Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-17 / 48. szám, péntek

k Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán (Folytatás az 5. oldalról) marjukat, az államtól akarnak minél több takarmányt kapni. Vannak jóegynéhányan olyanok is, akik — élve az alkalommal, hogy csökkent az élelmiszerek ára — az áruházakban kenyerst, kásafélét és más terményeket vásárolnak, s ezzel táplálják állataikat. Ez azonban már nem termelés, hanem spekuláció. íme egy tény a sok közül. Az egyik Moszkva környéki kolhoz elnöke 12 kolhozparasztból álló takarmánybeszerző brigádot szervezett, ellátta pénzzel, zsákokkal, gépkocsival A brigád „takarmányt szerez", de nem a kolhoz földjein, hanem a moszkvai boltokban. A brigád a baromfi és a jószág részére hajdinakását, kölest, árpagyöngyöt, lisztet, élesztőt és más terményeket vásárol. És ez az eset nem az egyetlen. Az ilyen „kereskedők" nagy kárt okoznak tevékenységükkel, minthogy csökkentik az állattenyésztés fellendítését szolgáló lehetőségeinket. Minden különösebb erőfeszítés nélkül, mások rovására akarnak az élre kerülni. Lehetetlen. hogv ne emlékezzünk Goflol Pacuk nevű hősére, akinek a sütemények maguktól repültek a szájába. Gogol Karácsony éjjel című elbeszélésében igv rajzolja meg ezt a jelenetet: Pacuk kitátotta a száját; ránézett a derelyékre és még Jobban kitátotta száját. Ekkor egy derelye kiugrott a tálból, meghempergett a tejfölben, a másik oldalára fordult, a magasba szökkent, s egyszerre csak Pacuk szájába repült. Pacuk megette és újból kitátotta száját és egy másik derelye ugyanígy odavándorolt. Pacuk mindössze annyi fáradságot vett magának, hogy megrágta és lenyelte." Pacukkal azonban ez egy karácsony éjszakán történt. Egyes mai Pacukok viszont azt szeretnék, hogy a derelyék mindennap berepüljenek szájukba, sőt erre számítva élik világukat. Itt még azt is meg kell említeni, hogy az effajta „kereskedelemmel" még nagyobb mértékben foglalkozik a varosok körül elterülő kolhozok hanvag parasztjainak egy része, és űzik ezt a városok környékén élő egyes, sehol sem dolgczó személyek is. Ezek az üzletekben kenyeret és más élelmiszereket vásárolnak, felhizlalják jószágaikat, azután az állati termékeket magasabb áron adják ef a piacon, mint az üzletek és az áruházak. Fokozni kell a harcot az ilyen spekulánsok ellen, akik kihasználják az alkalmat, hogjr sok helyütt bizonyos termékekből "átmenetileg nincs elegendő készlet a lakosság szükségleteinek teljes kielégítésére és a becsületes embereken, az állam rovására élősködnek. Elvtársak! Az állattenyésztésben az a fő feladatunk, hogy minden vonalon növeljük a földterületek minden száz hektárjára eső állatitermék-termelést. Mindenekelőtt a közös állattenyésztést kell fejlesztenünk, mert ez lehetővé teszi a kolhozok jövedelmének jelentős növelését, a kolhozparasztok anyagi jólétének emelését és biztosítja a lakosság ellátásának megjavítását hússal, tejjel és más termékekkel. Különös figyelmet kell fordítani a tenyészállattenyésztés megjavítására, a szarvasmarha-állományban a tehenek számarányának növelésére, a tejelő állatok hozamának jelentős növelésére, a sertéshizlalás megszervezésére, mert ez a legfontosabb forrása a hústermelés gyors növelésének. A voronyezsi terület mezőgazdasági dolgozói figyelemre méltó kezdeményezéssel álltak elő: vállaltá':, hogy határidő elótt teljesítik a hús- és tejtermelés növelésére a hatodik ötéves terv irányelveinek tervezetében kitűzött feladatot, mégpedig úgy, hogy öt év helyett egy év alatt kétszerezik meg