más fizetést adnak. Az alacsony fizetésű munkások mellett van a munkásoknak egy olyan csoportja — igaz, hogy nem nagy —, amelynek bérezésében indokolatlan mértéktelensár tapasztalható. Az a fontos politikai és gazdasági feladat áll előttünk, hogy rendet teremtsünk a bérezésben. Feltétlenül következetesen alkalmazni kell a munkások személyes anyagi érdekeltségének elvét, figyelembe véve, hogy ennek az elvnek a megvalósítása a termelés szakadatlan növekedésének egvik legfontosabb feltétele. Lenin tanította: „A népgazdaság minden jeI lentös ágát a személyes érdekeltségre \ kell építeni." Elengedhetetlenül szükség van arra, hogy állhatatosan javítsuk és tökéletesítsük a bérezés formáit a gazdaság minden ágában, hogy a munkabért közvetlenül a végzett munka mennyiségétől és minőségétől tegyük fügqővé és maradéktalanul felhasználjuk az anyagi érdekeltség hatalmas lendítő erejét a munka termelékenységének emelésére. Ami a mérnököket. a technikusokat és a gazdasági vezetőket illeti, áltáluk a munkabér egy részének szigorúan az általuk irányított műhely, vállalat, iparág, kolhoz, gép- és traktorállomás és szovhoz alapvető termelési mutatóitól kell függnie. Ez a bérezési rendszer felel majd meg a munka szerinti bérezés ejvének. E feladat helyes megoldása elő fogja segíteni a terhelés és a népjólét további emelke dését. Elvtársak! A párt központi bizottsága úgy véli: nálunk megvannak azok a lehetőségek, amelyek lehetővé teszik, hogy visszatérjünk; a munkanap csökkentésének elsőrendű jelentőségű kérdésere. (Hosszantartó taps.) A kapitalista rendszer körülményei közepette a munkásosztály sok nemzedéke harcolt a munkanap megrövidítéséért. A nyolcórás munkanap jelszavát Marx Károly, a tudományos kommunizmus megalapítója, a munkásosztály nagy tanítőja még 1866ban, az első Internacionálé kongresszusán meghirdette. A nyolcórás munkanap bevezetése az Oroszországi Szociáldemokrata Munkás Párt (bolsevikok) programkövetelése volt. Országunkban a nyolcórás munkanapot a szovjet hatalom eqyik első dekré tuma rögzítette le. Ez a szocialista forradalom tailiós és megfngadhatatlan vívmánya. Pártunk VIII. kongresszusa kimondotta, hogy a társadalmi termelés növekedésének és a munkatermelékenység emelkedésének megfelelően, fokozatosan át kell térni a rövidebb munkanapra. Mint ismeretes, még a háború előtti években megtörténtek az első lénések ebben az irányban. De a fokozódó háborús veszély, majd a hitlerista Németország hitszegő támadása hazánk ellen arra kényszeri tett bennünket, honv ideiglenesen álljunk el ezeknek az intézkedéseknek a további végrehajtásától. Jelenleg reális lehetőségeink vannak ra. hogy visszatérjünk ehhez a kérdéshez és megvalósítsuk, amit korábban nem tudtunk megtenni. Jelentenem kell a kongresszusnak, hogv a párt központi bizottsága elhatározta: a hatodik ötéves terv során minden munkás és alkalmazott áttér a hétórás munkanapra. Ezenkívül azt tervezzük, hogv a szén- és az ércbányászatban. a föld alatti munkáknál foglalkoztatott dolgozók a hatórás munkanapra térnek át. és a 16—18 éves serdülők munkanapját Ismét hat órában állapítjuk meg. Azt is elhatároztuk. hogy a közeljövőben megvalósítjuk a munkások és az alkalmazottak szombať' és ünnep előtti hatórás munkanapját. (Hosszantartó taps.) A párt és a kormány 1957-től kezdve