hústermelésüket és másfél év alatt tejtermelésüket. Nem kétséges, hogy a voronyezslek hazafias kezdeményezését más területek, határterületek és köztársaságok is követik oly módon, hogy a legfontosabb állati termékek termelésének tekintetében két, vagy legfeljebb három év alatt teljesítik a hatodik ötéves terv feladatait. Az ügy megköveteli, hogy mindenképpen fejlesszük a finomszálú, félf'iomszálú, húst és gyapjat adó, szőrmét adó juhok tenyésztését, hogy több jóminőségű gyapjú-textilanyag, karakül báránvprém, bunda, nemezcsizma álljon rendelkerésünkre. Szükségünk van arra, hogy a kolhozokban és a szovhozokban minél több tyúkot, libát, kacsát neveljenek: a tavakban és a v

:ztárolókban halat tenyésszenek; kellő figyelmet szenteljenek a házinyúltenyésztésnek és a méhészetnek. ÜJ SZÖ 1956. február 17. Helytelen és egyenesen végzetes I lenne azt gondolni, hogy az állat- j tenyésztés fejlesztésében már min- j' den nehézséget leküzdvttünk. Nem, i elvtársak, a kolhozparasztok, a gép- j és traktorállomások és a szovhozok! dolgozóinak, a mezőgazdasági szak- ' embereknek sok erőfeszítésére és munkájára van szükség ahhoz, hogy j állattenyésztésünk a nép növekvő szükségleteinek megfelelő színvonalra emelkedjék. 3. A mezőgazdaság gépesítése Elvtársak! Szocialista iparunk a korszerű gépek millióival látja el a mezőgazdaságot. Az új technika bevezetése alapján növekszik a mezőgazdasági munkák gépesítése. Már megoldottuk a fontosabb mezőgazdasági munkák gépesítésének problémáját. Ez a szovjet nép nagy győzelme. Most teljes nagyságában jelentkezett az a feladat, hogy az egyes munkák gépesítéséről a legrövidebb időn belül áttérjünk az egész mezőgazdaság — beleértve az állattenyésztést is — komplex gépesítésére. Ilyen körülmények között még jobban megnövekszik a gép- és traktorállomások szerepe. Az utóbbi két évben több intézkedést tettünk a gép- és traktorállomások munkájának gyökeres megjavítására. Mintegy kétmillió traktoristát, kombájnkezelőt, sofőrt, gépjavító szakembert és egyéb gépkezelőt vettek fel állandó munkásként a gép- és traktorállomások személyi állományába. Huszonkilencezer mérnököt és technikust küldtünk az iparból a gép- és traktorállomásokra. Mindez a gépés traktorállomások munkájának némi javulásához vezetett. De még nem lehet azt mondani, hogy ez teljes mértékben megfelel a mai követelménveknek A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szocialista termelés minden ágazatában elsőrendű jelentőségű az önálló elszámolás. A nazdálkodásnak ezt a kipróbált módszerét a gép- és traktorállomások azonban még nem alkalmazzák. Az a jelenlegi rendszer, hogy a gép- és traktorállomásokat az állami költségvetés terhére finanszírozzák, felelőtlenséget szül és az ellenőrzés hiányához vezet. A gépés traktorállomások több funkcionáriusa nem tanulmányozza" behatóan a munka gazdaság' utatóit és nem érdeklődik kellően a gépek ésszerű kihasználása iránt. A gép- és traktorállomásokat a gazdasági tevékenység eredményeitől függetlenül finanszírozzák, a dolgozók bérezését nem teszik függővé a gépek kihasználásának hatékonyságától, a mezőgazdasági növények terméshozamától és a kolhozok állattenyésztésének termelékenységétől. Célszerű, hogy a gép- és traktorállomások az elkövetkező években fokozatosan áttérjenek az önálló elszámolásra. Érthető, hogy az összes gép- és traktorállomások számára egységes, önálló elszámolási rendszert országszerte azonos normákkal nem lehet bevezetni. Rugalmas, önálló elszámolási rendszerre van szükség, olyanra, amely figyelembe