az egyik népgazdasági ágban a másik után hozzáfog a hétórás munkanap fokozatos bevezetéséhez, vagy ott, ahol ez a termelés viszonyai miatt célszerű, az ötnapos munkahétre térünk át (nyolcórás munkaidő, de két munkaszüneti nap), úgy, hogy ezt az egész feladatot a hatodik ötéves terv végére megoldjuk. Az áttérést a rövidített munkanapra a munkások és az alkalmazottak munkabérének csökkentése nélkül vezetjük be. (Taps.) A párt központi bizottságának a munkanap csökkentéséről hozott határozata óriási népgazdasági és politikai jelentőségű. Nem kétséges, hogy a párt XX. kongresszusa és az egész szovjet nép egységes helyesléssel fogadja ezt a határozatot. Ezek az intézkedések új munkalendületre serkentik a szovjet embereket a népgazdasági tervek teljesítéséért és túlteljesítéséért vívott harcban. Eqvszersmind nvomatékosan fel kel! hívni a vállalatok, a párt- és a szakszervezeti szervezetek vezetőinek figvelmét arra, hoqv a rövidített munkanap esetén nagyszabású szervező munkát kell végezniök az ötéves terv feladatai sikeres teljesítésének biztosításáért. A muakabérrendezéssel és a munkanap csökkentésével egvütt szüksé qessé vált a nyugdli-ügv meq javítása is. A Szovjetunióban, mint ismeretes, a nyugdíjakat állami és társadalmi összegekből biztosítják, s ezek az összeqek évről évre növekszenek. Ez naqv vívmány. De a nyugdíjak üqvében komolv hiányosságok is vannak Kezdlük például azzal, hogy a nvuqdíjak összeqében megengedhetetlen összevisszaság tapasztalható. A nyugdíjasok több kateqóriája számára alacsony nyugdíjat állapítottak meq. mía eaves személvek, köztük méq nem idős. munkaképes emberek maoas nvuodijat kapnak. Igaz. nálunk sok olvan elvtárs van. aki. miután kiérdemelte a nvuodíiat, nem akarja otthaqvni a pártunk üg véért vivott aktív harcot Itt idézni lehet Orlovszkij kommunista elvtárs Déldaiát, aki jelenleq a belorussziai ..Hajnal" kolhoz elnöke. Orlovszkij elvtárs hosszú ideiq katonai szolqálatot teljesített, a háború alatt bátran harcolt az ellenséggel. Vitézségéért és bátorságáért a Szovietunió Hőse cimmel tüntették ki. X háborúban elvesztette félkar iát és r'ezredesi rangban nyugdíjba vonult. Megérdemelten állapítottak meg neki olyan nvuqdíjat. amelvból 1Ó1 meqélhet. de mint kommunista, nem eléqe-' dett meg nyugdíjas helyzetével, a párt területi bizottságához fordult és kérte, adjanak számára olyan mun-; kát, ahol harcosan helvt kell állni —

J kolhozelnök lehessen. A „Hajnal" kolhoz elnökének javasolták. Orlovszkij elvtárs lelkesen fogott munkához és vezetésével a kolhoz az elmaradottak közül az élenjárók közé emelkedett* Ma ez a kolhoz híres az eqész Szov-' ietunióban. Íme. az igazi kommunista' hazafi példája! (Taps.) A párt központi bizottsága és a Szovietunió Minisztertanácsa intézkedéseket tesz a nyuqdíikérdés rende-' zésére. annak biztosítására, hoqv az alacsony nyugdijak összegét lényege-í sen felemeljék, az indokolatlanul ma-' qas nvuqdíiakat pedig bizonyos mértékben csökkentsék. A közeljövőben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elé terjesztik jóváhagyás végett az országos nvuqdíibiztosítási törvény tervezetét. amelv qyökeresen megjavít-' ia a nyugdíjügyeket. Elengedhetetlenül szükséges, hoqy fokozottan gondoskodjunk azokról az öreq állampolgárokról, akik maqánvosan élnek, vaqv