veszi az egyes övezetek sajátosságait, az övezeteken belül pedig a vidékek sajátosságait. Ez az intézkedés növeli a gép- és traktorállomások dolgozóinak aktivitását, felelősségét a mezőgazdasági termelés fellendítéséért. A gép- és traktorállomások munkájának megjavításéval együtt komolyan meg kell javítani mezőgazdasági minisztériumaink, valamint traktor- és mezőgazdasági gépipari minisztériumunk műszaki politikáját. E minisztériumok vezetői abból indulnak ki, hogy az ország óriási területének egészén ugyanazokat a traktorokat, kombájnokat, talajmegművelő gépeket kell alkalmazni. A sztye^pés kubáni területek, valamint az északnyugati, vagy a balti köztársaságok földjei részére ugyanazokat a nehéz hernyótalpas traktorokat, vontatott vagy magánjáró kombájnokat gyártják. Ez azonban helytelen. Elérkezett az ideje annak, hogy olyan rendszert dolgozzanak ki a gépekre vonatkozólag, amely figyelembe veszi az ország fő övezeteinek sajátosságait. A háború előtt és a háború befejezését követő első években az északnyugati területeken és más vidékeken nagy sikerrel alkalmazták a kerekes traktorokat. De az utóbbi időben rendkívül lecsökkent a kerekes traktcr gyártasa. Ilyen, mégpedig r' ndkívül mozgékony, gumiabroncsos traktorokra viszont, ha nem is nagyobb, de nem is kisebb mértékben van szükségünk, mint a hernyótalpasokra. Ezek egyszerűbbek és olcsóbb az előállításuk, de különösen üzembentartásuk és javításuk. A hatodik ötéves tervben a mezőgazdasági növények termesztésénél teljes mértékben át kell térnünk a rászerelt talajművelő gépekre és más gépekre. Az olyan vontatott eszközökhöz, amelyek nem lehetnek rászereltek (például nehéz ekék), a gyáraknak olyan különleges szerkezeteket kell tervezniök és elöállítaniok, amelyek lehetővé teszik, hogy a traktorosok munkagép-kezelök nélkül dolgozhassanak. Az áttérés a rászerelt munkaeszközökre lehetővé teszi, hogy a munkagép-kezelők százezrei szabaduljanak fel; egyúttal az egy gép előállításához szükséges fémanyag 40—50 százalékkal csökkenhet, kevesebb üzemanyag szükséges és a munka termelékenysége növekedhet. Rendkívül fontos a megosztott betakarításhoz szükséges gépek gyártásának lényeges növelése, hogy a fö gabonatermő vidékeken a közeli években áttérhesünk a megosztott gabonabetakarításra Különös figyelmet kell fordítanunk a kolhozok, a gép- és traktorállomások, valamint a szovhozok villamosítására; ez egyik legfontosabb feltétele a mezőgazdaság gépesítésének Ez idő szerint még nem kellő lendülettel láttunk hozzá e feladat megoldásához. Sőt az is előfordult, hogy - helytelen magatartást tapasztaltunk a kolhozok és a szovhozok villamosításával szemben még ott is, ahol ez gazdaságilag előnyös és nem ütközik műszaki nehézségekbe. Nem oldottuk meg a kolhozok és a szovhozok bekapcsolását az áramellátóhálózatba. Elengedhetetlen, hogy minden funkcionárius úgy tekintse a kolhozok és szovhozok villamosítását, mint az ország villamosítására kidolgozott nagy terv szerves részét. Amikor Lenin arról beszélt, hogy az országban a villanytelepek egész hálózatát kell létrehozni, nemcsak a nagy állami energetikai rendszerekre gondolt, hanem a falusi villanytelepek széleskörű hálózatának kiépítésére is. Hogyan kell megoldani ezt a feladatot? Jelenleg a kolhozok és a szovhozok maguk építenek kisebb vi lanytelepeket, de nem mindig van lehetőségük arra, hogy technikailag helyesen oldják meg a termelés villamosításának problémáját. Ki kell bontakoztatni a kolhoz-közi, körzeti, sőt a körzetek közötti villanytelepek építését. Ki kell dolgozni a típusvillanytelepek terveit az ország egyes övezeteit jellemző sajátságok figyelembevételével. Egyes villanytelepek, amelyek földgázlelóhelyek közelében terülnek el, gázfűtéssel dolgozhatnak, mások tőzeggel, megint mások kőszénnel, vagy barnaszénnel. Ott pedig. ahol vízierő-készletek vannak, természetesen vízierőműveket kell építeni. Felmerül a kérdés, kinek és milyen eszközökkel kell építenie az ilyen villanytelepeket? Helyes lenne megállapítani, hogy ezekét a villanytelepeket a köztársasági szervezetek építsék a kolhozok anyagi eszközeiből, szövetkezeti alapokon. Az állami tervekben viszont elő kell irányozni a kolhozok közötti, a körzeti és a körzetek közötti villanytelepek ellátását üzemanyaggal és más anyagokkal. Most nem tűzhetünk ki határidőket a mezőgazdaság villamosítására hivatott munkálatok befejezésére. Az Állami Tervhivatal és a megfelelő minisztériumok kötelessége, hogy gondosan tanulmányozzák ezt a kérdést, konkrét javaslatokat szerezzenek be a köztársaságoktól és a területekről, ezek alapján tervet dolgozzanak ki és terjesszenek a kormány elé a kolhozok, a gép- és traktorállomások és a szovhozok villamosítására. 4. A szovhozok termelésének fejlesztése A mezőgazdaság további fellendítésére hivatott halaszthatatlan feladatok megoldásában különös figyelmet kell fordítanunk a szovhozok fejlesztésére, mert ezek képviselik a szocialista mezőgazdaság magasabb szervezeti formáját. A párt központi bizottsága több fontos intézkedést tett a régi szovhozok megszilárdítására és újak létesítésére. Az utóbbi két évben 581 új nagy szovhozt szerveztünk, ebből 425-öt a szüzföldeken; a Szovjetunió szovhozügyi minisztériumának keretébe tartozó állami gazdaságok vetésterületé 10,5 millió hektárral nőtt és 1955-ben 24.5 millió hektárt tett ki; emellett a gabonakultúra vetésterülete 2,4-szeresére növekedett. Ennek eredményeként az állam a szovhozoktól sokkal több szemesterménvt kap, mint 1950-ben A szovI ozok jelentősen növelték az állati termékek, a burgonya és a zöldségfélék beadását. Most a szemestermények termesztésének növelésével együtt a szovhozokban jóval szélesebb körben ki k 11 fejleszteni a gyapot, a cukorrépa és más mezőgazdasági növényfajták termelését. A megműveletlen földeken, amelyek minőségüknél fogva kevésbé alkalmasak gjnbonafélék és más növények termesztésére, de teljes mértékben alkalmasak állattenyésztésre, ott állattenyésztő, különösen juhtenyésztő szovhozokat kell létesíteni. Célszerűnek látszik, hogy felülvizsgáljuk a szovhozok tervkészítésének rendszerét és a terv alapjává a területi sajátságok figyelembevételével a földterület száz hektárjára eső termékek termelését tegyük. Ez reálisabb alaora helyezi a szovhozok termelési önköltségének csökkentését és ama feladat megoldását, hogy minden szovhozt nagy jövedelmezőségű vállalattá alakítsunk át. 5. A vetőmagtermelés a mezőgazdaság fellendítésének fontos láncszeme A mezőgazdaság fellendítésének fontos láncszeme a helyes vetőmagtermelés. A vetőmag termelés nálunk elmaradott állapotban van. jóllehet a nagyüzemileg szervezett gazdaság feltételei között úgy tűnik, hogy ezt a feladatot már nem lett volna nehéz megoldani. És hogy mégsem oldódott meg, ennek csupán az az oka, hogy a mezőgazdaság dolqozói lebecsülték ezt a kérdést. Itt az ideie. hogy megértsük: a vetömagtermelés helyes megszervezése nélkül nem lehet a kellő színvonalra emelni a mezőgazdasági növények terméshozamát. Ezt a kérdést meg kell oldani és gyorsan meg is lehet oldani, ha a problémát