valami okból kifolyólaq nem élhetnek eqvütt családjukkal. Lakóházakat kell építeni, hoqy azok számára, akik annak idején becsülettel dolqoztak, valóban nvuqodt öreqséqet biztosítsunk Ilyen házak építésére festői szépségű vidékeken lehet telkeket iqénvbe venni. Emellett elő kell irányozni a rokkantotthonok hálózatának kibővítését s eqvidejűleu minden módon javítani kell azoknak a rokkantaknak a helyzetét. akik egészségük veszélyeztetése nélkül nem tudnak á társadalom számára hasznos munkát véqezm. A kommunista párt központi bizottsága azt a mélységes meggyőződését feiezi ki. hoqv a szovjet nép. az alkotók népe a pártnak és a kormánynak ezekre az intézkedéseire a társadalmi qazdasáq minden áqában új. hatalmas munkalendülettel válaszol. mert csak a termelés szüntelen növelésének és a termelékenység emelésének alapján sokszorozódik meq a társadalmi qazdaqság. csökken a munkaidő és emelkedik szüntelenül népiólét. Mindezen intézkedések természete-' sen jelentós összegeket követelnek. De honnan vegyük ezeket? Mindenekelőtt fel kell használni azoknak az összegeknek egv részét, amelyek a népgazdaságban a termelékenység növekedése. a szigorú takarékosság, a különféle túlzások meqszüntetése, a közigazgatási és igazgatási apparátus csökkentése következtében halmozódnak fel. Esetleg célszerű lesz eb-' ben a tekintetben felhasználni azoknak az összegeknek eqy részéi is, amelyeket korában a kiskereskedelmi árak csökkentésével kapcsolatos állami kiadások fedezésére szántak. Ezért az elkövetkező években a korábbiaknál kisebb mértékű árcsökkentéseket kellene végrehajtani, hoqv az árcsökkentésre tervezett összeqek eqy részét az említett intézkedések véqrehaitására használtuk fel. (Taps.) A párt eqvik leaíontosabb feladata a dolgozók lakásviszonyainak qvökeres meg m vitása. Önök elvtársak, tudják, hoqv a háború miiven óriási károkat okozott országunknak. Az ália-mnak hatalmas ósszeqeket kellett fordítania az elpusztult lakások helyreállítására. A lakásépítkezés! előirányzatok évről évre növekednek. Például a múlt ötéves tervben az állami lakásépítkezést beruházások körülbelül 100 milliárd' rubelt tettek ki. vaqvis 2.2-szei anvnvit. mint a nea védik ötéves tervben. Sokat tettünk. A lakásépítkezés üteme méois komolyan elmarad a népgazdasáq feilődésétől. a városok, ipari központok növekedésétől. Ráadásul sok minisztérium és hivatal rendszeresen nem teliesíti a lakásépítkezés! terveket. Ezt a felháboritó helyzetet tovább nem türhetiük. A hatodik ötéves tervben a váro6i lakásépítkezések volumenét az ötödik ötéves tervhez viszonyítva maidnem kétszeresére kel! növelni. A terv szerint kiutalt állami összegekből össze sen körülbelül 205 millió négyzetméter alapterülete lakóház építését tervezzük: csupán 1956-ban körülbelül 29 millió néovzetméter épül. A lakásépítkezés üteme évről évre növekszik. Önök tudiák. hogv a oá-rt központi bizottsáaa és a Szovietunió Minisztertanácsa elítélte azt a gyakorlatot, hogv a lakásépítkezésben kontármódra dolgoztak és felesleges fényűzést feitettek ki. Nem enoedhetiük meo hoov sok millió rubelt fordítsanak eqves építészek rossz ízlésének megfelelő, értelmetlen díszítésekre. Építészeink becsületbeli üove. hogv meqteremtsék a szocialista építészeti stílust, amely(Folytatás a 8. oldalon.) 03 szo 1956. február 17.