alapjában véve az élenjáró szovhozokra összpontosítjuk és megjavítjuk a körzeti vetőmaggazdaságok munkáját. Minden szovhoz és körzeti vetömaggazdasáy számára ki kell jelölni egy meghatározott övezetet, amelyben felelős a vetőmag termelésért, a környező kolhozok vetőmagellátásáért. Külön kell beszélni a hibrid-kukorica termeléséről. Ezen a téren országunk mezőgazdasága egész sor ország mögött elmaradt, de korántsem amiatt, mert a mezőgazdasági dolgozók nem értették meg a növénykeresztezés ielentőségét. Tudósaink és élenjáró gazdaságaink már régóta foglalkoznak a hibrid-magvak termelésével, kiváló hibrid-példányaink vannak. A mezőgazdasági szervek azonban nem szervezték meg kellóképpen ezt a munkát és ennek következtében az Eqvesült Államokban kell vásárolnunk hibrid-kukoricamagvakat. A háború befejezése óta az amerikaiak jóformán kizárólag hibrid-kukoricamagot vetnek. Ennek eredményeként a kukorica terméshozama Amerikában hektáronként 15 mázsáról .25—27 mázsára emelkedett. Az Egyesült Államokban külön társaságok foglalkoznak vetőmaq-termeléssel. Ezek termelik a hibrid-maqvakat meghatározott övezetek részére: kukoricát termelnek, betakarítják, szárítják, a kukoricaszemeket nagyság és forma szerint osztályozzák, zsákokba rakiák és eladják a farmereknek. Ez jó tapasztalat és célszerű nálunk is alkalmazni. Az a feladat, hogy iavítsuk a növényszelekciós munkát, széles körben szervezzük meg a hibrid-kukoricamaqvak termelését, létesítsünk üzemeket ilyen maqvak előállítására, adiunk ehhez technikai felszerelést, kádereket, eqyszóval oldjuk meq a hibrid-kukorica-termelés kérdését. 6. A kolhozok építkezéseiről Elvtársak! Szükségessé vált, -hogy a párt és a szovjet szervezetek figyelmét ráirányítsuk a falusi építkezésekre. Valamennyiünk előtt ismeretes. hoqy a falu évszázados qazdasáqi és kulturális elmaradottságának örökséoe, az elmúlt háború pusztításainak következményei méq erősen érezhetők. Méq sokat kell tenni, hogy komolvan megíavítsuk a kolhozparasztok lakásviszonyait, mert jelentős részük még kényelmetlen házakban lakik. Nem szabad belenyugodnunk a múlt olyan örökségébe sem. hoqv sok mezőgazdasági körzetben nagy területeken nincsenek meqfelelő utak. Maqátói értetődik, hoqv mindiq a termelés fejlesztésének érdekeit kell előtérbe állítani. Uqvanakkor a termelés növekedésének alapján, a kolhozok közös qazdaságának fellendülése alapján kedvező feltételek nvtlnak a lakóházak és a kulturális központok építésének kibontakozására. Sok ezer olvan kolhozunk var amelv naov qazdasáoi sikereket ért el s maqas jövedelemmel rendelkezik. Az ilyen kolhozok nemcsak a közösségi épületek építését indíthatják meg elsosorban — óvodák, szülőotthonok, klubok,- fürdők, elaggott kolhozparasztok otthonai, pékségek építése — hanem komoly segítséget nyújthatnak tagjaiknak a lakóházak építéséhez, az életkörülményeik meglavitásat szolqálo építkezésekhez. Lakóhazakat maguknak a kolhozparasztoknak a költséqen kell epíteni. A kolhozcsaládok tíz- es százeziei most rendelkeznek olyan lövedeiemmel. amelyből csinos, kényelmes, Házakat építtethetnek maguknak. A kolhozparaszt azonban nem mindig tud megbirkózni saját názának épitesevel, különösen az epítoanyagok oeszerzésével. tínoéífog va seqitseqet kell nyújtani a kolhozoknak,, hogy a helyszínen j szervezzek meq az épitoanvagok termelését. A körzeti funkcionáriusok feladata | az is, hoqy magasabb technikái szin; vonalon szervezzék meg az építőanyagok termelését. Ha ez megtörténik, az anvaqok ioboak. olcsóoDak lesznek és ami a fö, több lesz Delólük. Fei kell használni lehetőségeinket es kidoi"ozott tervek alap ián, eioregyartott épületelemekből kell házakat epíteni. Felmerül a kérdés, hogyan fizessék meq a házak építését ? Erre sokféle lehetőség van. Először is. azok a koihozparasztok, akik házat akarnak építeni, vagy venni maguknak, a költséqek bizonyos részét u munkaegységeikért kapott pénzből fizethetik meg. Ezekre az összegekre külön alapot lehet létesíteni. A kolhozparasztok törlesztési összegeit bankban kell elhelyezni olv módon, hoqy azt a lakóházépítésen kívül más célra felhasználni nem lehet. Ez az egyik lehetőség. A másik az, hoqy azok a kolhozok, amelvek a szükséges gazdasági épületekkel és kulturális intézményekkel már biztosították a közösség szükségleteit, jövedelmükből bizonyos őszszeget kihasítanak lakóházak epítésére. Ezt természetesen a kolhozparasztok beleegyezésével, a közgyűlés megerősítésével kell tenni. A kolhoz a kihasított összegekből házakat épít taaiai részére. Ezután a kolhozparasztok a konkrét körülményektől függően. mondjuk öt vagy tíz év alatt megfizetik a kolhoznak a ház teljes értékét. Végül lehetséges a házépítésnek egy harmadik formája is: vegyes anvaqi eszközökből. Egyrészt a kolhoz meoállapit egy hitelösszeget, amelyből tagjai házépítési kölcsönt kapnak, másrészt, a kolhozparaszt a kölcsönt saiát anyagi eszközeiből bizonyos összeggel kiegészíti. Magától értetődik, hogy a házak érték, méret, tervezés szempontjából különbözők lehetnek és különbözőknek is kell lenniök. Hoqvan szervezzék meq az építést? Javasolni kell a kolhozoknak, hogy szervezzenek szakképzett épitőbrigádokat. lássák el őket megfelelő felszereléssel. eszközökkel, s igy a kolhozépítók munkája termelékenyebb lesz. Ahol ez lehetséges, körzeti kolhozépító szervezeteket kellene létesíteni és ezeknek a kolhozok adnának szakmák szerint bizonyos számú építőmunkást. Ez lehetővé tenné, hogy szélesebb arányokban gépesítsék az építkezéseket, gyorsabban és kisebb költséggel építsék a lakóházakat és eqyéb épületeket. Az ilyen építőszervezetet természetesen a kolhozok költséqén kellene fenntartani. Ez üzletrészes szervezet. Gazdái a kolhozok. Az állam a kerületi szovjet végrehajtó bizottsága révén csupán sej qítséqet nyújt a kolhozoknak e szervezet vezetésében. Néhánv szót a tégla- és a cserépqyártásról. Ezt a kérdést maguknak a kolhozparasztoknak kell meqoldaniok. Ott. ahol célszerű, ahol a kolhozparasztok ezzel meq tudnak birkózni, a téqlák és a cserepek előállítását közvetlenül a kolhozban kell megszervezni. Bizonyos esetekben célszerű kolhozbeli és egyszerre több kolhozt kiszolgáló üzemeket létesíteni. A mezőqazdasáoi minisztérium, a szövetséoes és autonóm köztársasáqok minisztertanácsai, a területi és a kerületi tanácsok véqrehaitó bizottságai kötelesek seqítséget nyújtani a kolhozoknak az építkezések megszervezéséhez, a falvak kiépítését szolgáló tervek helves elkészítéséhez, a lakóházak és az eqvéb épületek típusterveinek kidolgozásához. Kiváltképpen seqítséqet. V'l nvújtani az eoészséqüqvi felszerelések, a lakatosáruk készítéséhez, az aitó- és ablakvasalás ovárt;*"-ához. A kolhozparasztok lakóházainak építése sürgetően szükséqes. mert elválaszthatatlanul összefiiqq mezőgazdasáqi termelésünk további fellendítésének üqvével. a kolhozparasztok milliói anyagi és kulturális színvonalának emelésével 7. Emelni kell a mezőgazdasáoi vezetés színvonalát Elvtársak! Most. amikor megteremtettük a mezőqazdasáq qvors fellendülésének anvaqi és szervezeti felté(Folytatás a 7. oldalon.)